Pesti Hírlap, 1938. április (60. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-09 / 80. szám

( BUDAPEST, 1S3) Előfizetés a Képes Va­sárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.A pengő negyedévre 10 pengő 80 fillér. Egyes pél­dányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér, (a mellékletet nélkül) ix. Ívfolyam, so. (19.513» s Pesti Hí S2ÓWSAT, ÁPRILIS § Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 18. Telefon 112-295. Főkiadók: Vil­mos császár-ut 18. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1. Tel 135-296. A fió­kok jegyzékét vasár­naponként az apróhir­detések élén közöljük A zsidótörvény A javaslat, melyet a Darányi-kormány ma benyújtott a Házban, ezt a címet viseli: „Tör­vényjavaslat a társadalmi és gazdasági élet­­ egyensúlyának hatályosabb biztosítására.“ Közö­s nyelven a „zsidótörvény“ e javaslat neve. Célja­­ az, hogy a zsidóságnak az értelmiségi pályá­­j­kon elfoglalt pozícióit bizonyos számarányban­­ lecsökkentse. Intézkedik a sajtókamara, a szín­­­ művészeti kamara felállításáról, s előírja, hogy e kamarák taglétszámának legföljebb húsz szá­zaléka lehet zsidó. Előírja, hogy a magyar vál­lalatok a jövőben 80 százalék keresztényt, húsz százalék zsidót alkalmazhatnak. Intézkedik ar­ról is, hogy a vállalatok zsidó alkalmazottai ré­szére bármily címen kifizetett évi illetmény összege nem haladhatja meg az ily munkavi­szonyban álló összes munkatársak bármely cí­men járó illetményei évi összegének húsz szá­zalékát. A vállalatoknál öt, illetve tíz, a sajtó­nál és a színházaknál másfél évet ír elő a ja­vaslat e rendelkezések végrehajtásának határ­idejéül. Megállapítja a zsidóság kritériumát: Magyarországon zsidónak számít az, aki zsidó­nak született és 1919 augusztusig nem tért át más vallásra. Alkalmaztatási szempontból nem számítanak zsidónak azok, akik 1919 augusz­tusa előtt más vallásra tértek át, s e vallás kö­telékében megmaradtak, továbbá a hadirok­­kantak és a tűzharcosok. Ez a javaslat megmozgatja a magyar társa­dalom belső struktúráját. Felfüggeszti az 1867. XVII. tc.-et, mely kimondja, hogy „az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal min­den polgári és politikai jog gyakorlására egy­aránt jogosítottnak nyilváníttatnak“, megszün­teti az 1895. XLIII. törvénycikk 2. §-ának ér­vényét, amely megállapította, hogy „a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független“. A lépéssel a kormány­ a megvalósulás állapotába juttatta a zsidókérdés likvidálását. A magyar társadalom­­nak e nagyjelentőségű törvényjavaslat benyúj­tásának órájában az a kötelessége, hogy nem a zsidóság, vagy a kereszténység, hanem a nemzet összességének szempontjából, a nem­zet érdekeinek szempontjából vizsgálja e javas­lat jogosultságát, annak időszerűségét, s vár­ható következményeit. Rendkívüli felelősség terheli a kormányt, mely ilyen súlyos, minden vonatkozásban a mélyrenyúló és messzibe k­iható javaslatnak rendeleti úton való végrehajtására kér felhatalmazást a képviselőháztól. Meg kell vizsgálnunk a magyar zsidókérdés előzményeit, a jelen helyzetet, amely időszerűvé, sőt paran­csokban szükségessé tette a zsidókérdésnek mind a zsidóság, mind a keresztény magyar társadalom szempontjából való méltányos, em­beri és törvényes rendezését. Történelmi és politikai nézőpontból nagyon nehéz lenne megállapítani a zsidókérdés erede­tének dátumszerű feltételeit. Zsidókérdés volt és van Magyarországon, nem utolsó sorban azért, mert a keresztény magyar középosztály és a régebbi nemesi osztály sarjai még a múlt század