Pesti Hírlap, 1938. július (60. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
kiállapotot a jövő szempontjából veszélyesnek tekinti és attól tart, hogy előbb-utóbb Franciaországnak is kellemetlen meglepetéseket okozhat. Ezekből a hírekből arra lehet következtetni, hogy Prágában félreismerik Csehország nemzetközi helyzetét és tévesen ítélik meg a francia és az angol közönség felfogását. Párizsban és Londonban el akarják kerülni a május 21-iki eset megismétlődését és levonták a cseh kormány jelenlegi szándékaival járó veszélyekből a szükséges következtetéseket. Jellemző e tekintetben ez a cikk, amelyet Jacques Bardoux írt legutóbb a Tempsban. Bardoux a cseh kérdés megoldását tanulmányozva, határozottan a szövetségi államformára való áttérés mellett foglal állást. Szerinte ez az egyetlen mód arra, hogy Prága megcáfolja a német propaganda állításait és megőrizze pozícióját Nyugat- Európában. Sőt Bardoux ennél is tovább ment és annak a nézetének adott kifejezést, hogy még az önkormányzat is aligha lesz elégséges a csehek és tótok függetlenségének megóvására, tehát legalább is titokban határkiigazításokra is kell gondolni, hogy az állam belső egységét a kisebbségek számarányának csökkentésével erősítsék. Egyúttal azt is ajánlotta a cseheknek, hogy külpolitikájukat megváltoztatva, Moszkva helyett Varsó, Bukarest, Budapest és Róma felé tekintsenek. Bár Bardoux cikkét nem lehet a kormányfelfogás megnyilatkozásának tekinteni, mindenesetre jellemző a helyzetre, hogy a külügyminisztériumhoz közel álló Temps a nemzetiségi tárgyalások alatt ilyen tanácsokkal szolgál a cseh kormái Honti Fei A honvédelmi miniszter a hadsereg korszerű fejlesztéséről Szolnok, jún. 30. Vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszter szerdán délután az abádszalóki választókerület négy községét, Fegyvernekét, Tiszaburát, Tiszabőt és Tiszaroffot kereste fel gróf Teleki Mihály államtitkár, báró Roszner István, vitéz Tóth András, Csicseru-Róna^István, báró Urbán Gáspár, Brandt Vilj ck&f^fKtHJ&alay László országgyűlési képviselő, valaapMt Borbély György főispán kíséretében. A község t*ben VitézNKfiAc Jenő honvédelmi m minisztert igen nagy lelkesedéssel és örömmek fogadunk. Beszédeiben kifejtette, hogy pártpolitikáinl nem l fggmítuszik. A hadsereg iké Cezitiidése és korszerű T&fizyrétise nem egy párt programja, nem egy párt óhaja, hitnem az egész országé. Életbevágóan fontos a hadsereg korszerűsítése és kell, hogy e korszerűsítés a falutól induljon ki. Éppen ezért a vidék lakosságát olyan helyzetbe kell hozni, hogy gyermekeit, a hadsereg és a magyar élet új generációját, megfelelően táplálni tudja. Az új kecskeméti főispán beiktatása Kecskeméti tudósítónk jelenti: Kecskemét törvényhatósága csütörtökön rendkívüli közgyűlésén iktatta be hivatalába dr. Kiss Endre főispánt. A közgyűlésen megjelent Zsitvay Tibor, Kecskemét díszpolgára, gróf Teleki Mihály és Kunder Antal államtitkárok. Dr. Nyúl Tóth Pál helyettes polgármester elnöki megnyitója után az új főispán letette a hivatali esküt s székfoglalójában a következőket mondotta : _ Hitvallásod a jobboldali politika krisztusi, nemzeti, szociális alpíkmal és népi egységgel. A ködös homállyal és tukaptsokkal szemben a józan kecskeméti észjárást hívom ellenszerbl. Én a sipromljen egész nyáron nyitott ajtó és mjéfftt ablak mellf LtMaUzom, azt akarom/ hogy minden^ilkenfAi polgár npjodtai| kövel/fsse ezt a példát. Akik df^nem akarják, e téren sziv^/ethenmny erélyt találnak nálam. ’ Jf Kováts Sándor prelátus és Sándor István kéjmselű üdvözölte az új főispánt. * zött