Pesti Hírlap, 1937. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-24 / 242. szám

14 Rendőrfi Felugrottak a perronra, négyen-öten egy­szerre, csupa nevető képű fiatal, elhúzódnak a sarokba, nevetik tovább a magukét. Miféle ke­­ménysapka ez a fejükön? Vadonat fényes ezüst csík vonul fenn a sapka peremén. Nézek kifelé a kocsiból, az uniformisos fiúkra, nem látni sem­miféle rangjelzést a nyakukon. Első szempillan­tásra vasutasoknak gondoltam őket, azután va­lami takaros altiszteknek, azt is az ezüst szegély miatt. Különben akár új hadnagyok is lehetné­nek, olyan úri kiállású, úri képű gyerekek. Azután kaptam csak észbe, persze, persze, csupa rendőrfi ez, friss rendőrök, újoncok, akiket próbaidős rendőrnek nevez a hivatal. Most vonultak be, mint a honvéd a kaszár­nyába, a gólya az egyetemre. Hiszen látom már egy-két hete a járdán a rendőrfit egyenkint, vagy párjával. Olyan üde fiatalok, olyan tiszták, oly szépen meg van aggyusztálva a zubbonyuk, a nadrágjuk, a cipőjük. Fehér kesztyű a kezükön, némelyiké nem is cérnakesztyű, hanem kutya­bőr, barátom! És akárcsak­­ a strartdra menne, patent kicsi táskát lógat a bal kezében. Az ele­mózsiája van benne, vagy a fehér ruhája? ■ Sza­lutál, ha tiszt jön szembe, oly elfogódott, oly lelkes, ünnepélyes. Nincsen a nyakán csillagja, minek is még neki, az övé minden csillag az égen. Ebből a boldog gyerekből lesz a biztos úr, az őrmester úr, a tiszthelyettes úr. Míg a sapkának az ezüst zsinórja alatt a haja is megezüstösül, mennyi bűnt, mennyi nyomorúságot, csúnyasá­got tanul meg az életből. Olyan katona lesz ő, aki örökösen a harctéren van, garázda részeggel, tüntetővel, elszánt, kétségbeesett bűnözővel szem­ben. Csatákban, jégeső alatt, ködben, sötét­ségben. Mikor minket, gyerekeket, vallattak a bácsik, nénik, mi leszel fiacskám, ha felnősz?, azt felel­tük: huszár. Vagy parádéskocsis. Vagy portás. Vagy csillagvizsgáló. Olyan gyerek is volt, igaz, aki zsandár akart lenni. Pesten meg olyan gye­rekek vannak, akiknek az az ábrándjuk, hogy rendőrnek mennek, ha megnőnek. Az a gyerek­ábránd küldte a próbaidős rendőrfiúkat a lak­tanyába? Vagy a láthatatlan rendező, aki tanító­nak és doktornak és színésznek és építésznek, szabónak, bányásznak, kalauznak, ügynöknek, műköszörűsnek, hivatalnoknak, meg mind a rendes exisztenciánk közé betörőnek és zseb­­metszőnek osztja be a halandókat? Érdekes, ezeknek a rendőrfiaknak a java nem a kövezetről való, hanem a mezőről. Egy rendőr­tiszt jóemberem, aki előtt szóbahoztam a­­jóképű, csinos rendőrcsemetéket, ő világosított fel, azt mondja, higgyem meg, még azok a nyúlánk, in­telligensebb tekintetű próbaidősök is, akiket érettségizett pesti fiúknak gyanúsítottam, azok is szinte mind vidékiek, földmívesgyerekek. Hát igaz is, a föld fiainak is más formájuk van ma, mint hajdanában. Meglepő volt magamnak, ami mindent az én rendőrtisztem ezeknek a rendőrfiaknak a ki­képzése felől mesélt. Ezek annyi mindent tanulnak a próbaidő alatt, meg azután is, esztendőkön át, én bizisten nem tanultam annyit diákidőmben. Szolgálati szabályzat, közjog, alkotmánytan, állami szerve­zet felépítése, közéleti rangsorok, fegyelmi