Pesti Hírlap, 1936. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-03 / 102. szám

1O Esti levél — Mit mutassunk vendégeinknek? — Akik még látták a nagy népszínmű-szí­­nészt, Tamássyt — betyárszerepekben, azok emlékeznek az elmaradhatatlan árvalány­­h­ajra, amit a kalapja mellé tűzött. Ez valami­kor a népies alakok színpadi kelléke volt. Va­lamikor! De mostanában már kiment a divat­ból még faluhelyeken is. Még leginkább a hor­tobágyi csikósok hordják s a zöldbe kiránduló diákok találnak még itt-ott ebből a fűnemből, mely a meleg napon hirtelen szőke bokrétába bomlik. Annál meglepőbb most, hogy lépten­­nyomon pár szál árvalánykajból kötött kis bokrétát látunk a főváros utcáin s kávéházai­ban egy-egy külföldi vendégünk kezében. Ko­moly arcú angolok, napbarnított olaszok és német professzorok kapták valahol magyar emlékül, akiket az idegenforgalom sodra, vagy a szívük szeretete hozott mihozzánk. Jól esik látni, hogy megbecsülik ezt a pár szál töré­keny emléket, mely azonban az első rideg szélre széttörik és elszáll­­ a feledésbe . . . Gondoskodnunk kell tehát maradandóbb és mélyebb emlékekről, amelyek beedződnek lá­togatóink lelkébe s így a külföld közvélemé­nyébe. Pár nap múlva értekezletet tartanak a főváros vezető urai, akik már gyönyörű pro­pagandát fejtettek ki az idegenforgalom érde­kében, hogy milyen programmal tegyük emlé­kezetessé nyáron a Szent István-hetét? Ugyane célzattal dolgoznak most a Nemzetközi Vásár rendezői. S miután az Idegenforgalmi Tanács új vezetőségétől is szép dolgokat várunk; itt az ideje, hogy bizonyos rendszerbe és harmó­niába hozzuk a szétágazó mozgalmakat s ha­tóságok és magánosok gondolkozzanak és ta­nácskozzanak azon, hogy mit mutassunk a kül­földről jövő és mit a vidékről jövő vendégeink­nek! Nagyon szétágazó és nehéz munka ez. Nem oldhatják meg maguk az idegenvezetők. A hazai és a külföldi utazási irodák is nagy tömegekben, rendszertelenül, különböző idő­pontokban öntik felénk az idegenforgalmat, hogy az egyik főszakértő nyilatkozata szerint idén nem lesz elegendő helyünk a befogadá­sukra. Talán az Idegenforgalmi Tanács volna illetékes a főváros vezetőségével együtt arra, hogy rendszeres terveket dolgoztassanak ki , úgy a rövidebb, mint a hosszabb időre érkező s úgy a külföldi, mint a vidéki vendégek szá­mára. Nemzetek szerint és foglalkozások sze­rint kell külön-külön programot összeállítani. Mert nagyon szép az, ha árvalányhajat és me­zőkövesdi tarka szalagot adunk az idegenek­nek s bemutatjuk nekik Bábolna, Kisbér s a Hortobágy gyöngy­ű­ állatjait és Bugacot, — de nekünk egyesünk is van. Tudjuk, hogy az idegenek nálunk exotikumot keresnek s a né­pies eredetiségek tetszenek. De ezekben is le­het ízléses rendet csinálni. S a most itt járt külföldi múzeum-igazgatók bebizonyították, hogy van nálunk múzeumokban és képtárak­ban is mutogatni való. Az orvosoknak tudunk mutatni néhány tökéletesen berendezett kórhá­zat, klinikát, szanatóriumot s remek fürdőket. A tanároknak minta­iskolákat, az építészeknek is külön látnivalókat. Ne felejtsük el azt a frázist, hogy mi a »kulturális fölényünket« is akarjuk mutogatni szomszédaink fölött. E sze­rint legalább is vegyes műsort kell összeállí­tani úgy a Nemzetközi Vásár, mint a Szer­t István-hét, mint más sokadalmak alkalmával a látnivalókból a vendégek foglalkozási ága és nemzetisége szerint. Legjobban meg lehet ma­gyarázni