Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-14 / 108. szám

4 Lázár igazságügyminiszter a lázítást, bármely oldalról történjék, a legerélyesebben elfojtja A bírák fizetésrendezését és a zugsajtó megrendszabályozását sürgették az igazságügyi költségvetés vitájában A képviselőház csütörtökön megkezdte a költség­­vetés részletes tárgyalását. Először az igazságügyi tárca költségvetése került sorra. Krüger Aladár előadói beszéde után Dulin Jenő (függ. kisg.) arról beszélt, hogy a kor­mánysajtó állami pénzzel való­ támogatása helyett in­kább az igazságügyi tárcát kellett volna jobban do­tálni. A bírák régi javadalmazásának visszaállítását és a bírói létszám emelését kívánta. A szabadsajtót félti a zuglapoktól, mert ha a betyár kalandokat nem to­rolják meg sürgősen és szigorúan, ezzel a sajtósza­badságot veszélyeztetik. Lányi Márton (Nép) arra utalt, hogy az új német szellem, amely ellentétben áll a magyar szellemmel, nem érvényesülhet a magyar jogfejlődésben. Rend­szabályokat sürgetett a zugsajtó ellen a komoly sajtó tekintélyének megóvása érdekében. Meizler Károly (ker. párt) a lapalapítás kérdésé­nek rendezését, majd a családvédelem törvényes sza­bályozását sürgette. A szocialisták zajos közbeszólásai között támadta a francia miniszterelnöknek fiatal ko­rában írt, most megjelent könyvét, azután az álláshal­mozások megszüntetését és a házassági törvény re­formját kívánta. Antal István (Nép) azt fejtegette, hogy a sok tör­vény nem jelenti a jogbiztonságot, hanem sokszor a jogrend hiányát. A magyar földműves múlt századvégi tragikus összeomlásában nagy része volt a külföldi jogszabályokat lemásoló, a különleges magyar viszo­nyokra figyelemmel nem lévő liberális törvénygyár­tásnak. Rupert Rezső: Szegény Szilágyi Dezső! Antal követelte a részvényjog reformját. (Felkiál­tások az ellenzéken: Tíz éve követeljük! Horváth Zol­tán: Kisajátítják az ellenzék programját.) Sürgeti a magyar banktörvény megalkotását és a szövetkezeti jog modern revízióját. Peyer Károly (szoc.) utalt arra, hogy az ellenzék az előbb elhangzott követeléseket már évek óta sür­gette. A pécsi bányászsztrájkkal kapcsolatos bírósági tárgyalásról azt a kijelentést tette, hogy ezt a pert a bányakartel rendelte meg. Lázár Andor igazságügyminiszter: Pert nem lehet megrendelni. Ne tessék ilyeneket mondani. Petainek József (Nép) szerint szükséges lenne a műszaki bíráskodás bevezetése. Fábián Béla (függ. nemz. dem.) arra utalt, hogy Antalnak Gömbös Gyula környezetében módja lett volna törvényeket sugalmazni. Régebben Gömbös sofőrt­ tempójának tapsoltak, most Darányinak, aki azt mondja, hogy ő nem siet. A miniszterelnök figyelmez­tetett arra, hogy ne hordjanak égő fáklyát a falukban. A városban is elég a lőporos hordó, amely felrob­banhat. Vázsonyi János (nemz. dem.) azt fejtegette, hogy nem lehet divatos jelszavak prédájává tenni a magyar törvénykönyvet. Sajtószabadságot kér és nem szaba­dosságot, amely az igazi magyar sajtónak ellensége. 1 * Szigorúbb eljárást a választási bűncselekmények elkövetői ellen Soltész János (függ. kisg.) szigorúbb eljárást kér a választási büntettek elbírálásánál. Mózes Sándor (függ. kisg.) azt kívánta, hogy a vi­déki bírákat is vegyék tekintetbe az előléptetéseknél. Mojzes János (függ. kisg.) szerint ma kétféle tör­vényt ismernek: az egyiket megtartják, a másikat — amilyen a választási törvény­t büntetlenül lehet meg­szegni. Sztranyavszky Sándor elnök: A magyar törvény­­hozás házában nem lehet így nyilatkozni a magyar törvényekről. Malasits Géza (szoc.) sürgette a rehabilitációs tör­vény megalkotását. Drobni Lajos (ker. párt) a bírói függetlenség ér­dekében a bírák számára nagyobb fizetést kiván. Csoór Lajos (népakarat) szerint a községekben újra be kell vezetni a régi békebíráskodás rendszerét. Rupert