Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)
1937-05-01 / 98. szám
BUDAPEST, 1937. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 52 fillér, a Képes Vasárnap nélkül 12 fillér LIX. ÉVFOLYAM: 98. (19.234) SZÁM: I? -í? ■ JaPesti Yff ! -Hírlap SZOMBAT, MÁJUS 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 1-122-95. 1vkiadók: Vilmos császár-ut 78. Telefon 1-122-95. Erzsébet körút 1. Telefon 1-352-96. A fiókok jegyzékét vasárnap közöljük az apróhirdetések élén Darányi miniszterelnök nyilatkozata Miklas elnök budapesti látogatásáról Darányi Kálmán miniszterelnök Miklas osztrák szövetségi elnök és felesége budapesti látogatásáról a következő nyilatkozatot tette: — Ausztria szövetségi elnöke, Miklas Vilmos őexcellenciája hétfőn Budapestre érkezik, hogy viszonozza azt a látogatást, amelyet a kormányzói pár és a magyar kormányférfiak november havában tettek Bécsben. Élénken él emlékezetemben az a kedves, baráti fogadtatás, amelynek akkor a kormányzó úr és neje, valamint én és a külügyminiszter úr részesei voltunk. Igen boldog vagyok, hogy a magyar nemzetnek örvendetes alkalma nyílik azt most viszonozni. — Miklós elnök úrnak és az ugyanakkor hozzánk érkező Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár uraknak megtisztelő látogatásában igen nagyra értékeljük a baráti szomszéd állam fejének és kormányférfiainak Magyarország iránt megnyilvánuló rokonszenvét. Abban a tényben pedig, hogy Ausztria szövetségi elnökének e magas tisztében betöltött kilenc esztendős ideje alatt ez az első hivatalos külföldi útja s ez az első utazás Magyarország kormányzójának és általa a magyar nemzetnek szól, annak az őszinte rokonszenvnek és barátságnak megerősítését látjuk, amelyet egymás iránt Ausztria és Magyarország egyforma melegséggel éreznek és ápolni kívánnak. — Magas vendégeinket, akiknek személyében az egész osztrák nép lesz a magyar nemzet vendége, a magyar lélek őszinte melegségével és lelkesedésével várjuk. Meg vagyok győződve arról, hogy jövetelük és az az alkalom, hogy a magunk részéről Ausztria szövetségi elnöke személye iránt és a baráti szomszéd állam iránt újra kifejezésre juttathatjuk a két ország között szerencsés módon már régóta fennálló jóviszony, szívélyes és bensőséges voltát, még szorosabb lelki kapcsolatokat teremt a két nép között s ez nemcsak a két államnak válik javára, hanem a két ország népének, sőt bizonyára Európa békéjének is. Még visszacsengenek fülünkben a két állam és nép százados sorsközösségét oly megkapóan jellemző szavak, amelyekkel a bécsi ünnepélyes fogadtatás alkalmával az osztrák szövetségi elnök urnak üdvözlésére Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága válaszolt, reámutatván arra a közös és céltudatos munkára, amivel népeink elő akarják mozdítani a jólétet a Duna medencéjében és meg akarják teremteni a tartós békét Közép-Európában, ami egész Európa békéjének lényeges alkotó része. — Miklós elnök úrnak és hitvesének, örömmel és nagy megbecsüléssel várt vendégeinknek látogatása, most újra megerősíti a két állam eddigi politikáját a római egyezmények szellemében. Ez a politika világosan kifejezi a két országnak azt az óhaját és érdekét, hogy biztosítani kell a Duna-medencében azt a helyet, amely ezeket az államokat földrajzi helyzetük és gazdasági jelentőségük, valamint a két nép rátermettsége és szorgalma alapján, nem különben történelmi hagyományaik következtében megilleti. — Ausztria és Magyarország egymás iránt való érdeklődésének lesz újabb bizonysága és megpecsételése Miklós szövetségi elnök úrnak és hitvesének, Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár uraknak kedves látogatása országunk fővárosában. Remélem, hogy magas vendégeink abból a meleg fogadtatásból és ünneplésből, amelyben itt részük lesz, ki fogják érezni az egész magyar nép hagyományos megbecsülését és őszinte ragaszkodását annak a baráti szomszédos államnak feje és népe iránt, amelyhez a történelem folyamán évszázados kapcsolatok fűzték hazánkat. A történelmi múlt, a viszontagságos sors, sok közös bánat és öröm, benső kapcsolatokat létesített a két nép között, amelyeket az osztrák szövetségi elnök úr kiváló egyénisége — ismerve tündöklő polgári erényeit és hazájáért való nemes munkálkodását — megtisztelő látogatásával bizonyára még bensőbbekké, még erősebbekké fog tenni. Fontos tanácskozások Irta Nagy Emil Különféle érzületvilágú és politikai meggyőződésű újságok, valamint egyének is nagyon eltérően gondolkoznak arról a körülményről, hogy a miniszterelnök a nagy közjogi reformokat, s főleg a titkos szavazást bevezető új választójogi törvényt a többi parlamenti pártokkal létesítendő békés és harmonikus megegyezések alapján akarja megvalósítani. Ennek a szándéknak legszemléltetőbben adnak kifejezést azok a hosszú ideig tartott tanácskozások, amelyek a miniszterelnök és a kisgazdapárt vezére