Pesti Hírlap, 1936. augusztus (58. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
4 - A nemzeti élet kapui. Irta: Nagy Ferenc kisgazda. Eckhardt Tibor egyik nagyszabású beszédében olyan kifejezést hallottunk, amely már ismerős előttünk, amely a múltból cseng vissza, Eckhardt Tibor elődének, Gaal Gasztonnak az ajkairól. Azt mondta Eckhardt Tibor, hogy „nem késlekedhetünk tovább, a hatalmas erőtartalék, a magyar parasztság előtt meg kell nyitni a nemzeti élet kapuit“. Gaal Gaszton az első Gömbös-kormány bemutatkozása alkalmával, amikor élete utolsó nagy politikai beszédét hallottuk, azt mondotta: „Új rend jelentkezik a magyar alkotmányban, a magyar föld népe, amelyet többé visszaszorítani nem lehet.“ Ezeket mondotta Gaál Gaszton, akire ma minden alkotmányosan gondolkodó magyar ember esküszik és csodálatos módon a nagy gazdavezér halála után majdnem négy esztendővel politikai jogutóda, ellenzéki pártjának vezére, még ma is követelni kénytelen a magyar parasztság közéleti érvényesülését. Kétféle szempontból is időszerű most e felett a kérdés felett elmélkedni. A magyar földműves nép a legnagyobb, a legnehezebb, egyben pedig a legörömteljesebb mezőgazdasági munkát végzi, amikor a föld szorgalmas népe egy esztendei munka nehéz gyümölcsét, a mindennapi kenyeret oda fogja kínálni mindenkinek az asztalára. Most, amikor alkalma van mindenkinek meglátni, hogy a legnehezebb gazdasági viszonyok idején, a legkisebb haszon mellett, sokszor a nyomor kétségbeejtő határain állva is, csodálatos erőfeszítéssel állja a magyar föld népe a maga nehéz küzdelmét s az egyetlen abban, hogy gazdasági válság, világnézetek és osztályok harca, a politikai érvényesülés hiánya, mind-mind nem tudjak őshitét elvenni és örökkévaló kötelességének teljesítésében gátolni, talán itt van az időszerűség ahhoz, hogy a föld népének sok-sok érdemét, mint a nemzeti élet kapuján való bebocsáttatás indokaival kissé bővebben foglalkozunk. De van még egy másik időszerűsége is, a magyar föld politikai érvényesülése felvetésének és ez az, hogy jobboldali szélsőségekkel igyekeznek a falu népét alkotmányos felfogásában megingatni és politikai érvényesülése hangoztatásával az erőszak oldalára állítani. , Mai, magyar politikai életben nincs meg az a tartós nyugalom s jórend, amely az alkotások politikáját jellemezni szokta. S ha visszatekintünk a magyar parlamentarizmus elmúlt évtizedeire, akkor azt látjuk, hogy mindig akkor lángolt fel az ellentétek sorozata, a személyi és pártharc, amikor a hatalmon levő kormányzat, akár a parlamentnek, akár a népnek a jogait próbálta megszűkíteni, vagy bármelyik tényezővel szemben erőszakosan fellépni. Békesség mindig akkor volt, amikor a kormányzat nem ragaszkodott saját egyedülvalóságához s amikor a törvények teljes tiszteletével elismerte azt, hogy a nemzetre van bízva a kormányzati elhivatottság megítélése. Amikor nép és hatalom egyenlő tényezők voltak a politikában, akkor a személyek és pártok között nem volt indokolt az elkeseredett küzdelem, mert türelemre intette őket az a tudat, hogy az eljövendő választás dönteni fog abban a kérdésben, hogy kinek van igaza. Ma nem lehet vitatkozni azzal a megállapítással, hogy a nemzet nagy többsége, a földműves társadalmat is magába foglaló falu népe, a nemzeti élet kapuin kívül áll. Alkotmányos politikai jogaival éppen ma nem élhet szabadon és befolyásmentesen, amikor ezek az