Pesti Hírlap, 1938. július (60. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

kiállapotot a jövő szempontjából veszélyesnek tekinti és attól tart, hogy előbb-utóbb Franciaországnak is kellemetlen meglepetéseket okozhat. Ezekből a hírek­ből arra lehet következtetni, hogy Prágában félreis­merik Csehország nemzetközi helyzetét és tévesen íté­lik meg a francia és az angol közönség felfogását. Párizsban és Londonban el akarják kerülni a május 21-iki eset megismétlődését és levonták a cseh kormány jelenlegi szándékaival járó veszélyekből a szükséges következtetéseket. Jellemző e tekintetben ez a cikk, amelyet Jacques Bardoux írt legutóbb a Tempsban. Bardoux a cseh kérdés megoldását tanul­mányozva, határozottan a szövetségi államformára való áttérés mellett foglal állást. Szerinte ez az egyet­len mód arra, hogy Prága megcáfolja a német pro­paganda állításait és megőrizze pozícióját Nyugat- Európában. Sőt Bardoux ennél is tovább ment és an­nak a nézetének adott kifejezést, hogy még az önkor­mányzat is aligha lesz elégséges a csehek és tótok függetlenségének megóvására, tehát legalább is titok­ban határkiigazításokra is kell gondolni, hogy az ál­lam belső egységét a kisebbségek számarányának csökkentésével erősítsék. Egyúttal azt is ajánlotta a cseheknek, hogy külpolitikájukat megváltoztatva, Moszkva helyett Varsó, Bukarest, Budapest és Róma felé tekintsenek. Bár Bardoux cikkét nem lehet a kormányfelfogás megnyilatkozásának tekinteni, mindenesetre jellemző a helyzetre, hogy a külügyminisztériumhoz közel álló Temps a nemzetiségi tárgyalások alatt ilyen taná­csokkal szolgál a cseh kormái Honti Fei A honvédelmi miniszter a hadsereg korszerű fejlesztéséről Szolnok, jún. 30. Vitéz Rátz Jenő honvédelmi mi­niszter szerdán délután az abádszalók­i választóke­rület négy községét, Fegyvernekét, Tiszaburát, Tisza­­bőt és Tiszaroffot kereste fel gróf Teleki Mihály ál­lamtitkár, báró Roszner István, vitéz Tóth András, Csicseru-Róna^István, báró Urbán Gáspár, Brandt Vilj­ ck&f^fKtHJ&alay László országgyűlési képviselő, valaapMt Borbély György főispán kíséretében. A köz­ség t*ben VitézNKfiAc Jenő honvédelmi m minisztert igen nagy lelkesedéssel­ és örömmek fogadunk. Beszédeiben kifejtette, hogy pártpolitikáin­l nem l fggmítuszik. A hadsereg iké Cezitiidése és korszerű T&fizyr­étise nem egy párt programja, nem egy párt óhaja,­ hitnem az egész országé. Életbevágóan fontos a hadsereg korsze­rűsítése és kell, hogy e korszerűsítés a falutól induljon ki. Éppen ezért a vidék lakosságát olyan helyzetbe kell hozni, hogy gyermekeit, a hadsereg és a magyar élet új generációját, megfelelően táplálni tudja. Az új kecskeméti főispán beiktatása Kecskeméti tudósítónk jelenti: Kecskemét törvényha­tósága csütörtökön rendkívüli közgyűlésén iktatta­ be hi­vatalába dr. Kiss Endre főispánt. A közgyűlésen­ megje­lent Zsitvay Tibor, Kecskemét díszpolgára, gróf Teleki Mihály és Kunder Antal államtitkárok. Dr. Nyúl Tóth Pál helyettes polgármester elnöki megnyitója után az új főispán letette a hivatali esküt s székfoglalójában a következőket mondotta : _ Hitvallásod a jobboldali politika krisztusi, nem­zeti, szociális alpíkmal és népi egységgel. A ködös ho­mállyal és tu­kapt­sokkal szemben a józan kecskeméti ész­járást hívom ellenszerbl. Én a sipromljen egész nyáron nyitott ajtó és m­jéfftt ablak mellf LtMaUzom, azt akarom/ hogy minden^ilkenfAi polgár npjodtai| kövel/fsse ezt a példát. Akik df^nem akarják, e téren sziv^/ethenmny erélyt találnak n­álam. ’ Jf Kováts Sándor prelátus és Sándor István kéjmselű üdvözölte az új főispánt. * zött ezen, aztán kis