Pesti Hírlap, 1938. október (60. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-11 / 229. szám

1988 októ­ber 11., Kedd PESTI HÍRLAP válasz volt Darányi Kálmán akkori magyar mi­niszterelnök szegedi beszédére. Még azt is kieszelte az egylet, hogy a katonazenekarnak ne jusson hely az ünnep színhelyén. Később aztán elkészült a szobor és leleplezték, de most már magyar ünnep­ségen, Hodzsa nélkül. És a szobor a befuttatott kultúrpalota zöld hátterével most Komárom leg­szebb pontja. A kultúrpalotában képtár van, negyvenezer kötetes könyvtár, régiséggyűjtemény, néprajzi gyűjtemény és Jókai-szoba. Ez a Jókai-szoba na­­­­gyon érdekes és gazdag. Rengeteg emléke van itt a komáromi születésű nagy írónak. Érdekes pél­dául egy címeres gyászjelentés, amely Domonkos János haláláról szól. Domonkos János volt az Aranyember modellje. Ő élt olyan kettős életet két szerelem között, amilyent Jókai leír. Brazo­­vics modellje Neubrandt Károly dúsgazdag ko­máromi sószállító volt, akinek egyik leányát Le Hard katonakarmester vette feleségül, Lehár Fe­rencnek, a világhírű magyar zeneszerzőnek atyja. Mikor a múzeum kapuján kilépek, megint csak ennek az államnak határáról van szó. A két delegáció tárgyal. A régi vármegyeház felé a vég­sőkig felizgatott komáromiak vergődő figyelme fordul. Hatványi Zsolt. Beszámoló a komáromi tárgyalások első két napjáról — A Pesti Hírlap kiküldött munkatársának telefonjelentése — Komárom, okt. 10. Napsütéses gyönyörű idő­ben, mintha csak a magyar feltámadás tavaszát akarta volna szimbolizálni az ég, indult el Buda­pestről a Szent Imre gőzös néhány hivatalos kül­döttel, a külföldi és hazai sajtó képviselőivel a komáromi tárgyalásokra. Az eseménynek euró­pai politikai szempontból való jelentőségét mi­ sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nemcsak az európai sajtó, hanem az amerikai világlapok is elküldték képviselőiket Magyarországra, hogy a komáromi tárgyalásokról tudósítsák lapjaikat. Olyanok, akik most járnak először Európának eb­ben a veszélyes zónájában, térképpel kezükben, megdöbbenéssel nézték azokat a felháborítóan igazságtalan határokat, amelyeket a győzők ha­talmi mámorukban 1920-ban vontak meg, átgá­zolva gazdasági egységeken, semmibe sem véve népek akaratát, akkor, amikor a békediktálók tu­­lajdonképeni jelszava a népek önrendelkezési joga volt. A Duna magyar oldalán békés munka csend­jét hozza a hajóra a lágy őszi szellő, míg a cseh oldalon ezzel ellentétben komoly katonai készü­lődés nyomai tűnnek fel lépten-nyomon. A Duna vonalán a cseh határtól kezdődően drótakadályok, gépfegyverek szegélyezik a partot, a futóárkok­ból rohamsisakos katonák ugranak fel, amint a láthatáron feltűnik a hajó, távcsővel pedig kisebb erődítések és lövegállások is észrevehetői?.. Ott, ahol lakott részekhez érülök, tömött sarokban"' áll a parton a vasárnapi ünneplőbe öltözött nép és áradozó lelkesedéssel, hivogatóan integet ,a hajó utasai felé. Fel-fel tűnik templomok ormán, na­gyobb épületeken a magyar zászló, s amint egyre jobban közeledünk Komáromhoz, annál tömege­sebb és tüntetőbb lesz a magyarság mellett való hitvallásnak ez a bátor, lélekemelő demonstrá­ciója. Mintha már magyar területnek mondta volna ki magát a Duna balpartja ... Komárom alatt vagyunk. Feltűnik az ősi vár szélesen elnyúló tömbje, aztán a Soka-féle hajó­gyár, amelyen még cseh a felírás, de leszerelt te­lepe mögül már magyar lobogókat lenget a szél. Egy-két perc még és itt vagyunk, egészen a nagy híd oldalán, amely ma még demarkációs vonal, a magyar város erőszakkal kettétépett részei kö­zött. Egész Komárom talpon van. A partokat in­nen és onnan is beláthatatlan szélességben