Rezső (Kossuth-párt) rendkívül fontosnak tartja, hogy elsősorban a hadsereg tisztikarának és a bíróságnak a fizetését rendezzék. A pereskedés drága­ságáról beszélt, majd az ellen emelt szót, hogy a kivé­teles hatalmat ma is fenntartják. Az igazságügyminiszter a készülő törvénytervezetekről Lázár Andor igazságügyminiszter megköszönte az igazságszolgáltatás szerveiről elhangzott elismerő kri­tikákat, majd azt fejtegeti, hogy a bíróság és ügyész­ség teljes erejével igyekszik a jó és gyors igazság­szolgáltatás előfeltételeit megvalósítani. Adatokkal világítja meg, mennyire meggyorsult az utóbbi évek­ben az igazságszolgáltatás. Maga is azt tartja, hogy a bírói függetlenség elengedhetetlen feltétele az anyagi függetlenség, ezért minden lehetőséget megragad, hogy az ország helyzetéhez képest a bírói kar helyzetén javítson. Gazdasági szaktanfolyamokat rendszeresített a bíróság részére. Hasonló célt szolgál, hogy a polgári perrendtartásban igazságügyi, műszaki és gazdasági tanács létesítését tervezi. Húsz fiatal fogalm­azót ki­küldött vállalatokhoz egyévi szolgálatra, szakismere­tek megszerzésére; ezt az eljárást folytatni fogja. A legszigorúbban utasította az ügyészi kart, hogy■ minden, a nemzet és a társadalom biztonságát veszé­lyeztető megmozdulással szemben a törvény teljes szigorával lépjenek fel és az ilyen ügyeket a leggyor­sabban juttassák befejezéshez. Az ügyészségnek a sajtó ellenőrzésére irányuló munkája sok tekintetben nem egészen hatásos, mert a Sajtótermékek olyan tömege érkezik az ügyészségekhez, hogy azok alapos­­ átvizsgálása igen nehéz feladat. Felkérte a miniszté­riumokat és egyéb állami hatóságokat, hogy ebben a­ munkában legyenek az ügyészség segítségére. Azt fejtegeti ezután, hogy nem új törvények alko­tása a fontos,­­ hanem a meglevő törvények helyes alkalmazása. Az akadályozó jogszabályokat lehetőleg ki kell küszöbölni, mert a produktív munkának igen gyakran gátlói. (Zajos helyeslés.) A tagosítási mun­­­­kálatok gyors tempóban folynak. A részvénytársasági jogreform szövegezése az érdekeltségektől beérkezett­­ válaszok feldolgozása alapján rövidesen megkezdődik. Nem tud naptári dátumot mondani. Friedrich István: Pedig Darányi eleget ígért már. Lázár: Darányi Kálmán még mindig megtartotta azt, amit ígért. A részvénytársasági jog keretében fog gondoskodni az oda befektetett vagyon biztonságáról. A szövetkezeti központokról és ellenőrzésükről szóló törvénytervezet elkészült. A polgári perrendtartás reformja előkészítés alatt áll. A törvényjavaslat fel fogja ölelni a polgári perrendtartás egész jogi anya­gát. A büntető perrendtartás módosítása terén ugyan­ilyen munkálatok folynak. A büntetőtörvénykönyv­ hézagainak pótlására tervezet készül. A sajtótörvény kérdésében akkor lesz módjában a Háznak állást fog­lalnia, amikor ez a törvényjavaslat ide kerül. Az el­készült tervezet jelenleg hozzászólás végett a társ­minisztériumokban van. A kereskedelmi eljárásról törvénytervezet kerül rövidesen a Ház elé. Az alkot­mányjogi javaslatokról érdemben nem óhajt nyilat­kozni. Visszautasította Giigornek azt a kijelentését, hogy­ a közigazgatási bíróság ellen a kormány büntető expe­díciót indít. A jelenlegi főfelügyelet sem befolyásolja a bírói függetlenséget, de az igazságügyminiszter fő­­felügyelete még ennél is jobban megfelel. Az­ össze­férhetetlenségi kérdésben a miniszterelnök nyilatko­zatához nincs hozzátenni­valója. Az, hogy egy tör­vény új, nem biztosítja, hogy jobban betartják, mint a régit. A kivételes hatalomra nézve teljesen egyetért a Kúriával. A kormánynak az a politikája, hogy a fennálló rendeleti intézkedéseket lassan az alkotandó törvényekbe átviszi. Az országnak, hogy produkálni tudjon, békére és nyugalomra van szüksége, ezért a lázítást és nyugtalanságkeltést, bármely oldalról