Pesti Hírlap, 1937. február (59. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
APEST, 1937. LIX. ÉVFOLYAM, 26. (19.162) SZÁM Fizetési árak: Egy típra 4 pengő, neévenként 10 pengő fillér. Egyes pél- Arányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, vasárnaponként 32 fill., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap , KBp.1..FEBRUÁR 2. • B 3? .Szgiésztőség: Vilmos ■* császár-ut. 78. Telefon: 1—122—95. Főkiadók : Viláos császár-ut 78. '.■'•00'Tel. mint a szerkesztőségnél, Erzsébet-körút I Tel. 1—352—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük. Hitler visszhangja A Hitler-beszéd visszhangja reménykedő és várakozó. A német kancellár nagy beszéde nem oszlatta el az angol és francia közvéleménynek a Harmadik Birodalom külpolitikájával szemben vallott aggodalmait, de azok az érzékeny hőmérők, melyek az efajta nagyszabású államférfiai megnyilatkozások után az európai légkör viharesélyeit mérik, enyhülésről és szelídebb átmeneti éghajlatról adnak hírt. Delbos francia külügyminiszter Chateauroux-ban hivatalosan kifejtette a francia álláspontot és válaszolt e beszéd fontosabb szakaszaira. Hitler változatlanul kitart a kétoldali szerződések rendszere mellett, s Franciaország kitart a kollektív biztonsági szerződések gyakorlata mellett. Lényeges közeledés e döntő kérdésben a két nagy beszéd elhangzása után sem észlelhető. Németország vezére s kancellárja felsorolta azokat az államokat, amelyekkel a Birodalom békés viszonyban él, megnemtámadási szerződést ajánlott Hollandiának és Belgiumnak, biztosította Franciaországot, hogy nincs súrlódási felület a két birodalom között, udvarias és baráti szavakkal fordult Anglia felé. De a nemzetközi patikamérlegen feltűnt, hogy a beszéd nem említette Svájcot, nem említette Csehszlovákiát, s félreérthetetlenül ellene fordult minden olyan kollektív biztonsági szerződésnek, amely magába akarja zárni Szovjet-Oroszországot is. A német birodalom nem óhajt békés megegyezést a szovjettel. A vezér és kancellár beszédének ez a része nem keltett ugyan különösebb feltűnést külföldön, mert a német álláspont következetes és ismeretes, de alkalmas arra, hogy a francia és angol visszhang fokozottabb hangnemben hangsúlyozza a kollektív biztonsági rendszer szükségességét. Németorzág nem akar békét a szovjettel, s Franciaország nem hajlandó lemondani arról a szerződéstervezetről, mely az általános biztonságba belefoglalja a szövetséges Szovjet-Oroszországot is. Az elfogulatlan megfigyelő csak arra a megállapításra szorítkozhat, hogy a két nagy beszéd, a német és a francia államférfiak színvallása és viszonválasza, nem zavarta meg az európai légkört, de nem is tisztázta lényegesen az ellentéteket. Hitler kijelentette, hogy visszavonja Németország aláírását arról az okmányról — a versaillesi békeszerződés okmányáról —, amelyben a Birodalom elismerte, hogy «Németország volt az oka a világháborúnak«. Ezzel a kijelentéssel Németország a versaillesi szerződés újabb szakaszát nyilvánította hatálytalanná; az ominózus és szerencsétlen emlékű szerződésből ezek után nem is marad más érvényben, mint a területi rendelkezések. Ugyanakkor, amikor a német kancellár visszavonta a Birodalom aláírását, biztosította a nyugati hatalmakat, hogy az az úgynevezett meglepetések ideje elmúlt.Hitlernek ez az a kijelentése,amelyet a nyugati sajtó talán a legnagyobb elégtétellel idéz és magyaráz. Az egyenrangú Németország e bejelentés szerint szakít a meglepetések politikájával, s a jövőben «lojálisan részt akar venni az európai munkában«. Németország biztosítja barátait és volt ellenfeleit, hogy a jövőben semmi olyan lépésre nem szánja önkényesen magát, amely ellentétes volna más államok érdekeivel. Németország ki akar lépni az izoláltság köréből, s megnyugtatta Edent, hogy «a németek sem izolálni nem akarnak, sem izolálva nem érzik magukat«. Ez a megnyugtató kijelentés alkalmas arra, hogy Németországot újra meghívják a tárgyalóasztalhoz. A kancellári beszédet követő londoni sajtóvisszhang nyomatékosan visszatér e kijelentésre, s a nagy lapok, mint a Times, hangsúlyozzák, hogy most már mindenki elmondotta a mondókáját, s ideje lenne «beszéd-fegyverszünetet kötni« és újra leülni a tárgyalóasztalhoz. Talán — véli a Times — az új tárgyalásoknak kiindulópontja lehetne az angol kormány legutolsó locarnói jegyzéke, amelyben a nyugateurópai biztonság megszervezését ajánlotta. A nagy programokat és a válaszokat már ismerjük: Eden utolsó beszéde, Blum lyon-i kijelentései, Hitler nagyszabású megnyilatkozása, s Delbos válasza minden részletkérdést tisztáztak. A világ most már pontosan tudja, mit akarnak sorsának intézői; marad a nagy és sürgős feladat, a valóság feladata: megkísérelni a gyakorlatban azt, aminek szükségességéről és halaszthatatlan időszerűségéről az államférfiak e jelentős beszédeikben tájékoztatták egymást. Mert néhány