Pesti Hírlap, 1939. február (61. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

BUDAPEST, 1939 LXI. ÉVFOLYAM. 26. (19.756) SZÁM SZERDA. FEBRUÁR 1 Előfizetés a Képes Va­sárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.5 pengő, negyedévre 10 pengő 60 fillér. Egyes pél­dányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér (a mellékletek nélkül) Szerkesztőség: Vilmos császár­ ut 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vil­mos császár-út 78. Tel. 112-295. Erzsébet­ körút 1. Tel. 135—296. A fió­kok jegyzékét vasár­naponként az apróhir­detések élén közöljük A nemzetek élettere Hitler vezér és kancellár hatalmas beszéd­ben szállott síkra amellett, hogy a nyolcvan­milliós nagy német nemzet életlehetőségének békés uton való biztosítása elé a többi hatal­mak akadályokat ne gördítsenek és inkább se­gítsék elő, hogy a sűrű lakosságú Németország hozzá tudjon jutni — ha máskép nem, hát kül­kereskedelmi uton — a szükséges élelmiszerek­hez és a nélkülözhetetlen nyersanyagokhoz. Nagy-Németország megteremtése a német nemzet életterének jelentős kibővítését jelen­tette ugyan, de arra az esetre a német nép életterének további kibővítésére lenne szükség, ha a jogtalanul elvett német gyarmatbirtokok visszaadása révén Németország nem tudna megfelelően részesedni a világ nyersanyagkin­cseiben. Milliók és milliók hallgatták a rádió hang­hullámain keresztül a német nép jogainak és életérdekeinek védelmében a vezér ajkáról el­hangzott beszédet, a németek igazságának nagyszabású propagandáját, amely egyrészt Németország gyarmati követeléseinek jogossá­gáról, a német gazdasági nehézségek egyete­mes érdekű elhárításának szükségességéről és másrészt a harmadik Német birodalom békés szándékairól és a többi nemzetekkel való együttműködési készségéről igyekezett a világ közvéleményét meggyőzni. Nagy igazságot hangoztatott a Német biro­dalom vezére akkor, amidőn nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „minden népnek joga van arra, hogy életét ezen a területen biztosítsa“. Ezt a természetes életjogot a nagy nemzetek a maguk hatalmi erejének latbavetésével bizto­sítani tudják akkor is, ha szorongató ellensé­ges gyűrű veszi is körül őket. Sokkal nehezebb azonban a kisebb népek helyzete, de kivált­képpen a magyar nemzeté, amelynek ezeréves természetes „életterét“ Trianon a brutális erő­szak eszközével , esztelen módon rendkívüli mértékben megszűkítette és pedig anélkül, hogy a területi zsákmányban részesített szom­szédok gazdasági boldogulását ezzel elősegí­tette volna. Sőt, ellenkezőleg, Magyarország feldarabolását, a magyar nemzet életlehetősé­gének megnyomorítását súlyosan megérezte és állandóan érzi az egész Dunamedence, annak minden állama, hiszen ezek a békeparancsok óta a politikai bizonytalanságnak és a meg­­megújuló gazdasági válságoknak süppedékes ingoványából nem tudnak kilábolni és szilárd talajra érni. •Ha van igazságos és más nemzetek igazi ér­dekét is szolgáló követelés, amely méltán szá­mot tarthat meghallgatásra és méltánylásra a világ közvéleményénél, épp úgy, mint az Európa sorsát intéző nagyhatalmaknál, akkor ilyen az a követelés, hogy a magyar nemzetnek mai szörnyen megcsonkított élettere a régit legalább is megközelítő, a néprajzi elv, vala­mint az önrendelkezési jog és a gazdasági szükségesség által megszabott keretben kibőví­tést nyerjen. Ez a követelés nem egyoldalú ön­zésből fakad és nem jelenti más nemzetek élet­érdekeinek megrövidítését, hanem nélkülözhe­tetlen előfeltétele, középponti problémája a szétzüllesztett egész Dunavölgy olyan politikai és gazdasági újjárendezésének, amely nélkül egyik nemzetnek és népnek boldogulása és jö­vője sem biztosítható ezen a hatalmi versen­gések által oly közelről érintett rendkívül fon­tos területen. Hitler beszédében azt panaszolta, hogy Né­metország súlyos gazdasági nehézségei főkép abból a tényből erednek, hogy Németország jelenlegi élettere túlnépes, mert egy négyzet­­kilométeren százharminc német él és próbál magának rendkívüli szorgalommal, példás munkakészséggel, teljes felkészültséggel és messzemenő takarékossággal műveltségi szint soha nem voltak összefüggésben. A magyar nemzet mostani összezsugorított életterének kiterjesztését nem csupán a nem­zeti elvvel és az önrendelkezési joggal szemben elkövetett súlyos sérelmek jóvátétele, de a leg­fontosabb gazdasági életérdekek is parancsoló­­lag írják elő. Nekünk sem szabad hallgatnunk és ezt a nagy, egyetemes érdekű igazságunkat véka alá rejtenünk. Minekünk is módot kell találnunk ismételten arra, hogy a világ közvé­leménye elé tárjuk életterünk semmivel sem menthető szörnyű megcsonkítását és a Kárpát­medencében élő több mint tizenhárommillió magyar életlehetőségének vészes következmé­nyekkel fenyegető, tűrhetetlen gúzsbakötését. Ma már Európaszerte érzik annak szükségét, hogy az elkövetett igazságtalanságokat mi­előbb jóvá kell tenni, a nemzetek között eszte­len módon támasztott ellentéteket elsimítani és megnyitni az útját az egymásrautalt nemze­tek