Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

4 PESTI HÍRLAP 1937. május 1., szombat. Griger Miklós erőteljes kritikája a meghiúsított diktatúrás törekvésekről és a választójogi reform gáncsolóiról Gazdasági és szociális kérdések a költségvetési vitában A képviselőház pénteken folytatta a költségvetési vitát. Griger Miklós (két­ párt) első beszédét tartotta ebben a képviselőházban. Bevezető szavaiban előadta, hogy a hatalom morális és fizikai brutalitása elzárta eddig előle a parlament kapuját, mert nem akart szolga lenni s mert van meggyőződése. Mint a vá­lasztási rendszer szenvedő alanyának, úgy érzi, első­sorban a választójog kérdésével kell foglalkozni. Megrendült lélekkel gondol Gömbös Gyula egyéni tragédiájára s nehéz feladat előtt áll, amikor bírála­­tot mond politikájáról, mert nem akar véteni a ke­gyelet ellen, de saját meggyőződése és a történelmi igazság ellen sem. Gömbös politikáját mindig káros­nak és veszedelmesnek tartotta, de sohasem vonta kétségbe jó szándékát és tisztakezűségét. Gömbös első rádió­beszédében hitvallást tett a titkos választó­jog mellett. Megígérte, hogy legkésőbb 1934 őszén beterjeszti a javaslatot. Mikor eljött ez az idő, újabb ígéretet tett Később mire járt, hogy a választójogot a kormánypárt akadályozza meg. Ezt a mendemondát maga Gömbös cáfolta meg. Valótlannak mondta, azt a híresztelést, hogy Bethlen akadályozta volna meg a titkos választójogot. Mégis javaslatot tett a Ház feloszlatására. Délelőtt a Házban még bizalmat sza­vaztatott meg a kormánynak, délután pedig felosz­latták a Házat. Ez nem állt ellentétben az alkotmány betűivel, de nem fért össze az alkotmány szellemével. Az akkori politikai adottságok nem indokolták a Ház feloszlatását. Bethlennel és a kormánypárttal a háta mögött a kormány helyzete szilárdnak látszott. Egy magyarázat van csak, a kormány el akarta foglalni azokat a hatalmi helyeket, amelyek révén elérni óhajtotta célját, amit a házfeloszlatás előtt be nem vallott: az egy­pártrendszert. A választás az el­lenzék legázolása volt, a legcsúnyább választás, amely valaha­ Magyarországon megtörtént. Ilyen választási tatárjárás után a belügyminiszter azzal dicsekedett, hogy a kormány a választás iránt tett ígéretét betar­totta, Antal István­ pedig Jászberényben diadalitás­­san kürtölte világgá, hogy tiszta harcban alul maradt az ellenzék. Az adófizető polgárok filléreiből kitar­tott Nép­sajtó tobzódott abban, hogy az eredmény nem a gőzhenger gyümölcse, hanem a reform­poli­tikáé. Vannak még bírák .. . ! A közigazgatási bíróság ítéletei azonban nem fedték az öndicsőítést. Hogy a brutális mandátum­­harácsolások nem döntötték kétségbeesésbe a neme­sebb magyar elméket, az elsősorban annak a bíró­ságnak köszönhető, amelynek hófehér tógáját a leg­ádázabb politikai harcok által felvetett szennyes hullámok sem tudták bepiszkítani. Hogy a magyar­ság nem tudott hozzátörpülni egy sivár pártöncélúság gondolatához, az ennek a nemes testületnek köszön­hető, amely őre az igazságnak, palládiuma az alkot­mánynak, mentsvára egy szabad nemzet jogainak. Az ítéletek nyomán felszabadult a nemzeti közvélemény. Vannak még bírák s addig nincs veszve az ország. Angliában ilyen sorozatos mandátummegsemmisíté­­sek után a kormány 24 óráig nem maradhatna a he­lyén. Nálunk esze ágába sem volt a kormánynak az erkölcsi megbélyegzés következményeit levonni. El­lenkezőleg térdre akarta kényszeríteni a bíróságot azzal, hogy az igazságügyminisztérium fenhatósága alá akarta rendelni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Hogyan lehet ilyet mondani? Grigor: Annak a kormányrendszernek ízlését nem sértette, hogy olyan képviselők ülnek mögötte, akiket halottak szavazatai juttattak mandátumhoz, lelkiisme­­r­etét nem háborgatta a bíróság által megbélyegzett törvénysértő bűnhalmaz. A magyar bíróság egy zord korszakban visszaadta a nemzetnek a bírói független­ségbe vetett hitét. Ez azt a feladatot rótja ránk, hogy