Pesti Hírlap, 1937. március (59. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

2 Hi Arra a kérdésre, van-e tudomása arról, hogy­­ Párizsban ma is toboroznak önkénteseket, Eden nemmel válaszolt. Arra a kérdésre, várjon a spanyol aranyat Visszaküldték-e már Bilbaóból, Eden azt vála­szolta, hogy az ilyen kérdést előzetesen be kell jelenteni. Ramsay képviselő (konzervatív) azt kérdezte, hogy a kormány nem óhajt-e lépéseket tenni an­nak a hamis benyomásnak megszüntetésére, hogy a valenciai kormánynak kedvez s ezért nem óhajtja-e világosan kifejteni, hogy Anglia semle­ges magatartást tanúsít. Eden azt válaszolta, hogy a brit kormány teljes mértékben támogatja a be­­nem avatkozás elvét. Az egyik munkáspárti képviselő erre azt kér­dezte, vajjon azt jelenti-e ez, hogy a brit kor­mány jogilag elismeri a Franco-kormányt. Eden azt válaszolta, hogy a brit magatartást ebben az ügyben eléggé megvilágították. Ramsay képviselőnek arra a kérdésére, hogy a brit kormány milyen feltételekkel ismerné el Franco tábornokot hadviselő hatalomnak, Eden azt válaszolta, hogy ilyen „feltevésre" nem nyi­latkozik. Népszövetségi körökben aggódnak Csehország sorsa miatt Párizs, márc. 1. Genevieve Tabouis, az Oeuvre külpolitikai rovatvezetője Genfből úgy értesül, hogy a Népszövetség köreiben ma elsősorban Csehország jövője miatt aggódnak. Genfben meglepetéssel lát­ják, hogy azok az engedmények, amelyeket Benes a csehországi német kisebbségnek tett, teljesen hatás­talanok maradtak s nem hozták meg a belső meg­­enyhülést. Jugoszlávia és Románia Prágával szem­ben tanúsított magatartása szintén gondokat okoz Genfben. Belgrád kormánya még ma sem határozott Benes tervbe vett belgrádi látogatásának időpontjá­ról s egyre halogatja a kisantant Benes által sürge­tett rendkívüli értekezletének összehívását is. Ezen a rendkívüli értekezleten a kisantantállamok kölcsö­nös segélynyújtására vonatkozó egyezmények kér­dését tárgyalnák meg. A lap nézete szerint ennek a vállalkozásnak a sikere áltól függ, hogy Francia­­ország milyen anyagi támogatást hajlandó nyújtani in kis antantnak. A fasiszta nagytanács ülése Róma, márc. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Rómában nagy figyelemmel várják a fa­siszta nagytanács ülését, amely fontos bel- és kül­politikai kérdésekben határoz. Különösen az új angol fegyverkezéssel szemben való állásfoglalást várják nagy érdeklődéssel. Az ülés csak este tíz órakor kez­dődött és egy hivatalos közleményt előre láthatólag csak késő éjjel, vagy kedden reggel adnak ki. (Sz.) Darunagy... Irta Szalay László Hulldogált a levél, ökörnyál úszott a levegő­ben, a rigó már elsiratta a nyarat... Mi meg va­­dászgattuk ketten az akasztói Öregszőlőket. Szinte árnyékként osontunk el az apró prés­házak mellett, nehogy a tulajdonosok észrevegye­­nek bennünket. Mert ha észrevesznek, akkor be is invitálnak egy pohár borra, — amit visszauta­sítani halálos sértés-számba megy, — ha meg el­fogadjuk, vége a vadászatnak. Egy ideig sikeresen surrantunk, nem fedeztek föl bennünket, gyanútlanul iszogatta ki-ki a maga termését a kis présházban ... De egyszer csak, a legkritikusabb helyen, Darúnagy uram présháza közvetlen közelében, fölrúgta magát egy nyúl a barázdából. A barátom előtt ugrott: — Úristen, mi lesz m­ost?!... — Lőni vagy nem lőni? — súgja