ezen, aztán kis türelmetlen mozdulatot téve, kérdezett. — Tehát ön a vezérigazgató? — Parancsára kisasszony, — bólintott vidáman mosolyogva a másik. — Mivel szolgálhatok, talán kegyeskedik megmondani? Klementina Angelika komolyan bólintott. — Azért jöttem. Feltétlenül szeretném, hogy azt a titkárnői állást, amelyik délután négytől este kilencig ad elfoglaltságot, ne kösse le addig, amíg... Az amerikai úr meglepetetten kapta fel a fejét. — Tehát az állásért jött? — Igen, — bólintott nagyon komolyan a kis hercegnő. * — Tud angolul és franciául? — Óh, igen, mindkét nyelven, — bólintott Klementina Angelika bátran és készségesen, akárcsak a tanórákon. A vezér jóindulatú mosollyal nézett a kislányra és gyöngéd érdeklődéssel kérdezte: — Imolába jár, kisasszony? — Igen, — felelte gyorsan. — És a szülei? Klementina Angelika zavarba jött. — A szüleim... — rebegte megdobbanó szívvel. A vezér megértően bólintott. — Na, igen. Bizonyosan nehezen élnek. A papa talán elvesztette az állását? No, ugye? Angolul beszélt. Klementina Angelika hibátlanul beszélte a nyelvet, észre sem vette, hogy rátértek és zavartan vonta fel a vállát. — A papának sohasem volt állása, úgy hiszem. Mr. G. A. Brown részvéttel nézett a bájos gyermekre. — És hány testvére van? — Két lány és egy fiú. — És most miből élnek? Klementina Angelika nem tudta. — Fogalmam sincs, rebegte csüggedten. A vezér határozott mozdulatot tett. — Megkapja az állást. Intelligens, fiatal és nagyon csinos. Mi a neve, gyermekem? — Klementina, — rebegte ijedten a lányka és úgy érezte, hogy most nagyon furcsa helyzetbe került. — Na és a másik neve? — faggatta tovább a vezér. A kis hercegnő hirtelen felemelkedett a helyéről. Könnyedén biccentett a fejével és hűvösen felelt. • — Klementina Angelika a nevem, de ez nem fontos. Fő, hogy megvan az állás. Köszönöm. Mr. G. A. Brown elbámult. . — Pompás fruska, — gondolta magában, azután hangosan folytatta. — Semmi más nem fontos, az igaz, holnap már jöhet is. Apropos! Csak holnapután, mert holnap a kegyelmes úrral Xavér herceg őfenségéhez megyek teára. Klementina Angelika megdöbbenve kiáltott fel: — Ah! Az amerikai úr elnézően mosolygott. — Bizony, kislány, ilyen kitüntetés ért. Azt mondják, a hercegasszony elbűvölően kedves. Na, a viszontlátásra,r intett a lánykának és pár lépést tett vele az ajtó felé. Klementina Angelika gyorsan kilépett. Valami homályos érzése azt súgta, hogy nincs egészen rendben a dolog, amit elintézett. Annyi világos, hogy az állás megvan és Káté holnapután jöhet is. Viszont holnap teára a szüleihez jön ez az idegen úr, aki aligha van tisztában az illendőséggel, mert úgy viselkedik, mintha bizalmas ismerőse lenne neki, Klementina Angelika hercegnőnek. Alexandra hercegasszony csakugyan elbűvölő kedvességgel fogadta az amerikai mamutvállalat vezérigazgatóját. Hogyne, mikor a hercegi erdőségek aránylag kicsi és jövedelmet nem hozó részét sajátították ki, hogy ott gyártelepet létesítsenek. Évtizedekre szóló szerződéssel, óriási jövedelmet biztosítottak ezzel a kis német hercegség uralkodó családjának, akik a háborús évek óta már úgyis igen szerényen őrizték a hagyományos életmód kereteit. Mr. G. A. Brown fantasztikus pályafutásának fordulópontjánál érezte magát, amikor Xavér hercegtől eltávozva a lejtős parkon át a kapubejárat felé tartott, ahol autó várt rá. A kegyelmes úr, az európaszerte ismert diplomata, halad az oldalán, mögöttük két kisérő lakáj. Maga elé mosolygott. Még mindig a tegnapi furcsa jelenet hatása alatt állott. Az édes szőke kis diáklány a maga Csodálatosan biztos fellépésével