Pesti Hírlap, 1937. február (59. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

APEST, 1937. LIX. ÉVFOLYAM, 26. (19.162) SZÁM F­izetési árak: Egy típra 4 pengő, ne­­éven­ként 10 pengő fillér. Egyes pél- Arányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasár­napja nélkül 12 fillérPesti Hírlap , KBp.1­.­.FEBRUÁR 2. • B 3? .Szgiésztőség: Vilmos ■* császár-ut. 78. Telefon: 1—122—95. Főkiadók : Vilá­os csász­ár-ut 78. '.■'•00'Tel. mint a szerkesztő­­ségnél, Erzsébet-körút I Tel. 1—352—96. A fió­kok jegyzékét az apró­hirdetések élén közöljük. Hitler visszhangja A Hitler-beszéd visszhangja reménykedő és várakozó. A német kancellár nagy beszéde nem oszlatta el az angol és francia közvéle­ménynek a Harmadik Birodalom külpolitiká­jával szemben vallott aggodalmait, de azok az érzékeny hőmérők, melyek az efajta nagysza­bású államférfiai megnyilatkozások után az európai légkör vihar­esélyeit mérik, enyhülés­ről és szelídebb átmeneti éghajlatról adnak hírt. Delbos francia külügyminiszter Chateau­­roux-ban hivatalosan kifejtette a francia állás­pontot és válaszolt e beszéd fontosabb szaka­szaira. Hitler változatlanul kitart a kétoldali szerződések rendszere mellett, s Franciaország kitart a kollektív biztonsági szerződések gya­korlata mellett. Lényeges közeledés e döntő kérdésben a két nagy beszéd elhangzása után sem észlelhető. Németország vezére s kancel­lárja felsorolta azokat az államokat, amelyekkel a Birodalom békés viszonyban él, megnemtá­madási szerződést ajánlott Hollandiának és Belgiumnak, biztosította Franciaországot, hogy nincs súrlódási felület a két birodalom között, udvarias és bar­áti szavakkal fordult Anglia felé. De a nemzetközi patikamérlegen feltűnt, hogy a beszéd nem említette Svájcot, nem em­lítette Csehszlovákiát, s félreérthetetlenül el­lene fordult minden olyan kollektív biztonsági szerződésnek, amely magába akarja zárni Szov­­jet-Oroszországot is. A német birodalom nem óhajt békés megegyezést a szovjettel. A vezér és kancellár beszédének ez a része nem keltett ugyan különösebb feltűnést külföldön, mert a német álláspont következetes és ismeretes, de alkalmas arra, hogy a francia és angol vissz­hang fokozottabb hangnemben hangsúlyozza a kollektív biztonsági rendszer szükségességét. Németorzág nem akar békét a szovjettel, s Franciaország nem hajlandó lemondani arról a szerződéstervezetről, mely az általános bizton­ságba belefoglalja a szövetséges Szovjet-Orosz­­országot is. Az elfogulatlan megfigyelő csak arra a megállapításra szorítkozhat, hogy a két nagy beszéd, a német és a francia államférfiak színvallása és viszonválasza, nem zavarta meg az európai légkört, de nem is tisztázta lényege­sen az ellentéteket. Hitler kijelentette, hogy visszavonja Né­metország aláírását arról az okmányról — a versaillesi békeszerződés okmányáról —, amelyben a Birodalom elismerte, hogy «Né­metország volt az oka a világháborúnak«. Ez­zel a kijelentéssel Németország a versaillesi szerződés újabb szakaszát nyilvánította hatály­talanná; az ominózus és szerencsétlen emlékű szerződésből ezek után nem is marad más ér­vényben, mint a területi rendelkezések. Ugyan­akkor, amikor a német kancellár visszavonta a Birodalom aláírását, biztosította a nyugati ha­talmakat, hogy az az úgynevezett