Pesti Hírlap, 1936. április (58. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-24 / 94. szám
18 SZÍNHÁZ és zene. Dávid és Góliát A kabaré és music-hall harca. Párizs, április. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) Az idei évad eseményeiből kiemelkedik a kabaré újjászületése, a zenés kávéházból a múlt század végén Világhírre vergődött kabaré. A Braant-féle Chat Noír és hasonmásai, amelyekhez annyi kedves emlék, sőt művészi élmény edződött, a háború után eltűntek Párizsból. Máról-holnapra álbohémeskedésnek tartották ezeket, mert az emberek habzsolni akartak, rávetették magukat a music-hallra. És alig két éve megnyílt a bulvár egyik szűk helyiségében az A. B. C, amely a régi kabarék mása annyiban, hogy a nézőtere is kicsi, a színpadja is, az öltözői pedig fent vannak valahol a padláson és kiadási tételei — főként ez vonzhatta az alapítókat — elenyészően csekélyek a music-hallok revüinek két három milliós költségvetéséhez képest. Ennek ellenére nemcsak életképesnek bizonyult, hanem a „..válság“ Párizsának legkeresettebb szórakozóhelyévé lett. E váratlan siker titka, hogy idekint a közönség megcsömörlött a túlzásoktól, a bonyolult színpadi gépezet lázas működtetésétől, az egymásra halmozott tömegjelenetektől, félmeztelen hölgyektől, csillogó jelmezektől. Ha lefokozott formában is, de megint ébredezni kezdenek a szellemi igények, a nézők határozottan hálásak az úgynevezett „intim“ hatásokért, amelyek tépázás helyett csak cirógatják fáradt idegeiket. Ezt, úgy látszik, tudja az Á. B. C. Akár Tristan Bernard ,konferanszált hirdeti, akár Thibas Marie, Boyer Lucienne, Damin, Pilis és Tabet énekszámait állítja, egy-egy műsora központjába, akár Cocteau -Iran szellemes szkeccsét. Az özvegyek iskoláját tartogatja csemegének, mindig ízléses, változatos, könnyed és fanyar, mint ama bizonyos francia pezsgő (idekint néha még isszák), vagy tapintatosan andalító, akár egy vékony fatűvel játszott tangólemez. * Azok a music-hallok, amelyek még nem követték a tönkrement Moulin Rouge példájét és nem alakultak át mozivá, mindent elkövetnek, hogy az életrekért kabaré megint jobblétre szenderüljön. A nagytekintélyű Vajna Henri igazgatása alatt álló fényes sikereket aratott Casino de Paris például most mutatja be új nagy revüjét, amellyel a szokáshoz hívei végig szeretné játszani a nyarat, az őszt, a telet, sőt a jövő tavaszt is. Sajnos, ez a Párizsi. Gyönyörüknek elkeresztelt kotyvalék igazolni látszik, hogy Szombaton, jvúnius 25 én, este 8 órakor a Vigadóban hímvereny az Országos Gyermekvédő Liga javára Alpár Gitta egyetlen fellépése KEÉRI-SZÁNTÓ IMRE, KERPELY JENŐ közreműködésével. Konferál: BÉKEFFI LÁSZLÓ. ŐMÉLTÓSÁGA LEVELE REGÉNY. (8) IRTA: BOZMYI ADORJÁN. Fréfi zsebredugott kézzel ült, nagyon sértődötten. — Kérem. Ne sértegessen tovább. Különbenudvariatlan leszek, felállok és elmegyek. Lilin most már dühös volt. — Hát pedig maga ki fog menni arra a versenyre! Ezt én elhatároztam és nem tűröm, hogy itt elérzékenykedje a dolgot. Vegye úgy, hogy valahol a kaszinóban adta kölcsön egy fiúbarátjat, azzal nagy mérgesen kapott a táskája