Pesti Hírlap, 1939. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

2 Franciaország és Spanyolország barátsági és jószomszédi egyezményt kötöttek Páris, febr. 28. Az Excelsior szerint a Bérard és Jordana által Burgosban aláírt megegyezés szöveget nem teszik közzé A lap szerint barátsági és jószom­­­­szédi egyezményről van szó, amely Franciaország és­­ Spanyolország viszonyát a kölcsönös bizalom és békés együttműködés alapjára helyezi. A postai, vasúti és távíró forgalmat haladéktalanul megindítják, hogy a katonai és polgári menekültek visszatérhessenek Spa­nyolországba. A menekülteket spanyol részről a leg­nagyobb jóindulattal fogják fogadni, kivéve azokat, akik bűncselekményeket követtek el. A francia kor-­­­mány minden tőle telhetőt megtesz, hogy Franco visz­­szakapja azt az aranykészletet, műkincseket, had .­­­ászhajókat és hadihajókat, amelyeket Franciaországba hoztak volt. Végül — írja a lap —, a burgosi kormány megismétli Spanyolország teljes függetlenségére és­­ területi sértetlenségére, továbbá az önkéntesek vissza­vonására vonatkozó kijelentéseit. • 1 PESTI HÍRLAP 1939 március 1, szerda A párisi spanyol nagykövetség palotáját átvették a nemzetiek Páris, febr. 28. (Inf.) A párisi spanyol nagykövet­ség épületére kedden este felszökött az arany-vörös nemzeti lobogó. A köztársasági követség tagjai a déli órákban elbúcsúztak a spanyol köztársaság utolsó pá­risi nagykövetétől, Martinez y Pascuától és elhagyták az Avenue Georges V.-n fekvő palotát. A köztársa­sági nagykövetség utolsó látogatója Szurics párisi szovjet nagykövet volt, aki szintén azért jött, hogy búcsút vegyen Pascua y Martineztől. A nagykövetség palotájának átvételét nagy tömeg nézte végig. Este hét óra volt, amikor Franco tábor­nok eddigi párisi megbízottja, Quinonez da Leon volt párisi nagykövet megjelent az Avenue Georges V.-en fekvő palota előtt és a párisi külügyminisztérium több tisztviselője kíséretében belépett az épületbe. Este 8 óra 15 perckor az első emeleti erkélyen kitűzték a spanyol nemzeti lobogót. A palota előtt felsorakozott a párisi spanyol nemzeti kolónia több mint száz tagja is és felemelt jobbkarral üdvözölte a nemzeti zászló kitűzését. „Franco! Franco! Arriva Espana!“ — kiál­tozta a tömeg. Rendzavarásra nem került sor. Az angol alsóház megkezdte a munkáspárt bizalmatlansági indítványának tárgyalását Chamberlain erőteljes érvekkel utasította vissza az ellenzék vádjait London, febr. 28. (Magyar Távirati Iroda.) Az alsóházban Attlee őrnagy a spanyol nemzeti kormány elismerésével kapcsolatban beterjesztette a munkás­párt bizalmatlansági indítványát. Az indítvány indo­koló beszéde során hevesen támadta a miniszterelnö­köt s őt diktátornak nevezte. Emlékeztette Chamber­lain miniszterelnököt, hogy nem volna szabad kitérnie a parlamenttel szemben fennálló felelősség elől. Hi­báztatja, hogy a miniszterelnök nem kért az elismerés előtt biztosítékokat, hogy az új spanyol kormány iz­­­galmas lesz ellenfeleivel szemben, megfizeti az elsül­lyesztett angol hajókkal kapcsolatos kárigényeket és eltávolítja Spanyolországból az összes idegen csapa­tokat. Kérdezte azután, kapott-e Chamberlain biztosíté­kokat, hogy Franco elismerése után nem csatlakozik a berlin-római tengelyhez. Ez végtelenül fontos volna az angol érdekekre nézve. Minő ígéreteket kapott a miniszterelnök Gibraltár és a Baleári-szigetek tekin­tetében. „Az elismerés megtagadása lett volna a nemzetközi jog sérelme“ Chamberlain miniszterelnök, akit a kormány­támogató pártok lelkes éljenzéssel üdvözöltek, erőtel­jes érvekkel utasította vissza valam­ennyi vádat. ■­ Az elismerés jogszerűsége tekintetében hivatkozott a mi­niszterelnök a nemzetközi jogi tekintélyek vélemé­nyeire Megállapította, hogy az elismerés jogszerű­sége azon a két kérdésen fordul meg, hogy i. észszerűen föltehető-e, hogy Franco kormány­zata Barcelona eleste és Kat­alónia elfoglalása után megszerezte az állandóságot és a fölényt. 