Pesti Hírlap, 1939. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
BUDAPEST, 1939 LX. ÉVFOLYAM 41. (19.779) ,AM SZERDA, MÁRCIUS 1 Előfizetés a Képes Vasárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.— pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér (a mellékletek nélkül)Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. 112-295. Erzsébet körút 1. Tel. 135-296. A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük Tizenkilenc év Szerdán, március elsején évfordulóhoz érkeztünk. Tizenkilencedik éve, hogy a magyar nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává megválasztotta nagybányai Horthy Miklóst, a Szegeden megalakult magyar nemzeti hadsereg vezérét. Akkor, tizenkilenc évvel ezelőtt a magyar történelem legsötétebb napjait éltük. Cseppfolyós és bizonytalan volt körülöttünk minden, ami rendezett világban szilárd és állandó szokott lenni. Bizonytalanok voltak az ország határai. A magyar békeküldöttség Párisban vívta csatáját Benes és társai hazugsághadjárata és azok ellen az embertelen és oktalan feltételek ellen, amelyek azután a ránk kényszerített trianoni békeszerződésben gyilkos és igazságtalan keretek közé szorították a magyar nemzet életműködését. Bizonytalan volt az ország belső helyzete. Volt ugyan nemzetgyűlésünk, amely a régi magyar képviselőház és főrendiház örökösének tekintette magát, de nem volt államfőnk s hiányoztak azok a törvények, amelyek a régi magyar alkotmányosságot hozzáidomították volna a megváltozott viszonyok kényszerűségéhez. Az egymást követő forradalmak és ellenforradalmak megrontották a nemzet belső fegyelmét, aláásták a törvények tiszteletét. Nyugtalanság és bizonytalanság ülte meg a lelkeket. A központi hatalom elsorvadt és nem tudta megfékezni a felelőtlen szélsőségek kilengéseit. Kicsinyhitűség, lemondás, kétségbeesés vált úrrá az országon, sokan voltak — és nem is a legrosszabbak —, akik kétségbeestek a nemzet jövője miatt. A nemzetgyűlés határozata ilyen viszonyok között bízta nagybányai Horthy Miklósra az ország kormányrúdját. Ha volt valaha megtisztelő megbízás, amelyben több volt a nyomasztó nehéz kötelesség, mint az öröm, akkor ez a kormányzói megbízás ilyen volt Gyengébb lélek bizonyára elfutott volna előle. Horthy Miklós azonban vállalta a megbízást és vállalta a megbízásba foglalt történelmi hivatás minden terhét. Kemény katona volt, aki nem riadt vissza a veszélyektől. Igazi férfi volt, akinek a lelkét nem marta ki a csüggedés. Erős lélek volt, aki hinni és bízni tudott abban az időben, amikor a legkitűnőbb hazafiak is csüggedt bátortalansággal hajtották le a fejüket. Letette az esküt a nemzetgyűlés színe előtt. És ezzel leverte az első szilárd beton pillért az ingoványba. Ez a pillérverés volt a kezdete minden alkotó munkának, ami azóta történt. A mai nemzedéknek nem kell sokáig magyarázni Horthy Miklós munkájának az értékét. Hiszen ez a nemzedék szemtanúja, haszonélvezője volt ennek az országépítő munkának. A munka eredménye: új Magyarország épült az uj tatárjárás nyomában. Horthy Miklós vezetése alatt a nemzet erejét megfeszítve dolgozik azon, hogy helyrehozza az uj Mohács, az ország új felosztásának következményeit. Horthy Miklós országlásának tizenkilencedik esztendeje volt a leggazdagabb eseményekben, aggasztó feszültségekben és eredményekben. A soproni népszavazás, az elszakításra ítélt Nyugat-Magyarország egy részecskéjének megmentése ütötte az első kicsiny, de sokat ígérő rést a trianoni szerződés barbár igazságtalanságán. Most, a tizenkilencedik évben pedig már nemcsak egy kicsiny rést, hanem tátongó szakadékot sikerült hasítani a trianoni rendelkezéseken. Visszatért Magyarországhoz az elszakított északi rész igen tekintélyes darabja. Egymillió magyarral, bőven termő, gyönyörű értékes földsávval gyarapodott az ország gazdagsága. Uj hit szállta meg a magyar lelkeket, annak a bizonysága, hogy az igazság immár elindult s ezt az igazságot nem tartóztathatja többé föl külső erőszak. El fog jönni a nap, amikor a magyar nemzet nemcsak résztörlesztést kap jogos követeléseinek kielégítésére, hanem hozzájut mindahhoz, amit nem tagadhatnak meg tőle a tisztességes és igazságos gondolkozású emberek. Horthy Miklósnak, a szegedi vezérnek, a megválasztott kormányzónak az állam élén töltött tizenkilencedik éve hozta meg a magyar lelkek másik hővágyának teljesedését, a magyar nemzeti hadsereg fölszabadulását a trianoni korlátozások alól. Ami a forradalmak évében Szegeden még csak Horthy Miklós rögtönzése volt, a semmiből megalkotott magyar nemzeti hadsereg szemünk láttára teljesedik ki minden modern eszközzel fölszerelt igazi hadsereggé, Európa egyik legjobb és legértékesebb haderejévé. Ez a hadsereg biztosítéka annak, hogy azt, ami már a miénk, sikeresen meg tudjuk védeni akárki ellen. És megerősödése annak a reménynek, hogy a jövőben is teljesedni fognak a nemzet reményei. A fénypontok mellett térjünk rá azokra a jelenségekre is, amelyek a nemzet örömére az utóbbi időben némi árnyékot vetettek? A nemzetközi helyzet állandó bizonytalanságára, amely