hete a «nagy beszédek« idejét éljük. E beszédekből kiderült, hogy Franciaország nem mond le a kisantant és Szovjet- Oroszország fegyverbarátságáról, Anglia nem mond le a Népszövetség eszméjéről s a kollektív biztonság szervezetéről, s nagyban fegyverkezik tovább. Németország hajlandó békülni, de változatlanul a kétoldali szerződések gyakorlatának hódol a jövőben is. Olaszország keresi a megegyezést a nyugati hatalmakkal, de ugyanakkor minden erejével támogatja azt a bolsevistaellenes frontot, melynek Németország egyik legerősebb bástyája. A spanyol kérdés is messze tart attól, hogy nyugvópontra jusson; valószínű, hogy Németország február 8-án beszünteti a Francóéknak juttatott támogatást, de nyitott kérdés marad, várjon a szovjet a gyakorlatban ugyanilyen ájtatos közömbösséggel nézi-e a spanyol frontok alakulását? A világ nem nyugodott meg a «nagy beszédek« után, de tisztábban látunk, a veszélyt és a kibontakozás lehetőségeit alaposabban tudjuk kivizsgálni. A Hitler-beszéd őszinte békebeszéd volt. De ez őszinte békeszebéd elhangzott, s itt marad a nagy német probléma, a gazdasági újjászervezés, a világnézeti feszültség, a német gyarmati kérdés, a kollektív biztonság problémája. Németország, mint exvezérének szavaiból kitetszik, őszintén vágyik a békére. De nehezen lehet elképzelni, hogy az a Franciaország, amely a kétszázmilliós szovjetbirodalom fegyveres erejével véli megvédhetőnek a maga és szövetségesei békéjét, feladja e gyanús és veszedelmes szövetséget, s elképzelhetetlen, hogy Németország aláír olyan biztonsági szerződést, amelynek érvénye kiterjed a szovjetre is. A kancellár leplezetlen őszinteséggel beszélt a Birodalom belső nehézségeiről, a súlyos gazdasági helyzetről, érintette egy sóhajjal a «szakemberek« szerepének oly kevéssé romantikus szükségességét, s megfontolt és mindenfelé türelmesen hallott szavakkal beszélt Németország gyarmati igényeiről is. A kancellári beszédnek ez a tárgyilagos, jóindulatú hangja okozta, hogy Delbos válasza ugyanilyen készséges és barátságos. De lényeges kérdésekben nem közeledett egymáshoz a két nagyhatalom. Az új konferencia, melyet az angol sajtó ilyen nyomatékkal javasol, hivatott lenne arra, hogy ez államférfii elképzeléseket a békés valóság tartalmával töltse meg. Mindent összevetve, e megnyilatkozások igazi tartalma nem sok reménnyel biztat a jövőre. Minden tárgyalófél kitart feltételei mellett, s e feltételeket nehezen lehet összeegyeztetni. A magyar közvélemény elégedetten olvasta a Hitler-beszédnek azt a szakaszát, melyben bejelenti, hogy Németország szakít a megalázó és méltánytalan versaillesi szerződés utolsó paragrafusaival is, s a jövőben nem óhajtja a meglepetések politikájával nyugtalanítani a világot. A mi álláspontunk e kérdésben változatlan: nem vagyunk a meglepetések barátjai, de a szerződéseket nem tartjuk módosíthatatlannak, hiszünk dinamikus lehetőségekben, s egy kölcsönös megegyezésen alapuló szerződésváltoztatás nélkül elképzelni sem tudjuk Európa békéjének megszervezését. Ebből a szempontból szemléljük az új tárgyalásokat, tárgyilagos várakozással, s most, a nagy politikai mérlegeket ismerve, készséges segítő szándékkal, de vérmes reménységek nélkül. Német és spanyol tisztek véres összeütközése Sevillában Franco hadseregének több magasrangú tisztjét agyonlőtték. Délspanyolországgal megszakadt a telefonösszeköttetés Az International News Service különtudósítójának istenférfi Copyright by Pesti Hírlap Gibraltár, febr. 1. Ideérkezett jelentések szerint Sevillában a német és spanyol nemzeti tisztek között összetűzés támadt, amely azzal végződött, hogy a Franco-hadseregnek néhány magasabb rangú tisztjét agyonlőtték. A vérfürdőről szóló hír ideérkezett, annak ellenére, hogy a sevillai hatóságok megtiltották a híradások továbbítását. A távbeszélő összeköttetés Sevillával és egész Délspanyolországgal megszakadt. A sevillai rádióállomás, amelyen Queipo de Llano tábornok szokott tegnap beszédet mondani, néhány nap óta hat . A lövöldözés előzménye az volt, hogy egy német tiszt pautó megjegyzéseket tett a Franco-hadseregre. Az egyik spanyol tiszt válaszolt a megjegyzésre és néhány perc múlva már több német és spanyol tiszt elegyedett a vitába. Hamarosan előkerültek a pisztolyok és az összeütközés több nemzeti spanyol tiszt halálával végződött. A történteket távbeszélőn közölték Franco tábornokkal, aki erre elrendelte, hogy Mola tábornok rádión azonnal tegyen nyilakozatot és jelentse ki, hogy németek nem harcolnak a nemzeti hadseregben. A sevillai lövöldözésnek még valószínűleg jelentős következményei lesznek. Franco üdvözlő távirata Hitlerhez Berlin, febr. 1. Január 30-ika alkalmából Franco táborrzoaállam feje, a következő táviratot intézte Mittér vezérév uei odaírni I Karinexiáihoz: „Nagyméltóságodnak az állam legfőbb vezetésére történt meghívása negyedik évfordulóján. Ám 12 FILLÉR