Pesti Hírlap, 1938. április (60. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-08 / 79. szám
1938 április 8. péntek . . . . Tegnap és 31. Hétfőtől Nagy élvezettel és őszinte egyetértéssel olvastam a Pesti Hírlapban Fóthy János kollégám bölcs, időtől és világtörténelmi összefüggésektől függetlenül aktuális elmefuttatását a hétfői problémáról; arról a bizonyos örök hétfőről, amikor abbahagyjuk a dohányzást, korán kelünk, sportolni kezdünk, szakítunk Emmával és hűségesek maradunk Edithez, ahogy illik. Mindez, sajnos, álom. Emmáról, Editről, a sportról s a koránkelésről már nem is merek beszélni. De engedjék meg, hogy a fölvetett probléma egyik örökké időszerű változatához, mint szakember, hozzászóljak. Arról van szó, hogy — hétfőtől — abbahagyjuk. Mit? Természetesen a dohányzást. Mint szakember, akit nikotinos szívgörcsökkel már többször felsepertek nyilvános helyiségekben és géperejű bérkocsival szállítottak haza, vagy más ilyen elsősegélyhelyekre, illetékesnek érzem magam, hogy a hétfő és a dohányzás problémájáról nyilatkozzam. Jegyzeteim és más, eléggé pontos számítások szerint eddig hetvenháromszor hagytam abba a dohányzást. Sietve megjegyzem, hogy mindig sikerült. A dohányzást egyáltalán nem nehéz abbahagyni, csak, sajnos, lehetetlen. Ismerem e lelkiállapot összes válfajait; a dohányzást az ember abbahagyja, s rögtön,már a következő félórában, sokkal jobban érzi magát. A fejfájás csökken, az érvelés nyugodtabb, étvágyunk gyanús mohósággal visszatér, az absztinens rögtön rágcsálni kezd, csokoládét, vagy mentholos cukrot, vagy valami más ilyen szörnyűséget. Ez órákban elégedetten, öntudatosan, nem is titkolt gőggel nézünk farkasszemet a világgal, a dohányosokat alig leplezett megvetéssel, kissé undorodó pillantással méregetjük, mégis csak különös, mondja pillantásunk, hogy egy felnőtt ember, akaratereje birtokában, ragaszkodik ehhez a büdös semmiséghez, mely nem más, mint meleg füst! Másnapra ébredve észrevesszük, hogy az ételnek egészen új íze van, ízlésünk, szaglásunk feléled, finomodik. Farkasétvággyal ülünk az ebédhez, ebéd után kissé idegesen isszuk a feketét, s közben mindegyre bámuljuk kezeinket,melyek, cigaretta nélkül, különösen facérok. A nap jó egészségben és emelkedett, önérzetes lelkiállapotban telik el, pontosabban, a nap azzal telik el, hogy reggeltől estig nem dohányzunk. Ez a foglalkozás kissé kimerít. Most következik az a mély, szomorú és emberi pillanat, mikor villámgyorsan átlátjuk a földi dolgok hiúságát, az élet viszonylagos céltalanságát, kiszámítjuk, hogy Pascal, cigaretta nélkül, harminckilencéves korában halt meg, ellentétben Tolsztojjal, aki holtáig bagózott és meghaladta a nyolcvan évet. Érveink bőségesek. Eckener dohányzik. Thomas Mann dohányzik. Mussolini nem dohányzik. Bethlen folyton dohányzik. Bernard Shaw nem dohányzik. Einstein pipázik. A pápa nem dohányzik. Ez a pillanat, amikor rágyújtunk. Ez az érvelés csodálatosan gazdag, csaknem kimeríthetetlen. A dohányos ilyeneket gondol: nem érdemes abbahagyni, mert az egész slamasztikának úgyis világháború lesz a vége, s akkor aztán igazán közömbös, hogy előbb megtakarítottunk egy pár nikotinmérgezést. Vagy: nem érdemes abbahagyni, mert az élet célja nem a mennyiségi, hanem a minőségi létezés. (Filozófiai műszavakért különben is rajonganak a dohányosok.) Aztán következik a közelharc, az összes védekező szerek és módszerek: a szipkák, füstszűrők, nikotinszegény cigaretták, s a bonyolult