Pesti Hírlap, 1938. július (60. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-03 / 147. szám

6 A­merikai * divatház (alvintér NYÁRI OLCSÓSÁGOK Crepon-Imprimée2-45 Mait Imprimée gyönyörű minták­­»98 ^5anilin) divatos ruhaanyag .............. 1*45 Strandkelmék legújabb minták ■ 98 nem, nem is repülőgép az, ahova belépünk: luxusvonat! Kis előtérből öt utasfülke nyílik egy­másba, zöld, posztóval párnázott ülésekkel, min­den fülkében nyolc utas fér el, összesen negy­ven. Minden ülésnél az ablak alatt hamutartó, villamos öngyújtó, csengő, amely a pincérnek szól, lecsukható és felnyitható olvasólámpás, mint a hálókocsiban és ami a legérdekesebb: levegő­zuhany. Félkar hosszúságú cső, amelyből friss, hűvös levegő ömlik, mint zuhanyból a víz. A fülkék között nyitott folyosó vezet a büf­féhez, ezután már a pilóták üvegfülkéje követ­kezik. Ott ülnek a kapcsolótábla előtt Unrudit pilóta és von Gablenz igazgató, de csak alig, hogy meg­megérintenek egy gombot vagy egy fogantyút, hogy a gépet kormányozzák. Alig vettük észre és már fenn járunk Buda­pest felett, sajnos csak 6—800 méternyire, bár a gép hétezer méteren felül is emelkedhetik. Alat­tunk, mint játékszerek egy óriás asztalon, a város, a Duna, a Margitsziget, lágyan ringat a gép, újra érezzük az örök repülőszenzációt: egyszerre talpra­­ugrik a föld fekvő síkja és mintha meredeken áll­nának a házak, fák, az egész mindenség. Néhány perc és elhagyjuk Csepelt, visszaka­nyarodunk, simán, minden zökkenés nélkül le­­szállunk. ... 1929-ben, amikor először repültem, a Luft­hansa egyik gépén tettem meg az utat Hamburg és Berlin között. Két és félóra volt az út, annyi, mint ma Budapest és Berlin között. A gépben összesen nyolc kényelmetlen bőrülés volt, szíjak­kal, az ablakok celluloidból, dohányozni nem­ lehe­tett. Ma negyvenedmagammal utaztam, egy luxus­vonat kényelmében, fehérkabátos pincér frissítő­ket szolgált fel, villamos öngyújtóval gyújtottam a cigarettámra, kezet mostam a fehércsempés, víz­­vezetékes fürdőszobában, mindezt. Egy rövid negyedórás#HeBrumt csúcspontján érezhettem magam.­­ Fóthy János. Napszúrás és hőguta Hogyan védekezzünk a hőség ártalmai ellen?­ ­A szokottnál hevesebb a kánikula. Hogy a hő­­ártalmak ellen sikeresebben védekezhessünk, nem lesz talán felesleges rövid áttekintést venni azok keletke­zésére. Régebben a szervezetet egyszerűen úgy tekin­tették, mint valamely hőgépet. A táplálék fő feladatá­nak tartották, hogy elégés útján hőt termeljen és a tápszereket egyedül kalóriaértékük szerint sorakoz­tatták. Újabban azonban kiderült, hogy a szervezet in­kább villanyos akkumulátor­hoz hasonlítható. Ezzel rögtön érthetővé is válik az a látszólagos ellentmon­dás, hogy több újonnan felfedezett anyag — vitami­nok, hormonok, ásványi sók — az élet fenntartásához feltétlenül szükségesek, noha semmiféle kalória-érté­kük nincsen. Szent-Györgyi Albert professzor vizsgá­latai is mutatták, hogy az életenergia forrása nem annyira a táplálék elégése, vagyis élennyel való­ egye­­sülése, mint inkább a h­idrogén lehasítása. Az életjelenségek és­­az anyagcsere melegterth­elés­­sel járnak ugyan, de az csak melléktermény és mint ilyen is csupán csak bizonyos fokig kívánatos. Ami ezen túlmegy, az már egyenesen veszedelmes, káros és a szervezet maga igyekszik minden tőle telhető mó­don a kellemetlen többlettől szabadulni. Miként a kar­mester a zenekart a megfelelő ütemben, úgy tartja a test molekuláit a 37 fokos ütemnek megfelelő rezgés­ben egy a nyúltvelőben rejlő finom hőszabályozó köz­pont. A kelleténél magasabbra szökött hő csökkenté­sére több eszközt is alkalmazhat. Minél kisebb mér­tékre szállítja le a melegtermelőket — az izommunkát és az emésztést — ezért lepi el a testet a nagy hőség­ben bágyadtság és étvágyhiány. Másrészt pedig