Pesti Hírlap, 1936. szeptember (58. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
BUDAPEST, 1936. UHU. ÉVFOLYAM, 199. (19.037) SZÁM, KEDD, SZEPTEMBER 1 ■ií— Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egy eg példányszám ára (pálya, udvarokon is) 16 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillér Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon: 1—122—95. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébeti körút 1. Tel: 1—352—96. A fiókok jegyzékét az aprós hirdetések élén közöljük hirdetések eek ! Román kormány Titulescu nélkül. Az újjáalakított Tatarescu-kormány vasárnapról hétfőre forduló éjszakán, pontosan egy órakor, letette az esküt. Különös időpont kormányeskü tételére. Az minduntalan megesik más országokban is, hogy kormányalakítási tárgyalások belehúzódnak az éjszakába, de hogy az államfő döntésének megejtése után, be se várva a reggelt, az új kabinet mindjárt letegye az esküt is, ilyesmiről még nem hallottunk. Eddig úgy tudtuk, hogy romantikus szerelmesek szoktak éjszaka esküdni, ha attól félnek, hogy reggelig baj lehet a szerelem biztos házassági alapra helyezése irányában, különösen amikor baj van a kréta körül a szülői beleegyezést illetőleg, ismerjük a szofort program fogalmát is, de egy éjjel megalakult kabinet szofort eskütétele furcsa esemény s egyúttal gyanút keltő is. Azt mindenesetre mutatja, hogy valami okból nagyon kellett sietni. Ugyan miért? Talán azért, hogy a kabinet egy-két tagja reggelre meg ne rágja a szíjat? Ez a feltevés se lehetetlen, mert a mai Romániában az élen álló politikusok életének biztosításáért bizonyára magas díjat szedne a biztosító társulat s aki nagyon szereti az életét, az ott ma ne igen vállaljon miniszteri tárcát. De ennél a feltevésnél valószínűbb, hogy valaminő hatalmas tényezőt, vagy tényezőket kellett befejezett dolog elé állítani, mielőtt az új kabinet eskütétele elé akadályokat gördíthetnének. Hol keressük ezeket a tényezőket? Ha nem csalódunk, ezek egyike a sötétnézésű, szélsőséges erőszakosságokra hajló nemzeti, jobboldali Vasgárda, másik a Riviera napos világában időző Titulescu, ugyanennek a Vasgárdának esküdt ellensége, akit úgy kitettek a kormányból, hogy lába se érte a földet, legkevésbé a bukaresti anyaföldet. Ha ez a megállapítás helyes, úgy ebből logikailag következik az is, hogy az új román kabinet egészen sajátszerű képet mutató, merőben kompromisszumos alakulat s ha szemügyre vesszük a benne ülőket s azt is, hogy ki-ki milyen miniszteri tárcával a kezében ül ott, úgy ez a kompromisszumos jelleg végleges erővel bontakozik ki vizsgálódó tekintetünk előtt. Ugyanis mint ismeretes, Tatarescu, a régi és új miniszterelnök, főleg amiatt mondott le, mert két miniszterének, Inculetz belügyminisz- ternek és Pop Valér igazságügyminiszternek, a rendért és a közbiztonságért elsősorban felelős két tárca volt birtokosának olyan volt a magatartása a túlzóan egyoldalú társadalmi irányban garázdálkodó vasgárdistákkal szemben, hogy viselkedésük következményeképen már-már semmiesetre se volt túlzás kezdődő anarchiát emlegetni. Ezt a két tárcát tehát meg kellett reformálni. De a kultusz- és nevelési ügyek se voltak jó kézben s ezt is úgy mérlegelte Tatarescu, mint az ifjúság és főleg a fiatal papjelöltek politikai elvadulásának egyik előidézőjét. Ebből az okból ennek a három tárcának megbízhatóbb gazdát kellett keresni, olyanokat, akik több sikerrel kecsegtetnek Tatarescu fennen hirdetett erélyes rendhelyreállító törekvésének a mezején. De azért nem kell azt hinni, hogy a rend és közbiztonság helyreállítása és a kezdődő