alkotmányos jogok nemcsak elvi nézeteinek és politikai állásfoglalásának a kifejezői lennének, hanem gazdasági helyzetének a megjavítása érdekében is szükségesnek tartaná, hogy azokkal a maga érdekei szerint éljen. A nemzeti élet kapuján a kirekesztő zár a nyílt választási rendszer. Ezt a zárat kinyitni, s a kapun belül kerülni, nagyon kevés kivételes esettől eltekintve, csak azoknak sikerül, akiket a kapun belülállók jószándéka beenged. Az a politika azonban, amely a nagy népi tömegeket csak a maga kicsinyes ellenőrzése mellett bocsátja a nemzeti élet kapui elé, úgy látszik, hisz a maga csalhatatlanságában, nagyobbnak és megbizhatóbbnak tartja magát a nemzet széles rétegeinél s közben nem veszi észre, hogy eljön az ideje annak, amikor szívesen nyitnák fel a kaput, ha lenne képek. Ma még a józan és szabadságszerető magyar nép vágyódik belülkerülni a nemzeti élet kapuin, vágyódik résztvenni az ország sorsának intézésében. Ősi magyar jelleméhez híven megbesüli a közéleti küzdelmek első számú porondját a parlamentet. Ma még hiszi azt, hogy ha a parlament összeállításában hathatósn szólhatna bele, akkor jobban menne saját sorsa és az ország sorsa is. De vájjon ha a falu népének meddő várakozása eltelik úgy, hogy nem közeledhetik az igazi parlamentarizmus felé, ha azt látja, hogy a nemzeti élet kapui semmiképpen nem nyílnak meg előtte és odaáll az alulról kínált erőszak mellé, nem akkor fog-e vájjon összeomlani a magyar parlamentarizmus? Felülről a parlamentarizmust megdönteni nehéz addig, amíg a nép ragaszkodik hozzá, de nyomban meg lehet valósítani a népképviselet eltörlését akkor, ha egyszer a magyar nép maga is ellene fog fordulni. Ellenzéki szónokok és kormánypárti képviselők egyaránt hangolhatják, hogy a diktatúra veszélye elmúlt. Hát lehet, hogy felülről elmúlt az a veszély, de a valóságos elmúlásáról addig nem lehet beszélni, amíg a felülről jöövő szándék elmúlásával egyidőben alulról a magyar néppel, próbálják magát :átgondolatiot alátámasztani. Ki merné azt mondani, hogy a magyar nép nem csatlakozhatik sűrűbb tömegekben az erőszak politikájához akkor, ha azt látja, hogy alkotmányos után úgy sem érheti el célját éppen azért, mert az alkotmányos életből, a parlamentarizmusból ki van rekesztve a nyílt választásos rendszer által. A politikai békesség tartós alapja csak az lehet, ha a politikai pártok nem az engedékenységnek, hanem tárgyi okoknak alapján közelednek egymáshoz. Herczeg Ferencnek a múlt év őszén elhangzott Treuga Dei felhívása talán éppen azért nem járt eredménnyel, mert hiányzott az a tárgyi alap, amelyik összehozhatta volna közös tanácskozásra, megértő tárgyalásokra a politikai pártokat. Ha azonban a magyar politikai pártok ko-- L. ,i- JdU_________JL.4..I.____Jgymely tárgyi alapot keresnének a tartós békéhez, úgy az nem lehet más, pont a magyar népnek nyújtandó kapukulcs, a titkos választójog. Tessék ezen az alapon elindulni és biztosra vehető a politikai helyzet enyhülése, parlamentben és a parlamenten kívül egyaránt. A politikai pártok parlamenti képviselői főleg hatalmi szempontok miatt állanak szembe egymással. A kormánypárt igyekszik bizonyítani a maga többségének igazságos eredetét, az ellenzék a hatalmi erőszaknak tulajdonítja gyengeségét. Lehetne-e itt ennek a kérdésnekeldöntésénél igazságosabb bíró, mint maga a magyar nép és hozhatna-e vájjon bárki is tiszteletreméltóbb ítéletet, mint ez a