Pesti Hírlap, 1937. március (59. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-02 / 49. szám
2 Hi Arra a kérdésre, van-e tudomása arról, hogy Párizsban ma is toboroznak önkénteseket, Eden nemmel válaszolt. Arra a kérdésre, várjon a spanyol aranyat Visszaküldték-e már Bilbaóból, Eden azt válaszolta, hogy az ilyen kérdést előzetesen be kell jelenteni. Ramsay képviselő (konzervatív) azt kérdezte, hogy a kormány nem óhajt-e lépéseket tenni annak a hamis benyomásnak megszüntetésére, hogy a valenciai kormánynak kedvez s ezért nem óhajtja-e világosan kifejteni, hogy Anglia semleges magatartást tanúsít. Eden azt válaszolta, hogy a brit kormány teljes mértékben támogatja a benem avatkozás elvét. Az egyik munkáspárti képviselő erre azt kérdezte, vajjon azt jelenti-e ez, hogy a brit kormány jogilag elismeri a Franco-kormányt. Eden azt válaszolta, hogy a brit magatartást ebben az ügyben eléggé megvilágították. Ramsay képviselőnek arra a kérdésére, hogy a brit kormány milyen feltételekkel ismerné el Franco tábornokot hadviselő hatalomnak, Eden azt válaszolta, hogy ilyen „feltevésre" nem nyilatkozik. Népszövetségi körökben aggódnak Csehország sorsa miatt Párizs, márc. 1. Genevieve Tabouis, az Oeuvre külpolitikai rovatvezetője Genfből úgy értesül, hogy a Népszövetség köreiben ma elsősorban Csehország jövője miatt aggódnak. Genfben meglepetéssel látják, hogy azok az engedmények, amelyeket Benes a csehországi német kisebbségnek tett, teljesen hatástalanok maradtak s nem hozták meg a belső megenyhülést. Jugoszlávia és Románia Prágával szemben tanúsított magatartása szintén gondokat okoz Genfben. Belgrád kormánya még ma sem határozott Benes tervbe vett belgrádi látogatásának időpontjáról s egyre halogatja a kisantant Benes által sürgetett rendkívüli értekezletének összehívását is. Ezen a rendkívüli értekezleten a kisantantállamok kölcsönös segélynyújtására vonatkozó egyezmények kérdését tárgyalnák meg. A lap nézete szerint ennek a vállalkozásnak a sikere áltól függ, hogy Franciaország milyen anyagi támogatást hajlandó nyújtani in kis antantnak. A fasiszta nagytanács ülése Róma, márc. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Rómában nagy figyelemmel várják a fasiszta nagytanács ülését, amely fontos bel- és külpolitikai kérdésekben határoz. Különösen az új angol fegyverkezéssel szemben való állásfoglalást várják nagy érdeklődéssel. Az ülés csak este tíz órakor kezdődött és egy hivatalos közleményt előre láthatólag csak késő éjjel, vagy kedden reggel adnak ki. (Sz.) Darunagy... Irta Szalay László Hulldogált a levél, ökörnyál úszott a levegőben, a rigó már elsiratta a nyarat... Mi meg vadászgattuk ketten az akasztói Öregszőlőket. Szinte árnyékként osontunk el az apró présházak mellett, nehogy a tulajdonosok észrevegyenek bennünket. Mert ha észrevesznek, akkor be is invitálnak egy pohár borra, — amit visszautasítani halálos sértés-számba megy, — ha meg elfogadjuk, vége a vadászatnak. Egy ideig sikeresen surrantunk, nem fedeztek föl bennünket, gyanútlanul iszogatta ki-ki a maga termését a kis présházban ... De egyszer csak, a legkritikusabb helyen, Darúnagy uram présháza közvetlen közelében, fölrúgta magát egy nyúl a barázdából. A barátom előtt ugrott: — Úristen, mi lesz most?!... — Lőni vagy nem lőni? — súgja oda nekem a társ hirtelen. Tudniillik Darúnagy uram présházának a közelsége rettegtette. De én elszántan odakiáltottam neki: Lőni! Mire a puska elsült s a nyúl bukfencet vetett. ■ \ , , x-Még el se mozdult egészen a fegyver, mikor Darú nagy uram hónaljig érő harcsabajuszával mint egy kese oroszlán már kinyomult a présházból, sarkában fiával, a Gyurival. — Isten hozta az urakat! Soha jobbkor, mint éppen ez alkalommal, midőn a hetvennegyedik születésnapomat ünneplem! Sétáljanak be, és igyunk egyet egymás viruló egészségére! Jó képet kellett vágni. — Köszönjük, Darúnagy uram! Tartjuk szerencsénknek! De csak egy percenetre, mert vadászni szeretnénk! — Majd még vadászhatnak is! Ha ma nem, hát holnap! Szép kis kilátás. Elmondtuk az áldást, de csak — ————■■■■■■■■■«■■n — Jól megértettél? A balról álló hetedik hordóból! — A balról álló hetedik hordóból! — Igen! Menj, Isten hírével! — Na, kérem! Ez a kor tavaly volt tíz éves! Isten éltessen bennünket! Ittunk. — Nos, minőnek találják az urak?! — Igen jó! Nagyszerű! Rövidinka ez vagy furmin? •— Egyik se, kérem! Mert ez