oda nekem a társ hirtelen. Tudniillik Darúnagy uram préshá­zának a közelsége rettegtette. De én elszántan odakiáltottam neki: Lőni! Mire a puska elsült s a nyúl bukfencet ve­tett. ■ \ , , x-Még el se mozdult egészen a fegyver, mikor Darú nagy uram hónaljig érő harcsabajuszával mint egy kese oroszlán már kinyomult a présház­ból, sarkában fiával, a Gyurival. — Isten hozta az urakat! Soha jobbkor, mint éppen ez alkalommal, midőn a hetvennegyedik születésnapomat ünneplem! Sétáljanak be, és igyunk egyet egymás viruló egészségére! Jó képet kellett vágni. — Köszönjük, Darúnagy uram! Tartjuk sze­rencsénknek! De csak egy percenetre, mert va­dászni szeretnénk! — Majd még vadászhatnak is! Ha ma nem, hát holnap! Szép kis kilátás. Elmondtuk az áldást, de csak — ————■■■■■■■■■«■■n — Jól megértettél? A balról álló hetedik hor­dóból! — A balról álló hetedik hordóból! — Igen! Menj, Isten hírével! — Na, kérem! Ez a kor tavaly volt tíz éves! Isten éltessen bennünket! Ittunk. — Nos, minőnek találják az urak?! — Igen jó! Nagyszerű! Rövidinka ez vagy furmin? •— Egyik se, kérem! Mert ez mézesfehér! — Micsoda? Az lehetetlen! — Ugy­e! Lehetetlen! Hehehe! Gyuri fiam! Fogjál csak két üveget és hozz föl egy üveg fur­mint és egy üveg kövidinkát. De írd föl magad­nak egy darab papírra, hogy el ne tévesszed: jobb­oldali kilencedik hordó, baloldali hat! Megtörtént. .­. — Hát itt van, kérem! Ez itt a kövidinka, ez meg a furmin! Ittunk mind a kettőből, illetve most már mind a háromból, aztán nagy vita és kóstolgatás kezdő­dött, a zamatot, a szint és a szeszfokot illetőleg. Én és a barátom is bortermelők voltunk’. Már az öregapánk is az volt. A barátomnak tizen­négy hold, nekem húsz hold príma fajszőlőm volt a birtokomon. Azonkívül megrögzött borivók is voltunk, értenünk kellett hát a borhoz. Darónagy mintha megveszekedett volna, ösz­­sze-vissza töltött a poharakba. Mikor a furmint dicsérte, a furminból, mikor a mézesfehéret ma­gasztalta, a mézesfehérből, aztán a kövidinkából. Csak nagy nehezen lehetett rávenni, mikor már forogni kezdett velünk a présház, hogy hagyjuk már abba az össze-vissza való ivást és maradjon meg kiki a legjobbnak tartott bor mellett. Így én a furmint választottam, a barátom a­ mézesfehéret, Darúnagy meg a kövidinkát. -­ Most aztán, hogy a borvitának vége lett, Da­rúnagy hozzáfogott tébolyító, eszeveszett szónok­lataihoz. | PESTI HÍRLAP • 1¡ f r­a­n t ti I 1937. március 5., h­efliT* mmessmsmBSSBamm' Ribbentrop visszaköveteli a német gyarmatokat Kijelentette, hogy Franciaország, Anglia és Amerika kény szentelték rá a gazdasági önellátást Németországra Lipcse, márc. 1. Ribbentrop nagykövet a nem­zeti szocialista német munkáspárt gazdaságpolitikai bizottságának tavaszi gyűlésén nagy beszédben fog­lalkozott a négyéves tervvel és állást foglalt a Német Birodalomnak a gyarmatokra való joga kérdésében. — A világ nagy gazdasági területei, Francia­­ország, Amerika és a Brit Birodalom — mondotta — védvámokkal annál inkább elzárkóztak, minél na­gyobb kivitelre törekedett Németország, a fanatikus teljesítés vágyától hajtva. Az alapjaiban­ megingatott német gazdaságot csak akkor lehet ismét felépíteni, mikor Németország nemzeti szocializmusa Közép- Európában a nyugalom, rend és biztonság bástyáját teremtette meg. Ma azt lehetne mondani, hogy az egységes