vége felé is vonakodtak elfoglalni olyan közéleti munkahelyeket, mint a kereskedelem, az ipar, a bankélet, a sajtó és a színház pozíciói. A múlt század derekán keresztény úriember még orvosnak, mérnöknek sem szívesen adta fiát; a prókátorság volt az egyetlen, úriember­hez méltó­­civil mesterség; keresztény ember nem szívesen állott a pult mögé, keresztény családban elveszettnek tekintették azt a fiút, aki felcsapott vándorszínésznek, vagy beállt a kevés lapok egyikének szerkesztőségébe. A magyar értelmiséghez ezidőben csak a közhi­vatalnoki pálya illett, vagy a katonáskodás. A vármegye, később a város, s végül az állam voltak a nagy káderek, melyek felszívták a magyar értelmiség elitjét. Az élet törvényei szerint az üresen maradt gazdasági területekre a zsidóság tódult. A kereskedelem, az ipar, a bankvilág, később a sajtó, a színházak világa, a bizonyos intellektuális pályák, így a főváros­ban az ügyvédi és orvosi kar megtelt jelentős százalékban a magyar zsidóság feltörekvő tö­megeivel. Amikor ezt megállapítjuk, tartozunk a tárgyilagos igazságnak azzal, hogy a zsidóság e területeken sok közhasznú alkotással is tün­teti­ ki magát, s ha ugyanakkor ki is tenyé­szett közreműködésük folytán, különösen a fő­város sajtójában és irodalmi életében, az a „zsidó szellemiség“, melyet a keresztény ma­gyar társadalom egy része ma lelkétől idegen­nek érez és kifogásol, tagadhatatlanul hozzájá­rultak a nemzet építő munkájához is. A zsidókérdés Trianonnal vált Magyaror­szágon időszerűvé. Az ország feldarabolása, nemkülönben a fiatal magyar értelmiségnek nagyobb tömegben való odatódulása az egye­temi képzettséghez kötött pályákra, az elszakí­tott területekről hazaüldözött magyarság re­ménytelen sorsa, a nyugdíjasok számának ijesztő megnövekedése, a reménytelen, állást, foglalkozást hasztalan hajszoló, vagy, mint a közelmúltban, nyolcvan-s­zázpengős mestersé­ges és csaknem megalázó álláspótlékokkal „el­látott“ keresztény magyar értelmiség remény­telen helyzete: mindez elsősorban hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom megteljék a zsidó­kérdés gyúanyagával. A kereskedelem, az ipar, bizonyos szellemi pályák kétségtelenül telítet­tek voltak a zsidóság hazai arányszámát meg­haladó módon zsidókkal. Az utolsó két évtized­ben, a trianoni helyzet következményeként, nagy zsidó vagyonok keletkeztek, t ezek a tü­netek mind érlelték a zsidókérdést, mely a kö­zelmúltban egyre sürgetőbben beérett. Mert a szélsőséges izgatás nem mulasztotta el kihasz­­­­nálni e helyzet veszedelm­es propagandisztikus tüneteinek lehetőségeit. Ilyen légkörben szánta­­ el m­agát Darányi kormánya a nagy műtétre, a­­ zsidókérdés méltányos, a lehetőségig emberi és­­ alkotmányos likvidálására. Ez a műtét bonyolult és nem egészen ve­szélytelen; biztoskezű operáló is nagyon vi­­gyázzon, hogy ne hatoljon az operálókéssel se mélyebbre, se a kívánatosnál felületesebben a társadalom testébe, ha eredményt és gyógyu­lást akar.e fájdalmas beavatkozással A ténnyel szemben, amely úgy hangzik, hogy a magyar keresztény társadalom többségének és a mai A francia szenátus megbuktatta a Blum-kormányt A szenátus péntesti ülésén érdemleges tárgyalás nélkül nagy szótöbbséggel visszavetette a Blum-kormány pénzügyi tervezetét Az új kormány megalakítására Daladier, a Blum-kormány nemzetvédelmi minisztere kapott megbízást A francia kormány megbukott. Még nem volt kormánybukás Franciaországban, amely kisebb meglepetést keltett volna, mint most Blum bu­kása. Igaz, hogy még az sem igen fordult elő a politikai történetben, hogy