türelmetlen mozdulatot téve, kérdezett. — Tehát ön a vezérigazgató? — Parancsára kisasszony, — bólintott vidá­man mosolyogva a másik. — Mivel szolgálhatok, talán kegyeskedik megmondani? Klementina Angelika komolyan bólintott. — Azért jöttem. Feltétlenül szeretném, hogy azt a titkárnői állást, amelyik délután négytől este kilencig ad elfoglaltságot, ne kösse le addig, amíg... Az amerikai úr meglepetetten kapta fel a fejét. — Tehát az állásért jött? — Igen, — bólintott nagyon komolyan a kis hercegnő. * — Tud angolul és franciául? — Óh, igen, mindkét nyelven, — bólintott Klementina Angelika bátran és készségesen, akár­csak a tanórákon. A vezér jóindulatú mosollyal nézett a kislányra és gyöngéd érdeklődéssel kérdezte: — Imolába jár, kisasszony? — Igen, — felelte gyorsan. — És a szülei? Klementina Angelika zavarba jött. — A szüleim... — rebegte megdobbanó szív­vel. A vezér megértően bólintott. — Na, igen. Bizonyosan nehezen élnek. A papa talán elvesztette az állását? No, ugye? Angolul beszélt. Klementina Angelika hibát­lanul beszélte a nyelvet, észre sem vette, hogy rá­tértek és zavartan vonta fel a vállát. — A papának sohasem volt állása, úgy hiszem. Mr. G. A. Brown részvéttel nézett a bájos gyer­mekre. — És hány testvére van? — Két lány és egy fiú. — És most miből élnek? Klementina Angelika nem tudta. — Fogalmam sincs, rebegte csüggedten. A vezér határozott mozdulatot tett. — Megkapja az állást. Intelligens, fiatal és na­gyon csinos. Mi a neve, gyermekem? — Klementina, — rebegte ijedten a lányka és úgy érezte, hogy most nagyon furcsa helyzetbe került. — Na és a másik neve? — faggatta tovább a vezér. A kis hercegnő hirtelen felemelkedett a he­lyéről. Könnyedén biccentett a fejével és hűvösen felelt. • — Klementina Angelika a nevem, de ez nem fontos. Fő, hogy megvan az állás. Köszönöm. Mr. G. A. Brown elbámult. . — Pompás fruska, — gondolta magában, az­után hangosan folytatta. — Semmi más nem fon­tos, az igaz, holnap már jöhet is. Apropos! Csak holnapután, mert holnap a kegyelmes úrral Xavér herceg őfenségéhez megyek teára. Klementina Angelika megdöbbenve kiáltott fel: — Ah! Az amerikai úr elnézően mosolygott. — Bizony, kislány, ilyen kitüntetés ért. Azt mondják, a hercegasszony elbűvölően kedves. Na,­­ a viszontlátásra,­r intett a lánykának és pár lé­pést tett vele az ajtó felé. Klementina Angelika gyorsan kilépett. Valami homályos érzése azt súgta, hogy nincs egészen rendben a dolog, amit elintézett. Annyi világos, hogy az állás megvan és Káté holnapután jöhet is. Viszont holnap teára a szüleihez jön ez az idegen úr, aki aligha van tisztában az illendőséggel, mert úgy viselkedik, mintha bizalmas ismerőse lenne neki, Klementina Angelika hercegnőnek. Alexandra hercegasszony csakugyan elbűvölő kedvességgel fogadta az amerikai mamutvállalat vezérigazgatóját. Hogyne, mikor a hercegi erdő­ségek aránylag kicsi és jövedelmet nem hozó részét sajátították ki, hogy ott gyártelepet létesítsenek. Évtizedekre szóló szerződéssel, óriási jövedelmet­­ biztosítottak ezzel a kis német hercegség uralkodó családjának, akik a háborús évek óta már úgyis igen szerényen őrizték a hagyományos életmód ke­reteit. Mr. G. A. Brown fantasztikus pályafutásának fordulópontjánál érezte magát, amikor Xavér her­cegtől eltávozva a lejtős parkon át a kapubejárat felé tartott, ahol autó várt rá. A kegyelmes úr, az európaszerte ismert diplomata, halad az oldalán, mögöttük két kisérő lakáj. Maga elé mosolygott. Még mindig a tegnapi furcsa jelenet hatása alatt állott. Az édes szőke kis diáklány a maga Csodálatosan biztos fellépésé­vel olyan mélyen vésődött az