Pesti Hírlap, 1936. október (58. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-08 / 230. szám
6 Gömbös és az orvosok. Harctéri visszaemlékezés. Barance, 1015. Karácsony. A galíciai hómezőkön elyit a fergeteg, de nekünk idebent Szent-Karácsony esténk van. Kuporogva mászunk le a legalsó fedezékbe, ahol a csatakos hólé már nem folyik a bakancsunkba és ahonnan, mint valami égből röppent drága üzenet, ragyog a harctéri kis karácsonyfa. Éppen bele akarunk kezdeni a „Mennyből az angyal“ melódiájába, amikor egetverő süvítéssel tépi ketté a levegőt a túloldalon lévő orosz ágyuk fülsiketítő dörgése. Egyik gránát a másik után csap le a fedezékbe és már elfeledjük a Karácsonyt, mert az egyik gránát becsapott a kis karácsonyfába, eloltotta az isteni békét hirdető lángocskákat, széjjeltépte a fedezék faalkotmányát és pirosra festette a földet... Az oroszok Szent Karácsony ünnepének békéjét használták ki és ekkor indították meg azt a félelmetes lavinát, amely Barance áttörésével felgöngyölte az egész galiciai frontot-Reggelre kelve 18 halottat hagytunk hátra a karácsonyfa mellett és vagy 300 súlyos sebesültet cipeltünk magunkkal Sadagora felé. Rommá lőtték a hadosztály kis kórházát is, amelynek én voltam a parancsnoka. A következő délelőtt, erdőösvényeken keresztül igyekeztem elérni a kórházunktól néhányszáz lépésnyire fekvő hadosztályparancsnokságot, amely Pflanzer-Baltin hadvezérlete alá tartozott és amelynek parancsnoka a horvát származású Sinaric tábornok volt. Az egész hadosztály tisztjei és a hozzátartozó legénység a zágrábi hadosztályból került ki, mind született horvátok voltak, egyetlen szót sem tudtak magyarul. A hadosztályparancsnok volt az egyetlen, aki németül is tudott beszélni. Amikor kórházunk éjszakai elpusztulásáról jelentésemet megtettem, odaintett maga elé egy fiatal századost. — Bemutatom ezredorvos urnak Gömbös Gyula vezérkari százados urat. Tegnap jött a hadosztályhoz, ő fogja ezentúl a hadosztály főtörzsorvosával együtt az egész hadosztály egészségügyi ellátását intézni. Minden dologban tessék hozzá fordulni. Itt kezdődik az én harctéri ismeretségem Gömbös Gyula századossal, amely másfél évig tartott és amelynek nagyszámú sebesült köszönheti életét. Mert ettől a pillanattól kezdve nem volt olyan kérelmem, amit Gömbös Gyula a hadosztálynál keresztül ne vitt volna. Ha egy szétlőtt galiciai viskóba érkeztünk be, Gömbös Gyulának első dolga volt, hogy a Livision-Sanitäts-Anstalt Nr. XII. részére a falucska még megrongálatlanul maradt templomában felállítsa a hadosztály-kórházat és azt a legtökéletesebben igyekezett berendezni.Nem messze mellettünk volt a bécsi híres Eiselsberg sebésztanár harctéri sebészeti különítménye, amit Bécs gazdag polgárai ragyogóan főszereztek. Gömbös Gyula valósággal versenyzett abban, hogy a mi kis magyar hadosztálykórházunk minden tekintetben felvehesse a versenyt Eiselsberg röntgennel és a modern sebészeti technika minden vívmányával berendezett harctéri kórházával. Hetenként hol ő, hol én utaztunk el Budapestre és Sinarne tábornok engedelüével, az akkori viszonyokhoz képest, valóságos vagyonokat költöttünk a hadosztály-kórház berendezésének tökéletesítésére. De ami különösen megfogta a lejtemet, az a kívánsága volt, hogy engedjem meg asszisztálni a nagy műtéteknél. Ezt a kérelmet annyival is inkább örömmel teljesíthettem, mert a műtéteknél az egyik „asszisztensem“ egy kordcslegény, másik pedig egy kőművessegéd volt, akik azonban a tőlük kitelő lelkiismeretességgel végezték „orvosi“ munkájukat. Gömbös százados a legsúlyosabb műtéteknél is a legtökéletesebb asszisztensnek bizonyult. Ő lőtte ki a műszereket és amikor „beöltözött“ a helyszíni viszonyokhoz képest eléggé fehér orvosi köpenybe és fejére tette a dús haját leszorító kis fehér sapkát, olyan volt, mintha egy egyetemi