2. vájjon a köztársasági kormány az ország tör­vényes kormányának tekinthető-e meg. — A válasz — folytatta Chamberlain — egyik kérdésre sem lehet kétséges. Vájjon rendelkezik-e még a köztársasági kormány egyáltalában lőszer- és élelmiszer-ellátással? Voltaképen már azt sem lehet tudni, hogy mi maradt meg a köztársasági kormányból és hol találhatók ennek maradékai. Az elnök lemon­dott. Több minisztere már Franciaországban van. Negrint katonai tanácsadói az ellenségeskedés meg­szüntetésére unszolják. Éppen a nemzeti kormány el­ismerésének megtagadása lett volna a nemzetközi jog megsértése. (A kormánypárt itt élénk éljenzésbe tört ki.) Ami a lépés gyakorlati célszerűségét illeti, vajjon mit nyertünk volna az elismerés megtagadásával, amely ellenkezett volna az emberiesség minden pa­rancsával. Madridban a viszonyok tarthatatlanok, az elismerés megtagadásával nem segítettünk volna sem a köztársasági kormányon, sem Madrid népén, csak rontottuk volna viszonyunkat az új kormányhoz és megsemmisítettük volna remélhető spanyolországi be­folyásunkat. — Ami az angol harcászati érdekeket illeti, vájjon célszerű volna-e Francót Anglia ellenségévé tenni és azt az érzést kelteni benne, hogy megaláztuk és igaz­ságtalanok voltunk vele szemben. Nem sokkal jobb-e megadni mindent, ami neki jog szerint jár és helyre­állítani a barátságos viszonyt abban a reményben, hogy biztosíthatjuk azt, hogy az ezután történendők nem fogják az angol érdekeket veszélyeztetni? Szá­moljon az ellenzék a való tényekkel. Eddig tizenkilenc ország ismerte el Francót . Az Attlee által követelt feltételeket csak há­ború útján lehetne kierőszakolni. Franco ismételt biz­tosítékokat adott nekünk az ellenzék által említett valamennyi pont tekinteteiben, de minthogy az ellen­zék különösen szívén viseli a közkegyelem kérdését,­­ felolvasom a Franco-kormánytól február 22-én ka­pott levelet. Ez a levél megállapítja, hogy a nemzeti Spanyolország megnyerte a háborút. A legyőzöttek dolga a feltétlen megadás, de Franco haderőinek és kormányának kipróbált hazafisága, nagylelkűsége, méltányossága és igazság­szer­etete szilárd biztosítékot nyújt minden spanyolnak, aki nem gonosztevő. — Eddig 19 ország ismerte el Francót. Ha nem­­ csatlakozunk hozzájuk, nemsokára magunk marad- t tunk volna. Az elismerés formaszerű ténye összhangba­­ hozta a valósággal a viszonyt Anglia és a Franco- i kormány között. Most az ellenségeskedés beszünteté­sére van szükség. Az angol kormány készséggel meg­tenne minden tőle telhetőt a fegyverszünet érdeké­ben. Reméljük, hogy ez néhány nap múlva létrejön. Ha egyszer véget értek a harcok, valamennyi spanyol kétségkívül összefog, hogy meggyógyítsa a polgár­háború sebeit és dicső múltjukhoz méltó gazdag és boldog országot építsenek fel újból. Gróf Ciano olasz kü­lügyminiszter varsói tárgyalásainak háttere Nagy fontosságot tulajdonítanak mindenütt a lengyel-olasz tanácskozások­nak­­ Részletesen megvitatták a Dunamedence problémáit is — Kárpátalja ügyében változatlan a lengyel álláspont — A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése - Bialowiezsa, febr. 28. Gróf Ciano olasz külügy­miniszter háromnapos varsói programjának végezté­vel legszűkebb kíséretével, Beck lengyel külügymi­­niszter társaságában Bialowiezsába érkezett és ma itt vadászott. A diplomáciai tárgyalások menete ezzel el­vonult a varsói éber politikai és diplomáciai megfi­gyelők elől és további színhelye ismét Sándor cár egykori híres