Pesti Hírlap, 1936. december (58. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-26 / 296. szám

MOZI A mozi-front is végig magyar Herczeg Pogányokja és még négy új magyar film — Karácsonyi statisztika. — Az Aranyember modern hangja Karácsonyi ajándéknak szánták az elismerést, hogy színházaink, egy kivételével, csupa magyar darabbal búcsúznak az ó-évtől,­­ és hogy a­ januári újdonságok is szinte mind honiak. A mozik azon­ban sietve jelentkeztek, hogy miért vonjuk meg tőlük az elismerést, amikor a karácsonyi ünnepek alatt tizenhét kis mozi játszott magyar hangos fil­met és ugyanakkor hat bemutató mozi is. ■ És janu­árra öt újabb magyar hangos film készül el, élükön Herczeg Ferenc Vágányok c. regényének filmvál­tozata. Hozzá a januári öt között felbukkan­t­ az ötvenedik m­agyar Hangos film. Mi tagadás, így is­­van. A karácsonyi ünnep­napon a tizenhat kis mozi hat korábbi magyar han­gos filmen osztozkodott. Míg a hat bemutató mozi vásznán négy film pergett. E négy között három moziban úl, a negyedik, korábbi, a Három, sárkány, ám sikere oly nagy, hogy vagy két hónap után, még mindig elsőhetes, a B­asino játssza. Most karácsonykor a legnagyobb­­ tömeget az Arany ember mozgatta meg. Pénteken, szombaton, vasárnap 4—4 előadásban játszotta a Kamara, Décsi, Átrium, mindenkor zsúfoltan. Mintegy hu­szonötezer embert jelent, ez. Ennyit vonzott három napon Jókainak csodálatosan szép meséje. Csak a meséje? E helyen pár nap, előtt Farkas Imre cikke rámutatott az Aranyembernek­­ rejtett regényére. Arra, amely Jókai lelkén viharzott át,­­mielőtt az Aranyembert megírta volna. A maga átélt tragikus regényét írta meg Jókai az Aranyemberben, elrejtve, bearanyozva, át meg átfantáziálva, a romantika száz­­meg egy álarcával, úgy el tudta benne rejteni a maga regényét, hogy még a felesége, Laborfalvi Róza se sejtette, kit irt meg valójában Noémiben és kit az aranyemberben, holott a véletlen korábban az ő kezébe játszotta azokat a leveleket, melyeket­­Tókai gyámleányához, egy 48-as honvédtiszt árvájá­hoz irt. Csak Fesztőiné Jókai Róza­­ látott tisztán, a­hogy emlékirataiban teljes nyíltsággal meg is írja Az­ olvasóknak távoli százezrei persze nem­ lát­ták egyebet az Arany emberben, mint megejtően bű-­­bájos romantikát. Szemük dehogy is vette észre a romantika mögött a férfinak örök, épp, ezért min­dig modern tragikumát, . . . ’ De a film kinyitotta a szemeket és modernné tette a mesét.. Nem céltudatosan, majd hogy­nem­ , azt kell mondani, a film ártatlan az egészben. Csak­ éppen megelevenítette Komáromot, az elrabolt, szűz magyar várost, Senki szigetét, Balatont — és főleg meg­elevenültek a mozgás és a hang ereje révén ma­guk az alakok. A főhős a kettős érzés sodrába em­ek, alámerítő forgójába került férfinak tragé­diája a filmben túlnő a romantikus környezeten. Látjuk és halljuk, micsoda kínok gyötrik az arany­­embert, hogy aztán kiszakadjon belőle. — Miért is kell kettős életet élni az embernek, amikor csak egy életre született. Ezt olvasva­­aforizmaként hat, de ahogy Kiss Ferenc e szavakkal feljajdu­l, ahogy megmutatja meztelenül vergődő szivét, kifakadása véres, nagy életigazságként markol a néző szívébe. A kitűnően megcsinált film az elindító erőt a siker útjára a ....................................................... halhatatlan regénytől kapta. De, hogy a film sikere minden várakozást felülmúl, azért van, mert meg­mutatja a mai nézőnek, hogy az Aranyemberben a sok romantika mögött mennyi örök, mennyi mo­dern probléma van. Míg az Aranyember már hetek óta fut, a bo­szorkányosan