Pesti Hírlap, 1939. június (61. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-01 / 123. szám

BUDAPEST, 1939_____________________________LXI. ÉVFOLYAM, 123. (19.853) SZÁM : C80TÖRTflK, JUNIUS 1 Előfizetés a Képes Wa- acha «bm Hui Ph mgm .*­ÉHÉBtü 'h Szerkesztőség: Vilmos sárnappal és a Képe., sSjggjSa «M UH 5®* IHSI POS3 !H[ iSS * f, |&W& , császár-ut 78. Telefon Pesti Hírlappal együtt WM feSS ijgfoagfl H BOT*' *'*' ']B9 fd­SpeB 112-295. Fökiadok: Vil­egy hóra 4.— pengő ÍíIsLJÍB® ffff« ns figg Sül BSb3&Ih$ BBS tig S|J ££ »3 EH BO TMos császár-ut 78. TeL negyedévre 10 pengő sSjHMEj ’SSaV. BEi gj| IffijlSEiSSrl j&fi néf aS HreLrSsSf 112-295. E­rzsébet-körut 80 fillér. Egyes pél- |fj| MS WfH |§3 jffiwjiy '• Tel. 135-296. A fla­dányszám ára 8 fillér. IM. _ 89 - Egy OTH KI rpL__ §SB|5SI kok JeS**41*61 vasár­vasárnap 12 fillér |SSSl WlmS HS eittl?"/ ..Hl nl SaS SSk hg| naponként az apróhb­­(a mellékletek nélkül) Ifi»« 9H HpV- HB M HB 88 B9R9 V 88 IB hetesek élén közöljük _______________________ Könyv és kard Tizenegyedik esztendeje, hogy a magyar írók és a magyar kiadók közös elhatározással kivonulnak június első napjaiban a magyar vá­rosok utcáira, s hevenyészett sátrakban, az írók jelenlétében tárják fel az olvasók előtt a ma­gyar szellemi termés kincseit. Tizenegy esz­tendő alatt a könyvnap jelentősége ünneppé magasztosodott. E napokon, mikor a magyar olvasóközönség találkozik az utcákon az Írókkal és a könyvekkel, nemcsak egyes sikeres, vagy divatos könyvek vásári terjesztésének lehető­sége csábítja az írókat és a kiadókat, hanem az a magasabbrendű öntudat és kötelességérzés, hogy a magyar könyvnek minden eszközzel való propagandája nemzeti feladat, mai idők­ben fokozottabban az, mint volt évtized előtt, mikor a könyvek, az írók és az olvasók utcai találkozása egyszerűen fokozott üzleti lehető­ségeket engedett sejteni. Az elmúlt évtizedben megmutatkozott a könyvnap igazi jelentősége. Ezen a napon, a köznapok gondjai közepette, a nemzet mintegy felocsúdik és ráeszmél az utca embere is a magyar könyv nemzetmentő ,jentőségére. Ezért köszöntjük szeretettel ez évben is a pesti utcákon s a magyar vidéki városok köz­terein a könyvekkel megrakott asztalokat, s az írókat, akik odaállanak néhány napra eladónak a magyar könyv mellé. Volt néhány esztendő az elmúlt évtizedben, mikor a könyvnap igazi jelentősége nem domborodott ki elég erőtelje­sen: ezen a napon végre is nem arról van szó, hogy egyes kiadók raktári árut alkalmi kere­tek között eljuttassanak a közönséghez, amint ez néhányszor megtörtént. Nem, a könyvnap igazi feladata, hogy a klasszikus magyar iro­dalom remekeit ez alkalomra kiválasztott, rend­kívül olcsó és jó minőségű kiadásban eljuttas­sák olyan olvasó tömegekhez is, melyek addig nem tudták megszerezni a drágább kiadványo­kat, s ugyanakkor olcsó propaganda-kiadásban megismertessen a nagyközönséggel mindent, ami a korszerű irodalmi termékek közül érde­mes a nagy tömegek érdeklődésére. A kezdet alkalmi félreértései után a magyar kiadók fel­ismerték a könyvnap nagy, nemzetnevelő lehe­tőségét, s most már nem múlik el a magyar szellemnek ez az ünnepnapja, hogy kiadóink ne bocsássák a magyar irodalom valamely becses művét olcsó kiadásban a nagyközönség rendel­kezésére. Az írók jelenléte a könyvnapok sát­raiban természetesen fokozza a közönség érdek­lődését. De ami mindennél fontosabb, hogy e napokon a magyar társadalom minden rétege kénytelen ráeszmélni a magyar könyv nemzet­mentő erejére, a magyar irodalmi kultúra nyel­vet