Pesti Hírlap, 1937. március (59. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-03 / 50. szám

1337. március 3., szerda PEST) HÍRLAP Páger, Jávor, Ráday és Nagy arról vitatkoztak, hogy melyik színházba jár a legjobb közönség, Páger Antal a Belvárosi Színház mellett kardoskodott. Jávor a Nemzeti mellett, Ráday a Vígszínház közönségére volt büszke. Nagy György ezzel szemben azt állította, hogy a­ legjobb közönség a Mű­vész Színházba jár. — A Művész Színházba? — mondta Ráday. — No, ne viccelj__ Oda jár a legrosszabb közönség . . . Az már valósággal illet­lenség, ahogy azok azt az ,,Egy pohár viz"-et — szür­­csölik . .. Egy amerikai úr mesélte el ezt az angyali óceániuli mozi viccet. Két ötéves kislány be­­az élvet Shirley Temple-ről. — Mennyi pénzt keres ez a Shirley — mondja az egyik kislány sóhajtva. Mire a másik így vigasz­talja: — Mit ér vele? Boldog­ságot nem tud magának rajta vásárolni . .. ! Gertler Viktor, a film ren­dezője szerette volna, ha az játssza a szerepet. Bihari mint modern apa kijelentette, hogy neki nincs ebbe beleszólása, meg kell kérdezni a négyéves Bihari Andrást, hogy vál­lalja-e a szerepet? Az eset a következőkép­pen játszódott le: — Akarsz egy szerepet filmen játszan ? — kérdez­te Gertler Viktor a kis Andrist. — Mit kell ott csinálni? — Te majd ülsz az asz­talnál és azt mondod, hogy fáj a hasad ... Erre a dok­tor bácsi megvizsgál és ki­jelenti, hogy vakbeled van, amit­ ki kell operálni.. . — Aztán? — érdeklődött Andris. — Aztán felébredsz az operáció után és megkérde­zed a doktor bácsit. ..Be­tet­ték a szemüveget a ha­samra?“ Erre a doktor bá­csi így szól: „Miért, szem­­üvak­ét?“ Mire te azt mon­dod. ..Mert azt tetszett mondani hogy vakbelem van.“ Ez az egész ... Ha már a gyerekeknél Andris mély megvetésnél tartunk, említsük fel ezt a nézett a­ filmrendezőre és kedves esetet, ami a most így szólt: műsoron levő „Mária nő­ — Először is nem mon­­yér" című magyar film fel­­dem, hogy fáj a hasam, vételei előtt történt, mikor nem fáj. .. Másod-A filmben szerepel egy szer, azt mindenki tudta, négyéves kis fiúcska, aki a­hogy a vakbélre nem tesz­­darab cselekménye szerint vek szemüveget. .. Nem. ba­jaim* Pál és Szörényi Hon.PV om, hogy kiröhög írnek . . . gyermeke. A rendezőnek Harmadszor.... Harmad­sok gondot okozott a fon- szór pocsin mérnök akarok fos ki * szereplő­k’válasz­ lenni és ilyen hülyeségeket tára. Bihari Lászlónak, aki­ nem. cs'eá’o!:. .. vek első darabját éppen Így v.ta-’fotta vissza a ■most próbálják, van egy négyéves Bihari András a ilyenkora bájos fiacskája s 'szerepet... 0- a.) Az ifj román színházi törvény­­ súlyos csapást mér a magyar színészetre ! Bukarest, márc. 2. A kamara egyik legutóbbi ülésén meglepetésszerűen elővették az új színházi­­ törvényt, amely a román nemzeti színházak és ope­rák szervezetét és működését szabályozza, közben azonban igen érzékeny csapásokat mér az amúgy is tengődő kisebbségi szülészetre. Krautzer Ferenc né­met képviselő feltárta a törvény kisebbségellenes szakaszait, majd Wilfer József magyar képviselő fejtette ki, mennyire végzetes az új törvény a ma­gyar színészetre. — Valósággal érthetetlen — fejtegette a magyar képviselő — az az ellenszenv, amellyel a magyar színészet műkö­dését