Pesti Hírlap, 1938. február (60. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

Előfizetési árak: Egy hónapra 4 pengő, ne­gyedévenként 10 pengő 80 Altér. Egyes* p­ A­dányszám ára (pálya, udvarokon is) 10 fillér, a vasárnapi szám ára 32 fillér, a Kéj­des Va­sárnap nélkül 12 fillér LX.ÉVFOLYAM: 25. #19 Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár­ út 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vil­mos csájszár-út 78. Tel. 112 295. Erzsébet-körút 1. Tel. 135-296. A fió­kok jegyzékét vasár­naponként az apróhir­detések élén közöljük Egy királylány bölcsője Az a kosárfonatú bölcső, melyben gyöngéd és óvatos kezek elhelyezték ma reggel, a soest­­dijki kastély gyermekszobájában, ,az újszülött holland királyleánykát, egy kis ország és egy nagy gyarmatbirodalom központja e napokban. Vivat Orania! — kiáltják a németalföldi utcá­kon egy bölcs, józan és nagylelkű nép öregjei és fiataljai, s ez a kiáltás végighangzik a vilá­gon, él a tengerek felett, mindenfelé, ahol az Orania-Nassau-i ház narancssárga lobogóját lengeti a szél, hajók árbocán és gyarmati palo­ták homlokzatán. Egy nép ünnepel, s a benső­séges családi ünnepben részt kér a művelt vi­lág. Ez a nép, mely heteken át áhitatos vára­kozással, lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen állta körül a királyi kastélyt, ahol a trónörökösnő vajúdott, minden időkben magas példát muta­tott a világ népei előtt: a civilizáció magas példáját, a nemzeti érzés, az igazi, toleráns és hősies nacionalizmus példáját, s a jó európaiság példáját. Ez a nemzet tudott uralkodni máso­kon és tudott uralkodni önmagán. Évszázadok nagy vallási, politikai és gazdasági harcai nem borították fel e nemzet egyensúlyát, tudott részt venni az európai élet nagy feladataiban, tudott önmérséklettel és fegyelemmel, erős ma­radni, mikor a világháború véres hullámai ost­romolták a kis holland sziget békéjét is, s mi­kor az állítólagos béke hamis és hazug légköré­ben nagy népek is elvesztették igazságérzésü­ket, ez a kis, komoly és józan nép megmutatta, hogy nem ismer más szempontot nemzetek megítélésében, mint az igazság és az emberies­ség szempontjait. Ez a nép, szűkszavú és sze­mérmes jóindulatának egész melegével fordult a háború után a mi szerencsétlenjeink felé, gyer­mekeket ölelt szívére, ártatlanokat nevelt fel és adott vissza az életnek. Ez a nép most egy gyermek érkezését ünnepeli. A családi ünnep­ben részt vesz, részt kér Magyarország, mely­nek gyermekeit egykor a nemes és humánus Hollandia szeretettel fogadta magához. Magyarország soha nem felejti el a maga­tartást, mellyel Németalföld a háború után ár­tatlan és szerencsétlen magyar gyermekek felé fordult. A holland nemzet családi ünnepe ne­künk is ünnep, s mikor a németalföldi városok , fölött, a ködös január végi nap reggelén, ötven­­egy ágyulövéssel hírül adták a tüzérütegek,­­ hogy megint van trónörököse e lélekszámra kicsiny, de világi hatalomban és erkölcsi presz-­­ tizsben tekintélyes nemzetnek, az orániai ház és a holland nép örömében osztozva, figyelem­mel és rokonszenvvel fordulunk e baráti nép felé. Hollandia ünnepe ez, egy nép ünnepe, mely a kis királyleány bölcsőjét körülállva a világnézeti harcoktól kettészakadt Európában a társadalmi és politikai béke nagy példáját do­kumentálja. Hollandiát sem kímélik meg az idő nagy eszmeáramlatai, Hollandiában is megérin­tette a lelkeket az új világ problémakörének kisugárzása, a Németalföld népe is küzd gaz­dasági válsággal, világpolitikai érdekekkel, belső világnézeti és társadalmi erjedéssel, de a nagy, nemzeti kérdésekben ez a komoly és bölcs nép csodálatos egységet mutat ma is. S ahogy e hetekben, mikor a fiatal trónörökösnő első gyermekét várta, körülállta ez a nemzet az egyszerű vidéki