Németország számára nincs örökké meg­oldhatatlan gazdasági probléma, azaz­ a német gaz­daság önállóan is abban a helyzetben van, hogy a német népet eltartsa. Miután több kísérlet sikertelen maradt, hogy átfogó nemzetközi kereskedelmi meg­állapodásokat létesítsünk, elhatároztuk a négyéves tervet. Ezt a tervet tehát egyenesen a külföld kény­­szerítette rá Németországra. Míg eleinte megmoso­lyogták, ma azt halljuk, hogy Németországgal csak akkor lehet tárgyalásokba bocsátkozni, ha a négy­éves tervet feladja. Németország nem óhajt teljes ön­ellátást teremteni. Az önellátás gondolatát a világ más országai vetették fel. Roosevelt gazdasági poli­tikája és mindenekelőtt Ottawa, tisztán önellátásra irányuló intézkedések és a négyéves terv előtt szület­tek. Németország nem akar világkereskedelemellenes gazdasági politikát követni. — Meg kell találni a kiegyezés útját, — kiáltott fel a szónok —, mert a mai világban nem szabad megtörténnie annak, hogy egyes országokban tej és méz folyik, másoknak pedig a legalacsonyabb lét­fenntartási színvonalért kell küzdeni. Ezt a kiegye­zést csak két területen lehet megtalálni. Először a volt német gyarmati birtok visszaadása kérdésének meg­oldása útján, másodszor pedig a német nép saját erejével. Ribbentrop ezután visszapillantást vetett a ver­­saillesi szerződésnek Németország gyarmati politiká­járól tett megállapításaira, majd rámutatott arra, hogy Németország elvileg igényt tart gyarmatbir­­tokra és minden érvelést visszautasít, amely ezt a jogát el akarja vitatni. Németország nem akar sem imperialista gyarmatpolitikát folytatni, sem pedig gyarmatait sztratégiai támaszpontokká kiépíteni. Döntő bizonyíték az ilyen állítólagos szándékokkal szemben a német-angol hajóhadszerződés. Mint a Vezér már hangsúlyozta, a gyarmatok birtoklása sem ad majd alkalmat arra, hogy Németország ha­jóhadának kibővítését követelje. Németországnak azért van szüksége gyarmatokra, hogy olyan terüle­tek jussanak birtokába, ahol saját német pénzével nyersanyagforrásokat tárhat fel. Ma ugyan nyitva állnak Németország előtt a világ nyersanyagforrá­sai, de devizák ellenében, amelyekkel nem rendelke­zik elegendő mennyiségben. Németországnak szük­sége van továbbá gyarmatokra, mint elhelyező pi­hefelé. Mert Darónagy uram volt városunkban a legszámottevőbb kortes, képviselőnket mindig az ő segítségével választottuk meg, nem adhattunk hát jogcímet neki, hogy cserben hagyhasson ben­nünket. Egyébként Darónagy uram tekintélyes subás­­iparos volt, aki ismert mindenkit a városban és a tanyákon. Sőt áldomást is ivott már igen sokak­kal, mert a subavásár nem holmi kutya kis dolog, áldomással jár és az áldomás barátságot jelent. Ezek a subavásárt követő áldomások képezték szónokká az öreget. Ezek az áldomások ugyanis határtalan szószátyárkodást és egymást köszöntő badar beszédeket jelentettek és itt kezdte nyilvá­nos pályafutását Darúnagy uram, de bömbölő szó­noklataival túlharsogva az ezertorkú vásári zsi­vajt, a lovak nyerítését, az ökrök bőgését, kodá­csolást, röfögést, sípolást és könnyedén túlüvöltve a lacikonyhák nyakbavetős nagy bombardójának vésztjósló morgását is. Megvallva az igazat, Darúnagy uram viharos szónoklataiban nem annyira a józanul mérlegelő ész és­ tapintat, mint inkább a túlméretezett, hang, a dühösen pislogó szemek, a