fogad­ják. Olyan helyről is tá­madják, ahonnan ezt a legkevésbbé lehetne várni. Példaképpen felhozta, hogy Temesváron magyar műsoros est rendezését tervezték, s Sabin Dragoiu­r jeles zeneszerző, Bartók Béla tanítványa, aki bán­sági színészet­ és művészeti felügyelő, azt mondta a rendezőségnek, hogy javaslatát már elküldte a mi­nisztériumba, ott kell az engedélyt szorgalmazni. El­gondolható a meglepetés, amikor Bukarestben meg­mutatták a ..javaslatot", amely így szólt: „Kérem, ne engedélyezzék“. Addig is, amíg a részletes parlamenti tárgyalás­­ során módosító javaslatokat terjeszthet elő. Willner képviselő rámutatott a törvény néhány súlyos ren­delkezésére. A községek és megyék a tulajdonukban levő színházépületet kizárólagos használatra a ro­mán nemzeti színházaknak kötelesek átengedni. Még a­ lehetősége is elvész annak, hogy a városok és me­gyék vezetői a kisebbségeknek is rendelkezésre bo­csássák a­ színházat, még ha­ üresen áll is. A román, színészetnek nagy előnye, hogy szub­venciót­ kap és nem fizet adót. A kisebbségi, színészet­­ ezt nélkülözi és súlyos adóterheket is visel. Az új törvény szerint a polgármester, községi bíró, vagy az ott, működő román színházigazgató, a kisebbségi előadást azonnal beszüntetheti. A bíró nem hivatott ilyen kényes kérdésben dönteni, nem is beszélve arról az alig kitapogatható határról, amely a ro­mán színház igazgatójának nemzeti érzékenységét, zsebének érdekeitől elválasztja. * Menaka hindu tánccsoportja, Udai Shankar után most, Menaka nevét, is szívesen megtanuljuk. Menak­a nádszál­ karcsú, kávébarna hindu hölgy és úgy, mint nálunk korábban ismertté és népszerűvé vált művésztársa (vagy vetélytársa?), saját társula­tával járja a nyugati világot. Megismertet bennünket hazájának tánc- és zenekultúrájával, amelynek ősi elemeit jórészt ő maga tárta fel újra, hogy­­vissza­állítsa ennek a rendkívül érdekes nemzeti művészet­nek klasszikus, hagyományos formáit. A Belvárosi Színházban mutatkozott be kedden a hindu tánc­csoport.. A kép és az alaphangulat már­ ismerős­,­a színpad balsarkában kuporgó muzsikusok csodálatos alakú hangszereiken boszorkányos bravúrral szólal­tatnak meg valami fülledt, izgalmasan monoton ze­­­­nét. Ez már maga valami távoli, idegen rítust éreztet, a táncok meg éppen mitmikusak és misztikusak, még akkor is, ha — a programot kísérő magyarázatok szerint — emberi viszonylatokat „beszélnek el" a mozdulat­játék bonyolult nyelvén. Itt minden jelké­pes, valószínűtlen álomszerű. Valami különös, hódító vegyüléke ez a szabad rögtönzésnek és a ritmus­­elemek szigorú matematikájának, a szűzi egyszerű­ségnek és a végletes mesterségbeli raffinériának. Maga Menaka remek táncos, a felső testével, a kezei­vel és ujjaival csodálatos dolgokat művel. De a szemöldökök, a lábujjak, a hasizmok játéka is szer­ves tartozéka ennek a virtuozitásnak. Nemcsak nála van ez így, hanem — ha nem is oly tökéletesen — három ifjabb hölgy tagjánál is. A két férfitáncos, Ramnarayan és Gauri Shankar pedig egyenesen virtuóza az érdekes és különlegességével megkapó hindu táncművészeinek. Telt nézőtér gyönyörködött a Menaka-csoport gazdag műsorában, amelynek má­sodik felét egy három képből álló, hitveges tárgyú balett töltötte ki. Iv * A szerelmeslevél második