olyan mélyen vésődött az emlékezetébe, hogy, most is minduntalan rá kellett gondolnia. Az elmúlt órákban az Alexandra hercegasszony hamvas szőkesége hozta az emlékezetébe a tegnapi szőke bakfist. Furcsa, mintha ezek ketten hasonlítanának egymásra. Nevetséges. Úgy látszik, nagyon megnézhette tegnap azt a helyes fruskát. — Nagy nő lesz egyszer belőle, annyi bizonyos, — futott át a fején. — Talán ki kellene vinni Hollywoodba, aztán ... Nem folytathatta tovább a gondolatait, mert az autóhoz értek és a lakáj tiszteletteljesen nyitotta ki előttük az ajtót. Ugyanakkor mély meghajlással keskeny, hosszúkás levélborítékot nyújtott át a vezérigazgatónak. Az meglepődve vette át és hirtelen mozdulattal tépte fel, még engedelmet is elfelejtett kérni rá a kegyelmes úrtól. Ezt olvasta: „Mr. G. A. Brown ígéretére hivatkozva, külön nős jóindulatába ajánlom diáktársnőmet, Kate Müller kisasszonyt, az ön titkárnőjét, aki holnap jelentkezni fog, hogy állását elfoglalja. — Köszönettel: Klementina Angelika Mária hercegnő, VIII. osztályú gimnáziumi tanuló.“ Mr. G. A. Brown a haja tövéig elpirult. Sietve zsebre gyűrte a levelet és elhelyezkedett a kegyelmes úr oldalán az autóban. Hosszú lábait előre nyújtotta és fanyar mosoly jelent meg a szája szögletén. mm 1938 július 1., péntek PESTI HÍR VP Sandys angol képviselő hadititkok elárulásával kapcsolatos ügyét az alsóház pártközi bizottság elé utasította Chamberlain miniszterelnök és Hore Belisha hadügyminiszter felszólalásai London, jún. 30. Duff Cooper, a tengernagyi hivatal első lordja, Alexander képviselő kérdésére az alsóházban bejelentette, hogy a londoni tengerészeti egyezmény biztonsági szakasza alapján folyt megbeszélések eredményeként az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország iiépisiselői ma jegyzőkönyvet írti alá, amelyet igeríthatói térfogatának korláta 35.000 tonnásér ál,6jsy tonnára emeli fel. Az méreteinek korlátozása változatlanul le hülyk maradt. Hasonló tartalmú Jegyzőkönyret írtak ma az angol és anémet komány képviselői ide Rárhető, hogy a szovjet kormány is kielégítő válatót fog adni az ebben az ügyben hozzáintézett kérdésre.Az angol kormány közölte az összes tengeri hatalmakkal, amelyekkel szerződéses viszonyban áll, hogy jelenlegi nem szándékozik 40.000 tonnánál nagyobb csatahajókat építeni és reméli, hogy valamennyi többi európai déli hatalom betartja ezt a korlátozást. Sandys képviselő ügye Az interpellációk során Chamberlain miniszterelnök Attlee őrnagy kérdésére ismertette a Sandys képviselő mentelmi panasza folytán, a mentelmi bizottság eljárásáról felvett jegyzőkönyv kivonatát, amely többek között ezeket mondja: „Sandys képviselő panaszt emelt, hogy katonai vizsgálóbizottság idézte meg, felszólítva őt, hogy pénteken jelenjék tanúságtétel végett katonai egyenruhában. A panaszt a mentelmi bizottság elé utalták, amelynek jelentése a következő: A képviselői mentelmi jog nem tételes törvény, hanem jórészt szokásjogon alapul. A jelen eset körülményeire nincs precedens. A ház Landys képviselő meghallgatása után megállapította, hogy fontos kérdések forognak kockán, amelyek megvizsgálására külön szervezetet kell felállítani, de mielőtt még ez a pártközi bizottság megalakulhatott volna, Sandys képviselőt territoriális hadseregbeli tiszti minőségében katonai vizsgálóbizottság elé idézték meg, amely biizottságnak meg kellett volna vizsgálnia Sandys képviselő nyilatkozata alapján a képviselői titoktartás ügyét. Ilyen körülmények között anélkül, hogy ítéletet mondanánk a katonai vizsgálóbizottság eljárása felett, úgy találtuk, hogy