védő, országot építő jelentőségére. Amikor a világon nagyhatalmak viaskod­nak, kis nemzetek fokozott felelősségérzettel eszmélnek reá a maguk nemzeti egyéniségének becsére. Egy nemzet egyéniségét két mozdulat­tal fejezi ki legtökéletesebben: a mozdulattal, mellyel a könyvet tartja kézben, vagy a má­sikkal, amint a­ kardot forgatja. A magyar nyu­godtan áll ezeréves őrhelyén a világokat ren­gető nagy átalakulások közepette. Kardja megint élesre fent és biztos kezek markolják a magyar fegyvert, de kultúrájának is hite ment a világban, s másik fegyverünk, a könyv, cáfol­hatatlan bizonyítéka a nagyvilágban nemzeti egyéniségünknek. Minden magyar, akinek módja volt az elmúlt két évtizedben a nemzet­közi szellemi élet vezető egyéniségeivel érint­kezni, meggyőződhetett róla, hogy a magyar irodalom nemcsak érdeklődést keltő, hanem tiszteletet parancsoló visszhangot váltott ki a külföldből. A magyar könyvek külföldi kiadá­sai mind sűrűbben követik egymást, s bizonyít­ják a világ előtt, hogy a magyarság Kelet és Nyugat kapujában ma is hűséges nagy felada­taihoz, őriz és épít egy kultúrát, amely sajáto­san nyugati és magyar. A magyar könyv zálog a világban, hogy nemzeti egyéniségünk fejlődik e végzetes és sorsdöntő eseményekkel telített, igazán történelmi időkben is. A magyar könyv tanúság a világ szemében, hogy a magyarság erősebben áll ma őrhelyén, mint valaha is a történelemben, s nyelvében, szellemében, világ­nézetében rendithetetlenebbül magyar, mint­sem hogy nemzeti egyéniségét bármilyen botor vita cáfolni tudná. Karddal és kultúrával foglalta el ezt a ha­zát Szent István, karddal és könyvvel, erővel és szellemmel őriztük meg ezt a földet ezer éven át. Ez a könyvnap az első, mikor a felsza­badított magyar Felvidék írói nemcsak vendég­ként, a felvidéki magyar könyv nemcsak rejtett szellemi csempészáruként jut el a pesti utcák könyves­sátraiba, hanem végre nyílt sisakkal állhat ki a hazai irodalom testvéri küzdő sorába az a felvidéki szellemiség is, melyet húsz esz­tendei erőszakos cseh elnyomás nem tudott­­ meghamisítani, sem megfélemlíteni. Eljönnek ez évben a felvidéki írók, él a ruszin szellemi- i­ség képviselői, s eljönnek Erdély hűséges fiai is. A magyar szellem ünnepén találkozik a köny­ves­sátrakban a megpróbáltatásokban edzett egyetemes magyarság szellemisége. Ezért ün­nep számunkra ez a nap, sokkal több, mint al­kalmi és népies üzleti lehetőség a magyar betű számára. Ünnep, mert bizonyítja, hogy egy korban, mely szereti hangoztatni a puszta erőszak, az ököl fölényét a szellem fölött, a magyar szellem hűséges maradt nagy nemzeti és európai ha­gyományaihoz. Ünnep, mert bizonyság a világ előtt, hogy az a magyar kéz, mely csak a közel­múltban bizonyította be újra, hogy tiszteletet parancsolóan tudja forgatni ma is, mint a tör­ténelmi múltban, a kardot, hűséggel tartja ma­gasra továbbra is minden országépítő kultúra másik leghatalmasabb fegyverét, a könyvet. Ünnep, mert ezen a napon elhallgat a politika zenebonája, s a nemzet egy pillanatra odafigyel lelkének titkosabb tájaira. S a világ tisztelet­tel pillant egy nemzet felé, mely ünnepi ön­tudattal tárja fel a világnak szellemi egyénisé­gét, magyarsága jellegét, a betűbe rögzített magyar nyelv és szellem kincseit.