Pesti Hírlap, 1937. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-05 / 3. szám
BUDAPEST, 1937. LIX. ÉVFOLYAM, 3. (19.139) SZÁM KEDD, JANUÁR 5. A [Előfizetési áral]: Egy hónapra 4 pentfcc, negyedévenként 1eu pengő 80 fillér. Helyes példányszám ári (pályaudvarokon is 10 fillér,vasárnaponkent 52 fill., a Pesti Himp Vasár- Jlapja nélkn 12 fillér Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon: 1—122—95. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Tel, mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút 1 Tel: 1—352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük / Angolok és olaszok Az örömteljes nemzetközi visszhangból, mely az angol-olasz földközitengeri egyezmény aláírásának hírét fogadja, Magyarország különös bensőséggel kér részt. Minden okunk megvolt reá, hogy mélyen fájlaljuk a nézeteltéréseket, melyek e két baráti nemzetet másfél esztendőn át elválasztották egymástól; megakadályozták, hogy e két nagyhatalom továbbra is együtt dolgozhasson Európa békéjének nagy művén, megrendítették a Népszövetség tekintélyét, s mindenképen olyan izgalmi anyagot dobtak a világpolitikába, melyet az amúgy is túlterhelt és veszélyeztetett európai egyensúly nehezen tudott csak e viszonylag hosszú időn át elviselni. Az angolok és olaszok, e két hatalmas kulturnemzet, másfél esztendőn át ellenséges szemekkel méregették egymást; a szerencsétlen emlékű szankciós kísérletnek Anglia volt a Népszövetségben egyik leghangosabb szószólója, s mikor az olasz fegyverek győzték Abesszíniában, mikor nyilvánvaló lett, hogy a tények ereje és igazsága előtt kénytelen mindenki meghajolni, aki reálpolitikát akar csinálni, mindig maradt még — mindkét részről. •— annyi félreértés és keserűség, amely megmérgezte a nemzetközi légkört, s jóidőre lehetetlenné tett minden egészséges kibontakozást. Az egyezményt aláírták, a két nagy nemzet megegyezett a lényeges kérdésekben, melyek kormányaik politikáját és a nemzeti közvéleményt eddig nyugtalanították, s most már nincs semmi akadálya, hogy angolok és olaszok — mint a múltban — továbbra is a békés együttműködés politikáját folytassák, s együtt keressék az európai kibontakozás lehetőségeit. Az egyezmény öt pontja tulajdonképen rögzít egy meglevő helyzetet, mely mindkét aláíró fél számára előnyös és rokonszenves; egyébként semmi nincs benne, ami új hatalmi helyzet alakulására engedne következtetni, semmi, ami földközitengeri, vagy más kontinentális hatalmak részére veszedelmes lehetne. Az első pont biztosítja a földközitengeri hatalmakat, így elsősorban Franciaországot, Görögországot és Törökországot, hogy az aláíró hatalmak nem terveznek semmi olyat, ami érintené a status quo elvét a mediterrán vizeken. Franciaországban elhangzottak ugyan lapvélemények, amelyek hangoztatják, hogy az egyezmény rendelkezései „bonyolultak“, s értékét a végrehajtás mutatja majd meg; ezek a lapvélemények bizonygatják, hogy Európa még távol áll a kölcsönös segélyt nyújtó és biztosító általános szerződéstől; de ezek a szkeptikus hangok is elismerik, hogy az angol-olasz egyezmény az első komoly lépés a megegyezés felé. Az egyezmény második pontja kiemeli, hogy a szerződő felek a földközitengeri hatalmaknak jogait és érdekeit tiszteletben tartják, s elismeri, hogy hajóiknak szabad bemenetele, kijövetele és átkelése a Földközi-tengeren „életbevágóan fontos érdeke mind az angol birodalom különféle részeinek, mind Olaszországnak“. Az egyezménynek ez a szakasza kétségkívül engesztelő szellemű. Emlékezetes, hogy Mussolini milánói beszédében, mikor a magyar revízió ügyében kinyilvánította döntő állásfoglalását. Figyelmeztette Angliát, hogy a földközitengeri hajózás a brit világbirodalomnak egyik vízi útja csak, de Olaszország számára „maga az élet“. A megegyezés szövegéből kitűnik, hogy a végleges szövegezés egyformán hangsúlyozza Anglia és Olaszország földközitengeri érdekeit; mindkét nemzet számára „életbevágóan fontos" a szabad hajózás ezen a tengeren. Bizonyos, hogy ezzel a szövegezéssel Olaszország véglegesen eloszlatta a brit birodalom esetleges aggályait; a két hatalom, az egyezmény szövegének szellemében, tiszteletben tartja és elismeri egymás vitális érdekeit. A szövegrésznek ezt az előzékenységét az angol sajtó máris kitűnő elégedettséggel nyugtázza. * Döntő szakasza az egyezménynek természetesen a harmadik, mely kizárja a „Földközi-tengerhez tartozó területek nemzeti felségjogára vonatkozó status quo megváltoztatását“. Ez a megállapodás végét veti az utolsó hetek huzavonáinak s egyszer és mindenkorra tisztázza a kételyt, mintha Olaszország a spanyol polgárháború esélyeiből területi hasznot óhajtana húzni. Ez a pont garantálja Spanyolország területi integritását, akárhogy fordul is a kocka. A rémhíreket, melyek tudni vélték, hogy a Baleárokat olasz önkéntesek szállták meg, nem cáfolhatták erélyesebben, mint ezzel a