gon­doskodik hő izzadásról, aminek elpárolgása sok mele­get köt le, egy liter veríték elpárolgása 537 kalóriát­­távolít el a testből. Hőártalom akkor jelentkezik, ha a hőszabályozás­ban nagyobbfokú zavar áll be. Nagyjában két alakot különböztetünk meg: a napszúrást és a hőgutát. A napszúrás oka a koponyát közvetlenül érő heves napsütés. A háton, mellen karokon ez legfeljebb a közismert, néha igen fájdalmas bőrgyulladást váltja ki. Bagóban a vékony koponyacsont — mint kísérletek mutatták — kitűnően vezeti a meleget és ha az egy­szer áthevült, nem védi többé az alatta fekvő agyköz­pontokat, hanem azokat is hevíti 40—42 fokra. Ennek következménye hirtelen beálló eszméletlenség, olykor halál. Hőguta viszont akkor következik be, ha a meleg leadása nagyobb mértékben akadályozott. Hiába ter­meli a test literszámra az üdvös izzadtságot, ha a környező levegő már maga is vízgőzzel telített, fül­ledt és nem alkalmas több párolgás felvételére. (A száraz sivatagi éghajlaton viszont még ötven fok hő­ség is könnyen kibírható.) A Veríték párolgását gá­tolja még vastag ruházat, szélcsend, meleget sugárzó környezet (sziklák, házfalak, emberi testek! Mindez nagymértékben érvényesül katonai meneteknél, ami­­hez még hozzájárul el testi megerőltetés, bő táplál­kozás, szeszfogyasztás,­­dohányzás. De beállhat hőguta csecsemőknél is, ha meggondolatlanul meleg vánko­sokban, páratet faj Kaga­bában tartják őket. Mindegyikeg a HrRofa figyelmeztető jel az égőpiros,­ltságigy Csepegő arc, a lázasan csillogó szem, majd írissen beálló eszméletlenség. Első teendő: a felső­­levele, árnyékban való elhelyezés, erőteljes legyezés (amihez az illető kabátja felhasználható), hűvös vízzel való lemosás, visszatartott légzésnél mes­terséges lélegeztetés. A hőártalmak megelőzésére is leghelyesebb, ha követjük a természet szavát. Önkénytelenül is kerül­jük nyáron a hő és kompaktabb étkezést. Annál bő­vebben fogyasszunk gyümölcsöt, zöldfőzeléket, kevés tejet, tojást. Ha egy-egy pohár sör vagy vizezett bor meg is engedhető, az erősebb szeszesitalt mindenesetre kerülni kell és még ivóvíz sem ajánlatos egyszerre nagyobb mennyiségben. A ruházat könnyű s világosszínű legyen. A férfi­ruha súlyát sikerült ugyan a téli hat kilóról nyári há­romra csökkenteni, de még mindig messze tartunk a nők nyári ruházatától, amelynek súlya mindössze egy kilogramm. A nagy hőségben tartózkodjunk lehetőleg nagyobb testi megerőltetésektől, még kirándulás és sport terén is. Legjobb néhány órahosszat könnyű ruházatban nyugodtan feküdni. A parti fürdők adnak alkalmat bőséges víz- és levegőfürdőre, persze, ezzel sem sza­bad túlozni. Mindezek tekintetbevételével remélhető­leg jól meg fogjuk úszni a mostani szokatlanul magas hőhullámokat is. Révai L PESTI HÍRLAP 193& Julias 3L» vasárnap A budapesti IAT­A kongresszus megállapította a vasút, hajó és repülőgép teljes egyenjogúságát A „égiforgalom parlamentjének“ háromnapos tanácskozása véget ért A világ légiforgalmának legfőbb szervezete, az IATA (International Air Traffic Association, Nemzet­közi Légiforgalmi Szövetség) szombat délben befe­jezte háromnapos budapesti tanácskozását. Úgy volt, hogy az IATA záróülése már délelőtt 10 órakor véget ér és az IATA tagjai jelen lehetnek a budaörsi repülő­téren a nagyszabású repülőgépbemutatón, harangszo­kor azonban vitéz nemes Grosschmid István, a „légi­forgalom parlamentjének“ elnöke még egymásután hirdette ki a háromnapos tanácskozás Jiatard Samit. Az IATA és az IATA-ban képviselt (IUK­A (Cipiéres In­ternational de la Navigation Aeruriher állapán­yag ugyanis a nemzetközi légivonalakat, az utasíves poszt-­gépek menetrendjét, az IATA és a CINA szabályai ér­vényesek a repülőtereken, általában elmondhat­ja, h­ogy az IATA és a CINA nélkül tíz mjfejt kem lehet szállani a légűrben! IS­a ' Allegré, a francia utasrepülés főnöke, aki az IATA legutóbbi párizsi közgyűlésén elnökölt, a következőket mondotta: — A nemzetközi légiforgalom vezérei igen ered­ményes munkát végeztek három napon át a szép Buda­pest falai között. Az IATA hat francia gépírónőt ho­zott Budapestre, akik szinte szakadatlanul másolták a határozatokat. Az utasrepülés óriási fejlődésen ment át. A világ utazni vágyó közönsége óráról órára mind nagyobb mértékben veszi igénybe­­a repülőgépet.