Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
4 PESTI HÍRLAP m 1939 július 1,10111181 A szlovákajku magyarság képviselőinek békés hűségnyilatkozata Kadlecs Antal a behívott szlovákajku képviselők nevében mondott köszönetet az országgyűlés bizalmáért. — Amikor ma — mondta — először jelenünk meg ebben a fényes palotában, fogadjuk, hogy abban a szellemben fogjuk képviselői kötelességünket teljesíteni, amelyet a hungarizmus szellemének szokás nevezni s amely ősidők óta összeolvasztotta, testvérekké tette a magyar és szlovák népet. (Nagy taps az egész Házban.) A történelemből számos példát idézhetnék annak bizonyságául, hogy a magyar és szlovák nép évszázadokon át szoros Sorsközösségben élt egymással a közös haza szeretetében. Idézhetném a török hódoltság alatt írt szlovák dalokat, amelyek a magyar királysághoz való ragaszkodást fejezték ki; a surányi vitézt, aki épúgy küzdött a végeken, mint a magyar bajtársak; felidézhetném a szlovák püspök emlékét, aki megáldotta II. Rákóczi Ferenc zászlaját, a nagy fejedelem seregében, vagy a szabadságharcban, Kossuth Lajos zászlaja alatt harcolt hős szlovákok emlékét, vagy azokét, akik Branyiszkó lejtőjén írták be nevüket közös történelmükbe. És emlékezhetnék a világháborúban hűségesen harcolt szlovák katonák százezreire, akik nem követték a cseheknek azt a példáját, hogy megadták magukatá ellenségnek. Az ellenségeink által terjesztett az az állítás, hogy a szlovák nép a történelem folyamán szembenállóit a magyar nemzettel, nem felel meg a valóságnak. (Taps.) Voltak szlovákok, akik a XIX. században nem a magyar haza keretében keresték népük boldogulását, ezek azonban a szlovák népnek csak kis töredékét alkották, túlnyomó része a magyar hazában, a szlovák-magyar testvériségben, a magyar állam gazdasági egységében találta meg népünk boldogulásának előfeltételeit. Ha pedig 1918-ban akadtak elvakult szlovákok, akik a csehszlovák állam létesítésében közreműködtek, az azóta lefolyt események őket is meggyőzték, hogy téves úton járnak. — A csehszlovákállam összeomlott, mert hazugságra volt építve. (Zajos helyeslés.) A hazugságok között a legnagyobb az volt, hogy a szlovákokat a cseh nemzet egy ágának, a szlovák nyelvet pedig a cseh nyelv egy nyelvjárásának mondták. Mi, ennek a Háznak új szlovák képviselői az első perctől küzdöttünk e hazugság ellen és hirdettük, hogy a szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovák-magyar testvériség. Meghurcoltak, börtönbe zártak minket ennek az igazságnak hirdetéséért, de a közelmúlt nagy történelmi eseményei a mi álláspontunkat igazolták: „Isten minket úgy segéden!" — A bécsi döntőbírósági ítélet egymillió magyarral együtt a szlovákokat is visszavezette az ősi hazába Hálát adunk ezért a mindenható Istennek, de hálával tartozunk Magyarország főméltóságú kormányzójának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, az ő bölcs, előrelátó országlásáért. (A Ház tagjai felállva lelkesen ünnepüik a kormányzót.) Köszönjük a magyar kormány megértését, amelyet a visszacsatolt szlovákság iránt tanusított és az országgyűlés bizalmát. Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten minket úgy segéljen! Az egész Ház zugó tapssal fogadta a beszédet. Bródy András: „Bejelentem az egész világnak, hogy a magyar-orosz nemzet saját elhatározásából tért vissza" Bródy András a kárpátaljai képviselők nevében mondott köszönetet: — Ebben a fenséges órában — úgymond —, amikor a magyar-orosz nemzet képviselete elfoglalta helyét a magyar parlamentben, mint a magyar-orosz nemzet parlamenti képviseletének vezére, mélységes megilletődéssel fohászomat küldöm a Mindenható Úristenhez, hogy népemet, a szentistváni birodalom leghűségesebb népét, a „gens fidelissimát“ visszahozta ezeréves hazájába. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A magyar-orosz nemzetet húsz év előtt megkérdezése és akarata ellenére szakították ki a többszázéves együttélésből de a húszéves távollét, szenvedés, elnyomatás ennek a népnek lelkét nem törte meg, ez a nép hű maradt a szentistváni gondolathoz. Mint a magyar-orosz nemzetnek az egész magyar-orosz törvényes népképviselet által egyhangúlag megválasztott feje és vezére, kötelességemnek tartom bejelenteni a magyar nemzetnek, az egész világnak, barátainknak és ellenségeinknek, hogy ió magyar-orosz nemzet saját elhatározásából tért vissza a szentistváni birodalomba, jövőjét, boldogságát itt akarja és fogja megépíteni a lovagias magyar nemzettel egyetemben. (Percekig tartó éljenzés és taps.) — Mélységes hódolatomat fejezem ki a kormányzó úr őföméltóságának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, (a képviselők ismét felállnak és melegen ünnepük a kormányzót), hogy atyai gondoskodásával, államférfiai bölcsességével és kemény akaratával kellő időben lehetővé tette, hogy a magyar-orosz nép, mely évszázadokon át vérségi és lelki kötelékekkel elszakíthatatlan gazdasági szálakkal és a közös kultúra kiépítésével összeforrott a magyar néppel, ismét visszatérhetett abba az államközösségbe, amelynek történelmét a magyar néppel együtt építette fel és amelynek jövőjéért munkáját s ha kell, életét és vérét mindig közösen kész feláldozni. (Taps.) Különösen mélységes hálánkkal adózunk a kormányzó úrnak az amnesztiarendeletért, amely nemes szívének egyik legutóbbi megnyilvánulása volt. Hisszük, hogy a nagylelkű megbocsátás népünk körében a lelkek megbékélését fogja hozni. Hálanyilatkozat a magyar hadseregnek — A magyar-orosz nép mélységes háláját tolmácsolom a vitéz magyar hadseregnek (lelkes taps), amelynek, mint tartalékos főhadnagy, magam is tagja vagyok. A magyar történelem legdicsőségesebb napjaiban II. Rákóczi Ferenc „pro libertate“ zászlaja alá felsorakozott a „gens fidelissima", hogy Magyarország függetlenségét és szabadságát megvédje. Most a magyar-orosz nép legsúlyosabb szenvedésének napjaiban a lovagias magyar nemzet vitéz és bátor hadserege fogott össze a hűséges magyar-orosz néppel, hogy azt az idegen elnyomás alól felszabadítsa és ma a két nép együttesen áll őrt a Kárpátok bércein. — Hálámat fejezem ki az egész magyar nemzetnek, amely az elnyomatás húsz éve alatt átérezte szenvedéseinket és felszabadításunkról egy pillanatra sem mondott le. Amikor pedig eljött a felszabadulás történelmi órája, szíve egész melegével ölelt minket keblére. Végül köszönetemet fejezem ki a magyar sajtónak, amely az elmúlt szomorú húsz év alatt szenvedéseinket állandóan napirenden tartotta, a világ közvéleményét felvilágosította és az igazság győzelmét így előkészítette. De köszönöm azt is, hogy a felszabadulás történelmi pillanatát az egyesülés lélekemelő ünnepévé tette s azóta is a megértés testvéri szeretetéről tesz tanúságot. — A felszabadulásunk tényével két testvérnép húszéves álma valósult meg. Mi hűséggel, szeretettel és bizalommal jöttünk ide és ezért szeretetet és bizalmat kérünk. Annyi állandó megpróbáltatás és csalódás után azzal a meggyőződéssel borulunk az újra megtalált anya kebelére, hogy a viszontagságok után jobb napok virradnak népünkre és hogy amit egy idegen hatalom az egész világ színe előtt vállalt nemzetközi szerződés ellenére megtagadott tőle, azt megkapja az ősz hazában: nemzeti életének, szellemi, gazdasági és kulturális fejlődésének szabad lehetőségét az autonómia keretében. Erre vonatkozólag kijelentem képviselőtársaim, valamint a magyar-orosz nemzet nevében, hogy sorsunkat és