Pesti Hírlap, 1936. július (58. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-15 / 160. szám

1936. július 15., szerda. PESTI HÍRLAP TÖRVÉNYKEZÉS.­ ­ Mérsékelték a valutatolvaj rendőr büntetését A múlt télen bűlt vádi élj­áfák indu­lt ftólra Fetelic rendőrtörzsőrm­ester, Sallai Leó idegenvezető és Plank Elza nevelőnő ellen. A rendőr ellen lépés és valuta üzérkedés, Sallai ellen csupán valutaüzérke­dés, míg a nevelőnő ellen orgazdaság címén emelt vádat az ügyészség. A törvényszék zárt tárgyalás után Dóra Ferencet lopás bűntettéért két és fél évi fegyházra, Plank Elzát pedig két hónapi és tíz napi fogházra ítélte. A valutabűnügyben Dóra Ferencet és Sallait hat-hat hónapi börtönbüntetéssel sújtot­ták, Dórát még külön száz, Sallait pedig kétezer pengőre büntették, míg Plank Elzát a valutabühese­­lekmény vádja alól fölmentették A lopási üggyel kedden foglalkozott az ítélőtábla szüneti tanácsa dr. Kéresszessy Gyula tanácselnök vezetése mellett, pr. Miskolciy Ágost főügyészhelyettes az ítélet súlyosbí­tását, dr. Halász Miklós védő viszont enyhítést kért. A Tábla Dóra büntetését két évi fegyházra mérsé­kelte. Ez az ítélet jogerős. A valutabűnüggyel a Kúria rövidesen foglalkozik. — A grafológus kettős házassági ügye. Bilberer- Szenes Andor grafológus kettős házassági ügyével foglal­kozott kedden ismét a büntetőtörvényszék Márton-taná­­csa. Silberer jelenleg csalás miatt egyéti börtönbünteté­sét tölti a váci fegyintézetben és fogh­ezőr vezette a keddi tárgyalásra. A vád szerint Silberer a múlt év októberé­ben házasságot kötött, noha korábbi házassága még ér­vényben volt. Silberer azzal védekezett, hogy jóhisze­műen gondolta, hogy válópere már jogerősen befejeződött. Silberert legutóbb Bécsben tartóztatták le és kiadatás útján került Budapestre, a keddi tárgyaláson pedig ki­derült, hogy a bigámia ügyében nem tü­rtént meg a kiada­tás. Az iratokat ezért visszaküldték a ktr. ügyészséghez és a tárgyalást elnapolták. — Az asszony kötelessége törődni azzal, hogy bél­­működése rendben legyen, amit pedig úgy érhet el, ha naponta reggel éhgyomorra egy félpohár természetes „Ferenc József" kerek­l­izet iszik, amely enyhén és kelle­mesen, pontosan és biztosan szabályozza az emésztés fo­lyamatát. Az orvosok ajánlják, a Sikkasztással vádolt ügyvéd, öt sikkasztás bűn­tette és huszonnyolc sikkasztás­­ vétsége címén emelt vá­dat a kir. ügyészség dr. marcsamagyari Molnár Dezső ügyvéd ellen. A vád szerint az ügyvéd, mint a Kiskeres­kedők és Kisiparosok H­itelnyilvántartó Egyesületének ügyésze, a tagok részére többezer pengőt hajtott be, sá pénzt azonba­­n nem adta át a tagoknak, hanem saját cél­jaira fordította. A büntetőtörvényszék előtt , kedden az ügyvéd azt hangoztatta, hogy a tagok részére behajtott összegeket az egyesület pénztárába kellett az alapszabá­lyok szerint befizetnie és ennek a kötelezetts­égének pon­tosan eleget is tett. A törvényszék elrendelte az egyesület iratainak beszerzését és a tárgyalást elnapolta.