Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-19 / 111. szám

8 PESTI HÍRLAP 1937. május 19., szerda. Nem volt eső , mégis mindenki elázott a Király-dijon (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) Ezen a gyönyörű májusi napsütéses délutánon el­maradt a hagyományos Király-dij-eső, és mégis mindenki elázott, aki a totalizatőr-kasszák közelébe ment. Örökké emlékezetes lesz az 1937. évi Király­­díj, amely negyvenegyéves fennállásának legnagyobb meglepetését hozta, Rubin ur Caruso nevű verseny­lovának jóvoltából. Az első futam kezdete három órára volt kitűzve, de már negyedhárom felé megkezdődött az ünnepi felvonulás. A hölgyek nyugodtan felvehették a nyári toaletteket, a nagy szalmakalapokat, a zavartalan kék égen sehol se látszik a legparányibb sötét felhő sem. A virágos kalapok és tarka ruhák nyugodtan jö­hettel, s így a cilinderek és a zsakettek mellől elma­radt a drap esőköpeny. Ha a krónikás odaállt az első hely bejáratához, alig győzte jegyezni a bevonulók toalettjeit, a nagy Király-dij-ruhákat, amelyre heteken keresztül ké­szültek a dámák és a szalonok. Heteken keresztül va­lóságos haditanácsot tartottak s jaj volt annak, aki egy ilyen hadititkot elárult. E sorok írója ama bizo­nyos Rascal harmadik győzelme óta minden Király­­díjon ott volt — kivéve a háborús éveket —, de nagy szakértelme ellenére is kénytelen volt maga mellé venni egy hölgyet, aki, ha a lovak súlyát, származá­sát és esélyét nem is ismeri annyira, de annál jára­tosabb a különböző szinűi imprimék világában. Tehát az ő lelkén szárad, hogy ha valami kima­radt az alábbi divatrevüből. Gróf Bethlen Istvánné az első, akit ceruzánk hegyére kapunk. Fehérmintás sötétkék imprimézsorzsettben jelent meg, amelyhez fehérszalagos széles sötétkék kalapot viselt. Gróf Zi­chy Jánosnén fekete-sárga imprimé kazak volt fekete aljjal, "gróf Majláth Zdenka kék-fehér csikós kosz­tümben, kékvirágu kalapban jött el a Király-dijra. Herberstein Mária grófnő színes impriméruhában, színes virágfogukal, gróf Cziráky Lászlóné fekete ka­bátban, fekete-fehér ruhában, gróf Szapáry Erzsébet lila imprimében, báró Ullman Györgyné nyersselyem kosztümben kis sárga kalappal, Heinrich József­né fekete selyemkosztümben, Purgly Sándorné színes imprimében, gróf Chamare Felixné fekete-fehéren, báró Herzog Andrásné fekete-fehér imprimében vi­­rágfogukkat, Baar-Baarenfels osztrák követ felesége sötétkék-fehér imprimében, Pignatelli hercegné kék­­rózsaszin imprimében, a Gschwindt-lányok: Schmidt Richárdné fekete-rózsaszin imprimében, gróf Hadik Antalné fehéralapú sötétkékben, sötétkék szalagos panamakalappal, gróf Zichy Mária piros-sötétkék imprimében, kék szalmakalappal, gróf Bernsdorfné zöld-fehér kompléban és fehér turbánban. A hölgy mellettem, aki, mint mondom, nagy igye­kezettel és szakértelemmel diktálja nekem a toalette­ket, mint egy refrént ismétli állandóan: imprimé, im­primé, imprimé. A sok tarka imprimé között szinte jólesik az urak fekete zsakettje és cilindere, sőt szürke cilindere, a tisztek zsinóros atillája. Pedig az urak is eljöttek szép számmal, névsort alig lehet adni, mindenki ott volt. Betegsége óta először jelent meg gróf Andrássy Géza, akit nagy örömmel üdvözöltek. Három óra előtt érkezett meg a kormányzó és fe­lesége. Horthy Miklósné drapp ruhát viselt kékrókával, fején pedig bársonyszalagos barna panamakalap volt. Közben egyre sűrűbb lesz az autós felvonulás, már jóval a főbejárat előtt kell kiszállni a kocsikból s mel­lettem a