szisztémák: az amerikai, mely minden órában egy cigarettát engedélyez, a napi tizes, mely, a mértani haladvány szabályai szerint, három nap alatt emelkedik napi ötvenre, s az a másik, mely minden étkezés után engedélyez egyet. (Ismertem egy huszárezredest, aki ilyen állapotban egész nap pörköltet evett, hogy aztán rágyújthasson. (Nem rossz az sem, melyet egyik kitűnő írótársam talált fel: a jutalom-cigaretta, tehát egy egészen új módszer, mely szerint az ember abbahagyja a dohányzást, s aztán rögtön megjutalmazza magát egy cigarettával, s ezt a módszert követi egész nap és éjszaka: ha nem szívott egy ideig, elégedetten rágyújt, jutalomképpen. De legjobb mégis a hétfő. ! PESTI HÍRLAP 7 készpénzben a Kodak Retina megvásárlásához, mert a mostani részletakció keretében már 23 P lefizetése ellenében és kényelmes havi részletfizetésre is megvásárolhatja a legmodernebb k kisfilmes fényképező készülék, mely olcsó áránál fogva mindenki számára lehetővé teszi a kiskép fényképezést. Egyetlen tekercs filmre 36 felvétel készül, csupa tűéles jól nagyítható kép, különösen akkor, ha a készülékben KODAK PANATOMIC FILM került betöltésre. Tekintse meg a Kodak Retina részletárjegyzékét a fotószaküzletten. BUDAPESTEN: Pietsch Henrik, I.: Királyhágó-utca 18. Sebesfi József, I., Krisztina-körút 61. Ádám és Novák, 11., Margit-körút 56. I Balogh G. drogéria, II., Margít-körút 1. I Juszt Gyula, II., Margit-körút 6. I Huckauf Hugó, IV., Irányi-utca 10. Juszt László és Gyula, IV., Múzeum-krt 13. Kern és Társa, IV., Kossuth Lajos-utca 3. SchmidtNándor, IV., Mária Valéria-u. 5. Schweiger Zsigmond, IV., Egyetem-tér 6. Szenes Márton, IV., Károly-körút 16. Szőke Andor, IV., Vámház-körút 14. Wanaus József, IV., Sütő utca 2. Eitner Margit, V., Rudol tér 4/a. Hoffmann Fotó, V. Dorottya-utca 8. Kósa P. Tibor, V., Gróf Tisza István-u. 24 Práger Gyula, V., Fálk Alikka-utca 6. Strassmann Jenő, V., Szent István-körút 26 Veres A. Pál, V., Vörösmarty tér 6. Nagy István, VI., Teréz-körút 1/e. Dittiret, VI., Teréz-körút 48. és a vidéki fotoszaküzletekben. Strassmann Jenő, VI., Teréz-körút 25. Szenes Márton, VI., Teréz-körút 41. Zsoldos Károly, VI., Vilmos császár-út 17. Bienenstock Vilmos, VII., Rákóczi-út 64. Klein Lajos?, VII., Thököly út 100. Radó Magda, VII., Damjanich-utca 56. Bozsóky Ferenc, Vili., Baross-utca 92. Láng Tibor, VIII., Rákóczi-út 9. Tropp Mór és Nándor. Vili., Rákóczi-út 84 Zalán György. VII., József-körút 19. Nagy Rózsa, X., Belső Jászberényi-út 6. A hétfő, az örök és bölcs hétfő, a szelíd, csak csütörtök van, hála Istennek. Gyújtsunk embert hétfő, amely olyan messze van! Ma még rá. Úgyis abbahagyom. Hétfőtől, biztosan. Márai Sándor. A Blum-kormány pénzügyi javaslatait a szenátus pénzügyi bizottsága leszavazta Blum utódául Daladier-t emlegetik Anglia és Franciaország felszólították a spanyol köztársasági kormányt, hogy kérjen békét Franco tábornoktól Mint tegnap jelentettük, Paul Boncour külügyminiszter Franciaország keleteurópai követeit Párizsba hívta, hogy ott velük az időszerű kérdéseket megbeszélje és utasításokat adjon nekik további magatartásukra nézve. Ez az értekezlet szerdán este véget ért és — párizsi jelentés szerint — a külügyminiszter csütörtökre virradó éjjel bizalmas munkatársaival együtt kidolgozta Franciaország keleteurópai politikájának új irányelveit. A követeknek — egyik párizsi lap jelentése szerint — a következő két kérdésben kell felvilágosítást kérni a lengyel, a román és a