Pesti Hírlap, 1936. augusztus (58. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

4 - A nemzeti élet kapui. Irta: Nagy Ferenc kisgazda. Eckhardt Tibor egyik nagyszabású beszédében olyan kifejezést hallottunk, amely már ismerős előttünk, amely a múltból cseng vissza, Eckhardt Tibor elődének, Gaal Gasztonnak az ajkairól. Azt mondta Eckhardt Tibor, hogy „nem kés­lekedhetünk tovább, a hatalmas erőtartalék, a magyar parasztság előtt meg kell nyitni a nem­zeti élet kapuit“. Gaal Gaszton az első Göm­bös-kormány bemutatkozása alkalmával, amikor élete utolsó nagy politikai beszédét hallottuk, azt mondotta: „Új rend jelentkezik a magyar alkot­mányban, a magyar föld népe, amelyet többé visszaszorítani nem lehet.“ Ezeket mondotta Gaál Gaszton, akire ma minden alkotmányosan gon­dolkodó magyar ember esküszik és csodálatos mó­don a nagy gazdavezér halála után majdnem négy esztendővel politikai jogutóda, ellenzéki pártjá­nak vezére, még ma is követelni kénytelen a ma­gyar parasztság közéleti érvényesülését. Kétféle szempontból is időszerű most e felett a kérdés felett elmélkedni. A magyar földműves nép a legnagyobb, a legnehezebb, egyben pedig a legörömteljesebb mezőgazdasági munkát végzi, amikor a föld szorgalmas népe egy esztendei munka nehéz gyümölcsét, a mindennapi kenye­ret oda fogja kínálni mindenkinek az asztalára. Most, amikor alkalma van mindenkinek meg­látni, hogy a legnehezebb gazdasági viszonyok idején, a legkisebb haszon mellett, sokszor a nyomor kétségbeejtő határain állva is, csodálatos erőfeszítéssel állja a magyar föld népe a maga nehéz küzdelmét s az egyetlen abban, hogy gaz­dasági válság, világnézetek és osztályok harca, a politikai érvényesülés hiánya, mind-mind nem tudjak őshitét elvenni és örökkévaló kötelességé­nek teljesítésében gátolni, talán itt van az idősze­rűség ahhoz, hogy a föld népének sok-sok érdemét, mint a nemzeti élet kapuján való bebocsáttatás indokaival kissé bővebben foglalkozunk. De van még egy másik időszerűsége is, a magyar föld po­litikai érvényesülése felvetésének és ez az, hogy jobboldali szélsőségekkel igyekeznek a falu né­pét alko­tm­ányos felfogásában megingatni és poli­tikai érvényesülése hangoztatásával az erőszak ol­dalára állítani. , Ma­i, magyar politikai életben nincs meg az a tartós nyugalom s jórend, amely az alkotások po­litikáját jellemezni szokta. S ha visszatekintünk a magyar parlamentarizmus elmúlt évtizedeire, akkor azt látjuk, hogy mindig akkor lángolt fel az ellentétek sorozata, a személyi és pártharc, ami­kor a hatalmon levő kormányzat, akár a parlament­nek, akár a népnek a jogait próbálta megszűkíteni, vagy bármelyik tényezővel szemben erőszakosan fellépni. Békesség mindig akkor volt, amikor a kormányzat nem ragaszkodott saját egyedülvaló­­ságáh­oz s amikor a törvények teljes tiszteletével elismerte azt, hogy a nemzetre van bízva a kor­mányzati elhivatottság megítélése. Amikor nép és hatalom egyenlő tényezők voltak a politikában, ak­kor a személyek és pártok között nem volt indo­kolt az elkeseredett küzdelem, mert türelemre in­tette őket az a tudat, hogy az eljövendő választás dönteni fog abban a kérdésben, hogy kinek van igaza. Ma nem lehet vitatkozni azzal a megállapí­tással, hogy a nemzet nagy többsége, a földműves társadalmat is magába foglaló falu népe, a nemzeti élet kapuin kívül áll. Alkotmányos politikai jo­gaival éppen ma nem élh­et szabadon és befolyás­­mentesen, amikor ezek az alkotmányos