szolgálatkész hölgy is már egyre gyorsabban diktálja a sok imprimét. Báró Lipthayné kék rózsa­színű imprimében, gróf Sigray Margit világos imprimé­­kabátban, gróf Pejacsevich Albertné fekete kabátban és szintén világos imprimében, báró Prónay Györgyné fehérben, gróf Esterházy Alice gyönyörű vörösmuskát­lis kalapban és angolos kompiéban, Darányi Béláné sárga kabátban fekete togu-kal, gróf Khuen-Héder­­váry Károlyné fekete selyemkompiéban, gróf Teleki Józsefné piros-fehérvirágos ruhában. De az ismeretlenek is kitettek magukért. Szóval szép és díszes volt a felvonulás, ahogy az már illik a Király-díjhoz. A zsakettek és cilinderek nézték a höl­gyeket, a hölgyek nézték egymást, illetve nézték egy­más ruháit, a ravasz és csodálatos impriméket, amik néhány héttel ezelőtt még súlyos hadititokként kezel­tettek a különböző Margitok és Júliák szalonjaiban. S miután mindenki jól megnézte a másikat, elin­dultak a totalizatőrkassza felé, hogy az első futamban megfogadják a holtbiztos Szerenádot. S miután meg­fogadták Szerenádot — Szepes nyert. — Ez a nap is jól kezdődik. Ezt csak úgy viccesen mondták, mert akkor még senki sem tudta, csak talán hátul az istállóknál egy rejtélyes Caruso nevű paripa, hogy lesz itt még ma nagyobb meglepetés is. Minden izgalom nélkül lezajlott a második és har­madik futam is s a táblára már kirakták a Király-díj indulóit. Közben pompás négyes magyar fogaton, cifra sallangos szerszámmal, zsinóros huszárral a bakon a nap jelentőségéhez méltóan megérkezett József királyi herceg és Auguszta királyi hercegasszony, megkezdő­dött a Király-díj parádé, az urak levonultak a járta­­tóba, hogy mégegyszer megnézzék a negyvenezer pen­gős díjért induló lovakat. A kormányzó is lejött, hogy a gyepre elkísérje Borura-derű nevű lovát, amelynek nagy esélye volt. Most már meg lehet mondani, hogy a pályán levők bármit is fogadtak, önzetlenül min­denki a Kenderesi ménesnek drukkolt. .A szakemberek nézik a lovakat. Itt van Try-Well, a Springer-dressz híres hordozója, már egyszer nyert Király-díjat. Vájjon meg tudja-e ismételni? Itt van a pompás küllemű Borura-derű, a kormányzó lova, ez, az izmos kanca. A Kincsem-dresszt hordozó Bársony, itt van Figaro és Schiffer Miksa Cabana-ja. Megnézik Napnyugtát. Ez nem számít! Acacia. Ez se számít, neki csak az a hivatása, hogy mint Try-Well vezető lova, erős iramot diktáljon, azután pedig színházi nyelven szólva, eltűnjön a balfenéken. Azután itt van Podebrad, a cseh ló, eljött, hogy megnyerje a Király­díjat. No, reméljük, azt mégsem ... Bár­mit lehet tudni. Aztán itt van Caruso. Áh, nem számít, ebben a társaságban... S a lovak kimennek a starthoz, már áll a zászló, Podebrad nyugtalankodik, oldalt állítják, végre lecsa­pódik a zászló és a negyvenedik Király-díj gyönyörű mezőnye elindul. Mellettem áll egy új, ágyúcsőnek beillő látcső­vel, régi híres lóversenyszakértő. Nézem a versenyt, már amennyire szabad szemmel a távolból látni lehet és hallgatom, amit ő mond, vagyis amit ő lát a látcső­­vön keresztül. — Rendben van minden ... Podebrad ott ma­radt ... Ezért nem volt érdemes Pestre jönni... A jó Acacia nemhiába vezető ló, vezet... Kicsit lassú a tempó... Na, most rákapcsolnak. Bársony színeit lá­­ tom ... De Figaro is ott van. Na, most jön Borura­­ derű ... De mi van Try-Well-lel? Cabala is eről­ködik . . . A lovak befordulnak az egyenesbe. — Figaro nyer . . . nem, úgy látszik, a Blasko­­vich-ló ... Már a távoszlopnál vannak a lovak, most már én is látom látcső nélkül. — Mi