sza­bályzat, földrajz, történelem, fogalmazás, sőt he­lyesírás! Úszás, box, céllövés, vívás, dzsiu-dzsicsu. Azonkívül speciális tanfolyamokra iratkoznak be. Vannak, akik magánúton a gimnáziumot végzik el, érettségit tesznek. Ezek a tisztikarba kerül­hetnek idővel. A laktanya társalgójában sakkoznak, billiár­­doznak. Nem szép? Egy csapat próbaidősnek az autóvezetést is meg k£il tanulni. El ne felejtsem, mindezek tetejébe nyelveket tanulnak. Maga választja ki a rendőr­jelölt, mi­lyen nyelv tetszik neki. Némelyik gyerek, aki­nek több ambíciója s érzéke van, kettőt, hármat is választ. Ez aztán már nem az a földmivesgyerek, akihez egy birtokon volt szerencsém a háború után két-három esztendővel. A vetőgép után sé­tált az a­pja a szép őszi napsütésben, arrafelé őgyelegtem, társalgást kezdtem a fiúval. Kisült, hogy olasz fogoly volt, tavaly került haza. Meg­járta Veronát, Bolognát, Pizát, a ferde tornyot is megtapasztalta persze. — No és — mondok —, biztos meg is tanult olaszul. — Meg, tekintetes úr kérem, — és most ide­kacsint és legyint, megnyugtatólag —, de már felejtem! ______ Szép Ernő. Macsek Belgrádr­a utazik Belgrád, okt. 23. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hir szerint Macsek horvát vezér nemsokára Belgrádba utazik, hogy ott folytassa a szerb ellenzéki pártok vezetőivel a Farkasicsban megkezdett tárgya- 1.­vint. Macsek már évek óta nem volt Belgrádban. PESTI HÍRLAP 1937. október 24- vasárnap. NAPI HÍREK Lombos út Ha az ember hosszabb-rövidebb utazásról megint hazakerül Budapestre, fogékony minden iránt, ami időközben otthon történt és fölüti a fejét, ha jártában-keltében a város megszokott képén változást tapasztal. Nekem is feltűnt va­lami, ahogy, néhány heti távollét után, először mentem végig a Gróf Tisza István­ utcán. Első pillanatban nem is tudtam határozottan, mi vál­tozott meg az Erzsébet­ tér körüli részen. Csak valami szokatlan tágasságot éreztem, mintha az utca kiszélesedett volna, őszi, sárgult levelek fut­­károztak a járdán és a fejem fölött ritkásra té­pázott lombokkal bólongott össze egy kettős fa­sor, amely mintha nem lett volna itt azelőtt. Pedig itt volt, persze, hogy itt volt! Az Er­zsébet­ tér errefelé eső sétaútját olvasztották a gyalogjáró síkjába, így most, néhány száz lépés­nyi darabon, úgy fest a dolog, mintha a Belvá­ros egy lombos sétánnyal gazdagodott volna. Nyilván az errefelé élénk gyalogos forgalomnak könnyebb levezetése érdekében csinálta meg a városrendező hatósági szerv ezt a szerény „tranz­akciót.“ ‘ Egy kis illúziót mégis ad a pesti járókelőknek ez a darabka lombos sétaút itt a Belváros köze­pén. Láttára el lehet tűnődni: mi lenne, ha eleink, akik ezt a mi szép fővárosunkat annyi jóakarat­tal megtervezték, kissé tágasabbra szabták volna egyes közlekedési erők méreteit. Ha több téves­­séget, tágasságot biztosítottak volna a házak kő­rengetegében? Legalább a jövőre nézve okuljunk! . . . El­nézem, ahogy a friss dunai szél fölkapja és a széles aszfaltjárdán végigkergeti a száraz faleve­leket. Vígan zörögve gurulnak az őszi lombok, de nem jutnak el messzire. Megtorpannak a Marok­kói-udvarnak nevezett ócska