Pesti Hírlap, 1936. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-17 / 114. szám
1936. május 17., vasárnap. PESTI HÍRLAP Magyar légtornászból angol repülő, ilyonöt évvel ezelőtt szokatlan alakú faépületeket emeltek a rákosi gyakorlótér mellett, egymásután készültek el a bányáról, a nemzetközi repülőversenyen résztvevők repülőgépei számára. Francia, angol, amerikai, orosz repülők egy- és kétfedelű gépmadarai versenyeztek a Rákoson, de ott szorgoskodtak már a magyar repülés úttörői is. A verseny után a hangárokba betelepedtek a magyar géprepülők és Adorján János, Székely Mihály, Horváth Ernő, Prndám Guidó, Zsélyi Aladár, Kvasz András, Takács Sándor, Takács Béla, Dobos István, Lányi Antal, Svachulay Sándor, Tóth-testvérek és mások küzdöttek ott a külföldi repülőkkel egyidőben a levegő meghódításáért. Nyomorral viaskodva, kezdetleges viszonyok közt, szerény eszközökkel napról-napra kísérleteztek. Ennek a derék embercsoportnak egyik érdekes, mármár elfeledett alakja .Véber Károly, aki egész élete minden küzdelmét áldozta a repülésért, mégsem valósíthatta meg ábrándját: a légjárást. A légtornától a repülésig. A rákosi hangártelep népe, meg az ott ácsorgó kiváncsiak egy téli délutánon meglepődve bámultak fel az egyik hangár tetejére: nyaktörő mutatványokat végzett az oda felállított létra legfelső fokán egy légtornász. Wéber Károly repülőből tört ki még egyszer a múltja: légtornász erőmutatványait ismételte el a csillogó cirkusz közönsége helyett — olajos, szennyes zubbonyt repülőtársainak. A közönség közül sokan csak ekkor tudták meg, hogy Wéber Károly a jól jövedelmező artista-pályát hagyta ott a repülésért. Huszonöt évvel ezelőtt történt ez és életének ez a romantikus mozzanata úgy hangzik, mint egy regényfejezet. — Már 13 éves koromban artista voltam — mondja Wéber. — A Budapesten szereplő Beketowcirkusz egyik artista csoportjához szerződtem. Aztán én, a pesti születésű légtornász-akrobata tíz évig jár,tam a világot. 1908-ban az Egyesült Államokban dolgoztam. Itt láttam az első repülést. A Wright-testvérek felszállásait. Wrighték repülése olyan nagy hatással volt rám, hogy elhatároztam: én is aviatikus leszek! Az erőművész, aki esténként, az Egyesült Államok nagyvárosainak közönségét kápráztatta el mutatványaival a cirkusz-porondon, szabad óráiban siklómodelleket és gumival hajtott repülőgépmodelleket készített. 1910-ben Londonban működött. Este a varieté színpadon szerepelt, nappal kijárt a hendoni repülőtérre és Grahame White aviataikai iskolájában a repülőgép-szerelőtanfolyamot tanulta. 1911 decemberében szerepelt utoljára, mint artista, Párizsban. 1912 január elsején már a Rákoson volt. Lázas munka folyt a hangárok homályában. Csattogtak, koppantak a szerszámok, szúrtos-olajos ruhában dolgoztak a gépszerkesztők, meg a szerelők, egymást érték az új légjáró gépek. Horváth Ernő tanár egyfedelű gépén ProdámGuidó repülgetett. Mindkettőjük nevét ismerte már az egész ország újságolvasó közönsége. A világcsavargó, artista hozzájuk szegődött, mint művezető és repülő-jelölt. Prodám volt a mestere a rákosi repülőtéren. Tavaszra elkészült a ,.Horváth 111. C.b új karcsú egyfedelű, a súlya 300 kg., a motorja 130 lóerős! A rákosi repülők azonban nem riadtak vissza a nehézségektől, gyenge vázú, kiserejű repülőgépeken nekivágtak a homokbuckás, gurulásra alkalmatlan tér fölött a légtengernek. Horváth Ernő repülőgépe legalább keménykötésű alkotmány volt és Wéber Károly ugyancsak ujjongott, amikor végig repülte a rákosi mezőt. Wéber már ekkor fölvetette a hurokrepülés (looping) megkísérlését, de ehhez aztán ugyancsak erős szörnyazátú, kitűnő motorú gép kellett volna. Két évvel előzte meg a gondolattal a francia Pegoudt, aki 1914-ben Budapesten is bemutatta a hurok-repülést. 1913-ban új gép készült a hangártelepen, a Létaitestvérek kétfedelű repülőgépe, Wéber Károly ezzel a géppel már sok sikeres repülést végzett. Akkoriban feltűnést keltett, hogy vakmerően éles fordulókkal szállt el a kőbányai sörgyár kéménye fölött! 