harmadik szakasszal. Olaszország nem tart igényt a Baleárokra, bármilyen fontos flottabázist jelentene is számára ez a hódítás a Földközi-tengeren!s akár győz Franco, akár nem, az aláíró hatalmak kötelezik magukat tiszteletben tartani Spanyolország területi felségjogait. Ez a szakasz természetesen nagy mértékben ad módot és lendületet arra, hogy a spanyol semlegességi egyezményt végre érvényesíteni lehessen. A fasiszta kormánynak nincsenek többé hódító szándékai, — mint ezt Mussolini az abesszin imperium birtokba vételének napján félreérthetetlenül kijelentette — s Anglia biztosítékot kap e szerződésben arra is, hogy Málta, a másik veszedelmes mediterrán flotta-bázis, melyet az olasz irredenta egyidőben nyugtalanított, zavartalanul megmarad angol fennhatóság alatt Végül a negyedik és ötödik befejező bekezdések hangsúlyozzák, hogy az aláíró hatalmak tisztelik egymás érdekeit s „megakadályozzák a földközitengeri jóviszony megbolygatására irányuló cselekedeteket“. Ennek a megállapodásnak csaknem integráns része az a levélváltás, melyet az egyezmény aláírása előtt Sir Eric Drummond római angol nagykövet és gróf Ciano olasz külügyminiszter fogalmaztak, s, amelyből ugyanilyen nyíltsággal kitűnik, hogy Mussolini — amennyiben ez Olaszországtól függ — garantálja Spanyolország jelenlegi területének integritását. Az egyezmény s a két levél csakugyan alkalmas arra, hogy Olaszországnak a spanyol polgárháborúval kapcsolatosan vallott felfogását és szándékait minden félreértést kizáró módon dokumentálja és minden oldalon eloszlassa az eddig felmerült félreértéseket. Ez a nagyjelentőségű egyezmény tartalma és ismerve létrejöttének előzményeit, meg lehets -e... A német-spanyol feszültség miatt súlyos bonyodalom fenyeget a Földközi-tengeren A valenciai kormány hajói rálőttek egy német hajóra, a nemzetiek angol hajók ellen követtek el sérelmeket Párizs, jan. 4. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Itteni jól értesült körökben úgy vélekednek, hogy Spanyolországban a helyzet már megérett a döntésre. Egyrészt Németország szorongatja a tengeren és a tenger felől a vörös kormányt, másrészt Franco tábornok Madrid ellen megkezdte minden eddiginél nagyobb szabású támadását. Párizsi beavatott körökben, mint hétfőn este a félhivatalos Temps is megjegyzi, arra a feltevésre hajlanak, hogy a német kormány meg akarja várni Franco tábornok új támadásának eredményeit és csak aztán válaszol a közös francia-angol jegyzékre a Spanyolországgal szemben való semlegesség megvalósítása dolgában. A Quai d’Orsayhez közelálló körökben azt hiszik, hogy Németország válasza január 12-ike körülvárható.. Hogy az irányadó francia körökben hétfőn este a spanyol helyzettel kapcsolatban sötétenlátás vált úrrá, az elsősorban a spanyol vizeken történt legutóbbi eseményekkel magyarázható, amelyek teljesen zavarossá tették a helyzet képét. A félhivatalos Temps is kénytelen megállapítani, hogy a nap-nap után megújuló bonyodalmak közepette senki sem tudja előre látni, hogy egy hét múlva mi fog kialakulni. Különösen nyugtalanítóan hatnak a német lapok cikkei, amelyeket itt részletesen közölnek s amelyeknek fenyegető hangja általános feltűnést kelt. (Sz.) Spanyol hajók rálőttek a „Pluto“ nevű német hajóra Berlin, jan. 4. Vasárnap érkezett újabb jelentések szerint spanyol vörös hajók Spanyolország északi tengerpartja mentén újból megsértették a német felségjogot. A Pluto nevű német gőzös kapitányának jelentése szerint két nagy vörös halászgőzös 1936 december 20-án Bilbaótól 21 mérföldnyire északra rálőtt a Plútóra, amelyet arra kényszerített, hogy útirányát megváltoztatva, Bilbao felé haladjon. Ebből a jelentésből kiderül — mondják itteni politikai körökben —, hogy a Spanyolországban uralkodó vörösök már régebben a német kereskedelmi hajók elleni fellépésre utasították hadihajóikat. Ez az utasítás nyilvánvalóan arra az esetre is érvényes, ha a német hajók a spanyol felségjog alá tartozó vizektől messze eső tengerrészen tartózkodnak. A Palos német gőzöst — mint ismeretes — szintén a spanyol felségjog alá tartozó vizektől messze tartóztatták fel, amit most a vörösök tagadni igyekeznek. A nemzetiek egyik hadihajója rálőtt egy angol tehergőzösre Bayonne, jan. 4. (Havas.) A Blackhill angol tehergőzös feltartóztatásáról a következő részleteket jelentik: Az angol hajó Bayonneból útban volt Santander felé, amikor Lequeiro kikötője közelében a spanyol nemzeti csapatok egyik ágyunaszádja üldözésére indult. A hajó felhúzatta árbocára az angol lobogót, ennek ellenére a spanyol ágyunaszád folytatta az üldözést, sőt ágyúiból lövöldözni kezdett az angol tehergőzösre. Huszonegy lövést adott le a spanyol nemzeti ágyunaszád a Blockhill tehergőzösre, szerencsére egyik lövedék sem talált. Végül is a baszk kormány egyik őrnaszádja sietett a Blackhill segítségére, mire a nemzeti ágyúnaszád eltávozott.