Pesti Hírlap, 1938. április (60. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-09 / 80. szám

1938 április 29., szombat napi hírlap Dalader nylatkot a Párizs, ápr. 8. (Havas.) Daladier este 11 órakor hagyta el az Elysée-palotát és a következőket jelentette ki: — A köztársaság elnöke megtisztelt azzal, hogy ■negbizott az új kormány megalakításáva!. Elfogadtam ezt a megbízatást. Tekintettel a nemzetközi politikai fejlődésre és a belpolitikai és pénzügyi nehézségekre is, azt gondolom, hogy az új kormányt legkésőbb vásárnál délelőttig meg kell alakítani. Ezt akarom és remélem, hogy felhívásomat minden francia erő összefogására meghallgatják, egyedül a köztársaság és a haza érdekében. (MTI.) Ha nemzet egység kormány alakul, Franci sorssa Angliától nagyobb kölcsönt kap London, ápr. 8. (Inf.) Londoni tőzsdei körökben pénteken olyan hírek keringtek, hogy angol részről bizalmasan értésére adták az illetékes francia tényezőknek: az angol kormány szeretné, ha Franciaországban nemzeti egységkormány alakulna Daladier vezetésével és a kommunisták kizárásával. Ebben az egésben angol részről szívesen nyújtanának nagyobb szanálási kölcsönt Franciaországnak. Ebből a kölcsönből fedezhetné azután a francia kormány a sürgős fegyverkezési kiadásokat is. A londoni City, úgy látszik, bízik abban, hogy Franciaországban valóban erőskezű egységkormány alakul, őrhely véget vet a politikai, gazdasági és pénzügyi válságnak. Ezt mutatja az a körülmény is, hogy a francia frank már napok óta erősen tartja árfolyamát s a kormányválság megszilárdította. Tovább tart a sztrájk Párizs, ápr. 8. (MTI) Párizsban és a főváros környékén tegnap óta nyolc újabb repülőgépgyár és gépkocsigyár munkásai csatlakoztak a sztrájkmozgalomhoz és a sztrájkolók száma 8000-rel megnövekedett A spanyol vörös csapatok újabb megsemmisítő vereséget szenvedtek A Pesti Hírlap és az International News Service különtudósítójának jelentése. Copyright by Pesti Hírlap, Zaragoza, ápr. 8. A vörös csapatok Tremo közelében újabb megsemmisítő vereséget szenvedtek és rendetlenül menekülnek észak és kelet felé. Franco tábornok győztes csapatai gyorsan haladnak Catha- rosa felé, ahol a vörösök villanytelepei vannak, Tremp látja el Barcelonát energiával és a város éls estét már a vörösök is kénytelenek hivatalosan elismerni. A nemzeti csapatok Aragónia déli részén, Tartesánál is előrehaladtak. Külföldi megfigyelő véleménye szerint Reus és Tarragona elfoglalása már csak napok kérdése. A nemzeti hadsereg most már a Földközi tengerhez vezető úton nem igen fog komoly ellenállásra találni. Tremp elfoglalása következtében a nemzetiek szabadon nyomulhatnak előre a loridai harcvonal minden részén. A trempi nagy gátnál százmillió köbméter víz zúdult volna a nemzetiekre, ha a köztársaságiaknak még idejük lett volna felrobbantani a gátat. Ez a hatalmas víztömeg elsöpörte volna az egész támadó sereget, minden felszereléssel, anyaggal együtt és elvágta volna az összeköttetést a Lelida előtt álló csapatokkal. Vénharhely írta Fátó Tornát Kivételesen korán kellett kelnie, pedig nem szeretett korán kelni. A gondok csak éjfél után hagyták mindig elaludni, hajnal tájban kezdődött mindig legjobb izi álma. Nem zavarták a lépcsőházi nigazgatások, a villamosok egyre erősödő csöngetései, a poroló lányok hangoskodásai a folyosón. A zajt jobban tűrte, mint a csendet. A csendben nagyon egyedül volt, s az egyedüllétben fekete jégvirágok rajzolódtak szívére. Már régen nem ment jól az irodája, ügyfelei, nagy és középnagyságú cégek, földbirtokosok tönkrementek. Nem mentek hozzá jogi tanácsért, nem bízták meg pereik vitelével. A Belvárosból átköltözött az Erzsébetvárosba, az Erzsébetvárosból át kellett költöznie a Józsefvárosba. Az első emeletről felköltözött a másodikra, a másodikról a harmadikra. Olyan volt, mint egy léggömb, melynek elszakadt a zsinege, s egyre távolodik a földtől. A házmestere kérte meg, hogy képviselje ügyét egy vidéki járásbíróság előtt. A házmesternek nem lehetett ellentmondani, hiszen a megbízás az ő