Pesti Hírlap, 1939. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

BUDAPEST, 1939___________________ LXI. ÉVFOLYAM, 99. (19.82.) SZÁM__________^ KEPP­ MÁJUS * EMfizetés!K­ Képes Va­­iSi­­MM m mm IBI iM mm M 4 f Szerkesztőség: Vilmos sárnappal és 3 Képes Hftg Wfai ggfSjP awfS BMI Rftffl JttCT SS B császár-ut 78. Telefon Pesti, ¥‘r­appal esyatt HU §f®| HST I||r** g® B«»ragPf A| SU JMsEL. ‘ gy!SU 112-295. Főkiadók: Vll­egy hóra 4.— pengő. £§!ISWbKkS MKSB fjffla. KftS SBg |®| Si­ljgS 9B|j mBjBm' " jBS Wm mos császár-ut 78. Tel. negyedévre 10 pengő HW ggf SE IggBHBI gfg pffc.lgKT 999 E? fgá IjiLjB 112-295. Erzsébet-körut 80 fillér. Egyes pel- BaKjSfty 5§Ef"* Tgjk fn §Eb HTh nli WXIQW uSbLSB ffitW 1. Tel. 135-296. A fla­dányszám ára 6 fillér. SjBjjL HS ___ HS MSB MB8 kok jegyzékét vasár-AetäsÄ SS Hn HP ■ |iP^p ■ ■ lm Mm I m se&a ______ Májusi eső A szeszélyeshírű április ebben az évben meghazudtolta hírét: konokan száraz, hideg és meleg légáramlatokkal váltakozó tavaszi hete­ket éltünk át, s a gazdák szeme az idő múlásá­val mind komorabban szemlélte a tavaszi eső után áhítozó termést. Április utolsó napján, va­sárnap délben, kövér és langyos cseppekkel el­eredt végre az ég, s a magyar városokban és a vidéken a megkönnyebbülés sóhajával szem­lélték az emberek az áldást hozó tavaszi ziva­tart. A pesti embernek az a híre, hogy városi életformáiba bezártan, kevéssé fogékony a ma­gyar élet nagy vidéki problémái, a magyar me­zőgazdaság gondjai és feladatai iránt. Ezt a gyanúsítást ok nélkül szurkolják, többnyire olyanok, akik nem ismerik ezt a várost. Buda­pest népe, ezen a felhős­ tikkadt vasárnapon, úgy ünnepelte a májusi esőt, mint akármelyik hatökrös gazda a magyar vidéken. A villamo­sok megteltek kirándulókkal, s a budai hegyek zöld lombját és üde virágait városi otthonába cipelő pesti nép mindenfelé hangos szóval mél­tatta ezt a nagy, családi eseményt, a szagos és langyos áldást, mely eláradt a magyar föld fe­lett. Május van, esik az eső, a magyar élet kin­cseskamrájában érik a termés, s bizakodó ön­tudat sugárzott a városi arcokon is. Ilyenkor látni, mennyire nem tud szakítani a pesti em­ber vidéki hagyományaival: valahogy mind vi­dékről kerültünk a nagyvárosba, s lélekben megőriztük a vidék gondjait, osztozunk a nagy család, a magyar nép minden életbevágó mes­terségbeli gondjában, akkor is, ha évtizedek óta élünk már Pesten, s a rozslisztet a búza­liszttől talán nem is tudjuk már egészen pon­tosan megkülönböztetni. A pesti ember lélek­ben vidéki marad, s mikor a májusi eső lan­gyos zuhataga éri arcát, ezt gondolja: „Ke­nyér.“ Poézisunk gyakorlati. Tudjuk, hogy mindannyiunk élete, sorsa ezen a tavaszi esőn múlik. Ez a szolidaritás-érzés, mely­ a természet önkényének kiszolgáltatott agrárnemzet városi és falusi fiait összefűzi, természetes, s nemcsak a májusi líra hangulata következik belőle. Vá­ros és falu egyformán tudja, hogy a májusi eső minden csöpp­je aranyat ér, s a termés, mely kalászba szökik e napok múltával, a nemzeti élet örök tartaléka. Kevés nemzet él olyan ön­tudatos, sorsszerű viszonyban a természettel, mint a magyar. A gazda szívós-óvatos ösztöné­vel figyelünk a természet jelenségeire, akkor is, ha sorsunk már régen nagyvárosi hivatal­szobákba sodort A tikkasztó szárazság napjai­ban nem a klimatikus kényelmetlenségre gon­dolunk, hanem a nemzet egészének sorsára. Élet, takarmány, gabona, ezek a mezőgazdasági műszavak a magyar társadalom egészének szá­mára elsőrendű