a különböző programokat, ha a mű­vészeti hatásokra, a zenére gondolunk. Színhá­zainknak és zenekarainknak föl kell arra ké­­szülniök, hogy ha­ például tömegesen jönnek egyszerre az olaszok, akkor az olasz muzsikát és éneket a legtökéletesebb fölkészültséggel ta­lálják itt, hogy egy kissé otthon is érezzék ma­gukat. A németek számára külön vonzerő volna egy nagy Wagner-ciklus, hiszen e célra építet­ték valamikor a Városi Színházat. S ha az an­golok és amerikaiak különös rokonszenvet mu­tatnak a magyar zene iránt, akkor ezt is igen alaposan rendezni kell. A magyar nemzeti vo­nások régi zenénkben tulajdonképen már nem­zetközi értékek, mert hiszen Liszttől Lehárig é­s Kálmán Imréig a külföld műsora tele van magyar zenei motívumokkal, a hivatásos ma­gyar zeneköltőkről, Kodály, Bartók, Hubay, Dohnányi, nem is beszélve. Cigányaink tartot­ták fönn századokon át ezeket a nemzeti mo­tívumokat, ezért meg kellene becsülni most is azokat a cigányzenekarokat, amelyek művészi színvonalon vannak. S ha idegenforgalmunk koronás dísze, Edward angol király tudott műélvezetet találni a magyar zenében egy ci­gányzenekar közvetítésével, akkor egy műér­téssel s zenetörténeti tudással összeállított magyar zene­ ciklus az idegenforgalomnak is vonzereje lehet s a reánk való emlékezést ven­dégeink lelkébe oltaná. Amikor még élt Blaha Lujza és volt Népszínház, három évtizeddel ezelőtt, az ország előkelő urai, művészei, ci­gányzenekarai egy teljes hónapon át megte­remtették a magyar dal és zene renaissanceát. A kurucdalok méltóságos fölzendülése is bele­tartoznék abba a műsorba, amivel idegenfog­­almunk vendégeit megnyerhetjük. De külön angsúlyozzuk, hogy csak hozzáértő, komoly rendezéssel, mert a vásári túlzás a »malac­bandákban« éppúgy árt fővárosunk hírnevé­nek, akár a művészieben túlzó jazzband. Sok­szor emlegettük, hogy koronként elkelne Bu­dapesten egy kis izlés-razzia. Mikor külföldről jönnek hozzánk látogatók, ezt az ellenőrzést ki kellene terjeszteni mindarra, amit vendégeink­nek mutogatnak. Zsolt. *- 'am-. . . • -?-? 'r,W--' . - - r . ?' , PESTI HÍRLAP 1936. május 3., vasárnap. é kelme, Indanthron festés 2.59­0 anyag, Indanthr., 140 szél. 1.48 'markizett, 150 cm széles 2.70 Horgolótű.....................................5 fillér 300 cm széles ékra tüki . . . . 3.60 lá0­om sz. selymezett függöny ripsz 4.90 300 cm széles csipkeszövet . . . 5.20 200 cm széles függöny gitter . . . 5.50 130 cm széles selymes mintás ripsz 5.50 Kész függöny csipkeszöv. szárnyak 18.50 Csipkeszövet, sztör rojttal, 150 X 270 9.— Csipkeszövet vitrázs....................................1.25 Bridge cigarettatartó..........................1.50 Toili4nl/ •* siffonra rajzolt 80 X 80 —.98 I cl N­UR kézi filé vitr.-kendő 22 cm —.78 Fiié terítő, kézimunka, 100X100 cm 4.50 Ékrü tüll terítő, filc rát., 100X100 5.80 Kombinált terítő, színes hímzéssel 6.80 Fiié terítő, kézimunka, 50X50 . . 1.20 Uihimnnl;!) konyhakészlet, la­molin, 5.20 llcZIllllllIEtd hímzett tálcakendő . . —90 Hímzett asztalközép, csipke széllel . 