vadászkastélya lett. A faburkolattal dí­szített társalgók meghitt nyugalmában a lengyel kül­politikának már nem egy kérdését vitatták meg és most újból itt kínálkozik mód két államférfi számára a gondolatok és nézetek közvetlen és zavartalan ki­cserélésére. Vajjon miről folynak a tárgyalások? Ez foglal­koztatja a kastély személyzetét éppen úgy, mint az itt időző újságírók csoportját, valamint a varsói köz­véleményt, de Európa távolabbi fővárosait is, ahol a közvélemény már riadtan rezzen össze az újabb és újabb diplomáciai megbeszélések hírére. Néha már újságírói kozmetikával sem lehet az európai helyze­tet szépíteni. A levegő tele van feszültséggel, az erő­(Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.A viszonyok megoszlása döntő lehet a holnap eseményei szempontjából. A háború vagy béke kérdése a népek és diplomáciák újabb égető problémája lett. Lengyelország kulcshelyzete Gróf Ciano látogatása — ebben a vélemények megegyeznek — elsősorban az erőtényezők jövendő alakulásának tisztázását szolgálja. Lengyelország, be­ékelt helyzeténél fogva, súlyos, de egyúttal rendkívül előnyös helyzetben is van. Állásfoglalása döntő lehet bármily konfliktusban, mint ahogy döntő volt akkor­­is, amidőn Cseh-Szlovákia átalakítására indult meg az emlékezetes akció. Mint Ribbentrop, úgy Ciano lá­togatása is elsősorban informatív jellegű és elsősor­ban annak a ténynek megállapítására törekszik, vaj­jon milyen állásfoglalást tanúsítana Lengyelország esetleges európai összeütközés esetén. Ebben a vonat­kozásban elsősorban Lengyelországnak a tengelyhez való viszonya volt a megbeszélések tárgya, továbbá kétségtelenül a lengyel nyersanyag és gyarmati köve­telések kérdése. Lengyelország gyarmati és nyersanyag követelései számos alkalommal foglalkoztatták az európai közvé­leményt, de a nyugati hatalmak sohasem tanúsítottak megértést Lengyelország igényei iránt. Főleg ez volt az oka annak, hogy Lengyelország rokonszenvvel kí­sérte az abesszíniai hadjáratot és az elsők között ve­tette el a megtorló intézkedéseket, amelyeket Olasz­ország ellen a Népszövetség tagállamai mondtak ki. Később, amikor a gyarmati kérdések összekovácsolták a róma-berlini tengelyt, a gyarmati és nyersanyag­­ellátás kérdésében mindinkább érezhető volt az együttműködés Lengyelország és a tengelyhatalmak között Lengyelország viszonya a tengellyel Ju­bbentrop legutóbbi varsói látogatása során is főleg gyarmati kérdések kerültek szóba és főleg a berlini római tengely gyarmati követeléseinek és Len­gyelország kulcshelyzetének volt tulajdonítható, hogy a két állam között a megnemtámadási szerződés szel­lemében újra helyreállt a diplomáciai jóviszony. A sakktáblán a német és lengyel viszonyban a bábuk ismét helyesen állnak, bár felelőtlen elemek kölcsönös tüntetései gyakran harsognak bele a diplomáciai jó viszony csendjébe és a súrlódások Varsóban ma is újabb tüntetésekre vezettek. A danzigi események óta, amikor az egyik kávéházra táblát tettek ki „Len­gyeleknek és kutyáknak belépni tilos“ szöveggel, a tüntetések nap-nap után megismétlődnek, de ezek csupán felelőtlen elemek ténykedéseinek minősíthetők és a két állam diplomáciájának óvatossága folytán nem vezettek súlyosabb összezördülésre. A danzigi szenátus elnökének, valamint a danzigi lengyel főmeg­­bízottnak kölcsönös tiltakozása után a diplomáciai helyzet rendezettnek mondható. Olaszország és a francia-lengyel katonai szerződés Varsó és Róma viszonya évszázados barátságon alapul és mentes minden zavaró körülménytől. A len­gyel—olasz közeledést a lengyel külpolitika kétoldalú közeledésnek tekinti, amely semmi ellentétben sincs a lengyel—francia katonai szerződéssel. Nincs ellentét­ben még akkor sem, ha pillanatnyilag