bagolyvár kietlen, sárga falán. Bizony elkélne itt sokfelé a jó kemény és kíméletlen csákány! L. V. — A kormányzó elismerése. A kormányzó meg­engedte, hogy a budaörsi közforgalmú repülőtér épí­tése körül szerzett érdemeikért Makó-Kléger Sándor miniszteri osztályfőnöki címmel és jelleggel felruhá­zott miniszteri tanácsosnak, Fidy Béla miniszteri ta­nácsosnak, Eischer Pál miniszteri műszaki tanácsos­nak és dr. Széchy Károly kir. főmérnöknek, valamint báró dr. Babarczy István székesfővárosi tanácsnoknak elismerését tud­túl adják. — Az angol közmunkatanács elnöke Budapestre repült. Londonból jelentik: Sir Philip Sassoon, az an­gol közmunkatanács elnöke, Croydonból Budapestre repült. — Október végén és novemberben tartják a vitézi értekezleteket. A Budapest területén lakó vitézek a kerületi hivatalos Őszi vitézi értekezleteket október utolsó napjai­ban és novemberben tartják meg. Az értekezleten való megjelenés mindenkire kötelező, azokat kivéve, akik rok­kantságuk miatt közszolgálat teljesítésére sem kötelez­hetők. Az értekezleten, a kerületi hadnagynál történt előzetes bejelentés után, minden vitéz előadhat a vitézi életet érintő indítványt vagy javaslatot. — Miniszteri elismerés. Kispestről jelentik: A bel­ügyminiszter elismerő oklevéllel tüntette ki és pénzju­talomban részesítette Uhrin Borbála 67 éves háztartási alkalmazottat, aki negyvenöt éve szolgál munkaadójánál. A kitüntetést és a pénzjutalmat Preszly Elemér főispán adta át a kitüntetettnek Molnár József polgármester je­lenlétében. — Bouglé tanár debreceni látogatása. Debrecenből je­lentik : Bouglé tanár, a párizsi Sreole Normale Superieure igazgatója szombaton délben a városba érkezett. Az állo­máson dr. Hankiss János egyetemi tanár fogadta több előkelőség élén. A francia tanár két napot tölt el Deb­recenben, megtekinti a város kulturális intézményeit, az egyetemet, a klinikákat, a város nevezetességeit, kirán­dul a Hortobágyra és hétfőn visszautazik a fővárosba. — Jásznagykunszolnok megye megfesteti Horthy Ist­ván arcképét. Szolnokról jelentik: Borbély György főispán kezdeményezésére Jásznagykunszolnok vármegye elhatá­rozta, hogy nagybányai vitéz Horthy István arcképét megfested és a vármegye közgyűlési termében helyezi el. Horthy István a vármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt. — Hétfőn megnyílik a HÉV új budai végállomása. A Margithíd kiszélesítési munkálataival kapcsolato­san a HÉV Pálffy-téren levő végállomását áthelyez­ték a Margithíd budai hídfőjéhez. Az új épületet hétfőn adják át a forgalomnak. A villamosokról az átszállás a hídfőnél épített aluljárón keresztül tör­ténik. Az aluljárót is hétfőn adják át a forgalomnak. ÉLELMISZERÁRAK Marhahús: rostélyos, félsál nyér, fehér 42 - 46 félbarna 220—320, leveshús 160—240. 32—30, barna 20—22. Szá- Borjúhús: comb 320—380, razfőzelék: bab 32—62, borsó borjúkosés 200—260. Juhhús: 36—56, lencse 56—­96. Zöld­­hátulja 152—240, eleje 80 - ségfélék: fokhagyma 26—40. 160 Sertéshús: karaj 20— vöröshagyma 12—14, fejes­ 250. tarja. comb. lapocka 160 káposzta 12—20. kel 12—18. 