emlékezetébe, hogy, most is minduntalan rá kellett gondolnia. Az el­múlt órákban az Alexandra hercegasszony hamvas szőkesége hozta az emlékezetébe a tegnapi szőke bakfist. Furcsa, mintha ezek ketten hasonlítanának egymásra. Nevetséges. Úgy látszik, nagyon meg­nézhette tegnap azt a helyes fruskát. — Nagy nő lesz egyszer belőle, annyi bizonyos, — futott át a fején. — Talán ki kellene vinni Hol­­­lywoodba, aztán ... Nem folytathatta tovább a gondolatait, mert az autóhoz értek és a lakáj tiszteletteljesen nyi­totta ki előttük az ajtót. Ugyanakkor mély meg­hajlással keskeny, hosszúkás levélborítékot nyúj­tott át a vezérigazgatónak. Az meglepődve vette át és hirtelen mozdulattal tépte fel, még engedel­­met is elfelejtett kérni rá a kegyelmes úrtól. Ezt olvasta: „Mr. G. A. Brown ígéretére hivatkozva, külön nős jóindulatába ajánlom diáktársnőmet, Kate Müller kisasszonyt, az ön titkárnőjét, aki holnap jelentkezni fog, hogy állását elfoglalja. — Köszön­­ettel: Klementina Angelika Mária hercegnő, VIII. osztályú gimnáziumi tanuló.“ Mr. G. A. Brown a haja tövéig elpirult. Sietve zsebre gyűrte a levelet és elhelyezkedett a kegyel­mes úr oldalán az autóban. Hosszú lábait előre nyújtotta és fanyar mosoly jelent meg a szája szögletén. mm 1938 július 1., péntek PESTI HÍR VP Sandys angol képviselő hadititkok elárulásával kapcsolatos ügyét az alsóház pártközi bizottság elé utasította Chamberlain miniszterelnök és Hore­ Belisha hadügyminiszter felszólalásai London, jún. 30. Duff Cooper, a tengernagyi hiva­tal első lordja, Alexander képviselő kérdésére az alsó­házban bejelentette, hogy a londoni tengerészeti egyezmény biztonsági szakasza alapján folyt megbe­szélések eredményeként az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország iiépisiselői ma jegyzőkönyvet írti alá, amelyet igeríthatói térfogatának korláta 35.000 to­nnásér ál,6­jsy tonnára emeli fel. Az méreteinek korlátozása változatlanul­ le hülyk ma­radt. Hasonló tartalmú Jegyzőkönyret írtak ma az angol és a­­német kom­ány képviselői ide Rár­hető, hogy a szovjet kormány is kielégítő válatót fog adni az ebben az ügyben hozzáintézett kérdésre.­­Az­ angol kormány közölte az összes tengeri hatalmakkal, amelyekkel szerződéses viszonyban áll, hogy jelenlegi nem szándékozik 40.000 tonnánál nagyobb csatahajó­kat építeni és reméli, hogy valamennyi többi európai déli hatalom betartja ezt a korlátozást. Sandys képviselő ügye Az interpellációk során Chamberlain miniszter­elnök Attlee őrnagy kérdésére ismertette a Sandys képviselő mentelmi panasza folytán, a mentelmi bi­zottság eljárásáról felvett jegyzőkönyv kivonatát, amely többek között ezeket mondja: „Sandys képviselő panaszt emelt, hogy katonai vizsgálóbizottság idézte meg, felszólítva őt, hogy pén­teken jelenjék tanúságtétel végett katonai egyenruhá­­ban. A panaszt a mentelmi bizottság elé utalták, amelynek jelentése a következő: A képviselői mentelmi jog nem tételes törvény, hanem jórészt szokásjogon alapul. A jelen eset körül­ményeire nincs precedens. A ház Landys képviselő meghallgatása után megállapította, hogy fontos kér­dések forognak kockán, amelyek megvizsgálására kü­lön szervezetet kell felállítani, de mielőtt még ez a pártközi bizottság megalakulhatott volna, Sandys kép­viselőt territoriális hadseregbeli tiszti minőségében katonai vizsgálóbizottság elé idézték meg, amely bi­i­zottságnak meg kellett volna vizsgálnia Sandys kép­viselő nyilatkozata alapján a képviselői titoktartás ügyét. Ilyen körülmények között anélkül, hogy ítéletet mondanánk a katonai vizsgálóbizottság eljárása felett, úgy találtuk, hogy Landys