nép, akkor ha meg lenne hozzá a titkos választójoga. Azt mondják, hogy a titkos választójog veszélyeket rejt magában. Ez meglehet, de nem vagyunk felőle bizonyosak, mivel még nem próbáltuk ki. Azt azonban jól tudjuk, hogy a nyíltválasztási rendszer máris magában hordja a veszélyek nagyon is eleven csíráit, mert egyrészt a parlamenti pártoknak egymáshoz való viszonya, másrészt népünknek a köznapi életben való magatartása válik mindinkább békétlen színezetűvé. Nem szabad félni a magyar néptől! Mindenki ismeri, nemcsak érdemeit, de józanságát, mértékletességét és szerénységét is. Ha ez előtt a nép előtt megnyitják a nemzeti élet kapuit, akkor sem fogja sáska módra elözönleni a közéletet, a földművelőember azután is szántani, vetni és aratni fog, csak éppen a maga lelkét nyugtatja meg, csak éppen a maga bölcseségét és józanságát, a szabadságokra való vágyódását fogja kiélni és a magyar népnek ebből az uj életből az egész nemzetre nézve csak haszon és boldogulás hárulhat. _____ Fizetett és kilépett az utcára, az a golfnadrágos ugyanakkor óvakodott ki egy kapu félszárnya mögül. Hogy megszabaduljon attól az alaktól, aki — semmi kétség — őt kiséri szemmel, beugrott egy taxiba és odakiáltotta a sofőrnek. — Az Ingatlanforgalmi Népbankba, de ötnegyed óra múlva, amikor kilépett a nagy pénzpalota kapuján, az a szürkeruhás nyomozó — géperejű kerékpárral várt rá. És odavetette neki a kitanítást: — Máskor halkabban tessék megmondani a sofőrnek, hogy hová vigye, ha beugrik egy taxiba. Ezzel felkapott a gépére és választ sem várva, elpuffogott. Aznap délután is volt szerencséje az emberhez és aznap késő éjszaka is, amikor Heverda Tamás ar olyan kertes háznak a kapuján jött ki, amelyet csak megállapított jeladásra nyit ki a beavatottaknak a kapus, mert kártyaklub volt abban a villában, megint észrevette azt az alakot, akit csak rosszul takart egy vadgesztenyefa törzse. Másnap délelőtt úgy látta Heverda úr, hogy lent az utcán tiszta a levegő, mégis óvatosságból a Szálloda hátsó kis kapuján ment ki és ült be egy odarendelt taxiba. Negyedórás kocsikázás után a sofőr egyszerre hátraszólt. — Nem vette észre, nagyságos úr: egy motorbiciklis állandóan a nyomunkban van. Detektív lehet, kivel téveszti az össze a nagyságos urat? — Bánom is én, hogy kivel — felelte színlelt közönnyel a nagyságos ur, de belsejében rémület tombolt.** Amit észrevett a sofőr — gondolta — azt észreveheti más is és az esetleg nem fogja kérdezni, hogy kivel téveszt össze az a detektív. Hanem kész lesz a véleménye: Heverda volt képviselőt figyelteti a rendőrség és mit lehet tudni: maholnap nagy szenzációra ébredünk. — Meg kell szabadulnom attól az embertől — vicsorította fogát a volt képviselő — mert ha még tovább tart ez a hajsza, lehetetlenné vagyok téve hosszú időre. A Spirovszky-téren megállította a taxit és elküldte, azután pedig a motorbiciklis emberhez fordult, aki tíz autóhosszal mögötte szintén megállt. — Jöjjön be velem ott abba a kávéházba, szeretnék valamit megbeszélni magával. És a biciklis, mint látszott, csak erre várt, mert mohó szóval felelte: — Nagyon szívesen. Leültek és a volt képviselő kérdezte: — ön magánnyomozó, nemde? — Szolgálatára, uram. Nevem Novotni Prokop. — ön megfigyel most valakit, ha nem tévedek. — Nem téved, uram. — S szabad tudnom, ki a megbízója, Novotni úr? — Ez üzleti titok, ezt nem árulom el. — Nekem is volna megbízásom az ön számára. De