Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

Testvéri szeretettel... A képviselőház ragyogó termében felejthe­­tetlen ünnepléssel fogadta tagjaiul a h­áz a ta­vasszal visszatért Kárpátaljának és me­gnöveke­dett számban a múlt ősszel visszacsa­plt ma­­gyarok lakta területnek meghívott ké­pselőit. Ünnep volt ez a nap történelmi jelen­őségénél és az elhangzott megnyilatkozások ehhez méltó tartalmánál fogva egyaránt. Valóban elmond­hatjuk: Szent István szelleme jelent m­­eg itt e pillanatokban, ez ihlette meg a szónok­ok min­­denikét és töltötte be a márványfalak kápráza­tos csillogásánál fényesebb világosságg­al és lé­lekemelő hangulattal a magasba lend­ülő gyö­nyörű gótikus üléstermet. Meleg testvéri szeretettel üdvözölte Darányi Kálmán, a Ház elnöke a húsz évi idege­n­uralom alól hazatért magyarok, ruszinok és s­zlovákok képviselőit, akik valóban népük hiva­­tt kül­dötteiként foglalhatnak helyet a mag­yar kép­viselőházban, hogy a törvényhozás munká­jába belekapcsolódva, a visszacsatolt országré­­szek problémáinak megoldásánál, a ne­hézségek elhárításánál, a jogos kívánságok telje­sítésénél értékes tanáccsal és megfelelő javaslatokkal szolgálják népük és a magyar nemzet együttes érdekét. A magyar hazához való hűs­égük ki­állotta a nehéz próbát és a szenvedései­től meg­­edzve, a hertés múlt dicsőséges emlékeitől ih­letve, vállvetve fognak dolgozni kép­viselőtár­­saikkal egy szebb jövendő megteremté­sén. A képviselőház elnökének üdvöz­ő szavai után egymásután hangzott el Király J­ózsefnek a felvidéki magyarok, Kadlec Antalna­k a szlo­vákok és Bródy Andrásnak a ruszinok nevében mondott válasza. Szavaikat egyre vi­harosabb taps és szakadatlan lelkes helyeslés kísérte. Mély megindultság vett erőt a lelkek,­e és tör­ténelmi levegővel telt meg a szenved­éyes po­litikai viták zajától annyiszor hangos ü­lésterem. Egyetemes gondolat fogta össze szoros elki egy­ségbe a Ház minden tagját, leomlottak a párto­kat elválasztó falak és az előttünk á­ló szent­­istváni feladatok nagyszerű hivatásán­k sugal­lata vált úrrá a szíveken. Vallásos áhitattal és imádságos lélek­kel szállt az Egek Urához, a magyarok Istenéhe­z Király József lélekbemarkoló szavai nyomán . hálaadó köszönet, hogy gondviselő keze visszav­ezette az elszakítottakat az anyaország kebelé­re. Majd tomboló lelkesedés között hangzottak :­ a kor­mányzóhoz intézett köszönő szavak, ak­­inek ké­pét az elszakított magyarság az elnyom­­atás ne­héz éveiben szíve mélyén és lelkében hordozta, mint a várva-várt szabadítóét. A felvi­déki ma­gyar képviselők politikai hitvallása is helyeslő visszhangra talál minden igaz magyar szívben: „valljuk és hisszük, hogy minden mu­nka csak a nemzetért lehet. Egység, haladás lefelé és függetlenség kifelé.“ Kadlec Antal a szlovák képviselők nevében jelentette ki, hogy az ezeréves hui­ganizmus szellemében kívánja képviselői köteles­ségét tel­jesíteni, a magyar-szlovák testvériség ügyében, amely ősidők óta összeolvasztotta a két népet. Hangoztatta, hogy a szlovák nép túlny­omórésze a magyar hazában, az osztatlan testv­éiségben, a magyar állam gazdasági egységében, kereste és találta meg mindig boldogulásána­k feltéte­leit. Történelmi tanulságokra utaló be­széde bi­zonyára visszhangra lel a jelenlegi ha­­rainkon túl küzdelmes életet élő szlovákságba­­ is. Bródy András volt ruszin miniszte­relnök, a magyar-oroszok elismert vezére, a­z órán el­hunyt ruszin vezér. Kurtyák küzdő társa és méltó utódja azzal a bensőséges meleg­séggel és tüzes lelkesedéssel tett újra hitet a m­agyar-ru­­szin történelmi próbát állott testvér­iség és a szentistváni gondolat mellett, amely a „gens fidelissima“ legmélyebb lelkiségéből fakad és örök forrásként buzog. „A magyar-oro­sz nép — hirdeti Bródy — otthonát, jövő boldogulását az új ezer esztendőben itt akarja és fogja megépí­­teni ősi testvérnemzetével, a lovagias magyar nemzettel együtt; a szentistváni birodalom leg­hűségesebb népe saját elhatározásából vissza­tért ősi hazájához.