Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

4 PESTI HÍRLAP m 1939 július 1,­­101111­81 A szlovákajku magyarság képviselőinek békés hűségnyilatkozata Kadlecs Antal a behívott szlovákajku képviselők nevében mondott köszönetet az országgyűlés bizal­máért. — Amikor ma — mondta — először jelenünk meg ebben a fényes palotában, fogadjuk, hogy abban a szellemben fogjuk képviselői kötelességünket teljesí­teni, amelyet a hungarizmus szellemének szokás ne­vezni s amely ősidők óta összeolvasztotta, testvérekké tette a magyar és szlovák népet. (Nagy taps az egész Házban.) A történelemből számos példát idézhetnék annak bizonyságául, hogy a magyar és szlovák nép évszázadokon át szoros Sorsközösségben élt egymással a közös haza szeretetében. Idézhetném a török hódolt­ság alatt írt szlovák dalokat, amelyek a magyar ki­rálysághoz való ragaszkodást fejezték ki; a surányi vitézt, aki épúgy küzdött a végeken, mint a magyar bajtársak; felidézhetném a szlovák püspök emlékét, aki megáldotta II. Rákóczi Ferenc zászlaját, a nagy fejedelem seregében, vagy a szabadságharcban, Kos­suth Lajos zászlaja alatt harcolt hős szlovákok emlé­két, vagy azokét, akik Branyiszkó lejtőjén írták be nevüket közös történelmükbe. És emlékezhetnék a világháborúban hűségesen harcolt szlovák katonák százezreire, akik nem követték a cseheknek azt a pél­dáját, hogy megadták magukat­­á ellenségnek.­­ Az ellenségeink által terjesztett az az állítás, hogy a szlovák nép a történelem folyamán szemben­állóit a magyar nemzettel, nem felel meg a valóság­nak. (Taps.) Voltak szlovákok, akik a XIX. században nem a magyar haza keretében keresték népük boldo­gulását, ezek azonban a szlovák népnek csak kis tö­redékét alkották, túlnyomó része a magyar hazában, a szlovák-magyar testvériségben, a magyar állam gaz­dasági egységében találta meg népünk boldogulásának előfeltételeit. Ha pedig 1918-ban akadtak elvakult szlovákok, akik a csehszlovák állam létesítésében köz­reműködtek, az azóta lefolyt események őket is meg­győzték, hogy téves úton járnak. — A csehszlovák­­állam összeomlott, mert hazug­ságra volt építve. (Zajos helyeslés.) A hazugságok kö­zött a legnagyobb az volt, hogy a szlovákokat a cseh nemzet egy ágának, a szlovák nyelvet pedig a cseh nyelv egy nyelvjárásának mondták. Mi, ennek a Ház­nak új szlovák képviselői az első perctől küzdöttünk e hazugság ellen és hirdettük, hogy a szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovák-magyar testvériség. Meghurcoltak, börtönbe zártak minket en­nek az igazságnak hirdetéséért, de a közelmúlt nagy történelmi eseményei a mi álláspontunkat igazolták: „Isten minket úgy segéden!" — A bécsi döntőbírósági ítélet egymillió magyar­ral együtt a szlovákokat is visszavezette az ősi hazába Hálát adunk ezért a mindenható Istennek, de hálával tartozunk Magyarország főméltóságú kormányzójának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, az ő bölcs, előre­látó országlásáért. (A Ház tagjai felállva lelkesen ün­nepüik a kormányzót.) Köszönjük a magyar kormány megértését, amelyet a visszacsatolt szlovákság iránt tanusított és az országgyűlés bizalmát. Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten min­ket úgy segéljen! Az egész Ház zugó tapssal fogadta a beszédet. Bródy András: „Bejelentem az egész világnak, hogy a magyar-orosz nemzet saját elhatározásából tért vissza" Bródy András a kárpátaljai képviselők nevében mondott köszönetet: — Ebben a fenséges órában — úgymond —, ami­kor a magyar-orosz nemzet képviselete elfoglalta he­lyét a magyar parlamentben, mint a magyar-orosz nemzet parlamenti képviseletének vezére, mélységes megilletődéssel fohászomat küldöm a Mindenható Úristenhez, hogy népemet, a szentistváni birodalom leghűségesebb népét, a „gens fidelissimát“ visszahozta ezeréves hazájába. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A magyar-orosz nemzetet húsz év előtt megkérdezése és akarata ellenére szakították ki a többszázéves együttélésből de a húszéves távollét, szenvedés, el­nyomatás ennek a népnek lelkét nem törte meg, ez a nép hű maradt a szentistváni gondolathoz. Mint a magyar-orosz nemzetnek az egész magyar-orosz törvé­nyes népképviselet által egyhangúlag megválasztott feje és vezére, kötelességemnek tartom bejelenteni a magyar nemzetnek, az egész világnak, barátainknak és ellenségeinknek, hogy ió magyar-orosz nemzet sa­ját elhatározásából tért vissza a szentistváni biroda­lomba, jövőjét, boldogságát itt akarja és fogja meg­építeni a lovagias magyar nemzettel egyetemben. (Percekig tartó éljenzés és taps.) — Mélységes hódolatomat fejezem ki a kormányzó úr őföméltóságának, vitéz nagybányai Horthy Miklós­nak, (a képviselők ismét felállnak és melegen ünnep­ük a­ kormányzót), hogy atyai gondoskodásával, állam­férfiai bölcsességével és kemény akaratával kellő idő­ben lehetővé tette, hogy a magyar-orosz nép, mely év­századokon át vérségi és lelki kötelékekkel elszakít­hatatlan gazdasági szálakkal és a közös kultúra kiépí­tésével összeforrott a magyar néppel, ismét visszatér­hetett abba az államközösségbe, amelynek történelmét a magyar néppel együtt építette fel és amelynek jövő­jéért munkáját s ha kell, életét és vérét mindig közö­sen kész feláldozni. (Taps.) Különösen mélységes há­lánkkal adózunk a kormányzó úrnak az amnesztia­­rendeletért, amely nemes szívének egyik legutóbbi megnyilvánulása volt. Hisszük, hogy a nagylelkű meg­bocsátás népünk körében a lelkek megbékélését fogja hozni. Hálanyilatkozat a magyar hadseregnek — A magyar-orosz nép mélységes háláját tolmá­csolom a vitéz magyar hadseregnek (lelkes taps), amelynek, mint tartalékos főhadnagy, magam is tagja vagyok. A magyar történelem legdicsőségesebb napjai­ban II. Rákóczi Ferenc „pro libertate“ zászlaja alá fel­sorakozott a „gens fidelissima", hogy Magyarország függetlenségét és szabadságát megvédje. Most a ma­­gyar-orosz nép legsúlyosabb szenvedésének napjaiban a lovagias magyar nemzet vitéz és bátor hadserege fo­gott össze a hűséges magyar-orosz néppel, hogy azt az idegen elnyomás alól felszabadítsa és ma a két nép együttesen áll őrt a Kárpátok bércein. — Hálámat fejezem ki az egész magyar nemzetnek, amely az elnyomatás húsz éve alatt átérezte szenvedé­seinket és felszabadításunkról egy pillanatra sem mon­dott le. Amikor pedig eljött a felszabadulás történelmi órája, szíve egész melegével ölelt minket keblére. Vé­gül köszönetemet fejezem ki a magyar sajtónak, amely az elmúlt szomorú húsz év alatt szenvedéseinket állan­dóan napirenden tartotta, a világ közvéleményét fel­világosította és az igazság győzelmét így előkészítette. De köszönöm azt is, hogy a felszabadulás történelmi pillanatát az egyesülés lélekemelő ünnepévé tette s azóta is a megértés testvéri szeretetéről tesz tanúságot. — A felszabadulásunk tényével két testvérnép húszéves álma valósult meg. Mi hűséggel, szeretettel és bizalommal jöttünk ide és ezért szeretetet és bizal­mat kérünk. Annyi állandó megpróbáltatás és csaló­dás után azzal a meggyőződéssel borulunk az újra meg­talált anya kebelére, hogy a viszontagságok után jobb napok virradnak népünkre és hogy amit egy idegen hatalom az egész világ színe előtt vállalt nemzetközi szerződés ellenére megtagadott tőle, azt megkapja az ősz hazában: nemzeti életének, szellemi, gazdasági és kulturális fejlődésének szabad lehetőségét az autonó­mia keretében. Erre vonatkozólag kijelentem képviselő­­társaim, valamint a magyar-orosz nemzet nevében, hogy sorsunkat és jövőnket