egyik válsághullámot a másik után bocsátja rá Európára? Azokra a belső izgalmakra és mesterségesen szított nyugtalanságokra, amelyek — ha halvány másolatban is — igen gyakran emlékeztetik az embert Horthy Miklós kormányzásának első esztendeire? Nyugodtan kitérhetünk erre is, mert tudjuk, hogy ezek csak eltűnő árnyékok. Addig, amíg Horthy Miklós van a parancsnoki hídon, kemény kéz fogja a kormányt, nem kell félnünk a zátonyoktól. Horthy Miklós nyugodt bölcsesége, lehiggadt államvezető képessége eddig is megmentett bennünket attól, hogy a nemzetközi politikában hazárdőr kockázatokat vállaljunk vagy a nemzet veszedelmét jelentő helyzetbe sodródjunk. Ha ez sikerült neki eddig, még inkább sikerülni fog ezután, amikor óvatos és körültekintő államfői politikáját az erejében egyre gyarapodó nemzeti hadsereg támogatja. Ugyanezt lehet elmondani a belpolitikai nyugtalanságokról. A magyar államfő egy igen kényes és fenyegetőnek látszó helyzetben csak az imént, pár héttel ezelőtt bizonyította be, hogy a belső harcok közt is megtalálja azt az utat, amely a nemzetet a káros szenvedélyek lecsillapításához vezeti. ő, aki bölcs és mérsékelt a nemzetközi politikában, bölcs és mérsékelt tud lenni a belpolitikában is. Változatlanul marad az, ami eddig volt, a legfontosabb és legértékesebb rögzített pontja a nemzeti életnek, a törvénytiszteletnek, a szilárd rendnek, az alkotmánynak, az állami létnek. Ezért a nemzet hálásan és elismeréssel ünnepli a szerdai évfordulót. Azana spanyol köztársasági elnök lemondott A középspanyolországi haderők vezénylő tábornoka közölte vele elutazása előtt, hogy a háború a köztársaság számára végleg elveszett Lehetséges, hogy a polgárháború még ezen a héten véget ér Páris, febr. 28. (Inf.) A spanyol polgárháború drámája elérkezett az utolsó felvonáshoz. Azana köztársasági elnök beadta lemondását s lemondóleveléből kiderül, hogy a spanyol köztársasági hadsereg felelős vezetői most már maguk is elveszettnek tekintik a háborút. Minden jel arra mutat, hogy a középspanyolországi tartományok napokon belül megadják magukat és a spanyol polgárháború még ezen a héten véget ér. Azana elnök hétfőn délelőtt írta alá a lemondó levelet, közvetlenül azután, hogy sógora kíséretében, Párisból jövet, megérkezett a savoiai Alpokban fekvő Collonges-sous-Saleve városkába. A lemondólevél, amelyet Azana a spanyol Cortez hivatalban levő elnökéhez, Martinez Barriohoz intézett, Collonges-sous-Saleveből van keltezve 1939 február 27-étől. A történelmi okmány szövege a következő: — Amióta a középspanyolországi haderők vezénylő tábornoka és a hadműveletek felelős vezetője a miniszterelnök jelenlétében közölte velem, hogy a háború a köztársaság számára visszavonhatatlanul elveszett, és mielőtt még a kormány a vereség következményeként azt javasolta nekem, hogy utazzam el Spanyolországból s ezt az elutazásomat meg is szervezte, kötelességemnek tartottam, hogy a miniszterelnök személyén keresztül azt ajánljam és javasoljam a kormánynak, hogy kössön azonnal békét emberies feltételek mellett, mert csak így tudja megkímélni a rendszer védelmezőit és az egész országot újabb és céltalan áldozatoktól. — Korlátolt hatalmi eszközeim keretében én magam is ebben az irányban dolgoztam, de nem értem el semmi határozott eredményt. A burgosi kormánynak a külföldi hatalmak és különösen Franciaország és Anglia részéről törvényes kormányként történt elismerése megfosztott engem a szükséges nemzetközi jogi képviselettől, amelynek segítségével tisztségem hivatalos gyakorlása keretében tudomására hozhattam volna a külföldi kormányoknak mindazt, amit nemcsak lelkiismeretem parancsol nekem, mint spanyol embernek, hanem azt is, ami népünk óriási többségének leghőbb kiívánsága. — Minthogy az állam politikai gépezete — parlament, pártképviselet, stb. — megszűnt, sem Spanyolországban, sem Spanyolországon kívül nem állnak rendelkezésemre a szükséges tanácsadó és határozathozó szervek ahhoz, hogy tovább gyakorolhassam államfői tisztségemet és olyan kormányzati ténykedéseket kezdeményezhessek, amilyeneket az adott körülmények feltétlenül megkövetelnek. Ilyen körülmények között lehetetlenné vált számomra, hogy megtartsam tisztségemet akárcsak névleg is, noha erről a tisztségemről még Spanyolországból történt elutazásom napján sem mondottam le, abban a reményben, hogy a közbenső időt ki lehet majd használni a béke érdekében. Átnyújtom tehát Nagyméltóságodnak, mint a cortez elnökének a köztársaság elnöki tisztségéről való lemondásomat, hogy Nagyméltóságod levonhassa a szükséges következtetéseket ebből a lemondásból. Kelt Collonges-sous-Saleve, 1939 február 27-én. Aláírva: Manuel Azana. Azana elnök lemondása után a spanyol köztársasági alkotmány értelmében most a cortez elnökének, vagyis Martinez Barriónak kellene átvennie a lemondott elnök örökét. Martinez Barrio szándékairól kedden délután még semmit sem tudtak Párisban. Jólértesült politikai körökben azonban azt hiszik, hogy Martinez Barrio nem vállalja az elnöki tisztséget, illetve ő is beadja lemondását.