után. Most kiveszi a pénzt és odagyűri a férfi kezébe, még ha meglátják is. . . . De a pénz nem volt a táskában. Lilin pillanatig megdöbbenve bámult a táska mélyébe, aztán hirtelen Frédire nézett. Frédi hunyorgott, elnevette magát: — Csacsi. Már régen itt van a zsebemben. A lány hátradőlt a pamlagon, felnevetett ő is megkönnyebbülve. — Már megijedtem, hogy félreértett. Frédi rákönyökölt az asztalra, ragyogó szemmel azonnal tervezgetni kezdett. — Kiutazom Bécsbe, a barátom ott lakik, a kis kocsival, onnan indulok. Rémesen sajnálom, hogy nem lehet ott gyönyörű startomnál. Pedig megható lenne, kendőlobogtatás az Apponyi-téren hajnalban . . . mielőtt a hídra futok, még visszanézek . . . valaki ott áll egy lámpaoszlop mellett, nekitámaszkodik az oszlopnak és egyszerre mind a két szemével sír utánam. Vidáman és gúnyosan nézett a lányra. Az Ugyanúgy nézett vissza rá: — Jobb já' Becs.! Mert ezt a búcsút nem élném túl — mondta. A férfi Lilia keze után nyúlt és végigsimogatta. — Mindamellett — kezdte, — ez nagyon megható ser, Katii. — Néha így hívta. Katalint — Most kedvem volna megfogni a kis képét és jól öszszecsókolni. Jó, jó, tudom, modern gyerekek vagyunk, szerelemről nem beszélünk, de . . . én most egy kicsit el vagyok érzékenyülve, bocsánat. Kedves, kedves kis öreg Katii. Hosszú, csontos, meleg ujjai átkulcsolták Lilin kezét. Lilin szempillantás alatt elvesztette a nagyképűségét, cinizmusát és megszeppenve bámult a levegőbe. — Úgy látszik, mégis csak szeretem ezt az alakot? — gondolta. — Az ördögbe is: ez volna a szerelem? Most egy pár ment el az asztaluk mellett. Ebben apillanatban érkeztek. Egy férfi és egy nő. Mind a ketten odanéztek az ő asztalukra, amint elhaladtak mellettük és Lilia is megnézte mind a kettőjüket. És kicsit elállt a szive dobogása. A nőt nem ismerte. A férfi, a papa volt Griff Tamás egy egész rövid kis pillanatig megállt és csak bámult a leányára és a fiatalemberre. Nagy ijedtség volt a szemében és nyilván nem tudta hirtelen, mit csináljon. Elvörösödött, aztán gyorsan ment a hölgy után, akivel érkezett és akivel leült egy másik asztal mellé. — Puff neki — mondta Lilin és hátrahúzódott a helyén. — Mi baj van? Mért nézett úgy magára ez az ember? —érdeklődött Frédi. — Ismeri? — Úgy felületesen, ő a papám, Frédi Rittyentett halkan. — Tyliha. És az a hölgy a mama? Lilin a mennyezetet nézte, elgondolkozva: — Maga szamár. Hol hallott maga olyat, hogy pesti papák a mamákkal mennek délben eldugott budai cukrászdákba? — Könnyed és tréfás igyekezett lenni, de közben nagyot sajdult valami a bensőjében: a pápa ... mi keresnivalója van papának ilyen helyen ilyenkor . . . egy idegen nővel? Ez olyan valami meglepetés volt, olyan megdöbbenés, erre olyannyira soha nem gondolt, hogy papa... Hát lehetséges az, hogy papa nem egész napon át tárgyal, tanácskozik, intézkedik és hajszolja, gyűjti és leigázza a pénzt? Hát lehetséges az, hogy a papának más szenvedélye is van? Papának titka .van? Frédi átpislogott ahhoz az asztalhoz. — Nem a mama — mondta. — Ejha. Az más. Nagyon kellemetlen magának? Lilin felhúzta a vállát: — Inkább nekik. De