illetően egységesen vállal­juk a kormányzó úr őfőméltósága és a kormány állás­pontját. Végül köszönetet mondott az országgyűlés két Há­zának, hogy az államépítés munkájába bevonta őket. Ünnepélyesen kijelentette, hogy abban szívvel-lélekkel vesznek részt és azt kérik az országgyűléstől és a kor­mányzattól, hogy legyenek bizalommal a magyar­orosz nép élén álló vezetőkkel szemben, akik a szent­­istváni állameszmét súlyos megpróbáltatásokon és bör­tönökön keresztül eddig is képviselték. A magyar és magyar-orosz nép örök együvétartozására az Isten ál­­dását kérte. Lelkas, viharos taps követte Bródy András beszé­dét. y a láthatatlan páncél láthatatlan szögei mélyen nyomulnak a testébe. Tudta, hogy Lilikén keresz­tül hódította meg az urát. Mikor azt találta mon­dani neki, hogy nem mostoha anya, hanem idő­sebb nővér, játszópajtás kellene a gyermeknek. Ervin később azt kérdezte, hogy vállalná-e ezt a szerepet és ő vállalta. Feketekávé után Nelli félrehúzta egy sarokba Ágnest. Cigarettáztak. — Tudod-e, hogy bámullak? — szólt Nelli. — Ugyan miért? — Hát ezért az egészért. Azért, hogy megtű­röd az öregasszonyt az asztalfőn és helyükön ha­gyod ezeket a képeket a falon. Én nem lennék ké­pes rá. Nem is értem, hogy teheted? Egyetlen ma­gyarázatot tudok erre, azt, hogy szereted az ura­dat. Ágnes egy pillanatra elszédült. Egy pillanatra lehunyta a szemét és mélyet lélegzett. Sikoltani szeretett volna és letépni a fényképeket, elégetni, megsemmisíteni őket. Ezeket a szörnyű képeket, amelyek mindegyikéről egy idegen asszony neve­tett rá különböző ruhákban és különböző beállí­tásban, de egyformán diadalmasan. — Én itt vagyok — mondták ezek a képek —, de hol vagy te? Hol mered megmutatni magad? Ki törődik te veled? Azt sem tudják, hogy létezel. Nem is létezel. Én létezem. — Oh, Ágnes mindig derűs és kiegyensúlyo­zott. Igazán rendkívüli teremtés — mondta az ura valakinek és Ágnes mikor körülnézett azt látta, hogy Nelli kicsit csodálkozva figyeli és még min­dig feleletet vár tőle. — Mit törődöm én ezekkel a régi fényképek­kel? — mondta folyékonyan, ahogyan egy jól be­tanult szerepet álmában is elmondhat az ember — Ervin azt szereti bennem a legjobban, hogy nem vagyok féltékeny. Miért is lennék az? A félté­kenység a gyengék tulajdonsága és én erős va­gyok. Magán érezte Nelli elismerő pillantását és dia­dalmasan hátravetette a fejét. Pedig most már tudta, hogy nincs menekvés. Minden ereje — a szerepben rejlik. Gróf Teleki Pál miniszterelnök állt fel ezután szólásra. — Ez a három felszólalás — mondta a miniszter­­elnök — nem maradhat válasz nélkül azok részéről, akik a húsz esztendőt a trianoni Magyarországon töl­tötték, a nemzetfenntartás munkásai részéről, a nem­­zetfenntartás munkásai felé. A felszólalás külső jog­címe a miniszterelnök jogcíme. De egy belső jogcím többre is jogosít. Két képviselőtársam kivételével én vagyok a magyar parlament legrégibb tagja, 1364 óta foglalok itt helyet. Amikor felvidéki és kárpátaljai testvéreink visszatérését ünnepeljük, úgy érzem, az egész parlament, minden magyar ember nevében, párt­különbség nélkül, szólhatok; erre képviselőtársaim hozzájárulását is megkaptam. De szólhatok, mint régi parlamenti tag az egész magyar országgyűlés, mint a nemzeti állandó képviselet intézményének nevében, ebben a pillanat fölé messze emelkedő fenséges órá­ban. — Üdvözöljük a kényszerhatárokon túlról vissza­tért magyar és szlovák testvéreinket. És bensőséges érzésekkel üdvözöljük magyar-orosz testvéreinket, akik a háza iránti szeretet érzését húsz éven át az el­nyomatással szemben fenntartották. Láttuk ezt kije­lentéseikből, tetteikből, tekintetükből, kézszorításuk­­ból, magaviseletükből. Láttuk, hogy vissza­vágytak. Üdvözöljük