sebészeti műtőteremből lépett volna ki. Keze mindig biztos volt, sohasem tévesztette el a műszert, amit kértem tőle, csak egyetlen egyszer láttam remegni, amikor egy sebesültet tettek fel az asztalra, akinek egy gránát felhasította a mellkasát és az egész szív előttünk feküdt, szabadon lüktetve. A szerencsétlenből kiszedtük az ökölnagyságú gránátvasdarabot. A műtét sikerült és a sebesült katonát, már néhány nap múlva, az első transzporttal maga Gömbös kísérte el Máramarosszigetre, hogy személyesen adja át az ottani nagy kórháznak. Barance után elváltak utaink. Gömböst elragadta a politika, én továbbra is szürke orvos maradtam. De egyszer csak néhai öcsém, Molnár Jenő, a „Borsszem Jankó" főszerkesztője, ezt mondta nekem: — Ma beszélgettem Gömbös miniszterelnökkel a parlament folyosóján. Tudod, hogy ő adja nekem a Borsszem Jankó címlapjához saját magáról a legjobb ékeket, amiket aztán megrajzoltatok. Ahogy ma sok mindenről elbeszélgettünk, szóba került a harctér, Galícia, Barance és ott a parlament folyosóján elmesélte nekem Gömbös, hogy egyszer ő orvos is volt egy dr. Müller Vilmos nevű ezredorvosnak segített egy műtétnél. Megmondottam, hogy ez az ezredorvos a testvérbátyám. Gömbös valósággal felindulva mondotta öcsémnek, hogy az mégsem járja, hogy még csak meg sem látogatom s felkérte öcsémet, hogy okvetlen közölje velem, hogy másnapra a parlamentben keressem fel. A látogatás valóban megtörtént. Amikor beléptem hozzá, előbb jól hátbavágott, aztán kezet fogva velem, ezt mondotta: te hálátlan kutya, hát megérdemeltem én ezt azért, hogy annyiszor asszisztáltam neked? Még csak felém sem nézel? Odakint a harctéren — válaszoltam — mind a ketten századosi rangban voltunk, de most Excellenciád Magyarország miniszterelnöke és én nem kérhetem most a kegyelmes urat arra, hogy valamelyik műtétemnél asszisztáljon. Jól nevetett, majd ezt mondotta: kérjek tőle valamit, szívesen teljesíti, ha csak módjában áll. Éppen kapóra jött felszólítása: — Emlékszel-e még, kegyelmes uram, arra a súlyos sebesültre, akinek gránát felhasította a mellkasát és a szive ott lüktetett előttünk. — No, tán tudsz róla valamit? — kérdezte. — Igen. Ez a szerencsétlen, vagy tán szerencsés, teljesen felgyógyul. Nincs semmi baja, csak éppen hogy kenyere nincs. Mérnök. Éhezik a családjával együtt. — Ez lehetetlen — csapott az asztalra. — Nem lehetetlen, magam győződtem meg róla. Sorbajártunk öcsémmel együtt minden kilátásos helyet, de méltóztatol tudni, mindenütt „leépítenek“. — Mi a neve? — kérdezte Gömbös. Megmondtam. Két nap múlva meghívást kapott a miniszterelnökségre. Ma a Ganz-gyárban főmérnök. Kegyelettel teszem le egykori harctéri „asszisztensem“, a Division-Sanitäts-Anstalt Nr. XII. vezérkari századosának, Gömbös Gyulának ravatalára az emlékezésnek e szerény virágait... Dr. Müller Vilmos. PESTI HÍRLAP 1936. október 8., csütörtök. Statisztikai összehasonlítás a Gömbös-kabinet és az előző magyar kormányok között. Alkotmányos életünk fennállása óta első esetben fordul elő, hogy aktív miniszterelnököt temet az ország. Gömbös Gyulának korán és rendkívüli körülmények közt bekövetkezett halála rendkívüli pályát zár le. A 35-ik magyar kormány élén állott , ha az 1918/19-es idők forradalmi és ellenforradalmi alakulatait leszámítjuk, a harmincadik élén. Szokás volt Gömbös Gyulát mint „a fiatal“ miniszterelnököt emlegetni, 46 éves volt ugyanis, mikor négy évvel ezelőtt kormányra lépett. Nálánál fiatalabb korban vállaltak miniszterelnökséget a következők: A kormánya sem volt a legfiatalabb, összetételét tekintve, mert az első Gömbös-kormány megalakulásakor tagjainak átlagos életkora 47,2 év volt (a második, rekonstruált kabineté 50,6), viszont ennél fiatalabbak voltak az első és második Batthány-kormány 46.5, illetve 42.7 évvel. Szemere Bertalan kormánya 