Pesti Hírlap, 1936. szeptember (58. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-23 / 217. szám

1936. szeptember 23., szerda. PESTI HÍRLAP ­ Jóváhagyta a belügyminiszter a Rudas-fürdő át­építési terveit. Hosszas kálvária után a Rudas-fürdő át­építésének ügye végre a megvalósulás komoly stádiu­mába jutott. Ismeretes, hogy a főváros nagyobbszabású átépítést tervezett a Rudas-fürdőnél és Hültl Dezső ter­vei szerint közel 2,5 millió pengőbe került volna a fürdő modernizálása. A főváros már a költségeket is biztosí­totta, amennyiben a felveendő MABI-kölcsön egy részét irányozták elő a Rudasfürdő újjávarázsolására. Az utolsó percben változott meg a helyzet, mert a pártok sokal­lák ezt a nagy befektetést és úgy határoztak, hogy in­kább teljesen új fürdőkórházat létesítenek a Tabánban ezen a pénzen, a Rudasfürdőt pedig, miután mai álla­potában tovább mégsem tartható fenn, csak szerény költséggel tatarozzák. A közgyűlés ezután úgy határo­zott, hogy 137.000 pengővel kissé kibővíti a Rudas-für­dőt, szaporítja a betegek által nagyon keresett Juven­­tus-kádfürdőket és végrehajtja a legszükségesebb tataro­­zási munkákat. A belügyminiszter most értesítette a pol­gármestert, hogy a 134.000 pengős összeg keretében jóvá­hagyja a Rudas-fürdő tatarozási terveit és felhívja a fő­város vezetőségét, hogy a munkálatokat mielőbb kezdje el. Egyidejűleg felhívja a polgármester figyelmét arra is, tegyen előterjesztést a Rudas-fürdő és a Szent Imre­­fürdő gazdálkodásának egységesítésére, a két fürdő egy­mással való konkurrenciájának megszüntetésére. A bel­ügyminiszteri jóváhagyás birtokában már a legközelebbi napokban kiírják a pályázatot a Rudas-fürdő tatarozási munkálataira. A fürdőépület külső és belső tatarozása 72.000 pengőbe, a tíz új rádiumos fürdőberendezése 40.000 pengőbe, a régi kazánház lebontása és az új fűtőberen­dezés bekapcsolása 22.000 pengőbe, a régi márványfürdő épületrészének lebontása pedig 6000 pengőbe fog ke­rülni. — Agyvérzésre hajlamos idősebb embereknek a rend­kívül enyhén ható természetes ,,Ferenc József“ keserűviz — reggel éhgyomorra egy kis pohárral — nagyfontosságu szolgálatot tesz azzal, hogy a bélműködést szabályozza és igen könnyű, lágy székletétet biztosit. Az orvosok ajánlják. — A főváros regénypályázata. Még ez év tava­szán pályázatot hirdetett a főváros népszerű kis re­gény megírására és az a szándéka, hogy a regény­pályázatot minden évben megrendezi. A főváros a pá­lyázat kiírásával azokat az írókat kívánja kitüntetni és támogatni, akik olyan kisebb terjedelmű, érdek­­feszítő és élvezetes regényt írnak, amely alkalmas arra, hogy a selejtes irodalmat az utcáról kiszorítsa és irodalmi színvonalával a közönség széles rétegeinek jobb ízlését fejlessze. Ezer pengőben állapította meg a polgármester a regénypályázat jutalomdíját, amely­nek fejében a mű kiadásának joga tízezer példányig a fővárost illeti és a további kiadásokra elővételi joga van. Most járt le a regénypályázat és a kitűzött ha­táridőig 169 pályamű érkezett a polgármesteri hiva­talhoz. A hatalmas anyagot most selejtezés végett a főváros átteszi az írók Gazdasági Egyesületéhez, amely a saját kebelében úgynevezett selejtező bizottságot alakít és a legjobbnak talált tíz pályamunkát terjeszti majd döntés végett a bírálóbizottság elé. Ezt a zsűrit a főváros alakítja meg Liber Endre alpolgármester elnöklete mellett. Tagjai lesznek Némethy Károly köz­­művelődési tanácsnak, a törvényhatósági