jogok nemcsak elvi nézeteinek és politikai állásfoglalá­sának a kifejezői lennének, hanem gazdasági hely­­­zetének a megjavítása érdekében is szükségesnek tartaná, hogy azokkal a maga érdekei szerint él­jen. A nemzeti élet kapuján a kirekesztő zár a nyílt választási rendszer. Ezt a zárat kinyitni, s a kapun belül kerülni, nagyon kevés kivételes eset­től eltekintve, csak azoknak sikerül, akiket a ka­pun belülállók jószándéka beenged. Az a politika azonban, amely a nagy népi tömegeket csak a maga kicsinyes ellenőrzése mellett bocsátja a nem­zeti élet kapui elé, úgy látszik, hisz a maga csal­­hatatlanságában, nagyobbnak és megbizhatóbbnak tartja magát a nemzet széles rétegeinél s közben nem veszi észre, hogy eljön az ideje annak, ami­kor szívesen nyitnák fel a kaput, ha lenne képek. Ma még a józan és szabadságszerető magyar nép vágyódik belü­lkerülni a nemzeti élet kapuin, vá­gyódik résztvenni az ország sorsának intézésében. Ősi magyar jelleméhez híven m­egbesü­li a közéleti küzdelmek első számú porondját a parlamentet. Ma még hiszi azt, hogy ha a parlament összeállí­tásában hathatósn szólhatna bele, akkor jobban menne saját sorsa és az ország sorsa is. De vájjon ha a falu népének meddő várakozása elte­lik úgy, hogy nem közeledhetik az igazi parla­mentarizmus felé, ha azt látja, hogy a nemzeti élet kapui semmiképpen nem nyílnak meg előtte és oda­­áll az alulról kínált erőszak mellé, nem akkor fog-e vájjon összeomlani a magyar parlamenta­rizmus? Felülről a parlamentarizm­ust megdönteni nehéz addig, amíg a nép ragaszkodik hozzá, de nyomban meg lehet valósítani a népképviselet el­törlését akkor, ha egyszer a magyar nép maga is ellene fog fordulni. Ellenzéki szónokok és kor­mánypárti képviselők egyaránt hangolhatják, hogy a diktatúra veszélye elmúlt. Hát lehet­, hogy felülről elmúlt az a veszély, de a valóságos elmú­lásáról addig nem lehet beszélni, amíg a felülről jöövő szándék elmúlásával egyidőben alulról a ma­gyar néppel, próbálják magát :á­tgondolatiot­­ alátá­masztani. Ki merné azt mondani, hogy a magyar nép nem csatlakozhatik sűrűbb tömegekben az erőszak politikájához akkor, ha azt látja, hogy alkotmányos után úgy sem érheti el célját éppen azért, mert az alkotmányos életből, a parlamenta­rizmusból ki van rekesztve a nyílt választásos rend­szer által. A politikai békesség tartós alapja csak az lehet, ha a politikai pártok nem az engedékenységnek, hanem tárgyi okoknak alapján közelednek egy­máshoz. Herczeg Ferencnek a múlt év őszén el­hangzott Treuga Dei felhívása talán éppen azért nem járt eredménnyel, mert hiányzott az a tárgyi alap, amelyik összehozhatta volna közös tanács­kozásra, megértő tárgyalásokra a politikai pár­tokat. Ha azonban a magyar politikai pártok ko-- L. ,i- JdU_________JL.4..I.­­____J­gy­mely tárgyi alapot keresnének a tartós békéhez, úgy az nem lehet más, pont a magyar népnek nyújtandó kapukulcs, a titkos választójog. Tessék ezen az­ alapon elindulni és biztosra v­ehető a poli­tikai helyzet enyhülése, parlamentben és a parla­menten kívül egyaránt. A politikai pártok parla­menti képviselői főleg hatalmi szempontok miatt állanak szembe egymással. A kormánypárt igyek­­­szik bizonyítani a maga többségének igazságos eredetét, az ellenzék a hatalmi erőszaknak tulajdo­nítja gyengeségét. Lehetne-e itt ennek a kérdésnek­­eldön­tésénél igazságosabb bíró, mint maga a ma­gyar nép és hozhatna-e vájjon bárki is tiszteletre­méltóbb ítéletet, mint ez a