­­ Halálra éheztette féléves gyermekét. Győrből je­lenti a Pesti Hírlap tudósítója. Tóth Gáborod zab­tárnoki asszony féléves gyermekét addig éh­eztette, míg a szeren­csétlen gyermek meghalt. A törvényszék a gyermekgyil­kos anyát tizenötért fegyházra ítélte. A győri tábla ked­den szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnös­nek Tóth Gábornét és ezért háromévi fegyházra ítélte. A főügyész az ítélet ellen semmiségi panaszt jelentett be. Az adott szó. írja: Milhaud Jean. A fegyencek szigetén a mocsarak izzó kigőzöl­gésétől megfertőzött trópusi levegő fojtogatta a gyo­­m­olultakat, akik a mérges kígyóktól hemzsegő in­­goványokban hadat vágtak le. Odább a kőbányák­ból reggel óta már három, napszűréstől összeesett fegyencet szállítottak be a kórházba. Gomez félév óta már az „átmeneti intézetben" volt, ahova példás viselkedése révén került tizenöt évi számű­zetéses fegyenckedés után. Itt még négy és fél éve volt hátra , ha azalatt is jól viselkedik, az életfogytiglani büntetésének hátralevő részét elenge­dik. De a törvény könyörtelen: aki tíz évnél hosz­­szabb időre volt elítélve, a fegyere­sszigetet haláláig nem hagyhatja el, csak azt engedi meg a törvény, hogy ott szabadon dolgozzék, munkát vállaljon, vagy gazdálkodjék. Így került Gomez már az átmeneti in­tézetből egy gazdaságba előbb munkásnak, később intézetnek. A gazdája, Mendrillos ugyan csak az előírt pár fillért fizette be Gom­ez munkájáért a fegyház pénztárába, de a fegyenccel nagyon emberségesen bánt. A kis gazdaságban Gomezen kívül csak négy bennszülött munkás dolgozott és Gomez csakhamar né­l­k­ül­öz­hete­tt­e­s­té vált. Amikor most a déli rekkenő hűségben Gomez az éléstárban egy nagy zsákba kenyeret­, konzerve­­ket és vízzel telt üvegeket rakott be, közben lopva kö­rülnézve­, hogy a gazdája nem lépi-e meg, mindez új­ra és újra átment az agyán. Amióta Mendrillosnál dolgozott, a derék öreg­ember Vele szem­ben tanúsí­tott viselkedése visszaadta az emberekbe helyezett hitét. Gomezet a bíróság hamis tanúvallomások alap­ján ítélte el annak idején rablógyilkosságért, mert a kirabolt öregasszony mellett az ő régi tengerész ro­hamkését találták meg. Hiába védekezett azzal, hogy ha ő lenne a gyilkos, nem hagyta volna a néve kez­dőbetűivel megjelölt kést az áldozat ágya mellett, 82 ügyét, aki fejtegette ki nagy éketapolásétt, hogy a gonosztevők mindig követnek el valami hibát, ami azután a nyomukra vezet. S a bíróság elitélte, mert azok, akiket Gomez a gyilkossággal gyanúsított, el­lene vallottak. A fegyencsziget borzalmas világában sokat gon­dolkodott ezen és babonás hittel várta, hogy egy szép napon csoda történik és kiderül az ártatlan­sága. Végül mégis elvesztette a bizalmát s amikor három fegyenmtársa, akikkel a szige­t a lazább ellen­őrzés mellett ismételten tudott beszélgetni, elmon­dotta, hogy a szökésüket teljesen előkészítették, csak élelmiszerekre és a tengert ismerő társra volna szük­ségük. Gomezben felébredt a vágy, hogy a sziget pok­lából szabaduljon és megígérte nekik, hogy velük fog szökni. Gom­ez ugyanis tengerész­nő­ és a szi­getről a távoli szárazföld felé csak ő tudta irányítani a Csónakot, am­elyet a fegyencek szökésük után egy halászkunyhó mellől, ahol naponta látták, elloptak. Ma éjszakára tervezték