lakot, ahol negyedszer vártak hercegi gyermeket, ahogy a társadalom minden rétege őszinte és kényszeredettség nélkül való, kiáradó rokonszenvvel és melegséggel készült a családi ünnepre, egy nagy család, egy nemzet bensőséges házi ünnepére, ahogy minden hol­land házban, az ősi, csúcsostetejű patriciushá­­zakban és a színesre meszelt parasztházakban, a munkásnegyedekben és a kikötők üzleti szék­házaiban, ahol a világkereskedelem titkos szá­lait szövögetik, a gyarmatokon, ahol néhány szívós, kitartó és kemény akaratú ember óriási gyarmati birodalom sorsát igazgatja, úgyszól­ván fegyveres erő nélkül, egyedül az értelem fölényének, a jellem szilárdságának és a huma­nitásnak fegyvereivel, mikor ez a nemzet gyen­géd és meghatott várakozással járt a fiatal her­cegasszony gyermekágya körül, egyben példát adott a világnak, hogy az erő és nagyság tud gyöngéd is lenni, s egy nemzet társadalmi vi­szályai elhallgatnak a magasabb, osztályfölötti érdekek előtt. Hollandia e hetekben csakugyan egyetlen, nagy család volt. S e napokban, mi­kor a hosszú várakozást végre feloldotta az örömhír, nem érdektelen odafigyelni e megha­­sonlott Európában e nemzet egységére. Népek, melyek így fel tudnak oldani minden társa­dalmi és politikai ellentétet egy közös eszmény összhangjában, kezükben tartják sorsukat. A kis királyleány, aki egy holland gyermek­szobában alussza most a csecsemők boldogan öntudatlan álmát, trónörököse lesz egy biroda­lomnak, melyet nem őriznek hadihajók, nem védenek tekintélyes hadseregek, nem őrzi más, csak egy nép jelleme és tehetsége. Ez a holland nép, mely évszázadok szerencsés és tragikus változatai között tanulta meg tisztelni és be­csülni uralkodóit, e hetekben természetesen fiút várt, ötven éve uralkodnak asszonyok Hol­landia felett, s mikor az ötvenegyedik ágyulö­vést nem követte ma reggel az ötvenkettedik, sokmillió hollandus bölcs mosollyal és elége­dett rezignációval gondolhatta: így történt és talán így történt jól. Juliana és Bernard házas­ságát még áldhatja fiúgyermekkel is az ég, de ha a sors úgy akarja, hogy negyedszer is nő uralkodjon Németalföld fölött, az elmúlt ötven év tapasztalatai minden hollandust meggyőz­tek már, hogy ez a nőuralom nem volt káros az országra és a birodalomra. A szeretet, mely az újszülött leánykát fogadja, elvegyül a hála és elismerés érzéseivel, mellyel a hollandusok az arábiai ház két utolsó nőuralkodóját övezték. Ez a két királynő, Emma és Vilma, női okos­sággal, szerénységgel és méltósággal adtak pél­dát arra, hogy nehéz és sorsdöntő időkben egy heles asszony legalább úgy tudja szolgálni nemzetét, mint egy higgadt férfi. Az a Hollan­dia, mely Vilma királynő uralkodása alatt ki­alakult, a válság évtizedeiben is a polgári egyensúly és a civilizált kötelességérzet hazája tudott maradni. Néhány fénykép, mely e ki­­rályleánykát­ váró napokban látott napvilágot, az özvegy királynőt is mutatta, amint kerék­páron indul vajúdó leányához a holland vá­roska utcáin. Egyesek talán megmosolyogták ezt a képet. De mások arra gondoltak, meny­nyire királynő lehet valaki, akinek méltóságán és tekintélyén nem esik csorba akkor sem, ha engedelmeskedik egy népies otthoni szokásnak és kerékpáron járkál az országban, mely fölött uralkodik. Ez a tekintély, ez a meghitt ottho­­niasság, ez a mélyen és a szó tiszta értelmében demokratikus királyiasság jellemezte Hollan­dia nőuralkodóinak kormányzását, s az ország, mely most nemzeti ünneppé avatja a kis her­cegnő születését, jóleső érzéssel áll körül egy bölcsőt, melyben a titokzatos idő egyik kivá­lasztottja alussza elégedett és szuszogó csecse­mő­ álmát. Jóleső és örömteljes érzéssel, mert tudja, hogy a sors, melyet a jövevénynek ké­szít, közös sors a nemzetével. Boldog ország, mely ilyen bensőséggel tud találkozni egy csa­ládi és nemzeti ünnep öntudatában. Hivatalos jelentés Horthy Miklós kormányzó lengyelországi látogatásának programjáról Huszonegy ágyúlövés és a várra kitűzött magyar zászló jelzi a megérkezést a krakói királyi kastélyba A Magyar Távirati Iroda jelenti: Horthy Mik­lós, Magyarország kormányzója, a lengyel köztár­sasági elnök meghívására február 4-én fiával, Horthy Istvánnal, kíséretével és Kánya Kálnán külügyminiszterrel Lengyelországba utazik. A kormányzónak ezen az utazásán kíséretként részt­­­ vesznek: dr. Uray István m. kir. titkos tanácsos,­­ a kabinetiroda főnöke, vitéz Keresztes-Fischer­­ Lajos altábornagy, a katonai iroda főnöke, vitéz­­ Koós Miklós első szárnysegéd, Brunswick György­­ ezredes, utimarsall, vitéz Gerlóczy Gábor al­ezredes, Németh Tibor őrnagy és Scholtz An­dor folyamőrkapitány szárnysegédek; a kísé­reten kívül gróf Csáky István követségi ta­­­nácsos, a külügyminiszter kabinetfőnöke, báró Bakách-Bessenyey György követségi tanácsos, a külügyminisztérium politikai osztályának veze­tője, Zilahi-Sebess Jenő miniszteri fogalmazó, a külügyminiszter titkára, végül Dabolczy András honvédtisztviselő. A kormányzó útját a Túrán kü­lönvonaton te­szi meg. Búcsúztatására a pályaudvaron meg fog­nak jelenni Darányi Kálmán miniszterelnök ve­zetésével a kormány tagjai, továbbá a miniszter­­elnökség államtitkára, a külügyminiszter állandó helyettese, a honvédség főparancsnoka, a vezér­kar főnöke, az államvasutak elnöke, a főpolgár­mester, a polgármester és a rendőrfőkapitány. A lengyel határon Hory András varsói ma­gyar követ és vitéz Lengyel Béla alezredes, ka­tonai attasé jelentkeznek a kormányzónál s ugyan­ott fogadja a kormányzó az őt lengyel földre ér­kezésekor üdvözlő Ulrich lengyel közlekedésügyi minisztert és a lengyel díszkiséretnek tagjait, Kutrzeba Tadeusz tábornokot, Transka Durski Karol fregattkapitányt, Klepotoivski Jerzy kül­­ügyminisztériumi alosztályfőnököt és Hartman Jozef századost, a köztársasági elnök szárnysegé­dét. Magyarország kormányzóját február 5-én, Krakóba való érkezésekor a pályaudvaron Mos­­cicki Ignác köztársasági elnök fogja fogadni kísé­retével. A fogadáson megjelennek még Smigly­ Rydz lengyel tábornagy, továbbá a lengyel kor­mány tagjai: Beck külügyminiszter, Kasprzycki tábornok, hadügyminiszter, Swietoslawski vallás- és közoktatásügyi miniszter, Roman ipar- és ke­reskedelemügyi miniszter, Koscialkowski népjó­léti miniszter, valamint a katonai és polgári ha­tóságok vezetői, a varsói magyar követség tagjai, Szembek külügyi államtitkár, Orlowski budapesti lengyel követ, a krakói lengyel-magyar egyesület elnöke és a helyi hatóságok képviselői. A kormányzónak a lengyel köztársasági elnök által való fogadása és a kölcsönös üdvözlések után Horthy Miklós kormányzó és Moscicki köztársa­sági elnök katonai kíséretükkel elvonulnak a ze­nével és zászlóval kivonult diszszázad arcvonala előtt. A diszszázad arcvonalának lelépése után a köztársasági elnök a pályaudvar fogadócsarnoká­ban bemutatja Horthy Miklós kormányzónak a fogadáson megjelent lengyel előkelőségeket és kíséretének tagjait, majd ezután a kormányzó mu­tatja be kíséretének tagjait Moscicki köztársasági elnöknek. A bevonulás a krakói helyőrség csapatainak sorfala előtt történik a Wawel királyi kastélyba. Útközben a város főpolgármestere rövid beszéd­ben üdvözli Magyarország kormányzóját, kenye­ret és sót nyújtva át neki. A Wawelba való érkezés után az egész menet a székesegyház kapujánál megáll. A Wawelbe érkezés pillanatában tüzérüteg 21 ágyulövést ad le és a várra kitűzik a magyar zászlót. A székesegyház előtt diszszázad áll, zászlók­kal és zenekarral. A diszzászlóaljparancsnok je­­­­lentésének fogadása után a menet az ezüst ha­

Next