felnagyított Corzóban egészen új az Évforduló. Nem kapaszkodik sem egy korábbi re­génynek, sem színdarabnak sikerébe. Nincsen siker­­ese. De a siker önönmagáért, melyet művészi esz­közökkel vív ki. Egészen friss a Dumaparti randevú, a­lloyal Apollo újdonsága. Viccekre épült elejétől végig. R. r. * Megint az ötösikrek. „Reunion“ címmel megjelent a kanadai ötös ikrek második filmje. Fő cél ebben is a babák szerepeltetése, tert együl az­ szolgál, hogy ünnepelik az orvost, akit már­ az első iker­filmből ismerünk,, abból az alkalomból, hogy a háromezredik gyermeket segíti vi­­lágrajönni. Meghívják az illető gyermekeket, akik idő­közben megnőttek, és sok mindenféle figura jelenik meg, akik közt a cselekmény bonyolódik. Az ötösikrek mind­egyike külön ponyfogaton jelenik meg kis inassal, az ikrek zongoráznak és játékhangszereken muzsikálnak, aztán nagyszerű uzsonnát csapnak. Főszereplő :Jean Jiersholt, a jó öreg doktor. Az első film legtöbb főszereplője meg­maradt. — Isten veled, almavirág! — mondta neki, a­m­ikor a kis kertajtóhoz értek, amin túl a kertész­­ház fehérlett zöldre festett ablakaival. S ott leha­jolt hozzá és megcsókolta a friss, piros száját. Azu­tán kilépett az ajtón, keresztülment az udvaron, a ház előtt, az akácfa alatt várta őt Villám, a gyö­nyörű fehér paripa. Eloldotta a köteféket. A hátára vetette magát, megszorította a gyeplőt, aztán hajrá, lefelé a hegyről, hogy csak úgy szikráztak a pat­kók a köveken. A fiatal lány nézett utána, amíg csak a fehér ló és fehér lovasa el nem tünt az egyik kanyarulat­ban. Akkor megint elfogta az előbbi érzése, mint­ha mindörökre eltűnt volna szemei elöl. Mintha sohasem láthatná többé. Amikor mégis visszajött, akkor érezte rajta a messzeségeket, amik elválasz­tották tőle, amiket bejárt azóta, hogy tőle búcsút vett, egy nappal előbb ... — Bolondság! — gondolta ilyenkor. És hogy megnyugtassa magát, apróra kikér­dezte, hol járt, mit csinált azalatt, mig tőle távol volt.És Szentgyörgyi Dénes őszintén elmondta. — F.löbb két órát barangoltam a hegyek közt. Visszajövet betértem a plébániára és ott időztem egy keveset az esperes urnál. Onnan hazamentem. Vacsora előtt apámmal a vívóteremben karddal ve­rekedtünk., Akkor, lementünk, a kápolnába, egy ki­csit imádkoztunk az anyám sírja fölött. Utána föl­mentünk, vacsoráztunk. Vacsora után apám a zon­gorához ült, játszott, én pedig olvastam és hall­gattaie ,a játékot. Később felnyitottuk a rádiót és éjfélig hallgattuk a nagyvilágot. Akkor lefeküd­tünk, aludtunk. Reggeli után munkához láttunk mind a ketten. Ó, a mester és én, az inasa. Dolgoz­tunk délig. Akkor Vendégek jöttek" Budapestről. Ve­lük voltam egész ,mostaniig, m­íg egy kicsit le nem szöktem ide,­­ hogy* lássalak, így volt, vagy hasonlóan, csak­­ más változat­ban. El lehetett hinni minden szavát. És mégis, amikor elment, a bizalmatlanság kifejezésével né­zett utána. Várjon annál a kanyarulatnál, ahol a fóval együtt eltűnt előle, nem emelkedett föl a le­vegőbe? Nem szállt föl olyan magasra, ahova még a gépmadarak sem tudnak felszállni? Nem repül át az Operencián az aranyalmák kertjébe, ahol a zengő almafa alatt az igazi párja, a tündérkirály­lány várja? És ott tölti az éjszakát és reggelre ha­zajön a fehér lovon, amelynek nem látni szárnyait? Mikor egyszer aztán elmondta ezt neki és azt hitte: amaz ki fogja őt nevetni ezért a furcsa, babonás elképzelésért, akkor meglepődött, milyen komolyan tekint rá vissza és milyen különös fájdalmas vonás telepszik az ajkai köré. — Mindnyájan így vagyunk, Katus — mondta neki. — Mindnyájunknak van egy elvarázsolt kertje, ahova vágyódunk és ahova nem juthatunk be soha. Álmunkban legfeljebb. Egyebet nem mondott neki. Ki sem nevette Megsimogatta az arcát és kék szeme messzire né­zett, olyan messzire, ahova már a leány gondola­tai nem értek s ahova egyszerű fantáziája követni nem tudta ... 