Pesti Hírlap, 1937. március (59. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-03 / 50. szám
1337. március 3., szerda PEST) HÍRLAP Páger, Jávor, Ráday és Nagy arról vitatkoztak, hogy melyik színházba jár a legjobb közönség, Páger Antal a Belvárosi Színház mellett kardoskodott. Jávor a Nemzeti mellett, Ráday a Vígszínház közönségére volt büszke. Nagy György ezzel szemben azt állította, hogy a legjobb közönség a Művész Színházba jár. — A Művész Színházba? — mondta Ráday. — No, ne viccelj__ Oda jár a legrosszabb közönség . . . Az már valósággal illetlenség, ahogy azok azt az ,,Egy pohár viz"-et — szürcsölik . .. Egy amerikai úr mesélte el ezt az angyali óceániuli mozi viccet. Két ötéves kislány beaz élvet Shirley Temple-ről. — Mennyi pénzt keres ez a Shirley — mondja az egyik kislány sóhajtva. Mire a másik így vigasztalja: — Mit ér vele? Boldogságot nem tud magának rajta vásárolni . .. ! Gertler Viktor, a film rendezője szerette volna, ha az játssza a szerepet. Bihari mint modern apa kijelentette, hogy neki nincs ebbe beleszólása, meg kell kérdezni a négyéves Bihari Andrást, hogy vállalja-e a szerepet? Az eset a következőképpen játszódott le: — Akarsz egy szerepet filmen játszan ? — kérdezte Gertler Viktor a kis Andrist. — Mit kell ott csinálni? — Te majd ülsz az asztalnál és azt mondod, hogy fáj a hasad ... Erre a doktor bácsi megvizsgál és kijelenti, hogy vakbeled van, amit ki kell operálni.. . — Aztán? — érdeklődött Andris. — Aztán felébredsz az operáció után és megkérdezed a doktor bácsit. ..Betették a szemüveget a hasamra?“ Erre a doktor bácsi így szól: „Miért, szemüvakét?“ Mire te azt mondod. ..Mert azt tetszett mondani hogy vakbelem van.“ Ez az egész ... Ha már a gyerekeknél Andris mély megvetésnél tartunk, említsük fel ezt a nézett a filmrendezőre és kedves esetet, ami a most így szólt: műsoron levő „Mária nő — Először is nem monyér" című magyar film feldem, hogy fáj a hasam, vételei előtt történt, mikor nem fáj. .. Másod-A filmben szerepel egy szer, azt mindenki tudta, négyéves kis fiúcska, aki ahogy a vakbélre nem teszdarab cselekménye szerint vek szemüveget. .. Nem. bajaim* Pál és Szörényi Hon.PV om, hogy kiröhög írnek . . . gyermeke. A rendezőnek Harmadszor.... Harmadsok gondot okozott a fon- szór pocsin mérnök akarok fos ki * szereplők’válasz lenni és ilyen hülyeségeket tára. Bihari Lászlónak, aki nem. cs'eá’o!:. .. vek első darabját éppen Így v.ta-’fotta vissza a ■most próbálják, van egy négyéves Bihari András a ilyenkora bájos fiacskája s 'szerepet... 0- a.) Az ifj román színházi törvény súlyos csapást mér a magyar színészetre ! Bukarest, márc. 2. A kamara egyik legutóbbi ülésén meglepetésszerűen elővették az új színházi törvényt, amely a román nemzeti színházak és operák szervezetét és működését szabályozza, közben azonban igen érzékeny csapásokat mér az amúgy is tengődő kisebbségi szülészetre. Krautzer Ferenc német képviselő feltárta a törvény kisebbségellenes szakaszait, majd Wilfer József magyar képviselő fejtette ki, mennyire végzetes az új törvény a magyar színészetre. — Valósággal érthetetlen — fejtegette a magyar képviselő — az az ellenszenv, amellyel a magyar színészet működését fogadják. Olyan