3.50 strandtáskák ) kezdve 2.50 retikül [anyaggal 1.30 övék ) együtt 1.20 Modern gobelin párnalap . . . . —.48 Kézimunka zsebkendő szín. és fehér —.48 Bl­is ■» trikó anyag, sok színben . I­II A garant. színtartó kreton Dirndii, selymezett vászonból . . . Dirndli-kendő, kézi hímzéssel . . . Kombiné, Crepe de Chine, kézi him­z. Hálóing, Crepe de Chine, kézi him­z. Gyermekruha, magyaros hímzéssel. Színes női zsebkendő............................... Zsúrkészlet, 4 asztalkendővel . . . Zsúrkészlet előrajzolva, 4 asztalkend. Ágykabát 3.10 3.10 13.70 3.15 4.90 7.80 3.30 —35 5.20 1.60 4.80 8.50 Czanyon Kész kelim r°i‘tal . ■. : OzUlljfCy perzsaszőnyeg, jó minő­ség, négyzetméter ár . . . . . 38.­ERMA Kézimunka és Lakásművészeti Áruházak VI., Teréz-körút 4. —Vill., József-körút 11. Olcsó maradék árusítás! A hetvenöt esztendős Országos Magyar Képzőművészeti Társulat jub társ kiállítása a Műcsarnokban. A hetvenötödik esztendejét ünneplő Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és székháza, a Műcsarnok, olyan jubiláns kiállítással teszik emlé­kezetessé ezt az évfordulót, amely nemcsak a Tár­sulat­­ nagy hagyományaihoz méltó... hanem ahhoz az eszméhez is, amelynek jegyében megalapítot­ták, hogy kegyes „alma mater“-je legyen az egész ma­gyar képzőművészetnek. Ez a hatalmas tárlat va­lóban magábaöleli mai képzőművészetünk teljes­ségét, amelynek igazi keresztmetszetét mutatja meg. A jobbszárny békés egyetértésben tárja fel itt értékeit a balszárnnyal és az a százrétűség, amelyről a magyar művészet ezen a kiállításon tanúságot tesz, végeredményében a legszebb és leg­teljesebb egységet adja. És ami még ennél is fon­tosabb: úgy befelé, mint kifelé a magyar képzőmű­vészetnek valósággal páratlan gazdagságát hir­dati. Az emlékező kegyeletnek szentelte dr. Csánky Dénes, a kiállítás kiváló rendezője, a Műcsarnok újonnan megnyitott ötös számú termét, amelyben a Képzőművészeti Társulat alapítására vonatkozó érdekes okmányok és ereklyék mellett, felvonulnak azok a klasszikus festőink, akik a Társulat első kiállítói voltak: Barabás, Ligeti, Kelety, Weber, Than, Orlay Petries, Székely Bertalan, stb. Nem nézhetjük megindultság nélkül ezeknek a nagy út­törőinknek alkotásait, hiszen ők voltak a forrás, amely mai képzőművészetünk nagy, európai fo­lyamává növekedett háromnegyed évszázad alatt. Az első teremben, a bejárattal szemben, Kis­­faludi Stróbl Zsigmond erőteljes szobor-arcmását látjuk Horthy Miklós kormányzóról, akinek első­sorban köszönhető az a szép és termékeny művész­béke, amely csak itt, ezen a kiállításon érezteti ál­dásos hatását. Köröskörül a régi, új és legújabb irányok mesterei, egy egy kiemelkedő alkotásukkal: Bosznay István és Szlányi Lajos fűszeresen levegős tájai, Csók István két jellegzetes képe, Iványi Grünwald Béla szép virágai, Szőnyi Istvánnak holdfényből és mezőillatból szőtt pompás kompozíciója, Glatz Osz­kár és Nádler Róbert erős magyarérzésű festmé­nyei, Márton Ferenc klasszikus csendélete, Balló Ede nemesen hagyományos arcképei, Krünwald Cézár és Edvi Illés Aladár erőteljesen jellemző ta­nulmányfejei, Vidovszky Béla finom fehér szín­­tanulmánya, Aba Kovák Vilmos színpompás cir­kuszjelenete. A további termekben (összesen tizenhat van) kezdi Kovács László három elragadó tájkölteménye emelkedik ki különösen a hatalmas anyagból. Az egyik táj ragyogó színekben mondja el az ősz suga­­rja bánatát, a másik a finom köd őszi románcát da­lolja, a harmadik puha, rózsás színekben egy havas alkonyat költészetével gazdag. Igazi eseményei a kiállításnak Kemslok Károly komor, ősi erejű Ádám és Évája, Bernáth Aurélnak egy régebbi és egy újabb munkája, az utóbbi: Csil­lagok, egyszerű kifejezésében is csupa mélység. Márffy Ödön képei közül különösen egy lehellet­­finomságú női arckép emelkedik ki, Molnár C. Pál trocento-áhitata Egyiptomi menekülésén nem szeret­jük Szent József divatos, pettyes sollját.