Pesti Hírlap, 1936. szeptember (58. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

2 PESTI HÍRLAP 1936. szeptember 1., kedd. Horthy Miklós kormányzó kedden délelőtt fogadja kihallgatáson Gömbös Gyula miniszterelnököt. A miniszterelnök a kormány tagjait minisztertanácsra hívta össze. Horthy Miklós kormányzó vasárnap este tíz­napos útjáról visszaérkezett Budapestre. Gömbös Gyula miniszterelnök hétfőn reggel félbeszakította nagytétényi pihenőjét és szintén a fővárosba érke­zett. Ez a két hít külsőségeiben körvonalazza azt az eseményt, amely a magyar belpolitikában a leg­közelebbi napokban várható. Gömbös Gyula mi­niszterelnök egészségének helyreállítása céljából újabb szabadságot kér az államfőtől és ezzel kap­csolatban kinevezik a miniszterelnök helyettesét, aki az elkövetkező hónapokban az ország politiká­ját vezetni fogja. Gömbös Gyula miniszterelnök hétfőn reggel érkezett a miniszterelnöki palotába, és elsősorban titkára jelentéseit hallgatta meg, majd a honvé­delmi minisztérium referenseit fogadta. Azután­­Mikes Ödön osztályfőnök, a miniszterelnökség saj­tóosztályának vezetője jelentkezett nála és beszá­molt a fontosabb folyó ügyekről. A délelőtt folya­mán még néhány látogatót fogadott rövidebb időre­­Gömbös Gyula, így felkereste Ernszt Sándor, a ke­resztény gazdasági párt vezére, aki a sajtó képvi­selőinek elmondotta, hogy csupán mint régi barát­ját kereste fel a gyöngélkedő miniszterelnököt, akivel még nem volt alkalma beszélni, amióta esz­tergomi képviselővé választották. Hangsúlyozta, hogy látogatása kizárólag magánjellegű és annak politikai jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Meg­látogatta meg a miniszterelnököt Mackensen György budapesti német követ, továbbá Sztra­­nyavszky Sándor, a képviselőház elnöke és Ulain Ferenc országgyűlési képviselő. Hétfőn délután a miniszterelnök Darányi Kál­mán földművelésügyi miniszterrel folytatott hosz­­szabb megbeszélést, akinek helyettes miniszterel­nöki megbízatásával számolnak. Ezt­­követően Ká­nya Kálmán külügyminiszterrel tanácskozott, aki­vel a külügyi tárca körébe tartozó ügyeket beszélte meg. Kedden délelőtt valószínűleg folytatódnak a miniszterelnök tanácskozásai a kormánynak ama tagjaival, akikkel az elmúlt napokban még nem volt alkalma tanácskozni az őszi parlamenti ülés­szak rendjén benyújtásra kerülő új törvényjavas­latokról. . .... ■»*. . ..-*«•■ v- —4- a Ugyancsak kedden délelőtt zajlanak le a mi­niszterelnök elutazásával és helyettesítésével kap­csolatos fontos események. Horthy Miklós kor­mányzó kedden délelőtt féltizenegy órakor fogadja kihallgatáson Gömbös Gyula miniszterelnököt. A kíméletesen kezelni óhajtott vasgárdistákat. A félelmetes vasgárdisták, akikkel szemben az új m­ódon oldják meg a nehéz viszonyokat, akkor ilyen kabinetben Titulescunak valóban nem le­het helye. Hisz ő vörös posztó a vasgárdisták felőtt, akiket szívből gyűlöl s akik szívből gyű­­­lölik őt. Ha az ő legerősebb egyénisége s leg­több ésszel kibélelt koponyája ott lenne látható az új kabinet többi urai között, úgy nincs olyan román az országban, aki elhinné, hogy Tata­­rescu mindkét felet kielégítő békés, kompro­misszumos megoldást tűzött ki maga elé. Titu­­lescu puszta jelenléte a kormányban felbőszí­tette volna a kompromisszumos kabinet által kormányzat­­kesztyűs kézzel akarja helyreállí­tani a rendet és közbiztonságot, társadalmi irányzatuknál fogva nem barátjai a Szovjetnek,­­Titulescu pedig erősen az. Egyszóval Titulescu­nak az új kabinetbe felvétele merev tagadását jelentette volna a Tatarescu-kormány új ráfe­jelt egész