Pesti Hírlap, 1936. július (58. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

ítélte az olasz támadást, az abesszin kormány­­ joggal remélhette, hogy az egész világ szembe­száll a támadóval. Ezért utasította vissza az abesz­­szin kormány mindazokat a békejavaslatokat, ame­lyek nem voltak összeegyeztethetők a népszövet­­ségi alapszabályokkal. Sajnos a népszövetségi alapszabályokba vetett bizalom korainak és jogo­sulatlannak bizonyult. A Népszövetség több ve­­­­zető tagja legújabban úgy határozott, hogy fel­függeszti az olaszellenes szankciókat. Az argen­tiniai kormány ezzel szemben felvetette a népszö­vetségi tagállamok területi sérthetetlenségének kér­dését. A jelen esetben azonban nem a népszövet­ségi alapszabályokról van szó, hanem a nemzet­közi erkölcsről. Nem szabad a népszövetségi ál­lamokat kitenni annak, hogy Haluknál erősebb ha­talmak megtámadják őket. Ha a Népszövetség sorsára bízza Abesszíniát, akkor a gyenge álla­mok nem tudnak többé szembeszállni a jogtalan támadással. A segítségre szoruló gyenge államok­nak őrködniük kell afölött, hogy biztonságukat ne ássák alá. Az Olaszország ellen foganatosított népszövet­ségi intézkedések nem az alapszabályok hiá­nyos volta miatt hiúsultak meg, hanem azért, mert nem volt meg a hatalmakban az eltökélt akarat arra, hogy az alapszabályokat végre is hajtják. A négus végül azt vetette a népszövetségi hatalmak szemére, hogy nem támogatták pénzügyi téren sem Abesszíniát, majd a következő szavak­kal fejezte be beszédét: — Ünnepélyesen kijelentem az egész világ színe előtt, hogy Abesszínia nem hajlik meg az erőszak előtt. Országom és kormányom minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználnak, hogy­­ felszabadítsák Abesszíniát. A négus beszédét több oldalon helyesléssel­­ fogadták s amikor Hailé Szelasszié elhagyta a nép-­­­szövetségi palotát, az épület előtt összegyűlt bal­oldali tömegek megéljenezték. Hailé Szelasszié beszédével a népszövetségi közgyűlés keddi ülése véget is ért s a következő ülést szerdán délelőtt féltizenegyre tűzték ki. Az argentin indítványhoz kapcsolódó vitára eddig hét szónok iratkozott fel. Hét olasz újságírót tartóztattak le. Genf, jun. 30(Inf.) A négus ellen lezajlott tün­tetéssel kapcsolatban összesen hét olasz újságírót tartóztattak le a népszövetségi palotában. A Corriere della Sra állandó genfi tudósítóját, a lap egyik kü­lön tudósítóját, a turini Stam­pa főszerkesztőjét, a Gazetta del Popolo, a Lavoro Fascista és a Popolo (Vita ) külön tudósítóit, valamint a Gazetta del Po­polo állandó genfi tudósítóját. A Popolo d’Italia és a Stampa állandó genfi tudósítója nem volt jelen az újságíró páholyban, amikor a tüntetések lezajlottak, ése azért mégis mindketten önként jelentkeztek a rendőrségen. Természetesen nem tartóztatták le őket. Az újságírók kihallgatása a késő éjszakai órá­kig folyt a genfi rendőrfőnökségen. A rendőrség vé­­leménye szerint kétségtelen, hogy az olasz újságírók előre megbeszélték a tüntetést. Azt még nem sikerült tisztázni, hogy kaptak-e valakitől utasítást a tünte­tés végrehajtására. A késő esti órákban a genfi kan­ton kormányfőnöke, Nicole megbeszélést folytatott a genfi rendőrfőnökkel és főügyésszel és megállapod­tak abban, hogy az újságírókat éjszakára is fogva tartják és szerdán délelőtt érintkezésbe lépnek a berni igazságügyminisztériummal, hog­y megállapod­­janak a letartóztatottak további sorsát illetően. Genfben bizonyosra veszik, hogy valamennyi olasz újságírót kiutasítják Svájcból. Bűnvádi eljárás is in­dul ellenük külföldi államfő megsértése címén. A svájci alkotmány értelmében ezért a vétségért nem­csak pénzbüntetés szabható ki, hanem szabadság­­vesztés is. Svájci politikai körökben nyomatékosan hang­súlyozzák, hogy Svájcot semmiféle­ felelősség nem terheli a történtekért, miután a népszövetségi ülés­szak színhelye exterritoriál­is terület, ahol a­ svájci rendőrség csak szívességből látja el a rendőri szol­gálatot. A Népszövetségnél akkreditált újságírók nem­zetközi egyesülete az éjszakai órákban közleményt adott ki, amelyben elítéli az olasz újságrók eljárását és megállapítja, hogy valamennyi letartóztatott olasz újságíró már a múlt év őszén az olaszellenes szank­ciók életbeléptetése