helyről is támadják, ahonnan ezt a legkevésbbé lehetne várni. Példaképpen felhozta, hogy Temesváron magyar műsoros est rendezését tervezték, s Sabin Dragoiur jeles zeneszerző, Bartók Béla tanítványa, aki bánsági színészet és művészeti felügyelő, azt mondta a rendezőségnek, hogy javaslatát már elküldte a minisztériumba, ott kell az engedélyt szorgalmazni. Elgondolható a meglepetés, amikor Bukarestben megmutatták a ..javaslatot", amely így szólt: „Kérem, ne engedélyezzék“. Addig is, amíg a részletes parlamenti tárgyalás során módosító javaslatokat terjeszthet elő. Willner képviselő rámutatott a törvény néhány súlyos rendelkezésére. A községek és megyék a tulajdonukban levő színházépületet kizárólagos használatra a román nemzeti színházaknak kötelesek átengedni. Még a lehetősége is elvész annak, hogy a városok és megyék vezetői a kisebbségeknek is rendelkezésre bocsássák a színházat, még ha üresen áll is. A román, színészetnek nagy előnye, hogy szubvenciót kap és nem fizet adót. A kisebbségi, színészet ezt nélkülözi és súlyos adóterheket is visel. Az új törvény szerint a polgármester, községi bíró, vagy az ott, működő román színházigazgató, a kisebbségi előadást azonnal beszüntetheti. A bíró nem hivatott ilyen kényes kérdésben dönteni, nem is beszélve arról az alig kitapogatható határról, amely a román színház igazgatójának nemzeti érzékenységét, zsebének érdekeitől elválasztja. * Menaka hindu tánccsoportja, Udai Shankar után most, Menaka nevét, is szívesen megtanuljuk. Menaka nádszál karcsú, kávébarna hindu hölgy és úgy, mint nálunk korábban ismertté és népszerűvé vált művésztársa (vagy vetélytársa?), saját társulatával járja a nyugati világot. Megismertet bennünket hazájának tánc- és zenekultúrájával, amelynek ősi elemeit jórészt ő maga tárta fel újra, hogyvisszaállítsa ennek a rendkívül érdekes nemzeti művészetnek klasszikus, hagyományos formáit. A Belvárosi Színházban mutatkozott be kedden a hindu tánccsoport.. A kép és az alaphangulat már ismerős,a színpad balsarkában kuporgó muzsikusok csodálatos alakú hangszereiken boszorkányos bravúrral szólaltatnak meg valami fülledt, izgalmasan monoton zenét. Ez már maga valami távoli, idegen rítust éreztet, a táncok meg éppen mitmikusak és misztikusak, még akkor is, ha — a programot kísérő magyarázatok szerint — emberi viszonylatokat „beszélnek el" a mozdulatjáték bonyolult nyelvén. Itt minden jelképes, valószínűtlen álomszerű. Valami különös, hódító vegyüléke ez a szabad rögtönzésnek és a ritmuselemek szigorú matematikájának, a szűzi egyszerűségnek és a végletes mesterségbeli raffinériának. Maga Menaka remek táncos, a felső testével, a kezeivel és ujjaival csodálatos dolgokat művel. De a szemöldökök, a lábujjak, a hasizmok játéka is szerves tartozéka ennek a virtuozitásnak. Nemcsak nála van ez így, hanem — ha nem is oly tökéletesen — három ifjabb hölgy tagjánál is. A két férfitáncos, Ramnarayan és Gauri Shankar pedig egyenesen virtuóza az érdekes és különlegességével megkapó hindu táncművészeinek. Telt nézőtér gyönyörködött a Menaka-csoport gazdag műsorában, amelynek második felét egy három képből álló, hitveges tárgyú balett töltötte ki. Iv * A szerelmeslevél második előadása, új