legyünk annyira finomak, hogy fizessünk és menjünk. Körülbelül ugyanakkor annál a másik asztalnál ilyenféle párbeszéd zajlott le: — Ismeri azokat ott? — kérdezte a nő Griff Tamástól. A nagy ember hümmögött, vörös volt: — Na, úgy ... Őnagysága gúnyosan mosolygott: — Na, ha ismerősök, kár lesz velük eldicsekedni. Legalább is a fiúval. A nőt nem tudom kicsoda Griff mohón kérdezte: — Miért? A fiú kicsoda? őnagysága éppen az ajkainak adott friss piros szint, úgy felelte: — Egy csirkefogó. Elzüllött mágnásgyerek. A család kitagadta. Jelenleg kártyaklubbok sleppere. Tudja, ez összeismerkedik pénzes alakokkal és felviszi őket kártyázni az úgynevezett klubjába. Nem irigylem azt a szegény kis csirkét, aki vele van. Griff Tamás csak ült és fuldoklott. Most fel kellene állni, odamenni, elpofozni onnan azt a fiút és kézenfogva elvonszolni tőle a lányát. De hogy tegye meg, mikor ő maga is ... Félszemmel a nőre nézett, akiről tulajdonképpen szintén nem tudta, hogy kicsoda, mi a múltja, ki lakik benne, csak annyit, hogy egy barátja összeismertette vele és őneki első pillanattól kezdve vadul és eszeveszetten megtetszett ez az állítólagos özvegy asszony. De nem is lett volna ideje cselekedni. A fiatalok felálltak, most kimennek... ó, erre mennek ki, Lilia nyugodtan, felemelt fejje jön, mindig ilyen kényes, öntelt fejtartása van, most odanéz kíváncsian az apja mellett ülő nőre aztán elnéz az apja felett, olyan hidegen és közönyösen, mintha soha nem látta volna az életben. Tapintatosság. (Folytatjuk.) pesti hírlap____________________________________ 1936. április 24., péntek. Reinhardt bécsi színházának vendégjátéka ALBERT BASSERMANN és a Josefstädter Theater tagjai szerdán és csütörtökön Lessing „BÖLCS NÁTHÁN“-ját játsszák a Vígszínházban. Bécs legelső drámai színháza, a Reinhardt vezetése alatt álló Josefstädter Theater a jövő héten szerdán és csütörtökön, április 29-én és 30-án a Vígszínházban vendégszerepel. Idei szezonjának legnagyobb irodalmi és színpadi sikere, a Bölcs Náthán, Lessing klasszikus remeke szerepel mindkét este műsorán, amit a színház igazgatója, Ernst Lothar alkalmazott a bécsi bemutatóra színpadra és amit sorozatos előadásokban játszottak nagy sikerrel. Albert Bassermann, „a legnagyobb német színész“ játssza a címszerepet, pályájának egyik legnagyobb alakítását nyújtva. Kitty Stengel, ’ Friedel Nowack, Else Bassermann, Albert Heine, Eris Frey, Fritz Delius, Ludwig Stössel, Friedrich Kühne játsszák a mű főszerepeit. A kiváló művészegyüttest dr. Ernst Lothar, a Josefstädter Theater igazgatója személyesen vezeti. Jegyek már válthatók. a revü, mint műfaj, hanyatlóban van. Negyvenegy kép során sehol semmi új, semmi meglepő. O'Dett, ez a túlzásairól ismert komikus, a négust és Hitlert utánozza. Warner Joan, a hírhedt amerikai táncosnő, minden elképzelhető pózban, végül felöltözve is mutogatja magját. A százhúsz csinos görlből hol legyezőt, hol óriás struccmadarat formálnak, hol a zsinórpadlásra libegnek kék szalagokon, hol egy forgó korongra csücsültetik őket a tiáttér fényszórók tükrében szikrázó tükre előtt, de ennyi untig ismert