1913-ban az ilyen repülés sikerszámba ment és mindenki megbámulta. A szentistvánnapi repülőversenyre Wéber megkísérelte a pilótavizsga letételét, de a vizsgarepülés második részében baj történt. A motor annyira elgyengült az olajhiány miatt, hogy a gép elvesztette sebességét — beszéli el Wéber. — Hirtelen oldalt billent és lecsúszott. Nem kötöztem magamat a gépbe, tehát, hogy ki ne zuhanjak a hátára fordult masinából, belekapaszkodtam a kormánykerékbe, így csüngtem a levegőben, de még mielőtt a gép földet ért volna, elengedtem a kormánykereket. Sikerült is elérnem, hogy nem kerültem a roncsok alá! Ám egyre inkább belátta a rákosi küzdelmei céltalanságát. Megtakarított pénze elfogyott, keresni pedig nem tudott. Angliában pilótává avatják, aztán internálják a rákosi repülőt. Wéber még 1912-ben kapott ajánlatot Grahame White-től, akinél a szerelői tanfolyamot végezte Angiidban. 1913-ban újabb felhívás érkezett Londonból: kedvező fizetést ajánlott neki egykori főnöke. A sok reménytelen küzdelem után Wéber itthagyta a Rákost és 1914 februárjában már a hendoni repülőtéren folytatta repüléseit. A rákosi hangártelep nemrég még reménytelen szerelője 1914 június 3-én Hendonban letette a pilótavizsgátés heti nyolc angol font fizetéssel oktató pilótává szerződtették. A Lizzy nevű 50 lóerős Gnomemotorral felszerelt kétfedelű repülőgépen a hurokrepülést is megcsinálta — ám ekkor már Hendonbannyolc légjáró mutatta be a nyaktörő légi mutatványt. — A háború kettétörte pályámat, szép terveimnek vége! — mondja sóhajtva, borongva Wéber Károly. — Haza nem jöhettem, nyomban szigorúan ellenőrizték a hajóra szálló utasokat. Csakhamar internáltak Knochale Peel Isle of Mann szigetére és itt voltam fogoly 1919 februárig. Ekkor hazautaztam Budapestre és alig vártam már, hogy viszontlássam a Rákost. A rákosi telepről eltűntek a hangárok és a repülőgépeinket megsemmisítettél. 1922-ben repültem utoljára, most a mátyásföldi repülőtéren dolgozom mint szerelő és műszerész ... Az egykori rákosi repülő szomorúan elhallgat. A most negyvennyolcéves pilóta az egyik repülőtársaságnál mint műszerész és szerelő dolgozik, szerény fizetéssel. Amire artista pályáján megtakarított pénzét és fiatalságának küzdelmeit áldozta, pilóta pályájából semmi sem lett. Álmai nem valósulhattak meg, mint a többi rákosi repülőt, őt is elsodorta a világháború. Egyszerű szavakkal elmondott élettörténete mögött egy elmúlt világ bontakozik ki. Hova lettek a magyar repülés úttörői? Takács Sándor, a magyar géprepülés első vértanúja még a Rákoson , lelte halálát, mint Zsélyi Aladár, a kitűnő gépszer- ékesztőmérnök is. Wittman Viktor mérnökpilóta repülőgépkipróbálás közben, Takács Béla ugyancsak a háború idején zuhant le és halt meg. Juhász Ferenc a forradalom napjaiban vérzett el repülőgépjének romjai alatt. A többi rákosi repülő jobbára visszatért korábbi polgári foglalkozásához, vagy új kenyérkereseti forrást keresett. Horváth Ernő az egyik budapesti középiskolában tanít fizikát és számtant, Prodám Guidó ismét gyógyszerész lett, Kvasz András mint okleveles pilóta — autótaxisofför! Csak Dobos István maradt meg a repülőpályán, egy ideig sportrepülőket oktatott, most egy géptulajdonos magánpilótája. 1929-ben hiába kilincselt a rákosi repülők küldöttsége a székesfővárosnál. Taxiengedélyt kértek, meg is ígérték nekik, de a rendszámot mások kapták meg! Huszonöt év után mindenki elfeledkezett a magyarrepülés úttörőinek érdemeiről, csak az a vigasztalásuk maradt, hogy egykor talán tanítják majd nevüket az iskolában . . . Tamás Ernő. 1896 május! Pont negyven esztendeje. Az 1896. év május havának első napján a főváros ! díszt öltött! Zászlók lobognak mindenfelé. ..A házakon 1 óráról-órára több a diszités, az erkélyeket, párkányokat drapériák vonják be, címereket, transparenseket szegez- nek ki.“ Az udvar megérkezett. Erzsébet királyné egyenesen Miramaréból jött meg a kiállítás megnyitására. A király a Déli vasútnál várta. Nyitott kocsin, hajtattak fel a Várba.