mézesfehér! — Micsoda? Az lehetetlen! — Ugye! Lehetetlen! Hehehe! Gyuri fiam! Fogjál csak két üveget és hozz föl egy üveg furmint és egy üveg kövidinkát. De írd föl magadnak egy darab papírra, hogy el ne tévesszed: jobboldali kilencedik hordó, baloldali hat! Megtörtént. .. — Hát itt van, kérem! Ez itt a kövidinka, ez meg a furmin! Ittunk mind a kettőből, illetve most már mind a háromból, aztán nagy vita és kóstolgatás kezdődött, a zamatot, a szint és a szeszfokot illetőleg. Én és a barátom is bortermelők voltunk’. Már az öregapánk is az volt. A barátomnak tizennégy hold, nekem húsz hold príma fajszőlőm volt a birtokomon. Azonkívül megrögzött borivók is voltunk, értenünk kellett hát a borhoz. Darónagy mintha megveszekedett volna, öszsze-vissza töltött a poharakba. Mikor a furmint dicsérte, a furminból, mikor a mézesfehéret magasztalta, a mézesfehérből, aztán a kövidinkából. Csak nagy nehezen lehetett rávenni, mikor már forogni kezdett velünk a présház, hogy hagyjuk már abba az össze-vissza való ivást és maradjon meg kiki a legjobbnak tartott bor mellett. Így én a furmint választottam, a barátom a mézesfehéret, Darúnagy meg a kövidinkát. - Most aztán, hogy a borvitának vége lett, Darúnagy hozzáfogott tébolyító, eszeveszett szónoklataihoz. | PESTI HÍRLAP • 1¡ f ran t ti I 1937. március 5., hefliT* mmessmsmBSSBamm' Ribbentrop visszaköveteli a német gyarmatokat Kijelentette, hogy Franciaország, Anglia és Amerika kény szentelték rá a gazdasági önellátást Németországra Lipcse, márc. 1. Ribbentrop nagykövet a nemzeti szocialista német munkáspárt gazdaságpolitikai bizottságának tavaszi gyűlésén nagy beszédben foglalkozott a négyéves tervvel és állást foglalt a Német Birodalomnak a gyarmatokra való joga kérdésében. — A világ nagy gazdasági területei, Franciaország, Amerika és a Brit Birodalom — mondotta — védvámokkal annál inkább elzárkóztak, minél nagyobb kivitelre törekedett Németország, a fanatikus teljesítés vágyától hajtva. Az alapjaiban megingatott német gazdaságot csak akkor lehet ismét felépíteni, mikor Németország nemzeti szocializmusa Közép- Európában a nyugalom, rend és biztonság bástyáját teremtette meg. Ma azt lehetne mondani, hogy az egységes Németország számára nincs örökké megoldhatatlan gazdasági probléma, azaz a német gazdaság önállóan is abban a helyzetben van, hogy a német népet eltartsa. Miután több kísérlet sikertelen maradt, hogy átfogó nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat létesítsünk, elhatároztuk a négyéves tervet. Ezt a tervet tehát egyenesen a külföld kényszerítette rá Németországra. Míg eleinte megmosolyogták, ma azt halljuk, hogy Németországgal csak akkor lehet tárgyalásokba bocsátkozni, ha a négyéves tervet feladja. Németország nem óhajt teljes önellátást teremteni. Az önellátás gondolatát a világ más országai vetették fel. Roosevelt gazdasági politikája és mindenekelőtt Ottawa, tisztán önellátásra irányuló intézkedések és a négyéves terv előtt születtek. Németország nem akar világkereskedelemellenes gazdasági politikát követni. — Meg kell találni a kiegyezés útját, — kiáltott fel a szónok —, mert a mai világban nem szabad megtörténnie annak, hogy egyes országokban tej és méz folyik, másoknak pedig a legalacsonyabb létfenntartási színvonalért kell küzdeni. Ezt a kiegyezést csak két területen lehet megtalálni. Először a volt német gyarmati birtok visszaadása kérdésének megoldása útján, másodszor pedig a német nép saját erejével. Ribbentrop ezután visszapillantást vetett a versaillesi szerződésnek Németország gyarmati politikájáról tett megállapításaira, majd rámutatott arra, hogy Németország elvileg igényt tart gyarmatbirtokra és minden érvelést visszautasít, amely ezt a jogát el akarja vitatni. Németország nem akar sem imperialista gyarmatpolitikát folytatni, sem pedig gyarmatait sztratégiai támaszpontokká kiépíteni. Döntő bizonyíték az ilyen állítólagos szándékokkal szemben a német-angol hajóhadszerződés. Mint a Vezér már hangsúlyozta, a gyarmatok birtoklása sem ad majd alkalmat arra, hogy Németország hajóhadának kibővítését követelje. Németországnak azért van szüksége gyarmatokra, hogy olyan területek jussanak birtokába, ahol saját német pénzével nyersanyagforrásokat tárhat fel. Ma ugyan nyitva állnak Németország előtt a világ nyersanyagforrásai, de devizák ellenében, amelyekkel nem rendelkezik elegendő mennyiségben. Németországnak