után kilépett az egyesületből. A közlemény egyébként sajnálkozását fejezi ki a né- 1 gussal szemben a történtek fölött és rámutat arra,­­ hogy ilyesmi még sohasem fordult elő a Népszövet­ség fennállása óta. Meglepetések. Irta : Peterdy Sándor. A szobaleány beszólt: — A nagyságos úr megérkezett. Borika tárt karokkal repült férje felé, átölelte forrón, szerelmesen. — Dezső! Milyen öröm! Csak holnapra vár­talak! —■ De csak nem zavarok valami megállapodást? — Zavarsz? — csodálkozott az asszony. — Már hogy mondhatsz ilyent? •— Na úgy értem, hogy talán valami uzsonnát, sétát, megbeszélt találkát ... — Milyen különös hangon mondtad ezt -­ ko­molyodott el Borika. — Pedig igazán nem akartam semmiféle hang­súlyt adni a szavaimnak. Pórfy nincs itt? — Kicsoda? — Pórfy. Még nem jött el érted? úgy tudom, hogy tegnap vele uzsonnáztál. Borika tágranyílt szemekkel fürkészte férjét. — Mióta Perfy neked Gyuri? — Persze, persze, no, nem akartam megsér­teni. Tehát jól töltötted az idődet Gyurival? Külön­ben ez igazán felesleges kérdés. Előbb egy kis séta­­kocsikázás, azután uzsonna bizalmas kettesben, már amint az szokás. Ez igazán csak kellemes lehet. Az asszony tekintetét hosszan, mélyen pihen­tette férjén, majd odalépett eléje és komoly hangon így szólt­— Mondd, Dezső, mi bajod? Mi bánt? Nem ér­telek. Ez a hang, ezek a kérdések . . . — Azt kérdeztem, hogy Pór . . . azaz bocsá­nat, Gyurival voltál-e, vagy nem? Sőt nem is kér­deztem, hanem csak megállapítottam. — Igen, tegnap Gyurival voltam és... — Alig hogy elutaztam. Gyuri betoppant hoz­zá­­. — Igen, csakhogy... — És késő este volt már, amikor elment. — Így volt, — vágott közbe hevesen az asszony — de... — És, bár a délutánt együtt töltöttétek, ma es­tére ismét Gyurit várod. — Gyurit várom, nem tagadom. — Szép tőled. — Azért várom, mert . . . — Mert fontos beszélni valód van vele. Tudom — bólongatott Rády. — És nem is tagadod, mert már sejted, hogy olvastam Gyuri levelét. Hát igen, olvastam. Itt feküdt nyitva az asztalon. Bejelentette látogatását és kifejezte reményét, hogy abból a gyö­nyörű, szöszke, bodros fejecskédből most már kiver­tél minden aggodalmat, nem ellenkezel, belátod, hogy minden úgy lesz jól, ahogy azt ő már kiervelte. Az is voltbizonyos, hogy én nem fogok megtudni semmit. — Dezső! — kiáltott az asszony, de tekinteté­ben most már a rémület lángocskái reszkettek. —­­Minden szavad keresü, maró gúny, pedig... — Előbb én beszélek! — tört ki szilaj haraggal a férfi. ■ —• Dezső, kérlek, hallgass meg. Olyan egy­szerű a dolog. — Tudom, hogy egyszerű — roppantott a férfi. — A világon még sok ilyen egyszerű dolog van. Fel­gyújtani egy műemléket, tönkretenni egy ritka fest­ményt, sőt megölni egy embert, mindez oly egyszerű. Mi kell hozzá? Az elhatározás, — semmi más. Az asszony sápadtan, reszketve nyújtotta kar­jait férje felé. — De édes, jó férjem__ — Hagyjuk a drámai jeleneteket. Hazug sza­vak nem kötik be a szememet, a hízelgésnek nincs hatalma felettem. Kirántotta íróasztala fiókját és revolvert tett maga elé. Az asszony felsikoltott. — Dezső, drága, jó uram, hallgass meg. A ha­rag, a bosszú, a féltékenység, vagy ,mnnt tudom én, talán gonosz emberek aljassága akik megirigyelték boldogságunkat, egy tiszta,, régi barátságra aggatja­­ a gyanú, a rágalom piszkos rongyait ...­­ — Betanult szavak, együgyü komédia, amelyet minden csalfa, megtévedt nő egyformán eljátszik. — Én ... csalfa__megtévedt nö... Borika már nem sirt, nem könyörgött. Szavai zokogásba fulladtak, reszkető léptekkel roskadozott az ajtó felé. • — Itt maradsz! — kiáltott reá a férfi. — Na­gyon könnyű megoldás volna, csak egyszerűen le­lépni a színpadról. Így nem alkuszunk! — De hát mit akarsz? — sikoltott, az asszony és szemei a fegyverre tapadtak. — Dezső, vigyázz! Ebben a pillanatban Perfy lépett a szobába. — Gyuri, az ég küldötte! — sikoltotta az asszony. — Úgy van, az ég küldött — nevetett Rády. — Soha jobbkor. Most legalább együtt vagytok. — Mi az, mi történik itt? — csodálkozott Pórfy. ■ —­ Dezső azt hiszi, — zokogott az asszony — hogy maga és én . . — Maga, Borika? — Igen, én megcsalom magával... — Velem! — robbant ki Pórfyból a méltatlan­kodó tiltakozás. — Te örült, te szerencsétlen! Hogy