Pesti Hírlap, 1938. június (60. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-01 / 122. szám
BUDAPEST, 1938 *___________________________LX. ÉVFOLYAM, 122. (19.555) SZÁM________ ^ SZERDA, JUNIUS 1 Előfizetés a Képes Vagaagg» .ZiBSfa. gaggg! am ®|| f||p gu flB csásS^uf*?*2 Telefon PesuaPHirlappal együtt lijj K ifh SÍP® IS WlszsdMfö Hfl jwff JwBI B&FwEi 112-295. Földadók: Vilegy hóra 4.— pengő, a. fpf* ««1 .fgsf 11111 Isiire mos császár-ut 78. Tel. negyedévre 10 pengő f*$§ ifSpf JSj®SkJs&j SfBz wSa IBaff fllilfe&&&& 112-295. Erzsébet-körut 80 fillér. Egyes pél- ©j&l fül fsii8§ffflffF !• Tel. 135-296. A flódányszám ára 8 fillér. SSk BP3___ £§§& m£Í SS» IgJPffiK MfL kok jegyzékét vasárvasárnap^ ^ 12 ^fillér |gg jgg jgg Wf IjiBl ||||| naponként az apróhb____________________________. . Bírák, ügyészek Az igazságügyi költségvetés minden évben az ország szeme elé állítja, bíráinkat s ügyészeinket, akiknek munkája ma rendkívüli fontosságra emelkedett. Az országban a rend fenntartása sok tekintetben attól függ, hogy az ítélkezés feladata magaslatán áll-e és ami a bíró munkáját megelőzi, az ügyész a büntetőeljárásbeli utászmunkáját jól teljesiti-e. Alkotmányos életünkbe már a honfoglalás óta beleilleszkedett a biró. A bírói függetlenség nem az 1869. évi IV. törvénycikk találmánya. Ott élt az ősi törvényeinkben Szent István óta. A nádorispántól s az országbírótól a mai kor járásbirájáig ez az ország minden biráját függetlennek akarta látni. Az 1492. évi X. törvénycikk szerint a király sem kényszeríthette a bírákat, hogy a szokásos és törvényes jog ellen ítéljenek, az 1566. évi XXV. törvénycikk elrendelte, hogy a bírói ítéletek kihirdetését kormányrendeletekkel akadályozni nem szabad s a nagy alkotmányozó évnek, az 1791. évnek XII. törvénycikke a magyar bírót piedesztálra helyezte, kimondván, hogy a király vagy kormánya a bíróságok megállapított rendjét meg nem változtathatja, a bírói ítéletek végrehajtását nem akadályozhatja, azokat meg nem változtathatja, sem saját vagy valamely politikai hatóság felülvizsgálása alá nem vonhatja. Minden időkben, a legnehezebbekben legjobbanagyázott a magyar géniusz a maga bírájára , amikor a XVIII. század első felében az udvari terror Wesselényi, Lovassy, Kossuth előszeredlt bűnpereiben meghajlította egyes bíró gerincét is, Deák Ferenc agyában akkor s il tett meg s jutott halhatatlan kifejezésre Wselényi számára irt védőiratában a gondola intézményesen is kiépíteni a bírói függetlenséget. Amikor az ő diktandájára 1869-ben külön törvénybe került a biró függetlensége, akkor a magyar alkotmány ősi elve csak új ruhát kapott. Mindazóta is ez a nemzet közszabadságai várában nyugodtan élhetett, hiszen bírái őrizték. Magasra emeli ma is a biráját minden olyan nemzet, amely polgárait szabad emberekként kezeli s csak ott szűnik meg a biró függetlensége és utasítható hivatalnokká tétele, ahol a közszabadságok helyébe az állami mindenhatóság vagy a terror lép. Az orosz biró szánalmas alávetettségétől a bírói hatalom árnyalati elhomályosításáig a mai világ számos változatos képét mutatja, hogy ahol a bírói hatalom nem első, hanem második az országban, ott utolsó helyre kerülnek a közszabadságok s a szabad polgár helyébe a vékonyabb vagy brutálisan vastag láncra vert falanszterember lép. Az utolsó napok szigorú új törvényei azt mutatják, hogy a rendet ma fokozottan kell őrizni. A bírótól s ügyésztől fokozott védelmet kér a jogtisztelő nemzet. Erős áramlatok között is őrizni az alkotmányos rendet, megóvni a törvénykönyveket a kijátszástól, ez ma kemény feladatot ró túráinkra s ügyészeinkre, amelyet minden elismerésre méltóan végeznek is el. Ez pedig azt juttatja az