Pesti Hírlap, 1938. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-13 / 9. szám

BUDAPEST, 1933. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányiak ára (pálya­udvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Képes Va­sárnap nélkül 12 fillér LX. ÉVFOLYAM,, 9. CSÜTÖRTÖK, JANUÁR/13 Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon 112-295. Bvkiadók: Vil­mos császár-út 78. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1 Tel. 135—296. A fió­kok jegyzékét vasár­naponként az apróhir­detések élén közöljük 4­ ­ A találkozó mérlege A római paktum szerződő feleinek világ­szerte nagy érdeklődéssel várt és feszült figye­lemmel kísért budapesti találkozója lezajlott, s a tanácskozások hivatalos részét lezárja az a nyilatkozat, melyet a három állam külügymi­niszterei, s Darányi és Schuschnigg kormány­elnökök írtak alá. Ez a nyilatkozat semilyen vonatkozásban nem szolgál szenzációkkal: nyu­godt és bizakodó hangjával megállapítja a ró­mai paktum szerződő feleinek teljes összhang­ját minden olyan kérdésben, melyek e hatalmi csoport államait közvetlenül érintik. A tanács­kozás eredményét minden bizonnyal megnyug­vással fogadják külföldön is, különösen azok a hatalmak, melyeknek sajtója az elmúlt napok­ban meglepetéstől és szenzációs fordulatoktól tartott. S a magyar közvélemény is elégedet­ten olvassa ki e nyilatkozatból, hogy a római paktum e tanácskozás után is az maradt, ami volt az elmúlt négy esztendőben: a három ba­ráti állam rugalmas és életképes szövetsége, melynek csoport­jellege nem irányul senki el­len, s belső struktúrájában változatlanul olyan, hogy lehetőséget nyújt a szerződő feleknek mind közös, mind egyéni orientációra. A paktum az elmúlt négy évben bebizonyí­totta, hogy előnyösen hozzájárult az európai hatalmi egyensúly kialakulásához. Politikai és gazdasági téren bizonyos nyugalmat jelent ez a szövetség a forrongó és alakuló Európában. A budapesti tanácskozóról kiadott nyilatkozat hangsúlyozza ezt a politikai és gazdasági össz­hangot. Magyarország a jövőben is együtt dol­gozik gazdasági téren a két baráti állammal, s politikai kérdésekben ezután is készséggel haj­landó megtárgyalni az időszerű problémákat szerződő feleivel. A német-olasz tengely, mely a paktum megkötése óta kialakult, rokonszen­ves a két másik aláíró hatalom, Magyarország és Ausztria számára. Ez a rokonszenv, mely a jegyzőkönyvben most teljes nyíltsággal kifeje­zésre jutott, kétségtelenül alkalmas lesz arra, hogy megjavítsa a német-osztrák viszonyt, s a megkezdett irányban keresse továbbra is a négy hatalom barátságos összműködésének le­hetőségeit. Akik a budapesti találkozótól «szenzáció­kat« vártak, valószínűleg csalódnak, mikor a hivatalos nyilatkozatnak a Népszövetségre és a bolsevistaellenes frontra vonatkozó szakaszát olvassák. A magyar közvélemény megnyugvás­sal olvashatja e szakaszokat, melyek teljesen fedik úgy az olasz, mint az osztrák és a ma­gyar kormány eddig is hangoztatott álláspont­ját. Olaszország súlyos és nyomós okok kény­szerítő hatása alatt kilépett a Népszövetségből, s a világ közvéleményének túlsóparti nyugati tábora most érdeklődéssel várta, követi-e a baráti hatalmat ezen az uton a két szerződő fél, s nem óhajt-e Olaszország barátságos érvelés­sel hatni e kérdésben szövetségeseire is? Két­ségtelen, hogy a külföld számára ez volt a ró­mai paktum szerződő feleinek budapesti talál­kozója alkalmával a legsürgetőbb és a legké­nyesebb kérdés. A nyilatkozatból, melyet most közzéadtak, kihangzik az a meggyőződés, me­lyet idehaza a múltban is gyakran