Pesti Hírlap, 1939. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

2 nának, hogy az elérendő cél a jelenlegi állapotok rögzítése volna. Ez visszatérést jelentene a végze­tesnek bizonyult háború utáni statusquo-politiká­­hoz, amely végül is a válságok sorozatának ki­robbanásához vezetett. Nem szabad a létező hely­zetek változatlan fenntartására törekedni. Ellen­kezőleg, biztosítani kell azt, hogy az állapotokon az erőviszonyok és a fejlődés alakulása szerint békés úton lehessen változtatni. Ebben a vonatko­zásban beszédes példa Magyarország esete, amely­­lyel Trianonban szörnyű igazságtalanság történt. Az angol államférfiak ismételten hangoztatták, hogy csak az igazságos béke lehet tartós. Most Daladier francia miniszterelnök is úgy nyilatko­zott, hogy a franciák is az igazságnak és szabad­ságnak barátai. Ha ez nem pusztán szép szó, akkor a béke fenntartását veszélyeztető igazságtalansá­gokat mielőbb jóvá kell tenni. Ennek pedig nem az a módja — amit román részről éppen tegnap jelentettek ki —, hogy semmit nem hajlandók visszaadni abból a hatalmas területből, amelyet a történelem, földrajz és a néprajzi viszonyok elle­nére Magyarországtól a nyugati nagyhatalmak se­gítségével elszakítottak. PESTI hírlap 1939 április 1. szombat Chamberlain felolvassa az angol nyilatkozatot az alsóházban London, márc. 31. (Magyar Távirati Iroda.) Az alsóházban pénteken Chamberlain miniszterelnök, akitől Greenwood, a munkáspárti ellenzék he­lyettes vezére, már a délelőtt folyamán felvilágo­sítást kért az európai helyzetről, délutánra ígérte a tájékoztatást. Chamberlain miniszterelnök a kö­vetkező nyilatkozatot olvasta fel: „A kormány nem kapta meg az állítólag Lengyelország ellen tervezett támadásról szóló híresztelések hivatalos megerősítését, ennél­fogva nem tehető fel, hogy a kormány ezeket a híreszteléseket igazak­nak fogadja el. Az angol kormány általános po­litikája a következő: állandóan pártol­tuk az ellentétek elintézését az érdekelt felek közötti szabad tárgyalás út­ján. Csakis ezt tekintjük a természetes és he­lyes eljárásnak ellentétek felmerülése esetén. Meggyőződésünk szerint nincs oly kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani és nem látjuk indo­koltnak, hogy erőszakkal, vagy erő­szakos fenyegetésekkel helyette­sítsék a tárgyalások módszerét. Amint a Ház bizonyára tudja, bizonyos ta­nácskozások folynak más kormányokkal. Hogy addig is, amíg ezek a tanácskozások véget nem érnek, teljes szabatossággal szögezzük le az angol kormány álláspontját, ezennel bejelen­tem a Háznak, hogy ezen időszak alatt (tudni­illik a tanácskozások folyamata alatt) olyan cselekmény esetén, amely világo­san fenyegetné a lengyel függet­lenséget és amellyel szemben a len­gyel kormány létérdekének tekin­tené a nemzeti haderejével való ellenállást, az angol kormány köte­lezettnek érezné magát, hogy hala­déktalanul megadjon a lengyel kormánynak minden hatalmában álló segélyt. Az angol kormány ilyen irányú biztosítékot nyújtott a lengyel kormánynak. Hozzátehetem, hogy a francia kormány felhatalmazott annak világos kijelentésére, hogy Franciaország álláspontja ebben az ügyben ugyan­az, mint az angol kormányé.