Pesti Hírlap, 1939. január (61. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
e tetett. Pestre nem is jöttem haza. Csak nyáron, mikor a főnököm már eljegyzett — Micsoda? Eljegyezte? — El. Sőt most már a felesége vagyok. Belenyúlt a táskájába, motoszkált benne és fényképet húzott elő. Szó nélkül átadta. A férfi megnézte és bólintott. — El kell ismerni, ritkán láttam ilyen szép férfit. És nagyon tehetséges arca is van. Mondja, boldog? — Teljesen boldog vagyok. Két hétre jöttem haza anyámhoz, tegnapelőtt érkeztem, de máris szeretnék visszamenni. Haragszik rám, mondja? — Nem. Most már én sem vagyok szabad. Tavasszal házasodom. Akit elveszek, azzal mostaniig voltam együtt társaságban. Ide csak udvariasságból jöttem egy negyedórára. Azt hiszem, magát most tovább hagyom kártyázni, végigmegyek a szobában, köszönök jobbra-balra, aztán szépen hazamegyek. Mindenesetre örülök, hogy láttam, és szívből gratulálok. — Én is magának. Már állottak mind a ketten. A férfi még hozzátette búcsúzóul: — Szóval a babona nem vált be. — Várjon csak — szólt az asszony —, maga tavaly pont éjfél után indult el a családjától? — Pont éjfélkor. — Akkor tehát az első ember, akit éjfél után meglátott, a sofőr volt. — Milyen furcsa. Az. Ha gondolkozom rajta, tulajdonképpen a házmesternek kellett volna az elsőnek lenni, de jól emlékszem, a házmester soká jött kaput nyitni, és a sofőr már ott topogott a vasrácsos kapu előtt, ő volt az első. És őbelőle csakugyan kaptam egész éven át eleget. — Hát ne legyen az ember babonás? nevetett az asszony. A férfi is nevetett. Kezet szorítottak. Egyik leült kártyázni, a másik tovább ment és nem is nézett vissza- SZEM MAQYAR JÖVŐT BOLDOG*ÚJÉVET kíván a Standard Radio Ili n* il ■ « a ■\ a.JJl szerezzen örömet családjául 97 | S «9 Z i SS1 h 0 nak. Vegyen márkás rádiót MORVAI RÁDIÓNÁL || Y B VII. Erzsébet.körutca, Telefon 134-3« és 140-688 Kedvező fizetési feltételek. Gróf Esterházy «János felhívása a magyarsághoz Gróf Esterházy János a pozsonyi „Új Hírek“ című lapban felhívást intéz a szlovákiai magyarsághoz. A magyar összetartás és szervezőerő — mondja az elszakított magyarság vezetője — láthatólag is valósuljon meg a Magyar Házak létesítése útján. Tovább nem késlekedhetünk és egy-kettőre neki kell látnunk a terv végrehajtásának. Létesüljön Magyar Ház , elsősorban Pozsonyban, utána Nyitrán, Nagyszombatban, Eperjesen, Iglán és mindenütt ahol magyarok akár valamely községben, vagy annak környékén nagyszámban élnek. Pozsonyban a Margyar Háznak 1939. év végéig tető alá kell jutnia. Minden magyar ember önkéntes adományát kérem a Magyar Ház részére. A legszerényebb adományból kitelik egy téglára vagy egy kőre való, amelyek ezreiből azután fel fog épülni a magyar élniakarást, munkakedvet és tetterőt hirdető Magyar Ház. Felhívásom szól minden magyarhoz, bármely határok között éljen is, mert általános nagy magyarérdek, hogy az itt szervezetten folyó magyar munka részére állandó otthonokat teremtsünk. Az adományokat a pozsonyi Signum szövetkezet címére (Vadász út 12.) szám alá kérem. PESTI HÍRLAP 1939 Január 1. vasárnap A PESTI HÍRLAP LEGÚJABB REVÍZIÓS MUNKÁJÁNAK VISSZHANGJA A KÜLFÖLDÖN Amikor a Felvidék visszacsatolásának kérdése az európai politika homlokterébe került, a Pesti Hírlap a magyar-cseh problémát ismertető munkát adott ki, amelyet öt nyelvre lefordítva megküldött a világ minden részébe. Hiteles adatokkal mutatta ki ebben milyen területek illetnek meg bennünket a müncheni döntés értelmében. Akciónknak hatalmas visszhangja támadt a külföld minden