Pesti Hírlap, 1937. október (59. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-24 / 242. szám
14 Rendőrfi Felugrottak a perronra, négyen-öten egyszerre, csupa nevető képű fiatal, elhúzódnak a sarokba, nevetik tovább a magukét. Miféle keménysapka ez a fejükön? Vadonat fényes ezüst csík vonul fenn a sapka peremén. Nézek kifelé a kocsiból, az uniformisos fiúkra, nem látni semmiféle rangjelzést a nyakukon. Első szempillantásra vasutasoknak gondoltam őket, azután valami takaros altiszteknek, azt is az ezüst szegély miatt. Különben akár új hadnagyok is lehetnének, olyan úri kiállású, úri képű gyerekek. Azután kaptam csak észbe, persze, persze, csupa rendőrfi ez, friss rendőrök, újoncok, akiket próbaidős rendőrnek nevez a hivatal. Most vonultak be, mint a honvéd a kaszárnyába, a gólya az egyetemre. Hiszen látom már egy-két hete a járdán a rendőrfit egyenkint, vagy párjával. Olyan üde fiatalok, olyan tiszták, oly szépen meg van aggyusztálva a zubbonyuk, a nadrágjuk, a cipőjük. Fehér kesztyű a kezükön, némelyiké nem is cérnakesztyű, hanem kutyabőr, barátom! És akárcsak a strartdra menne, patent kicsi táskát lógat a bal kezében. Az elemózsiája van benne, vagy a fehér ruhája? ■ Szalutál, ha tiszt jön szembe, oly elfogódott, oly lelkes, ünnepélyes. Nincsen a nyakán csillagja, minek is még neki, az övé minden csillag az égen. Ebből a boldog gyerekből lesz a biztos úr, az őrmester úr, a tiszthelyettes úr. Míg a sapkának az ezüst zsinórja alatt a haja is megezüstösül, mennyi bűnt, mennyi nyomorúságot, csúnyaságot tanul meg az életből. Olyan katona lesz ő, aki örökösen a harctéren van, garázda részeggel, tüntetővel, elszánt, kétségbeesett bűnözővel szemben. Csatákban, jégeső alatt, ködben, sötétségben. Mikor minket, gyerekeket, vallattak a bácsik, nénik, mi leszel fiacskám, ha felnősz?, azt feleltük: huszár. Vagy parádéskocsis. Vagy portás. Vagy csillagvizsgáló. Olyan gyerek is volt, igaz, aki zsandár akart lenni. Pesten meg olyan gyerekek vannak, akiknek az az ábrándjuk, hogy rendőrnek mennek, ha megnőnek. Az a gyerekábránd küldte a próbaidős rendőrfiúkat a laktanyába? Vagy a láthatatlan rendező, aki tanítónak és doktornak és színésznek és építésznek, szabónak, bányásznak, kalauznak, ügynöknek, műköszörűsnek, hivatalnoknak, meg mind a rendes exisztenciánk közé betörőnek és zsebmetszőnek osztja be a halandókat? Érdekes, ezeknek a rendőrfiaknak a java nem a kövezetről való, hanem a mezőről. Egy rendőrtiszt jóemberem, aki előtt szóbahoztam ajóképű, csinos rendőrcsemetéket, ő világosított fel, azt mondja, higgyem meg, még azok a nyúlánk, intelligensebb tekintetű próbaidősök is, akiket érettségizett pesti fiúknak gyanúsítottam, azok is szinte mind vidékiek, földmívesgyerekek. Hát igaz is, a föld fiainak is más formájuk van ma, mint hajdanában. Meglepő volt magamnak, ami mindent az én rendőrtisztem ezeknek a rendőrfiaknak a kiképzése felől mesélt. Ezek annyi mindent tanulnak a próbaidő alatt, meg azután is, esztendőkön át, én bizisten nem tanultam annyit diákidőmben. Szolgálati szabályzat, közjog, alkotmánytan, állami szervezet felépítése, közéleti rangsorok, fegyelmi szabályzat, földrajz, történelem, fogalmazás, sőt helyesírás! Úszás, box, céllövés, vívás, dzsiu-dzsicsu. Azonkívül speciális tanfolyamokra iratkoznak be. Vannak, akik magánúton a gimnáziumot végzik el, érettségit tesznek. Ezek a tisztikarba kerülhetnek idővel. A laktanya társalgójában sakkoznak, billiárdoznak. Nem szép? Egy csapat próbaidősnek az autóvezetést is meg k£il tanulni. El ne felejtsem, mindezek tetejébe nyelveket tanulnak. Maga választja ki a rendőrjelölt, milyen nyelv tetszik neki. Némelyik gyerek, akinek több ambíciója s érzéke van, kettőt, hármat is választ. Ez aztán már nem az a földmivesgyerek, akihez egy birtokon volt szerencsém a háború után két-három esztendővel. A vetőgép után sétált az apja a szép őszi napsütésben, arrafelé őgyelegtem, társalgást kezdtem a fiúval. Kisült, hogy olasz fogoly volt, tavaly került haza. Megjárta Veronát, Bolognát, Pizát, a ferde tornyot is megtapasztalta persze. — No és — mondok —, biztos meg is tanult olaszul. — Meg, tekintetes úr kérem, — és most idekacsint és legyint, megnyugtatólag —, de már felejtem! ______ Szép Ernő. Macsek Belgrádra utazik Belgrád, okt. 23. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hir szerint Macsek horvát vezér nemsokára Belgrádba utazik, hogy ott folytassa a szerb ellenzéki pártok vezetőivel a Farkasicsban megkezdett tárgya- 1.vint. Macsek már évek óta nem volt Belgrádban. PESTI HÍRLAP 1937. október 24- vasárnap. NAPI HÍREK Lombos út Ha az ember hosszabb-rövidebb utazásról megint hazakerül Budapestre, fogékony minden iránt, ami időközben otthon történt és fölüti a fejét, ha jártában-keltében a város megszokott képén változást tapasztal. Nekem is feltűnt valami, ahogy, néhány heti távollét után, először mentem végig a Gróf Tisza István utcán. Első pillanatban nem is tudtam határozottan, mi változott meg az Erzsébet tér körüli részen. Csak valami szokatlan tágasságot éreztem, mintha az utca kiszélesedett volna, őszi, sárgult levelek futkároztak a járdán és a fejem fölött ritkásra tépázott lombokkal bólongott össze egy kettős fasor, amely mintha nem lett volna itt azelőtt. Pedig itt volt, persze, hogy itt volt! Az Erzsébet tér errefelé eső sétaútját olvasztották a gyalogjáró síkjába, így most, néhány száz lépésnyi darabon, úgy fest a dolog, mintha a Belváros egy lombos sétánnyal gazdagodott volna. Nyilván az errefelé élénk gyalogos forgalomnak könnyebb levezetése érdekében csinálta meg a városrendező hatósági szerv ezt a szerény „tranzakciót.“ ‘ Egy kis illúziót mégis ad a pesti járókelőknek ez a darabka lombos sétaút itt a Belváros közepén. Láttára el lehet tűnődni: mi lenne, ha eleink, akik ezt a mi szép fővárosunkat annyi jóakarattal megtervezték, kissé tágasabbra szabták volna egyes közlekedési erők méreteit. Ha több tévességet, tágasságot biztosítottak volna a házak kőrengetegében? Legalább a jövőre nézve okuljunk! . . . Elnézem, ahogy a friss dunai szél fölkapja és a széles aszfaltjárdán végigkergeti a száraz faleveleket. Vígan zörögve gurulnak az őszi lombok, de nem jutnak el messzire. Megtorpannak a Marokkói-udvarnak nevezett ócska bagolyvár kietlen, sárga falán. Bizony elkélne itt sokfelé a jó kemény és kíméletlen csákány! L. V. — A kormányzó elismerése. A kormányzó megengedte, hogy a budaörsi közforgalmú repülőtér építése körül szerzett érdemeikért Makó-Kléger Sándor miniszteri osztályfőnöki címmel és jelleggel felruházott miniszteri tanácsosnak, Fidy Béla miniszteri tanácsosnak, Eischer Pál miniszteri műszaki tanácsosnak és dr. Széchy Károly kir. főmérnöknek, valamint báró dr. Babarczy István székesfővárosi tanácsnoknak elismerését tudtúl adják. — Az angol közmunkatanács elnöke Budapestre repült. Londonból jelentik: Sir Philip Sassoon, az angol közmunkatanács elnöke, Croydonból Budapestre repült. — Október végén és novemberben tartják a vitézi értekezleteket. A Budapest területén lakó vitézek a kerületi hivatalos Őszi vitézi értekezleteket október utolsó napjaiban és novemberben tartják meg. Az értekezleten való megjelenés mindenkire kötelező, azokat kivéve, akik rokkantságuk miatt közszolgálat teljesítésére sem kötelezhetők. Az értekezleten, a kerületi hadnagynál történt előzetes bejelentés után, minden vitéz előadhat a vitézi életet érintő indítványt vagy javaslatot. — Miniszteri elismerés. Kispestről jelentik: A belügyminiszter elismerő oklevéllel tüntette ki és pénzjutalomban részesítette Uhrin Borbála 67 éves háztartási alkalmazottat, aki negyvenöt éve szolgál munkaadójánál. A kitüntetést és a pénzjutalmat Preszly Elemér főispán adta át a kitüntetettnek Molnár József polgármester jelenlétében. — Bouglé tanár debreceni látogatása. Debrecenből