szovjet kormánytól: milyen mértékben volnának hajlandók támogatni Csehországot, és mi módon szándékoznak általános politikájukat a jövőben összhangban hozni Franciaország általános politikájával? Nem tudjuk, mi lesz Franciaország taktikája ezután Közép- és Kelet-Európában, és az új irány- elveknek, melyeket most Paul Boncour Franciaország közép- és keleteurópai diplomáciai képviselőinek adott, lesz-e látszatjuk. Az bizonyos, hogy Franciaország, különösen Barthou volt miniszterelnök utazásai óta, sokat foglalkozik a keleti és középeurópai kérdéssel. Kölcsönös megnemtámadási szerződés jött létre azóta Franciaország és Oroszország között, igyekezett Franciaország megszilárdítani a kisantant államaival való szövetségi kapcsolatait, felújították a Lengyelországgal való szövetséget. Ezek az államok Franciaország kívánságára más-másképen reagálnak. Feltétlenül kitartó, hű és megbízható szövetségese Franciaországnak Csehország s, a vele való kapcsolatai az ausztriai események következtében még inkább megszilárdultak. Meglehetősen bizonytalan értékű szövetséges azonban Jugoszlávia és Románia. A kisantant-államok csak abban egységesek, hogy bármikor együtt járnak el Magyarország ellen, ha a trianoni status quo megváltoztatásáról volna szó. A párizsi tanácskozások legfontosabb tárgya valószínűleg Csehország sorsa és jövője lehetett. Bismarck mondotta egy alkalommal, hogy „aki Csehországnak ura, ura egyúttal Európának.“ Az a kérdés, megvan-e Franciaországnak az a presztízse, ami szükséges ahhoz, hogy más országok hozzá illesszék saját politikájukat a francia külpolitikához. A szenátus pénzügyi bizottságának határozata után a Blum-kormány sorsa megpecsételtnek látszik. A pénzügyi bizottság csütörtökön délután néhány perces vita után nagy többséggel leszavazta a felhatalmazási javaslatot. Ez előrelátható volt. A francia polgári gondolat vívja most harcát a szocialista gondolattal. A komoly és felelősségteljes Temps Blum felhatalmazási javaslatáról többek között a következőket írja: „A politikai felhatalmazásról szóló kormányjavaslat politikai szempontból marxista eredetűnek, sugallatúnak és célzatúnak látszik.“ A lap kifejti, hogy úgy elgondolásában, mint a valóságban a Blum-kormány javaslata egy kollektivista rendszernek fog alapul szolgálni és ez szükségképpen diktatúrához vezet. Ha Blum teljhatalmat kap, jön a marxizmus, jön a keleti zsarnokság, amely minden egyéni kezdeményezést letipor s megszünteti a munka minden örömét. De van még parlament, demokrácia és köztársaság Franciaországban. Egyik délutáni jelentésünk szerint Lebrun elnök, aki már felkészült az újabb kormányzásra, meg is kezdte a tanácskozásokat. Chamberlain miniszterelnök csütörtökön este nagy beszédet mondott a Westminster Hallban. A közelgő glasgowi birodalmi kiállításról beszélt, de néhány fontos külpolitikai kijelentést is tett. Békét és haladást akarunk — mondotta — és remélem, hogy a glasgowi világbirodalmi kiállítás hozzájárul majd a békéhez és haladáshoz. Chamberlain beszédéhez, amelyben hangsúlyozta többek közt, hogy az 500 milliós hatalmas birodalom nem gondol arra, hogy elkülönítse magát a világ többi népeitől, igen sok megjegyzést fűzhetnénk. Ez az 500 milliós népközösség ma szilárdabb, mint történelmi kialakulása folyamán bármikor Az 1932-iki ottawai birodalmi értekezlet óta erős gazdasági kapcsolatok tartják össze a brit államszövetség tagállamait és a gyarmatokat, s azóta egy hatalmas arányú prosperitási hu-