Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

BUDAPEST, 1937. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, a­ vasárnapi szám ára 52 fillér, a Képes Va­sárnap nélkül 12 fillér LIX. ÉVFOLYAM: 98. (19.234) SZÁM: I? -í? ■ JaPesti Y­­­ff ! -Hírlap SZOMBAT, MÁJUS 1. Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 1-122-95. 1­vkiadók: Vil­mos császár-ut 78. Te­lefon 1-122-95. Erzsé­­bet­ körút 1. Telefon 1-352-96. A fiókok jegy­zékét vasárnap közöljük az apróhirdetések élén Darányi miniszterelnök nyilatkozata Miklas elnök budapesti látogatásáról Darányi Kálmán miniszterelnök Miklas oszt­rák szövetségi elnök és felesége budapesti láto­gatásáról a következő nyilatkozatot tette: — Ausztria szövetségi elnöke, Miklas Vilmos őexcellenciája hétfőn Budapestre érkezik, hogy viszonozza azt a látogatást, amelyet a kormány­zói pár és a magyar kormányférfiak november havában tettek Bécsben. Élénken él emlékezetem­ben az a kedves, baráti fogadtatás, amelynek ak­kor a kormányzó úr és neje, valamint én és a külügyminiszter úr részesei voltunk. Igen boldog vagyok, hogy a magyar nemzetnek örvendetes alkalma nyílik azt most viszonozni. — Miklós elnök úrnak és az ugyanakkor hozzánk érkező Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár uraknak megtisztelő látogatásában igen nagyra értékeljük a baráti szomszéd állam fejének és kormányférfiainak Magyarország iránt megnyilvánuló rokonszenvét. Abban a tényben pedig, hogy Ausztria szövetségi elnökének e magas tisztében betöltött kilenc esz­tendős ideje alatt ez az első hivatalos külföldi útja s ez az első utazás Magyarország kormány­zójának és általa a magyar nemzetnek szól, annak az őszinte rokonszenvnek és barát­ságnak megerősítését látjuk, amelyet egymás iránt Ausztria és Magyarország egyforma melegséggel éreznek és ápolni kívánnak. — Magas vendégeinket, akiknek személyében az egész osztrák nép lesz a magyar nemzet ven­dége, a magyar lélek őszinte melegségével és lel­kesedésével várjuk. Meg vagyok győződve arról, hogy jövetelük és az az alkalom, hogy a magunk részéről Ausztria szövetségi elnöke személye iránt és a baráti szomszéd állam iránt újra ki­fejezésre juttathatjuk a két ország között szeren­csés módon már régóta fennálló jóviszony, szívé­lyes és bensőséges voltát, még szorosabb lelki kapcsolatokat teremt a két nép között s ez nemcsak a két ál­lamnak válik javára, hanem a két ország népének, sőt bizonyára Európa békéjének is.­­ Még visszacsengenek fülünkben a két ál­lam és nép százados sorsközösségét oly megkapó­­an jellemző szavak, amelyekkel a bécsi ünnepé­lyes fogadtatás alkalmával az osztrák szövetségi elnök urnak üdvözlésére Horthy Miklós kor­mányzó úr őfőméltósága válaszolt, reámutatván arra a közös és céltudatos munkára, amivel né­peink elő akarják mozdítani a jólétet a Duna me­dencéjében és meg akarják teremteni a tartós békét Közép-Európában, ami egész Európa béké­jének lényeges alkotó része. — Miklós elnök úrnak és hitvesének, öröm­mel és nagy megbecsüléssel várt vendégeinknek­ látogatása, most újra­­ megerősíti a két állam eddigi politikáját a római egyezmények szellemében. Ez a politika világosan kifejezi a két országnak azt az óhaját és érdekét, hogy biztosítani kell a Duna-medencében azt a helyet, amely ezeket az államokat földrajzi helyzetük és gazdasági jelen­tőségük, valamint a két nép rátermettsége és szorgalma alapján, nem különben történelmi ha­gyományaik következtében megilleti. — Ausztria és Magyarország egymás iránt való érdeklődésének lesz újabb bizonysága és megpecsételése Miklós szövetségi elnök úrnak és hitvesének, Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár uraknak kedves látogatása országunk fővárosában. Remélem, hogy magas vendégeink abból a meleg fogadtatásból és ün­neplésből, amelyben itt részük lesz, ki fogják­ érezni az egész magyar nép hagyományos meg­becsülését és őszinte ragaszkodását annak a ba­ráti szomszédos államnak feje és népe iránt, amelyhez a történelem folyamán évszázados kap­csolatok fűzték hazánkat.­­ A történelmi múlt, a viszontagságos sors, sok közös bánat és öröm, benső kapcsolatokat lé­tesített a két nép között, amelyeket az osztrák szövetségi elnök úr kiváló egyénisége — ismerve tündöklő polgári erényeit és hazájáért való nemes munkálkodását — megtisztelő látogatásával bizo­nyára még bensőbbekké, még erősebbekké fog tenni. ­ Fontos tanácskozások Irta Nagy Emil Különféle érzületvilágú és politikai meg­győződésű újságok, valamint egyének is na­gyon eltérően gondolkoznak arról a körülmény­ről, hogy a miniszterelnök a nagy közjogi re­formokat, s főleg a titkos szavazást bevezető új választójogi törvényt a többi parlamenti pártokkal létesítendő békés és harmonikus megegyezések alapján akarja megvalósítani. Ennek a szándéknak legszemléltetőbben adnak kifejezést azok a hosszú ideig tartott tanácsko­zások, amelyek a miniszterelnök és a kisgazda­­párt vezére között