nép, akkor ha meg lenne hozzá a titkos választójoga. Azt mondják, hogy a titkos választójog veszélyeket rejt magá­ban. Ez meglehet, de nem vagyunk felőle bizo­nyosak, mivel még nem próbáltuk ki. Azt azonban jól tudjuk, hogy a nyíltválasztási rendszer máris magában hordja a veszélyek nagyon is eleven csí­ráit, mert egyrészt a parlamenti pártoknak egy­máshoz való viszonya, másrészt népünknek a köz­napi életben való magatartása válik mindinkább békétlen színezetűvé. Nem szabad félni a magyar néptől! Mindenki ismeri, nemcsak érdemeit, de józanságát, mértékletességét és szerénységét is. Ha ez előtt a nép előtt megnyitják a nemzeti élet ka­puit, akkor sem fogja sáska módra elözönleni a közéletet, a földmű­velőember azután is szántani, vetni és aratni fog, csak éppen a maga lelkét nyugtatja meg, csak éppen a maga bölcseségét és józanságát, a szabadságokra való vágyódását fogja kiélni és a magyar népnek ebből az uj életből az egész nemzetre nézve csak haszon és boldogulás hárulhat. _____ Fizetett és kilépett az utcára, az a golfnadrá­­gos ugyanakkor óvakodott ki egy kapu félszárnya mögül. Hogy megszabaduljon attól az alaktól, aki — semmi kétség — őt kiséri szemmel, beugrott egy taxiba és odakiáltotta a sofőrnek. — Az Ingatlan­­forgalmi Népbankba, de ötnegyed óra múlva, ami­kor kilépett a nagy pénzpalota kapuján, az a szür­keruhás nyomozó — géperejű kerékpárral várt rá. És odavetette neki a kitanítást: — Máskor halkab­ban tessék megmondani a sofőrnek, hogy hová vi­gye, ha beugrik egy taxiba. Ezzel felkapott a gépére és választ sem várva, elpuffogott. Aznap délután is volt szerencséje az ember­hez és aznap késő éjszaka is, amikor Heverda Ta­más ar olyan kertes háznak a kapuján jött ki, amelyet csak megállapított jeladásra nyit ki a be­avatottaknak a kapus, mert kártyaklub volt abban a villában, megint észrevette azt az alakot, akit csak rosszul takart egy vadgesztenyefa törzse. Másnap délelőtt úgy látta Heverda úr, hogy lent az utcán tiszta a levegő, mégis óvatosságból a Szálloda hátsó kis kapuján ment ki és ült be egy odarendelt taxiba. Negyedórás kocsikázás után a sofőr egyszerre hátraszólt. — Nem vette észre, nagyságos úr: egy motor­biciklis állandóan a nyomunkban van. Detektív le­het, kivel téveszti az össze a nagyságos urat? —­ Bánom is én, hogy kivel — felelte színlelt közönnyel a nagyságos ur, de belsejében rémület tombolt.­­** Amit­ észrevett a sofőr — gondolta — azt észreveheti más is és az esetleg nem fogja kér­dezni, hogy kivel téveszt össze az a detektív. Ha­nem kész lesz a véleménye: Heverda volt képvise­lőt figyelteti a rendőrség és mit lehet tudni: ma­holnap nagy szenzációra ébredünk. — Meg kell szabadulnom attól az embertől — vicsorította fogát a volt képviselő — mert ha még tovább tart ez a hajsza, lehetetlenné vagyok téve hosszú időre. A Spirovszky-téren megállította a taxit és el­küldte, azután pedig a motorbiciklis emberhez for­dult, aki tíz autóhosszal mögötte szintén megállt. — Jöjjön be velem ott abba a kávéházba, sze­retnék valamit megbeszélni magával. És a biciklis, mint látszott, csak erre várt, mert mohó szóval felelte: — Nagyon szívesen. Leültek és a volt képviselő kérdezte: — ön magánnyomozó, nemde? — Szolgálatára, uram. Nevem Novotni Pro­kop. — ön megfigyel most valakit, ha nem tévedek. — Nem téved, uram. — S szabad tudnom, ki a megbízója, Novotni úr? — Ez üzleti titok, ezt nem árulom el. — Nekem is volna megbízásom az ön számára. De