szereplővel. A nagysikerű csütörtöki bemutató után kedden került másodszor előadásra gróf Esterházy Ferenc és Fóthy János szépzenéjű és költői szövegű vígoperája, A szerelmeslevél. Az előadásnak külön érdekessége volt, hogy a megbetegedett Koréh Endre helyett a Podesta szerepét Székely Mihály énekelte, aki úgyszólván próba nélkül ugrott be a meglehetősen kényes, mert nemcsak éneket, hanem színészi játékot is megkövetelő szerepbe. Székely Mihály igaz tehetsége, pompázó hangja és színészi ötletessége azonban ezúttal is érvényesült, h úgy énekben, mint játékban egyformán kitűnő alakítást adott. A zsúfolásig telt nézőtér — táblás ház volt — szeretettel ünnepelte a művészt és vele a kitűnő együttes minden tagját: Réthy Esztert, Halmos Jánost, Budánovits Máriát, Basaides Máriát, Szabó Ilonkát, Komáromy Pált, Bársony Dórát, Szilvássy Margitot, Somló Józsefet, Thury Gizellát, Sárdy Jánost és a szerzőknek, Fleischer Antal karmesterrel, számtalanszor meg kellett jelenniök a függöny előtt, őszinte és nagy sikere volt az est másik újdonságának, Lajtha László táncjátékának, a Lysistratának is. ARGIRUS — REGÉNY — (44) ITTA ERDŐS RENÉE Dénes kelletlenül ült vissza a helyére és cigarettára gyújtott. Nézi az apja kezét, amint az agyaggal babrál. Az erős, kemény ujjak, ahogy formálták előtte azt az arcot, melynek eleven mása ott ült vele szemben, büszke, szigort szépségében, mosolyga latiul, míg a nagy szemek kikutathatatlan mélységükkel a szobrász arcán nyugodtak. — Fiorin di grano — jutott eszébe a dal, amit a lány az után maga elé dúdolt. Chi te la metterá l‘anello d'oro? Chi te la toccherá la bianca manó? Nem bírta tovább. .Alig az apja a munkába teljesen elmerülve dolgozott, óvatosan fölkelt a székről és nesztelenül kiment a szobából. Szentgyörgyi csak jóval később vette észre, mikor valamit kérdezett tőle és nem kapott rá választ. — Mi lette? — kérdezte Virgóhoz fordulva, aki most mélyen elpirult. — Nem tudom — felelte. — Volt köztetek valami? Talán az után összezördültetek? — Nem — felelte Virgo. —liát akkor? — kérdezte. — Mit jelent ez az egész? Miért szökött ki innen? Virgo megint ránézett s a szemeiben most fellobbant a titok, valami szédítő világossággal. Kezei remegtek ölében, az’ajka kissé megnyílt, mintha mondani akart volna valamit. Orreimpái megmozdultak, arcáról az előbbi pirosság eltűnt, fehéren, mint a márvány nézett Szentgyörgyivel szembe. Az indulatosan dobta le kezéből a kis vésőt és egyetlen lépéssel felugrott hozzá az emelvényre és megállt előtte. — Te — mondta neki szinte haraggal —, mit akarsz te tőlünk . .. mondd, mit akarsz? — Alit akarhatok én? — kérdezte a lány és hangja remegett az alázattól. Szentgyörgyi nézte. Erős melle emelkedett az izgalomtól. — Az én fiam . . nekem az életemnél több. Nem akarom, hogy szenvedjen. Érted? Nem akarom. — Én sem — mondta Virgó szelíden —, de hát akkor mért hívott ide engem? Miért akarta, hogy még egyszer eljöjjek? Miért? Szentgyörgyi nem bírta el a tekintetét. Hátrálva hagyta ott, leült a lábai elé az emelvény szélére és az összeszorított öklével nagyot nőtt a deszkára. . — Ez nem mehet így tovább — mondta —, én ezt nem bírom! Szánd el már magad valamire! Hogy szűnjön meg