csak úgy adom át, ha minden idejével azonnal rendelkezésemre lesz. — Ez lehetetlen kikötés, uram, mert ebben az esetben le kell mondanom a megbízómnak és elesem kialkudott dijamtól. . ” — Ez ne aggassza. Mennyi az a megállapított tiszteletdij? - Novotni úr számított erre a kérdésre. Szárazon felelte: — Háromszázötven pengő, uram. — Adok ötszázat, ki is fizetem előre. Most már vállalja az én megbízásomat. Novotni úr? — Készségesen, uram. Kit figyeljek meg? — Szitek gyártulajdonost. Külső Váci út hatszáz. — Rendben van. Meg lesz velem elégedve a nagyságos úr. Barátságosan elbúcsúztak egymástól. A volt képviselő megkönnyebbülten gondolta: *— Üsse a kő azt az ötszázat, de megszabadultam a veszélytől, hogy lehetetlenné tegyen ez a megfigyelés, Norvothi Prokop úr pedig magasztalta magában fényes ötletét. — Tudtam én, — mormolta — hogy olyan ember, mint Heverda volt képviselő, aki vastagon érzi fején a „margarint“, szívesen fog lekenyerezni egy kis „dohánnyal“, csak hogy megszabaduljon tőlem minél hamarabb. Mert ha nem ráz le a nyakáról, akkor vége van. Snitek gyártulajdonos? Feléje sem nézek. Hiszen Heverdának nem az a célja, hogy megfigyeljem, hanem az a célja, hogy őt magát ne figyeljem meg. Most szünetet tartok vagy két hétig, akkor munkába veszek egy másik olyan Heverdát, mint az első volt. Pesten mindig akad majd egy-egy Heverda, aki eret vágat magán, csak hogy ne figyeljem meg. És a legjobb a dologban az, hogy a rendőrség nem zavarhatja circulusaimat. Az nem büntetendő cselekmény, még kihágás sem, ha én megállok egy ház előtt, vagy behúzódom egy kapualjba és figyelek- A slepper nincs többé, éljen a magánnyomozó. I, éljen? PESM HIRUTD 1936. augusztus 1., szombat. A zandvoorti sakkverseny: Zandvoort, júl. 31. A sakkverseny kilencedik fordulóján Landau gyorsan nyert Becker tanár ellen, aki a vezércsel egyik rossz változatát játszotta. A Spielmann és Tartakaver közötti játszma remis- szel végződött. Prins minőséget nyert Grünfeld ellen és a félbeszakított állásban nyerésre áll. Maróczy egy Caro-Kann védelmű játszmában erélyes játékvezetéssel győzött a fiatal észt mester, Keres ellen. Bogoljubow és Fine között sokáig ingadozott a játék. Bogoljubow mindent megkísértett, de ellenfelének korrekt ellenjátékkal kivédte a fenyegetéseket és a játszma döntetlen eredménnyel végződött. Van Doesburgh és Euwe között is függőben maradt a játék, Euwe nyerésre áll. A tizedik fordulóban Euwe kitűnő játékvezetéssel győzte le Maróczyt, aki elhanyagolta a királyszárny kellő megerősítését. Landau meglepetésszerű győzelmet aratott Bogoljubota fölött. Becker és Tartakover játszmája sokáig nagyon előnyösen állott a bécsi tanár részére, a középjátékban azonban hibát követett el és az ellenfél minőségáldozattal győzelmes ellentámadáshoz jutott és nyert. Fine könnyen győzött Prins ellen. Grünfeld csak reálist ért el Vali Doesburgh ellen, ugyancsak remis lett a Keresk Spielmann-játszma is. Péntek szüpnap, az utolsó fordulót szombaton játsszák. M. G. A magyar olimpiai sakkcsapat. A Magyar Sakkszövetség olimpiai bizottsága pénteken este tartott ülésén véglegesen kijelölte a müncheni sakkolimpiászon résztvevő 10 magyar sakkolimpikont, akik a következők: Maróczy Géza nagymester, dr. Balogh János, Barcza Gedeon, Gereben Ernő, Havasi Kornél, Kóródy Keresztély, Steiner Lajos, Steiner Endre, Szabó László, dr. Vajda Árpád. Csapatkapitány: Maróczy Géza.