­­A párizsi repülőtérről például naponta, több utasgép in­dul útnak és érkezik, mint amennyi vonat befut Buda­pest négy nagy vasúti indóházába. Európának ma már négy olyan légiforgalmi vállalata van, amelynek utas­gépei naponta negyvenezer légikilométert repülnek be, tehát egyszer körülrepülhetnék a földet. Ludwig Zeyfert, armigyel, általában az észak­európai légiforgalom/Inre/Erdezője" is a budapesti IATA tanácskozásai alírtényeiről beszélt Nagy elis­meréssel nyilatkozott Feketehalmi Czeidner Ferenc légügy­is-igazgat és vitéz nemes Grosschmid István, a elnökének munkájáról. Örömmel említette le a­­Budag©ävöl Lengyelország felé repülő első hivatalos javmgnomárcziházi Bárczy István titkos tanácsos, a légifogatom lelkes barátja is részt vesz. Szombat este az IATA tagjai közül többen repülő­gépen elutaztak Budapestről. A budaörsi légi pálya­udvaron nagy volt a sürgés-forgás. Vitéz Háry László és vitéz Csícsery Gyula légügyi igazgatók búcsúztatták az előkelő külföldi vendégeket. Nagyon szép volt a lengyel delegácicó amerikai eredetű aluminium-gépe, a hollandok hatalmas Douglasa, a belgák luxuskivitelű légi expressze. Megjelent a repülőtéren vitéz Imrédy Béla miniszterelnök is, aki egy szalókra repült. . Cocktail-party London, június vége. Meg kell emlékeznem a bennszülöttek egy különös szokásáról, szertartásáról is, amelyet ők sajátos nyelvükön „cocktail-party“-nal­ neveznek. A szertartás színhelye ép úgy lehet magánlakás, mint külön e célra berendezett kegyeleti hely, mely­ legtöbbször egy nagy szálloda „lounge“-a. Az időpont rendesen este %7 és %8 között van, ami elsőrendűen sejtelmes óra, átm­enet a nappalból az estébe, terü­­leten kívüli idő, ha lehet így mondani. A kép az első pillanatban zavaros és alig áttekint­­hető. Mosolygó, többé-kevésbé fiatal férfiak és nőifi jelennek meg a teremben, álldogálnak, ülnek a szé­­kekben, a dívány karfáján, a szőnyegen, állítólag be­szélgetnek, jönnek-mennek és mindannyian kicsiny­ poharat tartanak a kezükben. E pohár a szertartás leglényegesebb eleme. Benne az áldozati ital, legtöbb­ször valami színes keverék, melynek főalkatrésze a gin és a­vermouth, mely rendkívül kedvezően hat a kedélyre, de romboló hatású az egészségre, mint min­den, ami arra szolgál, hogy kedélyesnek és civilizált­nak mutatkozzék az ember. Ez a cocktail. A kifejezés eredetét sűrű, ősi homály fedi. A legvalószínűbb ma­gyarázat szerint Ausztráliából származik, ahol egy­ fiatalember a színes italt a kakastollal hasonlította össze. Ma Angliában és Amerikában a legelterjedtebbe­bb értelmű szavak egyike. A cocktail-party, a mennyország kapuja, sőt több, váróterme. Ide lép j ,el az, aki valamit el akar érni embertársai­tól, aki bizalmasabb közelségbe szeretne kerülni üz­letemberekkel, szép lányokkal, társadalmi kiválósá­gokkal, művészekkel. A cocktail-party az egyik nagy, „chance“, lehetőség, alkalom, amit az angolszáz világ felkínál a kezdőknek, a fiataloknak, az idegeneknek, az ismeretleneknek. A cocktail-party mindig „wholly informal“, azaz nem jelent semmit, bármilyen ruhában meg lehet je­lenni és nem vagyunk kötelesek visszaemlékezni azokra, akikkel ott találkoztunk. Meghívás nélkül is részt lehet venni rajta, mint általában a sze­­kon, azzal a feltétellel, hogy egy meghívó, viszi el az embert.