204, oldalas 144—176. sza­­karfiol 24—36. burgonya ró­­lon­a zsírnak való 162—168. zsa nyári 9—12. őszi 7­—8. háj és zsír 172—­184. Élő ba- Ella 6—8. Gijlbaba 10—­12. romii. csirke drb. 120—240. sóska 14—28. paraj 12—20, tyuk 220—340, pulyka 140— savanyúkáposzta 32—36, re- 160. Tisztított baromfi: ogir­­gyeszöldség 16—20. főzőtök 10 ke sütni való 180—260. lúd —16. vajbab 40—100. para­­jn ruca hízott 150—180. tyuk dicsőm­érett 18—30. sütőtök 130—180. Tojás: tea darabja 10—14. kalarábé drb. 4—8. 10—12. kilója 190—200. főző zöldpaprika hegyes kp. 16— és apró darabja 8—10. kilója 28 tölteni való 16—40. Gyü- 180—185. Halak: ponty élő mólos­ alma 30—56. körte 40 nagyság szerint 100—200, —60. szőlő 24—120. birsalma jegek­ 90—1­10. Tej és tejter­ 36—80. gesztenye belföldi 36 mákért, tej literje 28, tejfel —100, külföldi 60—84. A 100—120, teavaj kg. 300— karfiol ára csökkent. 320, tehéntúró 40—80, áia- Hársfalevél Egyetlen, préselt levél egy levélben, mely a Felvidékről érkezett, Szepes-Iglóról. A drága kis szepességi városból, ahol úgy otthon volt valamikor az alföldi diákgyerek, meg a nagy­alföldi nóta! Ott, Iglón, a főgimnázium udva­rán van egy öreg hársfa, — emlék is van róla, nóta is van róla. Ez a vén fa arról nevezetes, hogy Petőfi Sándort látta rügyező lombjai alatt, amikor Iglón járt, amikor Pákh Alber­­ték­ vendége volt. Azt a bús hírt kaptuk nem­régiben, hogy a híres öreg fa pusztul, egyre pusztul, nincs aki szeresse, ápolja, gondját vi­­selje abban a szomorú új világban, amely ott sötétlik most körötte. Annak a reménységünk­nek adtunk kifejezést, hátha mégis ápolják, gondozzák, megtartják az életnek szerető, hű­séges kezek? Most, ideröpült Pestre, ide talált szerkesztőségünkbe az öreg fáról egy levél. Gyöngéd női kézírás mellette: „A megénekelt hársfáról egy levél, amelyik elpusztul addig, ameddig várja-várja az öreg diákokat . . . legalább ez az egy levél jusson méltó helyre!“ Szeretettel, kegyelettel őrizzük meg a drága fa­levelet, de egyúttal felmerül a kérdés: nem, lehetne átmenteni ezeknek a hires emlék­fák­nak egy hajtását egy újra kihajtó vesszejét hozzánk? Az iglói Petőfi-hársnak egy hajtását, csakúgy, mint a költői hires öreg fának, amely alatt a boldog szerelmes szivü Petőfi Sándor, merengett valamikor? (*) — A Windsor­ herceg és felesége elutaztak Mün­chenből. Mint lapunknak jelentik, a windsori hercegi pár szombaton este tíz óra után a rendes éjszakai gyorsvonattal elhagyta Münchent. A hercegi pár este német kíséretének tagjait búcsúvacsorán látta vendé­gül. Pénteken este a hercegi pár Hess Rudolf biro­dalmi miniszter és felesége meghívására látogatást tett müncheni otthonukban. A herceg és felesége amerikai útjukig Párizsban marad.­­ Meghalt Simeon érsek, Bulgária legidősebb fő­papja. Szófiából jelentik: Simeon érsek, Bulgária leg­idősebb főpapja, aki már hatvanöt éve várnai érseke szombaton délután egy órakor, 97 éves korában hirte­len meghalt. Simeon érsek, aki 1840-ben Burgasban­ született, élénk küzdelmet vívott annak idején a bol­gár egyház függetlenségéért. 