“ Nemzetközi értekezlet a béke védelmére Greenwood. A Ház bizonyára felismeri a mi­niszterelnök nyilatkozatából előálló lehetőségeket. Meglehet, hogy következményei éppoly sorsdön­tően fontosak lesznek, mint ama nyilatkozatáé, amely egy negyedszázaddal előbb hangzott el eb­ben a házban. Kérdem a miniszterelnök urat, vár­jon az imént felolvasott nyilatkozata első lépés­nek tekintendő-e a támadás elriasztását vagy visz­­szatartását célzó politika fejlesztése felé és ha igen, haladéktalanul tevékeny és erélyes lépéseket tesz-e a kormány, hogy más hatalmakat is az eh­hez való csatlakozásra bírja, beleértve a Szovjet Köztársaságot, a többi nagy- és kishatalmakkal együtt. Arra törekszik-e a miniszterelnök, hogy az együttműködés lehető legnagyobb mértékét biztosítsa a béke védelmére és megfontolja-e most annak kívánatosságát, hogy haladéktalanul érte­kezletre hívja mindazokat a hatalmakat, amelyek valószínűleg a béke oldalán sorakoznak a támadó ellen. Tanácskozás Beck lengyel külügyminiszterrel Chamberlain: Nyilatkozatom csak a megneve­zett ideiglenes időszakra vonatkozik. Az angol kor­mány tanácskozásban áll különböző egyéb hatal­makkal, beleértve természetesen a szovjet­ kor­mányt is. Lord Halifax külügyminiszter ma dél­előtt fogadta a szovjet nagykövetet, akivel na­gyon kimerítő megbeszélést folytatott. Az iránt nincs kétségem, hogy a szovjet­ kormány teljes mértékben megérti és nagyrabecsüli azokat az el­veket, amelyeknek alapján cselekszünk. Amint a ház tudja, a jövő héten Beck ezredes, lengyel kül­ügyminiszter látogatását várjuk, (Lelkes éljenzés a­ ház minden oldalán), akivel tanácskozni fogunk különböző egyéb rendszabályokról, amelyeket azért foganatosítunk, hogy az együttműködés le­hető legnagyobb mértékét halmozzuk fel, ama erőfeszítések, érdekében, amelyek célja egyszers­mind véget vetni az esetleges támadásnak, ami a tárgyalás észszerűbb és rendezettebb módszerével váltandó fel. Greenwood: Ami az értekezletet illeti, szívesen látná-e a miniszterelnök az összes hatalmak együtt­működésének legnagyobb mértékét, beleértve Szovjetoroszországot is? Chamberlain: Igen. Örömmel üdvözölnénk az együttműködés legnagyobb mértékét. Az értekez­let kérdése nézetünk szerint csak a gyakorlati cél­szerűség kérdése. Nincsenek elméleti nézeteink és ha az értekezlet bizonyulna a legcélszerűbb esz­köznek, haladéktalanul ahhoz folyamodunk. El­lenkező esetben más eszközöket választunk. További pótkérdésekre kijelentette Chamber­lain miniszterelnök, hogy a domíniumokat teljes mértékben tájékoztatták. Morgan: Megnyugtathatja-e a miniszterelnök a házat, hogy nincsenek úgynevezett világnézeti aka­dályok köztünk és Oroszország között? Chamberlain: Igen. Habozás nélkül megadha­tom ezt a biztosítékot „A jelen körülmények között a vita többet árthat, mint használhat“ Cranborne, aki Eden volt külügyminiszter ál­lamtitkára volt. A miniszterelnök nagyfontosságú nyilatkozatot mondott, amelyet a ház összes párt­jai megelégedéssel fogadtak. Javaslom, hogy ha­lassza el a ház e nyilatkozat vitáját hétfőre, mi­után nagyon kétes, hogy addig újabb események merülnének fel. A jelen kényes körülmények kö­zött a vita többet árthat, mint használhat. (He­lyeslés a konzervatív párton.) Greenwood: Remélem, hogy a jelen súlyos helyzetben a ház hagyományaihoz méltó módon vitatja meg ezt a kérdést hétfőn. Maxton, a független munkáspárt vezére, pár­tolja Cranborne javaslatát. Henderson: Tett-e a német kormány lépéseket a lengyel kormánynál az ellentétek békés megvi­tatása érdekében? Chamberlain: Ilyesmi felől nincs tudomásom. Beltenger munkáspárti képviselő: Pártunk tag­jai harcoltak