jöj­jön is, a legerélyesebben el fogja fojtani. (Helyeslés.) A rehabilitáció kérdésével komolyan óhajt foglal­kozni; a Balogh Jenő-féle törvényt teszi kiinduló­pon­tul, örömmel látta azt az általános vágyat, hogy Ma­gyarország igazságszolgáltatása, amelyre méltán le­hetünk büszkék, olyan maradjon, amilyen volt és a jövőben lehetőleg még jobb is legyen. (Taps a kor­mánypárton.) Ezután részleteiben is elfogadták az igazságügyi költségvetést. Pénteken a honvédelmi tárca kerül sorra. tak­ból. Hát csak maradjon itt! . . . tartsa meg magának! Dühösen megfordult és kirohant az ajtón. Lebenye csak most kezdett dühöngeni. Mo­rogva járt az asztal körül. Egyszer csak megállt a segéd előtt. — Hanem az mégsem járja hogy maga a há­tam mögött csinál ilyeneket! Elcsavarja a leányom fejét és hagyja, hogy ilyen helyzetbe kerüljek. Hát miért nem szólt nekem már előbb? Józsi kínosan hümmögött. — Ne haragudjék, főnök úr . . . régen szeret­jük egymást . . . meg is akartuk mondani, de fél­tünk ... nem a főnök úrtól, hanem attól, hogy ha nem lesz együtt az a kis pénz, amivel új üzletet nyithatunk, akkor nem is kérhetem meg Piroska kezét. — Aztán honnan szedte össze azt a sok pénzt? — Négy év óta kuporgatom. Különmunkát­­s vállaltam. Ünnepnaponkint, éjszakánkint dolgoz­tam. Józsi várta, hogy majd mond valamit Lebenye, de az hallgatott. — Főnök úr — kérdezte félénken. — Azért nem akarja nekem adni a leányát, mert én csak iparos vagyok? ... Lebenyének olyan dühösen csattant fel a hangja, hogy Józsi ijedtében minden reménység­ről lemondott. — Ne beszéljen ilyen szamárságokat! Hát én nem vagyok az? Hát nem becsületes kenyér ez? ... Ilyet mondani! . . . Jobb lesz, ha bemegy Piroská­hoz és megmondja neki, hogy kiadtam Gorcsák úr útját ... Lebenye egyedül maradt. Egy darabig csöndesen állt, aztán ócska bőr­­tárcát húzott el, kivett belőle egy fényképet. So­káig nézte elérzékenyült arccal. — No, anyus — motyogta magában — Piroska férjhez megy . . . Mégis neked lesz igazad . . . Mesterné lesz a leányunkból is ... Istenem! . . négy évig dolgozott, kuporgatott érte . . . akár­csak én valamikor . . . érted . . . Hát miért ne lennének ők is boldogok? PESTI HÍRLAP 15­37. május 14­., péntek". ­ Hiány vagy többlet van-e a főváros 1936. évi zárszámadásában? A főváros pénzügyi szakbizottsága csütörtökön dr. Karafiáth Jenő főpolgármester elnöklésével ülést tar­tott. A főpolgármester közölte, hogy az 1937. évi költ­ségvetés módosításának tárgyalását levették a napi­rendről és így a bizottság a főváros 1936. évi záró­számadását vette tárgyalás alá. Bejelentette azt is, hogy a zárószámadás átvizsgálására kiküldött albizott­ság befejezte munkáját és a vizsgálat eredményekép­pen kialakult megállapításait és javaslatait előterjesz­tette Az előterjesztést Homolyay Rezső főjegyző ol­vasta fel. A jelentéshez elsőnek dr. Láng Lajos (szabadság­párti) szólt hozzá. Az autonómia sérelmét látja abban, hogy a zárszámadások áttanulmányozására időt nem engednek. Megemlítette, hogy a pénzügyi bizottság tagjai nem hivatalos adatokból, hanem csak újságköz­­leményekből ismerik a főváros pénzügyi helyzetét. Ja­nuárban például cikkek jelentek meg arról, hogy a főváros Berlinben az 1930. évi külföldi tartozása ügyé­ben nagyszerű egyességet kötött, ami a fővárosnak milliós hasznot hozott, — erről a körülményről a zár­számadások említést sem tesznek. Ez a rendszer az autonómia teljes elsorvadására vezet. A felszólaló sze­rint a zárószámadás nem alkalmas a tényleges helyzet megismerésére. A zárszámadás szerint 1.212.000 pengő a deficit. Ha azonban a zárszámadás önmagához kö­vetkezetes akar lenni, akkor az IMI miatt beállított 1.800.000 pengős nem létező terhet számításon kívül kell hagyni és így a zárszámadás szufficites lenne. Ez nem felel meg a valóságnak. A