gyönyör megárt. Ma éppen ez a stílus vitézlett le. Ez még nem jelenti, mintha az új milliós revü a szó szoros értelmében megbukott volna. Biztosan akad majd közönsége. Csakhogy főképpen egyszerű emberek fogják megnézni, jámbor vidékiek, hüledező polgárok, akik sohasem láttak még ilyesmit, nem pedig — mint pár éve — a pénzes külföldiek és a tetszelgő műértők. Ezek most változatosság kedvéért az A. D. C. előtt állnak sorba. . Gál László: * Kétnapos szünet a Fővárosi Operettszínházban. Bársony Rózsi, a Meseáruház primadonnája berekedt, hogy helyre jöhessen, csütörtök és péntek estére pihenőt kapott. Ennek folytán elmaradt a csütörtöki előadás és nem lesz ma sem előadás. A pénztár az előreváltott jegyeket vagy becseréli másnapra, vagy a pénzt visszaadja. * Növendékhangverseny. A Zeneakadémia csütörtöki növendékhangversenyének első felében az egész fiatal korosztályok jutottak szóhoz. Három növendék szerepelt itt, közöttük a legtehetségesebb egy amerikai magyar kislány, Meiszner Louise. Elragadó közvetlenséggel, meglepő finom érzékkel zongorázott el két Dolmányi átiratot. Kollár Erika temperamentumosan játszott el egy Beethoven zongoraverseny-tételt, Zöldy Sándor pedig szép előadással két hegedűdarabot. A második részből Lengyel■ Vera zongora és Eitler József kürtszáma mellett Bagossy Judit zongorajátéka vált ki. Csillogóan tiszta és biztos technikával játszotta Saint-Saëns egy tanulmányát. A műsort a Deák— Tibor—Móri—Lindenbergegyüttes vonósnégyese zárta le. * Darabváltozás az Operaházban. Bodó Erzsi betegsége miatt a vasárnapra hirdetett „Norma“ előadása helyett a „Parasztbecsület“ és a „Silvia“ kerül színre az Operaházban. • Engel Iván, az európai hírű kiváló magyar zongoraművész mostanában tért vissza nagysikerű olaszországi körútjáról. Március 31-én Milanóban koncertezett. Milano után a luganoi rádióban is koncertezett a művész, a hangverseny után nyomban leszerződtették két a jövő szezonban tartandó zongoraestre. * A Bajazzók kézirata. New Yorkból jelentik: Wells Gábriel közölte az itteni lapokkal, hogy Leoncavallo Ruggiero „Bajazzók" c. operájának sajátkezűleg irt nagy partitúrája birtokába jutott. A partitúra 179 merített Imperial folió ívből áll és bőrbe van téve. A Prológus 39, az Intermezzo 206 oldalt tesz ki, ezenkívül 304 oldalon van a további zenei rész és a szöveg. A kézirat 1892-ben került Leoncavallo kiadójának, a milánói Sonzogna Edoardonak birtokába. * Mozart ciklus olcsó helyárakkal az Operaházban. Szinte kerül öt előadás keretében május elsején Pataky Kálmán felléptével a Szöktetés a Szerályból, május 9-én a Figaro házassága, 17-én a Varázsfuvola, 21-én Németh Mária és Svéd Sándor felléptével a Don Juan és június 4-én a Cosi fan tulc. Jegyek mind az öt előadásra külön kedvezménnyel válthatók. * Ezer gyermek erkélyéneke az Éneklő Ifjuság ápr. 25-i hangversenyén. Uj Kodály,kórusok!7. 4 óra. * Londoni B. B. C. zenekar Városi Színház. Ma 1 8. (Rózsavölgyi.) A Pesti Hírlap bérleti estje a Nemzeti Színházban Csütörtökön este 18 órakor a színház ezidei legnagyobb sikere : ifj. Horváth Pál Pénztárainknál 30%-os engedmény.