a szökést. Fegyan­ttár­­sai valami begyomlás meggátlásán dolgoztak a kő­bánya egy elhagyottabb részén és tapasztalatból tud­ták, hogy az őr éjjel el szokott szundikálni. Annyira bíztak abban, hogy a fegyencek nem mernek a cá­páktól hemzsegő tenger felé menekülni. Ezért lopód­­­ott most be Gomez a gazdája éléstárába, h­ogy a szökéshez hegyük számára szükséges élelmiszereket egy zsákban addig is eldugja, amíg éjjel a parti mo­csarak közt bujkáló társaihoz csatlakozhatik. Csak azt az égető vágyat érezte, hogy újra sza­bad ember legyen. Az évek folyamán a külseje any­­nyira megváltozott, hogy még azt is meg merné kísérelni, hogy a hazájába visszatérjen. A téli zsá­kot elrejtette egy bokorba a ház mögé és, mint ilyent­­kor m­indenki, bement a házba és ledőlt egy órára. Amikor délután újra a munkába ment a me­zőre, Váratlanul kijött a gazdája és jóságos arca örömtől sugárzott, amikor ezt újságolta: — Juan, öröm­hírt hozok! A fegyház igazgató­jánál volt dolgom és éppen akkor érkezett be a ha­zai posta. Előtte feküdt egy levél, amelyet nekem azonnal megmutatott. „A maga emberéről Vím­ itt Szó — mondotta — tudom, hogy érdekli.“ A levélben az igazságü­gyi tisrzisztériumból azt írták, hogy egy Mafros nevű ember, akit verekedés­ben megkéseltek, a kórházban halála előtt jegyző­könyvbe mondta, hogy ő gyilkolta fn­­ég­etzi az asz­­szonyt, akiért Laurianót elítélték. Lauriano roham­kését ő lopta el és tette a meggyilkolt f­ő ágya mellé, hogy a gyanút elterelje. A bíróság az ügyét­ hivatal­ból újra elővette és talán már pár hét n­yulva m­eg­­sem­misítik az akkor hozott ítéletét. A jólelkü öreg­ember hátba vágta Latifiadót. — Talán már egy hón­ap múlva szabott ember lesz Juan — kiáltotta és hozzátet­te — nekem olyan jó szolgálatokat tett, hogy majd adok egy kis pöfiát, hogy otthon valamit kezdhessen. Lauriano meghatottan köszönte meg Mendpillos jóságát, de amikor magára maradt, az arca elkomo­rult. A leselléktetesebb érzések kavarogtak a lelké­ben. Mendrillos szavai a legmerészebb álmait váltot­ták valóra. Hazamehet, talán főár egy hónap múlva, emelt fővel, becsülettel és dolgozhat maga számára mint szabad ember. Talán még Basquita is él, és..! De hirtelen azokra a nyomorult volt társaira gondolt, akik minden reményüket beléje helyezték. Ha ő, a tengerész nem menekül velük, sohase jutot­nak el a szárazaidig. És ha a zsákot az összelopott elemózsiával nem viszi el, nem is gondolhatnak me­nekülésre . . . Egy hónap m­in­ta szabad ember len­ne .. . míg ha ezekkel megy, szökött feeyarre . . A munkában estig folyton csak ezért­ fölk­éregett és rémes lelki harcokat vívott önmagában. Amikor pedig aludni tért, nem tudta a szemét behányni. Éj­félkor látta lelki szemei előtt a három szerencsétlen társát, amint a mocsarak közt, a nádasban elbújva vak bizalommal várják őt, aki számukra a szabad­ság .. . halvány lehetőségét hozza. Halkan mos­­ttyogta magában: — Becsület csak egy Van.