szempontjából megtiszteltetést jelentett, noha csak a készkiadások megtérítését ígérte, tekintettel az ügy értékének csekély voltára. A készkiadások fedezésére szükséges összeget át is adta előre az ügyvédnek, nyíltan elárulva ezzel, hogy isméri a lakók anyagi viszonyait. Az ébresztő korán csengetett, még csak hat óra volt. A mutató negyedhétre volt beállítva, az ébresztő azonban, úgy látszik, a túlzottan lelkiismeretes órák közé tartozott s jobbnak látta, ha egy negyed órával előbb veri fel a sötét szoba csendjét. • Az ügyvéd gyorsan felöltözött, gyalog akart kimenni az állomásra. De esett a hó, meggondolta magát. Eszébe jutott, hogy fiatal patvafista korában mennyit futott a villamosok mellett, mert meg akarta takarítani a menetdíjakat. A tudat alatt most is ez volt a szándékában, de a fehér utca mintegy lebeszélte távgyalogló tervéről. A házmester természetesen másodosztályú jegy árát vette számításba, az ügyvéd azonban harmadosztályú férfi jegyet váltott, s nagyon örült a javára mutatkozó különbözetnek. Mihgyárt vett is két jobbfajta szivart a dohánytőzsdébe, s egy hírlapot. Vett egy perecet reggelire, de hogy ne pusztán egye a sósperecet, egy vizes Zsemlyét is vásárolt pózzá. Azut fiém volt hosszú a vidéki járásbíróságig. Fél nyolckor indult ki a kis Mozdonya, összesen öt kocsiból összeállított vonatocska a füstös üvegbura alól s negyedkilencre már megérkezett. A tárgyalás kilenc órára volt kitűzve, a pápaszemes bitómingyást az ő ügyét szólította a folyosón, bemehetett a tárgyalóterembe kopott bársonygalléros, zöld színbe játszóan fekete télikabátjába, gyűrött aktatáskájával a hóna alatt. A bíróság elé került ügyben nem kellett jogi érvekkel csatázni, hevülni, döntvényeket idézni, mennydörögni. A pert tíz perc alatt megnyerte. Meghajolt a bitói államhatalmat jelentő asztal előtt s eltávozott a tárgyalóteremből. A folyosón kivette táskájából a menetrendet, mert nem számított arra, hogy ilyen korán végez. Csak a későbbi vonat indulási idejét jegyezte meg, örömmel látta, hogy fél óra múlva is indul a fővárosba egy vonat, nem kell délig itt vesztegelnie. Felgyűrte a gallérját, hóna alá csapta aktatáskáját s kilépett a reggeli ködbe. Mikor a sarki vendéglő elé ért, hgngos ének és víg muzsika harsadt ki az ajtón. Egy mulató fiatalember dobbant ki a küszöbre s ellentmondást nem tűrő karlendítéssel mutatta, hogy cigánymuzsikával akarja hazakisértetni magát. A banda szépen felsorakozott körülötte s megtette az első lépéseket a sétahangverseny felé. A fiatalember kis bekecset hordott, a fején félrecsapott zöld kalap illt, szalagjában egy madártollal. Barna angol bajusza nedves volt a bortól s a szeme alatt az elmulasztott alvás kék karikája áötét lett. Csizmát viselt s nádpálcájával csapkodta a csizmaszárat. Segédjegyző lehetett, vagy gazdasági gyakornok. Épp azon az útőn indultak el, amelyiken az Ügyvéd akart az állomásra menni. AZ ügyvéd pár lépésnyire lépdegélt előttük, tetszett neki a régen nem látott kalamajka. Még lassított is egy kicsit, hogy nagyon el ne maradjanak tőle. A banda szép nótákat húzott a kora délelőttben A fiatalember a cigányok közé vegyült, átkarolta a kontrás nyakát, messziről nem is lehetett látni, hogy kinek húzza a cigány. Messziről, a másik oldalról úgy látszott, hogy a batida előtt lépegető öreg úr mulat, s őt követi a hegedűs sereg. Az ügyvéd egyre rövidebbre fogta lépéseit, hogy kisebbedjék a távolság közte és a zene forrása között. Meleg hanggyűrűk és emlékgyűrűk szorították össze a szivét. Istenem! így ment egyszer végig ő is a kisvárosi utcán, a boldog ifjúkorban, téli hidegben, de forró tavasszal reményeinek végtelen lugasában. — Bizony, kedves járásbíróság — motyogta a csárdásba csapó nóta zuhatagában —, bizony, kedves felperes, kedves alperes, kedves tanuk és többi bizonyítékok. Én is voltam ilyen duhaj és ilyen boldog, kedves perrendtartás és végrehajtási novella. 