1872-ben választották Várna­­érsekévé. Alelnöke volt a tirnovoi alkotmá­­nyozó nemzetgyűlésnek, amely Bulgária alkotmányát kidolgozta. Simeon, aki egy nagy történelmi munka és sok egyéb kiadvány szerzője, tagja volt a bolgár tudományos akadémiának is. Az elmúlt júniusban részt vett Simeon a trónörökös keresztelésén. Élete utolsó napjáig ellátta az isteniszteleti teendőket a várnai Székesegyházban. Az egész bolgár nép tiszte­letének, megbecsülésének és osztatlan szeretetének ré­szese volt s úgy tekintették, mint Bulgária eleven történelmét. A jelenkori Bulgária egyik legnagyobb és legnemesebb "alakját vesztette el benne és az egész bolgár nemzet mélységesen gyászolja halálát. — Baja felszabadulásának emlékünnepe. Baja város ünnepség keretében emlékezett meg a bajai háromszög­nek megszállás alól való felszabadulásáról. Az ünnepsé­gen résztvett vitéz Baj­sáp Ernő, Bács-Bodrog vármegyei alispánja és dr. Bernhardt Sándor polgármester vezeté­sével a vármegye és város társadalma. A közönség nevé­ben vitéz Szikra Dezső köszöntötte vitéz Roltvay Imre, tábornokot, a felszabadult terület első katonai parancs­nokát, aki lelkes beszédben válaszolt. Majd vitéz Tenessy Ákos ezredes tartott előadást az akkori eseményekről. — Kék ibolya, friss eper! Kora nyár első gyümöl­cse zamatos, friss eper, de rég mosolygott ránk, de rég kínálta ízes, pirosas, zamatos gyümölcsét... Bizony, már szinte el is felejtettük Most, október végén, ami­kor már itt a kénsárga birsalma, amikor az édes szőlőit párosával zsinegre kötözgetik és így aggatják fel, ami­kor a téli alma ideje elérkezik lassan, semmiesetre se gondolunk a gyümölcsidény nyitányára, az első fel­vonásra, az első strófára, az eperre. És most mégis váratlanul, késő ősszel, sárga és piros levelek hullá­sakor találkoztunk néhány szem valódi tavaszi eper­rel, amely Balatonlelléről érkezett szerkesztőségünk címére. A balatonlellei Algya Pap Sándor gazdaság­ban termettek ezek a pompás eperszemek, amelyeket megízlettünk és megállapíthattuk, hogy ize, frissesége, kedves, illata semmivel sem marad a tavaszi gyümöl­csök mögött. Mintha a tavasz költözött volna a bala­tonlellei gazdaságba, legalább is ezt juttatja eszünkbe Algya Pap Sándorné levele: „Az egész eperágy tel© van virággal és még éretlen kis eprekkel. A major­ban pedig virít a vadgesztenye fehér virága és egész nyáron nem volt oly szép málnatermés, mint most, alig győzzük szedni.“ — Olvasva ennek az október végi „Csodakert“-nek a leírását, megértjük a levélíró meg­lepetését, aki levele végén ezt írja: „Úgy látszik, a természet kicsit kifordult a sarkából!“ — Az epe... mel­lett egy csokor kék ibolya is beköszöntött hozzánk „őszi-tavaszi“ üdvözlet gyanánt. Az ibolyákat Árvay Alajos Imre állami tanító küldte Csepel-szigetről és megírta, hogy teljesen szabadon, minden védelem nél­kül hajtottak ki virágos-gyümölcsös kertjében — Öregcserkészek országos tanácskozása. Pécsről jelentik: A Magyar Cserkész Szövetségben működő öreg-­ cserkészek albizottsága országos tanácskozást tart. A ta­nácskozásra ideérkezett gróf Teleki Pál. Sik Sándor szegedi egyetemi tanár, az albizottság elnöke és mint­egy harminc budapesti és vidéki öregcserkész. Vasárnap megtekintik a pécsi cserkész-leventék munkáját, majd megbeszélik jövő évi működésüket országos viszonylat­ban. j

Next