irányzatának. Titulescu nem alkuszik, ellenben elvárja, hogy egész Románia úgy gon­dolkozzék, ahogy ő gondolkozik. Tehát nyilvánvaló, hogy fátumszerű bizo­nyossággal mellőzni kellett ezúttal Titulescut, belpolitikai kormánytaktikai meggondolásból s az ő csillaga, ha kiheveri a mocsárlázt, Románia belpolitikai egén csak akkor tűnhet fel újra, ha kiderülne, hogy ez a felemás kabinet nem tudja megszüntetni az anarchiát s a vasgárdistákkal szemben erős kormányt akarnának, mint az esetleg elkövetkezendő tapasztalat szükségszerű folyományát. Egyes francia lapok azon a címen ideges­kednek, hogy Titulescu mellőzése Románia kül­politikájában változást jelent az eddigi francia­barát politika terhére s Németország felé való új tájékozódás jelentőségével bírna. Ebben nem hiszünk, legalább is ma még nem. Ha az erősen hatalmas jobboldali elemek nem is szeretik a szovjet világnézeti orosz vitt­kihallgatás során, amely Gödöllőn lesz, a minisz­terelnök azt a kérést terjeszti az államfő elé, hogy egészségének helyreállítása céljából engedélyezzen a részére további szabadságot. Politikai körökben úgy tudják, hogy a miniszterelnök szabadsága ez­úttal nem meghatározott időtartamra szól, hanem felgyógyulásáig. Gömbös Gyula tehát akkor tér vissza újból hivatalát elfoglalni, ha az orvosok vé­leménye szerint állapota annyira javul, hogy egész­ségének kockáztatása nélkül folytathatja a kor­mány ügyeinek irányítását. A kormányzói kihallgatás után Gömbös Gyula miniszterelnök visszatér Budapestre. Kedden dél­után egy órára a miniszterelnök minisztertanácsra hívta össze a kormány tagjait, amelyen beszámol az államfő döntéséről helyettesítése dolgában és egyszersmind megbeszéli minisztertársaival a kor­mányzat legsürgősebb teendőit, aztán pedig búcsút vesz tőlük. Az eddigi tervek szerint Gömbös Gyula miniszterelnök csütörtökön vagy pénteken utazik külföldre, hogy megkezdje gyógykezeltetését. Politikai körökben nagy érdeklődéssel várják a keddi­ nap eseményeit, az államfő elhatározását a miniszterelnök helyettesének kijelölése és a neki adandó politikai felhatalmazás tekintetében. Be­avatott politikai körökben úgy tudják, hogy Dará­nyi Kálmán földművelésügyi miniszter kap megbí­zatást a miniszterelnökhelyettesi teendők ellátá­sára, míg honvédelmi miniszteri minőségében Kozma Miklós belügyminiszter lesz a gyengélkedő miniszterelnök helyettese. Még nem hozták nyilvánosságra, hogy a mi­niszterelnök hol és melyik szanatóriumban tölti el a gyógykezelésre szánt időt. Itteni hivatalos kö­rökben úgy mondják, hogy a miniszterelnök Né­metországba készül, bécsi jelentéseink azonban akként szólnak, hogy a miniszterelnököt az osztrák fővároshoz közel lévő Edlach fürdőhelyre várják,­­ amely szubalpin fekvésű és egy régi gyógyintézete a miniszterelnök részére előírtt kezelésekre be van­­ rendezve. Ugyancsak bécsi jelentések szerint azért esett a választás Edlachra, mert Bécshez való kö­zelségénél fogva lehetővé teszi azt, hogy a minisz­terelnök Wenckebach és Raab tanárok gyógykeze­lése alatt maradjon. A hétfői nap folyamán külön­féle hírek terjedtek el ar­­ól, hogy az az orvosi ta­nácskozás, amelyet a nagytétényi villában az oszt­rák professzorok a magyar kezelőorvosokkal tar­tottak, milyen diagnózist állapított meg a minisz­kit még finom francia pohárba öntve se, s ha társadalmilag inkább szimpatizálnak is a jobb­oldali parancsuralmi mai Németországgal, mint a baloldali kormány a mai Franciaországgal, mégse képzeljük, hogy az ország külső sorsát intéző hivatalos körök külpolitikai felfogását il­letőleg Titulescu bukása­­— aminek oka