előadása, új sze­replővel. A nagysikerű csütörtöki bemutató után kedden került másodszor előadásra gróf Esterházy Ferenc és Fóthy János szépzenéjű és költői szö­vegű vígoperája, A szerelmeslevél. Az előadás­nak külön érdekessége volt, hogy a megbetege­dett Koréh Endre helyett a Podesta szerepét Szé­kely Mihály énekelte, aki úgyszólván próba nél­kül ugrott be a meglehetősen kényes, mert nem­csak éneket, hanem színészi játékot is megköve­telő szerepbe. Székely Mihály igaz tehetsége, pom­pázó hangja és színészi ötletessége azonban ezút­tal is érvényesült, h úgy énekben, mint játékban egyformán kitűnő alakítást adott. A zsúfolásig telt nézőtér — táblás ház volt — szeretettel ünnepelte a művészt és vele a kitűnő együttes minden tag­ját: Réthy Esztert, Halmos Jánost, Budánovits Má­riát, Basaides Máriát, Szabó Ilonkát, Komáromy Pált, Bársony Dórát, Szilvássy Margitot, Somló Józsefet, Th­ury Gizellát, Sárdy Jánost és a szer­zőknek, Fleischer Antal karmesterrel, számtalan­szor meg kellett jelenniök a függöny előtt, őszinte és nagy sikere volt az est másik újdonságának, Lajtha László táncjátékának, a Lysistratának is. ARGI­R­US — REGÉNY — (44) ITTA ERDŐS RENÉE Dénes kelletlenül ült vissza a helyére és cigaret­tára gyújtott. Néz­i az apja kezét, amint az agyag­gal babrál. Az erős, kemény ujjak, ahogy formálták előtte azt az arcot, m­­elynek eleven mása ott ü­lt vele szemben, büszke, szigort­ szépségében, mosoly­ga la­tiul, míg a nagy szemek kiku­tathatatlan mélységük­kel a szobrász arcán nyugodtak. — Fiorin di grano — jutott eszébe a dal, amit a lány­ az után maga elé dúdolt. C­hi te la metterá l‘anello d'oro? Chi te la toccherá la bianca manó? Nem bírta tovább. .Alig az apja­ a munkába telje­sen elmerülve dolgozott, óvatosan fölkelt a székről és nesztelenül kiment a szobából. Szentgyörgyi csak jóval később vette észre, mi­kor valamit kérdezett tőle és nem kapott rá választ. — Mi lette? — kérdezte Virgóhoz fordulva, aki most mélyen elpirult. — Nem tudom — felelte. — Volt köztetek valami? Talán az után össze­zördültetek? — Nem — felelte Virgo. —­liát akkor? — kérdezte. — Mit jelent ez az egész? Miért szökött ki innen? Virgo megint ránézett s a szemeiben most fellob­bant a titok, valami szédítő világossággal. Kezei re­megtek ölében, az’ajka kissé megnyílt, mintha mon­dani akart volna valamit. Orreimpái megmozdultak, arcáról az előbbi pirosság eltűnt, fehéren, mint a márvány nézett Szentgyörgyivel szembe. Az indulatosan dobta le kezéből a kis vésőt és egyetlen lépéssel felugrott hozzá az emelvényre és megállt előtte. — Te — mondta neki szinte haraggal —, mit akarsz te tőlünk . .. mondd, mit akarsz? — Alit akarhatok én? — kérdezte a lány és­­ hangja remegett az alázattól. Szentgyörgyi nézte. Erős melle emelkedett az iz­­­­galomtól. — Az én fiam . . nekem az életemnél több. Nem akarom, hogy szenvedjen. Érted? Nem akarom. — Én sem — mondta Virgó szelíden —, de hát akkor mért hívott ide engem? Miért akarta, hogy még egyszer eljöjjek? Miért? Szentgyörgyi nem bírta el a tekintetét. Hátrálva hagyta ott, leült a lábai elé az emelvény szélére és az összeszorított öklével nagyot n­őtt a deszkára. . — Ez nem mehet így tovább — mondta —, én ezt nem bírom! Szánd el már magad valamire! Hogy