képviselő megidézése olyan kísérletnek tekinthető, amelynek célja az alsóház tag­jának arra bírása, hogy bizonyos felvilágosítást adjon olyan időben, amidőn a ház pártközi bizottságot szán­dékozott kiküldeni, többek közt annak megállapítá­sára, lehet-e Landys képviselőtől mint képviselőtől felvilágosítást kérni. A bizottság az összes értesülések mérlegelésével megállapította, hogy a mentelmi jogot tényleg megsértették, de nem­ javasol most további eljárást. Chamberlain miniszterelnök ezután javasolta, hogy a ház pártközi bizottságot küldjön ki Sandys képvi­selő június 27.-i nyilatkozatának és az érintett minisz­terek ezzel kapcsolatos eljárásának, valamint annak megvizsgálására, alkalmazható-e a titoktartásról szóló törvény parlamenti kötelességüket teljesítő képvise­lőkre. A javaslat nagy alkotmányjogi horderejének hangsúlyozása után Chamberlain miniszterelnök még a következőket mondotta: El tudok képzelni olyan esetet, amidőn egy­­viselő által a titoktartásról szóló törvény megsér­téséről szóló értesülés a nemzet­ nagy előnyére hasz­nálható fel, de lehet olyan eset is, amidőn az ilyen értesülés felhasználása súlyosan árt az ország honvé­delmi érdekeinek. Két érdek forog kockán: egyrészt az alsóház jogait és kiváltságait biztosító közjog, másrészt az ország katonai biztonságának érdeke. A lordok házának naplója 1641-ben leszögezte azt az el­vet, hogy a parlament kiváltságai az állam szolgála­tának céljaira adattak meg és azok nem használhatók fel az államot veszélyeztető módon. A Speaker ezután kijelentette, hogy pártközi bi­zottság kiküldése esetén nem engedhető meg, hogy a ház a szóbanforgó üggyel érdemben foglalkozzék vagy az érintett személyek eljárását bírálja, mert ez a bi­zottság munkájának előzetes befolyásolását jelentené. Hore-Belisha hadügyminiszter ismerteti az esetet Ezután Hore-Belisha hadügyminiszter a Speaker külön, engedélyével ismertette az esetet. Június 22-én — mondotta — jegyzőkönyvet kaptam a vezérkartól. Ehhez a jegyzőkönyvhöz mellékelve volt Sandys kép­viselő levele és az a kérdés, amelyet a parlamentben feltenni szándékozott. A levél a hadügyminiszterhez volt címezve közönséges módon, minden „bizalmas vagy titkos“ megjelölés nélkül. A jegyzőkönyvben a vezérkar súlyos aggodalmát fejezte ki afölött, hogy Landys képviselő ilyen értesülések birtokába kerül­hetett, mert azokból kitűnt, hogy a képviselő nem­csak a titkos terv legapróbb részleteit, de annak ké­sőbbi módosításait is ismerte, így például ismernie kellett az­ ágyuk áthelyezéséről szóló rendeleteket, amelyeket a főparancsnok jóváhagyott. Teljesen szük­ségtelen ilyen értesülést alantasabb tisztekkel is kö­zölni és nyilván ellenkezik a közérdekkel, hogy ilyes­mit a házban kérdezzenek. Az adatokat csakis a fő­­parancsnok által áprilisban készített légvédelmi szük­ségtervben lehetett­ megtalálni. Ez a legszigorúbban bizalmasnak és titkosnak minősített okirat részletes utasításokat tartalmazott az ágyuk számáról, beszer­zésük és utánpótlásuk forrásáról és felállításuk pon­tos helyéről. Az utasítás szerint ez az okirat állan­dóan zár alatt tartandó és alantas tisztekkel csak olyan részletek közölhetők belőle, amelyek számukra a szolgálat ellátásához feltétlenül szükségesek. A Sandys képviselő által elmondani szándékolt inter­pelláció azt bizonyította, hogy Sandys képviselő nem­csak a titkos tervet, de annak összes későbbi pótlá­sait is ismerte. A vezérkar súlyt helyezett annak megállapítására, hogyan kaphatta­­értesüléseit Sandys képviselő és ezért megindította saját hatáskörében a vizsgáltatot. Az iratokat a miniszterelnökhöz küldték.

Next