életre-halálra megvédelmezzük a bírói függetlenséget, mint a legerősebb alkotmánybiztosítékok egyikét. A bírói függetlenséget nálunk nem bástyázzák kellőkép­pen körül. Lázár igazságügyminiszter: Sehol sincs jobban körülbástyázva. Griger: A kormány azt, aki kellemetlen ítéletet hoz, háttérbe szoríthatja. Az előző kormány — foly­tatta — szélnek eresztette a régi parlamentet azzal, hogy sürgősen tető alá kell hozni a választójogot. A csuklyásokat, mordályosokat, lesipuskásokat, a titkos választójog ellenségeit leteperték. Minden józaneszű ember azt gondolta, hogy most már semmi akadálya sincs a titkos választójog megalkotásának, mégis a diadalmas választási anabázis után is a kormány a fagyos elutasítás álláspontjára helyezkedett. Azt mond­ták: a kenyér fontosabb, mint a választójog. Pedig az előző kormányuralom nem több kenyeret jelentett, hanem több szolgaságot és bilincset, kevesebb szabad­ságot és jogot, kísérletet az egypártr­end­szer, a totalitás, a parancsuralom, idétlen diktatúra bevezetésére. Ab­ban a helyzetben a kormány azt tehette, amit akart és ahogy igaz,­ hogy nincs ember, aki a hatalom korlát­lanságát és a felcsigázott dicsvágy és hatalmi tudat ostromát az egyensúly veszélye nélkül ki tudná bírni, szegény Gömbös Gyula sem volt kivétel, annál ke­vésbé, mert akadtak mellette alvezérek, akik minden áron bele akarták szuggerálni, hogy ő a hivatott vezér. A diktatúrának végleg befellegzett Szomorú és veszedelmes korszak volt• A nyílt­­Uktajt'Ma­ nem olyan veszedelmes, mint a burkolt, mert az előbbi ébrentartja a nemzet lelkiismeretét, a burkolt diktatúra, mint Eckhardt mondta — a nem­zet elaljasodásához vezet. A letiport nemzet felemelkedik, az elaljasodott nemzet meghal. Hogy a magyar nép legalább lélekben az áldiktatúrás rendszernek nem adta meg magát, néhány bátor férfiúnak, elsősorban Eckhardt Tibornak és azoknak a sajtóorgánumoknak köszönhető, amelyek lelkiismeretüket nem adták bérbe a hatalomnak. Ha vannak még a levitézlett parancs­uralmi kísérletnek rokkant katonái, akik még most is diktatúráról ábrándoznak, ezeknek a saját jelszavaik­tól megszédült fanatikusoknak azt mondja: tudják meg, hogy végleg befellegzett nekik s minden kísérlete­zésük és erőfeszítésük, bátorságunk, szabadságszerete­tünk, az alkotmányhoz való ragaszkodásunk sziklá­ján hajótörést fog szenvedni. A diktatúrára törő irány­zat megfeneklett. Jött a Darányi-kormány s a megnyugvás érzése lett úrrá, megváltozott a légkör a belpolitikai életben. A miniszterelnök első ténykedése, hogy érintkezést keresett az ellenzék vezéreivel, rokonszenvet keltett. Hasonlóképpen a választójogi értekezlet és az ajánlási reform is. Gyanakvást kelt, hogy a kormánypárt a választójog megoldása kérdésében nem egységes. A Nép egyik alelnöke kijelentette, hogy a demokráciát végleg törölte szótárából. Az ő pártjabeliek közül azok, akik birtokon belül vannak, legszívesebben a főszolga­bírók követküldési jogát iktatnák törvénybe. (Felkiál­tások a jobboldalon: Ez gyanúsítás■) Gyanút kelt az is, hogy a Nép-kurzuson változás nem történt. A postásoktól és vasutasoktól most is szedik a NEP-tagdíjat Postásoktól és vasutasoktól ma is beszedik a NEP tagdíjakat, a miniszteri rendelet dacára. A kereske­delmi miniszter fennhatósága alá tartozó d­r. Botka és dr. Komáromy urak körleveléből ez megállapítható, mindössze annyi változás történt, hogy a hónap hato­dik napjától szedhető be az összeg. Megmaradt tehát a közalkalmazottak presszionálásának és megsarcolá­sának ez a rikító szégyenfoltja. Az is gyanút kelt, hogy a Darányi-kormány az előző kormány főispán­jait nem rostálta meg. Pedig bőven vannak köztük, akik leigázták a társadalmat, városok és vármegyék békéjét dúlták fel. Nem bizalomkeltők a kormány­sajtó naiv ömlengései a diktatúráért. Mihelyt valahol a nyugati,­vagy keleti égbolton feltűnik a diktatúrá­nak egy új csillaga, örülnek neki, mint a vad ember vagy gyermek a színes üveggömbnek. Ezek nem min­den