Pesti Hírlap, 1939. június (61. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-15 / 134. szám

1939 Június 15. csütörtök PESTI HÍRLAP géért vívott nagy küzdelmünkben. Erősségünk az osztrák ház uralkodása idején, mikor épp az alkotmány szellemében sikerült a Szentkorona országainak különállását az osztrák-német világbirodalommal szem­ben biztosítanunk. Erősségünk és bizodalmunk volt a világháború után ránkszakadt összeomlás és megcsonkítás idején — és erősségünk ma, újraéledésünk és megerősödésünk hajnalán. A világszerte új eszméket kereső és új élet­formák után vágyódó átmeneti korunk forron­gásai közepette is alkotmányos életünknek ez a folytonossága és egyben alkotmányunk min­den üdvös újítás megvalósítására módot nyújtó ruganyossága erősségünk marad a szentistváni eszmék korszerű alkalmazásáért és az új szent­istváni feladatok megoldásáért vívott küzdel­münkben. Mint az alkotmány és a törvényes rend legfőbb őre, felhívom az Országgyűlést, hogy törvényhozó munkáját történeti al­kotmányunk szellemében, népünk ősi erényeihez és nemes magyar jogfelfogá­sunkhoz igazodva végezze s az ezeréves nemzeti hagyományok és a kor­szerű szociális törekvések szellemében építse tovább a magyar állam sok vihart kiállott épü­letét.* Egy várakozással és nagy érdeklődéssel fo­gadott. Összetételében még mindig rejtelmes új országgyűlés megnyitója az itt közölt kor­mányzói beszéd. „Egység, munka, megerősödés befelé, függetlenség és önállóság kifelé legyen irányelve ennek az országgyűlésnek működé­sében.“ Ebben sűrűsödik össze a kormányzó mondanivalója. A külső és belső szorongó vitatá­sok között élő ország közvéleménye pedig áhi­­tatosan rámondja: Úgy legyen! Zavaros ko­runkban csakis így lehet megmenteni ezt a nemzetet a jövő számára. A kormányzó beszéde igazi államférfim megnyilatkozás volt. Amikor ezt a mondatot leírjuk, magunk is úgy érezzük, hogy a benne egymás mellé rakott szavak elkoptak és elhal­ványodtak, annyiszor visszaéltek velük a ma­gyar közéletben. De tisztogassuk még ezeket a szavakat a megszokás folytán rájul­ ragadt portól, adjuk vissza minden egyes szó eredeti értelmét és eredeti fényét a képzeletünkben. És akkor már megmondottuk a legfontosabbat és a legörvendetesebbet, amit a kormányzó megnyilatkozásával kapcsolatban mondha­tunk. A kormányzó „az alkotmány és a törvé­nyes rend legfőbb őré‘‘-nek nevezi önmagát. Mindannyiunk a szívünk dobbanásával felel­jük rá: valóban az! Nem egyszerű megtestesí­tője és kifejezője az államfő fogalmának, en­nél sokkal több: bástya és reménység. Bástyá­ja azoknak a történelmi értékeknek, amelye­ket őseinktől örököltünk. Reménysége annak, hogy az atyáktól kapott örökséget sértetlenül sikerül a fiainkra átörökítenünk. Okos fő és kemény kéz, meleg hazafias szív és hidegen ítélő, felsőbbséges elme. Íme: ezt jelenti Hor­thy Miklós kormányzó személye a nemzet szá­mára, olyan időkben, amikor lehetőségek nyíl­nak az elvesztett országrészek visszaszerzé­sére, — a kormányzó meleg szavakkal maga ünnepelte a visszatért országrészeket —, de le­hetőségek nyílnak arra is, hogy azt is elveszít­sük, ami eddig még a mienk. Hazárd időket élünk. Csak okossággal, csak kölcsönös megér­téssel és nemzeti összefogással lehet az ilyen történelmi idők kockázatát enyhíteni. Ennek a beszédnek igen nehéz a részletei­vel foglalkozni, hiszen mint magyarok, mint hazafiak, mint az esztelen túlzásoktól irtózó, józan emberek nem tehetnénk egyebet, mint minden részletet újra és újra helyeselnénk és más szavakkal megismételnénk mindazt, amit a kormányzó már szépen, tömören és mindenki számára érthetően elmondott. Több munka és több termelés, hogy megálljuk helyünket a vi­lágversenyben. A magyar ipar zavartalan és következetes továbbfejlesztése, nemcsak azért, mert így több