részében, az európai közvélemény vezető tényezői, törvényhozók, diplomaták, nagy sajtóorgánumok irányítói ismerték el, hogy a könyvünkben kifejtettekkel mindenben egyetértenek és Magyarország követeléseit teljes mértékben támogatják. A kérdés behatóan foglalkoztatja azóta is a vezető köröket és különösen ráirányította a figyelmet a Felvidéknek még cseh kézen maradt területeire. Munkánk maradandó és széles körökre kiterjedő hatását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még mindig újabb és újabb megnyilatkozások érkeznek dr. Légrády Ottóhoz, a Pesti Hírlap főszerkesztőjéhez, amelyek arról tanúskodnak, hogy a külföld mértékadó tényezői a jövőben is készek támogatni , jogos nemzeti törekvéseinket. A magyar ügy újabb lelkes barátai közül sokan további példányokat kérnek tőlünk, önként vállalkozva arra, hogy még szélesebb körökben szerezzenek híveket a magyarság jogos követeléseinek. Hisszük, hogy igazságunk szüntelen hirdetésével el fogunk jutni a magyarság jogos várakozásainak maradéktalan beteljesüléséhez. A magyar ügy újabb térhódításáról beszámoló levelek közül ezúttal az alábbiakat ismertetjük: OLASZORSZÁG Primo Assimonti tábornok, Tromello. Tanulmánya a legalaposabban és tárgyilagosan taglalja a kérdést. Teljesen osztom mindazt, ami benne ki van fejtve. Giovanni Sechi tengernagy, szenátor, Róma. Szívélyes rokonszenvemet fejezem ki az újjászületett Magyarország iránt. Kívánom, hogy nagy és boldog legyen. Aldo Borelli, a Corriera de la Sera főszerkesztője. Igazságosnak tartom Magyarország követeléseit. A Magyarországtól elszakított s még vissza nem csatolt területeken a népek önrendelkezési jogának kell érvényesülnie. Comm. G. Aldo, Milánó. Jót cselekedett a Pesti Hírlap, amely mindig izzásban tartotta az irredentizmus lángját, abban a biztos hitben, hogy Magyarország vissza fogja kapni azokat a területeket, amelyeket elvettek tőle és a szuronyok uralma alá helyeztek. Sokévi szenvedés és megalázás után most ütött az igazság órája. Lello Gangeni, az egyetem jogi fakultásának elnöke, Camerino. őszintén kívánjuk, hogy a magyar nemzet igazságos követelései kielégítést nyerjenek. Tolmácsolom a kar többi tanárainak hasonló érzelmeit is. NÉMETORSZÁG Richard Parske, a Diplomaten-Zeitung főszerkesztője, Berlin. Az ősi földhöz való ragaszkodás a nemzeti élet legerősebb érzése Magyarországon. Ebben gyökereznek legmélyebb nemzeti erői. Ezen az útón céltudatosan haladva, Magyarország meg fogja találni jövendő boldogulását. LENGYELORSZÁG Piotr Olewinski szenátor, Varsó. Európa ezen része békéjének érdekéhezz feltétlenül szükséges a közös lengyel-magyar határ. Marjan Gladysz képviselő, Varsó. Minden lengyel az 1919-ben elkövetett igazságtalanság jóvátételét kívánja. A közös lengyelmagyar határ nemcsak a két országnak, hanem az európai békének is érdeke. A katowici Kereskedelmi- és Iparkamara. A közös lengyel-magyar határ a két ország külpolitikájának főkérdése. Fontos közgazdasági érdekre való hivatkozással kérjük a Pesti Hírlapot, folytassa propagandáját e kívánság megvalósítása érdekében. ANGLIA W. R. Duckworth, az angol alsóház tagja, London. Helyeslem a jogos magyar követeléseket. Teljesen egyezik ez az angol parlament magyar csoportjának felfogásával, amelynek Sir Robert Gower az elnöke és amelynek én is tagja vagyok. John H. Piongs főszerkesztő, Ilford. Magyarország a magyaroké, és ha az ország egy részét a lakossággal együtt egyoldalú szerződés következtében a lakosság akarata ellenére Csehszlovákiának engedték át, igazságos és helyes eljárás, hogy