azokat a férfiakat, akiket népük bizalma hozott ide, nem a mostani választás, de húsz év vá­lasztása és megbízatása alapján. Mi azokat kértük ide, akikről láttuk, hogy népük bizalma Veszi körül, s akiket láttunk az élen szeretettel és bizalommal övezve húsz év alatt felelős pozícióban. Alig lehet olyan szavakat találni amelyek kifejezik, amit igazán érzünk, de a legbensőségesebb szeretettel üdvözöljük őket. Ha valaki visszagondol az elmúlt húsz eszten­dőre, tudja, hogy nemcsak nekik, de nekünk is nehéz volt és csak ezen a húsz éven keresztül mérhetjük meg ennek a pillanatnak nagyságát.­­ Az egész parlament s ezen keresztül a magyar nemzet nevében arra kérem az Istent, áldja meg a magyart, a haza minden hű fiát jó kedvvel, megelé­gedéssel, egyetértéssel, erővel, bőséggel, jóléttel, mun­kával és gazdagsággal. Ennek munkálására jöttünk össze és ebben összeforrva akarunk velük tovább dol­gozni. Felhangzik a Himnusz Az egész Ház lelkesen megéljenezte és megtapsolta a miniszterelnök beszédét. Azután a képviselők feláll­tak és felhangzottak az ülésteremben a Himnusz hang­jai. A nemzeti imádság eléneklése után az áhitatos, bensőséges hangulatban az elnök felfüggesztettte az ülést — Éljen a kormányzó — tört fel a kiáltás minden oldalról A 36-os bizottság tagjai A szünet után Szinyei Merse Jenő elnöklésével betöltötték az üresen hagyott bizottsági tagsági helye­ket Aztán megválasztották a 38-as országos bizottság tagjaiul: Bárczay Jánost, Demkó Mihályt, Csilléry Andrást, Csizmadia Andrást, gróf Esterházy Móricot, Hubay Kálmánt, Imrédy Bélát, Ivády Bélát, Jurcsek Bélát, Kolosváry-Borcsa Mihályt, Krúdy Ferencet, Laky Dezsőt, Marton Bélát, Matolcsy Mátyást, Pajor Miklóst, Petró Kálmánt, Rassay Károlyt, Ronkay Fe­rencet Salkovszky Jenőt, Törs Tibort, báró Vay Lász­lót, Vágó Pált, Vásáry Istvánt és Wälder Gyul­át Gróf Teleki János (MÉP) válaszolt még személyes megtámadtatás címén Wirth Károly interpellációjára, majd Wirth Károly (nyilas) jelentette ki, hogy nem óhajtotta Telekit személyében megtámadni Július 4-én, szerdán déli 1 órakor formális ülést tart a Ház, abból a célból, h­ogy átvegye a felsőház üzenetét az addig elfogadott javaslatokról. A képviselőház nyári szünete A képviselőház pénteki ünnepi ülésével voltakép­pen befejződött a Ház aratási szünet előtti munkás­sága. Kedden délben ugyan formális ülést tart a kép­viselőház, de erre csak azért van szükség, hogy a fel­sőház üzenetét átvegye azokról a javaslatoktól, ame­lyeket valószínűen kedden tartandó ülésén tárgyal le a felsőház. A képviselőhöz keddi ülésén napolja el tanácskozásait az első nyári szünet tartamára, 3—4 hétre. _____ Gróf Teleki Pál üdvözli visszatért testvéreinket A felsőház ülése A felsőház közoktatásügyi és külügyi bizottsága hétfőn délelőtt 11 órakor tárgyalja a magyar-japán egyezményt, azután a külügyi és pénzügyi bizottság a rendkívüli kevetek nyugdíjazhatásáról szóló javaslatot tárgyalja. Kedden délelőtt 11 órakor a felsőház foglalkozik ezekkel a javaslatokkal, valamint a „Horthy Miklós“ Repülőalapról szóló javaslattal és megválasztja a 36-os bizottságba kiküldendő tagokat. Minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai pénteken délután fél hat órai kez­dettel gróf Teleki Pál miniszterelnök elnökségével mi­nisztertanácsot tartottak. A minisztertanács, amely fo­lyó ügyeket tárgyalt, 9 órakor ért véget. Petíció a körmendi mandátum ellen A Magyar Tudósító jelentése szerint Lányi Márton ügyvéd, volt országgyűlési képviselő benyújtotta a Közigazgatási Bíróságnál a körmendi választópolgárok panaszát Tornyos György MÉP képviselő megválasz­tása ellen, aki körülbelül 1000 szótöbbséggel győzött Grecsák Richárd nem hivatalos kormánypárti jelölttel szemben.

Next