Pesti Hírlap, 1936. november (58. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

4 PEáií HÍRLAPÍ ÜÜü.ii J VCiíiíi ff 0*5 A Pesti Hírlap külföldi tudósítóinak telefonjelentései Mussolini beszédének hatásáról. Meglepetés és csalódás Franciaországban. — A Pesti Hírlap párizsi tudósítójának telefonjelentése. — Párizs, nov. 2. Az érdeklődés középpontjában itt is Mussolini beszéde áll. A lapok első helyen teljes szö­vegében köztik a beszédet és erősen hangsúlyozzák a Duce minden egyes kijelentését. A franciák figyelmét természetesen mindenekelőtt az olasz-francia kapcso­latokról, a Népszövetségről, az egész biztonsági rend­szerről, az olasz-német egyezményről, valamint a Föld­közi-tengerről tett kijelentések kötik le. Nagy feltűnést keltett a beszédnek Magyaror­szágra vonatkozó része. Az újságok legtöbbje már a címben kiemeli, hogy Mussolini igazságot követelt Ma­gyarországnak. Az olasz kormányfő világos és félre­érthetetlenül határozott szavai éppen a legjobbkor hangzottak el, mert Nyugateurópában újabban egyre gyakrabban találkoztunk azzal a feltevéssel, hogy Olaszország dunai politikája módosulni fog és ez az olasz-magyar viszony lényeges lanyhulását fogja ered­ményezni. Azt is mondották hogy Olaszország és Né­metország egymáshoz való közeledése megkönnyíti a magyar revíziós törekvések ellenzői számára, hogy be­folyásokat érvényesítsenek. Mindezeket a híresztelése­ket a legékesebben cáfolja meg a Duce, amikor köz­vetlenül gróf Ciano németországi látogatása után és pár nappal a bécsi hármasértekezlet előtt, ünnepélye­sen hitet tett az olasz-magyar igazság mellett. Mussolininak a magyar revízió érdekében való férfias kiállása elsőrangú jelentőségű. Franciaország­ban minden újságolvasó és minden rádióhallgató, te­hát milliók szereztek tudomást Mussolini szavairól, amelyek a világ lelkiismeretéhez intézett felhívásként hatnak. A francia lapok közül a Petit Parisien közli a Havas-ügynökség sürgönyét, amely szerint Magyar­­országon abból, hogy Mussolini egyidejűleg nyilat­kozott a revízióról és nyilvánította ki rokonszenvét Jugoszlávia irányában, azt következtetik, hogy Jugoszlávia a magyar követelések nagy részét honorálni fog’’. De a francia sajtóvélemény általában az, hogy Mussolini tüntető állásfoglalása a magyar revízió mel­lett, ismét összekovácsolja a kisantantot és megszün­teti a közeledési lehetőséget a római szerződés hatal­mai és a kisantant között Ha a jelenlegi válságban — írja a jobboldali Echo de Paris — a szövetségek ingadozókká lettek, ez a beszéd újra összehozta őket. A Populaire szerint a közeledés Olaszország és a kis­antant között lehetetlenné vált. A L’Intransigeant azt írja, hogy a beszédnek Magyarországra vonatkozó sza­kaszai nyugtalanítóak a kisantant szempontjából. A békét akarjuk — mondja a Duce — írja a L’Intran­­sigeant — de ezzel olyan kérdést vet fel, amely köny­­nyen­ háborúra vezethet. A Paris Soir úgy véli, hogy Mussotni csak sajnálatát fejezi ki Magyarország meg­csonkítása miatt, de semmiféle ígéretet nem tesz és ezután nyomban áttér a Jugoszláviával való szimpátia hangoztatására. Részletesen foglalkozik a párizsi sajtó a nyilat­koztának külföldön mutatkozó hatásával. A Paris Soir bécsi tudósítója szerint egyes bécsi körök nem tartják lehetetlennek, hogy a Duce, amikor a négymilló ha­zájától elszakított magyarról szól, akkor Csehszlovákiának és Romániának azt kí­vánja