kenyeret tudunk adni mind job­ban szaporodó földműves népünk feleslegé­nek, hanem azért is, mert önálló ipar nélkül nem képzelhető el öncélú magyar élet és ma­gyar politika és nem képzelhető el önálló, erős, magyar hadsereg. Fegyelmezett, elsőrangúan kiképzett, izzó hazaszeretetben nevelt, fenkölt katonai hivatásának élő tisztikarral ellátott hadseregünk megérdemli, hogy számára meg­tartsuk és termelő erejében gyarapítsuk az eredményes működésnek ezt a feltételét is. Történelmi alkotmányunk szellemében népünk ősi erényeihez és nemes magyar jogfelfogá­sunkhoz igazodó törvényhozói munka. Íme, néhány olyan részlete a kormányzói szózatnak, amely különösen erős visszhangra kél a ma­gyar közvéleményben. Jóleső érzéssel hallot­tuk azokat a meleg szavakat is, amelyekkel az államfő barátainkról megemlékezett. „Az első­ként mellénk állott Olaszország“-ról, „régi hű­séges fegyvertársunkról Németországról“ és arról a Lengyelországról, amelyhez az „igaz barátság íratlan törvényei fűznek“. Magyar­­ország határain túl is érdeklődést fog kelteni a kormányzói beszédnek az a részlete, amely azt kívánja, hogy tárgyalások útján mentsék meg a világ békéjét, ezekre a tárgyalásokra pedig, mint „a­­világ legmagasabb és legönzet­lenebb erkölcsi fóruma“ a pápa bírja rá a nagyhatalmakat. Azt mondja Horthy Miklós, ha a nagyhatalmak sikeresen elintéznék a köz­tük fennálló vitás kérdéseket, sor kerülhetne arra is, hogy „a többi érdekelt államokat is meghallgatva, — ezek között egy új és igaz­ságos helyzetet teremtsenek s ezt —, ha kell, az érdekeltekre rá is kényszerítsék." Szerintünk a háború után kény­szer alapon létrejött káros, ostoba és igazságtalan békék esztelen és örök háborús veszélyt rejtegető rendjét nem is lehet békés utón és békés eszkö­zökkel másképen megváltoztatni, csak így. Azt a bűnt, amit a nagyhatalmak, tájékozatlanságra felépült meggondolatlan kényszere az igazság ellen elkövetett, tegye jóvá a tények megisme­résére és jobb belátásra alapított kényszer. Ha Horthy Miklós iránymutatását követi az ország, biztosítva van a belső békénk és a nyugodt gyarapodásunk. Ha Horthy Miklós iránymutatása szerint alakulnak a nemzetközi viszonyok, biztosítva van a világ békéje és zavartalan haladása a kultúra és megelégedés útjain. Arról most ne beszéljünk itthon és külföl­dön mi következik be, ha ellenkező irányba fordul a fejlődés. Az országgyűlés Ünnepélyes megnyitása a kupolacsarnokban Hercegprímási mise és protestáns istentiszteletek az ország­­■ gyűlés megnyitása alkalmából A parlament ünnepélyes megnyitása alkalmából Serédi Jusztinián hercegprímás szerdán délelőtt 10 órakor a budavári koronázó főtemplomban ünnepi Veni Sanctet és főpapi misét tartott a két Ház kato­likus tagjai számára. A szentélyben foglaltak helyet József, Albrecht és József Ferenc kir. hercegek és Glattfelder Gyula csanádi püspök, gróf Teleki Pál mi­niszterelnök, Perényi Zsigmond a felsőház, Putnoky Móric­a képviselőház képviseletében, Keresztes-Fischer Ferenc, Hóman Bálint, Bartha Károly, Kunder Antal, Jaross Andor és gróf Csáky István miniszterek is. A felsőház tagjai között foglalt helyet Kelemen Kri­­zosztom pannonhalmi főapát. A fővárost, mint kegy­urat Szendy Károly polgármester képviselte, de a szen­télyben ült Karafiáth Jenő főpolgármester is. A mise résztvevői a templomból az Országházba vonultak, a parlament új ülésszakának ünnepélyes megnyitására. Ravasz és Raffay püspökök beszéde A Kálvin-téri református templomban tartott is­tentiszteleten megjelentek: Tastardi Nagy András igazságügyminiszter, gróf Teleki Mihály földműve­lésügyi miniszter, Darányi Kálmán, gróf Bethlen István, Puky Endre, a Közigazgatási Bíróság elnöke, báró Vay László, vitéz Jány Gusztáv altábornagy, a budapesti 1. honvéd hadtest parancsnoka és még