­ A szavadat adtad nekik ... Hirtelen elhatározással felugrott a fekvőhelyé­ről, a bokrok közti­ előhozta az odarejtett erzmózsiás zsákot és rejtett utakon élindüit a mocsarak felé közgazdaság. Tömeges hitelezői kérelmek a védett gazdák terhelési határának felemelésére. A következő levelet kaptuk: Legutóbb r­ámutatott Cs. J. a Pesti Hírlap­ban arra, hogy az idei jó termés még korántsem képes azokat a mélyreható bajokat egy-kettőre orvosolni, amik a gazdatársadalom helyzetét oly aggasztóvá teszik. Sajnos, ezt a helyes megállapítást nem oszt­ják azokon a helyeken, ahol a gazda sorsával törődni kell. Egy nemrég kibocsátott kormányrendelet lehe­tőséget nyújt a védett gazdák hitelezőinek arra, hogy a negyvenszeres tiszta kataszteri jövedelemnek meg­felelő terhelési határ felemelését kérelmezhessék. Ennek a rendelkezésnek nem kis jelentősége van az adós gazdák kötelezettségeinek alakulása szempont­jából, miután a terhelési határ kiterjesztése módot ad a hitelezőknek arra, hogy az eddigi kamatszol­gáltatásnál többet követelhessenek az adósaiktól. A negyvenszeres terhelési mértéken túl terjedő adós­ságaik után ugyanis a védett gazdák eddig csak pár fillért tartoztak fizetni az adósságrendezési alapba való hozzájárulás címén, míg amennyiben most a terhelési határ növekedni fog, ennek az arányában szaporodni fog a védett gazdák kamat, illetve törlesz­tési kötelezettségeinek a mértéke is. A terhelési határ felemelését igénylő kérelmek benyújtási határideje az utóbbi hetekben telt le s miként az eddigi jelentésekből megállapítható, a vé­dett gazdák hitelezői igen sok esetben éltek azzal a jogukkal, hogy a terhelési határ felemelését, szorgal­mazzák. A kérelmek általában azzal a megokulással jelentkeznek, hogy az adós gazdákat a várható jő ter­­es feltétlenül abba a helyzetbe fogja juttatni, hogy földjeik hozam- és jövedelemnyújtó képessége tetemesen megnövekedik . így ennek megfelelően a terhelési határa is az eddiginél magasabban állapít­ható meg. A védett gazdák körében máris nagy nyugta*­lanság tapasztalható a hitelezőik e fellépése folytán, miután a védett helyzetük kisebb-nagyobb mértékű csorbítását látják a terhelési határok esetleges fel­emelésével reájuk háruló nagyobb fizetési köte­lezettségük révén. A gazdák joggal hivatkoznak arra, hogy a jelen évi jobb termes­vényéből koránt sem szabad most már az eljövendő évek hosszú sorára magasabb terheket rakni a vállaikra. Mi lesz, ha a legközelebbi években ismét gyönge terméseredr­é­­nyek lesznek? — vetik fel a kérdést a gazdák. Bele fognak-e akkor a hitelezők egyezni a terhelési határ visszacsinálásába. Egyébként pedig a helyzet az, hogy a mostoha pénz- és hitelviszonyok közepette végre mégis csak módot és lehetőséget kellene nyúj­tani a gazdáknak arra, hogy az eltért s­űk esztendők után végre egy kis tartalékra tegyenek szert, ahe­lyett, hogy a hitelezők elzárják a talpraállásuk útjait. A gazdák egyelőre abban bizakodnak, hogy a termelési határok felemelésére irányuló hitelezői ké­relmek legfelsőbb — táblai — elbírálása legalább bi­­zonyos mértékig mérsékelni fogja a hitelezők mo­hóságát. Gyönge termés Fejér megyében. Mint a M. T. I. jelenti: Fejér vármegye törvény­hatósági bizottságának kiegyűlése ma ülést tartott, amelyen gróf Esterházy László napirend előtti fel­szólalásában Szóvátette