mered Istent káromolni, hogy mered a feleségedet sértegetni, megalázni. — Na, na, tisztelt Bayard lovag, — gúnyoló­dott Rády — csak csendesebben. Ez a fölényes hang éppen úgy nem használ, mint a tagadás. — Mit tagadok én! — utasította vissza Perfy fellázadva. — Nincs mit tagadnom és megtiltom, hogy ostoba gyanúsításokkal beszennyezd a felesé­gedet, önmagadat és engem. Egyikünkhöz sem méltó ez. — Hatásos szónoklat, — gúnyolódott Rády — de engem nem hat meg. Pillanatnyi szünetet tartott, azután hirtelen hangosan elnevette magát. — Vagy tudjátok mit, gyerekek? Nem igaz. Meghatott. A szivemig meghatott Az asszony és Perfy dermedten hallgatták ezt a hirtelen változás, a játszi, enyelgő boonyol.­­ találkoztak, megdöbbenés felhöfözött tekintetű kbev.­­ Most Rády hirtelen felkapta a fegyvert, bedobta A négus genfi szereplésének hatása Olaszországban. Róma, jan. 30. (Magyar Távirati Iroda.) A négus népszövetségi szereplése Olaszországban igen rossz benyomást keltett. Rómában úgy látják, hogy szerepeltetése csak megnehezíti az európai és nép­szövetségi kibontakozás megszületését. A genfi magyar küldöttség, Genf, jan. 30. A genfi magyar küldöttség a kö­vetkező tagokból áll: Velics László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Nemzetek Szövetsége melletti állandó kiküldött, Szent-Istvány Béla kül­­ügyminisztériumi tanácsos a szerződési osztály veze­tője és Bartók László, a Nemzetek Szövetsége mel­letti kiküldött állandó helyettese. A közgyűlésen részt vesz báró Apor Gábor rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese is. Az angol alsóházban Mabane felszólította a kormányt, hogy javasolja a Népszövetségnél a békeszerződések sürgős felülvizsgálását. London, jan. 30. Mabane képviselő megkérdezte az alsóházban a miniszterelnököt, hogy tekintettel arra a tényre, hogy az angol kormány a legnagyobb fontosságot tulajdonítja az 1919—20-k­i békeszerző­dések felülvizsgálásának, közölheti-e a kormány, miként szándékozik kezdeményezni az e szerződé­sek módosítását célzó tárgyalások megindítását. Sir Simon John belügyminiszter, mint az al­­sóh­áz helyettes vezére: — Utalok arra a válaszra, amelyet ebben a tárgyban a külügyi államtitkár tegnap adott s amelyhez nincs hozzátenni valóm. A szóbanforgó interpelláció és válasz a követ­kezőképpen szólt: Madane kérdi a külügyminisztert: — Miután Európa megbékítése főként a népszövetségi alapokmány 19. szaka­szának hatásos alkalmazásától függ, vajjon hajlandó-e az 1919/20-i békeszer­ződések erőszakos úton való felülvizs­gálását célzó kísérletek megakadályo­zása végett a népszövetségi közgyűlé­sen javasolni, hogy a Népszövetség azon­nal és a legnagyobb sürgősséggel vizs­gálja meg általánosságban ezeket a szerződéseket és kérje a Népszövetségbe nem tartozó hatalmak közreműködését is ehhez a feladathoz. Lord Cranborne külügyi államtitkár: — Az angol kormány ismételt kijelen­tések szerint azt tartja, hogy a mostani politikai és területi status quot csak megegyezéssel és tárgyalások útján le­het helyesen (properly) módosítani. Biz­tosíthatom a képviselő urat, hogy az an­gol kormány állandóan szem előtt tartja ezt az elvet. Mabane: Közölheti-e az államtitkár, hogy várjon a kormány megbeszéléseket szándékozik-e kezdeményezni ezekről a fontos kérdésekről? Lord Cranborne: Biztosíthatom a képviselő urat, hogy a kormány állandóan figyelemmel kíséri ezeket a kérdéseket. Ennél többet nem mondhatok. Assheron képviselő kérdezte a kereskedelem­ügyi minisztert, hogy az Olaszország elleni megtor­lások megszüntetése esetén visszavonja-e azokat a kedvezményeket, amelyeket Jugoszláviának adott kárpótlásul a megtorlások által szenvedett vesztesé­geiért. Runcyman kereskedelemügyi miniszter: Igen! Bracken (konzervatív) kérdi a kereskedelem­ügyi minisztert, hogy miután a jugoszláv kormány nemrégen behozatali korlátozásokat alkalmazott bi­zonyos angol áruk ellen, gondol-e Anglia valutaki­­egyenlítő-hivatal felállítására Jugoszláviával szem­ben. Runcyman: Június 25-ke óta bizonyos árukat egyes országokból csak a jugoszláv nemzeti bank engedélyével lehet Jugoszláviába bevinni. Kérdése­ket intéztünk annak megállapítására, hogy milyen hatást gyakorol ez a szabály Anglia kereskedel­mére.

Next