szüksége van továbbá gyarmatokra, mint elhelyező pihefelé. Mert Darónagy uram volt városunkban a legszámottevőbb kortes, képviselőnket mindig az ő segítségével választottuk meg, nem adhattunk hát jogcímet neki, hogy cserben hagyhasson bennünket. Egyébként Darónagy uram tekintélyes subásiparos volt, aki ismert mindenkit a városban és a tanyákon. Sőt áldomást is ivott már igen sokakkal, mert a subavásár nem holmi kutya kis dolog, áldomással jár és az áldomás barátságot jelent. Ezek a subavásárt követő áldomások képezték szónokká az öreget. Ezek az áldomások ugyanis határtalan szószátyárkodást és egymást köszöntő badar beszédeket jelentettek és itt kezdte nyilvános pályafutását Darúnagy uram, de bömbölő szónoklataival túlharsogva az ezertorkú vásári zsivajt, a lovak nyerítését, az ökrök bőgését, kodácsolást, röfögést, sípolást és könnyedén túlüvöltve a lacikonyhák nyakbavetős nagy bombardójának vésztjósló morgását is. Megvallva az igazat, Darúnagy uram viharos szónoklataiban nem annyira a józanul mérlegelő ész és tapintat, mint inkább a túlméretezett, hang, a dühösen pislogó szemek, a handabandázó ököl és vicsorított fogak képezték a lényeget, amely alacsony és gyatra külsőségekkel azonban képes volt egyszerű hallgatóságát teljességgel megbolondítani. Tagadhatatlan tény, hogy a demagógia extázisa ragad, mint a csiriz,, de Darónagy uram extázisában volt valami félelmes szuggesztió is, mint a középkor eszelős boszorkánymestereiben, amit ez alkalommal módunkban állott a saját bőrünkön kitapasztalni. -V. — Tessék uraim! Foglaljanak helyet! Gyuri fiam, te állítsd szépen sarokba a fegyvereket! Úgy! És most figyelj, fiam! — Igen! — Fogd ezt az üveget és menj le vele a pincébe! — Parancsára! — Most aztán jól figyelj! Megtöltöd ezt az üveget a balról álló hetedik hordóból! — Igen!acra iparcikkei számára és mint a vállalkozás területére. Nincsen kétség aziránt, hogy a fejlődés első évei után a gyarmatokból az egész német nyersanyagszükségletnek jelentékenyen nagyobb százalékát lehet majd fedezni, mint a háború előtt. Ribbentrop ezután a Németország ellen intézett, kommunista uszítással szemben foglalt állást, amely állandóan cinkostársakra talál a demokrata országokban. Azok az együgyűek, akik még mindig nem tudnak, vagy nem akarnak hinni a bolsevista világforradalom vasdogmájában, sajnos, túlságosan gyakran játszották a világforradalom radikális erő harcosainak szerepét. ( Majd a német fegyverkezésről szólott. ! ) Ennek a lépésnek ellenhatása az állítólag agresszív német szándékok elleni támadásokban nyilatkozott meg. A német hadsereg újjáteremtésével további hatalmas fegyverkezésekkel és a már meglévő fegyverkezésen túlmenő fegyverkezési programokkal válaszoltak. Németország ezekre a hatalmas új fegyverkezésekre nem támadásokkal felelt, hanem azzal a nyilatkozattal, hogy védelmének értékét minden ország maga határozhatja meg. Németországnak ezt a magatartását a világ különös módon, mint magától értetődő dolgot vette tudomásul, de ugyanakkor vitézül tovább uszít a német fegyverkezés ellen. Azzal fejezte be beszédét, hogy nem hisz a világ végeláthatatlan fegyverkezésében, habár az utóbbi évek tapasztalatai alapján végtelenül nehéznek is látszik a mai világban általános fegyverkezési megegyezést létesíteni. Döntő mindenesetre a kormányoknak a megegyezésre és megértésre irányuló tényleges akarata. Azt, hogy az új Németország ezt akarja — folytatta Ribbentrop —, azt a Vezérnek a világhoz intézett nagy politikai javaslatai és szomszédainkkal kötött megegyezései eléggé bizonyították. A négyéves terv új bizonyíték erre a gazdaság területén. Ma, amikor a világot a gazdasági jövő tekintetében a kétség és a sötétenlátás hullámai borítják el, a német nép mégis optimista. Delbes beszámolt a minisztertanács ülésén a külpolitikai helyzetről Párizs, márc. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A francia kormány délután 0 órakor minisztertanácsot tartott. Delbes külügyminiszter részletesen beszámolt a külpolitikai helyzetről és ezzel kapcsolatban a spanyol kérdésről. A hozzá érkezett jelentések alapján arról tájékoztatta minisztertársait, hogyan vált be eddig a spanyol határokon való ellenőrzés a be nem avatkozás elvének érvényesítése érdekében. A kamara folyosóin azt beszélték, hogy francia hivatalos körökben meg vannak elégedve az ellenőrzés eddigi lefolyásával. (Sz.)