­­ Karlovszky Bertalantól néhány előkelően nagy­szabású arcképest látunk, finom színhatású Benkhard­ Ágost „Sakkozók“ című jelenete, szemfényvesztően virtuóz Győrffy István üveges csendélete, szép munka Áldor János László női aktja, csupa lila Magyar- Mannheimer­.Gusztáv téli hangulata, Mendlik Oszkár, Czencz János is igen jó művekkel szerepelnek, Bol­dizsár István virágzó fái, Udvary Pál •„Hajóvontatás“ című kompozíciója, és Horthy Béla két erőteljes képe közül különösen? a Lovak a kastély előtt cinjit, a ki­állítás értékei közé tartoznak. Kézdi Kovács Elemér erős hangulatú tavaszesti tája, Müller Ágota erőteljes egyszerűségű arcképei, Szánthó Mária hatásos, elegáns portréi, Sárdy Brutus levegős, friss tájai, Pap Domokos harmonikus szín- és vonaljátékú arcképe, Mellinger Dezső derűs jelenete, Juszkó Béla ősmagyar hangulatú lovasképei, Halasi Horváth István puha pasztelltájai, Basilides Sándor­­költői érzésű téli utcarészlete különösen említésre méltók. Márk Lajos nagyvilági megjelenésű arcképei, dr. Kunffy Lajos manet-i erejű Spanyol csendőr­je mellett Gábor Móric finoman stilizált női arcképe tűnik fel. A fiatalok közül Dési Hubert István, H. Mattioni Eszter, Jándi Dávid, ifj. Czene Béla, Bene Géza, Istókovits Kálmán, Apátfalvy Czene János, Benedek Kata, B. Pollatschek Lilly érdemelnek emlí­tést, de Remsey Jenő, Z. Hadzsy Olga, Wagner Géza, Pécsi Pilch Dezső is jól képviselik a maguk irányát, világnézetét. Gazdag és változatos a szobrászati anyag is. Pátzay Pál egyszerűségükben oly erőteljesen jel­lemző arcmásai, Medgyessy Ferenc és Farkas Zoltán finom a plasztikájú tanulmányfői, Ambrózy Sándor megkapó kifejezésű női feje, Petri Lajos rodin­i igé­nyű márványkompozíciója és igen finom női arc­mása, Sidló Ferenc két nagyszabású csoportja, Szent- Györgyi István életteljes aktja. Dósa Farkas Sándor hatalmas erejű Magyar Feltámadása mellett Csorba Géza, Körmendi Frimm Jenő, Margó Ede, Halmágyi István, Sóváry János, Spalt János egy-egy munkára állít meg. Horvai János egy nagy jelképes szobormű­vel és egy Beethoven-tanulmánnyal szerepel. A grafikusok közül Kossa Gábor, Haranghy Jenő, Beck-Schwarz Elza, D. Wolf Irma, Szügyi Ele­mér, Ágoston Vencel, Jaschik Álmos, Biczó András, Hessky Iván, Jeges Ernő, Hende Vince, Diósy Antal, Unghváry Sándor, Baranski E. László egy-egy szép művét kell kiemelnünk, az építészek között pedig kü­­lö­nsen Kende Ferenc, Györgyi Dénes, Árkay Ber­talan, Pogány Móric szerepelnek nagyszabású és időszerű munkákkal. Hetvenöt év nagy idő, de ahhoz a fejlődéshez és kiteljesedéshez képest, amelyet a mai, magyar kép­zőművészetnek ez a seregszemléje mutat, háromne­gyed évszázad nem lett volna elegendő a magyar te­hetség és életerő csodálatos ősforrása nélkül. _________________________________________f. j. ­ Vér-, bőr- és idegbajosok igyanak he­tenként többször, reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvizet, mert ez mindig alaposan kitisztítja és méregteleniti a gyomorbélcsatornát s ezenkívül az emésztést és az anyagcserét is jótékonyan befolyásolja. Az orvosi tudomány legjelesebb képviselői már régóta hangoztatják, hogy a Ferenc József víz hatásával minden tekintetben meg vannak elé­gedve. Az orvosok ajánlják.

Next