az? Ki jön ott? Zöld-test, fejér-ujjak, sár­ga­ sapka . . . Caruso! Biz’ Isten, Caruso! Megnyeri a versenyt! Fent a tribünön, a középfeljáró melletti sarok­páholyban valaki kiabál: — Csuta! Csuta! Caruso! Caruso! Rubin úr, Caruso gazdája. És Caruso valóban nyer. Két hosszal. Figaro második, Napnyugta har­madik, Cabala negyedik. A Kincsem-dresszet hordozó Bársony fölvergődik ötödiknek. Try-Welt, Borura-derű sehol. A cseh ló utolsó. Dermedt csend a tribünökön, még a szokásos taps is elmarad. Borzasztó meglepetés. Öreg turfrókák sápadtan néznek egymásra. Rubin Sándor fonalkeres­kedő kalap nélkül rohan a lova elé. A kalapot úgy viszik utána a barátai. Mert a kalap kell a fotogra­­fáláshoz. S igy most már polgári kemény kalapban vezeti be a lovát a mázsaház elé — a cilinderek közé. A korláton kivül a keménykalapok és a puhakalapok gratulálnak. A cilinderek nem. Azután kiteszik a totalizatőr-táblákat. Caruso térre tíz pengőre több, mint háromszázat fizet. Befu­tóra Figaróval tiz pengőre több mint kétezer pengőt, Napnyugtával több mint ötezer pengőt. Minden ellenkező híreszteléssel szemben: e sorok írója egyiket sem játszotta meg . . . ________ — ász — Churchill volt angol miniszterelnök unokaöccsének regényes házassága Párizs, máj. 18. Érdekes esküvő zajlott le ked­den délelőtt a bayonnei angol konzulátuson. Winston Churchill volt angol miniszterelnök szökevény unoka­öccse, Esmond Romilly esküdött örök hűséget Reds­­dale lord leányának, Jessicának. A szerelmesek ügye hónapokon keresztül foglal­koztatta az angol társaságot s Winston Churchill min­den eszközt igénybe vett, hogy a házasságot megaka­dályozza. A fiatal Esmond Romilly, akit már diák­korában eltávolítottak az iskolából, mert kommunista propagandát fejtett ki társai között, a spanyol polgár­háború kitörése után megszökött Angliából és belé­pett a baszk köztársasági hadseregbe. Menyasszonya utánaszökött, s a szülők hiába próbálták kényszerí­teni őket, hogy térjenek vissza Angliába. Most megtartották az esküvőt, amelyen a két anya is megjelent. Winston Churchill, aki az utolsó pilla­natig ellenezte a házasságot, nem volt jelen. IÍMERT­Ars Időtartam: Kombinált mérsékelt áru menettérti jegyek a Buda­pest—Wien vonalon. Az egyik út repülőgépen, a má­sik gyorsvonaton, autóbu­szon vagy hajón tehető meg. Egységes ár oda-vissza 52.— pengő Amsterdam275.— 6 óra Berlin 174.—4Vzff London 400.—9fi Prága 115.— 3ff Róma 220.— 6ff Velence 140---4ff Wien 40.—1ff Zürich 206.—6m Jegyeladás: IK­i A I CDT Magyar Légiforgalmi r. t.i M­­Mbun I Dorottya­ u. 7. telef.: 1—808—88 Fuvarosztály: Dorottya-utca 9. Telefon: 1—808—89. Kornis Gyula a katonai nevelésről A Magyar Paedagogiai Társaság szombaton tar­totta az Akadémián nagygyűlését, amelyen Kornis Gyula, a Társaság elnöke „A katonai nevelés“ címen megnyitó előadást tartott. Azt vizsgálta tanulmányá­ban, milyen legyen a magyar katonai nevelési ideál. A honvédség — fejtegette Kornis — a nemzet ön­fenntartási akaratának kifejezője: a nemzet életét és legfőbb értékeit védelmezi. A hadsereg feladatá­nak ehhez a nagyságához és magasztos jelentőségéhez kell a katonai nevelésnek igazodnia, aminek eszköze a tisztek és legénység jelleme, harckész szelleme, fe­gyelme, technikai tudása és készsége. Mindez hosszú tervszerű nevelői munka eredménye. A katonai nevelésnek az eszményi tiszt lelki modelljéből kell kiindulnia, amelynek első ,s legfőbb jegye a mély katonai hivatástudat, annak tudatos át­élése, milyen jelentősége és szerepe van