Pesti Hírlap, 1939. január (61. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-25 / 20. szám

s Felszabadult felvidéki városokról és községekről nevezett el budapesti utcákat a Közmunka­­tanács A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az utcaelneve­zési bizottság előterjesztésére több új utcaelnevezést határozott el, illetve meglévő utcaelnevezéseket mó­dosított. Az Ond vezér­ útjából északnak kiinduló névtelen út­­cát­, amely a Remény-utcáig terjed, Zsivora György főis­pánról Zsivora György-térnek nevezték el. A Tigris-ut­cától az Aladár-utcáig terjedő Jolán-utcát a Kúria ta­nácselnökéről Térffy Gyula-utcának nevezték el. A Rom­­bach-utca elnevezését a polgármester előterjesztésére az eredeti névre módosították és az utcát Pest város néhai tiszti orvosáról és fürdőügyi szakértőről Rumbach Sebes­­tyén-utcának nevezték el. A Dankó Pista-utca nevét az érdekelt lakók kérelmére Dankó-utcára változtatták. A Szeréna-útból északkeletre kiinduló és a Lelkész-utcába torkolló névtelen utat Mecenzéf-utcának nevezték el. A Bod Péter-utcából délkeletnek kiinduló és a Töhötöm-ut­­cáig terjedő névtelen utat Oroszvég-utcának, a Vitézek­­terének délnyugati sarkából nyugatra kiinduló és a Szent korona-utjába torkolló útvonalat a koronázási palástról Palást-utcának, a Vitézek-tere északnyugati sarkából nyugatnak kiinduló és a Szentkorona-utjába torkolló út­vonalat az egyik koronázási jelvényről Kettőskereszt-ut­­cának szerezték el. A XI. kerület egyik névtelen útját a most felszaba­dult abaújmegyei községről Nagyida-utcának, az Irhás­­árokból kiinduló és innen északnyugatra haladó útvona­lat a felszabadult ungmegyei községről Nagy­kapos-utcá­nak, a Hadik András-utcából északnak kiinduló és a Kút-, völgyi-útba betorkolló útszakaszt a felszabadult barsme­­gyei községről Perbete-utcának nevezték el. A Maken­­sen-útból északnak kiinduló régi Galgóczy-utca elneve­zésének egyidejű megszüntetésével ezt az útvonalat, egé­szen a Hadik András-utcába történő betorkolásáig a most felszabadult zemplén megyei községről Lelesz-utcának nevezték el. A Zuhatag-útnak az Alsóvölgy-utcától a Lipótmező­­útig terjedő szakaszát a felszabadult zemplénmegyei köz­ségről Széphalom-utcának nevezték el. A Gergely-utca egyik szakaszának nevét a felszabadult pozsonymegyei községről Gutor-utcának, a Bereczk-utcának a Töhötöm­­utor­ és a Szent Albert-tér közötti szakaszát a most fel­szabadult gömörmegyei községről Karancs-utcának, a Farkastorki-útból délnek kiinduló, a Toronya-utba tor­kolló névtelen utat a zemplénmegyei községről Király­­helmec-utcának, a Monostori-út és a Keve-utca keresz­teződésénél kiinduló névtelen teret Munkács-térnek, a Gergely-utcából a Cserkesz-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult beregmegyei községről Kerecseny-utcának, a Kerecseny-utcából délnek kiinduló és egy térbe tor­kolló útvonalat a gömörmegyei községről Várgede-utcá­­nak, a Kerecseny-utcából a Cserkesz-utcába torkolló név­telen utat a felszabadult barsmegyei községről Verebély­­utcának nevezték el. A X. kerület egyik névtelen terét a felszabadult po­zsonymegyei községről Gutor-térnek, a Verebély-utcából keletnek kiinduló és a Gutor-térbe torkolló névtelen utat az abaújmegyei községről Zsadány-utcának, a Gutor-tér­­ből kiinduló és a Cserkesz-utc­ába"torkolló névtelen utat a felszabadult abaújmegyei községről Hollóház-utcának nevezték el. A Szüret-utcából az­ Alsóhegy-utcába torkolló, névte­len utat a felsz^^tlult^esztérgommegyei községről Kö­­bölkut-utcának, a Bürök-utcából a Fodor-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult gömörmegyei községről Tor­­nalja-utcának, a Tállya-utcából délkeletre kiinduló és a Tornalja-utcába torkolló útvonalat a felszabadult, abaúj­megyei községről Pelsőc-utcának nevezték el. Az Ond vezér-utcából a Fogarassy-utba torkolló név­telen utat a felszabadult esztergommegyei községről Bá­­torkeszi-utcajiak, a Gróf Gvadányi-utcából a Bonyhádi­ul­ takolló névtelen