42.1 Friedrich István kormánya 46 6 Huszár Károly kormánya 46.6 Gróf Teleki Pál kormánya 46.7 Gróf Bethlen István kormánya 46.2 Miután azonban Magyarországon a miniszterelnökök átlagos életkora hivatalba lépésükkor 51,2 év, Gömbös az átlagnál 5 évvel volt fiatalabb. Mint honvédelmi miniszter (mely állásba 43 éves korában került) szintén a fiatalabbak közé tartozott; 43-ik honvédelmi minisztere volt Magyarországnak és azok átlagos életkoránál, ami 48,3 esztendő, 5,3 esztendővel volt fiatalabb. Nála fiatalabb korban lett honvédelmi miniszterek: Görgey Artur (31 éves korában), gróf Ráday Gedeon (41 éves korában), Nyiry Sándor (42 éves korában), Schnetzer Ferenc (40 éves korában), Friedrich István (36 éves korában). Megemlíthetjük, hogy a forradalmi idők honvédelmi miniszterei is fiatalabbak voltak: Linder Béla (42), Bartha Albert (41), gróf Festetics Sándor (40), Böhm Vilmos (38) és Haubrich Antal (36). Még egy szempontból emelkedett ki Gömbös Gyula kormánya a számmal megfogható jelenségek terén az átlagos magyar kormányok közül. A 35 magyar kormányból 18-nak a feje mágnás volt és a forradalmi kormányok egynémelyikén kívül a Gömbös-kormány volt az egyetlen, amelynek nem volt mágnás tagja. Gróf Batthyány Lajos Szemere Bertalan Gróf Andrássy Gyula Wekerle Sándor (először) Gróf Tisza István (először) Gróf Eszterházy Móric Friedrich István Huszár Károly Gróf Teleki Pál 42 éves korában 37 »» » 44 » !» 44 »» » 42 » H 36 » » 36 N a 38 Jf » 410 » Az Országház kupolacsarnokának Gömbös Gyula lesz az ötödik halottja. Gömbös Gyula miniszterelnök temetését az Országház kupolacsarnokából az elmúlt esztendőkben ugyanott történt temetésekhez hasonlóan rendezik. A kormány ebből az alkalomból azt az érdemleges határozatot hozta, hogy ezentúl nemzeti temetést az Országház épületéből csak az országgyűlés két házai elnökének és a kormánynak együttesen hozott és az államfő által jóváhagyott határozata alapján lehet rendezni. Ennek a határozatnak elvi jelentősége va, mert az Országház kupolacsarnokéban rendezett temetési szertartásnak nemzeti jelleget óhajtanak biztosítani. Most hetediiben temetnek a parlamentből, ha a Károlyi-forradalom idején és a kommunizmus alatt történt temetéseket is figyelembe vennék. Ez utóbbiakat azonban nem a kupolacsarnokban rendezték, hanem a nagy lépcső feljáratánál. Az alkotmányos élet helyreállítása után az Országház épületében rendeztek nemzeti temetést Désy Zoltán volt államtitkár holttestének hazahozatala alkalmából. Désy Zoltán a háború kitörésekor önként jelentkezett a harctérre, ahol a galiciai Zalesczyki mellett 1915 március 24-én halt hősi halált. Két évvel később exhumálták és külön sírba tették, majd 1924 május 4-én hazaszállították Budapestre és május 15-én az Országház díszlépcsőházán ravatalozták fel. Ravatalánál Bethlen István mondotta a gyászbeszédet erdélyi honfitársa és régi jó barátja felett. A kupolacsarnok második nagy halottja Vass József volt, akit, mint aktív helyettes miniszterelnököt ravataloztak ott fel 1930 szeptember 11-én és másnap temettek nemzeti gyászpompával. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás végezte az egyházi szertartást, amelyet a gyászbeszédek hosszú sora követett: báró Wlassics Gyula a felsőház, Almásy László a képiselőház, gróf Klebelsberg Kunó helyettes miniszterelnök a kormány, Ernszt Sándor a Keresztény Szociális és Gazdasági Párt, Pesthy Pál az Egységespárt, Ripka Ferenc főpolgármester a főváros közönsége nevében búcsúztatta. A temetésén Horthy Miklós kormányzó is az Andrássy-útig kísérte a halottaskocsit, amely a Károly-körúton és a Múzeum-körúton, majd a Kálvin-téren át az Egyetemi templom főbejáratáig vitte a halottat és a magyar Katolikus Pantheonban helyezték örök nyugalomra. Nagy nemzeti gyászpompával rendezték 1933 február 12-én gróf Apponyi