jövőnket illetően egységesen vállaljuk a kormányzó úr őfőméltósága és a kormány álláspontját. Végül köszönetet mondott az országgyűlés két Házának, hogy az államépítés munkájába bevonta őket. Ünnepélyesen kijelentette, hogy abban szívvel-lélekkel vesznek részt és azt kérik az országgyűléstől és a kormányzattól, hogy legyenek bizalommal a magyarorosz nép élén álló vezetőkkel szemben, akik a szentistváni állameszmét súlyos megpróbáltatásokon és börtönökön keresztül eddig is képviselték. A magyar és magyar-orosz nép örök együvétartozására az Isten áldását kérte. Lelkas, viharos taps követte Bródy András beszédét. y a láthatatlan páncél láthatatlan szögei mélyen nyomulnak a testébe. Tudta, hogy Lilikén keresztül hódította meg az urát. Mikor azt találta mondani neki, hogy nem mostoha anya, hanem idősebb nővér, játszópajtás kellene a gyermeknek. Ervin később azt kérdezte, hogy vállalná-e ezt a szerepet és ő vállalta. Feketekávé után Nelli félrehúzta egy sarokba Ágnest. Cigarettáztak. — Tudod-e, hogy bámullak? — szólt Nelli. — Ugyan miért? — Hát ezért az egészért. Azért, hogy megtűröd az öregasszonyt az asztalfőn és helyükön hagyod ezeket a képeket a falon. Én nem lennék képes rá. Nem is értem, hogy teheted? Egyetlen magyarázatot tudok erre, azt, hogy szereted az uradat. Ágnes egy pillanatra elszédült. Egy pillanatra lehunyta a szemét és mélyet lélegzett. Sikoltani szeretett volna és letépni a fényképeket, elégetni, megsemmisíteni őket. Ezeket a szörnyű képeket, amelyek mindegyikéről egy idegen asszony nevetett rá különböző ruhákban és különböző beállításban, de egyformán diadalmasan. — Én itt vagyok — mondták ezek a képek —, de hol vagy te? Hol mered megmutatni magad? Ki törődik te veled? Azt sem tudják, hogy létezel. Nem is létezel. Én létezem. — Oh, Ágnes mindig derűs és kiegyensúlyozott. Igazán rendkívüli teremtés — mondta az ura valakinek és Ágnes mikor körülnézett azt látta, hogy Nelli kicsit csodálkozva figyeli és még mindig feleletet vár tőle. — Mit törődöm én ezekkel a régi fényképekkel? — mondta folyékonyan, ahogyan egy jól betanult szerepet álmában is elmondhat az ember — Ervin azt szereti bennem a legjobban, hogy nem vagyok féltékeny. Miért is lennék az? A féltékenység a gyengék tulajdonsága és én erős vagyok. Magán érezte Nelli elismerő pillantását és diadalmasan hátravetette a fejét. Pedig most már tudta, hogy nincs menekvés. Minden ereje — a szerepben rejlik. Gróf Teleki Pál miniszterelnök állt fel ezután szólásra. — Ez a három felszólalás — mondta a miniszterelnök — nem maradhat válasz nélkül azok részéről, akik a húsz esztendőt a trianoni Magyarországon töltötték, a nemzetfenntartás munkásai részéről, a nemzetfenntartás munkásai felé. A felszólalás külső jogcíme a miniszterelnök jogcíme. De egy belső jogcím többre is jogosít. Két képviselőtársam kivételével én vagyok a magyar parlament legrégibb tagja, 1364 óta foglalok itt helyet. Amikor felvidéki és kárpátaljai testvéreink visszatérését ünnepeljük, úgy érzem, az egész parlament, minden magyar ember nevében, pártkülönbség nélkül, szólhatok; erre képviselőtársaim hozzájárulását is megkaptam. De szólhatok, mint régi parlamenti tag az egész magyar országgyűlés, mint a nemzeti állandó képviselet intézményének nevében, ebben a pillanat fölé messze emelkedő fenséges órában. — Üdvözöljük a kényszerhatárokon túlról visszatért magyar és szlovák testvéreinket. És bensőséges érzésekkel üdvözöljük magyar-orosz testvéreinket, akik a háza iránti szeretet érzését húsz éven át az elnyomatással szemben fenntartották. Láttuk ezt kijelentéseikből, tetteikből, tekintetükből, kézszorításukból, magaviseletükből. Láttuk, hogy visszavágytak. Üdvözöljük azokat a