ezeket a területeket visszaadják az anyaországnak. FRANCIAORSZÁG Philipe Henriot képviselő, Páris. A magyar követeléseket támogatom, s helyeslem, hogy a még vitás területeken népszavazás tartassák. Péneau, egyetemi tanár, Angers. Nagyon jól tudjuk, milyen igazságtalanul bántak Magyarországgal és sajnáljuk, hogy Franország eddig nem kezdeményezte a revíziót. Máig nagy érdeklődéssel olvasom a Pesti tikk kiadványait. Henry Jean Duteil, a Nemzetközi Sajtóiroda igazgatója, Paris: Nemsokára 10 éve lesz annak, hogy cikkekkel harcolok a trianoni szerződés igazságtalanságai ellen, őszintén örülök az elégtételnek, amely Magyarország jogos követeléseinek egy részét kielégíti. Robert Vallery-Radot Író, Páris. Ismerem Trianon szörnyű igazságtalanságát, a népi önrendelkezési jog cinikus kihívását és igyekszem hazámat felvilágosítani erről. EGYÉB KÜLFÖLD B. Smiloff v. Igazságügyminiszter, Sofia Üdvözlöm a nemes magyar népet, hogy nemzeti eszményei egy részét már megvalósította. J. Metchkaroff főszerkesztő, a Bolgár Újságírók Egyesületének elnöke. Teljes mértékben támogatom Magyarország revindikációs követeléseit. Dr. Andre Dem-Marconi v. igazságügyminiszter, Görögország. Egyetértek és támogatom Magyarország követeléseit. A még vissza nem csatolt területeken a nemzeti önrendelkezési jognak kell érvényesülni. Azok sorából, akik a könyvünkben kifejtetteket minden tekintetben helyeslik és a Felvidék vissza nem csatolt részein és a Kárpátalján az önrendelkezési jog megnyilatkozását kívánják, ez alkalommal a következőket említjük fel: Olaszország: Tito Poggi szenátor, Pistoia; Conti Sinibaldi szenátor, Róma; Pietro Orsi szenátor, Venezia; gr. Fabio Guidi szenátor, Pisa; Vincenzo Tecchio képviselő, Carlo Boldi képviselő, Milano; Renato Michelesi tábornok, Milano; Giulio Prasini ny. tábornok, Milano; G. A. Fanelli szerkesztő, Róma; Italo Paglicci szerkesztő, Nápoly; Umberto Ronchi szerkesztő, Milano; Giuseppe Bertoni szerkesztő, Róma; Astorre Lupattelli egyetemi rektor, Perugia; Luigi Rolla egyetemi tanár, Firenze; Alberto Magnagni egyetemi tanár, Torino, a „Tempo di Mussolini“ igazgatója, Milano; Giuseppe Noferini igazgató, Tino Bellinetti igazgató, Piacenza; Placado Zunino tanár, Milano; Beniamino Donzelli, a fasiszta kamara képviselője, Milano; Siima, az Irodalom és szépművészetek akadémiájának titkára, Acireale; Moneta dán kir. konzul, nagyiparos, Milano; Sgardari del Monaco, Palermo; Ondei Emilio bíró, Lonato; Carlo Albanese Palermo; Francesco Berlingieri ügyvéd, Genova; Silvino Gigante, Gina Soccoli titkárnő, Nápoly; Armanda Michieli író, Venezia; Renato Guidi igazgató, Róma. Németország: Eduard Dieminger tanácsos, Mün chen; Stadtbibliothek, Memmingen. Lengyelország: Boleslaw Formela képviselő, Varsó; J. Hoffmann képviselő, Varsó; Wincenty Gneskiewicz képviselő, Konina; M. Gajek, a sziléziai vajdaság elnöke; Tadeusz Gdula képviselő, Varsó; Bodham Podoski képviselő, Varsó; Adzyszko Mobusz tanár, Krakó; a Polska Zachodnía szerkesztője, Katowice; Eugenjusz Lagiewski szerkesztő, Varsó; Jerzy Jablonski mérnök, Pniewo; Jozef Kaczkovski, Sosnowiec; Wicenty Smiechowski nagyiparos, Krakó; Stanislaw Cwierczakiewicz szerkesztő, Varsó. Franciaország: Jean Haussmann szerkesztő, Besancon; André Bardet ügyvéd, Paris; Louis Bechet főtitkár. Egyéb külföld: John W. Broome, Matlock; Hans Kristoferson tanár, Stockholm; dr. Sylvan Lörköm tanár, Hertogenbosch; C. J. A. Kruyt, Haarlem; dr. J. J. Hofman, Hága; Laurent Chat igazgató és főszerkesztő, Tunis; Armand Bernardini—Ljvestedt, Bruxelles.