Pesti Hírlap, 1939. június (61. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-01 / 123. szám
BUDAPEST, 1939_____________________________LXI. ÉVFOLYAM, 123. (19.853) SZÁM : C80TÖRTflK, JUNIUS 1 Előfizetés a Képes Wa- acha «bm Hui Ph mgm .*ÉHÉBtü 'h Szerkesztőség: Vilmos sárnappal és a Képe., sSjggjSa «M UH 5®* IHSI POS3 !H[ iSS * f, |&W& , császár-ut 78. Telefon Pesti Hírlappal együtt WM feSS ijgfoagfl H BOT*' *'*' ']B9 fdSpeB 112-295. Fökiadok: Vilegy hóra 4.— pengő ÍíIsLJÍB® ffff« ns figg Sül BSb3&Ih$ BBS tig S|J ££ »3 EH BO TMos császár-ut 78. TeL negyedévre 10 pengő sSjHMEj ’SSaV. BEi gj| IffijlSEiSSrl j&fi néf aS HreLrSsSf 112-295. Erzsébet-körut 80 fillér. Egyes pél- |fj| MS WfH |§3 jffiwjiy '• Tel. 135-296. A fladányszám ára 8 fillér. IM. _ 89 - Egy OTH KI rpL__ §SB|5SI kok JeS**41*61 vasárvasárnap 12 fillér |SSSl WlmS HS eittl?"/ ..Hl nl SaS SSk hg| naponként az apróhb(a mellékletek nélkül) Ifi»« 9H HpV- HB M HB 88 B9R9 V 88 IB hetesek élén közöljük _______________________ Könyv és kard Tizenegyedik esztendeje, hogy a magyar írók és a magyar kiadók közös elhatározással kivonulnak június első napjaiban a magyar városok utcáira, s hevenyészett sátrakban, az írók jelenlétében tárják fel az olvasók előtt a magyar szellemi termés kincseit. Tizenegy esztendő alatt a könyvnap jelentősége ünneppé magasztosodott. E napokon, mikor a magyar olvasóközönség találkozik az utcákon az Írókkal és a könyvekkel, nemcsak egyes sikeres, vagy divatos könyvek vásári terjesztésének lehetősége csábítja az írókat és a kiadókat, hanem az a magasabbrendű öntudat és kötelességérzés, hogy a magyar könyvnek minden eszközzel való propagandája nemzeti feladat, mai időkben fokozottabban az, mint volt évtized előtt, mikor a könyvek, az írók és az olvasók utcai találkozása egyszerűen fokozott üzleti lehetőségeket engedett sejteni. Az elmúlt évtizedben megmutatkozott a könyvnap igazi jelentősége. Ezen a napon, a köznapok gondjai közepette, a nemzet mintegy felocsúdik és ráeszmél az utca embere is a magyar könyv nemzetmentő ,jentőségére. Ezért köszöntjük szeretettel ez évben is a pesti utcákon s a magyar vidéki városok közterein a könyvekkel megrakott asztalokat, s az írókat, akik odaállanak néhány napra eladónak a magyar könyv mellé. Volt néhány esztendő az elmúlt évtizedben, mikor a könyvnap igazi jelentősége nem domborodott ki elég erőteljesen: ezen a napon végre is nem arról van szó, hogy egyes kiadók raktári árut alkalmi keretek között eljuttassanak a közönséghez, amint ez néhányszor megtörtént. Nem, a könyvnap igazi feladata, hogy a klasszikus magyar irodalom remekeit ez alkalomra kiválasztott, rendkívül olcsó és jó minőségű kiadásban eljuttassák olyan olvasó tömegekhez is, melyek addig nem tudták megszerezni a drágább kiadványokat, s ugyanakkor olcsó propaganda-kiadásban megismertessen a nagyközönséggel mindent, ami a korszerű irodalmi termékek közül érdemes a nagy tömegek érdeklődésére. A kezdet alkalmi félreértései után a magyar kiadók felismerték a könyvnap nagy, nemzetnevelő lehetőségét, s most már nem múlik el a magyar szellemnek ez az ünnepnapja, hogy kiadóink ne bocsássák a magyar irodalom valamely becses művét olcsó kiadásban a nagyközönség rendelkezésére. Az írók jelenléte a könyvnapok sátraiban természetesen fokozza a közönség érdeklődését. De ami mindennél fontosabb, hogy e napokon a magyar társadalom minden rétege kénytelen ráeszmélni a magyar könyv nemzetmentő erejére, a magyar irodalmi kultúra