férfiakat, akiket népük bizalma hozott ide, nem a mostani választás, de húsz év választása és megbízatása alapján. Mi azokat kértük ide, akikről láttuk, hogy népük bizalma Veszi körül, s akiket láttunk az élen szeretettel és bizalommal övezve húsz év alatt felelős pozícióban. Alig lehet olyan szavakat találni amelyek kifejezik, amit igazán érzünk, de a legbensőségesebb szeretettel üdvözöljük őket. Ha valaki visszagondol az elmúlt húsz esztendőre, tudja, hogy nemcsak nekik, de nekünk is nehéz volt és csak ezen a húsz éven keresztül mérhetjük meg ennek a pillanatnak nagyságát. Az egész parlament s ezen keresztül a magyar nemzet nevében arra kérem az Istent, áldja meg a magyart, a haza minden hű fiát jó kedvvel, megelégedéssel, egyetértéssel, erővel, bőséggel, jóléttel, munkával és gazdagsággal. Ennek munkálására jöttünk össze és ebben összeforrva akarunk velük tovább dolgozni. Felhangzik a Himnusz Az egész Ház lelkesen megéljenezte és megtapsolta a miniszterelnök beszédét. Azután a képviselők felálltak és felhangzottak az ülésteremben a Himnusz hangjai. A nemzeti imádság eléneklése után az áhitatos, bensőséges hangulatban az elnök felfüggesztettte az ülést — Éljen a kormányzó — tört fel a kiáltás minden oldalról A 36-os bizottság tagjai A szünet után Szinyei Merse Jenő elnöklésével betöltötték az üresen hagyott bizottsági tagsági helyeket Aztán megválasztották a 38-as országos bizottság tagjaiul: Bárczay Jánost, Demkó Mihályt, Csilléry Andrást, Csizmadia Andrást, gróf Esterházy Móricot, Hubay Kálmánt, Imrédy Bélát, Ivády Bélát, Jurcsek Bélát, Kolosváry-Borcsa Mihályt, Krúdy Ferencet, Laky Dezsőt, Marton Bélát, Matolcsy Mátyást, Pajor Miklóst, Petró Kálmánt, Rassay Károlyt, Ronkay Ferencet Salkovszky Jenőt, Törs Tibort, báró Vay Lászlót, Vágó Pált, Vásáry Istvánt és Wälder Gyulát Gróf Teleki János (MÉP) válaszolt még személyes megtámadtatás címén Wirth Károly interpellációjára, majd Wirth Károly (nyilas) jelentette ki, hogy nem óhajtotta Telekit személyében megtámadni Július 4-én, szerdán déli 1 órakor formális ülést tart a Ház, abból a célból, hogy átvegye a felsőház üzenetét az addig elfogadott javaslatokról. A képviselőház nyári szünete A képviselőház pénteki ünnepi ülésével voltaképpen befejződött a Ház aratási szünet előtti munkássága. Kedden délben ugyan formális ülést tart a képviselőház, de erre csak azért van szükség, hogy a felsőház üzenetét átvegye azokról a javaslatoktól, amelyeket valószínűen kedden tartandó ülésén tárgyal le a felsőház. A képviselőhöz keddi ülésén napolja el tanácskozásait az első nyári szünet tartamára, 3—4 hétre. _____ Gróf Teleki Pál üdvözli visszatért testvéreinket A felsőház ülése A felsőház közoktatásügyi és külügyi bizottsága hétfőn délelőtt 11 órakor tárgyalja a magyar-japán egyezményt, azután a külügyi és pénzügyi bizottság a rendkívüli kevetek nyugdíjazhatásáról szóló javaslatot tárgyalja. Kedden délelőtt 11 órakor a felsőház foglalkozik ezekkel a javaslatokkal, valamint a „Horthy Miklós“ Repülőalapról szóló javaslattal és megválasztja a 36-os bizottságba kiküldendő tagokat. Minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai pénteken délután fél hat órai kezdettel gróf Teleki Pál miniszterelnök elnökségével minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács, amely folyó ügyeket tárgyalt, 9 órakor ért véget. Petíció a körmendi mandátum ellen A Magyar Tudósító jelentése szerint Lányi Márton ügyvéd, volt országgyűlési képviselő benyújtotta a Közigazgatási Bíróságnál a körmendi választópolgárok panaszát Tornyos György MÉP képviselő megválasztása ellen, aki körülbelül 1000 szótöbbséggel győzött Grecsák Richárd nem hivatalos kormánypárti jelölttel szemben.