ismételtünk: Magyarország és Ausztria sajnálkozással érte­sült a nyomós okokról, melyek Olaszországot a Népszövetség elhagyására kényszerítették, s ugyanakkor nem adja fel a reményt, hogy egy átszervezett, az igazságos cselekvés szellemétől áthatott Népszövetség megtalálja a jövőben a kapcsolatot Európa minden hatalmával az össz­­működésre. Magyarország és Ausztria nem lép­nek ki a Népszövetségből, de arra az esetre, ha a genfi intézmény a jövőben igazi felada­tának teljesítésére tehetetlennek és alkalmat­lannak bizonyulna, fenntartják maguknak a jogot, hogy újra megvizsgálják a Népszövet­séghez való viszonyukat. Ez az álláspont mél­tányos és igazságos. Hasonló összhanggal fog­laltak állást a tanácskozás résztvevői a komin­ A hármas értekezlet résztvevői a következő táv­iratot küldték Mussolini miniszterelnöknek: „Benito Mussolini Őexcellenciájának, az olasz kor­mány elnökének, Róma. Amikor azt a közös nyilatkozatot, amely a római jegyzőkönyvek aláíróinak jelenlegi értekezlete mun­teni elleni paktum kérdésében is, a két dunai állam kormányai a jövőben is változatlan eréllyel küzdenek a kommunista propaganda ellen, s ez a határozott állásfoglalás egyelőre fölöslegessé teszi, hogy a két ország belépjen a német-olasz-japán kommunistaellenes szövet­ségbe. Gyakorlati eredménye a konferenciának, hogy Magyarország és Ausztria hajlandónak mutatkoztak elismerni Franco tábornok spanyol kormányát. Ez a nyilatkozat egyrészt bizonyí­téka akar lenni annak az ideológiai rokonszenv­­nek, mellyel a két ország a spanyol nemzeti irányzatot szemléli, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy Spanyolország nemzetközi helyzete a jö­vőben élesebb körvonalakkal kialakuljon. Az európai békének nagy érdeke, hogy a polgár­háborútól feldúlt Spanyolország végre megta­lálja kapcsolatait a nemzetközi érdekszférákkal. Váratait összefoglalja, aláírásunkkal ellátjuk, a leg­melegebben üdvözölni kívánjuk Excellenciád szemé­lyében annak a műnek kezdeményezőjét, amely to­vábbra is nemcsak megóvja a résztvevőknek jogos érdekeit és fejleszti szívélyes kapcsolataikat, hanem az igazság és béke ügyét is szolgálja. Schuschnigg, Darányi, Schmidt, Kánya.“ Franco kormányának magyar és osztrák részről bekövetkező elismerése a békét szolgálja, s egyben újabb kifejezése a két ország kommu­nista ellenes magatartásának A magyar közvéleményt legközvetetlenebbül természetesen a nyilatkozatnak az a szakasza érinti, mely a magyar-román viszony alakulá­sával foglalkozik. Ez a szakasz meglehetősen szűkszavú, de egyáltalán nem pesszimista. Cé­loz azokra a tárgyalásokra, melyeket bukaresti követünk folytat ez időszerint a kisebbségi kér­désben az új román kormánnyal, s melyekről legutóbb, Budapesten való átutazta alkalmá­val a román külügyminiszter is bizakodva em­lékezett meg. A római paktum szerződő felei­nek budapesti tanácskozásáról kiadott nyilatko­zat e tárgyalásokról mindössze annyit mond, hogy­­a magyar-román tárgyalások kielégítő eredménye jelentősen hozzájárulna a dunai Az osztrák és magyar kormányférfiak távirata Mussolinihoz A római egyezmény államainak közös nyilatkozata a budapesti tanácskozások eredményeiről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A közös nyi­latkozat, amelyet a római jegyzőkönyveket aláíró államok képviselői budapesti tanácskozásuk be­fejeztével szerdán aláírtak, a következőképpen hangzik: KÖZÖS NYILATKOZAT. 1. Darányi magyar királyi miniszterelnök, Kánya magyar királyi külügyminiszter, Schusch­nigg osztrák szövetségi kancellár, Schmidt osztrák külügyi államtitkár és gróf Ciano olasz külügy­miniszter Budapesten 1938. január hó 10., 11. és 12. napjain a római jegyzőkönyvekben foglaltak­nak megfelelően közös tanácskozást folytattak. 