estek meg, s amiknek foly­tatása lesz a többi pártok vezetőivel tartandó megbeszélés. Azok, akik csakis a pártszempont szemüve­gén át szemlélik a dolgokat, nem nézik jó szem­mel ezeket a tanácskozásokat, de hitem sze­rint ezeknek az ország nagy érdekei szempont­jából nincs igazuk. A miniszterelnök a leghelyesebb uton jár, amikor az egyoldalú párttekintetek mellőzésé­vel, s a nagy országos megítélések érvényre juttatásával, a többi polgári pártokkal lelki harmóniában akarja megoldani ezeket a sors­döntő kérdéseket. Nagy hibát követ el mindenki, aki nem látja be, hogy főleg a titkos szavazás intézményé­nek az összes, legkisebb falukban is, beveze­tése olyan nagy jelentőségű kérdés, amit igen nagy körültekintéssel kell megoldani. A tár­sadalmi és politikai szabadság kívánalmait tiszta egyensúly-megérzéssel — Sense of Ba­lance — kell összeegyeztetni a nemzeti élet ká­ros, vagy esetleg pusztító, zökkenéstől mentes folyamatának és fejlődésének mindenekfelett álló követelményével. Minden országban, ahol nem így történt, a tévedésnek súlyos társa­dalmi és állami bajok jártak a nyomában. Angliában mintegy másfél évszázadon át tartott az a fokozatos fejlődés, ami végül a mai abszolút értelemben vett társadalmi és poli­tikai szabadsághoz vezetett. Ez a fokozatosság, az angolok által annyira nagyra tartott irány­adó eszme — graduality — nálunk a múlt idők során nem volt keresztülvihető, mert állam­jogi megkötöttségünk hátráltató korszaka és az ez után beköszöntött gyászos trianoni világ együtt, egészen különlegesen alakították a mi belső köz­jogi és társadalmi szükségleteinket, ami a fo­kozatos fejlődés menetét mindmáig lehetet­lenné tette, így most egyszerre kell pótol­nunk száz év mulasztását, ami nemzetünk éle­tében sorsdöntő bölcsességet követel kormány­tól és törvényhozástól egyaránt. Mert azzal legyen mindenki tisztában, hogy a titkos választás, ha az becsületesen és csalá­sok nélkül történik, feltétlenül maga után vonja azt a helyzetet, hogy az apró falusi nép nagy tömegei politikailag kicsúsznak a helyi vezető intelligencia kezéből, s ez nálunk, hogy szerencsétlenségünkre éppen akkor fog bekö­vetkezni, amikor a gazdasági válságok által is súlyosbított trianoni nehézségek között nem­csak a falusi munkás nép, hanem a törpe­birto­kosok és zsellérek milliói is nagyon mostoha, mondhatnám nyomorúságos viszonyok között élnek. Nem gondolok illetéktelen közigazgatási nyomásra, hanem csakis arra a helyes és kívá­natos befolyásra, amit eddig a faluk intelligens vezetősége a szegény népre gyakorolhatott. Amint az az apró, s az élet terhét mostanában nyomorúságosan cipelő falusi emberek úgy sza­vazhatnak, hogy semmiféle tekintettel se kell lenniök vezetőik példájára, tanítására, látó­körére, ismereteire és tapasztalatára, úgy egész belső lelkiviláguk sugallata szerint csakis olya­nokra fogják adni szavazatukat a titkosság fül­kéjében, akik bármit, de okvetlenül valami újat ígérnek, s általában nem fognak szavazni azokra, akiket lelkük belsejében így neveznek: »az eddigi urak«. Mert gondolat- és érzelem­világuk hamis, de egészen érthető sugallata szerint azt fogják mondani, hogy az »eddigi urak« vezetése alatt mentünk tönkre, próbál­junk tehát valami egészen újat, s amint mód­juk lesz titkosan szavazni, ennek semmi tekin­tet se áll az útjában. Mindenki, aki az apró, egészen szegény fa­lusi milliók lélektanát ismeri, azt fogja mon­dani, hogy ennél a megítélésemnél teljesen iga­zam van. Ez a meggondolás természetesen nem je­lentheti azt, hogy az intelligens osztályok veze­tésén alapuló mai kisfalusi világot meg akar­juk kövesíteni. Ilyen tendencia idővel még na­gyobb bajokhoz vinne. Ma már lehetetlen el­kerülni, hogy a falusi tömegek millióinak a lel­kébe be ne áradjanak olyan áramlatok is, ame­lyek azt diktálják, hogy saját társadalmi sor­sukat más osztályoktól függetlenül, szabadon irányítsák. De ha ez odavinne, hogy az ország ügyeinek intézéséből máról-holnapra egyszerre kiesnének mindazok, akiknek eddig a kezében­ volt az ország ügyeinek a vitele, ez beláthatat­­lanul súlyos társadalmi zökkenéshez vezetne, ami károsan hathatna az egész nemzeti életre is. Tehát igenis, a parlament minden polgári pártjának egyaránt szem előtt kell tartania azt a szempontot, hogy ilyen katasztrofális jellegű zökkenés ne álljon be a titkos szavazás nyomán. Jussanak szóhoz az új áramlatok is, de mégis a békés fejlődés igényeinek, mint elsőrendű nem­zeti szükségletnek, szem előtt tartásával, s a társadalmi egyensúly-tekintetek egészséges res­pektálásával. Ez olyan szempont, amelyben a képviselő­ház minden polgári pártjának osztoznia kell, s ez az igazság a lelki talapzata annak a bölcses­ségnek, ami a miniszterelnököt vezeti, amikor, az új választójog korszakos és sorsdöntő kér­dését a többi pártokkal létrehozandó okos har­móniában akarja megoldani, egyoldalú párti szempontok ártalmas versengő harca helyett.

Next