2. „Éjszaka nagyszépen megérik almája, Tie reggelre fáján egy sem marad vala.“ Most pedig repült karcsú, fehér lován hegynek föl, völgynek le, mintha alatta az állat csakugyan szárnyakat kapott volna. Valami csodálatos köny­­nyűség és vidámság volt most benne, amiről érezte, hogy erősen testi érzés, semmi köze a lélekhez. A csókoktól jött, amiket adott és kapott. A fiatal vére száguldott így vele előre és zúdította reá azt az örömet, aminek oka és magyarázata nincs, ami ön­magáért való elem­, valami ősi és pogány érzés. A fiatal vér himnusza. Az erei daloltak benne s ezt a dalt átvették kö­rü­lötte az erdők és most mind vele daloltak, együtt a madarakkal és a szakadékokban lezúduló pata­kokkal. — Hajhó! — kiáltotta oda az erdőknek és az erdők hangja visszaküldte hozzá a kiáltást: — Hajból ilyenkor volt, hogy annyira közel érezte ma­gát a Természethez, mint soha máskor. A fák ned­vének keringését érezte testében s mintha rügyeket hajtana benne minden erő, ami összeköti a földdel, a k­úppal és a levegővel. Titkos források megnyílá­sát érezte magában és mámorossá tette az a tudat, fo­rvamén­ye egybefolyt mindennel, ami az ősi alko­tás lényege, a legtöbb Lényeg, a teremtő erő, mely világokat hoz létre. És tisztának érezte magát vérének ebben az uj­­jongásában és az a kis mélabu, amit ott lenn a kertben érzett, m­ikor a fiatal lány a „bundások­­ról“ beszélt, már messzire volt tőle. Azt is elfelejtette, hogy művész s hogy az apja „inasa“, ahogy mondani szokták ketten. Az­­apja büszkén, ő pedig azzal a borzongó tisztelettel, amit az öreg titánnal szemben érzett. Ez, ami benne volt, ez valami más volt, mint amit az „öreg“ meg tudott volna mintázni és szo­borba tu­dott volna önteni. Ezt semmi tapintható formaanyag ki nem fe­jezheti. Ehhez zene kellene. És mert ezt érezte, megint felemelte hangját és belekiáltotta az erdőkbe hosszan, csengőn, elnyújtva: —­ Ha­ihó! Hajhói Mikin- az út megint fölfelé vezetett a hegy ge­rincén, megeresztette a kantárszárat és engedte, hogy a ló lassú.­ Ütemes lépésekkel vigy­e fölfelé a tetőre. Ott egy pillanatra megfordította lovát az utak felé, amelyeken jött és a hegyormok között, fenn a magasban, hirtelen megpillantotta Szentgyörgy­­várát, a tündöklő csodát, amint sziporkázva, piros fénnyel égett a lemenő nap sugaraiban. — Bőr önöm­, szép börtönöm! — gondolta ma­­gában, elnézve az égbemeredő alak felé, mely a déli bástyán állt kinyúlva és fölemelt pajzsa úgy égett, mintha egyetlen darab rubinból lett volna. Szents György lovag szobra volt ott a magas­ban, aki őseinek patrónusa volt és akinek nevét viselte. (Folytatjuk.) *: Iti ■ JZ 1 PESTI HÍRLAP 1936. december 29., tedd. Operaházi jegyakció Vasárnap este %7 órakor: Hovanscsina Drága rokonaink Metro A közönség az ünnepek hetében mulatni és szórakozni akar, — hirdeti a Metro karácsonyi mű­sora. Szerintünk a­ filmművészet valamelyik remek­műve jobban illik az ünnepi hét ünnepi hangulatá­hoz. Stan és Fan filmjei pedig nem remekművek. Nem is lehetnek azok, mert ez a komikus pár ön­magát ismétli és néha mégis mulattató. Természetesen az új vígjátékban is akad kacagtató részlet bőven, már maga az alapötlet is kitűnő: a „Drága roko­nok" Stan és Pan ikertestvérpárja. De amíg a sze­repcserék