között estek meg, s amiknek folytatása lesz a többi pártok vezetőivel tartandó megbeszélés. Azok, akik csakis a pártszempont szemüvegén át szemlélik a dolgokat, nem nézik jó szemmel ezeket a tanácskozásokat, de hitem szerint ezeknek az ország nagy érdekei szempontjából nincs igazuk. A miniszterelnök a leghelyesebb uton jár, amikor az egyoldalú párttekintetek mellőzésével, s a nagy országos megítélések érvényre juttatásával, a többi polgári pártokkal lelki harmóniában akarja megoldani ezeket a sorsdöntő kérdéseket. Nagy hibát követ el mindenki, aki nem látja be, hogy főleg a titkos szavazás intézményének az összes, legkisebb falukban is, bevezetése olyan nagy jelentőségű kérdés, amit igen nagy körültekintéssel kell megoldani. A társadalmi és politikai szabadság kívánalmait tiszta egyensúly-megérzéssel — Sense of Balance — kell összeegyeztetni a nemzeti élet káros, vagy esetleg pusztító, zökkenéstől mentes folyamatának és fejlődésének mindenekfelett álló követelményével. Minden országban, ahol nem így történt, a tévedésnek súlyos társadalmi és állami bajok jártak a nyomában. Angliában mintegy másfél évszázadon át tartott az a fokozatos fejlődés, ami végül a mai abszolút értelemben vett társadalmi és politikai szabadsághoz vezetett. Ez a fokozatosság, az angolok által annyira nagyra tartott irányadó eszme — graduality — nálunk a múlt idők során nem volt keresztülvihető, mert államjogi megkötöttségünk hátráltató korszaka és az ez után beköszöntött gyászos trianoni világ együtt, egészen különlegesen alakították a mi belső közjogi és társadalmi szükségleteinket, ami a fokozatos fejlődés menetét mindmáig lehetetlenné tette, így most egyszerre kell pótolnunk száz év mulasztását, ami nemzetünk életében sorsdöntő bölcsességet követel kormánytól és törvényhozástól egyaránt. Mert azzal legyen mindenki tisztában, hogy a titkos választás, ha az becsületesen és csalások nélkül történik, feltétlenül maga után vonja azt a helyzetet, hogy az apró falusi nép nagy tömegei politikailag kicsúsznak a helyi vezető intelligencia kezéből, s ez nálunk, hogy szerencsétlenségünkre éppen akkor fog bekövetkezni, amikor a gazdasági válságok által is súlyosbított trianoni nehézségek között nemcsak a falusi munkás nép, hanem a törpebirtokosok és zsellérek milliói is nagyon mostoha, mondhatnám nyomorúságos viszonyok között élnek. Nem gondolok illetéktelen közigazgatási nyomásra, hanem csakis arra a helyes és kívánatos befolyásra, amit eddig a faluk intelligens vezetősége a szegény népre gyakorolhatott. Amint az az apró, s az élet terhét mostanában nyomorúságosan cipelő falusi emberek úgy szavazhatnak, hogy semmiféle tekintettel se kell lenniök vezetőik példájára, tanítására, látókörére, ismereteire és tapasztalatára, úgy egész belső lelkiviláguk sugallata szerint csakis olyanokra fogják adni szavazatukat a titkosság fülkéjében, akik bármit, de okvetlenül valami újat ígérnek, s általában nem fognak szavazni azokra, akiket lelkük belsejében így neveznek: »az eddigi urak«. Mert gondolat- és érzelemviláguk hamis, de egészen érthető sugallata szerint azt fogják mondani, hogy az »eddigi urak« vezetése alatt mentünk tönkre, próbáljunk tehát valami egészen újat, s amint módjuk lesz titkosan szavazni, ennek semmi tekintet se áll az útjában. Mindenki, aki az apró, egészen szegény falusi milliók lélektanát ismeri, azt fogja mondani, hogy ennél a megítélésemnél teljesen igazam van. Ez a meggondolás természetesen nem jelentheti azt, hogy az intelligens osztályok vezetésén alapuló mai kisfalusi világot meg akarjuk kövesíteni. Ilyen tendencia idővel még nagyobb bajokhoz vinne. Ma már lehetetlen elkerülni, hogy a falusi tömegek millióinak a lelkébe be ne áradjanak olyan áramlatok is, amelyek azt diktálják, hogy saját társadalmi sorsukat más osztályoktól függetlenül, szabadon irányítsák. De ha ez odavinne, hogy az ország ügyeinek intézéséből máról-holnapra egyszerre kiesnének mindazok, akiknek eddig a kezében volt az ország ügyeinek a vitele, ez beláthatatlanul súlyos társadalmi zökkenéshez vezetne, ami károsan hathatna az egész nemzeti életre is. Tehát igenis, a parlament minden polgári pártjának egyaránt szem előtt kell tartania azt a szempontot, hogy ilyen katasztrofális jellegű zökkenés ne álljon be a titkos szavazás nyomán. Jussanak szóhoz az új áramlatok is, de mégis a békés fejlődés igényeinek, mint elsőrendű nemzeti szükségletnek, szem előtt tartásával, s a társadalmi egyensúly-tekintetek egészséges respektálásával. Ez olyan szempont, amelyben a képviselőház minden polgári pártjának osztoznia kell, s ez az igazság a lelki talapzata annak a bölcsességnek, ami a miniszterelnököt vezeti, amikor, az új választójog korszakos és sorsdöntő kérdését a többi pártokkal létrehozandó okos harmóniában akarja megoldani, egyoldalú párti szempontok ártalmas versengő harca helyett.