Pesti Hírlap, 1937. szeptember (59. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-01 / 198. szám
BUDAPEST, 1937. "Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Képes Vasárnap nélkül 12 fillér LIX. ÉVFOLYAM: 198. (19.334) SZÁM: SZERDA, SZEPTEMBER 1. Szerkesztőség: • Vilmos császár-ut 78. Telefon 1-122-95. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Telefon 1-122-95. Erzébet körút 1. Telefon 1-352-96. A fiókok jegyzékét vasárnap közöljük .az apróhirdetések élén Londoni hírek szerint a japán kormány visszautasítja az angol követeléseket Sanghaj vidékén általános támadásra készülnek a japánok - Kína eltökélt szándéka, hogy végsőkig kitart: minden fegyverfogható 18-45 éves férfit mozgósított Súlyos súrlódás Tiencinben a nemzetközi rendőrség és a japánok között London, aug. 31. Londonban kedden este az a hír terjedt el, hogy a japán kormány visszautasította a nankingi angol nagykövetet ért japán repülőtámadással kapcsolatos angol követeléseket. Az Evening Standard tokiói jelentése szerint, beavatott japán politikai körökben úgy tudják, hogy a minisztertanács már végleg döntött az angol követelések ügyében és hogy ez a döntés teljes mértékben elutasító. Japán nem hajlandó sem arra, hogy megbüntesse a támadásban résztvett japán repülőtiszteket, sem pedig arra, hogy bármiféle biztosítékot nyújtson a jövőre nézve és megígérje, hogy hasonló esetek többé nem fordulnak elő. A japán kormány azonban még ennél is továbbmegy s nemcsak hogy nem teljesíti az angol követeléseket, hanem még maga állít fel követeléseket, így elsősorban azt, hogy a jövőben minden egyes esetben értesíteni kell a japán katonai hatóságokat, ha angol diplomata utazásra készül a hadizónán keresztül. A japán válaszjegyzék — írja végül az Evening Standard — mindössze egy pontban tanúsít némi előzékenységet, amennyiben „mély sajnálkozását“ fejezi ki a történtek fölött. Leírhatatlan rémületet keltett a lakosság körében a kantoni repülőtér ellen intézett japán repülőtámadás . A Pesti Hírlap és az International News Service különtudósítójának jelentése - Sanghai, aug. 31. A nankingi kormánynak az az intézkedése, hogy minden fegyverfogható 18—45 éves férfit mozgósított, azt mutatja, hogy Kínának eltökélt szándéka a végsőkig kitartani a Japán elleni háborúban. Hanan tartományból több kínai ezred, gyalogság, tüzérség és kerékpáros csapatok indulnak el a Sanghaj melletti hadállások felé. A csapatok fegyverzete és felszerelése kitűnő. Japán részről is jelentik, hogy Sanghai vidékén általános támadásra készülnek. Valamennyi hadszíntéren erősítéseket vonnak össze. Kedden reggel, kínai idő szerint 6 órakor, hét nehéz bombavetőből álló japán repülőraj két egymást követő támadást intézett a kantoni katonai repülőtér és környéke ellen. A kínai repülőgépek ellentámadásra szálltak fel és elűzték a japánokat. Állítólag két japán repülőgépet lelőttek. A légitámadás halálos áldozatainak száma igen nagy, de számszerű adatok még nincsenek. A sűrűn lakott városban leírhatatlan volt a rémület. Copyright by Pesti Hírlap. A lakosok az utóbbi napokban hevenyészett óvóhelyekre és pincékbe menekültek. Tien-Cinből jelentik, hogy az ott állomásozó nemzetközi rendőrség és a japán csapatok között súlyos súrlódás támadt. A japán csapatok több izben megsértették az európai telep szabályait, zaklatták, sőt meg is támadták az angol és francia rendőrcsapatokat. Ezek után az angol és francia rendőrparancsnokok erélyesen figyelmeztették a japánokat, hogy ha a jövőben ilyen esetek megismétlődnének, előzetes figyelmeztetés nélkül fegyverhasználatra kerül sor. A partzárlati őrségben résztvevő japán hadihajók feltartóztattak és átkutattak két brit kereskedelmi hajót. Később a hajókat útjukra bocsátották. A sanghai brit főkonzul erélyesen tiltakozott a japán tengerészeti hatóságoknál. Egy kínai különítményt, amelynek az volt a feladata, hogy a Hongkong és Észak-Kína közötti vasútvonalat megszakítsa, egy hídnál, munka közben, japán bombavető repülőraj lepett meg. A japán bombák a negyven főnyi különítmény nagy részét megölték, még mielőtt a hidat felrobbantották volna. Parker Noel. r Moszkvától Nankingig Nincs nap idegfeszítő világpolitikai események nélkül. A legújabb, tegyük hozzá, régóta várt és sejtett külpolitikai csemege az orosz-kínai megnemtámadási egyezmény, amelynek nem titkos és »titkos« pontjait mérlegre téve és öszszevetve, szólamaiból gyököt vonva s leszűrve belőlük a lényeget, azt látjuk, hogy az oroszkinai katonai együttműködés terve valóban létrejött, az orosz katonai segítés szervezett formát nyer s már csak az a kérdés, titkosan vagy nem titkosan segít-e Moszkva Nankingon. Az utolsó évek hadviselési története teljesen megváltoztatta a katonai segítés módjait. Ha egyik állam a másikon ütni akar, szövetkezik