sugalmazni, hogy kíséreljék meg a megegyezést Magyarországgal, hogy a túlnyomóan magyarlakta területek kérdéseit békés uton elintézzék. Közölnek még egy Bukarestből keltezett sürgönyt is, amely szerint a Duce beszéde Romániában általában nagy csalódást keltett, főleg azért, mert maga Károly király is Rómába készült Mussolinival való közvetlen tárgyalásra. Valószínű, hogy a francia diplomácia a Duce, kijelentéseit arra igyekszik felhasználni, hogy a kisantantot újra szoros egységbe kovácsolja,és még szorosabbra fűzze a­ Fran­­ciaországgal"­ való kapcsolatait. Honti Ferenc. A Pesti Hírlap londoni tudósítójának telefon jelenése. London, nov. 2. Mussolini tegnapi milánói be­széde a Londonba érkezett­ jelentések és az itt szerzett értesüléseink alapján nem egyöntetű fo­gadtatásban részesült. Az angol sajtó ezúttal rend­kívül óvatosan vezércikkezik a Duce beszédéről. Ez érthető is, mert a Duce beszédének egyik lé­nyeges része a brit birodalomra vonatkozik. Az angol ormánytól távolálló lapok annyira mentek az elővigyázatosságban, hogy Mussolini beszédét minden kommentár nélkül, de teljes terjedelmében közölték, mert még nem tudták, mi lesz a brit kormány álláspontja, így tett a Morningpost, a Daily Herold, a News Chronicle, a Daily Seatch és a Daily Mirror, valamint az összes napközben megjelenő újságok. Maga a Times is csak a má­sodik vezércikkében és nagyon óvatosan foglalko­zik a milánói beszéddel. A Daily Telegraph, amely tudvalevőleg közel áll az angol külügyminiszté­riumhoz, a leghatározottabban kijelenti, hogy szó sem lehet Mussolini új orientációjának elfoga­dásáról. Egyik vezércikkében, amelynek a címe „Mussolini hideg zuhanya“, igen finoman, de ha­tározott hangon válaszol a következőkben: — Mussolini beszéde hideg zuhanyként hatott mindazok munkájára, akik egy őszinte és általános európai kibékülést és teljes biztonságot kívánnak. A németekkel kötött mostani új szerződés semmi­képpen sem fog a franciák lelkesedésével talál­kozni. Mindezeket az új orientációkat úgy körül­írni, hogy azok a békeszerető emberek érdekében történnek, egy új magyarázatát jelentik az euró­pai kibékülés megteremtésének és semmikép sem lehet elfogadhatóknak minősíteni. Az angol biro­dalom véleménye a földközitengeri helyzetben adott felszólításra az, hogy Angliának életkérdése, hogy a legfontosabb kereskedelmi útja nyitva ma­radjon és minden, ami ennek a biztonságát veszé­lyezteti, szembe találja magát a mi egyesült erőnk­kel. Az ezzel kapcsolatos helyzet egyik fél oldalán sem alkalmas a diktálásra, hanem inkább barát­ságos eszmecserére, amelyet nem előzhet meg sem a koncesszió, sem pedig oly hang, amely veszedel­mesen megközelíti a fenyegetés határát. Magának Mussolini beszédének hasábokat szen­tel a lap és a Magyarországról szóló részleteket ritkított sorokban közli. Először történt meg a lap történetében, hogy külön alcímben ezt a három szót közli: „Justice for Hungary". A­ Daily Mail az egyetlen lap, mely nagy lelkesedéssel foglalkozik Mussolini beszédével és követeli az angol kor­mánytól Abesszínia annexiójának azonnali elisme­rését. Első vezércikkében részletesen foglalkozik Magyarország igazságos követelésével. Örömmel állapítja meg, hogy Mussolini beszédének Magyar­­országra vonatkozó része a legnagyobb lelkesedés­sel fog találkozni Magyarországon. Magyarország­ nak igazságot kell kapni — írja a Daily Mail­­—, mi ezt már több