fontosságú életproblémákat je­lentenek. A májusi eső a mi számunkra egyér­telmű afféle csendes, nemzeti ünneppel, az élet, a termékenység ünnepének jelképeivel. Nem­csak a falusi ember élelme és az állat takar­mánya múlik ezen a csendesen suhogó, meleg esőn, hanem minden, ami élet és szándék az országban, minden, ami kultúra és életforma. Mi magyarok, keményebben és szigorúbban, mint más népek, kötve vagyunk a földhöz, sor­sunkhoz, mely az ég és föld tüneményeinek függvénye. Más, szerencsés és gazdag népek számára a mezőgazdasági termés vagy termé­ketlenség egyszerű pénzkérdés, melyet a beho­zatal és a kivitel gazdaságtechnikai eszközei­nek váltogatásával is meg lehet oldani. De a mi számunkra a májusi eső, vagy a Péter Pál­­napi napsütés egy nemzet sorskérdését jelenti. De ebben az esztendőben, mikor a májusi eső már nem a trianoni határok közé zárt Ma­gyarország földjét áztatja, gondolataink mesz­­szebb kalandoznak, s a mesterséges és önké­nyes határsorompók egy részének ledőlte uj fel­adatokra figyelmeztet. Az a csodálatos termé­szeti, népi és történelmi egység, mely Nagy- Magyar­ország népét és földjét egybezárta a Kárpátoktól az Adriáig, ezer év emberi és ter­mészeti összhangjának következése volt. A lát­határ, melyet e termékenyítő erejű májusi eső fátylai mögött kémlelünk, ebben az évben de­­rültebb, mint tavaly ilyenkor volt. Az ősi ma­gyar egység egyes földsávjai visszatértek az anyaországhoz, s a történelmi igazságtétel gaz­dasági következményei figyelmeztetnek rá, hogy kötelességünk munkával és értelemmel jóvátenni azt, amit a politika ostobasága és ke­gyetlen önzése húsz éven át elrontott. A tria­noni cseh határ nemcsak politikai, hanem ter­mészeti lehetetlenség is volt; a csehek, tudato­san önző erdőirtásaikkal, elsorvasztották a Kár­pátalja hegységeinek és erdőinek csapadék­vonzó és tartalékoló erejét, s megfelelő öntöző­­rendszer hiányában a magyar Alföld nem él­vezhette a Kárpát-medence víztároló lehetősé­geit. A politikai határsorompók ledőltek, s ez a nehezen várt májusi eső — húsz éve az első, mely megint a magyar Csallóköz és a magyar Kárpátalja földjét áztatja — figyelmeztet, hogy a nemzet, mely évezredes nehéz munkával hó­dította meg e föld termőerejét, végre élhet megint az ősi természeti lehetőségekkel, fel­használhatja a modern technika felszabadító erejű eszközeit, s függetlenítheti bizonyos mér­tékben a magyar medence gazdasági sorsát az időjárás önkényétől. Azok a beláthatatlan víz­tároló lehetőségek, melyek a Kárpátalja erdei­nek, hegyeinek és völgyeinek vízdús területein megnyíltak, két-három esztendei megfeszített és áldozatkész munkával értékesíthetők lesz­nek a nagy Alföld, s megfelelő csatornázási és öntözési rendszer segítségével az egész ország számára. Agrárnép mindig ismerni fogja azt a különös alázatot, melyet más nép talán nem is ért meg igazán: az ősmesterség emberének alá­zatát a természet erőivel szemben. De sorsunk fordult az elmúlt tavasz óta, s módot nyújt, arra, hogy visszatért természeti kincseinket ki­használjuk az egész magyar mezőgazdasági ter­melés számára. Erre figyelmeztet a májusi eső, s mikor vas­tag csöppjeinek koppanását hallgatjuk, s a ha­ragoszöld lombokkal borított tavaszi magyar táj bőségét szemléljük, hálával gondolunk a történelmi igazságtételre, mely megengedte, hogy e tavaszon már a magyar élet teljesebb körvonalait szemlélhessük. Ez a megnagyobbo­dott Magyarország új és nagy feladatokat kény­szerít a nemzedékre, mely oly