Pesti Hírlap, 1938. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-13 / 9. szám
BUDAPEST, 1933. Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányiak ára (pályaudvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Képes Vasárnap nélkül 12 fillér LX. ÉVFOLYAM,, 9. CSÜTÖRTÖK, JANUÁR/13 Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon 112-295. Bvkiadók: Vilmos császár-út 78. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1 Tel. 135—296. A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük 4 A találkozó mérlege A római paktum szerződő feleinek világszerte nagy érdeklődéssel várt és feszült figyelemmel kísért budapesti találkozója lezajlott, s a tanácskozások hivatalos részét lezárja az a nyilatkozat, melyet a három állam külügyminiszterei, s Darányi és Schuschnigg kormányelnökök írtak alá. Ez a nyilatkozat semilyen vonatkozásban nem szolgál szenzációkkal: nyugodt és bizakodó hangjával megállapítja a római paktum szerződő feleinek teljes összhangját minden olyan kérdésben, melyek e hatalmi csoport államait közvetlenül érintik. A tanácskozás eredményét minden bizonnyal megnyugvással fogadják külföldön is, különösen azok a hatalmak, melyeknek sajtója az elmúlt napokban meglepetéstől és szenzációs fordulatoktól tartott. S a magyar közvélemény is elégedetten olvassa ki e nyilatkozatból, hogy a római paktum e tanácskozás után is az maradt, ami volt az elmúlt négy esztendőben: a három baráti állam rugalmas és életképes szövetsége, melynek csoportjellege nem irányul senki ellen, s belső struktúrájában változatlanul olyan, hogy lehetőséget nyújt a szerződő feleknek mind közös, mind egyéni orientációra. A paktum az elmúlt négy évben bebizonyította, hogy előnyösen hozzájárult az európai hatalmi egyensúly kialakulásához. Politikai és gazdasági téren bizonyos nyugalmat jelent ez a szövetség a forrongó és alakuló Európában. A budapesti tanácskozóról kiadott nyilatkozat hangsúlyozza ezt a politikai és gazdasági összhangot. Magyarország a jövőben is együtt dolgozik gazdasági téren a két baráti állammal, s politikai kérdésekben ezután is készséggel hajlandó megtárgyalni az időszerű problémákat szerződő feleivel. A német-olasz tengely, mely a paktum megkötése óta kialakult, rokonszenves a két másik aláíró hatalom, Magyarország és Ausztria számára. Ez a rokonszenv, mely a jegyzőkönyvben most teljes nyíltsággal kifejezésre jutott, kétségtelenül alkalmas lesz arra, hogy megjavítsa a német-osztrák viszonyt, s a megkezdett irányban keresse továbbra is a négy hatalom barátságos összműködésének lehetőségeit. Akik a budapesti találkozótól «szenzációkat« vártak, valószínűleg csalódnak, mikor a hivatalos nyilatkozatnak a Népszövetségre és a bolsevistaellenes frontra vonatkozó szakaszát olvassák. A magyar közvélemény megnyugvással olvashatja e szakaszokat, melyek teljesen fedik úgy az olasz, mint az osztrák és a magyar kormány eddig is hangoztatott álláspontját. Olaszország súlyos és nyomós okok kényszerítő hatása alatt kilépett a Népszövetségből, s a világ közvéleményének túlsóparti nyugati tábora most érdeklődéssel várta, követi-e a baráti hatalmat ezen az uton a két szerződő fél, s nem óhajt-e Olaszország barátságos érveléssel hatni e kérdésben szövetségeseire is? Kétségtelen, hogy a külföld számára ez volt a római paktum szerződő feleinek budapesti találkozója alkalmával a legsürgetőbb és a legkényesebb kérdés. A nyilatkozatból, melyet most közzéadtak, kihangzik az a meggyőződés, melyet idehaza a múltban is gyakran ismételtünk: Magyarország és Ausztria sajnálkozással értesült a nyomós okokról, melyek Olaszországot a Népszövetség elhagyására kényszerítették, s ugyanakkor nem adja fel a reményt, hogy egy átszervezett, az igazságos cselekvés szellemétől áthatott Népszövetség megtalálja a jövőben a kapcsolatot Európa minden hatalmával az összműködésre. Magyarország és Ausztria nem lépnek ki a Népszövetségből, de arra az esetre, ha a genfi intézmény a jövőben igazi feladatának teljesítésére tehetetlennek és alkalmatlannak bizonyulna, fenntartják maguknak a jogot, hogy újra megvizsgálják a Népszövetséghez való viszonyukat. Ez az álláspont méltányos és igazságos. Hasonló összhanggal foglaltak állást a tanácskozás résztvevői a komin A hármas értekezlet résztvevői a következő táviratot küldték Mussolini miniszterelnöknek: „Benito Mussolini Őexcellenciájának, az olasz kormány elnökének, Róma. Amikor azt a közös nyilatkozatot, amely a római jegyzőkönyvek aláíróinak jelenlegi értekezlete munteni elleni paktum kérdésében is, a két dunai állam kormányai a jövőben is változatlan eréllyel küzdenek a kommunista propaganda ellen, s ez a határozott állásfoglalás egyelőre fölöslegessé teszi, hogy a két ország belépjen a német-olasz-japán kommunistaellenes szövetségbe. Gyakorlati eredménye a konferenciának, hogy Magyarország és Ausztria hajlandónak mutatkoztak elismerni Franco tábornok spanyol kormányát. Ez a nyilatkozat egyrészt bizonyítéka akar lenni annak az ideológiai rokonszenvnek, mellyel a két ország a spanyol nemzeti irányzatot szemléli, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy Spanyolország nemzetközi helyzete a jövőben élesebb körvonalakkal kialakuljon. Az európai békének nagy érdeke, hogy a polgárháborútól feldúlt Spanyolország végre megtalálja kapcsolatait a nemzetközi érdekszférákkal. Váratait összefoglalja, aláírásunkkal ellátjuk, a legmelegebben üdvözölni kívánjuk Excellenciád személyében annak a műnek kezdeményezőjét, amely továbbra is nemcsak megóvja a résztvevőknek jogos érdekeit és fejleszti szívélyes kapcsolataikat, hanem az igazság és béke ügyét is szolgálja. Schuschnigg, Darányi, Schmidt, Kánya.“ Franco kormányának magyar és osztrák részről bekövetkező elismerése a békét szolgálja, s egyben újabb kifejezése a két ország kommunista ellenes magatartásának A magyar közvéleményt legközvetetlenebbül természetesen a nyilatkozatnak az a szakasza érinti, mely a magyar-román viszony alakulásával foglalkozik. Ez a szakasz meglehetősen szűkszavú, de egyáltalán nem pesszimista. Céloz azokra a tárgyalásokra, melyeket bukaresti követünk folytat ez időszerint a kisebbségi kérdésben az új román kormánnyal, s melyekről legutóbb, Budapesten való átutazta alkalmával a román külügyminiszter is bizakodva emlékezett meg. A római paktum szerződő feleinek budapesti tanácskozásáról kiadott nyilatkozat e tárgyalásokról mindössze annyit mond, hogya magyar-román tárgyalások kielégítő eredménye jelentősen hozzájárulna a dunai Az osztrák és magyar kormányférfiak távirata Mussolinihoz A római egyezmény államainak közös nyilatkozata a budapesti tanácskozások eredményeiről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A közös nyilatkozat, amelyet a római jegyzőkönyveket aláíró államok képviselői budapesti tanácskozásuk befejeztével szerdán aláírtak, a következőképpen hangzik: KÖZÖS NYILATKOZAT. 1. Darányi magyar királyi miniszterelnök, Kánya magyar királyi külügyminiszter, Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár, Schmidt osztrák külügyi államtitkár és gróf Ciano olasz külügyminiszter Budapesten 1938. január hó 10., 11. és 12. napjain a római jegyzőkönyvekben foglaltaknak megfelelően közös tanácskozást folytattak. 2. A három kormány képviselői újból megelégedéssel állapították meg a Római Jegyzőkönyvek tényleges eredményeit és azok kedvező fejlődését. Újból kifejezték abbeli közös akaratukat, hogy e jegyzőkönyvek szellemében fogják politikai és gazdasági tevékenységüket és szívélyes együttműködésüket kimélyíteni. Ebben a tekintetben Magyarország és Ausztria képviselői rokonszenvüket fejezték ki a velük barátságban álló két nagyhatalom, Olaszország és Németország között fennálló benső együttműködés iránt, amely a róma—berlini tengelyben nyert szentesítést és amely a béke és újjáépítés új és jelentős biztosítékát képezi. Ausztria képviselői ismertették politikájukat, amelyet a római jegyzőkönyvek és az 1936. július 11-i osztrák-német egyezmény elveinek összhangjára alapítanak. Magyarország és Olaszország képviselői e politika irányában teljes megelégedésüket fejezték ki. 3. Magyarország és Ausztria képviselői megerősítették határozott elutasító állásfoglalásukat a kommunizmussal szemben és rokonszenvvel üdvözölték az olasz-német-japán Komintern elleni paktumot, amely ugyanezen elvektől van áthatva. Megerősítették elhatározásukat, hogy saját országukban teljes erővel fognak a kommunista propaganda ellen küzdeni. 4. Magyarország és Ausztria képviselői közölték Olaszország képviselőjével abbeli elhatározásukat, hogy Franco tábornok kormányát mint Spanyolország és összes birtokai és gyarmatai törvényes kormányát formálisan el fogják ismerni. A három kormány képviselői annak a közös nézetnek adtak kifejezést, hogy ilyirányú elhatározás jelentős mértékben hozzájárul a Spanyolország és a többi nemzetek közti viszony rendezéséhez, valamint az európai megbéküléshez. 5. Magyarország és Ausztria képviselői tudomásul vévén azokat a súlyos és jogos okokat, amelyek az olasz kormányt a Népszövetségből való kilépésre késztették és megállapítván azokat a mélyreható következményeket, amelyeket ily elhatározás a Népszövetség összeállítása, céljai és működési lehetőségei terén maga után von, kijelentik, hogy a Népszövetségnek nem lehet és nem szabad egy ideologikus alakulat jellegét felvennie. Ily esetre Magyarország és Ausztria fenntartják maguknak, hogy a Népszövetséghez való viszonyukat újabb vizsgálat tárgyává tegyék. 6. Ausztria és Olaszország képviselői újból megerősítették, hogy kormányaik Magyarországnak a katonai fegyverkezés terén fennálló teljes egyenjogúságát elismerik. A három kormány képviselői szükségesnek látják ezen elv mielőbbi megvalósítását. 7. Ausztria és Olaszország képviselői kijelentették, hogy kormányaik nagy érdeklődéssel kísérik a Magyarország és Románia közti viszony fejlődését. Abbeli nézetüknek adnak kifejezést, hogy a magyar-román tárgyalások kielégítő eredménye jelentősen hozzájárulna a dunai Európa békéjének megszilárdításához. 8. A három kormány képviselői megvizsgálták a gazdasági helyzetet és egyetértenek abban, hogy a három állam közti árucserét, a legutóbb lefektetett alapokon, minden eszköz igénybevételével kimélyítik. 9. A három kormány képviselői újból kifejezték közös akaratukat, hogy együttműködnek mindazon államokkal, amelyeknek politikai tevékenysége a béke és újjáépítés valódi céljainak elérésére, valamint a nemzetek közti jobb egyetértés megteremtésére irányul. Budapest, 1938 január 12-én. Dr. Darányi s. k. Kánya s. k. Ciano s. k. Schuschnigg s. k. Guido Schmidt s. k.