jelentik : Bouglé tanár, a párizsi Sreole Normale Superieure igazgatója szombaton délben a városba érkezett. Az állomáson dr. Hankiss János egyetemi tanár fogadta több előkelőség élén. A francia tanár két napot tölt el Debrecenben, megtekinti a város kulturális intézményeit, az egyetemet, a klinikákat, a város nevezetességeit, kirándul a Hortobágyra és hétfőn visszautazik a fővárosba. — Jásznagykunszolnok megye megfesteti Horthy István arcképét. Szolnokról jelentik: Borbély György főispán kezdeményezésére Jásznagykunszolnok vármegye elhatározta, hogy nagybányai vitéz Horthy István arcképét megfested és a vármegye közgyűlési termében helyezi el. Horthy István a vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt. — Hétfőn megnyílik a HÉV új budai végállomása. A Margithíd kiszélesítési munkálataival kapcsolatosan a HÉV Pálffy-téren levő végállomását áthelyezték a Margithíd budai hídfőjéhez. Az új épületet hétfőn adják át a forgalomnak. A villamosokról az átszállás a hídfőnél épített aluljárón keresztül történik. Az aluljárót is hétfőn adják át a forgalomnak. ÉLELMISZERÁRAK Marhahús: rostélyos, félsál nyér, fehér 42 - 46 félbarna 220—320, leveshús 160—240. 32—30, barna 20—22. Szá- Borjúhús: comb 320—380, razfőzelék: bab 32—62, borsó borjúkosés 200—260. Juhhús: 36—56, lencse 56—96. Zöldhátulja 152—240, eleje 80 - ségfélék: fokhagyma 26—40. 160 Sertéshús: karaj 20— vöröshagyma 12—14, fejes 250. tarja. comb. lapocka 160 káposzta 12—20. kel 12—18. 204, oldalas 144—176. szakarfiol 24—36. burgonya rólona zsírnak való 162—168. zsa nyári 9—12. őszi 7—8. háj és zsír 172—184. Élő ba- Ella 6—8. Gijlbaba 10—12. romii. csirke drb. 120—240. sóska 14—28. paraj 12—20, tyuk 220—340, pulyka 140— savanyúkáposzta 32—36, re- 160. Tisztított baromfi: ogirgyeszöldség 16—20. főzőtök 10 ke sütni való 180—260. lúd —16. vajbab 40—100. parajn ruca hízott 150—180. tyuk dicsőmérett 18—30. sütőtök 130—180. Tojás: tea darabja 10—14. kalarábé drb. 4—8. 10—12. kilója 190—200. főző zöldpaprika hegyes kp. 16— és apró darabja 8—10. kilója 28 tölteni való 16—40. Gyü- 180—185. Halak: ponty élő mólos alma 30—56. körte 40 nagyság szerint 100—200, —60. szőlő 24—120. birsalma jegek 90—110. Tej és tejter 36—80. gesztenye belföldi 36 mákért, tej literje 28, tejfel —100, külföldi 60—84. A 100—120, teavaj kg. 300— karfiol ára csökkent. 320, tehéntúró 40—80, áia- Hársfalevél Egyetlen, préselt levél egy levélben, mely a Felvidékről érkezett, Szepes-Iglóról. A drága kis szepességi városból, ahol úgy otthon volt valamikor az alföldi diákgyerek, meg a nagyalföldi nóta! Ott, Iglón, a főgimnázium udvarán van egy öreg hársfa, — emlék is van róla, nóta is van róla. Ez a vén fa arról nevezetes, hogy Petőfi Sándort látta rügyező lombjai alatt, amikor Iglón járt, amikor Pákh Alberték vendége volt. Azt a bús hírt kaptuk nemrégiben, hogy a híres öreg fa pusztul, egyre pusztul, nincs aki szeresse, ápolja, gondját viselje abban a szomorú új világban, amely ott sötétlik most körötte. Annak a reménységünknek adtunk kifejezést, hátha mégis ápolják, gondozzák, megtartják az életnek szerető, hűséges kezek? Most, ideröpült Pestre, ide talált szerkesztőségünkbe az öreg fáról egy levél. Gyöngéd női kézírás mellette: „A megénekelt hársfáról egy levél, amelyik elpusztul addig, ameddig várja-várja az öreg diákokat . . . legalább ez az egy levél jusson méltó helyre!