annak az ellenségével, de nem elegyedik bele a vitába nyílt hadviselőként, hanem megmarad titkos hadviselőnek, jogilag távol áll, de a valóságban hadat visel. Ennek az új világnak szemléltető példái állanak előttünk Spanyolországban, amelynek belső háborújában nemsokára lámpával kell keresni a valódi spanyolt s tulajdonképen a Földközi-tenger kérdéseiben érdekelt világhatalmak mérkőznek próbaháború képében egymással. Az oroszok régi mesterei ennek az álhadviselési módszernek, így hadakoztak Anglia ellen is India körül, amikor az afganisztáni, beludzsisztáni haderőket pénzzel, hadianyaggal, tisztekkel s altisztekkel gazdagon ellátva, az angolok indiai hatalmát akarták megfúrni. S így jár el Oroszország az utolsó két évtizedben szinte az egész világ ellen, amikor a moszkvai gondolatot az utolsó óceáni szigeten is pénzzel, hadianyaggaligyekszik népszerűsíteni. Most is előrelátható, hogy Szovjet-Oroszország legalább is egy darabig óvakodni fog a nyílt hadüzenettől, nehogy ezzel valamely európai hatalom s Japánország között esetlegfennálló titkos egyezménybe ütközzék bele s hátbatámadást idézzen fel. Inkább megmarada régi módszereinél, a jól bevált »titkos« segítésnél, amely letagadható, amellett jogi formákat nem sért. A Deákné vásznánál Japán sem jobb ebben atekintetben, hiszen Mandzsukuóért vívott hódító hadjáratát sem vívta meg nyilt sisakkal s az egészet úgy tüntette fel, mint Mandzsukuo függetlenségi harcát Kínával szemben. Ha nem is tudunk igazat adni a francia Matin-nek abban a megállapításában, hogy a szovjet propagandája szította a kínai-japán háborút, anynyi bizonyos, hogy Oroszországnak legelső érdeke, hogy a Távol-Keleten ne hatalmasodjék el túlságosan Japán, ne legyen még nagyobb a vele szomszédos területe, mert minél jobban befészkeli magát Japán az orosszal szomszédos területeken, annál nehezebb lesz tartani Szibériát s az orosz érdekkörbe tartozó mongol területeket. Ha valakinek, Oroszországnak áll legelsősorban érdekében gyengíteni Japánt s igy a Kínával létrejött megnemtámadási egyezmény természetes következménye az oroszok félelmének. A megnemtámadási egyezmény s az ehhez csatlakozó »titkos« katonai segítés kétségtelenül súlyos veszedelmeket rejt magában a messze kelet bolsevizálódása szempontjából, pillanatnyilag azonban bizonyos fokú megkönnyebbülést jelent azoknak a világállamoknak a szempontjából, amelyek naponta növekvő aggodalommal látják kínai érdekeik pusztulását, beruházott kölcsöneik alól a fedezet kiszaladását, európai palotasoraik valóságos rombadőltét. A japánok előnyomulása a fehér faj ázsiai politikai s gazdasági uralmának sírját ássa meg. Ha a japán katonai géniusz minden akadályt legyőzve, félmilliós hadsereget tud átdobni Kínába, várjon a gondolkodó angol, francia, holland, amerikai távolkeleti vezérérdekeltek agyában nem fogant meg annak elképzelése, hogy ha Japán készen lesz velük Kínában, Indokina, Hátsó-India, Elő-India, a dúsgazdag Indiai óceáni szigetek, Ausztrália stb. következhetnek? A gondolat ott él az utolsó angolban, , amerikaiban, franciában és hollandusban s gondtól gyöngyöző sajtóikban, vezérkari irodáikban, közvéleményükben. Ezeknek a Távol- Keleten érdekelt hatalmaknak kapóra jött most a szovjet és Kína között létrejött egyezmény, amely katonai szempontból Kínára kétségtelenül előnyöket jelent, ha ugyan már el nem késett mindennel. Kína fölébredt, de az eddigi események arra vallanak, hogy későn. Militarizálása még csak félmunka. Még nyomja az ősi felfogás, amely az Írástudóknak, a csillagászoknak, a könyv embereinek, a literátusoknak ezredéveken át kiváltságokat adott, de Konfucius tanainak elterjedése óta kitörült e lelkéből a hunokkal két évezreden át vívott határharcainak emlékét s azokra a bölcsészeire hallgatott, akik a harcias szellemet ki akarták irtani népük lelkéből. , Konfucius Kínája lassanként eltűnik s az ezredévek előtti harcos kínai kezd feltámadni. Eddig egyedül vívta feltámadásának nagy önvédelmi harcát, a nemzeti egység hevítő tudata nélkül. Kevés volt az, amit Európa eddig éreztetett. A titkos orosz segítség lesz talán az első, amit elhagyatottságában kap. Annyi bizonyos, hogy sem Anglia, sem az Unió eddig nem nyúlt a hóna alá, mindegyik tart Japántól s egy távolkeleti világháború eredményeinek kétességétől. Az egyedül hagyott Kína örömmel ragadja meg a feléje nyújtott, bármily szőrös orosz kezet. Viszont Oroszország érzi, hogy most vagy soha. Ha most Japán eléri a céljait, akkor Oroszország távolkeleti hatalmának leáldozott. Az orosz-kínai megnemtámadási egyezmény alapján kifejlődő titkos orosz katonai megsegítés beláthatatlan következményekre vezethet. Japán alig fogja tűrni. Ha pedig nem tűri, a világ összes tűzoltói is kevesen lesznek ahhoz, , hogy a távolkeleti tűzvészt elszigeteljék.