­­ Innen van az, hogy a házjgizd­, vagy a szony rendszerint csakk egy kis-söfösdékétt is dégelnek. S mivel soha nem tudja, hogy osít&Hi ezeket az ismeretlennek látszó figurákat, melyik barátja, mindenkire egyforma barátsággal mo­solyog, mig végül arcizmai elfáradnak s ez a mosoly merev, szélütött grimasszal fagy az ajkára. A levegő tele van emberi melegséggel, jóakarat­tal, hittel. Vadidegenek hunyorítanak össze bizalma­san, nevetnek egymásra, váltanak baráti szavakat, mint meghitt közösség tagjai. Azután köszönés nélkül távoznak és soha többé nem emlékeznek egymásra. Szokás néha névjegyet cserélni, felírni egymás tele­fonszámát, de hogy mi célból, az teljesen homályos, hisz ezeket a címeket a legritkább esetben használja fel valaki. Talán valami megindító szimbólum ez:, „Nézd, emberek vagyunk, nekem is van nevem,­ sőt lakásom is“. Vannak, akik megőrzik e névjegyeket cs­ak az évi fiók-nagytakarítás alkalmával tüzelik el egy-egy csinos fiatal leány, vagy befolyásos férfi 70* 800 névjegyet is vet tűzre ilyenkor. Dehát, mint mondtuk, a lehetőség megvan. Valaki közeledni szeretne valakihez, öt-tíz perce van rá eb­ben a bájos és meleg légkörben, amelyben mindenki bizalmatlan mindenkihez, mindenki óvakodik minden­kitől. Ha fel tudja kelteni az érdeklődést, ha elég szuggesztivitás árad ki belőle, hogy a másik komolyan vegye ezt a találkozást, ami csak árnyalattal több, mint az utcai ismeretség, akkor áttörte a legnehezebb társadalmi korlátok egyikét s megkapja a vacsora­vagy ebéd-meghívást, amit már komolyan kell venni. Néha valósággal drámai egy ilyen cocktail-szer­­tartás. Megjelenik például a nagy rendező s körülötte 10—12 szépség tolong, mint sztár­ jelölt. Rettenetes küzdelem kezdődik el ilyenkor. Elkapni egy pillan­tását, felhívni a figyelmét a különlegesen szép lábakra, vagy a Mary Pickfordnál angyalibb mosolyra: ez a sorsdöntő mozdulat nagyobb lélekjelenlétet, elszánt­ságot, akaraterőt kiván, mint megnyerni a marnei csatát. Mindenki mindenki ellen s mindenki egyért: a középkorban százezrek pusztultak el e jelszón s ma Londonban, New Yorkban elkeseredetten, kegyetlenül folyik tovább a harc a cocktail-partykon, hol netalán megjelenik a kiváló Producer, a Bankár, a Politikus, a Főszerkesztő. Valóban kétségbeejtő gondolat lehet: a nap­ fér­fiú, kinek egy szavától függ a sorsunk, akinek egyet­len tekintete ronthat és teremthet állást, pénzt, kar-­­riert, megélhetést, sikert, most itt áll előttünk két lépésre. Eddig csak álmunkban találkoztunk vele, ahol kimentettük a folyóból, megvédtük banditáktól, visz­­szaszereztük egyetlen gyermekét. Most itt áll előttünk életnagyságban, csak szólni kellene hozzá, csak el kel­lene mondani neki . . . S nem lehet. Tizen beszélnek hozzá egyszerre, ő a kutyájáról mesél s közben órá­ját nézi. Egyetlen alkalom az életben, soha többé nem jön vissza s a legtöbbször minden hiába. Akkor az emberek tovább isznak s félóra múlva üveges szem­mel, bizonytalan lépéssel tovább állnak. A következő pillanatban belép az ajtón egy szép angol leány s egy magas, jólöltözött angol fiú, szekfüvel a gomblyuká­ban. Azt lehetne hinni, hogy valamelyik előbbi pár jött vissza. S megint jön­ egy pár, hasonló az elsőhöz. Jönnek-mennek, a végén már nem lehet megkülön­böztetni egyiket a másiktól. Üvegfolyosó az Angol Parkban. S az ember ivott is egy kicsit, lassan szé­dülni kezd. Cocktail-party. Néha két diplomata itt beszéli meg a legfontosabb találkozást, néha itt dől el egy színdarab, egy tőzsdei akció, egy házasság sorsa. Gyakran innen indul ki a divat s nem ritkán egy-egy hatalmas tömeghangulat innen kerekedik fel. De legtöbbnyire nem­ történik semmi. Cocktail-party. Különös szertartás, sajátos angolszász intézmény. Át­­menet a kávéház és a képviselő]] Riv­es Tibor: Mázsasz­­vep­­re meg vala-

Next