bizottság hat tagja, az irodalmi és művészeti tanács kiküldöttje és két külső szakértő. A 169 regény átolvasása és osztá­lyozása természetesen hosszabb időt vesz igénybe. SZÍNHÁZ és zene. Díszelőadás a Nemzeti Színházban a Hírlapírók Nyugdíjintézete javára. A Magyar Hírlap­írók Országos Nyugdíjintézete, melynek özvegy- és árvaalapja erősen megfogyatko­zott a rossz gazdasági viszonyok következtében, elha­tározta, hogy kérést intéz a budapesti színházakhoz, támogassák az emberbaráti célú intézményt áldásos munkájának folytatásában. A budapesti színigazga­tók közül elsőnek dr. Németh Antal, a Nemzeti Szín­ház igazgatója sietett eleget tenni a kérésnek és fel­ajánlotta, hogy már a legközelebbi időkben rendelke­zésére bocsátja színháza egyik előadásának jövedel­mét a hírlapírók nyugdíjintézetének. A nyugdíjinté­zet elnöksége és a Nemzeti Színház igazgatósága kö­zött létrejött az a megállapodás, hogy a színház leg­közelebbi, nagy érdeklődéssel várt újdonságának, S. I. Shiung kínai író Gyémántpatak kisasszony című darabjának egyik előadása szolgálja majd jövedel­mével a hírlapírók nyugdíjintézetének céljait. Ezek szerint a Gyémántpatak kisasszony október 2-iki, te­hát jövő pénteki előadása díszelőadás lesz a nyugdíj­intézet javára. Az újdonság ezen az estén rendkívüli bérlet­szünetben kerül előadásra és minden tiszta jö­vedelme az emberbaráti célt szolgálja. * Az Operaház pénteki előadásának kezdete. A Pesti Hírlap külföldi vendégeinek tiszteletére, tudvalevőleg, pénteken előadást rendez az Opera­házban. Szinte Az infánsnő születésnapja és a Magyar ábrándok kerül. Ez az előadás nem 1 8 órakor, amint az operaházi előadások általában, hanem — 8 órakor kezdődik. * „Fehér és fekete“ a Pesti Hírlap közönsége előtt. Néhány napja csak, hogy beszámoltunk a Te­­rézkörúti Színpad idei első bemutatójáról és kedden este már a Pesti Hírlap akciós közönsége élvezte és tapsolta végig Georg Kaiser mulatságos revü-operett­­jét. A közönség a szereplőkkel együtt zümmögte Spolianski finom énekszámait s a darabba betétként tűzdelt pompás amerikai slágerdalokat. Bizonyos, hogy ezek­ egy-kettőre népszerűek lesznek. Amint hogy méltán kelt hite a Kővári rendezésében hatá­sosan pergő előadásnak s a szereplők kitűnő játéká­nak. Latabár Kálmán telivér egyéni humora és sok­oldalú artistakészsége nagy sikerrel viszi a vezér­szólamot a kedves és elegáns Fenyvessy Éva társa­ságában. Másik hölgy­partnere, Ilácz Vali, nagyon szép és feltűnően tehetséges új színésznő. A pompás Salamon Béla mint táncos és énekes színész is ren­geteg tapsot és nevetést arat az új darabban. Gárdo­nyi Lajosnak pedig Peti Sándorral van egy falren­­getően mulatságos jelenete, amelyet a legjobb ame­rikai burleszk is megirigyelhetne. Heltai, Füllöp, Fe­nyő és a bájos kis Görög Eta is nagyon tetszett. * A pécsi színház jubitán­s évadja. Az idén van tíz éve, hogy a pécsi Nemzeti Színházat Fodor Oszkár igazgatja. Ez alkalomból október 8-án évad­nyitó jubiláns előadáson adja elő a színház Jókai— Strauss „A cigánybáró“ című daljátékot. * A „Gyémántpatak kisasszony“ nyilvános fő­próbája. A Nemzeti Színház pénteki premierdarab­jából, Hsiung Gyémántpatak kisasszony­ából, ame­lyet­ Londonban két évig állandóan nagy sikerrel ját­szottak, csütörtökön délelőtt fétizenegy órakor nyilvá­nos főpróbát tart, amelyre jegyek a pénztárnál vált­hatók. * Csütörtökön nyit a kolozsvári Magyar Szín­ház. A kolozsvári Magyar Színház csütörtökön nyitja