Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-01 / 273. szám

4 PESTI HÍRLAP 1938 december 1., csütörtök KARÁCSONY [Lőni FILLÉRES ÁRAIM! | SZÖVETANYAGOK| Szövet 70 cm széles Angorette 70 cm széles Kabát-és aljszövet 140 cm széles Gyapjúgeorgette 130 cm széles SELYMEK, M­­OSÓÁRUK.| .98' Marocaine ma..­­1.55-tőlSportflanell....556 .1 .98-tólTaffzmus...­......... 1.59-tőlDüffn.......... . .­ .75-tól 1 . 50-tőlGeorgette m&r.. 1.69-tőlMat­lassé...... .95-től Cloqué 1.79-tőlCordbársony 2'33-től ^.98-tólFémkelme mos.. 2.98-tól Bársonyául.. ^.98-tól Mousline (transparent) bársony, moh­é, fémkelme, asztrac­án és más szőrmeutánzat-újdonsások. G f 2 A maradék- és divatháza IRO VI., Andrássy­ ut­ca­6 megbékélésének ez az egyik fő feltétele. Mind­az, amit Olaszország még az érdekünkben tett, a Runcimanhoz intézett, szeptember 15-én köz­readott nyílt levél, amely mögött Mussolini ál­lott, a trieszti beszéd, amely ország-világ előtt követelte a cseh állam nemzetiségi problémái­nak „totális“ elintézését. Mussolini szerepe a müncheni értekezleten és Ciano feledhetetle­nül értékes munkája a bécsi döntőbírósági tár­gyalásokon már közismert adatai a tegnap tör­ténelmének. Mindezt a magyar közvélemény is ismeri és megfelelőképpen méltányolja. Min­denki tudja, mit köszönhetünk legigazabb ba­rátunknak, Olaszországnak, ez az oka, hogy va­lahányszor a revízióról vagy a Felvidéken elért eredményről szó esik, ma is mindenki előtt Mussolinit éljenzi és ünnepli a magyar nép. Magyarországon jóleső érzést támaszt a római tudósításnak az a részlete, amely beszá­mol arról, hogy az olasz képviselőház tagjai milyen meleg tüntetést rendeztek Magyar­­­­ország mellett Ciano beszédének két részleté­vel kapcsolatban is. Percekig tapsolták Ma­gyarországot és közben a tanácskozótermet betöltötte az „Eciva Ungheria!“ kiáltás. Tud­juk, hogy a magyarbarát érzés Olaszországban éppen olyan őszinte és lelkes, mint itt Magyar­­országon az olasz barátság. Két történelmi ha­gyományokkal összekapcsolt, a jövőben is egy­másra utalt nemzetnek gyönyörű érzésközös­sége elszakíthatatlanul fűz össze bennünket; ez a kapcsolat bizonyára hasznos gyümölcsöket­­fog teremni a két nemzet számára a jövőben is. Az olasz parlament ülése Róma, nov. 30. (Stefani.) Különlegesen ünne­pélyes hangulatban ült szerdán össze a fasiszta kamara. Jelen voltak a Duce, a kormány tagjai, akik épp úgy, mint a képviselők, a fasiszta párt téli egyenruháját viselték, a karzatokon pedig rendkívül nagyszámú közönség. Mindenki feszült érdeklődéssel várta gróf Ciano külügyminiszter mára bejelentett beszédét. Mussolinit, amikor a terembe lépett, szűnni nem akaró lelkes tapssal és üdvkiáltásokkal fo­gadták, majd ünnepelték gróf Ciano külügymi­­­­nisztert is. Gróf Ciano külügyminiszter hatalmas beszé­det mondott, amelyben ismertette a csehszlovák válságot előidéző okokat és körülményeket és olyan részleteket is elmondott, amelyek eddig is­meretlenek voltak és nagyérdekű történelmi ada­lékai annak az állásfoglalásnak és tevékenység­nek, amely Olaszország, így a Duce szerepével volt kapcsolatos. Ciano beszéde Gróf Ciano külügyminiszter azzal kezdte beszé­dét, hogy 1937. december 18-ika óta Chvalkovsky római cseh követnek akkor első ízben feltett, majd később megismételt kérdéseire, mi lenne Olaszország magatartása cseh-német válság esetén, mindenkor azt tanácsolta Csehszlovákiának, hogy kössön sürgő­sen és teljes szabadságban egyezményt Berlinnel, Bu­dapesttel