handabandázó ököl és vicsorított fogak képezték a lényeget, amely alacsony és gyatra külsőségekkel azonban képes volt egyszerű hallgatóságát teljességgel megbolondí­tani. Tagadhatatlan tény, hogy a demagógia extá­­zisa ragad, mint a csiriz,, de Darónagy uram extá­­zisában volt valami félelmes szuggesztió is, mint a középkor eszelős boszorkánymestereiben, amit ez alkalommal módunkban állott a saját bőrünkön kitapasztalni. -V. — Tessék uraim! Foglaljanak helyet! Gyuri fiam, te állítsd szépen sarokba a fegyvereket! Úgy! És most figyelj, fiam! — Igen! — Fogd ezt az üveget és menj le vele a pin­cébe! — Parancsára! — Most aztán jól figyelj! Megtöltöd ezt az üveget a balról álló hetedik hordóból! — Igen!­acra iparcikkei számára és mint a vállalkozás terü­­letére. Nincsen kétség aziránt, hogy a fejlődés első évei után a gyarmatokból az egész német nyers­­anyagszükségletnek jelentékenyen nagyobb százalé­­kát lehet majd fedezni, mint a háború előtt. Ribbentrop ezután a Németország ellen intézett, kommunista uszítással szemben foglalt állást, amely állandóan cinkostársakra talál a demokrata ország­­okban. Azok az együgyűek, akik még mindig nem tudnak, vagy nem akarnak hinni a bolsevista vi­­lágforradalom vas­dogmájában, sajnos, túlságosan gyakran játszották a világforradalom radikális erő­­ harcosainak szerepét. ( Majd a német fegyverkezésről szólott. ! ) Ennek a lépésnek ellenhatása az állítólag agresszív német szándékok elleni támadásokban nyi­latkozott meg. A német hadsereg újjáteremtésével további hatalmas fegyverkezésekkel és a már meg­­lévő fegyverkezésen túlmenő fegyverkezési progra­mokkal válaszoltak. Németország ezekre a hatalmas új fegyverkezésekre nem támadásokkal felelt, ha­nem azzal a nyilatkozattal, hogy védelmének értékét minden ország maga határozhatja meg. Németor­szágnak ezt a magatartását a világ különös módon, mint magától értetődő dolgot vette tudomásul, de ugyanakkor vitézül tovább uszít a német fegyverke­zés ellen. Azzal fejezte be beszédét, hogy nem hisz a világ végeláthatatlan fegyverkezésében, habár az utóbbi évek tapasztalatai alapján végtelenül nehéznek is látszik a mai világban általános fegyverkezési meg­egyezést létesíteni. Döntő mindenesetre a kormá­nyoknak a megegyezésre és megértésre irányuló tényleges akarata. Azt, hogy az új Németország ezt akarja — folytatta Ribbentrop —, azt a Vezérnek a világhoz intézett nagy politikai javaslatai és szom­szédainkkal kötött megegyezései eléggé bizonyították. A négyéves terv új bizonyíték erre a gazdaság terü­letén. Ma, amikor a világot a gazdasági jövő tekin­tetében a kétség és a sötétenlátás hullámai borítják el, a német nép mégis optimista. Delbes beszámolt a minisztertanács ülésén a külpolitikai helyzetről Párizs, márc. 1. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A francia kormány délután 0 órakor mi­nisztertanácsot tartott. Delbes külügyminiszter részle­tesen beszámolt a külpolitikai helyzetről és ezzel kap­csolatban a spanyol kérdésről. A hozzá érkezett je­lentések alapján arról tájékoztatta minisztertársait, hogyan vált be eddig a spanyol határokon való el­lenőrzés a be nem avatkozás elvének érvényesítése érdekében. A kamara folyosóin azt beszélték, hogy francia hivatalos körökben meg vannak elégedve az ellenőrzés eddigi lefolyásával. (Sz.)

Next