meg kapuit a Hamlet előadásával. A színház idei évadja iránt örvendetes nagy érdeklődés mutatkozik. A megnyitóelőadásra a jegyek elővételben keltek el. * Zádor Jenő új szimfóniája. Most jelent meg a bécsi filharmonikusok új évadjának műsorterve, ame­lyen szerepel dr. Adder Jenőnek, a Bécsben élő kiváló magyar zeneszerzőnek, az Air­a szerzőjének új zene­kari műve, a Táncszim­fónia is. Ez lesz az első eset, hogy a bécsi filharmonikusok magyar zeneszerző mű­vének ősbemutatóját adják. Az új Zádor-mű, Knap­­pertsbusch vezényletével, márciusban kerül elő­adásra. * Jubilál a Palesztrina Kórus. A Budapesti Palesz­­trina Kórus ebben az évben ünnepli megalakulásának hu­szadik évfordulóját. Ez idő alatt kiváló karnagyok veze­tésével úgy idehaza, mint külföldön nagy sikereket ért el. Az egyesület a jubiláns évben rendezi Bartók „Cantata Profana“ című művének magyarországi bemutatóját,­ egy nagyszabású jubileumi díszhangversenyt és egy kéthetes dalos körutazást Olaszországban. 13 METRO FILMPALOTA A METRO, gála-évének LEGMULATSÁGOSABB FILMJE PREMIER MA! Előadások y26, y18, y210, szombat, vasár- és ünnepnapon­­­,4, 1/26, V26, y210 Vasárnap d. e. 11 órakor KERESSÜK BUDAPEST LEGSZEBB ZIEGFELD­­GÖRLJÉT — MATINÉ. Szombaton premier KÉNYSZERLESZÁLLÁS a Komédiában líg pr­emier előnyben ÍRTA: S. BOKOR MALVIN.­­"Ő írásaival olyan karriert futott be két év alatt, amelyet csak a francia Marcel Pagnoléhoz lehet hasonlítani, aki szintén középiskolai tanár volt, mint ő és éppen úgy megtalálta a maga egyszerű, irodalmi eszközeivel a közönség szívéhez vezető utat, mint magyar kollégája. Ő azonban már túl van a színpadi tűzkeresztségen, holott Ádám bi­zonyosra veszi, hogy rémes bukás lesz a sorsa, da­rabjával meg fogja győzni róla az embereket, hogy ő alapjában véve tehetségtelen író és a premier botránya után nem fog többé kelleni sem a közönségnek, sem a kiadóknak. Ezek a súlyos kétségek a tehetség legbizto­sabb jelei. Ezt már többen mondták Ádámnak és ő maga is eléggé régen tudta. Azt az egyet azon­ban nem tudta bizonyosan: nem vívódnak-e ugyanígy a tehetségtelenek is, akiknek a lelki élete nem kerül utólag a világ szeme elé. Az önbizalom hiánya tudásból is fakadhat, tudatlanságból is. A darab próbáit még nem kezdték meg, ezt a kínszenvedést későbbre tartogatja a Sors Ádám számára. Egyelőre azzal szórakozik, hogy éjszaka, ha felébred, idézgeti magában a darabja monda­tait — addig idézget, amíg kiveri a homlokát a hideg veríték: hogyan lehetett leírni ekkora hü­lyeséget? Minden reggel azzal a szent elhatározással ébred, hogy visszakéri a színháztól a kéziratát. A reggel józan világosságánál azonban elröstelkedik a gyávasága miatt. Éjszakai vergődéseiből csak egész napra szóló rosszkedve és idegessége marad meg. A tanári állását otthagyta már, tévedne azon­ban, aki azt hiszi, hogy az írónak — különösen, ha egy nagy lap rendes munkatársa — csupa ké­nyelem a dolga. Kilencre pontosan bent kell len­nie szerkesztőségi szobájában és csak kettőre ve­tődik haza. Ebéd helyett lefekszik aludni, mert a feje olyan nehéz, mint az ólom. — Julianna, ma nem vagyok itthon senkinek. Julianna a titkárnője. Komoly, igen csinos barna leány. Egyszerű, dolgozó nőhöz illő ruhát hord, mindig sötétet, kis fehér gallérral és fehér kézelővel. Sokan rossz néven veszik Han doktornak, hogy frissen beérkezett író létére titkárnőt tart, akinek a novelláit és regényeit lediktálja. Ő azon­ban csakugyan nem győzné a munkát