2. A három kormány képviselői újból megelé­gedéssel állapították meg a Római Jegyzőkönyvek tényleges eredményeit és azok kedvező fejlődését. Újból kifejezték abbeli közös akaratukat, hogy e jegyzőkönyvek szellemében fogják politikai és gazdasági tevékenységüket és szívélyes együttmű­ködésüket kimélyíteni. Ebben a tekintetben Magyarország és Ausztria képviselői rokonszenvüket fejezték ki a velük ba­rátságban álló két nagyhatalom, Olaszország és Németország között fennálló benső együttműködés iránt, amely a róma—berlini tengelyben nyert szentesítést és amely a béke és újjáépítés új és jelentős biztosítékát képezi. Ausztria képviselői ismertették politikájukat, amelyet a római jegyzőkönyvek és az 1936. július 11-i osztrák-német egyezmény elveinek összhang­jára alapítanak. Magyarország és Olaszország kép­viselői e politika irányában teljes megelégedésü­ket fejezték ki. 3. Magyarország és Ausztria képviselői meg­erősítették határozott elutasító állásfoglalásukat a kommunizmussal szemben és rokonszenvvel üdvö­zölték az olasz-német-japán Komintern­ elleni paktumot, amely ugyanezen elvektől van áthatva. Megerősítették elhatározásukat, hogy saját orszá­gukban teljes erővel fognak a kommunista propa­ganda ellen küzdeni. 4. Magyarország és Ausztria képviselői közöl­ték Olaszország képviselőjével abbeli elhatározá­sukat, hogy Franco tábornok kormányát mint Spa­nyolország és összes birtokai és gyarmatai törvé­nyes kormányát formálisan el fogják ismerni. A három kormány képviselői annak a közös nézet­nek adtak kifejezést, hogy ilyirányú elhatározás jelentős mértékben hozzájárul a Spanyolország és a többi nemzetek közti viszony rendezéséhez, vala­mint az európai megbéküléshez. 5. Magyarország és Ausztria képviselői tudo­másul vévén azokat a súlyos és jogos okokat, ame­lyek­ az olasz kormányt a Népszövetségből való kilépésre késztették és megállapítván azokat a mélyreható következményeket, amelyeket ily el­határozás a Népszövetség összeállítása, céljai és működési lehetőségei terén maga után von, kije­lentik, hogy a Népszövetségnek nem lehet és nem szabad egy ideologikus alakulat jellegét felvennie. Ily esetre Magyarország és Ausztria fenntartják maguknak, hogy a Népszövetséghez való viszo­nyukat újabb vizsgálat tárgyává tegyék. 6. Ausztria és Olaszország képviselői újból megerősítették, hogy kormányaik Magyarország­nak a katonai fegyverkezés terén fennálló teljes egyenjogúságát elismerik. A három kormány kép­viselői szükségesnek látják ezen elv mielőbbi meg­valósítását. 7. Ausztria és Olaszország képviselői kijelen­tették, hogy kormányaik nagy érdeklődéssel kísé­rik a Magyarország és Románia közti viszony fej­lődését. Abbeli nézetüknek adnak kifejezést, hogy a magyar-román tárgyalások kielégítő eredménye jelentősen hozzájárulna a dunai Európa békéjének megszilárdításához. 8. A három kormány képviselői megvizsgálták a gazdasági helyzetet és egyetértenek abban, hogy a három állam közti árucserét, a legutóbb lefek­tetett alapokon, minden eszköz igénybevételével kimélyítik. 9. A három kormány képviselői újból kifejez­ték közös akaratukat, hogy együttműködnek mind­azon államokkal, amelyeknek politikai tevékeny­sége a béke és újjáépítés valódi céljainak eléré­sére, valamint a nemzetek közti jobb egyetértés megteremtésére irányul. Budapest, 1938 január 12-én. Dr. Darányi s. k. Kánya s. k. Ciano s. k. Schuschnigg s. k. Guido Schmidt s. k.

Next