Pesti Hírlap, 1938. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-23 / 18. szám

1938. jaanuár,­234 vasárnap. _ PESTI HÍRLAP ­ti ... . . .•» Vasárnapi Sírésaiba írja Mátrai Sándor EzeregyéjS­zó se róla, ez aztán az életrekelt ezeregyéj: a fáraók tizennyolc éves unokája, a világ egyik leggazdagabb országának uralkodója, amint »megveszi» és trónjára ülteti a költői nevű fiatal leányt, akihez romantikus szerelem kötözt gyermekkora óta... mindez tele van mesével és Napkelettel. S mindehhez a keret,a­melynek varázsát és ragyogását az európai­­képzelet alig tudja követni: a keret, ez az ün­neplő Kairó, a Nílus partján, fehér házaival, a milliós város, meghintve mindennel, amit Nyu­gat kölcsönadhat Keletnek s a mélyben és a ti­tokban megőrizve az évezredekben mindent, ami Kelet titka és sajátja; a város, ahol Rolls Royce-ok és tevék tolonganak az utcákon, ahol Londonban és Párizsban tanult arab nagyurak élik a maguk teljesen civilizált s ugyanakkor édenkertien fülledt, keleti életét; a város és az ország, a Nílus partján, ahol fellah­ok milliói bámulnak az elrohanó, fehér luxusvonat után, mely viszi a zöld partokon át Kartumba, a Szu­dánba a telelő, a vadászó, a nyerészkedő és ka­landra törő angolokat, az ország, melyen végig­vonult évezredeken át minden hódító szellemű nép s amely hódítások és kalandok után is megmaradt nemzetnek, megmaradt Egyiptom­nak; a sphinxek és piramisok, tízemeletes ce­ment bérpaloták, minden európai és amerikai mozi-vágyálmot megszégyenítően fényűző szál­lodák és szállásnélküli embermilliók titokzatos hazája: ez a keret az ezeregyes meséhez. Ra­gyogó kép, gyöngéd és álomszerű. De a háttere homályos. Ez a fiatal király, aki tizenhét éves korában elfoglalta Egyiptom — mint a fáraók halotti tekercsein írták: Alsó- és Felső-Egyiptom — trónját, Mehemet Ali dinasztiájából származik s rövid uralkodásának néhány­ eseménye felkel­­tette a világ figyelmét. Washington éppen úgy figyel mozdulataira, mint London és Róma. I Faruk, aki elmúlt év júliusában lépett trónra, Egyiptom első független uralkodója, vagy, pon­tosabban, a független Egyiptom első korlátlan szuverénje. Ezt a függetlenséget az ország és a trón számára az egyiptomi nacionalista mozga­lom, a wafd verekedte ki. Zaglul pasa és utódja, Nahas pasa, kétévtizedes küzdelem árán tes­sékelték ki az angolokat az országból, s ha az új szerződés, melyet másfél évvel ezelőtt, az olasz-adesszin háború első hónapjában kötöt­tek az angolok Egyiptommal, papír és forma szerint bizonyos előjogokat garantál is az egy­kori hódítóknak és megszállóknak, a valóságban Egyiptom, 1936 augusztusától, független ország, melynek ügyeibe idegen hatalomnak beleszólni­­valója nincsen. S ugyanezt a wafd-ot küldte nyugdíjba Faruk király, néhány héttel előbb, esküvője előestéjén. Ez a fordulat, mely legalább úgy érdekli a világot, mint a királyi esküvő ezeregyéji pompája. Európai észjárással nagyon nehéz megérteni és követni azt, ami Egyiptomban történik. Az ország lakosainak több, mint fele írástudatlan, de az országnak van alkotmánya és parla­mentje, van általános választójoga s van egy nagy központi pártja, éppen ez a wafd, melyet a fiatal király most szélnek eresztett. A kül­földi találgatások két föltevéssel magyarázzák a közelmúlt­­eseményeit. Az egyik föltevés tudni véli, hogy a király megelégelte a wafd­­párti vezetők diktatúrás törekvéseit. („Wafd“ annyit jelent, mint „küldöttség“, annak a de­legációnak emlékére, mely Zaglul pasa és az egyiptomi nemzeti­ mozgalom prominenseinek vezetésével először közölte, pontosan húsz év előtt, az egyiptomi angol követtel, hogy elég volt a megszállásból s a nemzeti párt a jövőben mindent elkövet az ország függetlenségének visszaszerzésére) s követelte a nagy párt kar­hatalmi szervezeteinek, a „kék ingesek“-nek azonnali feloszlatását. Ez a tisztogatási akció állítólag most is tart. E­ föltevés