közgyűlés most szava­zott meg 28 millió újabb kölcsönfelvételt, többek kö­zött azzal az indokolással, hogy az 1936-os év deficitje hatmillió. Ha most azt mutatjuk ki, hogy deficit nincs, akkor a kölcsön felvételének indoka elesik és akkor a kölcsönhöz kormányhatósági jóváhagyás el nem érhető. A főváros a deficit fedezésére újabb és újabb kölcsö­nök felvételével operál. Ha a korábbi évek deficitje el is homályosul, ennek oka az a körülmény, hogy az üzemek évről-évre nagyobb összeget adnak a községi háztartás céljaira és hogy a polgárság teherbíró képes­sége a maximumon túl van. Indítványt terjesztett végül elő, hogy az Elektromos Műveket utasítsák, hogy a közönségtől az árammérő használatáért külön díjat ne szedjen. A zárszámadást nem fogadta el. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester megígérte, mindent el fog követni, hogy jövőben a zárszám­adás április 15-én a bizottsági tagokhoz jusson. Szendy Károly polgármester kijelentette, hogy a törvény rendelkezése szerint a zárszámadást május 15-ig kell a kormányhoz fölterjeszteni, előzőleg azon­ban sok munka van ezzel, mert különböző fórumo­kon kell ennek átmennie. Reméli, hogy a főpolgármes­ter kívánságának a jövőben meg fognak tudni felelni. Dr. Révész Mihály (szoc­dem.) rámutat arra, hogy a zárszámadás kedvező eredménye elsősorban abból ered, hogy a tisztviselők és a munkások fizetését nagy­mérvben csökkentet­ték. Ezt azonban mai arányában fenntartani nem szabad. A takarékosságot általában helyesli, de csak addig, amíg az az életmenet fejlődésé­nek akadályául nem szolgál. Dr. Ernszt Sándor nem látja a közgazdasági élet javulását a gyakorlatban. A kiadások is folyton emel­kednek és már elérték azt a felső határt, amelyen túl nem volna szabad menniök, de erre semmiféle ga­ranciát nem lát. Dr. Deményi Aladár (Nép) kifogást emel a zár­számadás ellen, mert ebben 5.221.000 pengő költség­­vetésszerű pénzhiány jelentkezik, amelyik hiány fe­dezéséről gondoskodás nem történt. Dr. Bródy Ernő (szabadságpárt) a városok polgári lakosságának elviselhetetlen terheit teszi szóvá. A bor­­fogyasztási adót, amely a városokat illeti, a felére szállították le, a városok forgalmi adórészesedését óriási mértékben csökkentették s most arról vitatkoz­nak, hogy milyen mértékben vonják meg a városok­tól az eddig élvezett városi vámokat. Szendy Károly polgármester válaszolt. A kedvező külföldi tárgyalásokról azért nem adtak ki hivatalos jelentést, mert ezek a tárgyalások még nem fejeződtek be. Megállapította, hogy a költségvetés nem túlzottan optimista, mert ugyan bizonyos fokú gazdasági javulás tapasztalható. Tény hogy a nyugdíjterhek állandóan növekedtek, de ez általános jelenség, mert az életkor kitolódott. A fővárosnál senkit idő előtt nem nyugdí­jaznak. A fiatalság problémájával állandóan foglalko­zik a főváros vezetősége is s aggodalommal kell meg­állapítani, hogy a szellemi szükségmunkások nagy része idővel a fővárosnál ragad, ami nem helyes, mert ezt a problémát egészen más módon kell megoldani. Ami a városi vámok kérdését illeti, itt bizonyos hangulat­­keltés mutatkozik a fővárossal szemben, mintha a fő­város a városi vámok szedésével a drágaságot nö­velné. Szemben a vidéki városokkal, melyek néhol 10—12 százalék vámot szednek, a főváros mindössze másfél százalék városi vámot ró ki s az ebből befolyó, mintegy hétmilliónyi összeget a Közmunkatanács ren­delkezésére bocsátják, a város fejlesztése céljából. Dr. Bódy László tanácsnok is részletesen válaszolt a felszólalásokra és kilátásba helyezte, hogy amint­ a tarifareform kedvező hatása mutatkozik, akkor a vil­lany- és a gáz-árammérő díjakat revízió alá veszik. A maga részéről szintén cáfolja azt az állítást, mint­ha azért lennének magas élelmiszerárak, mert a fővá­ros magas városi vámokat szed.

Next