ember­erdő szegélyezi. A kikötőtől fel a híd és a vasút vonaláig és azon túl is zsúfolva vannak az utcák, a tarka, színes sokaság kis zászlókat, zsebkendő­ket lobogtatva üdvözli messziről a hajó utasait. Az imént kötött ki a Zsófia, amely a magyar kül­döttség egy részét hozta és csakhamar melléje áll a Szent Imre a külföldi és hazai sajtó képviselői­­ Komárom magyarsága a lelkes várakozás lázában Végigmegyünk a hídfeljáróig vezető úton, amelyen az autó is csak lépésben tud előrejutni. A várakozás lázában zsibongó sokasig lelkesen fogad minden idegent és a kérdések tömegével ostromolja. Az egész város csupa várakozás. Tü­relmetlen, szinte kirobbanó kíváncsisággal lesik a pillanatot, amikor már valósággá válik az, ami itt mindenkinek a szívébe van vésve és arcára van írva. Várják a magyar kormány hivatalos képviselőit, Kánya külügyminisztert, gróf Teleki Pál közoktatásügyi minisztert, akik autón érkez­nek ide Budapestről, hogy szállásukon, a Zsófia gőzösön várják meg a történelmi tárgyalások kezdetét. Aki látta ezt a tömeget, fékezhetetlenül, kirobbanóan lelkes akaratát, annak nem lehet kétsége aziránt, hogy már szétpattantak azok a bilincsek, amelyeket Trianonban kovácsoltak az ezeréves Magyarország testére. Megállunk a híd magyar oldalán. Még nem lehet átmenni a túlsó partra. A külföldi sajtó képviselői, angolok, franciák, olaszok, amerikaiak, németek, lengyelek távcsővel néznek át a másik oldalra. Még csak ott feketéllik igazán a tömeg. Kendőket, zászlókat lobogtatnak magasra és egyre erőteljesebben hozza át a szél a fergeteges lelkesedés hangorkánját. — Magyar város ez, — mondják a külföldiek is, amint csodálkozva olvassák a távcsöveken ke­resztül a ma még cseh nyelvű feliratokat. Ámulva hallgatnak és elnézik azt a tomboló lelkesedést és örömet, amely itt húsz év elnyomatása után mint forró láva tör fel a lelkek és indulatok mé­lyéből. Semmi kétség: Komárom sorsa már el­dőlt. Hat óra után engedik át a csehek a magyar hivatalos kiküldötteket és a tárgyalásokra ideér­kezett külföldi és hazai újságírókat a ma még cseh Komáromba. Maga a budapesti cseh követ adta ki az utasítást a hidat őrző katonáknak és csendőrségnek, hogy kit szabad átengedni cseh területre. A hatóságok eljárása olyan szigorú volt, hogy még a cseh követség külön engedélyét is csak közbenjárásra ismerték el érvényesnek. Többszöri igazoltatás és tárgyalás után átjutunk a drótakadályokkal elzárt hídfőálláson, amelyen csak annyi rést hagytak szabadon, hogy egy em­ber férjen keresztül. A hídtól a megyeház felé vezető útvonalon minden talpalatnyi helyet megtöltött Komárom magyar lakossága. A nemzeti szinűi jelvényes, fe­hér karszalagos rendezők kordonnal tartják visz­­sza a tömeget. Amíg befordulunk a Köztársaság­utcába, a rendőri kordon egyre szigorúbb. Innen már teljesen kizárták a közönséget. Itt van a régi megyeháza, most a járási hivatal székhelye, ame­lyet a tárgyalások■ színhelyéül kijelöltek. A ba­­rokk stilü, mintegy másfél századdal ezelőtt épült megyeház ormán három lobogót lenget a szél. Balról a csehszlovák, jobbról a magyar trikolór, középen pedig a szlovákok piros-fehér-kék zász­lója. Az épület homlokzatán vörös téglába vésve gróf Nádasdy Ferenc egykori főispánnak híres jelmondatát olvashatjuk: „Bűn ostora, igazság oszlopa, igaz ügy menedéke.