csak úgy adom át, ha minden idejével azonnal rendelkezésemre lesz. — Ez lehetetlen kikötés, uram, mert ebben az esetben le kell mondanom a megbízómnak és el­esem kialkudott dijamtól. . ”­­ — Ez ne aggassza. Mennyi­ az a megállapított tiszteletdij? -­­ Novotni úr számított erre a kérdésre. Szárazon felelte: — Háromszázötven pengő, uram. — Adok ötszázat, ki is fizetem előre. Most már vállalja az én megbízásomat. Novotni úr? — Készségesen, uram. Kit figyeljek meg? — Szitek gyártulajdonost. Külső Váci­ út hat­száz. — Rendben van. Meg lesz velem elégedve a nagyságos úr. Barátságosan elbúcsúztak egymástól. A volt képviselő megkönnyebbülten gondolta: *— Üsse a kő azt az ötszázat, de megszabadultam a veszély­től, hogy lehetetlenné tegyen ez a megfigyelés, Nor­vothi Prokop úr pedig magasztalta magában fényes ötletét. — Tudtam én, — mormolta — hogy olyan em­ber, mint Heverda volt képviselő, aki vastagon érzi fején a „margarint“, szívesen fog lekeny­erezni egy kis „dohánnyal“, csak hogy megszabaduljon tő­lem minél hamarabb. Mert ha nem ráz le a nya­káról, akkor vége van. Snitek gyártulajdonos? Fe­léje sem nézek. Hiszen Heverdának nem az a célja, hogy megfigyeljem, hanem az a célja, hogy őt ma­gát ne figyeljem meg. Most szünetet tartok vagy két hétig, akkor munkába veszek egy másik olyan Heverdát, mint az első volt. Pesten mindig akad majd egy-egy Heverda, aki eret vágat magán, csak hogy ne figyeljem meg. És a legjobb a dologban az, hogy a rendőrség nem zavarhatja circulusaimat. Az nem büntetendő cselekmény, még kihágás sem, ha én megállok egy ház előtt, vagy behúzódom egy kapualjba és figyelek- A slepper nincs többé, éljen a magánnyomozó. I, éljen? PESM HIRUTD 1936. augusztus 1., szombat. A zandvoorti sakkverseny: Zandvoort, júl. 31. A sakkverseny kilencedik fordulóján Landau gyorsan nyert Becker tanár el­len, aki a vezércsel egyik rossz változatát játszotta. A Spielmann és Tartakaver közötti játszma remis- szel végződött. Prins minőséget nyert Grü­nfeld ellen és a félbeszakított állásban nyerésre áll. Maróczy egy Caro-Kann védelmű játszmában erélyes játék­­vezetéssel győzött a fiatal észt mester, Keres ellen. Bogoljubow és Fine között sokáig ingadozott a já­ték. Bogoljubow mindent megkísértett, de ellenfelé­nek korrekt ellenjátékkal kivédte a fenyegetéseket és a játszma döntetlen eredménnyel végződött. Van Doesburgh és Euwe között is függőben maradt a já­ték, Euwe nyerésre áll. A­ tizedik fordulóban Euwe kitűnő játékvezetés­­sel győzte le Maróczy­t, aki elhanyagolta a király­szárny kellő megerősítését. Landau meglepetésszerű győzelmet aratott Bogoljubota fölött. Becker és Tar­­takover­­ játszmája sokáig nagyon előnyösen állott­ a bécsi tanár részére, a középjátékban azonban hibát követett el és az ellenfél minőségáldozattal győzel­mes ellentámadáshoz jutott és nyert. Fine könnyen győzött Prins ellen. Grünfeld csak reálist ért el Vali Doesburgh ellen, ugyancsak remis lett a Keresk Spielma­nn-játszma is. Péntek szüpnap, az utolsó for­­­dulót szombaton játsszák.­­ M. G. A magyar olimpiai sakkcsapat. A Magyar Sakkszövetség olimpiai bizottsága pénteken este tartott ülésén véglegesen kijelölte a müncheni sakkolimpiászon résztvevő 10 magyar sakkolimpikont, akik a következők: Maróczy Géza nagymester, dr. Balogh János, Barcza Gedeon, Ge­reben Ernő, Havasi Kornél, Kóródy Keresztély, Stei­ner Lajos, Steiner Endre, Szabó László, dr. Vajda Árpád. Csapatkapitány: Maróczy Géza.

Next