kétséget kizáró jelenségei annak, hogy a minisz­terelnök a zavaros politikai múlt likvidálásában eré­lyes lesz s hogy rövid időn belül megcsinálja a titkos választójogot. Legutóbbi nyilatkozata némi reményt keltett, de biztonságot csak olyan kijelentése nyújtott volna, hogy megcsinálja a választójogot, vagy hogy többé nyílt szavazás nem lesz. Kik akarják elgáncsolni a titkos választójogot? Osztja Eckhardtnak azt a véleményét, hogy a mi­niszterelnök személye kiváltképpen alkalmas a nem­zeti összefogás megteremtésére és hivatott a választó­jog titkosságának a megoldására. Helyzete nem köny­­nyű, mert három oldalról indultak meg az elgáncsoló törekvések. Egyfelől állanak a diktaturás irányzat hívei (gróf Festetics Domokos: Ez álom!) akik az utóbbi időben azért léptek fokozott erővel a lázítás te­rére, hogy a forradalmi mozgalom rémképének felidé­zésével visszariasszák a kormányzatot a titkos válasz­tójog bevezetésétől. Másfelől jelentkeznek aggodalmas konzervatív körök, végül ott vannak, akik hatalomfél­­tésből nem akarják a reformot, mert ez az ő uralmuk összeomlását jelentené. . Ezek a legmegátalkodottabb ellenségei a titkos választójognak s inkább meghal­nak, de hatalmukról le nem mondanak. Mégis azt mondja, hogy a becsületes választójog megteremtése a miniszterelnök kezébe van letéve. Ha elszánt az aka­rata, meg tudja csinálni, de ennek előfeltétele, hogy ne mutasson gyengeséget és mondja azt, hogy „a be­csületes tiszta választójoggal állok és nem bukom". Amíg az említett aggasztó tünetek nem szűnnek meg, nem fogadja el a költségvetést. (Taps és éljenzés az ellenzéken.) " A súlyos adóterhek Tóth Pál (Nép) kijelentette, hogy a Nép egysége­sen akarja a titkos választójogot, csak a részletkérdés­ben vannak különbségek. Az Alföld problémáival fog­lalkozott, sürgette az adózás arányosítását, majd azt kérte, hogy a társadalombiztosításból ne zárják ki a földmunkás rétegeket. Láng Lénárt (kisg.) szerint ha javult is a gazda­sági helyzet, sürgős gazdasági kérdéseket távolról sem oldottak meg. Elsősorban az agrárlakosságot kell se­gíteni. Mentesíteni kell a túladóztatástól a legszüksé­gesebb élelmicikkeket. Az egész vonalon felemelték a kisemberek adóját. Tiltakozik az ellen, hogy a kis­gazdapártot izgatás vádjával illessék. Olyan jelensé­geket lát, hogy izgatnak Magyarországon a kisebbsé­gek ellen. Kisebbségeink hű polgárai a nemzetnek, ez­zel szemben elvárhatják, hogy őket egyenlő polgárok­nak tekintsék. Nem fogadja el a költségvetést Pintér József (Nép) az iskolánkívü­li népművelés reformját sürgette. Kéri a közmunkák gyors megin­dítását. A szélsőségek elleni küzdelem leghatásosabb módja a szociális reformok sürgős magvalósítása. A falu ifjúságát szerinte nem volna szabad a fővárosba engedni, mert itt elveszti munkakedvét. Riesz Ádám (kisg.) a kisgazdák helyzetének eny­­hítését kérte és a kisipar válságával foglalkozott. Szóvátette, hogy állatállományunk csekély s ha expor­tálunk is, a bőség csak látszat. A költségvetést nem fogadta el. .. Gróf Teleki Mihály (Nép) visszautasította Griger Miklósnak Gömbös Gyula emléke ellen intézett táma­dását. Arról beszélt, hogy a cukorfogyasztás erősen visszaesett, azután a tanyai világ elmaradt közegész­ségügyi viszonyait világította meg, rámutatva arra, hogy a szülések 25 százaléka szülésznő nélkül történik. Malasits Géza (szoc.) határozati javaslatban kérte a lisztforgalmi adóváltság megszüntetését. Kijelentette, hogyha lehetővé tennék, hogy a munkásság önállóan szervezkedjék, egy csapásra megoldanák a szociális kérdéseket. Bornemisza Géza miniszter: Helyes, de csak nem­zeti alapon szervezkedjék. Ronkay Ferenc (Nép) helyesnek tartja a költség­­vetést, de a mai adóztatási rendszeren feltétlenül vál­toztatni kell, mert nem az abszolút igazságosság alap­ján épült fel. A legigazságtalanabb adónem az alkal­mazottak különadója. Esztergályos János (szoc.): Adják vissza a köz­­alkalmazottaknak a levont összegeket. Ronkay: