Pesti Hírlap, 1936. július (58. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
ítélte az olasz támadást, az abesszin kormány joggal remélhette, hogy az egész világ szembeszáll a támadóval. Ezért utasította vissza az abeszszin kormány mindazokat a békejavaslatokat, amelyek nem voltak összeegyeztethetők a népszövetségi alapszabályokkal. Sajnos a népszövetségi alapszabályokba vetett bizalom korainak és jogosulatlannak bizonyult. A Népszövetség több vezető tagja legújabban úgy határozott, hogy felfüggeszti az olaszellenes szankciókat. Az argentiniai kormány ezzel szemben felvetette a népszövetségi tagállamok területi sérthetetlenségének kérdését. A jelen esetben azonban nem a népszövetségi alapszabályokról van szó, hanem a nemzetközi erkölcsről. Nem szabad a népszövetségi államokat kitenni annak, hogy Haluknál erősebb hatalmak megtámadják őket. Ha a Népszövetség sorsára bízza Abesszíniát, akkor a gyenge államok nem tudnak többé szembeszállni a jogtalan támadással. A segítségre szoruló gyenge államoknak őrködniük kell afölött, hogy biztonságukat ne ássák alá. Az Olaszország ellen foganatosított népszövetségi intézkedések nem az alapszabályok hiányos volta miatt hiúsultak meg, hanem azért, mert nem volt meg a hatalmakban az eltökélt akarat arra, hogy az alapszabályokat végre is hajtják. A négus végül azt vetette a népszövetségi hatalmak szemére, hogy nem támogatták pénzügyi téren sem Abesszíniát, majd a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Ünnepélyesen kijelentem az egész világ színe előtt, hogy Abesszínia nem hajlik meg az erőszak előtt. Országom és kormányom minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználnak, hogy felszabadítsák Abesszíniát. A négus beszédét több oldalon helyesléssel fogadták s amikor Hailé Szelasszié elhagyta a nép-szövetségi palotát, az épület előtt összegyűlt baloldali tömegek megéljenezték. Hailé Szelasszié beszédével a népszövetségi közgyűlés keddi ülése véget is ért s a következő ülést szerdán délelőtt féltizenegyre tűzték ki. Az argentin indítványhoz kapcsolódó vitára eddig hét szónok iratkozott fel. Hét olasz újságírót tartóztattak le. Genf, jun. 30(Inf.) A négus ellen lezajlott tüntetéssel kapcsolatban összesen hét olasz újságírót tartóztattak le a népszövetségi palotában. A Corriere della Sra állandó genfi tudósítóját, a lap egyik külön tudósítóját, a turini Stampa főszerkesztőjét, a Gazetta del Popolo, a Lavoro Fascista és a Popolo (Vita ) külön tudósítóit, valamint a Gazetta del Popolo állandó genfi tudósítóját. A Popolo d’Italia és a Stampa állandó genfi tudósítója nem volt jelen az újságíró páholyban, amikor a tüntetések lezajlottak, ése azért mégis mindketten önként jelentkeztek a rendőrségen. Természetesen nem tartóztatták le őket. Az újságírók kihallgatása a késő éjszakai órákig folyt a genfi rendőrfőnökségen. A rendőrség véleménye szerint kétségtelen, hogy az olasz újságírók előre megbeszélték a tüntetést. Azt még nem sikerült tisztázni, hogy kaptak-e valakitől utasítást a tüntetés végrehajtására. A késő esti órákban a genfi kanton kormányfőnöke, Nicole megbeszélést folytatott a genfi rendőrfőnökkel és főügyésszel és megállapodtak abban, hogy az újságírókat éjszakára is fogva tartják és szerdán délelőtt érintkezésbe lépnek a berni igazságügyminisztériummal, hogy megállapodjanak a letartóztatottak további sorsát illetően. Genfben bizonyosra veszik, hogy valamennyi olasz újságírót kiutasítják Svájcból. Bűnvádi eljárás is indul ellenük külföldi államfő megsértése címén. A svájci alkotmány értelmében ezért a vétségért nemcsak pénzbüntetés szabható ki, hanem szabadságvesztés is. Svájci politikai körökben nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy Svájcot semmiféle felelősség nem terheli a történtekért, miután a népszövetségi ülésszak színhelye exterritoriális terület, ahol a svájci rendőrség csak szívességből látja el a rendőri szolgálatot. A Népszövetségnél akkreditált újságírók nemzetközi egyesülete az éjszakai órákban közleményt adott ki, amelyben elítéli az olasz újságrók eljárását és megállapítja, hogy valamennyi letartóztatott olasz újságíró már a múlt év őszén az olaszellenes szankciók