eszünkbe, megtetünk-e mindent viszont mi is túráinkkal s ügyészeinkkel szemben. Nem mernénk erre a kérdésre hangos igennel felelni. Még mindig lélekzenek és élnek az összes tisztviselőket és nyugdíjasokat lesújtó szanálási rendeletek, melyek a bírói s ügyészi státust is teljesen visszafejlesztették és anyagilag oda vitték vissza Justitia népét, ahol húsz éve volt. Kevés fizetésükből éppen hogy tengődnek, messze elmaradva a magánvállalati vezetőtisztviselők illetményeitől. Az adólevonások mellett háromszázötvenpengős törvényszéki bírótól s ügyésztől az ötszázpengős kúriai bírói és koronaügyészhelyettesig példátlanul nehéz viszonyok között élnek bíráink s ügyészeink. Vegyük hozzá a teendők megnehezülését, a felelősség súlyosbodását, az irányítószerep fenntartásához ma fűződő nagy közérdeket s ott állunk, nem a kérdésnél, hanem mindjárt a feleletnél, valamit éspedig a legsürgősebben tenni kell az érdekükben, hogy megmaradhassanak a józanság, a szenvedélymentesség tiszta sztratoszférájában, hogy ki ne kezdje lelküket az elégedetlenség. Az 1869. év független szellemében működő magyar biró megérdemli, hogy az 1933. év visszahozza az 1920. év nagy törvényét, a birói és ügyészi státust. A spanyol benemavatkozási bizottság az önkéntesek hazaszállításának költségét tárgyalta Több mint kétmillió fontba kerül az önkéntesek elszállítása London, máj. 31. A spanyol benemavatkozási bizottság elnöki albizottsága mai ülésén az idegen önkéntesek Spanyolországból való elszállítása költségeinek kérdésével foglalkozott. Lord Plymouth elnök — a Reuter-iroda értesülése szerint — az ülés kezdetén kijelentette, hogy a költségeket csak nemzetközi alapból lehet fedezni, amelyhez valamennyi résztvevő hatalomnak hozzá kellene járulnia. Erre Anglia a maga részéről hajlandó. A német és olasz képviselők megígérték, hogy a kérdést kormányaik elé terjesztik utasítás végett. A szovjet képviselő kormányának ismert álláspontját újból körvonalazva kijelentette, hogy a Szovjet kész hozzájárulni a bizottságok felállításának és fenntartásának költségeihez, de nem járul hozzá az önkéntesek elszállításához és eltartásához, aminek költségeit a szovjet álláspont szerint azoknak az államoknak kellene fedezniük, amelyeknek alattvalói az elszállítandó önkéntesek. Az önkéntesek táborokba gyűjtésének és eltartásának költségeit 1—1 ,7 millió fontra, a hazájukba való elszállítás költségét 750 ezer fontra becsülik. Az a javaslat merült fel, hogy az önkéntesek táborokba való gyűjtésének és eltartásának költségeit a be nemavatkozási tervben résztvevő öt nagyhatalom egyenlő arányban viselje, míg a tengeri szállítás költségeihez azok az országok járuljanak hozzá aránylagosan, amelyeknek állampolgárai a visszaszállítandó önkéntesek. Felmerült a terv végrehajtásával kapcsolatos előzetes költségek kérdése is. Azon a napon, amelyen a tervet elfogadják, 600 ezer fontra, de ezt megelőzőleg az előzetes kiadások fedezésére 50 ezer fontra lesz szükség. A bizottság tagjai közölték kormányaikkal mindezeket a szükségleteket és engedélyt kértek, hogy a tervben résztvevő országokba beszerzőtiszteket küldhessenek, akiknek feladata annak megállapítása lesz, miként lehet a táborhoz szükséges anyagokat beszerezni. Az elszállítás technikai terve nagyon terjedelmes okirat, amely a legapróbb részletekig ismerteti, milyen személyzetre és anyagokra lesz szükség az önkéntesek összegyűjtéséhez és táborokba való elszállásolásukhoz, amíg elszállítják őket.Nem formaszerű eszmecsere folyt ma ezen kívül a Spanyolországba küldendő két bizottság személyi öszszetételéről is. Úgy tudják, hogy mindegyik bizottság három tagból fog állni és megegyeztek abban, hogy a bizottságok