Albert temetését. Apponyi február 7-én halt meg Genfben, ahol a Népszövetség ülésein képviselte Magyarországot. Másnap az országgyűlés külön gyászülést tartott, amelyen Almásy László elnök parentálta el a nemzet nagy halottját. Gömbös Gyula miniszterelnök a kormány, gróf Zichy János a Kereszténypárt, Eckhardt Tibor pedig az ellenzéki pártok nevében emlékezett meg Apponyi érdemeiről. Holttestének hazaszállítása közben Bécsben is gyászünnepséget tartottak, majd a felsőház is méltatta Apponyi államférfi pályáját: báró Wlassics Gyula elnök után Glattfelder Gyula megyéspüspök szólaltak fel. A kupolacsarnokban az egyházi szertartás után csak Gömbös Gyula, miniszterelnök tartott beszédet és utána Apponyi Albertet a Lánchídon át a Mátyás-templomba kisérte a nemzeti gyászmenet, élén Horthy Miklós kormányzóval és a Koronázófőtemplom kriptájában helyezték örök nyugalomra. A kupolacsarnok negyedik nagy halottja gróf Hadik János volt, akit azért temettek az Országházból, mert így akarták megtisztelni Nagy-Magyarország utolsó tényleges miniszterelnökének emlékét. 1933 december 13-án temették Hadikot, akinek koporsójánál Bessenyey Zénó, a képviselőház alelnöke és gróf Somssich László, a felsőház kiküldöttje mondottak gyászbeszédet. A kupolacsarnoknak tehát Gömbös Gyula, miniszterelnök lesz az ötödik nagy halottja és temetése időrendi sorrendben a hetedik a parlamentből. _____ (B. S.) A püspöki kar őszi értekezlete• A magyarországi latin és görög szertartású római katolikus püspöki kar dr. Serédi Jusztinián hercegprímás elnöklésével szerdán reggel 9 órakor kezdte meg a budai hercegprímási palotában évenként megtartani szokott őszi tanácskozását. A konferencián az egyházfejedelmek közül részt vettek: dr. Szmrecsényi Lajos egri és gróf Zichy Gyula kalocsai érsekek, Papp Antal c. érsek, a munkácsi és eperjesi csonka görög-katolikus egyházmegyék apostoli kormányzója, dr. Glattfelder Gyula csanádi, dr. Rott Nándor veszprémi, dr. Hanauer Á. István váci, Virág Ferenc pécsi, Shvoy Lajos székesfehérvári és dr. Breyer István győri megyéspüspökök, Grósz József püspök, a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója, dr. Hász István tábori püspök, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, dr. Lindenberger János, a csonka nagyváradi és Székely Gyula, a csonka szatmári egyházmegye apostoli kormányzója, Payer Ferenc, a csonka kassai és Pájer János, a csonka rozsnyói egyházmegye apostoli kormányzói helytartói. Gyengélkedésére való hivatkozással kimentette távolmaradását Miklóssy István hajdúdorogi görög szertartású római katolikus püspök. Az elnöki jelentések során előterjesztést tett a hercegprímás a Szent István-év előkészítésével kapcsolatosan, amely jubileumi évforduló iránt külföldi utazásai során — a jelek szerint — sikerült érdeklődést keltenie. A szervezés költségeire a püspöki kar a maga részéről 100.000 pengőt irányzott elő, számítva a püspöki kar tagjain kívül a többi egyházi nagyjavadalmasok és a szerzetesrendek hozzájárulására is. A konferencia tárgysorozatán szerepelt a vallás és tanulmányi alapok 1932/33., továbbá 1933/34. évi számadásainak felülbírálása is, valamint több más jelentés, így például a jelentés az esztergomi katolikus nyári egyetemről, Budavár visszafoglalásának ünnepéről, a római magyar papi kollégiumról, stb. Külön megvitatták a konferencia tagjai az új tanügyi törvényekkel és vonatkozó utasításokkal kapcsolatosan felmerült iskolakérdéseket. Elhatározta továbbá a püspöki kar, hogy megejti az Actio Catholica esedékes országos újjászervezését, mégpedig először az egyházmegyei szervezet, azután pedig a központi szervezet megújításával. A székesfehérvári püspök jelentést tett a Szent László Társulat működéséről, amely hathatósan támogatja a külföldön élő magyar véreink iskoláit és templomait.