( Csáky István külügyminiszter nagy beszéde Sopronban Felelőtlen elemek azt hiszik, hogy érdeme­ket szereznek felsőbb német helyeken, ha tapintatlanul beleavatkoznak belső éle­tünkbe­­ A német birodalom és az igazi magyar barátság Keresztes-Fischer belügyminiszter éles kritikája a szélsőségekről Sopron, máj. 31. (Magyar Távirati Iroda). Csáky István külügyminiszternek szerdán ünnepélyes kere­tek között és lelkes ünneplés mellett adták át Sopron város és Sopron­ megyei és városi lajstrom mandátu­mát A külügyminiszter titkára, dr. Ujpétery Elemér kíséretében gépkocsin érkezett Sopronba s a Lővér­­szálló előtt — ahol kétnapos soproni tartózkodása alatt megszállt — Hőgyészy Pál főispán, Sopronyi- Thurner Mihály polgármester és Czillinger József al­ispán fogadták. A mandátumot a városháza közgyű­lési termében­­ adták át. Amikor gróf Csáky István külügyminiszter a terembe lépett, a közönség felállva helyéről, percekig tapssal és éljenzéssel fogadta. Dö­mötör Mihály gazdasági tanácsos, a soproni egyéni választókerület választási elnöke hivatalosan kihir­dette a választás eredményét, majd dr. Takácsy-Nagy Endre vármegyei tisztifőügyész, a sopronvármegyei és­ városi lajstromos kerület megbízólevelét adta át a külügyminiszternek. Vitéz Házy Jenő városi főlevél­táros, a Magyar Élet Pártja sopronvárosi szervezeté­nek elnöke, a választóközönség nevében köszöntötte gróf Csákyt. — Az utóbbi hetekben — mondotta — felelőtlen elemek riasztó hireket terjesztettek és ezzel nyugta­lanságot keltettek. Mindvégig tiszta és becsületes fegy­verekkel megvívott választási küzdelem után most büszke öntudattal állhatunk meg Nagyméltóságod előtt és jelenthetjük, hogy Sopron józan polgársága önmagára talált. Csáky István beszéde Gróf Csáky István külügyminiszter lelkes ünnep­lés közben állott szólásra és a következőket mondotta: — Kedves Honfitársaim! Őszinte és meleg köszönetet mondok Sopron vá­ros minden lakójának, a nagyoknak és kicsinyeknek azért, hogy bizalmukkal megtiszteltek, hogy bíznak abban, hogy hittel és elszánt akarattal fogom vezetni Sopron népét a magyar élet nehéz útján. De hálás vagyok másért is. A sokezernyi szavazat megadta ne­kem azt az önbizalmat, hogy a nagy munkát el is fo­gom tudni végezni. Mi is a magyar élet munkája? Újjáépíteni házunkat, hogy abban mindenki meg­találja hétköznapi helyét és ha lehet, az ünneplő sar­kot is. A lecke fel van adva. A kormány mögött egy hatalmas párt áll, az építés politikai eszközét tehát megadta a magyar nemzet nekünk. A gazdaságiakat igyekezni fogunk előteremteni a lehetőség határáig, még akkor is, ha ennek nyomán egy újabb társadalmi átrétegződés áll be. A siker előfeltétele, hogy közös erővel és egyetértés­sel fogjunk a feladatok megoldásához. Nem enged­hetjük meg magunknak a széthúzás fényűzését, mert nem vagyunk elegen és sürget az idő. Sokan azt­ mondják, hogy elvi harcról van szó Magyarországon. Ezt ebben a formában tagadom. Fel kell tételeznem, hogy mindenki előtt csak egy alapelv lebeg: az, hogy a magyar föld lakóit megrázkódtatások nélkül, de gyorsított ütemben jobb életlehetőségekkel kell meg­ajándékozni De nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tételt, hogy egy bizonyos eszméért elvből kell küz­deni, mintegy légüres térben anélkül, hogy az tekin­tettel volna a tényleges lehetőségekre és adottságokra. Csak egy elvet ismerek el, amely felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül részrehajlás nélkül egyenlően megnyitja az utat a boldo­gulásra a magyar föld minden lakójának. Csak ez a felfogás teszi lehetővé, hogy erősek legyünk bent az országban.­­ Ennek az erőnek két alapvető tényezője van: minden egyéni életet átfogó ragaszkodás az ezeréves magyar földhöz és az összetartozás érzése mindazok között, akik a magyar földet lakják.

Next