a vármegye rossz termés­­eredményét. A legkiválóbb uradalmakban is csak hat méter mázsa lesz a holdankénti búzatermés és a már megtörtént próbacséplés szerint rozsból még kevesebb. Kérte a Vármegye vezetőségét, hogy már most hívja fel a kormány figyelmét erre a körülményre, hogy kellő időben történjék gondoskodás a lakosság megse­gítésére. Gróf Pálffy-Dani József országgyűlési képviselő rámutatott arra, hogy a rekordtermés hangoztatása árrombolási irányzatot szolgál. A tény az, — mon­dotta, —­ hogy Fejér megyében a terméseredmények rosszabbak, mint tavaly. Az őszi vetések gyengék vol­tak és a tengeriben is nagy károk mutatkoznak. Gróf Széchenyi Viktor főispán ezután beszámolt a vérmegyét ért jégkárokról. Az első jégverés 30.000, a vasárnapi jégverés 12.000 hold termését tette tönkre. Holnap a vármegye főjegyzőjével együtt felkeresi a földművelésügyi és belügyminisztert, hogy vetőmag­segélyt és éhségmunkát kérjen a jégkár által sújtott vidék népének megsegítésére. Jurcsek Béla országgyűlési képviselő a kerületé­ben kárt szenvedett gazdák súlyos helyzetét tárta fel. Sürgette a koloz­sárkeresztyi és kisládg­adai útmun­­kálatoknak a kora ősszel való megindítását, mert a jégvert községek lakossága ősszel a tengeri termés el­pusztulása miatt munkanélkül marad. Az indítványo­kat a kisgyűlés egyhangúlag elfogadta. 17 A szegediek a paprikaértékesítő szerv felállításáért. Szegedről jelentik: Pilfy József polgármester táviratot intézett Darányi Kálmán földm­ivelésügyi miniszterhez és a paprikaterm­elők nevében a pap­rika értékesítési szerv mielőbbi felállítását kérte. Szilárd a bévai gyümölcspiac. A mai piacra Magyar­országból a következő szállítmányok érkeztek: Nagykő­rösről barack 15.700, alma 4300, ringló 700, paradicsom 550, Vörös szilva 400, Uborka és körte 310—300, sárga­dinnye 200 kgr., Kecskemétről barack 52.300, Uborka 27.200, körte 8300, alma 21.000, ringló 250 kgr. Gyür­gyös­­ről barack 3400, uborka 2500, paradicsom 2000 kgr. János­halmáról barack 2000, körte 8300, alma 3900 kgr. Kótról Uborka 11.400 kgr. A piac irányzata nagyon szilárd volt, a magyar barackért kielégítő árakat lehetett elérni. Árak: kajszinbarack, la 03—68 garas (55-5« f.). Ha 53—00 (48—53), Illa 50—54 (44—47), rózsa íba­rack la 70—80 (61—70), Ila 62­—6S (55—60), vörös szilva 45—48 (40— 42), nagy ringló 70—75 (61—60), rétesalma 00—05 (53— 57), vajalma 00—10 (58—61), asztraeíiáá Ia 75—65, (60—65), Ila 60—70 (53—61), sárgadinnye 80—85 (70— 75), ananász 1(H)—120 (88—105), körte 45—48 (40—42) kilogrammonként. Szálastakarmánypiac. Az ország különböző vidékein a szálastakarmánypilac kínálata erősödött, az árukban lé­nyeges változás nem következett­­*. A piacokra felhozott té­telekért a következő árakat fizették: Tyn­a, réti Széna fa 4—4.50, réti széna­fa 3—3.50, takarmány-szalma 1­ 50—2, Baja 4 50—6. 3.50—4. 1.50—2, Kecskemét 4—4.50, 3— 3.50, 2—2.20, Nyíregyháza 4—4.50, 9—3 50. 1.50—2, Debrecen 4—4.50, 3 3.50, 2—2.20, Miskolc 4.50—5, 3 50— 4. 1.50—2, Győr 4 —4.50, 3,—3.50, 1.50—2. Székesfehérvár 3.50—1, 3—3.50, 1.50—2. Zalaegerszeg 3.50—4, 2.80—3, 1—1.50 pengő­n­ként.

Next