mint tiz év óta követeljük. Ez a­ követelése és kívánsága egy nemes nemzetnek, mellyel rosszul bántak és Angliának múlhatatlan kötelessége, hogy a legmesszebbmenő segítséget nyújtsa a magyarságnak. Az angol sajtó legnagyobb része feltűnő for­mában hozza nyilvánosságra Mussolininak a tria­noni békeszerződés módosítására vonatkozó mon­datait. A News Chronicle és a Daily Mail egy ne­vezetes és világeseményszámba menő római láto­gatásról írnak. A Daily Mail bécsi munkatársa, aki a Schuschnigghoz közelálló körökből kapja ér­tesüléseit, azt írja, hogy Mussolini beszédének leg­fontosabb része a magyar ügyre vonatkozó szaka­sza. Szerinte a revízió kérdésének egy gyors ütem­ben való keresztülvitele szoros összefüggésbe hoz­ható ezzel a római látogatással. * Londoni diplomáciai körökben. Mussolini be­szédének különösen a Földközi tengerre vonat­kozó részével foglalkoznak. A Földközi tengeren — mondják — Anglia politikája változatlanul az, hogy a Földközi tenger nyitva álljon a nemzet­közi forgalom számára és nem lehet tu­fik senki előtt sem, hogy ennek szabadsága érdekében Anglia elmegy a legvégső határokig. Angol kor­mánykörökben kizártnak tartják, hogy a brit bi­rodalom feladja Földközi tengeri helyzetét és fel­cserélje azt az ottani hatalom egyensúlyi birtok­lásával. Sok helyen úgy magyarázzák Mussolini be­szédét, hogy az abesszin helyzet elismerésével kapcsolatosan az olasz kormány nézeteltérésekre számít és rendkívül idegesíti Olaszországot az a fegyverkezés, amelyet Anglia az­ utolsó hónapoké­ban a Földközi tengeren végrehajtott. Politikai körökben nagy kiábrándulással beszélnek az együttes biztonságról és az egyetlen követelés, amely őszinte megértéssel találkozott Angliában Mussolini beszédéből, az volt, amely a Magyaror­szágon esett igazságtalanság jóvátételét ígérte. Londonban a beszéd többi része határozottan gyanút keltett. Nem látnak itt semmi okot arra, hogy Olaszország viadalra hívja ki Angliát a jelen­legi földközitengeri helyzet miatt. Mussolininak azt a követelését, hogy Anglia ismerje el Abesszínia elfoglalását, londoni politikai körökben örömmel fogadják el. A brit álláspont ebben a kérdésben az, hogy Olaszország jelenleg valóban birtokolja Abesszíniát és az­ egyetlen­­helyes politika, az, ha a tényeket tudomásul veszik. Értesülésünk szerint is azonban mielőtt erre­ sor kerülne, a brit­­­küzügy­­minisztérium­ azt f­ogja kívánni, hogy jöjjön létre az­­általuk tervezett új Lncarnó Olaszország rész- - vételével. Anglia nyugodtan várja, milyen mér­tékben tudja Mussolini keresztül­vinni tegnapi be­szédét. Addig is azonban, értesüléseink szerint, a brit külpolitika képviselői alkalmat fognak ta­lálni arra, hogy a legközelebbi napok külpolitikai vitáiban Mussolininak Angliához intézett sza­vaira megadják a választ. Lederer Lajos. A Pesti Hirar genfi tudósi­órána te­ofon jelentése. Genf, nov. 2. 1934. október elején Mussolini milánói beszédét, épp úgy mint a mostanit, úgy tekintették Genfben, mint hivatalos külpolitikai programot. A két milánói beszéd részein bizonyos fokig le lehet mérni azt a nagy távolságot, ame­lyet az olasz és az európai külpolitika ez alatt a két év alatt megtett. Míg azonban a nemzetközi kritika 1934. őszén Mussolini nyilatkozata jelen­tőségének egy részét azzal ütötte el, hogy azok a belföldi helyzetnek és az olasz népnek szóltak, a tapasztalatok után a genfi körök óvatosabbak a