nyelvet védő, országot építő jelentőségére. Amikor a világon nagyhatalmak viaskodnak, kis nemzetek fokozott felelősségérzettel eszmélnek reá a maguk nemzeti egyéniségének becsére. Egy nemzet egyéniségét két mozdulattal fejezi ki legtökéletesebben: a mozdulattal, mellyel a könyvet tartja kézben, vagy a másikkal, amint a kardot forgatja. A magyar nyugodtan áll ezeréves őrhelyén a világokat rengető nagy átalakulások közepette. Kardja megint élesre fent és biztos kezek markolják a magyar fegyvert, de kultúrájának is hite ment a világban, s másik fegyverünk, a könyv, cáfolhatatlan bizonyítéka a nagyvilágban nemzeti egyéniségünknek. Minden magyar, akinek módja volt az elmúlt két évtizedben a nemzetközi szellemi élet vezető egyéniségeivel érintkezni, meggyőződhetett róla, hogy a magyar irodalom nemcsak érdeklődést keltő, hanem tiszteletet parancsoló visszhangot váltott ki a külföldből. A magyar könyvek külföldi kiadásai mind sűrűbben követik egymást, s bizonyítják a világ előtt, hogy a magyarság Kelet és Nyugat kapujában ma is hűséges nagy feladataihoz, őriz és épít egy kultúrát, amely sajátosan nyugati és magyar. A magyar könyv zálog a világban, hogy nemzeti egyéniségünk fejlődik e végzetes és sorsdöntő eseményekkel telített, igazán történelmi időkben is. A magyar könyv tanúság a világ szemében, hogy a magyarság erősebben áll ma őrhelyén, mint valaha is a történelemben, s nyelvében, szellemében, világnézetében rendithetetlenebbül magyar, mintsem hogy nemzeti egyéniségét bármilyen botor vita cáfolni tudná. Karddal és kultúrával foglalta el ezt a hazát Szent István, karddal és könyvvel, erővel és szellemmel őriztük meg ezt a földet ezer éven át. Ez a könyvnap az első, mikor a felszabadított magyar Felvidék írói nemcsak vendégként, a felvidéki magyar könyv nemcsak rejtett szellemi csempészáruként jut el a pesti utcák könyvessátraiba, hanem végre nyílt sisakkal állhat ki a hazai irodalom testvéri küzdő sorába az a felvidéki szellemiség is, melyet húsz esztendei erőszakos cseh elnyomás nem tudott meghamisítani, sem megfélemlíteni. Eljönnek ez évben a felvidéki írók, él a ruszin szellemi- iség képviselői, s eljönnek Erdély hűséges fiai is. A magyar szellem ünnepén találkozik a könyvessátrakban a megpróbáltatásokban edzett egyetemes magyarság szellemisége. Ezért ünnep számunkra ez a nap, sokkal több, mint alkalmi és népies üzleti lehetőség a magyar betű számára. Ünnep, mert bizonyítja, hogy egy korban, mely szereti hangoztatni a puszta erőszak, az ököl fölényét a szellem fölött, a magyar szellem hűséges maradt nagy nemzeti és európai hagyományaihoz. Ünnep, mert bizonyság a világ előtt, hogy az a magyar kéz, mely csak a közelmúltban bizonyította be újra, hogy tiszteletet parancsolóan tudja forgatni ma is, mint a történelmi múltban, a kardot, hűséggel tartja magasra továbbra is minden országépítő kultúra másik leghatalmasabb fegyverét, a könyvet. Ünnep, mert ezen a napon elhallgat a politika zenebonája, s a nemzet egy pillanatra odafigyel lelkének titkosabb tájaira. S a világ tisztelettel pillant egy nemzet felé, mely ünnepi öntudattal tárja fel a világnak szellemi egyéniségét, magyarsága jellegét, a betűbe rögzített magyar nyelv és szellem kincseit.