súrlódás áll fenn Olaszország és Franciaország között. Lengyel­­ország hasonló kétoldalú megállapodással rendezte viszonyát Németországgal, hasonló megállapodást kö­tött nemrégiben Páris Berlinnel, pedig az olasz— francia súrlódás legalább is erősebben érintheti a ten­gely másik hatalmát, Berlint, mint a tengelytől távo­labb álló Varsót. Lengyelország tehát ebben a két­oldalú közeledésben a francia—lengyel katonai szer­ződés miatt semmiféle kizáró okot nem talál. Nem talál annál kevésbé, mert Olaszországot és Lengyel­­országot számos olyan érdekközösség fűzi össze, amely az európai biztonságnak és békének még igen fontos alkotóeleme lehet. Ezek pedig elsősorban a Duname­dence sorsa és a középeurópai biztonság kérdése. Lengyelország külpolitikájának legfőbb sajátos­sága a biztonság és ebből a szempontból keresi az együttműködést a Dunamedence államaival. Romániá­hoz szövetségi viszony, Magyarországhoz történelmi hagyományos barátság fűzi, emellett a legjobb politi­kai kapcsolatot tartja fenn Jugoszláviával és a balkáni blokk tagállamaival. A lengyel külpolitika e biztonság legfőbb alkotó elemének mindig is Rómát tartotta és mint a lengyel biztonsági politika egyik legfőbb föld­rajzi támaszát kezelte. Földrajzi érdekközösség Ezekre a földrajzi igazságokra és közösségekre célzott pohárköszöntőjében Beck és ezt a földrajzi ér­dekközösséget emelte ki a Gazeta Polska is „Az érde­kek harmóniája“ című cikkében. Nagy hiba volna azonban arra következtetni, hogy a földrajzi politika más idegen állam ellen irányul. Ezt kizárja Lengyel­­ország semlegességi álláspontja. A lengyel geopolitika nem szolgál egyebet, mint az egyensúly és béke biz­tosítását. Ezekből a szempontokból természetesen megvita­tásra került Magyarországnak elsősorban Varsóval és Belgráddal, valamint Bukaresttel való viszonya és szó volt a dunai államok gazdasági újjáépítéséről is. A lengyel külpolitika természetesen nem csinál titkot abból, hogy a Dunavölgynek számos fájó sebe van és Csehszlovákia átalakulása után nem minden kérdés nyert végleges megoldást. A Wieczor Warsawski nyíl­tan rá is mutat arra, hogy az egyik ilyen ügy a Kár­pátalja kérdése. Hogy a bialowiezai tárgyalások minő eredménnyel jártak, azt e pillanatban nehéz volna megmondani, de nem szabad elfelejteni, hogy Lengyel­­ország álláspontja ebben a kérdésben változatlan. A Dunamedence elsőrangú fontosságú ügyei mel­lett a tárgyalások mégis a gyarmati kérdéseket ural­ják. Azt sem tudja senki, hogy ezek a megbeszélések milyen eredménnyel jártak. Gróf Ciano látogatásá­val még nem fejeződött be Varsó diplomáciai tevé­kenysége. Beck külügyminiszter március első felében Londonba utazik és Koc, a lengyel kormány megbí­zottja már a brit fővárosban időzik, hogy a külügy­miniszter utazását előkészítse. A helyzet végleges ki­alakulása tehát csak Bsck londoni utazása után vár­ható. Az bizonyos, hogy a le­ngyel külpolitika nem fogja feláldozni az Olaszországgal való barátságot, a Dunamedence sorsát illetőleg pedig Londonban igen sok tekintetben nyitott ajtókra talál. Földes Béla: Fegyveres támadás a varsói német népegyesület elnöksége ellen Varsó, febr. 28. (Német Távirati Iroda.) Hétfőn éjjel Varsóban megtámadták a „lengyelországi néme­tek tanács“-ának irodahelyiségét, amelyben a német nép­egyesület varsói csoportjának elnöksége ülésezett. A tíz benyomuló — nyilván lengyel diákokról volt­­ szó — rendőrtisztviselőnek mondta magát és a jelen­­­­levőkre szegzett lőfegyverekkel kikényszerítették­ az­­ iratszekrények átkutatását. Közben berendezési tár­gyakat tettek tönkre és botokkal megütöttek több német egyesületi tagot. Néhány perc múlva eltűntek és magukkal vittek különböző iratcsomókat.

Next