utat a felszabadult hontmegyei városról Ipolyság-utcának, a Ipolyság-utcából keletnek az Öz-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult nyit­­ramegyei községről Negyed-utcának, a Negyed-utcából az öz-utcába torkolló névtelen utat a felszabadult po­zsonymegyei községről Pered-utcának, a Bazsarózsa-utcá­ból délkeletnek kiinduló névtelen utat a felszabadult abaújmegyei községről Abavár-utcának nevezték el. Az angol lapok véleménye Chamberlain beszédéről London, jan. 24. Chamberlainnek az önkéntes nemzeti szolgálat ügyében mondott rádióbeszédét az angol lapok különbözőképpen ítélik meg. A konzervatív lapok általánosságban elégtelen­nek tartják a tervbe vett intézkedést és visszautasít­ják azt az állítást, hogy a kötelező katonai szolgálat ellenkezne a demokratikus elvekkel. A szabadelvű lapok fenntartás nélkül helyeslik a beszédet, míg a munkáspárti sajtó hallgatásba burkolódzik. A Daily Mail szerint a nemzeti erőfeszítésnek nem kellene az önkéntes szolgálatra szorítkoznia. Szükség van arra is, hogy a nemzetvédelmi miniszté­riumok vezetői annyi beszéd után tettekre határoz­zák el magukat. A Daily Express az általános hadkötelezettség behozatalát sürgeti. A liberális News Chronicle rámutat arra, hogy miután az önkéntesi intézmény összeforrt az angol nemzettel, ki kell azt előbb próbálni a nemzetvéde­lem minden ágában. Ha azután bebizonyul elégtelen­sége, bizonyára mindenki hozzá fog járulni az álta­lános hadkötelezettséghez. Ma kezdte meg az önkéntes polgári védőszolgá­lat a húszmillió példányban készült hivatalos tájékoz­tató szétosztását. A könyvecske az önkéntes polgári védelem valamennyi szolgálati ágának teendőiről, ki­képzéséről és a hadikérdésekről ad a jelentkezők szá­mára felvilágosítást. Sir John Anderson főpecsétőr, a nemzetvédelem megszervezésével megbízott miniszter, a könyvhöz írt előszavában hangoztatja, hogy Anglia nem gondol támadásra és békében akar élni minden nép­pel, de erőssé­­kell magát tennie, hogy befolyást gyakorolhasson a békére és hogy védtelensége ne csábíthasson másokat támadásra. Egyidejűleg kiadta a munkaügyi minisztérium a háborúban nélkülözhetetlen foglalkozások lajstromát. Az ezekben a foglalkozási ágakban alkalmazottak szá­mát 6,7 millióra becsülik. Ezek közül három millió már meghaladta a 41 évet. " PESTI HÍRLAP 1939 január 25. szerda K­orán pattant ki és nem időszerű a független ukrán állam megteremtésének terve Ahogy a nagy-ukrán vezérek Berlinből nézik Kárpátalja szerepét és hivatását — A Pesti Hírlap kiküldött munkatársának tudósítása — Berlin, jan. 24. Amikor az utóbbi időben a nagy­ukrán mozgalom felélénküléséről és mind tevékenyebb szervezkedéséről esik szó, akkor a híreknek ősforrása a legtöbb esetben Berlin. A német birodalom fővá­rosa egyben központja az ukrán emigrációnak is. Ez természetesen nem annyit jelent, mintha a hazájukból kivándorolt, idegenben élő ukrán vezetők csak Berlin­ben teremtettek volna politikai központot messze­­tekintő terveik számára. Szervezeteik fellelhetők Pá­­risban éppen úgy, mint Londonban , Amerikában, akár csak Berlinben. Minden emigráns népi mozgalom jellemzője, hogy különféle országokba szétszórtan, kü­lönféle körök és személyek fáradoznak a lényegében azonos cél érdekében; a megoldás pedig igen nagy részben attól függ, hogy melyik helyi szervezet kere­kedik a többiek fölé, melyik tudja elismertetni döntő tekintélyét a többiekkel. Ezek a tünetek mutatkoztak meg annak idején a lengyel, majd később a cseh emi­gráns politikában is. Berlin a súlypontja az ukrán törekvéseknek Az ukrán törekvések súlypontja a legutóbbi hó­napok eseményei után egyre inkább Berlin lett, amelynek jelentősége és vezető férfiainak egyénisége mögött háttérbe szorul és alkalmazkodásra kénysze­rül minden más, az ukrán nép felszabadításáért har­coló csoport, áramlat vagy politikai elgondolás. A vendégszeretetet felajánló német állam jóindulatú se­gítségével komoly és rendkívül céltudatos szervezet épült