a honvéd­ségnek a magyar nemzet életében, a nemzet nagy ve­zérgondolatának, történeti aspirációinak legbensőbb értékelménye. Ha ezt sikerül a katonai nevelésnek az egyes tiszti sarjadékok lelkébe begyökereztetni, a többi katonai erény a lélekből magától kisarjad: a fegyelem, az odaadás és az önfeláldozás, a szolgálati öröm, a testi és lelki erőfeszítés, a heroikus magatar­tás, a bajtársias érzés és hűség, a megvédeni való nép szeretete, a folytonos lelki szomjúság újabb katonai­technikai ismeretek szerzésére mindhalálig, elnyomása az önző ösztönöknek, melyek ellenkeznek az önfelál­dozó katonai szellemmel. Ha a honvédségnek ilyen katonai hivatástudat­ban nevelt tisztjei vannak, ez rajtuk keresztül átsu­­gárzik a legénységre is. A tiszteken és a legénységen keresztül pedig a katonai szellem fokozatosan kiárad az egész nemzetre s a magyar fajszerű „katonai vir­tus“ újra aktualizálódik. így hat ki a jó katonai ne­velés, a tisztképzés az egész nemzet­­önvédelmi harci készségére, ami a nemzet életére óriási jelentőségű. Kornis előadását nagy tetszéssel fogadták a Társaság közgyűlésén. _____ ..Közelebb kell hozni a kórházat az ápoltakhoz“! Johann Béla államtitkár előadása a kórházak és klinikák szövetségének debreceni nagygyűlésén Magyarország kórházainak és klinikáinak szövet­sége a pünkösdi ünnepek alatt Debrecenben dr. Scholtz Kornél titkos tanácsos elnöklésével nagygyűlést tar­tott. Az elnök megnyitójában hangoztatta, hogy az ápolási költségekre kevés a fedezet s míg az ipari he­lyeken kórházaink teljesen ki vannak használva, addig a Nagy-Alföldön — ahol kórházhiány van — a meg­levő kevés épület sincs kihasználva, mert a törpe­­birtokosok és a mezőgazdasági munkások ápolási költ­ségeire nincsen fedezet. Ezen a hiányon kell segíteni s akkor nyilvánvaló lesz, hogy kevés a kórházunk, a kórházi ágyakban hiány mutatkozik, holott a háború után a kétszeresére emelkedett a kórházi ágyak száma. A kórházak tovább való fejlesztése az alapfeltétele annak, hogy a javulás állandó legyen. Ezután Johann Béla államtitkár kifejtette, hogy a megelőző és gyógyító munka együttes fejlesztése a leg­fontosabb teendő. Szükséges a kórházak továbbfejlesz­tése, de nem a nagy kórházaké, hanem a kisebbeké. A kórházat még közelebb akarja hozni az ápoltakhoz, szorosabb kapcsolatot akar teremteni a kórház és a beteg között. A kórház ne csak gyógyítson, hanem ke­resse a betegség okát is és így vegyen részt a meg­előzés munkájában. A hosszas kórházi ápolási idő meg­rövidíthető a házi ápolással, amit a jól képzett zöld­keresztes nővérek kitűnően elvégezhetnek. Fertőző betegségben szenvedő, de különösen tüdő­betegek részére a kórházi ágyakat jelentékenyen sza­porítani kívánja, mert tüdőbeteggondozó ambulan­ciáink éppen azért nem képesek a kívánt eredményt elérni, mert nincs elég kórházi ágyunk a nyílt tuber­kulózisban szenvedők részére. A gyermekvédelemben a legnagyobb fontosságú lépés már megtörtént az óvo­dáknak napközi otthonná való átszervezésével. Ezek a jövőben a tisztiorvosok vezetése alatt a kisdedek szo­ciális és egészségügyi gond­ozóhelyei lesznek. A gyermekmenhelyeken elhelyezett 41.000 gyer­mek kapcsolatát a családdal a jövőben még szoro­sabbá kívánja tenni, hogy a gyermeket a családon keresztül szociális és higiénis gondozásban részesít­hessék. Ez a menhelyek legelső feladata. A nagygyűlésen még számos felszólalás, hangzott­ el, az egészségügy legkiválóbb képviselői tartottak elő­adásokat a kórházügy különböző kérdéseiről.

Next