szerencsés, hogy ez éveket megélhette. Az öntözési lehetősége­ket, melyekkel a visszacsatolt Kárpátalja víz­­tárolásra alkalmas völgyei biztatnak, nem sza­bad kihasználatlanul hagynunk. A trianoni év­tizedek kegyetlen leckével tanítottak meg rá, mit raboltak el tőlünk a csehek: nemcsak anyagi kincsekben raboltak meg, hanem a természet áldásaiban is. Az alkotó munka, melyet Tria­non félbeszakított az ősi határokon belül, tel­jes erővel megindulhat most a visszacsatolt ré­szeken, a hazatértek és az egész nemzet békés boldogulásának javára. „Szeretem a békét“ mondotta Hitler a német munka májusi ünnepén Két nagy beszédet mondott a német vezér és kancellár május 1-én — Rend­kívül éles szavak a háborús uszítók ellen A magyar államférfiak berlini tartózkodásának harmadik napja — A Pesti Hírlap kiküldött munkatársának telefon jelentése — Berlin, máj.­­ A magyar államférfiaknak, gróf Teleki Pál miniszterelnöknek és gróf Csáky István külügyminiszternek berlini tartózkodása éppen egybeesik azokkal a legújabb itteni esemé­nyekkel, amelyek ma a Harmadik Birodalom ér­deklődésének középpontjában állnak. Ennek foly­tán önkéntelenül is ezek nyújtják a külső kere­tet a különben is ünnepélyes és az őszinte barát­ság jegyében lezajló német-magyar tárgyalások­hoz, megbeszélésekhez és ünnepségekhez. E túl­zsúfolt napok folyamán időben szinte teljesen összefonódtak a magyar-német találkozó mozza­natai azokkal a belső eseményekkel, amelyek Hit­ler vezér és kancellár pénteki birodalmi gyűlési beszédével kezdődtek. A magyar Vendégek öröm­mel és érdeklődéssel jelentek meg mindazokon a megnyilatkozásokon, amelyek középpontjában maga Hitler vezér és kancellár állott. Gróf Teleki Pál és gróf Csáky István egy nap­pal azután érkeztek meg, hogy a birodalmi gyű­lésen elhangzott Hitler világfeltünést keltett be­széde, amely itteni vélemény szerint hivatott volt tiszta helyzetet teremteni és minden félreértést kizáróan leszögezni az egyedül illetékes német ál­láspontot, a pillanatnyi világpolitikai helyzetben. Éppen azért itt örvendetesnek és szerencsésnek tartják, hogy közvetlenül a birodalmi gyűlés után, másnap sor kerülhetett a német-magyar eszme­cserére. Már a szombati napon alkalmuk volt a magyar államférfiaknak érintkezésbe lépni a mértékadó tényezőkkel, elsősorban magával Hitler Adolf vezérrel és kancellárral, aki délután fo­gadta őket, majd este a tiszteletükre adott dísz­­ebéd után is hosszabb beszélgetésbe mélyedt ve­lük. A vasárnapi pohárköszöntők hatása A vasárnap is megbeszélésekkel telt el, ame­lyek minden külső jel szerint a legsimábban foly­tak le és igen hamar érték el a kívánt eredményt. Hiszen már a vasárnap esti vacsorán, amelyet Ribbentrop birodalmi külügyminiszter adott, el­hangzottak a pohárköszöntők, amelyek rendszerint a már végérvényesen kialakult helyzet légkörét tolmácsolják; utánuk inkább csak a részletkérdé­sek tárgyalása van még soron. A német birodalmi külügyminiszter beszédét ugyanúgy a legmele­gebb és legbarátibb hang, sőt hangsúly jellemezte, mint a magyar miniszterelnök válaszát is. Külö­nösebb szenzációkat ebből az alkalomból senki sem várt, de feltűnést és igen mély benyomást keltett berlini körökben a megnyilatkozások ben­sőségesen őszinte baráti hangja. Általános vélemény, hogy a szokványos és ilyen alkalmakkor kötelező udvariassági formákon messze túlmenő kijelentések hangzottak el, ami­kor mindkét részről nyomatékosan emelték ki a két állam szoros barátságát, együvétartozását és

Next