Pesti Hírlap, 1938. február (60. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

1938. február I., ledd. PESTI HÍRLAP Herc­eg Ferenc „Művészcsere“ című­ vezércikkének visszhangja Ugrón Gábor levele Herczeg Ferenchez Ugrón Gábor, ny. miniszter, az Irodalmi és Mű­vészeti Tanács elnöke, a következő levelet intézte Herczeg Ferenchez: „Kegyelmes Uram! A Fészek Művészek Klubja igazgatósága I. évi január hó 28-án megtartott ülésén hálájának és kö­szönetének adott kifejezést a Pesti Hírlapban 1937 de­cember 19-én megjelent „Művészcsere“ című vezér­cikkeiért, amelyben a Fészek Művészek Klubjának művészcsere-akcióját voltál szíves támogatni. A művészcsere, amelyet a „Fészek“, a magyar művészek társadalmi, kulturális és gazdasági testü­lete megvalósítani igyekszik, és amelynek a gyakor­lati életben történő megvalósítása már folyamatban van a velünk barátságos államok illetékes hatósági és művészeti testületeinek megértő kapcsolatával, rendkívüli erkölcsi támogatást­­nyert azzal, hogy rá­mutattál azokra az okokra, amelyek bennünket arra az elhatározásra vezettek, hogy alkalmat szerezzünk, hogy évente mintegy 50—60 magyar képzőművész külföldi tanulmányútra utazhasson és 6—8 hétig gondtalanul élhessen művészetének. E kérdés huma­nitárius szempontjain kívül azok a szempontok is vezettek bennlünket, amelyeket a Pesti Hírlapban megjelent vezércikkedben ragyogó tollal, meggyőző erővel kifejtettél,­­ azok a szempontok ugyanis, ame­lyekben a magyar képzőművészeti kulturaivónk meg­mentése érdekében szólaltál meg. Vezércikked, amely rendkívüli visszhangot keltett nemcsak minden ma­gyar képzőművész, de minden jó magyar ember szí­véban és elméjében is, nemcsak vészharang, de lel­kesítő szózat is azokhoz, akik segítségünkre lehet­nek munkáinkban, amelyeknek eredményei hosszú évekig nyújthatnak lehetőséget arra, hogy a magyar képzőművészek tehetségükkel fenntarthassák azt a kulturnivót, amelyet a nemzet és saját maguk érdeké­ben megszereztek. Amidőn a Fészek Művészek Klubja igazgatósága és a művésztestület minden tagja nevében ismételten tolmácsolom hálás köszönetünket mey Neked, Ke­gyelmes Uram, mint a Pesti Hírlapnak vagyok nagy­­rabecsülő tisztelő hived- Dr UgTon Gidor,­v. u­. 11. ny. miniszter, a­­"Fé­szek“ és az Irodalmi és Ilű­­­vészek­ Tanács elnöke." A pápa beszéde a tudósok hivatásáról Róma, jan. 31. Vasárnap nyílt meg XI. Pius jelen­­lét­ben a pápai tudományos akadémia ez idei ülés­szaka Az ülés nagy részét Marconi emlékének szen­telték­. Marconi szintén tagja volt az akadémiának. Az ülésen a pápa beszédet mondott, amelyben rá emlékezett Marconiról és hangoztatta, hogy a n­a­gy tudós tudásának gyümölcseit a Szentszék és a k -magas'.abb igazság szolgálatába állította. A pápa a tudósokhoz fordulva, magas hivatásukról beszélt és kijelentette, hogy ők képviselik a világ világosságát és az igazság fényét. A Szertatya Marconi és Herz példájára hivat­kozva, felhívta az akadémia tagjait — akik között tudvalevőleg nemcsak katolikusok, hanem protestán­sok és zsidók is vannak —, hogy az egész világon terjesszék az igazság és a hit világosságát. C­ 3E—■■» HIIIIMII —HI——— Fánké írta Csutka Péter Pinke gyerek kilenc éves és harmadikos volt, mikor vizsga előtt kimaradt az iskolából. Édes­anyja, az az özvegy, földhözragadt szegény asz­­szony, állásba tette. Vak Miskához, az öreg kol­dushoz szegődtette el ötven krajcár heti bérért és kosztért. Vak Miskát vezetgette aztán Pinke fa­­luról-falura, vásárról-vásárra. Erről a vén kol­dusról, aki a cigánysoron a vízzel teli gödrök kö­zött lakott kis viskóban, azt beszélték a népek, hogy nem is vak, hanem éppen olyan jól lát a fe­kete pápaszemen keresztül, mint teszem fel. Vári Laci bácsi, falunk érdemes rendőre (nem állami, hanem csak községi komencióban), aki nemes­­ „szilvórium-közi“ állapotában is ledurrantotta a madarat röptében. Azt is beszélték, hogy Vak­­ Miska, közönséges tolvaj, rengeteg holmit össze-­­ lopkod vásárok alkalmával. Mindegy! A valóság az, hogy Pinke gyerek állásba jutott, jó dolga volt. Hogy nagyon jó dolga volt, az abból látszott, hogy pár hét múlva már dohányzott is. Drámát szőtt, vagy vastag jenigét, s ha nem volt cigire pénze, ha nem adott Vak Miska, akkor szedte a cigarettavégeket, teletömte a zsebeit és vedlett kis ruhácskájában olyan szaga volt, mint kupakos, szutykos régi cseréppipa. Megtanult Pinke inni is és többizben ittasan állitott haza hivatal után a mamájához... Vári Laji, falunk közbiztonsági őre, ott gug­­­­golt Vak Miska kunyhója mellett. Várta haza Vak­­ Miskát és Pinkét a vaskói vásárról. Végére jár a mendemondának! Ha igaz, amit beszélnek, bár nem hivatalos minőségben van most itt, de ma éjjel letartóztatja Vak Miskát. Már bejött a vi­cinális, érkezniök kell! Egyszer csak suttogó hangokra neszett. Két alak comolygott a sötétben a buckák között, a 1 , *•••* •• ,1, ,i___ • 1 , '-1 ,*-1 a ház végéhez. Aztán hallotta, hogy a földre zuhan valami. — Asszintem, hogy megszakadok, olyan nehéz vét ez a zsák! — morgott valaki. — Pedig kár vót a zsákot így lecsapni, mert biztos összetört a hermonika! — hangzott fel egy vékony cérnahang. — Nem a’ fiam, mer’ becsavartam én azzat a gyócs közé! Hat vég gyócs közt van a harmonika. Nyílt az ajtó nemsokára és bementek a házba. Világ gyulladt fel. Vári Laji az ablakhoz osont és láthatta, hogy a zsákból furcsa dolgok kerül­nek elő. Mindenekelőtt, vakító fehér gyolcsból kicsa­vart a kis Pinke egy díszes, duplabillentyűs har­monikát. A vén Miska mingyárt a kezébe vette és játszani kezdett halkan rajta. Fiatalabb éveiben­­ harmonikus vak volt, tudott harmonikázni és nó­­tázott hozzá. Játszott és közben a kabátzsebéből előhúzott egy üveget és nagyot ivott. — Nesze, Pinke, igyál te is. A gyerek elvette az üveget, nagyot kortyolt. A­zután tovább szedegette elő a holmikat a zsák­ból. — Ez micsoda, Mihály bátyám, ez a fényes izé? — Az kedves, ezüstből van, urak használják, abba teszik a finom fekete kávét ünnepkor. Azzal ugy­e a Winternic bazárjából csórtad el? . . . — Öhö! — Jól tetted, kedves! ... Az meg, amit most fogsz a kezedbe, fájni ruhaakasztó! Azt én csen­tem a potrohos Mellingertől! Még a következő dolgok jöttek elő a zsákból­­egy rézmozsár,­­egy tucat zsebkendő, egy nagy doboz koronaselyem, két darab zolstok, gyöngy­­kaláris, több gyöngyháznyelű bicska, három olló, egy női selyemblúz, egy ezüst zsebóra, két ezüst gyertyatartó, pár pénztárca, kanalak, egy vastag biblia, két darab ruhakefe és még több apróság és végül egy szájharmonika. A szájharmonikát Pinke egy óvatlan pillanat- I­ban zsebre válta. Az öreg harmonikázott, ivott és.­­­sz — Derék gyerek vagy te, Pinke fiam! Nade, megtanulod a boldogulásodat mellettem, csak en­gem az Isten sokáig éltessen! ... Itt ennél a pál­­lánál csak az fontos, gyerekem, hogy a szája ne járjék az embernek! Még a tulajdon anyádnak se mond el, hogy mi honnan került? ... Csak aztal sajnálom, hogy azt a kis Vertáim-ládát nem tud­tad elhozni ... — Nehez vót, Mihály bátyám, meg figyelt mán a kereskedő! Oszt mennyit ér ez a sok min­den, Mihály bátyám? — Azzal majd csak Szegecse úr, az ügynök mondja meg, hogy mennyit ér?! De saccolásom szerint nem ér többet az egész három koroná­nál! Én tégedet kifizetlek előre, az egyharmad­­riszét kapod ennek a számadatnak, annak pedig egyharmad része kereken kitesz harminc kraj­cárt... Nesze gyerekem, itt van a harminc kraj­cár! . A kisgyerek tántorogva állt fel a lopott tár­gyak mellől, a pálinka bejárta vonnyadt kis tes­tét s kelletlenül nyúlt a harminc krajcár után. Nézte, nézte, egyik tenyeréből a másikba számolta és hirtelen elpityeredett. — Becsap engem, Mihály bátyám! Mért ad ilyen keveset? Becsap, becsap, pedig én csinálok mindent potyára! — Csitt te, ne jajgass!... Nesze, itt van még egy korona, oszt ne bőgj! Inkább a magamét adom oda, ráfizetek! Csucsorintotta vén száját és még egy koronát nyomott a gyerek markába. Pinke szipogott, bi­zonytalankodott még kevéskét, megfertőzött kis lelke sirt belől, hogy Istenem nem tudja kiszá­molni, mennyi jár neki, nem tudja, nem tudja, hogy három koronának mennyi a harmada, de sokkal több­ értékűt lopott össze három koronánál, az biztos!... Ekkor toppant be Vári Laci. — A törvény nevében, vén gazember!... Te itt maradsz, te kölyök, vigyázol a holmikra, míg­­ érte nem jövünk! ­ A választójogi javaslatnak a pártok részéről fel­merült kívánságokkal való összeegyeztetése ügyében a tanácskozások változatlan élénkséggel folynak to­vább. A kormánypárt részéről előterjesztett módosí­tásokat a pénteki minisztertanács már átvizsgálta és meghozta döntését arra vonatkozólag. Az elfogadott módosításokat a képviselőház közjogi bizottságában a javaslat előadója fogja előterjeszteni az egyes sza­kaszoknál és pedig a vita elején, úgyhogy a bizott­ság már ezeknek a módosításoknak a figyelembevé­telével tárgyalja a javaslatot A kormány úgy ter­vezte, hogy a Nemzeti egység pártjának választójogi bizottságát összehívja és Széli belügyminiszter ott be­jelenti, hogy melyek azok a módosítások, amelyeket a minisztertanács magáévá tesz. Az ülés összehívása azonban elmaradt és e helyett hétfőre a kormány­pártnak azokat a politikusait hívták meg a belügy­minisztériumba, akik a képviselőház közjogi bizott­ságának tagjai. Hétfőn délelőtt a belügyminisztérium tanácskozó termében folyt le a bizalmas értekezlet, amelyen a kormány részéről Darányi Kálmán miniszterelnök, Széll József belügyminiszter, Tahy László belügyi és Mikecz Ödön igazságügyi államtitkár vett részt. Megjelentek továbbá Pesthy Pál, Mayer János, Zsit­­vay Tibor, Tomcsányi Vilmos Pál, Baross Gábor, Antal István, Illés József, Temple Rezső, Ujfalussy Gábor, Surgoth Gyula és Lányi Márton, aki a tör­vényjavaslat előadója lesz a képviselőház közjogi bi­zottságában. A megbeszélésen Széll József belügyminiszter előterjesztette a párt részéről kívánt és a kormány által elfogadott módosításokat, amelyek körül hosz­­szabb vita indult meg. A bizottság tagjai hozzászól­tak a módosításokhoz, amelyek közül több lényeges változtatást helyeseltek, egyesekkel szemben azonban azonban kifogások merültek fel, s többen kifejezték azt a nézetüket, hogy az előterjesztett módosítások közül hiányzanak olyanok, amelyekre a párt egyes tényezői súlyt helyeznek. A mai értekezletnek csak előzetes tájékoztató jellege volt, semilyen irányban határozat nem történt. A módosított javaslat a párt értekezlete elé ke­rül. Evégből a Nemzeti Egység Pártját február 3-án, csütörtökön délután hat órára értekezletre hívták össze, ekkor fog dönteni a párt a módosítások kér­désében. Az értekezletet pártvacsora követi Amint beavatott kormánypárti forrásból értesü­lünk, a javaslaton lényeges változtatások történtek, kérdés azonban, hogy ez a párt egyetemét teljes mértékben kielégíti-e. Amint már ismeretes, a kor­mány módosítja a választójogosultság feltételeit oly értelemben, hogy a hat elemi végzettséget csak azok­tól követeli meg, akik 1922 után végezték el a nép­iskolát, a többiekre nézve a négy elemi végzettség irányadó. A nők választói jogosultságának megállapí­tásánál a négy gyermek feltételét három gyermekre csökkentették. Hozzájárult a kormány ahhoz a kí­vánsághoz, hogy a javaslatból a községi választójogra vonatkozó rendelkezést törlik. A javaslat egyik sza­a­kasza ugyanis azt kívánta kimondani, hogy községi választójoggal csak azok bírnak, akiknek törvényha­tósági választójoguk van Hajlik a kormány annak a honorálása felé is, hogy a kétféle választás egy me­netben, vagyis egy napon, egy aktussal történjék. Február 3-án délelőtt ül össze a képviselőház közjogi bizottsága és megkezdi a törvényjavaslat ál­talános tárgyalását. A kormánypárt csütörtöki értekezletének még egy fontos tárgya lesz, a párt új országos elnökének meg­választása. Mint jelentettük, Tasnády Nagy András kerül a párt elnöki székébe, míg az ő utódaként a kultuszminisztérium politikai államtitkárává Zsindely Ferencet nevezik ki. Hétfőn este Darányi Kálmán miniszterelnök a szociáldemokrata párt háromtagú küldöttségét fo­gadta. Pét­er Károly, Györki Imre és Mónus Illés je­lentek meg a miniszterelnöknél, akinél­ előterjesztet­ték a párt álláspontját a választójogi törvényjavaslat­tal szemben. A szociáldemokrata pártnak az az állás­pontja, hogy a javaslat egymilliónál több választót rekeszt ki a választójogosultságból, rejtett pluralitást foglal magában és számos oly rendelkezést tartal­maz, amelyek visszafejlődést jelentenek, úgyhogy a párt új javaslat kidolgozását látja szükségesnek- Da­rányi Kálmán miniszterelnök kijelentette, hogy a kí­vánságokat átvizsgálja, s a kormány álláspontjáról majd értesíteni fogja a párt képviselőit. A választójogi javaslat módosított rendelkezéseit , bizalmas megbeszélésen ismertette a kormány Csütörtökön a képviselőház bizottsága elé kerül a módosított javaslat A kormányzó májusban 1300 vitézt és vitézi várományost avat Székesfehérváron Székesfehérvár, jan. 31. Az 1938. évi vitézi avatást május 22-én rendezik Székesfehérváron, az ásatások színhelyén. A kormányzó 1300 vitézt és vitézi váro­mányost avat ezen a napon Ugyanekkor a 2. számú vitézi törzs, amelyhez Fejér, Veszprém, Győr, Moson, Esztergom és Komárom megye vitézei tartoznak, vi­­téz­i­ törzsnapot tart. A Műemlékek Országos Bizottságának képvisele­tében Gerevich Tibor és Lux Kálmán megtekintette az ásatások területét és megállapította, hogy a rende­zési munkálatok május elsejére befejeződnek. Székes­­fehérvár műszaki hivatala pedig már elkészítette a hatezer nézőt befogadó emelvények tervrajzát. Február elsején megdrágulnak a párizsi lapok Párizs, jan. 31. A Jour közlése szerint február elsejével a legtöbb párizsi lap ára negyven centi­méről ötvenre emelkedik. Az áremelést a papír drágulása teszi szükségessé.

Next