Az ifjúsági problémánál nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a feltörekvő ifjúság egyedül az államtól kapjon elhelyezést. Vegye ki részét a magángazdaság is. Tauffer Gábor (két­ párt) szerint mindaddig nem lehet reális költségvetési egyensúlyról beszélni, amíg a tisztviselői fizetéscsökkentések és a túladóztatás rend­szere fennállanak. Elkésettnek tartja a kormány szo­ciális programját, amely tulajdonképpen csak annak az előkészítése, hogy a titkos választójog életbelépte­kor nyugodtabb legyen a hangulat. A diktatúra hívei attól félnek és azért halogatják a titkos választójogot, mert a nép majd ítéletet mond felettük. A költségve­tést nem fogadja el. Szalay László (Nép) a népegészségügy kérdéseivel foglalkozott. Kérte a cukor árának leszállítását, majd rámutatott arra, hogy a községi és közjegyzők teher­mentesítése és sok felsőbb hatóságtól való függetle­­nítése kívánatos volna. Nagy elismeréssel emlékezett meg a nemzeti hadsereg kiváló szelleméről, kérte a kormányt, hogy annak fejlesztésére az állam teher­­viselőképességéhez képest minden áldozatot hozzon meg. A nyugdíjteher emelkedésének útján nem mehetünk tovább Dinnyés Lajos (kisg.) azt hitte volna, hogy a költ­ségvetési vitában a kormánypárt nagy bajnokai ki-­s fejtik politikájukat, beszélnek az egykézrendszerről, a diktatúráról, a dacos téglahordásról és a többi nagy elgondolásról, ehelyett azonban néma leventék ma­­­radtak. A jelenlegi költségvetés ismét nem reális, 54 százalékát­ teszik a nyugdíj- és személyi járandó­ságok. A nyugdíjteher emelkedésének útján nem me­ , ,­hetünk tovább. A rettenetes teherszaporodás fő oka az, hogy mindenkit a lehető legmagasabb nyugdíjjal küldenek el. Nem lehet reális, az olyan költségvetés, amely kizárólag csak az adóemelésen épül­ fel és csak­ azokat az adókat emelik, amelyek a legszegényebb néprétegeket érintik. Kifogásolja a főispáni fizetések 500 ezer pengős tételét is, mert ha a főispán fizetett köztisztviselő, akkor nem lehet a kormány élharcos kuvasza. (Kornis Gyula elnök rendreutasitja.) Giiger Miklós: Azonosítom magam vele. Az elnök: A képviselő urat is rendreutasitom. Dinnyés: Ha a főispán pártpolitikus akar lenni, kövesse a régi főispánok példáját és egy arany jel­képes fizetést vegyen csak igénybe. A költségvetést nem fogadja el Griger beszéde és a kormánypárt Griger Miklós az ülés végén személyes megtá­­madtatás címén visszautasítja gróf Teleki Mihály meg­jegyzéseit. Nem Gömbös Gyula személyét támadta, hanem egész kormányzati rendszerét. Lehet, hogy ki­jelentései kellemetlenek voltak a kormánypártnak, de semmiesetre sem gyűlöletből fakadtak, mert nem gyűlöl a világon senkit, de mélységesen megveti az érdekpolitikusokat, viszont tiszteli azokat, akik a po­litikában is hűséget gyakorolnak és mutatnak. A ha­lott sírját nem illik és nem szabad fedezékül felhasz­nálni azoknak, akik az ő politikájának sugalmazói, támaszai és főleg haszonélvezői voltak. Gróf Teleki Mihály kijelentette, hogy Griger egyik bántó megjegyzését Gömbös Gyulára lehetett érteni, ezért tiltakozott a felszólalás ellen. Grigert va­­lószínűleg az irányította, hogy sok választáson siker­telenül kísérletezett. Fábián Béla: Nem a nép tehet róla, hogy nem engedték oda szavazni, ahova akart. Az elnök figyelmezteti gróf Telekit, hogy ne men­jen ellentámadásba. (Derültség.) Griger Miklós újra szólásra jelentkezik, de az elnök az egész Ház derültsége közben jelenti ki: — A képviselő urak olyan lojális hangot használ­tak, hogy igazán kár minden további szóért. Hétfőn délelőtt tíz órakor folytatják a költségve­tési vitát. Nagy sztrájkmozgalmak Angliában London, ápr. 30. A szállítómunkások szak­­szervezetének határozata értelmében a londoni társasgépkocsik vezetői és jegyszedői pénteken éjfélkor sztrájkba lépnek. v . A bányászok bizalmi férfiainak, értekezlete pénteken kimondotta, hogy május 22-én az egye­sült királyság valamennyi bányájában megszün­tetik a munkát.

Next