csakis a­­­elpolitika rejtelmeiben keresendő — változást jelentene. Egyet elhiszünk ebben a gondolatmenetben s ez a következő: Romániának múlhatatlanul szüksége van öt milliárd lej kölcsönre, amit csak Franciaországból kaphat meg. Ha Titu­lescu maradt volna meg külügyminiszternek, ez olyan szilárd francia barátságot jelentett volna, hogy Franciaországban nem éreztek volna ab­ban az irányban semmiféle izgató nyugtalansá­got, hogy nincs-e baj a kréta körül Románia ki­zárólagos franciabarátságát illetőleg. De ha Ti­tulescu mellőzésével sikerülne valami ilyen kis nyugtalanság szellőjét felkelteni a francia hiva­talos berkekben, ez könnyen rávezethetné a Blum-kormányt annak a gondolkodásnak az út­jára, hogy jó lesz az öt milliárd lej kölcsönnel mint újabb szerelmi kötelékkel megtartani Ro­mániát a francia külpolitikai bűvkörben. Külö­­­­nösen figyelembe véve azt a körülményt, hogy Németország nem kicsinylendő értékű gazdasági szálakat szövöget Romániával. Mindezeket egy­bevetve, Titulescu nélkül pillanatnyilag jobban fest az öt milliárd lei francia kölcsön valószínű­sége, mint vele ... Ilyen furcsa kerekeken jár Fortuna politi­kai szekere, különösen Romániában, ahol évti­zedek tapasztalatai szerint mindig olyan ravasz csalafintasággal tudják intézni a dolgokat s adott percben pompásan eltakart kétszínűséggel mindig olyan ügyesen tudják igazítani kül­politikai ábrázatukat, hogy igazán nincs abban semmi valószínűtlenség, hogy a belpolitikai okokon kívül még állampénzügyi okokból is­­hasznosnak mutatkozott Titulescu elejtése­­terelnök állapotáról. Illetékes helyen kijelentik, hogy mindaz, ami ezekben a közleményekben túl­­megy a már kiadott hivatalos tájékoztatáson, nem fedi a valóságot. Friedrich István a miniszterelnök helyetteséről. Dulin Jenő, a­ szekszárdi kerület kisgazdapárti képviselője, vasárnap beszámolót mondott, amelyen megjelent Friedrich István is. Friedrich foglalkozott a miniszterelnök betegsége következtében előállott hely­zettel és ezzel kapcsolatban a következőket mondta: — A miniszterelnök úr beteg. Én mint jóbarátja erőt és egészséget, javulást kívánok neki, de hangoz­tatnom kell, hogy rendszert nem lehet a betegségéből csinálni. Lehetetlen az, hogy betegségének tartam­a alatt ne legyen politikai irányítás ebben az országban. A gárda már a miniszterelnök betegségének kezdete óta mocorog. (Derültség.) Valami újfajta egységet akar, ami csak az ő hatalmukat, illetve hatalmon maradásu­kat jelentené. Ilyen nemzeti egységet nem lehet csi­nálni, mert nagy kérdésekben megvolt és meglesz a nemzeti egység, de politikai gseftelésre, taktikára nem kívánunk nemzeti egységet. Olyan nemzeti egységre, ami csak azt célozza, hogy a hatalmat illetéktelenül ki­bérelje, árendába vegye, nincs szükségünk. Ez ellen mindenkinek fel kell venni a harcot. Megmondtam a miniszterelnök úrnak, ne gyorsvonati sebességgel hajtsa végre programját, elég lesz nekünk a bumbi­­vonat is. De erre se tellett, ekhós szekéren járunk, sőt nem is annyira előre, mint inkább hátrafelé. Azonfelül nem tud boldogulni a fiatalokkal, a reformerekkel. Ha most új helyettest neveznek ki, az aztán konkrétumok­kal jöjjön. Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr beteg, az ország azonban a betegség tartama alatt sem néz­heti a csillagos eget és nem várhatja úgy a jobb jövőt. Czirják Antal, Mojzes János és Perr Viktor be­széltek még a gyűlésen. Vita a bicskei képviselőtestületben Gömbös díszpolgárrá választása körül Gróf Pálffy-Daui József országgyűlési képviselő két hónappal ezelőtt indítványt tett a bicskei községi képviselőtestületben, hogy Gömbös Gyula miniszter­­elnököt a község díszpolgárává válasszák. Hétfőn dél­előtt tartotta meg a községi képviselőtestület gyűlését, amelyen Pálffy-Dani József megindokolta indítványát. Ezután Griger Miklós beszélt, aki ellenezte az indít­ványt. — Én a miniszterelnök úr előtt, aki atyja és pat­­rónusa a mai rendszernek — mondta —, nem tudom jó lelkiismerettel elismerésem lobogóját meghajtani, mert ez a rendszer a magyar közélet elsekélyesedése és el­­jellemtelenedése, a nagy Széchenyi által siratott „halk elaljasodás“, a nemzeti egység szent gondolatának pártpolitikai gondolattá, korteseszközzé való­ lealacso­­nyítása. Bölcsebb volna, ha a kormány ígéretét bevál­tanál érvénybe iktatná a titkos választójogot Ha vé­get vetne ama szégyenteljes választási rendszernek, melynek következtében a választások alkalmával az ország úgy néz ki, mintha idegen Hatalom szállta volna meg és amely azt eredményezte, hogy a kormánypárti mandátumok tíz százalékát a bíróság kénytelen volt megsemmisíteni.­­ A gazdaadósságok kérdésének megoldása még csak félmegoldás sem. A telepítési törvény komikum­­számba megy. A külföldi adósságok rendezésére vonat­kozólag még csak kísérlet sem történt. A mezőgazdasági munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. A mezőgazdasági férfinapszám 3 pengőről 1 pengő 30 fil­lérre zuhant. Az adókulcsot felemelték. Az árverések száma megduplázódott. Csak egy téren szemmel látható és sikeres a kormánynak tevékenykedése, a szabadság­­jogoknak megcsonkítása és gúzsbakötése terén. Az indítványt a képviselőtestület 59 tagja közül 29-en elfogadták, ketten ellene szavaztak, az igennel szavazók sorában szerepelt az elöljáróság 14 tagja. Eckhardt Tibor dunántúli körútja. Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt elnöke, szeptember 6-án indul somogyi körútjára, mely három napig tart. Eckhardt vasárnap délelőtt Tabon, délután Nagyatádon beszél, hétfőn Karádon szólal fel, kedden pedig részt vesz a Somogyváron, Nagybajomban és Mar­cali községekben tartandó gyűléseken. Winchkler miniszter mezőgazdasági terményeink értékesítéséről. Makó, aug. 31. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter hétfőn Szegedre érkezett, ahol rövid ideig tartózkodott, majd Makóra utazott. Itt megtekintette az újonnan épült modern hagyma­házat, azután Csanádpalotán résztvett és beszédet mondott Végváry József képviselő beszámoló gyűlésén. •Foglalkozott Winchkler miniszter az Alföld időszerű problémáival, a fásítás, vízrendezés, közlekedés, egész­ségügyi és termésértékesítés kérdésével. Utalt arra, hogy a kormány az útépítés ügyét nem akarja az adó­terhek növelésével megoldani. Amennyire lehet, ame­rikai rendszerű gépekkel igyekeznek megépíteni a be­­kötő utakat. A mezőgazdasági terményértékesítésre térve át, visszautasította azokat a támadásokat,, ame­lyek a fix áron történt búzaeladások miatt érték őt. Beszélt az önellátásos gazdálkodásról és rámutatott arra, hogy Csehországba, ahol 6—8 év előtt még 200— 300 ezer sertést tudtunk elhelyezni, ma 30 ezer darabot is csak nagy nehezen tudunk kivinni. Kijelentette a kormány nevében, hogy sikerült a­­magyar termények előtt a zárt kapukat kinyitni, úgyhogy ma már nincs egy kilogramm magyar gyümölcs és semmiféle mező­gazdasági termény, amelynek értékesítése előre bizto­sítva ne lenne. Kifejtette még a miniszter, miért tá­mogatja a szövetkezeteket, utalt azonban arra, hogy­ a felülről erőszakolt szövetkezet nem ér semmit. Winchkler miniszter kedden Debrecenben megtekinti a Tiszántúli Ipari Kiállítást és Vásárt

Next