* Május másodikán nyílt meg az Ezredéves kiállítás. Ezt írja róla az egykori krónikás: „Mintha tündérek varázsoltak volna elő egy fényes, ragyogó, csillogó várost, melynek pompás palotái, épületei teleszelve vannak a legváltozatosabb kincsekkel . . . Hiú dolog volna megkísérelni, hogy a kiállításról egy rövid cikkben beszámoljunk . . . arról, hogy mi minden látható itt, ezen az 520.000 négyszögméternyi területen s annak 230 épületében, óriási tükör ez, mely csoda módon tárja elénk államunk, nemzetünk ezeréves múltját és jelenét! * Május hó harmadikán kivilágították Budapest városát. Az egész város fényárban úszott. Május hó 4-én megnyitották az új Műcsarnok Millenáris kiállítását. Körülbelül 335 művész állított ki 1200 képet. A Mun- bácsy-pavillonban meghatott tömegek csodálták a világ- hírű művész ,,Ecce Homo“-jét. ■SíMásik színházi hír: „Blaha Lujza asszony diadalmas vidéki útjáról visszatérve, e. hó 0-án,este Török birónét játszotta a „Piros bugyelláris“-ban. Zajos, lelkes ünnepi este volt ez, mert jubileumi este volt. Huszonöt éve, hogy először lépett föl a Népszínházban a nagy művésznő, aki Budapest magyarosítására művé-szete egész varázsával és dalaival annyira hatott, hogy azt mondhatjuk: az ő ajkáról szállott szét a magyar nóta, diadalmaskodva a bécsi couplet és jodler-nóta fölött!“ -XA Petőfi-társaság május 10-iki ünnepélyes ülésén .Ábrányi Emil gyönyörű költeményt olvasott föl. Olvassuk ... és könnyek gyűlnek a szemünkbe! Íme egy strófa: Állj be bátran Árpád népe, Munkás népek versenyébe. A dicsőség, a szabadság Soha földed el ne hagyják, Magyar legyen a legelső mindenütt. Ott is, ahol a műveltség napja süt, •Jó barát szeressen, ellenség csodáljon — Hired égig szálljon! -XMájus 9-én kezdődött az igazi ünnepi hét, ünnepelt az egész ország. Az ország összes iskoláiban ezredéves ünnepet tartottak; mindenfelé hazafias szózatok, költe-mények hangzottak el, zászlók alatt, nemzeti kokárdákkal vonultak templomba és ünneplő helyekre. Budapest fővárosa e hó 11-én egymillió forintot szavazott meg az ezredéves ünnep alapítványául, felerészben közművelődési, felerészben jótékony célra. 9 Egy nagy karriert befutott magyar fiúnak, amerikai és európai mammutlapok nagystílű riporterének világsikere. A cseresznyevirág és a forradalmak országának mai képe. Megjelenik 16 nyelven egyszerre! Harminckét műmelléklettel, fűzve P 4.80, kötve P 5.80. DANTE KIADÁS. Az Ezredéves Kiállítás kapui felé tódul a nép .A közlekedő eszközök kevésnek bizonyultak, úgyhogy egész népvándorlás indult meg az Andrássy-uti és István-uti főkapuk felé. Május hó 10-én, vasárnap, az Andrássy-uti főkapun csakis napi belépőjegyekkel 21.104 ember jött a kiállításra, a II-ik (Király utcai) főkapun 14.267 napijegyes látogató, a III-ik kapun 2093, a negyediken 2772. Mindent egybevetve, ezen a vasárnapon a kiállításnak 55.000 000.000 látogatója volt. A beszámoló-kimutatás megjegyzi, hogy az 1886-iki kiállításon a legnagyobb forgalmú nap 38.170 látogatót tüntetett föl. Az Erzsébet-téren május 15-én jótékonycélú vigalmat rendeztek Budapest előkelő hölgyei. Jegyezzük fel a pár hölgy kedves nevét. Résztvettek a „vigalmon“ (mennyivel szebb szó ez, mint a Harden Party): Beksics Gusztumé, Mede.1. Vincémné, K. Vadszár Emma, Rupp Imréné, Wlassics Gyuládé, Dániel Ernődé (sátorfő), gróf Keglevich Arturné, Náday Ilonka, Hegyi Aranka, Kivid Gyuládé, Hegedűs Sándorné (sátorfő), Bartolucci Viktória. Chorin Ferencnél Vaitnay Andorné, Bersericzy Albertné, Münnich Aurélnél, Zsedényi Béláné. 1 -X Emlékezzünk meg végezetül a Kisfaludy-Társaság fölemelő ünnepségéről is, amely az 1996. év május hó 27-i kére esett Varga Gyula hazafias ódájában zendült ez a strófa: Álljon hazánk, ameddig a világ. Túl balsorson, időn, enyészeten. Szárnycsattogtatva égbe száll imánk — örökké élj s virulj én nemzetem!XAz egykori krónikás megjegyzi, hogy a „legöregebb emberek sem emlékeztek olyan szép tavaszra“, mint aminő akkor volt. Egész hónapon keresztül alig volt felhő, ragyogott, kacagott a napsugár és édesen illatoztak a virágok. Ezernyolcszázkilencvenhat, május . . .! -X Farkas Imre. Locsolótömbő vásárlásánál ragaszkodjék a vörös csíkos O HÍMHEZ©!! viztömlőhöz 45 év gyártási tapasztalatával készült. Kérje kifejezetten a vörös csikós EMERGÉ viztömlőt és ne fogadjon el helyette mást. GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR