Pesti Hírlap, 1938. április (60. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-08 / 79. szám

1938 április 8. péntek . . . . Tegnap és 31. Hétfőtől Nagy élvezettel és őszinte egyetértéssel ol­vastam a Pesti Hírlapban Fóthy János kollé­gám bölcs, időtől és világtörténelmi összefüg­gésektől függetlenül aktuális elmefuttatását a hétfői problémáról; arról a bizonyos örök hét­főről, amikor abbahagyjuk a dohányzást, korán kelünk, sportolni kezdünk, szakítunk Emmá­val és hűségesek maradunk Edithez, ahogy illik. Mindez, sajnos, álom. Emmáról, Editről, a sportról s a koránkelésről már nem is merek beszélni. De engedjék meg, hogy a fölvetett probléma egyik örökké időszerű változatához, mint szakember, hozzászóljak. Arról van szó, hogy — hétfőtől — abbahagyjuk. Mit? Termé­szetesen a dohányzást. Mint szakember, akit nikotinos szívgörcsök­­kel már többször felsepertek nyilvános helyi­ségekben és géperejű bérkocsival szállítottak haza, vagy más ilyen elsősegélyhelyekre, ille­tékesnek érzem magam, hogy a hétfő és a do­hányzás problémájáról nyilatkozzam. Jegyze­teim és más, eléggé pontos számítások szerint eddig hetvenháromszor hagytam abba a do­hányzást. Sietve megjegyzem, hogy mindig si­került. A dohányzást egyáltalán nem nehéz abbahagyni, csak, sajnos, lehetetlen. Ismerem e lelkiállapot összes válfajait; a dohányzást az ember abbahagyja, s rögtön,­már a következő félórában, sokkal jobban érzi magát. A fejfá­jás csökken, az ér­velés nyugodtabb, étvágyunk gyanús mohósággal visszatér, az absztinens rög­tön rágcsálni kezd, csokoládét, vagy mentholos cukrot, vagy valami más ilyen szörnyűséget. Ez órákban elégedetten, öntudatosan, nem is titkolt gőggel nézünk farkasszemet a világgal, a dohányosokat alig leplezett megvetéssel, kissé undorodó pillantással méregetjük, mégis csak különös, mondja pillantásunk, hogy egy felnőtt ember, akaratereje birtokában, ragasz­kodik ehhez a büdös semmiséghez, mely nem más, mint meleg füst! Másnapra ébredve ész­revesszük, hogy az ételnek egészen új íze van, ízlésünk, szaglásunk feléled, finomodik. Far­kasétvággyal ülünk az ebédhez, ebéd után kissé idegesen isszuk a feketét, s közben mindegyre bámuljuk kezeinket,­­melyek, cigaretta nélkül, különösen facérok. A nap jó egészségben és emelkedett, önérzetes lelkiállapotban telik el, pontosabban, a nap azzal telik el, hogy reggel­től estig nem dohányzunk. Ez a foglalkozás kissé kimerít. Most következik az a mély, szo­morú és emberi pillanat, mikor villámgyorsan átlátjuk a földi dolgok hiúságát, az élet vi­szonylagos céltalanságát, kiszámítjuk, hogy Pascal, cigaretta nélkül, harminckilencéves ko­rában halt meg, ellentétben Tolsztojjal, aki holtáig bagózott és meghaladta a nyolcvan évet. Érveink bőségesek. Eckener dohányzik. Tho­mas Mann dohányzik. Mussolini nem dohány­zik. Bethlen folyton dohányzik. Bernard Shaw nem dohányzik. Einstein pipázik. A pápa nem dohányzik. Ez a pillanat, amikor rágyújtunk. Ez az érvelés csodálatosan gazdag, csaknem kimeríthetetlen. A dohányos ilyeneket gondol: nem érdemes abbahagyni, mert az egész sla­­masztikának úgyis világháború lesz a vége, s akkor aztán igazán közömbös, hogy előbb meg­takarítottunk egy pár nikotinmérgezést. Vagy: nem érdemes abbahagyni, mert az élet célja nem a mennyiségi, hanem a minőségi létezés. (Filozófiai műszavakért különben is rajonga­nak a dohányosok.) Aztán következik­ a közel­harc, az összes védekező szerek és módszerek: a szipkák, füstszűrők, nikotinszegény cigaret­ták, s a bonyolult szisztémák: az amerikai, mely minden órában egy cigarettát engedélyez, a napi tizes, mely, a mértani haladvány sza­bályai szerint, három nap alatt emelkedik napi ötvenre, s az a másik, mely minden étkezés után engedélyez egyet. (Ismertem egy huszár­ezredest, aki ilyen állapotban egész nap pör­költet evett, hogy aztán rágyújthasson. (Nem rossz az sem, melyet egyik kitűnő írótársam talált fel: a jutalom-cigaretta, tehát egy egé­szen új módszer, mely szerint az ember abba­hagyja a dohányzást, s aztán rögtön megjutal­mazza magát egy cigarettával, s ezt a módszert követi egész nap és éjszaka: ha nem szívott egy ideig, elégedetten rágyújt, jutalomképpen. De legjobb mégis a hétfő. ! PESTI HÍRLAP 7 készpénzben a Kodak Retina megvásárlá­sához, mert a mostani részletakció kereté­ben már 23 P lefizetése ellenében és kényel­mes havi részletfizetésre is megvásárolhatja­ a legmodernebb k kis­­filmes fényképező készülék, mely olcsó áránál fogva minden­ki számára lehetővé teszi a kiskép fényké­pezést. Egyetlen te­kercs filmre 36 felvétel készül, csupa tűéles jól nagyítható kép, különösen akkor, ha a készülékben KODAK PANATOMIC FILM került betöltésre. Tekintse meg a Kodak Retina részlet­árjegyzékét a fotószaküzlett­en. BUDAPESTEN: Pietsch Henrik, I.: Királyhágó-u­tca 18. Sebesfi József, I., Kriszti­na-körút 61. Ádám­ és Novák, 11., Margit-körút 56. I Balogh G. drogéria, II., Margít-körút 1. I Ju­szt Gyula, II., Margit-körút 6. I Huckauf Hugó, IV., Irányi-utca 10. Juszt László és Gyula, IV., Múzeum-krt 13. Kern és Társa, IV., Kossuth Lajos-utca 3. Schmidt­­Nándor, IV., Mária Valéria-u. 5. Schweiger Zsigmond, IV., Egyetem-tér 6. Szenes Márton, IV., Károly-körút 16. Szőke Andor, IV., Vámház-körút 14. Wanaus József, IV., Sütő utca 2. Eitner Margit, V., Rudol tér 4/a. Hoffmann Fotó, V. Dorottya-utca 8. Kósa P. Tibor, V., Gróf Tisza István-u. 24 Práger Gyula, V., Fálk Alikka-utca 6. Strassm­ann Jenő, V., Szent István-körút 26 Ve­res A. Pál, V., Vörösmarty tér 6. Nagy István, VI., Teréz-körút 1/e. Dittiret, VI., Teréz-körút 48. és a vidéki fotoszaküzletekben. Strassmann Jenő, VI., Teréz-körút 25. Szenes Márton, VI., Teréz-körút 41. Zsoldos Károly, VI., Vilmos csás­zár-út 17. Bienenstock Vilmos, VII., Rákóczi-út 64. Klein Lajos?, VII., Thököly út 100. Radó Magda, VII., Damjanich-utca 56. Bozsóky Ferenc, Vili., Baross-utca 92. Láng Tibor, VIII., Rákóczi-út 9. Tropp Mór és Nándor. Vili., Rákóczi-út 84 Zalán György. VII­., József-körút 19. Nagy Rózsa, X., Belső Jászberényi-út 6. A hétfő, az örök és bölcs hétfő, a szelíd, csak csütörtök van, hála Istennek. Gyújtsunk embert hétfő, amely olyan messze van! Ma még rá. Úgyis abbahagyom. Hétfőtől, biztosan.­­ Márai Sándor. A Blum-kormány pénzügyi javaslatait a szenátus pénzügyi bizottsága leszavazta Blum utódául Daladier-t emlegetik Anglia és Franciaország felszólították a spanyol köztársasági kormányt, hogy kérjen békét Franco tábornoktól Mint tegnap jelentettük, Paul­ Boncour kül­ügyminiszter Franciaország keleteurópai követeit Párizsba hívta­, hogy ott velük az időszerű kérdé­seket megbeszélje és utasításokat adjon nekik további magatartásukra nézve. Ez az értekezlet szerdán este véget ért és — párizsi jelentés sze­rint — a külügyminiszter csütörtökre virradó éj­­­­jel bizalmas munkatársaival együtt kidolgozta Franciaország keleteurópai politikájának új irány­elveit. A követeknek — egyik párizsi lap jelentése szerint — a következő két kérdésben kell felvilá­gosítást kérni a lengyel, a román és a szovjet kor­­­­mánytól: milyen mértékben volnának hajlandók­­ támogatni Csehországot, és mi módon szándékoz­­­­nak általános politikájukat a jövőben összhangba­n hozni Franciaország általános politikájával? Nem tudjuk, mi lesz Franciaország taktikája­­ ezután Közép- és Kelet-Európában, és az új irány-­­ elveknek, melyeket most Paul­ Boncour Francia­­ország közép- és keleteurópai diplomáciai képvi­selőinek adott, lesz-e látszatjuk. Az bizonyos, hogy Franciaország, különösen Barthou volt miniszter­­elnök utazásai óta, sokat foglalkozik a keleti és­­ középeurópai kérdéssel. Kölcsönös megnemtáma­dási szerződés jött létre azóta Franciaország és Oroszország között, igyekezett Franciaország meg­szilárdítani a kisantant államaival való szövetségi kapcsolatait, felújították a Lengyelországgal való szövetséget. Ezek az államok Franciaország kívánságára más-másképen reagálnak. Feltétlenül kitartó, hű és megbízható szövetségese Franciaországnak Csehország s, a vele való kapcsolatai az ausztriai események következtében még inkább megszilár­dultak. Meglehetősen bizonytalan értékű szövet­séges azonban Jugoszlávia és Románia. A kisan­­tant-államok csak abban egységesek, hogy bár­mikor együtt járnak el Magyarország ellen, ha a trianoni status quo megváltoztatásáról volna szó. A párizsi tanácskozások legfontosabb tárgya való­színűleg Csehország sorsa és jövője lehetett. Bis­marck mondotta egy alkalommal, hogy „aki Cseh­­országnak ura, ura egyúttal Európának.“ Az a­­ kérdés, megvan-e Franciaországnak az a presztí­zse, ami szükséges ahhoz, hogy más országok hozzá illesszék saját politikájukat a francia kül­politikához. A szenátus pénzügyi bizottságának határozata után a Blum-kormány sorsa megpecsételtnek lát­szik. A pénzügyi bizottság csütörtökön délután néhány perces vita után nagy többséggel lesza­vazta a felhatalmazási javaslatot. Ez előrelátható volt. A francia polgári gondolat vívja most harcát a szocialista gondolattal. A komoly és felelősség­­teljes Temps Blum felhatalmazási javaslatáról többek között a következőket írja: „A politikai felhatalmazásról szóló kormányjavaslat politikai szempontból marxista eredetűnek, sugallatúnak és célzatúnak látszik.“ A lap kifejti, hogy úgy el­gondolásában, mint a valóságban a Blum-kormány javaslata egy kollektivista rendszernek fog ala­pul szolgálni és ez szükségképpen diktatúrához vezet. Ha Blum teljhatalmat kap, jön a marxiz­mus, jön a keleti zsarnokság, amely minden egyéni kezdeményezést letipor s megszünteti a munka minden örömét. De van még parlament, demokrácia és köztársaság Franciaországban. Egyik délutáni jelentésünk szerint Lebrun el­nök, aki már felkészült az újabb kormányzásra, meg is kezdte a tanácskozásokat. Chamberlain miniszterelnök csütörtökön este nagy beszédet mondott a Westminster Hallban. A közelgő glasgowi birodalmi kiállításról beszélt, de néhány fontos külpolitikai kijelentést is tett. Békét és haladást akarunk —­ mondotta — és re­mélem, hogy a glasgowi világbirodalmi kiállítás hozzájárul majd a békéhez és haladáshoz. Chamberlain beszédéhez, amelyben hangsú­lyozta többek közt, hogy az 500 milliós hatalmas birodalom nem gondol arra, hogy elkülönítse ma­gát a világ többi népeitől, igen sok megjegyzést fűzhetnénk. Ez az 500 milliós népközösség ma szilárdabb, mint történelmi kialakulása folyamán bármikor Az 1932-iki ottawai birodalmi értekez­let óta erős gazdasági kapcsolatok tartják össze a brit államszövetség tagállamait és a gyarmato­kat, s azóta egy hatalmas arányú prosperitási hu-

Next