3 A cseh kérdésben nemzetellenesnek nyilvánítja egy francia politikus a hivatalos francia külpolitikát „slasztic térképekkel és statisztikai adatokkal tévesztették meg a csehek a békeértekezletet“ A Pesti Hírlap párizsi trnécsitijáinak telelomjelentése — Párizs, ápr. 8. Az Axel című politikai hetilap legutóbbi számában Gaston Martin főszerkesztő, egyetemi tanár, volt radikális képviselő, értékes cikket írt az európai helyzetről. A cseh kérdésről szólva, politikailag veszélyesnek és nemzetellenetnek nyilvánítja a hivatalos francia külpolitikát, midőn az összes parlamenti bizottságuk előtt azt hangoztatja, hogy kötelezettségeit Csehszlovákiával szemben teljesíteni fogja. „Nincsenek írja — és sokasam voltak agyarnál» nemzetközi köt*e*ettség*iak eziránt a mesterség*» állam iránt, ■mély*!á «Usoni ■ ideológia és a csek nagyzási bokort a földrajz és az önnenifalkosási jog megcsúfolásával hozott létre-Semmi okunk sincs arra, hogy a szudétanémeteket vagy a tótokat a cseheknek vessük alá. Egyetlen írott szöveg, nemzetközi erkölcsi kötelezettség nem írja elő, hogy Franciaország egyedül maradva, csepeszuzassa magát egy olyan országért, amely szétesik, mivel nem tudott a nemzeti összetartás magaslatára emelkedni.“ Megállapítja a cikk azt is, hogy Magyaarország jogos panaszai ellenére nem érez gyűlöletet a franciák iránt. „Súlyos hiba lenne, fia a nemzeti szocialistákkal azonosítanák a bányai nevezéti pártokat, amelyeknek egyetlen célja az, hogy vissza akarják csatolni Magyarországhoz értelmést»glelő területeket, amelyeket estivél neátsütottélc él től*.“ A hetilap egyúttal „Egy középeurópai hang“ címmel hosszú kivonatot közöl a Pesti für!*? * március 21-iki különszámoztak revíziós vezércikkéből. A Revue Parlamentaire-nek Most megszent számában Henry út Chambon a cseh kérdéssel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a békési frtekezeten a nagyhatalmakat hamis térképekkel és statisztikáikal tévedésbe ejtették, így jött »«ff szerinte a trianoni béke, amely valamennyi pártaskörnyéki béke között a legigazabbbabbnak volt és a lakosság megkérdezése nélkül darabolta fel az orszéget. Véleménye szerint a cseh kérdést a népszövetségi egyezmény 19. szakaszának alkalmazóséval kell rendezni és amennyiben Csehszlovákia egy ilyen megoldás elól elzárkóznék, Franciaország fel lenne oldvaóla szemben való kötelezettségeitől, minthogy a francia-cseh szövetségi szerződést kifejezetten a népszövetségi egyezményokmány keretei között kötötték meg és igy az csakis azzal összefüggésben érvényes. N. F. ffenin Ausztria-Magyarországsz ez is dtimzmust követel Csehországban London, ápr. 8. A Daily Telegraph prágai levelezője úgy értesül, hogy a cseh parlament kormányzatiságátó pártjai megegyeztek, hogy Hodzsá cseh minisztérelnök engedményeket tehet a szudétanemzetek- Brek, mégpedig a következő határokon belül: 1. Csehország külpolitikája nem változtatható meg. 2. Területi önkormányzatot nem lehet adni. 3. A szudétanémetek tanúsítsanak feltétlen hűséget az állam iránt és szüntessék be az államellenes proparencát. A levelező szerint a szudétanémetek nem hajlandók ezeket a határokat elfogadni, a cseh-orosz egyezmény felejtései ás területi önkormányzatot követenek. Slekieich Kanrád, a szudétanémetek vezére, kíjélettttette, hogy olyanféle dualizmust követel, mint amilyen Ausztria és Magyarország között állott fenn a reégi Habsbung-birodalomban. ,,Mindenki azt kérdi , kik voltak épen a cdehek !.. Catherine Dalats írja a Manchester Guardianban közzétett htms levelében: — Nem meglepő, hogy mindenki azt kérdi kik, pöraképíti a csehek, ellenben mindenkinek, aki járatos a kereszténység történetében, tudnia kell, kik a magiyarok, mert évszázadokon át bástyaként védték a nyugateurópai keresztény államokat a mohamedán vil-fús megsemmisítéssel fenyegető támadásaitól. Ha Magyarországnak a háború előtt kisebbségei és nemzetiségi problémái voltak, ez csak annak tulajdonítható, hogy idegeneket kellett bebocsátani a másfélévszázados török háborúk folytán elpusztított vidékek benépesítésére. Nyugat-Európa háborítatlanul fejleszthette civilizációját, mialatt biztonsága felett oly hűségesen őrködtek a magyarok keleten.