“ A nagyjelentőségű három felszólalásra gróf Teleki Pál miniszterelnök adta meg a választ nemcsak a parlament, de az egész magyar nem­zet nevében. Mély megindultság fátyolozta hangját és amit mondott, a történelmi pillanat átérzése hatotta át. „Ha valaki visszagondol az elmúlt időkre — mondotta elhalkuló szóval a miniszterelnök —, látja, hogy nemcsak elszakí­tott testvéreinknek, de nekünk is nehéz éle­tünk volt. Csak ezen a húsz esztendőn keresztül mérhetjük meg e pillanat nagyságát és jelentő­ségét.“ Az ünnepi ülés lélekemelő hangulatát most felváltják a kemény munka napjai. A megnyi­latkozott szentistváni szellem és gondolatok hatásának tovább kell érvényesülnie és irányt kell mutatnia a visszatért területekkel kapcso­latos minden kérdés megoldásánál. Sorsdöntő próba elé állítja a Gondviselés a magyarság minden fiát, lányát, minden tényezőjét. Azt kell mélységesen éreznünk, hogy az idegen uralom alatt tovább sínylődő testvéreink milliói szívszorongva figyelik, hogy miként tudjuk valóra váltani a Gondviselés kegyelméből az anyaországhoz visszatért területek szerves ösz­­szeforrasztását a csonka országgal. Vájjon való­ban feltámadt­ Szent István nemzetmentő és országépítő szelleme és az vezeti a magyart gondviselésszerű hivatásának útján? A Kárpá­tok hegylánca úgy fogja egységbe a Duna-Tisza közén, a Kárpátmedencében élő népeket, mint az édes­anya ölelő karja gyermekeit, akikkel az ég megáldotta. Ezen a számunkra kijelölt térségen hazát kell teremtenie a magyarnak úgy a maga, mint az itt lakó testvérnépek szá­mára. E rendeltetésszerű hivatásának hűséges betöltésétől függ a magyar nemzet sorsa és jövője. Lord Halifax külügyminiszter világszerte feltűnést keltő beszédet mondott az angol külpolitika céljairól Párisban megelégedéssel fogadták, Berlinben és Rómában elutasítják az angol külügyminisz­ter beszédét . Az angol külügyminisztert a Varsóból érkező hírek késztették beszédének elmondására — A Pesti Hírlap londoni tudósítójának telefonjelentése — London, jan. 30. Lord Halifax külügyminiszter csütörtök esti beszédét londoni politikai és diplomá­ciai körökben igen nagy jelentőségűnek tartják. T­gy a Lordok Házának, mint az alsóháznak tagjai egyhan­­gúan helyeselték a külügyminiszter éleshangú beszé­dét. A legtöbben természetesen arra kiváncsiak, mi­lyen okok indították a nyugati nagyhatalmak vezető államférfiait arra, hogy egymásután újból és újból határozottan megismételjék a hetekkel ezelőtt meg­állapított új brit külpolitika irányelveit. Ahol csak érdeklődtünk, mindenütt azt a választ kaptuk, hogy a Varsóból érkezett legújabb hírek késztették a lon­doni és párisi kormányt e beszédek elmondására. A lengyel kormány hivatalosan értesítette nyugati szövetségeseit, hogy Danzigban katonai megerősítések folynak és a szabad város annexiójától tartanak. A brit kormány annyira súlyosnak tartotta a Varsóból érkezett hivatalos jelentéseket, hogy azonnal Lon­donba kérette a varsói brit nagykövetet. Sir Howard Kennard nagykövet pénteken késő délután a hestoni