itt ki aránylag igen rövid idő alatt, amelynek megvannak a maga irodái, propagandaközpontja, ve­zérkara. Amikor Közép-Európa az úgynevezett ukrán kér­désről beszél, akkor a napi politika eseményeinek ha­tása alatt legelsősorban is a „második prágai köztár­saság“ területéhez tartozó Erdős-Kárpátok vidékét érti alatta. Ezt a szemléletet a berlini ukrán veze­tők provinciálisnak, kicsinyesnek és éppen ezért el­­torzultnak tartják, hiszen ami az ő szemük előtt lebeg, olyan hatalmas ukrán birodalom, amelynek az Erdős- Kárpátok csak jelentéktelen részletkérdése lehet. Ahol ukránok élnek Amikor az ember sorra végighallgatja a berlini valóban nagy­ ukrán vezetőket, akik nem a huszti fa­tornyok tövéből néznek a jövő felé, egészen nagy­szabású tervek körvonalait látja kibontakozni. Ez ukrán vezérek megállapítása szerint népük a követ­kezőképpen oszlik meg különféle államokban: a Szovjet-Oroszországhoz tartozó Ukrajnában mintegy 30—35 millió ukrán él. Lengyelország lakosaiból ők két milliót igényelnek a maguk számára, ugyancsak az ő kimutatásuk szerint Romániában is egymilliós településük van, ezzel szemben az Erdős-Kárpátok vidékén hatszázezerre tehető az „ukrán“ lakosság száma. (Ez nem egészen így van, mert az Erdős- Kárpátok ruszin lakosságának túlnyomó nagy része elutasítja magától az ukrán gondolatot, amellyel csak a görög-keleti hitre áttért töredék rokonszenvezi Szerk.) Ők maguk is bevallják, hogy az ukrán népi és faji öntudat a múltban mindössze szűkebb területekre korlátozódott és igazán életerős, tettrekész csak a szovjetoroszországi Nagy-Ukrajnában volt. Ezzel szem­ben azt állítják, hogy az utóbbi időben mind nagyobb lendülettel és mind alaposabb tervszerűséggel folyta­tott „felvilágosító propaganda“ máris jelentős eredmé­nyeket ért el Lengyelországban és Romániában is. Ugyancsak ők beismerik, hogy ettől az ukrán közös­ségi érzéstől éppen az Erdős-Kárpátok népe áll leg­távolabb, amit azzal magyaráznak, hogy a rutén népet történelmi múltja és földrajzi helyzete egyaránt el­idegenítette „testvéreitől“. A kétségtelenül ukrán nem­zetiségű mozgalmi vezérek ugyanis hirdetik és vall­ják az erősen vitatható tételt, hogy az Erdős-Kárpátok ruszinjai, ruténjei vagy kisoroszai — ahogy éppen nevezik őket — részesei az ukrán népi közösségnek. Bár ez a kárpátaljai nép ma még többségében értet­lenül hallgatja a pán-ukrán eszméket hirdető propa­gandisták tanait, a berlini központi vezetőség mégis reménykedik, hogy idővel azok is megnyerhetők lesz­nek az ő számukra. Kárpátalja nem alkalmas „ukrán Piemontnak“ A legnagyobb meglepetés az­ idegen számára, aki középeurópai szemlélethez szokottan találkozik a nagy­ukrán mozgalmi férfiakkal, hogy azoknak értékítéle­tében és tervei felépítésében milyen jelentéktelen sze­rep jutott az Erdős-Kárpátok vidékének. Egyik leg­első vonalban álló vezető ukrán mondotta nekem: — A Duna mentében egészen tévesen ítélik meg a cseh-szlovák köztársasághoz tartozó Ruszinszkónak helyzeti jelentőségét. Túlbecsülik ezt, mondván, hogy mi ott akarjuk lábunkat megvetni, hogy onnan kiin­dulva akarunk tovább haladni végső célunk, a függet­len ukrán állam megteremtése felé. Ezzel kapcsolat-­­­ban „ukrán Piemontot“ emlegetnek, úgy képzelik,­­ hogy ez lesz az a kijegecesedési pont, amely köré to-­­ vábbi terveinket képzeljük. — Mindez komoly tévedés. A nagy-ukrán moz­galom számára ez a Ruszinszkó földrajzi fekvésénél, szűk területénél és csekély számú lakosságánál fogva egyaránt alkalmatlan bármiféle Piemont szerepének betöltésére. Még csak az a talpalatnyi föld sem lehet, ahol lábunkat megvetve tovább lendülhetnénk. A Kár­pátokat úgy sem tudjuk átugorni. Természetes, hogy örülünk és fáradozunk is, hogy az ott élő ukránság öntudatában megerősödve, kapcsolatokat érezzen a ké­sőbb megteremtendő ukrán államhoz. De ne ringas­suk magunkat ábrándképekben: innen mozgalmat, országépítést megindítani nem lehet. — Államunknak egyedül lehetséges, természetes központja Kiev, magja