életbeléptetése után kilépett az egyesületből. A közlemény egyébként sajnálkozását fejezi ki a né- 1 gussal szemben a történtek fölött és rámutat arra, hogy ilyesmi még sohasem fordult elő a Népszövetség fennállása óta. Meglepetések. Irta : Peterdy Sándor. A szobaleány beszólt: — A nagyságos úr megérkezett. Borika tárt karokkal repült férje felé, átölelte forrón, szerelmesen. — Dezső! Milyen öröm! Csak holnapra vártalak! —■ De csak nem zavarok valami megállapodást? — Zavarsz? — csodálkozott az asszony. — Már hogy mondhatsz ilyent? •— Na úgy értem, hogy talán valami uzsonnát, sétát, megbeszélt találkát ... — Milyen különös hangon mondtad ezt - komolyodott el Borika. — Pedig igazán nem akartam semmiféle hangsúlyt adni a szavaimnak. Pórfy nincs itt? — Kicsoda? — Pórfy. Még nem jött el érted? úgy tudom, hogy tegnap vele uzsonnáztál. Borika tágranyílt szemekkel fürkészte férjét. — Mióta Perfy neked Gyuri? — Persze, persze, no, nem akartam megsérteni. Tehát jól töltötted az idődet Gyurival? Különben ez igazán felesleges kérdés. Előbb egy kis sétakocsikázás, azután uzsonna bizalmas kettesben, már amint az szokás. Ez igazán csak kellemes lehet. Az asszony tekintetét hosszan, mélyen pihentette férjén, majd odalépett eléje és komoly hangon így szólt— Mondd, Dezső, mi bajod? Mi bánt? Nem értelek. Ez a hang, ezek a kérdések . . . — Azt kérdeztem, hogy Pór . . . azaz bocsánat, Gyurival voltál-e, vagy nem? Sőt nem is kérdeztem, hanem csak megállapítottam. — Igen, tegnap Gyurival voltam és... — Alig hogy elutaztam. Gyuri betoppant hozzá. — Igen, csakhogy... — És késő este volt már, amikor elment. — Így volt, — vágott közbe hevesen az asszony — de... — És, bár a délutánt együtt töltöttétek, ma estére ismét Gyurit várod. — Gyurit várom, nem tagadom. — Szép tőled. — Azért várom, mert . . . — Mert fontos beszélni valód van vele. Tudom — bólongatott Rády. — És nem is tagadod, mert már sejted, hogy olvastam Gyuri levelét. Hát igen, olvastam. Itt feküdt nyitva az asztalon. Bejelentette látogatását és kifejezte reményét, hogy abból a gyönyörű, szöszke, bodros fejecskédből most már kivertél minden aggodalmat, nem ellenkezel, belátod, hogy minden úgy lesz jól, ahogy azt ő már kiervelte. Az is voltbizonyos, hogy én nem fogok megtudni semmit. — Dezső! — kiáltott az asszony, de tekintetében most már a rémület lángocskái reszkettek. —Minden szavad keresü, maró gúny, pedig... — Előbb én beszélek! — tört ki szilaj haraggal a férfi. ■ —• Dezső, kérlek, hallgass meg. Olyan egyszerű a dolog. — Tudom, hogy egyszerű — roppantott a férfi. — A világon még sok ilyen egyszerű dolog van. Felgyújtani egy műemléket, tönkretenni egy ritka festményt, sőt megölni egy embert, mindez oly egyszerű. Mi kell hozzá? Az elhatározás, — semmi más. Az asszony sápadtan, reszketve nyújtotta karjait férje felé. — De édes, jó férjem__ — Hagyjuk a drámai jeleneteket. Hazug szavak nem kötik be a szememet, a hízelgésnek nincs hatalma felettem. Kirántotta íróasztala fiókját és revolvert tett maga elé. Az asszony felsikoltott. — Dezső, drága, jó uram, hallgass meg. A harag, a bosszú, a féltékenység, vagy ,mnnt tudom én, talán gonosz emberek aljassága akik megirigyelték boldogságunkat, egy tiszta,, régi barátságra aggatja a gyanú, a rágalom piszkos rongyait ... — Betanult szavak, együgyü komédia, amelyet minden csalfa, megtévedt nő egyformán eljátszik. — Én ... csalfa__megtévedt nö... Borika már nem sirt, nem könyörgött. Szavai zokogásba fulladtak, reszkető léptekkel roskadozott az ajtó felé. • — Itt maradsz! — kiáltott reá a férfi. — Nagyon könnyű megoldás volna, csak egyszerűen lelépni a színpadról. Így nem alkuszunk! — De hát mit akarsz? — sikoltott, az asszony és szemei a fegyverre tapadtak. — Dezső, vigyázz! Ebben a pillanatban Perfy lépett a szobába. — Gyuri, az ég küldötte! — sikoltotta az asszony. — Úgy van, az ég küldött — nevetett Rády. — Soha jobbkor. Most legalább együtt vagytok. — Mi az, mi történik itt? — csodálkozott Pórfy. ■ — Dezső azt hiszi, — zokogott az asszony — hogy maga és én . . — Maga, Borika? — Igen, én megcsalom magával... — Velem! — robbant ki Pórfyból a méltatlankodó tiltakozás. — Te örült, te szerencsétlen! Hogy