“ Mintha megsejtette volna a megye egykori híres főispánja, hogy ez az épület, amelyet ő emel­tetett Komárom megyének, valamikor igazán egy sötét világ bűnét fogja ostorozni és innen fog magasra emelkedni az igazság lángoszlopa­­dóinak és összetoldozóik arcmásai függnek is. .. Itt, a vármegyeháza úgynevezett,­kandalló-ter­mében folynak le az igazán történelmi tárgyalá­sok. Megilletődve lépünk be a terembe, ahol­,már, minden elő van készítve arra, hogy a magyar­ és­ a­­ csehszlovák kormány képviselői ,leülhessenek a tárgyalóasztalhoz. A­ falakat szlovák és cseh­­vi­dékeket ábrázoló festmények díszítik. Magas­­ ta­lapzaton áll Masaryk márványba faragott mell­szobra, amelyet éppen most vonnak be sietve gyászlepellel. A másik oldalon Ben­es arcmása, néz szembe vele. Éppen arról tanácskoznak a szlovák hivatalos urak, hogy a szobrot és a képet ne vigyék-e át más terembe a tárgyalások idejére. A hosszúkás terem közepén hatalmas , 1,T- alakú asztalt állítottak össze, haragoszöld posztó­val leterítve. Az asztalos csengő, k­ömappák­, tin­­­tatartók, ceruzák. Kényelmes karosszékek har­mincnégy személy részére. A fődelegátusok és a bizottság szakértő tagjai tehát együtt is tanács­kozhatnak a tágas teremben, amely a magyar­ vi­lágban főispáni szalonnak volt berendezve. Az ablakból gyönyörű parkba nyílik kilátás és a kö­zelben emelkedik Jókai szobra, amelyet az elmúlt­ esztendőben állítottak fel. vöi A történelmi jelentőségű tárgyalóteremben A nagymúltú régi épületben minden a ma­gyar levegőt sugározza, a magyar múlt emlékeit idézi vissza, ha most a falakon nem is a magyar közéleti férfiak, hanem Csehszlovákia megálmo­ AZ ÁRAMMEGTAKARÍTÓ BERENDEZÉS KAPCSOLÓJA. BEKAPCSOLVA KB.3096­0 ÁRAMOT TAKARÍT MEG. MA PEDIG A KULCSOT A ZÁRBÓL ELTÁVOLÍTJUK, ILLETÉKTELENEK NEM HASZNÁLHATJÁK RÁDIÓNKAT! PHILIPS Rádióvásárlás — bizalom kérdése Telefon: 136— 068 144—354 137— 708 Alagy. kir. és udv. hangszergyár VII., Rákóczi-út 60. Az ország legnagyobb és legszebb rádióterme. Vissza a Felvidéket!... Mindent vissza!. .. Ahogy leérünk a kapuba, már ott állnak a hivatalos urak, akik a magyar államférfiakat üdvözölni fogják. Néhány percig várakozunk és már hallatszik, eleinte csak messziről, azután egyre erősebben, egyre viharosabban, a tömeg éljenzése és üdvrivalgása: — Éljen Kánya! Éljen Teleki! Feltűnnek az autók és a tömegből ütemes kó­rusok ismétlődő orkánja zug: — Vissza a Felvidéket! Mindent vissza! Kas­sát vissza! Pozsonyt vissza! Ebben a félelmetes hangorkánban gördül a régi megyeház elé a cseh állami gépkocsi, amely­ből Kánya Kálmán magyar külügyminiszter és gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi minisz­ter lép ki. Mögöttük a kocsik egész sora a ma­gyar delegáció többi tagjaival. Dr. Parassin he­lyettes kerületi főnök üdvözli a helyi szlovák ha­tóságok nevében a magyar államférfiakat, majd dr. Fülöp Zsigmond, Komárom magyar városbi­­rája lép a magyar miniszterek elé: — Engedjék meg, kegyelmes uraim, — mondja zokogástól elfúló hangon—, hogy ez ősi magyar város magyar lakossága nevében üdvözöljem Önöket és a küldöttség tagjait és megköszönjem Önöknek azokat a fáradozásokat, amiket érettünk tettek. Isten áldása kisérje munkájukat. A sírásba csukló rövid üdvözlést Kánya Kál­mán megindultan, könnyes szemekkel köszöni meg és percekig melegen szorongatja a városbird kezét. A miniszterek és kíséretük felsietnek az eme­letre, ahol a tárgyalóteremben már együtt van­nak a csehszlovák kormány képviselői: Tiso Jó­zsef szlovák miniszterelnök, Durcanszki Ferdi-­­nánd, szlovák igazságügyminiszter, dr. Krno és dr. Cermak miniszterek, Wiest Rudolf tábornok,­ Straka Antal, a budapesti cseh követség volt sajtó-i. attaséja, most a prágai külügyminisztérium­ poli­tikai osztályának tisztviselője, és a szlovák dele­gáció többi tagjai. Búzás már SZOMBATON r­'e Seledjjeel az uj sorsjátékhoz osztálysorsjegy szerencseszamat levelezőlapon vagy telefonon NÁLUNK MEGRENDÜLNI ! m m 3AHH 11.-T. BUDAPEST, ROTIKASSY-ÚT 56 Tel.: 128 647 3

Next