anarchia szempontjából nem megfelelő minisztereket Tatarescu a királyi kegy sugarával feje körül, egészen eltávolította a kormányhatalom színpadáról. Sőt. A vasgárdistákkal szemben túlságosan engedékeny belügyminiszterből tárca nélkül szűkölködő miniszterelnökhelyettest csinált, nehogy a társadalomfelforgató túlzók még így is megtaláljanak neheztelni, a volt belügyminiszter úr megkapta a Pour le Mérite kitüntetést is. A volt igazságügyminiszter úr pedig kereskedelemügyi miniszter lett. Viszont belügyminiszterré Inculetz úr eddigi államtitkárát, Vulia Demetert tette meg Tatarescu, amely belügyi alma nem eshetett messze a fájától, de megint csak viszont ennek melléje tettek két elszánt demokrata államtitkárt ellenőrző őrszemül, amely intézmény minden felemás kormányzati rendszer jellegzetes vonása s kultuszminiszter lett Jamandi, a vasgárdisták elszánt ellenfele. Mindez igen csavarosan hangzik. Tatarescu kormányelnök úr ide is fütyült, oda is fütyült, mint Arany János fülemüléje s ide is tekintett, oda is tekintett, ahogy a magyar nóta mondja, hogy egyik se legyen köztük ostoba. Hogy ezután ezzel az új felemás kormányzati garnitúrával, ezzel a se hal, se hús kormánnyal meg tudja-e szüntetni Tatarescu a kezdődő anarchiát s helyre tudja-e állítani a rendet és közbiztonságot, ez nem egészen bizonyos, de ez az ő dolga, emiatt ebben a percben ne fájjon a mi fejünk, mert hisz a mai lelki öszszetételű Romániában a mi szempontunkból az egyik irányzat tizenkilenc, a másik egy híján húsz!... De hát Titulescu, az Isten szerelmére, mi lett Titulescuval, akit tizenhét év román hagyományai szerint a váltakozó kormányok nélkülözhetetlen külügyi alkotó részének tekintettek, aki minden kormányban olyan feltétlen bizonyossággal izgett-mozgott, amilyen bizonyossággal éjszaka következik a nappal utáni ,tavasz a tél után. Hát lehet kihagyni a sót az ételből, a kovászt a kenyérből, az olajat a szardíniából, a tengelyt a kocsiból, szabad elvágni a szónok nyelvét, a bokszoló öklét, a távfutó lábát, márpedig eddigi román felfogás szerint Titulescu mellőzése ilyenvalamit jelentett volna idáig. És mégis megtörtént az elképzelhetetlen, Titulescu, egész Románia külügyi esze, kimaradt az uj kormányból. Jellegzetes kaján mosolya megfagyott szép arculatán s haragjában a Riviérán mocsárlázba esett, aminél megfelelőbb lázt alig lehetett volna kitalálni a békediktátum által megduzzasztott Románia legjellegzetesebb államférfia számára. Ugyan miért kellett ennek a képtelennek látszó mellőzésnek megtörténnie? Aki a fentebbi sorokat figyelemmel szíveskedett elolvasni, annak a számára a válasz igen egyszerű. Ha egyszer az új kormánynak mindenáron kompromisszumos alakulatnak kellett lennie, ez a törekvés pedig az államfő minisztereket kinevező, fentebb részletezett elhatározásából egészen nyilvánvaló s ha a Vasgárda és a demokraták, valamint a rend ellen dolgozók és a rend hívei között s az anarchia és a közbiztonság egymással szemben álló tényezői között jobbra is, balra is megalkuvó kormányt kellett alakítani, hogy a közbenső úton haladva békés . A hatalmak jegyzéke a madridi kormányhoz. Hennage, aug. 31. A különböző külföldi hatalmak St. Jean de Luzban tartózkodó diplomáciai képviselői jegyzéket juttattak el a madridi kormányhoz. A jegyzék többek között ezeket mondja: „A madridi diplomáciai testület doyenjének kezdeményezésére eszmecserét folytattak a diplomáciai testület tagjai. Az eszmecseréből kiderül, hogy a diplomáciai testület minden egyes tagja mély részvéttel viseltetik a spanyol polgári lakosság iránt, amelynek a polgárháború során kimondhatatlan szenvedésekben van része. E szenvedések enyhítésére a diplomáciai testület tagjai felajánlják közvetítésüket a madridi kormánynak. A közvetítés révén remélhetőleg mindkét harcoló fél táborában sikerül oly rendszabályokat és megállapodásokat létrehozni, amelyek politikai vagy katonai beavatkozás nélkül alkalmasak arra, hogy enyhítsék a polgári lakosság szenvedéseit.