Landys képviselő megidézése olyan kísérletnek tekinthető, amelynek célja az alsóház tagjának arra bírása, hogy bizonyos felvilágosítást adjon olyan időben, amidőn a ház pártközi bizottságot szándékozott kiküldeni, többek közt annak megállapítására, lehet-e Landys képviselőtől mint képviselőtől felvilágosítást kérni. A bizottság az összes értesülések mérlegelésével megállapította, hogy a mentelmi jogot tényleg megsértették, de nem javasol most további eljárást. Chamberlain miniszterelnök ezután javasolta, hogy a ház pártközi bizottságot küldjön ki Sandys képviselő június 27.-i nyilatkozatának és az érintett miniszterek ezzel kapcsolatos eljárásának, valamint annak megvizsgálására, alkalmazható-e a titoktartásról szóló törvény parlamenti kötelességüket teljesítő képviselőkre. A javaslat nagy alkotmányjogi horderejének hangsúlyozása után Chamberlain miniszterelnök még a következőket mondotta: El tudok képzelni olyan esetet, amidőn egyviselő által a titoktartásról szóló törvény megsértéséről szóló értesülés a nemzet nagy előnyére használható fel, de lehet olyan eset is, amidőn az ilyen értesülés felhasználása súlyosan árt az ország honvédelmi érdekeinek. Két érdek forog kockán: egyrészt az alsóház jogait és kiváltságait biztosító közjog, másrészt az ország katonai biztonságának érdeke. A lordok házának naplója 1641-ben leszögezte azt az elvet, hogy a parlament kiváltságai az állam szolgálatának céljaira adattak meg és azok nem használhatók fel az államot veszélyeztető módon. A Speaker ezután kijelentette, hogy pártközi bizottság kiküldése esetén nem engedhető meg, hogy a ház a szóbanforgó üggyel érdemben foglalkozzék vagy az érintett személyek eljárását bírálja, mert ez a bizottság munkájának előzetes befolyásolását jelentené. Hore-Belisha hadügyminiszter ismerteti az esetet Ezután Hore-Belisha hadügyminiszter a Speaker külön, engedélyével ismertette az esetet. Június 22-én — mondotta — jegyzőkönyvet kaptam a vezérkartól. Ehhez a jegyzőkönyvhöz mellékelve volt Sandys képviselő levele és az a kérdés, amelyet a parlamentben feltenni szándékozott. A levél a hadügyminiszterhez volt címezve közönséges módon, minden „bizalmas vagy titkos“ megjelölés nélkül. A jegyzőkönyvben a vezérkar súlyos aggodalmát fejezte ki afölött, hogy Landys képviselő ilyen értesülések birtokába kerülhetett, mert azokból kitűnt, hogy a képviselő nemcsak a titkos terv legapróbb részleteit, de annak későbbi módosításait is ismerte, így például ismernie kellett az ágyuk áthelyezéséről szóló rendeleteket, amelyeket a főparancsnok jóváhagyott. Teljesen szükségtelen ilyen értesülést alantasabb tisztekkel is közölni és nyilván ellenkezik a közérdekkel, hogy ilyesmit a házban kérdezzenek. Az adatokat csakis a főparancsnok által áprilisban készített légvédelmi szükségtervben lehetett megtalálni. Ez a legszigorúbban bizalmasnak és titkosnak minősített okirat részletes utasításokat tartalmazott az ágyuk számáról, beszerzésük és utánpótlásuk forrásáról és felállításuk pontos helyéről. Az utasítás szerint ez az okirat állandóan zár alatt tartandó és alantas tisztekkel csak olyan részletek közölhetők belőle, amelyek számukra a szolgálat ellátásához feltétlenül szükségesek. A Sandys képviselő által elmondani szándékolt interpelláció azt bizonyította, hogy Sandys képviselő nemcsak a titkos tervet, de annak összes későbbi pótlásait is ismerte. A vezérkar súlyt helyezett annak megállapítására, hogyan kaphattaértesüléseit Sandys képviselő és ezért megindította saját hatáskörében a vizsgáltatot. Az iratokat a miniszterelnökhöz küldték.