kézírással, a gépről pedig azt tartja, amit nagy kollégája, Axel Munthe: hogy knockoutolja a betűt és ugyanak­kor knockoutolja a gondolatot is. Egyébként pe­dig: kinek mi gondja rá? Julianna, titkárkisasszony — mi tagadás — régi ismerősünk. Velencében láttuk először, mint Giulia Venetát. Akkor olyan volt, mint Velence megszemélyesítője, vagy mint Romeo halhatatlan ideálja. Arcának barnaságát azóta meghalványí­­totta a budapesti tél, de így is barnapiros és mintha teltebb is lenne valamivel, ámbár nem veszítette el bájos karcsúságát. Most magyar szép­ség: kicsit hasonlít is ahhoz, akinek a nevét viseli, Rákóczi Ferenc húgához. Egyebekben, úgy látszik, meg van elégedve az állásával. Ha a gazdája is meg van vele elégedve, az nem csoda, mert hivebb, intelligensebb és al­­kalmazkodóbb titkárnőt már képzelni sem lehet. Most is, alig hangzott el a főnök kívánsága: Julianna máris szedte a kézimunkáját — filéteritőt hímezett a dolgozószoba régi fiókos­ szekrényére — és nesztelenül, mint egy egérke, letelepedett a hall kerek asztala mellé. Az előszobába vezető üvegajtót is nyitva hagyta, hogy csengetéssel se zavarják meg azt, aki odabenn alszik. Mielőtt még valaki megnyomhatná a csengő gombját, Julianna megjelenik az előszobaajtóban és kíméletesen el­küldi — különösen, ha számlát hoz az illető. Ádám ugyanis egyelőre nem keresett nagyon komoly pénzeket — ezért is vették neki rossz né­ven a titkárnő-nagyzási­ hóbortot — és volt némi kis adóssága is. Tanári állását hamarább hagyta ott, mintsem hogy nyugdíjat kaphatott volna utána. Ha azonban a darab beüt, minden egy csapásra megváltozik. Egyelőre Julianna őrködik bájos sárkány módjára urának és parancsolójának nyugalma fölött. Az, aki hitelezőként jelentkezett a házban, hódoló lovagképen távozik onnan. Julianna nyu­galmat és biztonságot öntött a lelkébe, mellékesen pedig egy kicsit szerelmessé is tette. Ádám meg sem tudja, hogy megint nem utalvány érkezett, pénzzel, hanem kárpitosszámla. Vagy részlet-pénz­­beszedő. Julianna eszményi titkárnő: ő nagyon jól tudja, hogy a helyzetük jobbrafordulásához feltét­lenül szükséges, hogy a doktor úr ne tépje a haját apró anyagi gondok miatt. Az ő nyugalma: mind­­a kettejük jövőjét jelenti. Juliannáét is: ez magától értetődik. Ádámnak annál nagyobb szüksége lesz titkárkisasszonyra, minél szélesebb körűvé lesz az irodalmi működése. És akkor majd neki is telik divatos ruhára, ka­lapra, rókaképpre. Nem mintha túlságosan vágyódnék az efféle drága lim­lom után. Inkább Ádám emlegeti — lelkesen, amikor bízik a jövőjében és csüggedten, amikor azzal kínozza önmagát, hogy áltehetség, hogy a közönség is, a kritikusok is tévedtek benne és hogy jobb lett volna szerény állami tisztvise­lőnek maradnia. Julianna akkor soha életében sem kapott volna ezüstrókát, de attól sem kellett volna tartania, hogy éhezni fog amellett, akinek felál­dozta az életét. Jelen pillanatban azonban Ádám alszik és remélhetőleg nem álmodik semmit. Julianna pe­dig idegesen pillantgat fel a munkájából, vala­hányszor árnyék vetődik az előszobaajtó üveg­jére. Szerencsére: egyszer sem az ő ajtajukon csen­getnek be, hanem a szomszédén, amely olyan kö­zel van hozzájuk, mintha egy modern szálloda százszobás folyosóján laknának. Nem rossz érzés, ha a sapkás látogató — akár boltisapkája van, akár állami — ezúttal a szomszédot tiszteli meg látogatásával. Ma néked, holnap nékem — holnapig azonban még történhe­tik valami. (Folytatjuk.)

Next