mered Istent káromolni, hogy mered a feleségedet sértegetni, megalázni. — Na, na, tisztelt Bayard lovag, — gúnyolódott Rády — csak csendesebben. Ez a fölényes hang éppen úgy nem használ, mint a tagadás. — Mit tagadok én! — utasította vissza Perfy fellázadva. — Nincs mit tagadnom és megtiltom, hogy ostoba gyanúsításokkal beszennyezd a feleségedet, önmagadat és engem. Egyikünkhöz sem méltó ez. — Hatásos szónoklat, — gúnyolódott Rády — de engem nem hat meg. Pillanatnyi szünetet tartott, azután hirtelen hangosan elnevette magát. — Vagy tudjátok mit, gyerekek? Nem igaz. Meghatott. A szivemig meghatott Az asszony és Perfy dermedten hallgatták ezt a hirtelen változás, a játszi, enyelgő boonyol. találkoztak, megdöbbenés felhöfözött tekintetű kbev. Most Rády hirtelen felkapta a fegyvert, bedobta A négus genfi szereplésének hatása Olaszországban. Róma, jan. 30. (Magyar Távirati Iroda.) A négus népszövetségi szereplése Olaszországban igen rossz benyomást keltett. Rómában úgy látják, hogy szerepeltetése csak megnehezíti az európai és népszövetségi kibontakozás megszületését. A genfi magyar küldöttség, Genf, jan. 30. A genfi magyar küldöttség a következő tagokból áll: Velics László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Nemzetek Szövetsége melletti állandó kiküldött, Szent-Istvány Béla külügyminisztériumi tanácsos a szerződési osztály vezetője és Bartók László, a Nemzetek Szövetsége melletti kiküldött állandó helyettese. A közgyűlésen részt vesz báró Apor Gábor rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese is. Az angol alsóházban Mabane felszólította a kormányt, hogy javasolja a Népszövetségnél a békeszerződések sürgős felülvizsgálását. London, jan. 30. Mabane képviselő megkérdezte az alsóházban a miniszterelnököt, hogy tekintettel arra a tényre, hogy az angol kormány a legnagyobb fontosságot tulajdonítja az 1919—20-ki békeszerződések felülvizsgálásának, közölheti-e a kormány, miként szándékozik kezdeményezni az e szerződések módosítását célzó tárgyalások megindítását. Sir Simon John belügyminiszter, mint az alsóház helyettes vezére: — Utalok arra a válaszra, amelyet ebben a tárgyban a külügyi államtitkár tegnap adott s amelyhez nincs hozzátenni valóm. A szóbanforgó interpelláció és válasz a következőképpen szólt: Madane kérdi a külügyminisztert: — Miután Európa megbékítése főként a népszövetségi alapokmány 19. szakaszának hatásos alkalmazásától függ, vajjon hajlandó-e az 1919/20-i békeszerződések erőszakos úton való felülvizsgálását célzó kísérletek megakadályozása végett a népszövetségi közgyűlésen javasolni, hogy a Népszövetség azonnal és a legnagyobb sürgősséggel vizsgálja meg általánosságban ezeket a szerződéseket és kérje a Népszövetségbe nem tartozó hatalmak közreműködését is ehhez a feladathoz. Lord Cranborne külügyi államtitkár: — Az angol kormány ismételt kijelentések szerint azt tartja, hogy a mostani politikai és területi status quot csak megegyezéssel és tárgyalások útján lehet helyesen (properly) módosítani. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy az angol kormány állandóan szem előtt tartja ezt az elvet. Mabane: Közölheti-e az államtitkár, hogy várjon a kormány megbeszéléseket szándékozik-e kezdeményezni ezekről a fontos kérdésekről? Lord Cranborne: Biztosíthatom a képviselő urat, hogy a kormány állandóan figyelemmel kíséri ezeket a kérdéseket. Ennél többet nem mondhatok. Assheron képviselő kérdezte a kereskedelemügyi minisztert, hogy az Olaszország elleni megtorlások megszüntetése esetén visszavonja-e azokat a kedvezményeket, amelyeket Jugoszláviának adott kárpótlásul a megtorlások által szenvedett veszteségeiért. Runcyman kereskedelemügyi miniszter: Igen! Bracken (konzervatív) kérdi a kereskedelemügyi minisztert, hogy miután a jugoszláv kormány nemrégen behozatali korlátozásokat alkalmazott bizonyos angol áruk ellen, gondol-e Anglia valutakiegyenlítő-hivatal felállítására Jugoszláviával szemben. Runcyman: Június 25-ke óta bizonyos árukat egyes országokból csak a jugoszláv nemzeti bank engedélyével lehet Jugoszláviába bevinni. Kérdéseket intéztünk annak megállapítására, hogy milyen hatást gyakorol ez a szabály Anglia kereskedelmére.