mérlegelésben és most nem tettek lényeges kü­lönbséget aközött, hogy mit mondott Mussolini diktátori minőségében hazafelé és mit mondott mint felelős államférfi a külföld számára. Legőszintébb megítélésben részesült Musso­lini beszédének Svájcra vonatkozó része is. A meleg baráti nyilatkozatban ezúttal a két év előtti ellentétről most nincs egy szó sem. Nincs szó Tessin olasz jellegének megőrzéséről, amely ak­koriban­ Svájcot nagyon érzékenyen érintette A svájci sajtó nagy megnyugvással és megelégedés­sel fogadta a biztosítást nagy déli szomszédja barátságáról, mert az általános európai helyzet miatt Svájc minden szükséges katonai intézke­dést is megtesz arra, hogy adandó alkalommal ne jusson Belgium sorsára. Mindenki felfigyelt Svájcban Mussolini be­szédének Magyarországra vonatkozó részére és a legképtelenebb találgatások indultak meg, milyen tény rejlik a kijelentés mögött, amely szerint az olasz népnek Magyarország iránt érzett rokon­­szenve rövidesen beszédes kifejezést fog nyerni. A két év előtti helyzettel szöges ellentétben áll Mussolininak Jugoszláviához intézett baráti fel­szólítása és annak a ténynek a megállapítása, hogy Olaszország és Jugoszlávia között az őszinte ba­rátságnak ma már megvannak a szükséges gazdasági, politikai és erkölcsi előjel­elei. Mus­solini tehát a három kisantant országot nem tartja egységes egésznek. Ez a­ magatartás — amint, a bukaresti rádió-kiadások­ is’ közlik —, a román fővárosban ■■■any ngUnkr­an­ságot lel­eti és ez a nyugtalanság valószínűleg átterjed a­ prágai körökre is. * v' Általános feltűnést keltett, hogy a locarnói tárgyalásokról egyetlen szóval sem­ emlékezett meg. A Franciaországhoz intézett szavai tulajdon­­kép felszólítást tartalmaznak, hogy Párizs­­végre ismerje el Abesszínia annexióját. Franciaország ebben a tekintetben valószínűleg London után fog igazodni,, de Blum helyzete sokkal kényesebb,­­ mint az angol kormányé.­­­ Népszövetségi körökben az angol vezető la­pok sürgetését, hogy a brit kormány is számoljon végre le a tényleges abesszíniai helyzettel, úgy fogják fel, hogy a Népszövetségnek a legelső al­kalommal foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Azt a tényt, hogy német részről Abesszínia elfoglalásának az elismerése m­ár hivatalosan is megtörtént. Anglia valószínűleg fel fogja hasz­nálni arra, hogy a Népszövetségen keresztül a többi állammal is elismertesse az új afrikai hely­zetet. Vannak, akik azt hiszik,­ hogy ha Genfben formálisan is elismerik az olasz abesszin csá­szárságot, akkor Musolini lényegesen engedni fog mostani ridegségéből a Népszövetséggel szemben. Szigorú elvi bírálata a kollektív biztonságról, az őszinte békéről, a leszerelésről és általában a wil­­soni elvekről, a népszövetségi titkárság körében csak fokozta a bizonytalanság érzését. A beszéd legsúlyosabb részének az Angliára vonatkozó szakaszát tartják és döntő jelentősé­gűnek mondják a londoni hivatalos állásfogla­lást. Bár az első angol sajtóvisszhang nem ítélte meg kedvezően Mussolini beszédének hangját, mégis remélik Genfben, hogy a brit kormány tárgyalni kezd Romével a földközitengeri, kér­ések tisztázása céljából. Olaszország külpoliti­ka végeredményben mégis csak az angol-olasz iszony további alakulását szabja meg. Ebből a zem­­pontból nézve jelenthet, Mussolini ,beszédes fordulópontot . Európa, sőt ,a világ­­ politikájában : is-­­ Szekula Ágnes*.

Next