repülőtérre érkezett és egyenesen a külügyi Hivatalba ment, hogy személyesen tegyen jelentést lord Halifax külügyminiszternek. A brit külügyi hivatalban azt hangoztatják, hogy Sir Howard Kennard nagykövet hirtelen visszatérése nincs összefüggésben a jelenlegi danzigi helyzettel és ő­­ szokásos nyári szabadságára tért vissza Angliába. Az a tény azonban, hogy meg­érkezése után azonnal a külügyminisztériumba ment és szombaton délelőtt ismét megjelent a Downing Streeten, azt bizonyítja, hogy igen fontos üzenetet hozott magával. London természetesen teljes mértékben Halifax beszédének hatása alatt áll. A sajtó vezércikkezik róla és erőteljesen támogatja a külügyminiszter beszédét. Egyébként feltűnő változás állt be most a brit köz­hangulatban és a brit sajtóban, míg eddig nagyrészt tiltakoztak a bekerítés vádja ellen, ma már azt írják, hogy ha a támadás megakadályozását bekerítéssel kell keresztülvinni, vállalják a bekerítés vádját is. Az utóbbi hetekben nyilvánvaló lett, hogy Nagy- Britannia vezető köreit nagyon bántja az a propa­ganda, amelyet a német kormány indított a bekerítési politika ellen a német sajtóban. Chamberlain minisz­terelnök az utóbbi időben több izben értekezletre hívta össze legfőbb külpolitikai tanácsadóit, hogy megbe­szélje velük, miképen tudná ellensúlyozni Anglia ezt a propagandát. E tanácskozások következménye volt a brit propaganda minisztérium felállítása. Lord Hali­fax csütörtöki beszéde is, amely hivatalos körök véle­ménye szerint nem szorul magyarázatra, tervszerűen illeszkedik a brit kormány programjába, amellyel el­lensúlyozni kívánja a német propagandát. Európa népei ma világosan látják — írja a Times vezér­cikke —, hogy bizonyos esetben Anglia mit fog tenni. Megállapítható, hogy a mai londoni közhangulatból feltűnően hiányzik az európai kérdések megoldására irányuló békülékeny szellem. Úgy látszik, a világ­háború óta először, Nagy-Britannia felkészült min­den eshetőségre.­­­L. Lord Halifax angol külügyminiszter beszéde London, jún. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Lord Halifax külügyminiszter a királyi külügyi társaság la­komáján mondott beszédében áttekintette Anglia leg­újabb nemzetközi kötelezettségeit. Hangoztatta, hogy Anglia kész volna további hasonló kötelezettségeket vállalni, jól tudva, hogy ha más országok biztonsága és függetlensége eltűnik, saját biztonsága és független­sége is súlyos veszélybe kerül. — Tudjuk — folytatta —, hogy készeknek kell len­nünk harcolni a nemzetközi jog és rend védelméért "Mindig szembeszáll­tunk az olyan törekvések­kel, amelyekkel egyes hatalmak azt célozzák, hogy az Európa fölötti uralmat megszerezzék más nemzetek szabadságának rovására. Az angol politika a maga történetének szükségszerű irányát követné, ha ilyen kísérletek megismétlődnének. — Hatalmas haderőt teremtettünk úgy a magunk, mint más népek szabadságának védelmére, de csak a támadás elhárítására használnák azt. Külföldön talán még nem látják teljesen be, hogy szilárdul el vagyunk tökélve, hogy újabb támadás esetén minden erőnket kötelezettségeink teljesítésére és a támadás leküzdé­sére használjuk. „Anglia nem hátrál meg sem rágalom, sem erőszak elől“ — Anglia nem hátrál meg sem a rágalom, sem az erőszak elől. Akik nemzetünket elkorcsosultnak állítják, maguk nyújtják ennek leghatékonyabb ellen­szerét: népünk minden sértegetése, érzéseink minden kigúnyolása csak növeli belső egységünket, elszánt­ságunkat és hűségünket azokhoz, akik érzéseinkben és törekvéseinkben osztoznak.

Next