meglepetések ideje elmúlt­.Hitlernek ez az a kijelentése,ame­lyet a nyugati sajtó talán a legnagyobb elégté­tellel idéz és magyaráz. Az egyenrangú Német­ország e bejelentés szerint szakít a meglepeté­sek politikájával, s a jövőben «lojálisan részt akar venni az európai munkában«. Németor­szág biztosít­ja barátait és volt ellenfeleit, hogy a jövőben semmi olyan lépésre nem szánja ön­kényesen magát, amely ellentétes volna más államok érdekeivel. Németország ki akar lépni az izoláltság köréből, s megnyugtatta Edent, hogy «a németek sem izolálni nem akarnak, sem izolálva nem érzik magukat«. Ez a meg­nyugtató kijelentés alkalmas arra, hogy Né­metországot újra meghívják a tárgyalóasztal­hoz. A kancellári beszédet követő londoni sajtó­­visszhang nyomatékosan visszatér e kijelen­tésre, s a nagy lapok, mint a Times, hangsú­lyozzák, hogy most már mindenki elmondotta a mondókáját, s ideje lenne «beszéd-fegyver­szünetet kötni« és újra leülni a tárgyalóasz­talhoz. Talán — véli a Times — az új tárgya­lásoknak kiindulópontja lehetne az angol kor­mány legutolsó locarnói jegyzéke, amelyben a nyugateurópai biztonság megszervezését aján­lotta. A nagy programokat és a válaszokat már ismerjük: Eden utolsó beszéde, Blum lyon-i ki­jelentései, Hitler nagyszabású megnyilatkozása, s Delbos válasza minden részletkérdést tisztáz­tak. A világ most már pontosan tudja, mit akarnak sorsának intézői; marad a nagy és sür­gős feladat, a valóság feladata: megkísérelni a gyakorlatban azt, aminek szükségességéről és halaszthatatlan időszerűségéről az államférfiak e jelentős beszédeikben tájékoztatták egymást. Mert néhány hete a «nagy beszédek« ide­jét éljük. E beszédekből kiderült, hogy Fran­ciaország nem mond le a kisantant és Szovjet- Oroszország fegyverbarátságáról, Anglia nem mond le a Népszövetség eszméjéről s a kollek­tív biztonság szervezetéről, s nagyban fegyver­kezik tovább. Németország hajlandó békülni, de változatlanul a kétoldali szerződések gya­korlatának hódol a jövőben is. Olaszország ke­resi a megegyezést a nyugati hatalmakkal, de ugyanakkor minden erejével támogatja azt a bolsevistaellenes frontot, melynek Németország egyik legerősebb bástyája. A spanyol kérdés is messze tart attól, hogy nyugvópontra jusson; valószínű, hogy Németország február 8-án be­szünteti a Francóéknak juttatott támogatást, de nyitott kérdés marad, várjon a szovjet a gya­korlatban ugyanilyen ájtatos közömbösséggel nézi-e a spanyol frontok alakulását? A világ nem nyugodott meg a «nagy beszédek« után, de tisztábban látunk, a veszélyt és a kibonta­kozás lehetőségeit alaposabban tudjuk kivizs­gálni. A Hitler-beszéd őszinte béke­beszéd volt. De ez őszinte békeszebéd elhangzott, s itt ma­rad a nagy német probléma, a gazdasági újjá­szervezés, a világnézeti feszültség, a német gyarmati kérdés, a kollektív biztonság problé­mája. Németország, mint ex­vezérének szavai­ból kitetszik, őszintén vágyik a békére. De ne­hezen lehet elképzelni, hogy az a Franciaor­szág, amely a kétszázmilliós szovjetbirodalom fegyveres erejével véli megvédhetőnek a maga és szövetségesei békéjét, feladja e gyanús és veszedelmes szövetséget, s elképzelhetetlen, hogy Németország aláír olyan biztonsági szer­ződést, amelynek érvénye kiterjed a szovjetre is. A kancellár leplezetlen