a kormányelnök azzal kezdje meg beköszöntőjét, hogy kormánya nem­ alkalmas nagyobb nemzeti feladatnak betöltésére, s felszólítja a pártokat a nemzeti koncentráció mi­előbbi megalakítására. Az annyit hangoztatott és a francia sajtóban is állandóan követelt nemzeti koncentráció, Blumh rövid életű miniszterelnöksége alatt nem jött létre, mert a polgári pártok vissza­riadtak ,olyan pártszövetségtől, amelynek magva a szocialista párt lett volna. A gyenge lábon álló Blum-kormány állandó válsághangulatban mégis elkészítette a pén­zügyi javaslatokat és végrehajtásukra korlátlan hatal­­l­mat­ kért a törvényhozástól. Valamikor Caillaus'­s jövedelmiadó-javaslatát fogadták olyan felzúdu-­­­lással és általános ellenszenvvel, mint most a Blum-kormány pénzügyi javaslatait. A legfőbb vád az ellenük, hogy marxista és totalitásos szel­leműek, s végrehajtásuk annyira megnövelné az államhatalmat, hogy a francia demokrácia és par­­lamentarizmus komoly veszélyben forogna. Köz­ben a középpártok és a jobboldal sajtója igen éles támadást indított Blum ellen és, úgy látszik, si­került a javaslatok ellen hangolni Franciaország egész polgári közvéleményét. Már a képviselőház egész jelentéktelen szótöbbséggel fogadta el Blum tervezetét, a szenátus pedig péntek délutáni ülé­sén még az érdemleges tárgyalásra sem tartotta méltónak. A szenátusnak ez a rendkívül határo­zott, rideg elutasító magatartása megpecsételte a Blum-kormány sorsát. Az 1875-iki alkotmány azért létesítette a sze­nátust, hogy a szeszélyes és néha túlradikális al­­­sóház mellett legyen egy komoly, meggondolt tes­­t­tűlét, amely megbírálja, esetleg visszaveti az elha­­­­markodva készült javaslatokat. A francia szená­tus ennek a hivatásának már 1914 előtt kitűnően megfelelt. Az utca hangulatának, pártterrornak nem szokott engedelmeskedni, s mindig igen ala­posan, lelkiismeretesen, apró részletekbe menően boncolja szét különösen a költségvetést és a kor­mánynak egyéb javaslatait, nem törődve azzal, hogy elfogadta-e azokat a kamara. Most is ez tör­tént A szenátus igen nagy többséggel visszauta­­­­­ította a Blum-kormány szanálási javaslatát és a­­ szocialista totalitásos törekvések ezúttal megtör­tek ennek a komoly és lelkiismeretes testületnek ellenállásán. A mostani válságba egy kisebb arányú al­kotmányjogi harc is vegyült. A szocialisták már régebben hangoztatták a szenátus alapos meg­­rendszabályozását, most is követelték, és úgy lát­szik, Blum azonosította magát pártjának ezzel a törekvésével. Ő maga a péntek délutáni ülésen többek között kijelentette, hogy a szenátusnak az ő javaslatait visszautasítani nincs joga. A szená­tus elnöke szeinte rendreutasítás formájában hívta fel a miniszterelnök figyelmét, hogy a szenátus­nak az alkotmány szerint joga van arra, hogy lel­kiismeretére hallgatva, hozza meg döntését és a m­iniszterelnök dolga az, hogy ennek a döntésnek következményeit magára nézve levonja. Blum utódjának hetek óta a nagytekintélyű Daladiert, a Blum-kormány nemzetvédelmi mi­niszterét emlegették s az elnök a péntek esti órák­ban őt bízta meg a kormány megalakításával. Le­hetséges, hogy Daladier kormánya majd teljes nemzeti koncentrációs kormánnyá bővül és sike­rül kivezetnie Franciaországot azokból a pénz­ügyi és külpolitikai bajokból, amelyek a népfront­­kormányai alatt sújtották. A kormány benyújtja lemondását Párizs, ápr. 8. (Havas.) A kormány tagjai este háromnegyed nyolc órakor eltávoztak a miniszterelnökségről és az Elysée-palotába mentek, hogy átnyújtsák Lebrun elnöknek lemondásukat. (MTI.)

Next