szerint a ki­rály meg akarja törni a legnagyobb központi párt hatalmát, éppen az alkotmányosság védel­mében, mert Nahas pasa és pénzügyminisztere, Makras pasa berlini és római körútjuk után elérkezettnek látták az időt arra, hogy a párt­­uralmat kiterjesszék az ország fölött s katonai jellegű alakulatokkal is támogassák a párt egyeduralmát az ellenzékkel szemben. Ez az egyik föltevés. A másik, melyet csak a jövő igazolhat, hogy a fiatal király, aki már eddig is rendkívüli politikai és uralkodói képessége­ket árult el, megelégelte a legnagyobb párt po­litikai terrorját s pártok és parlament fölött olyan uralmat készít elő, mely a szuverén ural­kodó kezében központosít minden politikai és végrehajtó hatalmat. A tizennyolc éves király igazi szándékait nem ismeri senki. De mindkét föltevés élénken foglalkoztatja a világot, mert Egyiptom sorsa nem közömbös a nyugati ha­talmak s főként nem közömbös Olaszország szá­mára. Ha a „kék inges“-ek s a „wafd“ szám­űzött pasái nem nyugosznak bele a királyi kegy elvesztésébe s megkísérlik visszaszerezni nagy tradíciókon felépített hatalmi helyzetüket. Egyiptom a belső forrongás, az utcára taszított politikai mozgalmak korszaka elé néz, s egy­ forrongó Egyiptom már egyáltalán nem ezer­­egyéji idill az érdekelt hatalmak számára, me­lyek minden figyelmükkel és minden eszköz­zel ellenőrzik a szuezi kanális birtokosát. Ilyen árnyak lappanganak a fiatal király nászának keleti ragyogása és pompája mögött. Faruk király teljesen európai nevelésű ember, akik látták, állítják, hogy külső megjelenésé­ben is tökéletesen európai, aminthogy az elfino­modott egyiptomi arisztokrácia általában nem hat már színesen. Nagyság és nemesen érett dekadencia jellemzi ezt a fajtát s valamilyen csodálatos faji és nemzeti öntudat, mely évez­redek viszontagságain át is meg tudta őrizni egyéniségét a keveredések, a rablóhadjáratok és a megszállások viszontagságai között. Egyip­tom a végletek országa. Az Izlám világának fel­legvára ez a különös birodalom , ami Kairóban és Alexandriában történik, döntő jelentőségű a keleti világ számára, ma legalább annyira, mint ahogy négy-ötezer év előtt Théba bel- és kül­politikája eldöntötte a Kelet Sorsát. A pán­arab mozgalom legfelsőbb szintje Egyiptomban épült ki. Ha Mussolini két év előtt nem indítja meg az abesszin hadjáratot, az angolok nem siettek volna visszaállítani Egyiptom függet­lenségét. De a wafd győzött, mert Anglia min­den áron békét akart Szuez uraival. S a­ győz­tes wafd pasái és muftijai, kortesei és kar­ha­­­talmi szervezetei most az utcáról nézik a nászi pompát — a világ nyugtalanul kérdi, nyugod­tan nézik-e? A fiatal király és a szép királyné a fényűző yachton elindultak e romantikus nászútra, mely a, csodálatosan kék és álomszerűen sima, de klimatikusan és politikailag egyformán izgal­mas Földközi-tengeren vezeti őket sorsuk elé. Ezeregyes meséinek hangulata övezi őket út­jukon. S London, Róma és Párizs figyelő szeme. Ez a tizennyolc éves ember birodalmak sorsá­nak kulcsát tartja kezében. S birodalmak figye-­­lik aggódva mozdulatait, átnyujtja-e, s ha igen, kinek nyújtja át egy napon ezt a kulcsot? ... Darányi Kálmán miniszterelnök tanácskozása gróf Bethlen Istvánnal Szombaton délelőtt a felsőház külügyi bizott­ságának ülése után Darányi Kálmán miniszterel­nök, parlamenti dolgozószobájában, gróf Bethlen István látogatását fogadta. A volt miniszterelnök közel két óra hosszat volt Darányi Kálmánnál. Gróf Bethlen István a tanácskozás után kijelen­tette, hogy a miniszterelnökkel megvitatta az ösz­­szes belső és külső politikai kérdéseket. Később Chorin Ferenc kereste fel a miniszterelnököt. Joger Boussart párizsi segédpüspök előadása Budapesten, a­ Katolikus Kör dísztermében. A belgazóság első sorában Cinek, Maugras francia követ, Serédi Juszti­nián hercegprímás, gróf Zichy János, Bász István­ táb. püspök, Huszár Károly.

Next