és a jövőben ismét harcolni fognak a hazáért. (Felkiáltások: Mindnyájan.) Mindazon­által nem vagyunk benne teljesen biztosak, hogy ha itt a cselekvés órája, a miniszterelnök lenne-e a nemzet hivatott vezére. Thurtle munkáspárti képviselő. Annak idején helyeseltem a miniszterelnök müncheni eljárását. Meglehet, hogy más miniszter veszi kezeibe a haza ügyeinek irányítását ebben a súlyos órában. De ha a miniszterelnök őszintén és igazán és min­den szellemi fenntartás nélkül meg van győződve arról, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a békebarátok tömörítésének eme új politikáját kö­vesse, és ha ezt őszintén követi és nem néz töb­bet vissza a múltra, amely örök időkre meghalt, akkor azt hiszem, hogy ő a legalkalmasabb ember a nemzet vezetésére, miután az egész világon a béke emberének hírnevét élvezi. (Hosszantartó lelkes éljenzés a ház minden oldalán.) Az alsóház ülésén Balfour kapitány Here Belisha hadügyminiszter nevében bejelentette, hogy a kor­mány elhatározta, hogy 18 esztendőről 17 és fél évre szállítja le a rendes és a territoriális hadseregbe való felvétel alsó korhatárát. A ház ezzel ülését elnapolta. A kormánypárt lelkesedéssel, az ellenzék helyesléssel fogadta a kormánynyilatkozatot Chamberlain miniszterelnök az alsóház ülése után magához kérette a parlament miniszterelnöki szobá­jába Lloyd George-ot, akivel hosszasan tanácskozott a nemzetközi helyzetről. A miniszterelnök azután Chequersbe utazott, ahol a hétvégi szünetet tölti. A Press Association szerint Chamberlain nyilat­kozata azt jelenti, hogy a miniszterelnök új európai szövetséget és egy szárazföldi hatalom védelmére vállalt katonai kötelezett­séget jelentett be és világosan meg­vonta a vonalat az újabb támadásokkal szemben Észak-Európában. A nyilatkozat szövegét a külügyi hivatal előzetesen­­ közölte Kennedy-vel, az Egyesült Államok londoni 1 nagykövetével és Majszkival, Szovjet-Oroszország lon­doni nagykövetével. Délután Kordt német ügyvivő is a külügyi hivatalban járt. Irányadó helyen közölték az angol újságírókkal, hogy Chamberlain nyilatkozata semmiképpen sem zárja ki a tárgyalásokat Anglia és Németország közt. Semmit sem tudnak arról, hogy Németország Danzig­­tól függetlenül felvetette a korridor-kérdést. Amerikában meleg helyesléssel fogadták a Lengyelországnak adott biztosítékot London, márc. 31. A Reuter-iroda washingtoni távirata szerint washingtoni mértékadó körök meleg helyesléssel fogadták a Lengyelországnak adott angol­­francia biztosítékot. Tisztában vannak ugyan azzal, hogy ez némi kockázattal jár, de Roosevelt elnöknek régóta az a politikája, hogy a béke érdekében vállalni kell a kockázatot. Chamberlain nyilatkozatának hatása Párisban Paris, márc. 31. (Inf.) A péntek esti párisi lapok nagy lelkesedéssel veszik tudomásul Chamberlain mi­niszterelnök alsóházi nyilatkozatát, amelyben bejelen­tette, hogy Anglia elvállalta Lengyelország független­ségének megvédelmezését. Valamennyi lap nyomaték­kal hangsúlyozza, hogy az angol miniszterelnök ezt a nyilatkozatot nemcsak az angol, hanem a francia kor­mány nevében is tette. Az Intransigeant azt állítja, hogy a dolgok leg­újabb fejleménye francia kezdeményezésre vezethetők vissza. Az erre vonatkozó lépéseket Bonnet külügymi­niszter tette meg, amikor Lebrun elnök londoni láto­gatása alkalmából az angol fővárosban tárgyalt Vég­eredményben arról van szó — írja a Intransigeant —, hogy különmegállapodások hálózatát építsék ki és eze­ket a különmegállapodásokat a maguk összességében homogén rendszerbe foglalják. A lengyel-román szö­vetségi szerződést, amely jelenleg csak szovjetorosz tá­madás esetére vonatkozik, a francia kormány vélemé­nye szerint, új alapokra kell fektetni, hogy azután ha­tályos legyen olyan esetekben is, amikor Lengyelorszá­got vagy Romániát német támadás érné. A következő lépés az lenne, hogy Franciaország és Anglia ugyan­olyan garanciát nyújtanának Romániának is német támadás esetére, mint Lengyelországnak. Német felfogás Chamberlain beszédéről Berlin, márc. 31. (Inf.) Berlini politikai körökben érthetetlennek mondják Chamberlain nyilatkozatát amelyben angol-francia garanciát ígért Lengyelország­nak. Illetékes német felfogás szerint Chamberlain be­szédét nem lehet másnak tekinteni, mint zavarkeltésre irányuló nevetséges kísérletet. Az angol kormány­­nyilatkozat nem mond semmi újat, hiszen az egész világ tudja, hogy Anglia és Franciaország a már évek óta fennálló szövetségi rendszer alapján bármikor kö­telesek segítséget nyújtani a lengyeleknek, ha Lengyel­­országot fegyveres támadás érné. Az angol kormány­nyilatkozat nevetséges módon bizalmatlanságot próbál kelteni a népek körében Németország iránt — mond­ják Berlinben. — Chamberlain maga is kijelentette, hogy a legcsekélyebb gyanú sem merült fel arra nézve, hogy Németország részéről fegyveres támadás fenye­getné Lengyelországot. Ha az angol miniszterelnök ennek ellenére szükségesnek találta leszögezni, hogy Anglia és Franciaország megvédelmezik Lengyelorszá­got minden esetleges német támadással szemben, úgy ezzel azt a politikát vette át, amelyet eddig csak a németellenes sajtó hirdetett a maga gyűlölködő hangján. A német sajtó az álhírek ellen Berlin, márc. 31. (Német Távirati Iroda.) A német sajtó részletesen foglalkozik az angol sajtó újabb né­­metellenes hadjáratával és kiemeli azokat az álhíre­­ket, amelyek szerint Németország ultimátumot inté­zett Lengyelországhoz és csapatokat von össze a né­met-lengyel határon. A Hamburger Fremdenblatt berlini le­velezője hangsúlyozza, hogy hamis híreken alapul az a tétel, amely szerint Angliának ki kell jelentenie, hogy segítségére siet Romániának és­ Lengyelország­nak, ha Németország megtámadná azokat. Fel kell vetni a kérdést, vájjon — ha nem is a brit kor­mány — a Downing Street tisztviselői, akik valójá­ban irányítják az angol külpolitikát, újabb május 21-ét szándékoznak-e felidézni. A legutóbbi esztendők tapasztalatai megmutatták az egész világ­nak, hogy a Harmadik Birodalom nem riad vissza semmiféle felelősségtől. Angliá­nak, úgy látszik, az a szándéka, hogy tényleges fe­szültséget idézzen elő Németország és Lengyelország között. Madrid marad Spanyolország fővárosa Madrid, márc. 31. A város élete kezd a rendes kerékvágásba jutni. A nemzeti csapatok bevonulása óta megszűntek a lövöldözések, az összes közüzemek működnek. Csütörtök óta szabadon árusítják a zöld­séget és gyümölcsöt, pénteken megnyíltak a kávéhá­zak, halkereskedések, szombaton pedig a mészárszé­kek is megkezdik üzemüket. Állandóan érkeznek élel­miszerekkel megrakott tehergépkocsik. Minden találgatás megelőzése végett Madrid pol­gármestere a Havas-iroda munkatársának adott nyi­latkozatában kijelentette, hogy Franco tábornok vég­legesen úgy határozott, hogy Madrid marad Spanyol­­ország fővárosa.

Next