viharosan mulatságos csúcspontja elérke­zik, sok bolondos részletet kell a közönségnek át­­bejtölnie. . (mja.) SPORT A műkorcsolyázó-versenyeken nagy küzdelmeket várnak Kevés az új tehetség A városligeti műjégen van egy elkerített külön kis térség, amely a műversenyzők részére van fenn­tartva." Ha a m­űjégen csendes is minden, hokimérkő­­zés izgalmai nem vonzzák a jégsport híveit, a mű­­versenyzők térségén mindig lüktető az élet és a terü­letet elzáró korlátok mögött állandóan sok az érdek­lődő, akik nem tudnak szabadulni a jégen keringő, vagy bravúros figurákat rajzoló műversenyzők mu­tatványainak hatása alól. Ez a látványosság azonban nem csábítja köve­tőkre a műkorcsolyázók csodáiért. A leányok között még csak akad jelölt, a fiúkra azonban­ a műkorcso­lyázás nem gyakorol követésre ingerlő vonzóerőt. A fiúknál még gyorskorcsolyázó is alig akad, mert valamennyinek egyetlen vágya a­­ jéghokizás. A közeli versenyek érdekességéből ez természe­tesen mit sem von le! A­ hölgyeknél például még soha­­­sem volt annyira nyílt a küzdőtém­,­­mint ezúttal. .. Botond-nővérek, Szilassy Nadiné és Erdős Klára tel­jesen egyenrangú versenyző és csak a pillanatnyi diszpozíció d­önt közöttük!" A többiről nem lehet, egyelőre elsőrangú teljesítményt várni, míg az után­pótlás, sajnos, még gyenge. A férfiaknál Pataki és Terták áll versenyen kí­vül az élen. Terták szemre már behozta Patakit, a versenyeken mutatott formáktól függ, hogy ez a ver­senyeken is megnyilvánuljon. Kertész állandó har­madik, míg a második klasszist Hostyánszky, Kállai, Barcza­ Rob­er és Király Zoltán képviseli. A fiúknál az Utánpótlás az egyedüli Király Edére, szorítkozik. Végül a párosban az első színvonalat a Szek­­rinyessy-testvérpár képviseli. A Balázs—Tusási-pár nem mutat fejlődést, programjuk teljesen elavult, már felfrissítés is aligha segíthet. Az Imrédy-Ker­(Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) tész­pár összetétele sokat ígérő, de csak a versenye­ken fog kiderülni, hogy mennyire értékes és nehéz anyaggal mutatkoznak be a nézőknek és a pontozó­­bibáknak. A többiről nem sokat tudunk. Szorgalma­san dolgozik a Király Zoltán—Klenátzky-pár és a H­orv­át­h-t­est­vér­pár is. A Szekrényessy-testvérpár nagy sikert aratott Ber­linben. Karácsonykor a berlini sportpalota műjegén jég­ünnepélyt rendeztek, amelyen műkorcsolyázó bemutató is volt. Schäfer világbajnok, a magyar Szekrényessy­­testvérpár, valamint Terták Elemér részvételével. Ka­rácsony első napján a kanadai Kimberley Dynamiters jégkorongcsapata a Berliner Schlittschuh Klub ellen 4:1-re győzött. Harmadok: 0:0, 2:0, 2:1. A szünetekben a műkorcsolyázó bemutatók során Schäfer világbajnok mellett óriasi sikerük volt Szekrényessyéknek, akikről a német sportsajtó egyhangúlag megállapította, hogy tel- 1 új ékítményük , tökéletesen­­ felért a Herber—Bátor, s világ­­bajnoki együttes által bemutatottakhoz. —« Szefcrédyessy Piroska és­ Attila december 20-én és 20-án Boroszlóban, december 31-én pedig Schreiberhauban tartanak bemu­tatót. A második napon a ■ Kimberley 4:2 (1:0, 0:2, 3:0) arányban győzött a German Canadians ellen. Magyar jéghokicsapatok külföldi útja. A BBTE Innsbruckban 1:0-ra győzött, Garmisch-Partenkirchenben 6:2-re vesztett a berlini Zehlendorfer „Wespen“ ellen. Az FTC Sankt Moritzban a helyi csapattól 1:0 arányú vereséget szenvedett.­­ Gyomor- és bélbajoknál, a máj és az epeutak meg­betegedéseinél, reggel felkeléskor egy pohár természetes Ferenc József, keserűvíz kortyonként elfogyasztva igazán remek hashajtó. Az orvosok ajánlják.

Next