sokan mások. Ravasz László református püspök a népek isteni rendeltetéséről beszélt. — Együvé tartozunk — mondta — magyarságunk­ban, egymásért örökké felelősek vagyunk. Ajándék a mi magyarságunk és csak az hordozza, aki hálával fo­gadja el. Ne sírjunk, hogy kis nemzet vagyunk, mert erkölcsi nagyságban nagy nemzetté válunk. Nem más hatalom fogja eltörölni ezt a nemzetet, ha Isten erre ítélte, hanem saját bűne, romlása. — Kevés országgyűlés volt, amely olyan külső és belső feszültség között ült volna össze, mint ez a mos­tani. A törvényhozóknak most kell tisztán látniok, hogy csak Isten által lehetnek magyarok. Ravasz püspök végül imádkozott Magyarország kormányzójáért! A Deák­ téri evangélikus templomban tartott is­tentiszteleten a kormány képviseletében Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszter volt jelen. Raffay Sándor evangélikus püspök prédikációjában a boldo­gabb magyar jövendő kibontakozásáról beszélt: — Történelmi szerep vár — úgymond — az új or­szággyűlésre, a nép nyugodt, békés, alkotó munkára vágyik, ezért adta bizodalmát a kormánynak. Ha a nemzet egésze boldog, nyugodt, elégedett, jólétben és nyugalomban él, akkor ez a nyugodtság és megelége­dés a magyar nemzet minden osztályára és társadal­mának minden rétegére is kihat. — Hadd legyen már ennek a népnek igazi öröme, hadd lássa maga előtt csakugyan az igaz magyarok­nak táborát a törvényhozásban, hadd lássa a magyar élet megújhodását és megtiszt­ulását és hadd lássa a boldogabb magyar jövendőnek a kibontakozását. Adja meg a Mindenható Isten a magyar népnek ezt a vár­­va-vert örömet. Istentiszteletet tartottak a Koháry­ utcai unitá­rius templomban és a Dohány­ utcai izraelita temp­lomban is. Ünnepi díszbe öltözött az Országház Már a kora reggeli órákban mozgalmas volt az országház környéke. A magyar politikai és alkotmá­nyos életnek mindig legkiemelkedőbb, fényben, pom­pában és lelki tartalomban legnagyszerűbb eseménye az országgyűlés ünnepélyes megnyitása az államfő személyes részvételével. Az új országgyűlés képviselő­háza már hétfőn megtartotta formális alakuló ülését, de most e szerdai napon került sorra a voltaképpeni ünnepélyes megnyitás. A parlament épületének közvetlen környékét már reggel tíz órakor kezdték kiüríteni a díszsisakos rend­őrök, akik a rendőrség főparancsnokának, Török Já­nosnak személyes felügyelete alatt vontak kordont a Kossuth Lajos­ téren. Az országgyűlésnek gótikus pa­lotája zászlódíszbe öltözött, megnyitották az oroszlános főkaput. Háromnegyed tizenegytől kezdve már csak a külön jelzéssel ellátott autókat engedte át a kordo­non a rendőrség. Tizenegy órakor friss katonazene harsan, a Fálk Miksa­ utca felől érkezik a honvéd gya­logság a, Hunyadi László-induló ütemére. A katona­ság felsorakozik a téren, egyidőben érkezik a lovas­ság az Alkotmány­ utca felől. A parlament főhomlok­zatával szembeni térségen feszes vigyázzban áll a honvéd zászlóalj. Feledhetetlen, szinpompás látvány mér maga az országháza gótikus épülete is, zászlódíszben, szőnye­gekkel, a kitárt főkapuval. A kapuban gróf Szapáry Lajos, a felsőház háznagya, Putnoky Móric, a kép­viselőház háznagya, bárcziházi Bárczy István minisz­terelnökségi államtitkár, valamint vitéz Lipcsey ez­redes, a parlamenti őrség parancsnoka várják az ér­kező előkelőségeket. Teljes díszben, festői egyenruhá­jában a parlamenti őrség. Tizenegy óra tájban szál­lingóznak az első érkezők, miután résztvettek fele­kezetek szerint az ünnepi istentiszteleteken. Magyarruhás hölgyek, díszmagyarok, egyenruhák káprázatos felvonulása A gépkocsik egymás után gördülnek a bejárat elé; a rendezés halk, tapintatos, ügyes, fennakadás sehol nincsen. Hamarosan olyan kavargó színpompa bonta­­k­­zik­ k­i a szemlálótk előtt, amilyfit csak A­ legritkább 3

Next