tagjai nem lehetnek a be nem avatkozási bizottságba tartozó főhatalmak alattvalói. Még nem lehet tudni, mi lesz a helyzet, ha a Szovjet végleg megtagadná a terv költségeihez való hozzájárulást, de abban az esetben, ha a többi hatalom a nemzetközi alaphoz egyötöd helyett egynegyed arányban járulna hozzá, az angol kormány is kész hasonlóképpen eljárni. (MTI.) Henlein újabb nyilatkozata a szudétanémetek követeléseiről Asch, máj. 31. (Inf.) H Henlein Konrád, a szudétanémetség vezére a Transocean hírszolgálati ügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában kiegészítette a karlsbadi önkormányzati programban néhány héttel ezelőtt felállított követeléseit. A szudétanémet párt vezérének autorizált nyilatkozata azért nagyjelentőségű, mert azok után a tárgyalások után hangzott el, amelyeket Henlein Konrád és helyettesei Hodzsa miniszterelnökkel folytattak. Henlein Konrád nyilatkozatában mindenekelőtt körvonalazta az önkormányzatra irányuló követeléseket és leszögezte, hogy a szudétanémet vidékek közigazgatásának központi önkormányzatát követelik, tehát nem lehet szó arról, hogy elfogadják kisebb helyi önkormányzatok létesítését. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy az önkormányzati követelés kiterjed-e a haderőre is, és ha igen, úgy képzelik-e ezt, mint Belgiumba , ahol a hadseregben nyelvi és törzsi megkülönböztetés szerint létesültek az alakulatok, Henlein Konrád így felelt: — Nemzeti önkormányzatunkra irányuló követeléseink általában nem terjednek ki a haderőre, mégis szükségesnek látjuk, hogy ezt a kérdést is a lélektani célszerűségek szempontjai szerint intézzék és ezeket a szempontokat a katonai követelmények minden biztosítása mellett tekintetbe vegyék. Henlein Konrád ezután a legidőszerűbb kérdésről, a részleges mozgósítás ügyéről beszélt. A korosztályok behívása és a katonai csapatoknak a szudétanémet vidékekre történt vezénylése nem indokolható a rend és nyugalom biztosításával. A szudétanémetség a legutóbbi esetben a fegyelem és önuralom páratlanul álló példáját mutatta. — Egyet azonban tisztáznom kell. A szudétanémetség ezekben a napokban nem azért mutatott fegyelmet és tartott rendet, mert katonákat küldtek községeikbe és házaikba, hanem sokkal inkább azért, mert nem akart felülni a kihívásoknak. A pittsburgi szerződés eredeti példányát elrejtették Prága, máj. 31. (Inf.) A pittsburgi egyezmény eredeti példányát, amelyet — mint ismeretes — egy tót küldöttség hozott most haza Amerikából, a Prágában megjelenő Die Zeit című szudétanémet lap értesülése szerint elrejtették, hogy minden „véletlen eshetőséget“ kizárjanak. A tótok ugyanis attól tartanak, hogy a prágai kormányzat számára kellemetlen okmány eltűnik. A lap szerint a nevezetes okmányt most biztos helyen elrejtették és csupán Hlinka, a tót néppárt vezére és három bizalmas híve ismeri az okmány rejtekhelyét. A béketárgyaláson a cseh küldöttség beleegyezett abba, hogy a német nyelv második országos nyelv lehessen Berlin, máj. 31. (Német Távirati Iroda.) A tudományok fejlesztését szolgáló Vilmos császár-társaság kedden tartotta a berlin-dahlemi Hamack-házban 27. nagygyűlését. Dr. Bruns Viktor, a nemzetközi jog ismert tanára, előadást tartott a nemzetközi jog szempontjából vizsgált új felelősségelméletről. A német külpolitika állandóan ismételt ellenvetésével kapcsolatban, amely szerint nem lehet szerződéseket egyoldalúan megváltoztatni. Burns tanár leszögezte, hogy a versaillesi szerződést a békekötés előtti szerződés megsértésével a Wilson-terv alapján kötötték meg. A párizsi rendet a jog megszegésével teremtették és a törvényellenesség foltja tapad rajta. A szudétanémetek jogkövetelésével kapcsolatban