szűnjön m­eg ez a helyzet! Elég volt belőle! Virgo otthagyta helyét és ő is lejött az emel­vényről. Megállt a férfi előtt és csendes szomorúság­gal mondta: — Én már elszántam magam! Parancsoljon ve­lem, Viktor. Mondja meg, mit tegyek. Maga mondja meg. Itt vagyok, mindenre készen. Akarja, hogy csal­jak, hazudjak egy egész életen át? Megteszem. Min­dent megteszek, amit maga akar. Szentgyörgyi Viktor nem mert ránézni. Megint a deszkát döngette irtózatos öklével. — Nekem ezt ne mondd! — kiáltotta csaknem kétségbeesetten. — Így velem ne beszélj! Én ezt nem akarom hallani! Tudsz valakit, aki különb nála? Aki jobb, szebb, aki hozzád méltóbb? A mindennap térdenállva kellene megköszönnöd Istennek, hogy elküldte hozzál! Hogy ebben a szennyes világban megtaláltad ezt a tisztát, Istennek ezt az arkangya­lát, aki szeret téged! Hát nem érted? — Mindent értek — mondta Virgo reszketve —, de én nem vagyok hozzá méltó .. . én . . . — Ne beszélj. — szakította félbe Szentgyörgyi és felugrott az emlvényről és elkerülve a lány te­kintetét, elkezdett fel és alá száguldani a teremben. — Ne mondj nekem semmit. Nem akarok tudni és hallani semmit. Én józanságot követelek tőled. Ér­ted? Azt akarom, hogy józan légy! Nem akarom, hogy eltévedj lehetetlen rögeszmék között. Te még nem ismerheted magadat és akármit gondolsz, ma­gadról, az mind lehet ostoba tévelygés is, a lánynak­ az eltévedt ösztöne, a tudatlan és veszélyes képzel­gése. Én jobban tudom, mi kell neked. Hogy mi tesz boldoggá! Én jobban látlak benneteket, mint ti ma­gatokat! És nem tűröm, hogy elronts mindent, az egész életedet, nem tűröm, érted? Virgo zakatoló szívvel nézte, amint öles lépteivel föl és alá futkosott előtte. Olyan volt, ahogy ott állt, mintha megfagyott volna. Nem élvezte testét, csak a szíve örült dobogását, ami mintha a torkáig vert volna. — Hát mit akar? — kérdezte súgva. — Hogy le­gyek a felesége? Hát boldogság volna ez? Neki, ne­kem— és magának? Boldogság volna? Viktor felhördült. —­ Nekem? Akl közötök hozzám? Hát ki vagyok én? Vegyetek úgy, mintha itt sem volnék! Mintha már meghaltam volna. Én elmegyek előletek, ha kell, a világ másik végére. Én nem vagyok senki. Azért jöttél, hogy az életem terheit megtetézd újakkal?! Nem tudod, hogy itt már nem fér el több? A mellére csapott most, hogy csak úgy döngölt bele. — Itt minden tele van, csordultig! Azzal, ami a múltból maradt. Azert nem öntöttem ki belőle sem­mit. A mindent megtartottam, emléknek, szenvedésnek, vezeklésnek, korbácsnak, amivel magamat vertem ... Te ezt keveselted? Ali? Kevés volt ez neked? Virgilia egész testében reszketett és döbbent hall­gatással nézte. — Te idejöttél! Minek jöttél ide? Micsoda ördög hajtott, hogy idejöjj az én engedelmem nélkül? Nem tudtad, hogy ez itt egy börtön, amibe én magamat bezártam? Mindenkinek joga van a maga börtöné­hez! Itt jó volt nekem. Ez biztos hely volt számomra. Itt egy halott vigyázott rám és figyelmeztetett arra, hogyan kell élnem, hogy ne kelljen magamat meg­vetnem. Miért törtél be ide erőszakkal? Amiért hoz­tad ide a zavart és nyugtalanságot, ami benned van? Amit akarsz velünk? 15 A KAMARASZÍNHÁZ KATONAOPERETTJE: Marika hadnagya Főszereplők : SZŰCS LÁSZLÓ, DELLY FERENC, SÁNDOR ANNA, FEKETE MIHÁLY

Next