( Csáky István külügyminiszter nagy beszéde Sopronban Felelőtlen elemek azt hiszik, hogy érdemeket szereznek felsőbb német helyeken, ha tapintatlanul beleavatkoznak belső életünkbe A német birodalom és az igazi magyar barátság Keresztes-Fischer belügyminiszter éles kritikája a szélsőségekről Sopron, máj. 31. (Magyar Távirati Iroda). Csáky István külügyminiszternek szerdán ünnepélyes keretek között és lelkes ünneplés mellett adták át Sopron város és Sopron megyei és városi lajstrom mandátumát A külügyminiszter titkára, dr. Ujpétery Elemér kíséretében gépkocsin érkezett Sopronba s a Lővérszálló előtt — ahol kétnapos soproni tartózkodása alatt megszállt — Hőgyészy Pál főispán, Sopronyi- Thurner Mihály polgármester és Czillinger József alispán fogadták. A mandátumot a városháza közgyűlési termében adták át. Amikor gróf Csáky István külügyminiszter a terembe lépett, a közönség felállva helyéről, percekig tapssal és éljenzéssel fogadta. Dömötör Mihály gazdasági tanácsos, a soproni egyéni választókerület választási elnöke hivatalosan kihirdette a választás eredményét, majd dr. Takácsy-Nagy Endre vármegyei tisztifőügyész, a sopronvármegyei és városi lajstromos kerület megbízólevelét adta át a külügyminiszternek. Vitéz Házy Jenő városi főlevéltáros, a Magyar Élet Pártja sopronvárosi szervezetének elnöke, a választóközönség nevében köszöntötte gróf Csákyt. — Az utóbbi hetekben — mondotta — felelőtlen elemek riasztó hireket terjesztettek és ezzel nyugtalanságot keltettek. Mindvégig tiszta és becsületes fegyverekkel megvívott választási küzdelem után most büszke öntudattal állhatunk meg Nagyméltóságod előtt és jelenthetjük, hogy Sopron józan polgársága önmagára talált. Csáky István beszéde Gróf Csáky István külügyminiszter lelkes ünneplés közben állott szólásra és a következőket mondotta: — Kedves Honfitársaim! Őszinte és meleg köszönetet mondok Sopron város minden lakójának, a nagyoknak és kicsinyeknek azért, hogy bizalmukkal megtiszteltek, hogy bíznak abban, hogy hittel és elszánt akarattal fogom vezetni Sopron népét a magyar élet nehéz útján. De hálás vagyok másért is. A sokezernyi szavazat megadta nekem azt az önbizalmat, hogy a nagy munkát el is fogom tudni végezni. Mi is a magyar élet munkája? Újjáépíteni házunkat, hogy abban mindenki megtalálja hétköznapi helyét és ha lehet, az ünneplő sarkot is. A lecke fel van adva. A kormány mögött egy hatalmas párt áll, az építés politikai eszközét tehát megadta a magyar nemzet nekünk. A gazdaságiakat igyekezni fogunk előteremteni a lehetőség határáig, még akkor is, ha ennek nyomán egy újabb társadalmi átrétegződés áll be. A siker előfeltétele, hogy közös erővel és egyetértéssel fogjunk a feladatok megoldásához. Nem engedhetjük meg magunknak a széthúzás fényűzését, mert nem vagyunk elegen és sürget az idő. Sokan azt mondják, hogy elvi harcról van szó Magyarországon. Ezt ebben a formában tagadom. Fel kell tételeznem, hogy mindenki előtt csak egy alapelv lebeg: az, hogy a magyar föld lakóit megrázkódtatások nélkül, de gyorsított ütemben jobb életlehetőségekkel kell megajándékozni De nem vagyok hajlandó elfogadni azt a tételt, hogy egy bizonyos eszméért elvből kell küzdeni, mintegy légüres térben anélkül, hogy az tekintettel volna a tényleges lehetőségekre és adottságokra. Csak egy elvet ismerek el, amely felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül részrehajlás nélkül egyenlően megnyitja az utat a boldogulásra a magyar föld minden lakójának. Csak ez a felfogás teszi lehetővé, hogy erősek legyünk bent az országban. Ennek az erőnek két alapvető tényezője van: minden egyéni életet átfogó ragaszkodás az ezeréves magyar földhöz és az összetartozás érzése mindazok között, akik a magyar földet lakják.