a szovjet-oroszországi Ukrajna. Ebbe az irányba tör mozgalmunk, de ma még nem tudjuk, mely után keresztül. Hogy oda eljuthassunk, ahhoz előbb tényleg valami, ha nem is politikai, de legalább is lelki Piemontot kellene találnunk. Ez pe­dig csak két helyen volna kiépíthető: Lengyelország­ban vagy Romániában. A döntő szó itt Varsót illeti meg, amelynek hozzájárulása vagy beleegyezése nél­kül nem érhetünk el komoly eredményeket. Viszont Varsó ma ilyen irányú, csupán autonómiát kérő igé­nyeinket visszautasítja, békés után nem kényszerít­hető terveink előmozdítására. Éppen­ ezért meggyőző­désünk, hogy az egész úgynevezett „ukrán probléma“ idő előtt pattant ki, túl korán vetődött felszínre, egy­előre még nem időszerű. Az ukránoknak mindegy, várjon pluszt Prágához vagy Budapesthez tartozik-e ? Miután mind e beszélgetésekből az tűnik ki, hogy a nagy-ukrán mozgalom nem tulajdonít messzemenő fontosságot az erdős Kárpátok vidékének, nem tartja az ukrán állam megvalósulásának előfeltételéül, sőt vajmi kevés szerepet szán neki: önkéntelenül felme­rül a kérdés, vájjon az ukrán nagy tervekkel szem­ben ellenséges és el nem fogadható esemény volna-e, ha ez a terület önszántából a cseh-szlovák állam ke­reteiből kiválva a magyar államtesthez kívánna csat­lakozni. Az erre adott válaszokat egybevetve, körül­belül a következőben lehetne összegezni az általános véleményt: Miután az ukrán állam megalakulása ma még nem időszerű és mivel annak alapjait nem az Erdős Kárpátok vidékén kell lerakni, lényegében mellékes és másodrendű fontosságú, hogy e terület fölött csehek vagy magyarok uralkodnak-e. Természetesen ezzel a felfogással nem értenek egyet az Erdős Kárpátok uk­rán vezérei, akik túlfokozott öntudattal magukat tart­ják a megvalósítandó ukrán állam pionírjainak. Uk­rán szempontból egyedül az a fontos, hogy Kárpát­alja népe olyan uralom alatt éljen, amely megadja számára a kulturális szabadságot, a gazdasági fellen­dülést biztosítani tudja és nem folytat elnyomó ki­sebbségi politikát. Éppen a legújabb napok eseményei nyomán ke­letkezett ruténföldi zavargások komoly aggodalmat keltenek berlini ukrán körökben, hogy váljon Prága, amelynek jóhiszeműségében hinni kezdettek, a múlt példáin okulva, ezúttal csakugyan becsületes autonó­miát szán-e e területnek. Szerintük az Erdős Kárpá­tok vidékének oda kell tartoznia, ahol önkormányza­tát csakugyan meglelheti. A csehek jóhiszeműségé­ben lassanként kételkedni kezdenek. Viszont a föltett kérdésekkel kapcsolatban hangoztatják, hogy Ma­gyarország az utóbbi időben nem tett­ határozott ígé­retet ilyen irányú revíziós terveivel kapcsolatban. Ha az Erdős Kárpátok problémáját nem külön­féle­­­politikai törekvések szemszögéből, hanem pusztán csak nagyukrán elgondolások alapján mérlegeljük, akkor éppen a nagyukrán vezetők szerint voltaképpen lényegtelen, vájjon magyarok avagy csehek uralma alatt rendezi-e be önkormányzatát e terület. Fontos csupán, hogy a nekik juttatott önkormányzat tény­leg őszinte és becsületes legyen, ne rejtőzködjék mö­götte az elnyomásnak és kizsákmányolásnak a vágya. Neller Mátyás. Hírek Ciano berlini utazásáról Berlin, jan. 24. (Inf.) Beavatott politikai körökben egyre többet beszélnek gróf Ciano olasz külügyminisz­ter küszöbönálló berlini látogatásáról A látogatásra közvetlenül báró Ribbentrop német külügyminiszter varsói útja után kerül sor, tehát január utolsó nap­jaiban. Hivatalosan ezeket a híreket egyelőre még nem erősítik meg, általában véve azonban azt beszé­lik, hogy a hír hitelességéhez semmi kétség sem fér. Gróf Ciano minden valószínűség szerint részt vesz a nemzeti szocialista forradalom hatodik évfordulója alkalmából rendezendő január 30-iki ünnepségeken is. Kézjeggyel látták el a magyar­francia kereskedelmi egyezményt Páris, jan. 24. (Havas.) A kereskedelemügyi mi­nisztériumban napok óta folytatott magyar-francia tárgyalások alapján kedden este kézjeggyel látták el a magyar-francia kereskedelmi egyezményt. (MTI)

Next