és Varsóval, mert ezt írja elő az események alakulásának kérlelhetetlen kényszere. A külügyminiszter elmondta, hogy megmondotta a csehszlovák követnek, hogy súlyos hiba volna sze­met hunyni a reális helyzet és tények előtt és to­vábbra is állatnia magát az együttes biztonságba ve­tett reményekben, vagy földrajzilag távoleső barát­ságok gyakorlati hasznosságában. Ezeknek a kijelen­téseknek fontosságát Chvalkovsky követ nem is­merte félre. Gróf Ciano ezután ismertette a Versaillesban lé­tesített Csehszlovákia történetét, ebben főleg német­ellenes és magyarellenes tevékenykedését, ami telje­sen lehetetlenné tette, hogy az illető kisebbségek együttélhessenek és együtt dolgozhassanak a cseh­szlovák állammal.­­ Az 1935. év tavaszán megkötött cseh-szovjet­­orosz egyezmény — folytatta gróf Ciano — Csehszlo­vákiát Duna-Európa bolsevista hídfőjévé tette meg és ezzel kiinduló pontja lett a döntő válságnak. Prága makacssága meghiúsította a békés kibontakozást A következőkben gróf Ciano ismertette a cseh­­szudétanémet viszálynak májusban történt kiélesedé­sét, majd azokat a cseh üzelmeket, amelyek német mozgósításról szóló híresztelések terjesztésével Német­országnak ártani akartak. Ilyen körülmények között a Runciman kiküldetésével tett kísérlet kudarcra volt ítélve és ebben a helyzetben a Duce augusztus 20-án, a válság kikerülhetetlen közeli kiéleződését előrelátva, utasítást adott a szónoknak, lépjen érintkezésbe a né­met kormánnyal és kérjen tőle felvilágosításokat, mert Mussolini ettől kezdve óvóintézkedéseket szándékozott tenni a határ védelmére. A külügyminiszter ezután felemlíti a Popolo d’Ita­­liában szeptember 15-én „Levél Runcimanhoz“ cím­mel megjelent cikket, amely az egyetlen építő jellegű okmány az addig megjelentek között. Prága azonban továbbra sem tanúsított megértést, hanem mind me­revebb magatartáshoz folyamodott, ami azután tovább súlyosbította a helyzetet. Chamberlain szeptember 22-iki berchtesgadeni utazására került sor és ebben az időpontban foglalt a Duce Olaszország nevében vég­legesen állást, utasítva a szónokot, hogy erről Berlint tájékoztassa Olaszország elhatározta a részleges mozgósítást Hétfőn, szeptember 26-án, Hitler vezér és kancel­lár annak hatása alatt, hogy Csehszlovákia nem haj­landó teljesíteni a német követeléseket, elhatározta, hogy Prágához ultimátumot intéz, amely 14 óra múl­va, szerdán, 28-án jár le. Ez titkos elhatározás volt, de gróf Cianót még az este Olaszország nagykövete tájékoztatta. A szónok nyomban jelentést tett Musso­lininak aki az értesítést a római pályaudvaron vette át, ahová éppen akkor megérkezett­ Veronából. A Duce az igen súlyos tartalmú értesítést megzavarha­tatlan nyugalommal fogadta és elhatározta a másnapi mozgósítást. Ezeknek az intézkedéseknek nyomán, amelyek 300.000 ember behívását jelentették, a fegyveres erő néhány órán belül 250.000 emberről 550.000 emberre emelkedett. Adott esetben az általános mozgósítás megszervezése ugyanily tökéletességgel és nyugalom­mal ment volna végbe és a hadsereg, mint mindig, az áldozatok és a dicsőség lapjaival szaporította volna történetét. A légi fegyver — az előre megállapított terv sze­rint — négy légi főrajra oszlott, amelyek számára a parancsnokok és a feladatok ki voltak jelölve. A mozgósított haditengerészet A haditengerészet vezetősége kiegészítette a hadi­hajók, torpedóegységek, tengeralattjárók fegyveres erejét, készenlétbe helyezte a