“ A jegyzéket Olaszország, Nagybritannia, Franciaország, Belgium, Csehország, Hollandia, Norvégia, Finnország és Svédország diplomáciai képviselői írták alá. Az Északamerikai Egyesült Államok és Jamán diplomáciai képviselői nem csatlakoztak a diplomaták lépéséhez. Horthy Miklós kormányzó hazaérkezett. (Felvételeink, a Képes Pesti Hírlapban.) Mások díszlépésben vonultak el előtte. A kormányzó gépkocsija Kroisbachban, Heyssler nyugalmazott ellentengernagy villájánál állott meg. Heyssler régi katonabajtársa a kormányzónak. Rövid üdvözlés után Horthy Miklós Heyssler ellentengernaggyal autóba ült és megtekintette a Tegethoff emlékművét, amely tudvalévőleg annak idején Pólában állt. Az olasz kormány az emlékművet átengedte Ausztriának, Grácban nemrégiben újból felállították és ünnepélyesen felavatták. Az ünnepélyen a kormányzó is képviseltette magát. Az emlékmű megtekintése után a kormányzó Heyssler ellentengernagy kíséretében visszatért Kreissbachba és bajtársánál ebédelt. Rövid pihenő után folytatta útján hazafelé. Délután fél hatkor ért Hegyeshalomra, majd nyolckor Budapestre, ahonnan egyenesen kihajtatott családjához Gödöllőre. Az osztrák hivatalos lap a kormányzóról. Bécs, aug. 31. A hivatalos Wiener Zeitung vezércikkében ezeket írja: A magyar kormányzó egész ittartózkodása idején Ausztriában mindenkinek az volt legfőbb törekvése, hogy a legszívélyesebb módon kifejezésre juttassa azt a nagy tiszteletet és meleg rokonszenvet, amelyet hazánk mind a kormányzó személye iránt, mind a magyar nemzet iránt táplál. Most, amidőn Horthy kormányzó ismét visszatér hazájába, Ausztria egész népének az a szívből jövő óhajtása kíséri, hogy hazánkban való tartózkodása e néhány nap alatt tiszta örömet és igazi üdülést hozott légyen neki. Horthy Miklós kormányzó vasárnap este kilenc órakor hazaérkezett tíznapos ausztriai útjáról. Mint már jelentettük, szombaton este Veldenben látogatást tett Miklas osztrák szövetségi elnöknél, akinek társaságában másfél órát töltött. A látogatás után átment Pörtschachba, ahol az Astoriaszállóban tartottak fenn részére lakosztályt. Pörtschachban adta vissza Miklas elnök a magyar államfő látogatását, ahiól mintegy húsz percig tartózkodott. Alátogatás után Horthy Miklós kormányzó szürke utcai ruhában hosszabb gyalogsétára indult. Este nyolc órakor tért vissza a szállóba, amelynek nyilvános éttermében kísérőjével, Brunschwick alezredessel, megvacsorázott. Vacsora közben ezüst tálcán névjegyet nyújtottak át a kormányzónak. XIII. Alfonz, volt spanyol király küldte, aki ugyancsak Pörtschachban nyaral és üdvözletét tolmácsolta a magyar államfőnek. A kormányzó azonnal viszonozta a figyelmet és elküldte névjegyét a volt spanyol királynak. A kormányzó korán nyugovóra tért, mert vasárnap reggel már hat órakor folytatta útját. A szobájában elfogyasztott reggeli után sportruhában lépett ki a szálló kapuján és a gépkocsi elindult Klagenfurt felé. Innen a Pack hágón és a Pack Alpokon keresztül folytatta útját Grác felé. Egy helyen egy szép erdei, részletnél megállította kocsiját, kiszállt és egy ideig gyalog ment az erdei uton. Grác határában a kormányzó autóját az osztrák frontharcosok ötven főnyi osztaga fogadta. A tisztelgés után a fronthar