őszinteséggel beszélt a Birodalom belső nehézségeiről, a súlyos gaz­dasági helyzetről, érintette egy sóhajjal a «szakemberek« szerepének oly kevéssé roman­tikus szükségességét, s megfontolt és minden­felé türelmesen hallott szavakkal beszélt Né­metország gyarmati igényeiről is. A kancellári beszédnek ez a tárgyilagos, jóindulatú hangja okozta, hogy Delbos válasza ugyanilyen kész­séges és barátságos. De lényeges kérdésekben nem közeledett egymáshoz a két nagyhatalom. Az új konferencia, melyet az angol sajtó ilyen nyomatékkal javasol, hivatott lenne arra, hogy ez államférfii elképzeléseket a békés valóság tartalmával töltse meg. Mindent összevetve, e megnyilatkozások igazi tartalma nem sok re­ménnyel biztat a jövőre. Minden tárgyalófél kitart feltételei mellett, s e feltételeket nehe­zen lehet összeegyeztetni. A magyar közvélemény elégedetten olvasta a Hitler-beszédnek azt a szakaszát, melyben bejelenti, hogy Németország szakít a megalázó és méltánytalan versaillesi szerződés utolsó pa­ragrafusaival is, s a jövőben nem óhajtja a meglepetések politikájával nyugtalanítani a vi­lágot. A mi álláspontunk e kérdésben változat­lan: nem vagyunk a meglepetések barátjai, de a szerződéseket nem tartjuk módosíthatatlan­­nak, hiszünk dinamikus lehetőségekben, s egy kölcsönös megegyezésen alapuló szerződésvál­toztatás nélkül elképzelni sem tudjuk Európa békéjének megszervezését. Ebből a szempont­ból szemléljük az új tárgyalásokat, tárgyilagos várakozással, s most, a nagy politikai mérlegeket ismerve, készséges segítő szándékkal, de vér­mes reménységek nélkül. Német és spanyol tisztek véres összeütközése Sevillában Franco hadseregének több magasrangú tisztjét agyonlőtték.­­ Délspanyolországgal megszakadt a telefonösszeköttetés Az International News Service különtudósítójának istenférfi Copyright by Pesti Hírlap Gibraltár, febr. 1. Ideérkezett jelentések sze­rint Sevillában a német és spanyol nemzeti tisztek kö­zött összetűzés támadt, amely azzal végződött, hogy a Franco-hadseregnek néhány magasabb rangú tisztjét agyon­lőtték. A vérfürdőről szóló hír ideérkezett, annak elle­nére, hogy a sevillai hatóságok megtiltották a hír­adások továbbítását. A távbeszélő összeköttetés Sevillával és egész Délspanyolországgal megszakadt. A sevillai rádióállomás, amelyen Queipo de Llano tábornok szokott tegnap beszédet mondani, néhány nap óta hat . A lövöldözés előzménye az volt, hogy egy német tiszt pautó megjegyzéseket tett a Franco-hadseregre. Az egyik spanyol tiszt válaszolt a megjegyzésre és néhány perc múlva már több német és spanyol tiszt elegyedett a vitába. Hamarosan előkerültek a pisztolyok és az összeütközés több nemzeti spanyol tiszt halálával végződött. A történteket távbeszélőn közölték Franco tábor­nokkal, aki erre elrendelte, hogy Mola tábornok rádión azonnal tegyen nyilakozatot és jelentse ki, hogy németek nem harcolnak a nemzeti hadse­regben. A sevillai lövöldözésnek még valószínűleg je­lentős következményei lesznek. Franco üdvözlő távirata Hitlerhez Berlin, febr. 1. Január 30-ika alkalmából­­ Franco táborrzo­­­a­­állam­ feje, a k­övet­kező táviratot intézte Mit­tér vezér­év uei odaírni I Karinexiáihoz: „Nagyméltóságodnak az állam legfőbb veze­tésére történt meghívása negyedik évfordulóján. Ám 12 FILLÉR

Next