tartalékokat, megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a legtávolabbi bázisok is fel legyenek szerelve, a cselekvési övezetekben pe­dig elrendelte a fokozott figyelés és ellenőrzés rend­szerét. Szeptember 28-ának hajnalán 22 sorhajóegység és cirkáló, 114 torpedózuzó és torpedónaszád, 81 ten­geralattjáró, 337 „Mas“ elnevezésű halálnaszád, majd egyéb kisebb jelentőségű egységek, így aknavetők áll­tak készen cselekvésre, hogy a tengeren juttassák ki­fejezésre hazafiságukat. Az említett egységek fedélze­tén 5123 tiszt és 84.731 altiszt és matróz állott harcra készen. — A mozgósítási intézkedések után — folytatta Ciano — a Duce szükségesnek tartotta, hogy a legna­gyobb szabatossággal fektesse le a Berlinnel való po­litikai barátság alapjait és katonai összekötő szerveket létesítsen. A nagy nyugati demokráciák ezt már meg­tették, vagy legalább is azon vannak, hogy megtegyék.­­ A következőkben szeptember 29-ikének dél­előttjére müncheni találkozóban történt megállapodás. Ezen Ribbentrop és én vettünk részt, Keitel tábornok, német vezérkari főnök, illetve Pariani tábornok és Valle tábornok kíséretében. A Duce választotta Münchent A külügyminiszter ismertette azokat az új utasí­tásokat, amelyeket Mussolini néhány órával később Attolico nagykövetnek adott oly értelemben, hogy Hitler fogadja el Chamberlain új javaslatát, amelyet Hitlerhez és Mussolinihoz intézett és amely úgy szól, hogy értekezlet üljön össze, amelynek a problémát legkésőbb egy hét alatt fel kell számolnia. Kevéssel később, koradélután Attolico nagykövet a távbeszélőn azt jelenti, hogy Hitler az indítványt elfogadta de azzal az alapvető feltétellel. Csak a Duce személyes részvétele az értekezleten biztosítja a sikert: válasz­tást enged­ a Ducénak abban, hogy az értekezlet szín­helye München vagy Frankfurt legyen. A Duce Mün-­­­chent választotta. Kifejtette, milyen nagy szolgálatot tett a béké­nek a tengely a csehszlovák—magyar­ viszály döntő­bírósági elintézésével. Csakis Olaszország és Német­ország vállalhatták magukra, hogy e válságnak dön­tőbírósági ítélettel vetnek véget, csakis ők vállalhat­ták ezt a súlyos feladatot, hála a nevüket Kelet-Euró­­pában körülövező tekintélynek, tekintettel továbbá a két országnak ezeken a területeken fennálló érdekeire és tekintettel arra a közös akaratukra, hogy biztosít­ják az igazságos békét. A két ország ennek a feladat­nak Bécsben teljes szolidaritással és teljes megértés­sel tett eleget. A Magyarországgal elkövetett igazságtalanság jóvátétele — A további — a kárpátaljai eseményekkel kap­csolatban szintén tökéletes volt a szempont azonos­sága, noha egy jól ismert bizonyos sajtó az ellenkező­jét igyekezett feltüntetni. Olaszország és Németország úgy találták — és ebben találkoztak az érdekeltek hoz­zájárulásával is —, hogy nem kell újból vitássá tenni olyan határnak kérdését, amelyet alig húsz nappal előbb ünnepélyesen kijelöltek és elfogadtak. A döntő­bírósági ítélet türelmes vizsgálat eredménye, amelyet a szigorú pártatlanság mércéje sugalmazott. Nagy igazságtalanság tétetett jóvá. — Nincs jelentőség nélkül az a tény sem, hogy Olaszországnak éppen abban a Bécsben kellett egy nemzeti kérdésben felmerült vitában döntőbírói íté­letet mondania, amely annyi időn át az olasz nemzeti jogok tagadását jelentette és mi, olaszok, akik hallot­tuk a Dacét,­­aki először emelte fel szavát a megcson­kított Magyarország védelmében, élénk meghatottság­gal láttuk, hogy a régi magyar zászlók