ez a helyzet! Elég volt belőle! Virgo otthagyta helyét és ő is lejött az emelvényről. Megállt a férfi előtt és csendes szomorúsággal mondta: — Én már elszántam magam! Parancsoljon velem, Viktor. Mondja meg, mit tegyek. Maga mondja meg. Itt vagyok, mindenre készen. Akarja, hogy csaljak, hazudjak egy egész életen át? Megteszem. Mindent megteszek, amit maga akar. Szentgyörgyi Viktor nem mert ránézni. Megint a deszkát döngette irtózatos öklével. — Nekem ezt ne mondd! — kiáltotta csaknem kétségbeesetten. — Így velem ne beszélj! Én ezt nem akarom hallani! Tudsz valakit, aki különb nála? Aki jobb, szebb, aki hozzád méltóbb? A mindennap térdenállva kellene megköszönnöd Istennek, hogy elküldte hozzál! Hogy ebben a szennyes világban megtaláltad ezt a tisztát, Istennek ezt az arkangyalát, aki szeret téged! Hát nem érted? — Mindent értek — mondta Virgo reszketve —, de én nem vagyok hozzá méltó .. . én . . . — Ne beszélj. — szakította félbe Szentgyörgyi és felugrott az emlvényről és elkerülve a lány tekintetét, elkezdett fel és alá száguldani a teremben. — Ne mondj nekem semmit. Nem akarok tudni és hallani semmit. Én józanságot követelek tőled. Érted? Azt akarom, hogy józan légy! Nem akarom, hogy eltévedj lehetetlen rögeszmék között. Te még nem ismerheted magadat és akármit gondolsz, magadról, az mind lehet ostoba tévelygés is, a lánynak az eltévedt ösztöne, a tudatlan és veszélyes képzelgése. Én jobban tudom, mi kell neked. Hogy mi tesz boldoggá! Én jobban látlak benneteket, mint ti magatokat! És nem tűröm, hogy elronts mindent, az egész életedet, nem tűröm, érted? Virgo zakatoló szívvel nézte, amint öles lépteivel föl és alá futkosott előtte. Olyan volt, ahogy ott állt, mintha megfagyott volna. Nem élvezte testét, csak a szíve örült dobogását, ami mintha a torkáig vert volna. — Hát mit akar? — kérdezte súgva. — Hogy legyek a felesége? Hát boldogság volna ez? Neki, nekem— és magának? Boldogság volna? Viktor felhördült. — Nekem? Akl közötök hozzám? Hát ki vagyok én? Vegyetek úgy, mintha itt sem volnék! Mintha már meghaltam volna. Én elmegyek előletek, ha kell, a világ másik végére. Én nem vagyok senki. Azért jöttél, hogy az életem terheit megtetézd újakkal?! Nem tudod, hogy itt már nem fér el több? A mellére csapott most, hogy csak úgy döngölt bele. — Itt minden tele van, csordultig! Azzal, ami a múltból maradt. Azert nem öntöttem ki belőle semmit. A mindent megtartottam, emléknek, szenvedésnek, vezeklésnek, korbácsnak, amivel magamat vertem ... Te ezt keveselted? Ali? Kevés volt ez neked? Virgilia egész testében reszketett és döbbent hallgatással nézte. — Te idejöttél! Minek jöttél ide? Micsoda ördög hajtott, hogy idejöjj az én engedelmem nélkül? Nem tudtad, hogy ez itt egy börtön, amibe én magamat bezártam? Mindenkinek joga van a maga börtönéhez! Itt jó volt nekem. Ez biztos hely volt számomra. Itt egy halott vigyázott rám és figyelmeztetett arra, hogyan kell élnem, hogy ne kelljen magamat megvetnem. Miért törtél be ide erőszakkal? Amiért hoztad ide a zavart és nyugtalanságot, ami benned van? Amit akarsz velünk? 15 A KAMARASZÍNHÁZ KATONAOPERETTJE: Marika hadnagya Főszereplők : SZŰCS LÁSZLÓ, DELLY FERENC, SÁNDOR ANNA, FEKETE MIHÁLY