“ Szeretettel, kegyelettel őrizzük meg a drága falevelet, de egyúttal felmerül a kérdés: nem, lehetne átmenteni ezeknek a hires emlékfáknak egy hajtását egy újra kihajtó vesszejét hozzánk? Az iglói Petőfi-hársnak egy hajtását, csakúgy, mint a költői hires öreg fának, amely alatt a boldog szerelmes szivü Petőfi Sándor, merengett valamikor? (*) — A Windsor herceg és felesége elutaztak Münchenből. Mint lapunknak jelentik, a windsori hercegi pár szombaton este tíz óra után a rendes éjszakai gyorsvonattal elhagyta Münchent. A hercegi pár este német kíséretének tagjait búcsúvacsorán látta vendégül. Pénteken este a hercegi pár Hess Rudolf birodalmi miniszter és felesége meghívására látogatást tett müncheni otthonukban. A herceg és felesége amerikai útjukig Párizsban marad. Meghalt Simeon érsek, Bulgária legidősebb főpapja. Szófiából jelentik: Simeon érsek, Bulgária legidősebb főpapja, aki már hatvanöt éve várnai érseke szombaton délután egy órakor, 97 éves korában hirtelen meghalt. Simeon érsek, aki 1840-ben Burgasban született, élénk küzdelmet vívott annak idején a bolgár egyház függetlenségéért. 1872-ben választották Várnaérsekévé. Alelnöke volt a tirnovoi alkotmányozó nemzetgyűlésnek, amely Bulgária alkotmányát kidolgozta. Simeon, aki egy nagy történelmi munka és sok egyéb kiadvány szerzője, tagja volt a bolgár tudományos akadémiának is. Az elmúlt júniusban részt vett Simeon a trónörökös keresztelésén. Élete utolsó napjáig ellátta az isteniszteleti teendőket a várnai Székesegyházban. Az egész bolgár nép tiszteletének, megbecsülésének és osztatlan szeretetének részese volt s úgy tekintették, mint Bulgária eleven történelmét. A jelenkori Bulgária egyik legnagyobb és legnemesebb "alakját vesztette el benne és az egész bolgár nemzet mélységesen gyászolja halálát. — Baja felszabadulásának emlékünnepe. Baja város ünnepség keretében emlékezett meg a bajai háromszögnek megszállás alól való felszabadulásáról. Az ünnepségen résztvett vitéz Bajsáp Ernő, Bács-Bodrog vármegyei alispánja és dr. Bernhardt Sándor polgármester vezetésével a vármegye és város társadalma. A közönség nevében vitéz Szikra Dezső köszöntötte vitéz Roltvay Imre, tábornokot, a felszabadult terület első katonai parancsnokát, aki lelkes beszédben válaszolt. Majd vitéz Tenessy Ákos ezredes tartott előadást az akkori eseményekről. — Kék ibolya, friss eper! Kora nyár első gyümölcse zamatos, friss eper, de rég mosolygott ránk, de rég kínálta ízes, pirosas, zamatos gyümölcsét... Bizony, már szinte el is felejtettük Most, október végén, amikor már itt a kénsárga birsalma, amikor az édes szőlőit párosával zsinegre kötözgetik és így aggatják fel, amikor a téli alma ideje elérkezik lassan, semmiesetre se gondolunk a gyümölcsidény nyitányára, az első felvonásra, az első strófára, az eperre. És most mégis váratlanul, késő ősszel, sárga és piros levelek hullásakor találkoztunk néhány szem valódi tavaszi eperrel, amely Balatonlelléről érkezett szerkesztőségünk címére. A balatonlellei Algya Pap Sándor gazdaságban termettek ezek a pompás eperszemek, amelyeket megízlettünk és megállapíthattuk, hogy ize, frissesége, kedves, illata semmivel sem marad a tavaszi gyümölcsök mögött. Mintha a tavasz költözött volna a balatonlellei gazdaságba, legalább is ezt juttatja eszünkbe Algya Pap Sándorné levele: „Az egész eperágy tel© van virággal és még éretlen kis eprekkel. A majorban pedig virít a vadgesztenye fehér virága és egész nyáron nem volt oly szép málnatermés, mint most, alig győzzük szedni.“ — Olvasva ennek az október végi „Csodakert“-nek a leírását, megértjük a levélíró meglepetését, aki levele végén ezt írja: „Úgy látszik, a természet kicsit kifordult a sarkából!“ — Az epe... mellett egy csokor kék ibolya is beköszöntött hozzánk „őszi-tavaszi“ üdvözlet gyanánt. Az ibolyákat Árvay Alajos Imre állami tanító küldte Csepel-szigetről és megírta, hogy teljesen szabadon, minden védelem nélkül hajtottak ki virágos-gyümölcsös kertjében — Öregcserkészek országos tanácskozása. Pécsről jelentik: A Magyar Cserkész Szövetségben működő öreg- cserkészek albizottsága országos tanácskozást tart. A tanácskozásra ideérkezett gróf Teleki Pál. Sik Sándor szegedi egyetemi tanár, az albizottság elnöke és mintegy harminc budapesti és vidéki öregcserkész. Vasárnap megtekintik a pécsi cserkész-leventék munkáját, majd megbeszélik jövő évi működésüket országos viszonylatban. j