visszatérnek azokba a városokba, amelyeket méltánytalan szerződés szakított el a hazától s visszagondoltunk arra az időre, amikor a magyar nép lovagiasan mellettünk állt, mi­közben egy el nem felejtett kormánykoalíció a fegy­verben álló Olaszországot a népszövetségi hurokkal akarta megfojtani. A brit-olasz egyezmény Graf Ciano ezután ismertette az európai helyzet alakulását München és Bécs után, majd kijelentette, hogy a fasizmus, amely tettekkel bizonyította megin­gathatatlan viharolását, nem változtatja meg eddigi politikáját, még ha a láthatáron a javulás nem ki­csinyelhető jelet is látszanak. Miként a rémület és riadalom válságai nem ingatnak meg minket, úgy nem engedjük magunkat veszedelmes bizakodásba ringatni, noha szívesen fogadunk minden termékeny és békés lépést, amely tényleges értékű. Ezek sorá­ban főként az olasz-brit szerződést kell felemlíteni, amely szilárd alapon barátságos együttműködést lé­tesít. Az olasz-brit egyezmények, amelyek szorosan kapcsolatosak Chamberlain, lord Halifax és lord Perth nevével és munkájával, semmiképpen nem jelentenek egyszerű visszatérést ahhoz a hagyományos barát­sághoz, ahogyan azt azelőtt a maiáktól egészen kü­lönböző időkben értelmezték, ellenkezőleg, olyan ba­rátságok összhangbahozataláról van szó, amelyek az új európai, földközitengeri és afrikai realitásokkal számolnak és a legteljesebb erkölcsi, politikai és ka­tonai egyenjogúság alapján szabályozzák a viszonyt a két birodalom, között. Ez az egyezmény konkrét hozzájárulás a béke megszilárdításához, amely poli­tikánk magas célja lesz, amely felé állhatatosan tö­rekszünk, szilárdan visszautasítva minden gyámko­dást, ha az olasz nép természetes érdekeiről és tö­rekvéseiről van szó. Látomásunk olyan egyesített Olaszország, amely harcképesen fel van fegyverezve, meghódítja birodalmát, a népeknek igazságos hatá­rokat jelöl ki, amelynek Rómájából nagy férfiaink és hőseink az újjáépítés útját mutatják. E látomást a Duce megjelentette a hatalom és az igazság félel­metes realitásában. Az olasz képviselők lelkes tüntetése Magyarország mellett Gróf Ciano külügyminiszter beszéde alatt két­­izben igen melegen tüntettek az olasz képviselők Magyarország mellett. Amikor a külügyminiszter első ízben ejtette ki Magyarország nevét, a kép­viselők nagy tapsban törtek ki, majd a magyar­­cseh vitáról szóló rész és a megtorló intézkedé­sekkel kapcsolatban történt magyar állásfogla­lásra való utalás után még nagyobb erővel újult meg a tüntetés Magyarország mellett. A képviselőház tagjai felemelkedtek he­lyükről s percekig zajos tapssal adtak kifejezést rokonszenvüknek Magyarország iránt. Eközben többször is felhangzott az „Ewiva Ungheria“­­kiáltás. Felállt helyéről a Duce is és részt vett a taps­ban, közben pedig szívélyesen üdvözölte a diplo­máciai karzaton megjelent báró Villani Frigyes kri­inált magyar követet. Az idei Nobel-dijak Stockholm, nov. 30. (Svéd Távirati Iroda.) Ebben az évben is Nobel halálának évfordulóján —decem­ber 10-én — tartják meg a hagyományos Nobel­­ünnepséget. Az ünnepség színhelye a Hangverseny­palota nagyterme; ugyanitt osztják ki az idei Nobel­­dijakat. Az ünnepségen részt vesznek: a királyi csa­lád, a diplomáciai testület, a kormány képviselői, to­vábbá a tudományos és irodalmi élet számos kiváló­sága. Az ünnepségen a svéd király személyesen nyújtja át Fermi olasz fizikusnak és Pearl Buck amerikai író­nőnek a Nobel-díj odaítéléséről szóló oklevelet és csekket.

Next