békés politikai és gazdasági együttműkö­désének. Ma több megértésre és méltánylásra talál minden olyan törekvés, amely az új idők szellemében békés eszközökkel az igazi és tar­tós béke megteremtésére irányul és ennek megvalósítására hívja segítségül a világ sorsát intéző nemzetek támogatását. Chamberlain hitvallása az alsóházban a béke mellett Ö­römmel üdvözli Hitler beszédének azokat a kitételeit, melyekben az angol­német bizalmat és együttműködést hangsúlyozza-A spanyol helyzet ebben a pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét Nincsen olyan kérdés, amelyet békés vitával el ne lehetne intézni — A Pesti Hírlap londoni tudósítói­nak telefonjelentése — London, jan. 31. Az a bizakodó hangulat, amelyet Chamberlain miniszterelnök szombat esti beszéde keltett egész Angliában, Hitler kancellár hétfői békés hangulata nagy beszéde után semmi­vel sem csökkent. A német kancellár beszédét igen nagy érdeklődés előzte meg, de nem kísérte olyan ideges izgalom, mint más alkalmakkor. Az angol rádióállomások egy órával a beszéd elhang­zása után kivonatosan ismertették annak tartal­mát. A külügyi hivatal a brit kormány tagjait fél­óránként látta el a' -­beszéd hiteles fordításával. Maga Chamberlain miniszterelnök rádión hallgatta a beszédet, de mivel németül keveset tud, csak a Downing Streetre visszatérve, este tíz óra után olvashatta el a beszéd teljes szövegét. Chamberlain miniszterelnök kedden Sir Horace Wilsonnak, a kormány gazdasági tanácsadójának kíséretében érkezett az alsóház ülésére. Az utcán nagy tömeg fogadta és tüntetett részben mellette, részben ellene. A képviselők már jóval az ülés megnyitása előtt megjelentek, hogy jó helyet biz­tosítsanak maguknak az ülésteremben. Chamber­laint — amikor az ülésterembe belépett — az al­sóház tagjai a helyükről felállva viharosan, lelke­sedéssel megéljenezték. A karzatok zsúfolásig megteltek. Az összes nagykövetek jelen voltak, az amerikai és a német nagykövet kivételével, akik nincsenek az angol fővárosban. A királyi ház tagjai részére fenntartott helyen láttuk a kenti her­ceget. Mellette ült lord Halifax, akinek — mint lordnak — nincs helye az alsóházban. A minisz­terelnököt Attlee ellenzéki vezér felszólalása egyáltalán nem hozta ki sodrából és amikor fel­vonásának megfelelő életlehetőséget biztosí­tani. Vegyük hozzá még, hogy a vezér nehéz­nek látja a német nép jelenlegi gazdasági hely­zetét annak ellenére, hogy Németország ipara épp úgy, mint mezőgazdasága rendkívül fej­lett és nemzeti jövedelme a lakosság számához mérten vetélkedik a legfejlettebb nyugati álla­mokéval, sőt azokat nem egyszer meg is ha­ladja. Ezek után vájjon mit szóljunk mi, a Tria­nonban megcsonkított Magyarország, ahol — fejletlen ipar és elmaradott mezőgazdasági ter­melés mellett — egy négyzetkilométerre je­lenleg kereken száz lélek esik nagy kulturális és társadalmi igényekkel. Vegyük hozzá, hogy ez a csonka terület nélkülöz számos igen fon­tos nyersanyagot, amelyeket csak nehézsé­gek árán tud megszerezni olyan területekről, amelyek a békeparancsok előtt nemcsak álla­milag, de földrajzi és gazdasági tekintetben is a legszorosabban hozzá tartoztak. Ezek gazda­ságilag most is ide tendálnának és a magyar síkvidékkel kölcsönösen kiegészülnének, ha erőszakosan le nem szakították volna ezeket a magyar állam ezeréves testéről és nem csatol­ták volna — ugyancsak erőszakkal — olyan államterületekhez, amelyekkel földrajzilag állt, hogy válaszoljon az ellenzék vezérének be­szédére, olyan hosszasan ünnepelték, hogy jó­ideig nem tudott szóhoz jutni. A miniszterelnök valósággal elemében volt, csillogtatta szónoki ké­pességeit. Beszéde a parlament tagjai körében ki­tűnő benyomást keltett. Az volt az általános be­nyomás, hogy sikerült megmutatnia azt az utat, amelyen együttműködéssel biztosítani lehet az európai békét. L. L: Az alsóház ülése London, jan. 31. (Magyar Távirati Iroda.) Kedden a parlament újból összeült a karácsonyi szünet be­fejeztével. Arra a hírre, hogy a Ház nagyfontosságú külügyi vitát folytat, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Chamberlain miniszterelnököt megjelenésekor a kormánytámogató pártok melegen ünnepelték. Sir John Simon kincstári kancellár White képviselő kér­désére röviden ismertette a cseh-szlovák kölcsön­egyezményt és hangoztatta, hogy a tárgyalások során szó volt a menekültek devizaszükségletének fedezé­séről is. Ifjabb Henderson Artúrnak Hitler kancellár hét­fői beszédére vonatkozó kérdésére felelve, Chamber­lain miniszterelnök a következőket mondta: — Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének ama kitételeit, amelyekben­ hangsúlyozta, hogy az an­gol és német nép közötti kölcsönös bizalmat és együtt­működést kívánja, örömmel ragadom meg az alkal­mat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyekben az angol kormány és nép teljes mérték­ben osztozik. Jelenleg az angol és német kormány között nincsen szó tárgyalásokról. Örömmel állapít­hatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar

Next