Pesti Hírlap, 1939. november (61. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-03 / 249. szám

BUDAPEST, 1939_________________________________LXI. ÉVFOLYAM, 249. (19.979) SZÁM PÉNTEK, NOVEMBER 3 ■löflzetesi bóra aa fiB H5 mmm " Á l "v Szerkesztőség: Vilmos 3 pengő 50 fillér. Két HoVM­­MRS WB JS|#S­SB MgRBlk BH császár-ut 78. Telefon bóra 5 pengő. Negyed- KSt iMT"’ H®"® Mi é^H, rfVSlP- 112-295. Főkiadók: VII-7 pengő 50 fillér. HI HB JHnlH HB 9H HB MSB HB (M 1H császár-ut 78. Tel. Félévre 15 pengő. Fgy ^B Ktt hESHR WB fiJB HBc . _. ■/•’ fJLdjfll 112-295. E Erzsébet-kftrut évre 30 pengő. Egyes ^H MB HT­­SH B 1 Tel. 135-298. A fió­szám ára hétköznap ML ... HB BB HB --..BEB HH HB |HB HF kok jegyzékét vásár­ ^H ^H| ^H H/'i•,7"fi^H ^H ^^BH ^HH^H ^H apróhír­(a pályaudvarokon HB . B®BB BH H||\JT'-'“.F BH BH M ■■■ BH HB ■ i­detések élén közöljük Chamberlain beszámolt a harctéri helyzetről és válaszolt Molotovnak Mussolini átalakította kormányát — „Független olasz tájékozódás az egész vona­lon“ — mondják Londonban — Molotov beszéde nagy izgalmat keltett Finnország­ban — Megérkezett a finn delegáció Moszkvába — Ostromállapot Hollandia határ­vidékein • A nyugati fronton nincs változás Az amerikai képviselőház is megszavazta a fegyverkiviteli tilalom megszüntetését Az alatt a kétszer huszonnégy óra alatt, amíg Magyarországon a lapok nem jelentek meg, a harctéri helyzet teljesen változatlan maradt. A nyugati fronton volt ugyan néhány kisebb jelentőségű helyi vál­lalkozás, a felderítő légi repülések száma szapo­rodott, a két hét óta várt nagy német offenzíva azonban semmiképpen sem akart kibontakozni. Még ennél is feltűnőbb, hogy az Anglia ellen in­dított bulvárhajó- és repülőgép-támadások a drá­mai kezdet után úgyszólván teljesen szünetelnek. Vannak, akik mindebből azt következtetik, hogy tavaszig Németország sem kezd nagyobb vállal­kozásba. Ez azonban nem látszik valószínűnek. A Német Birodalom fegyveres ereje és gazdasági készültsége most áll tetőfokon, ezzel ellentétben a szövetségeseké csak ezután fog teljes arányá­ban kibontakozni. Németország tehát — még mi­előtt Franciaország és Anglia minden erejüket összevonják — kénytelen keresni a döntést. Ez igen nehéz és felelősségteljes feladat elé állítja a­­német had­vezetőséget, nem lehet csodálkozni rajta, ha elhatározását igen alaposan megfontolja A harctér nyugalmával ellentétben a politi­kai és diplomáciai front az elmúlt két nap alatt igen nagy élénkséget mutatott. Általános feltű­nést keltett az Olaszországban végrehajtott őrségváltás Miniszterek mentek, ú­j miniszterek jöttek, Mus­solini egy sereg tetterős és ambiciózus emberrel váltotta fel a régi garnitúrát. A fasiszta rendszer­nek jellegzetes szokása ez a cserebere, Olaszor­szágban nincsen parlamentáris rendszer, a mi­niszterek nem bukhatnak meg azért, mert a tör­vényhozásban leszavazták őket. A szükséges vál­tógazdaságot ezért más erő, a Duce akarata irá­nyítja. Mussolini nem engedi meg, hogy a már kinevezett miniszterek hivatalukban megrozsdá­sodjanak, azt a veszélyt is elhárítja, hogy a párt­nak miniszteri tárcát nem viselő tehetséges és ambiciózus tagjai a hatalomrajutás reménysége nélkül elkeseredjenek. Az őrségváltás Olaszor­szág belső és külső politikájában nem jelez sem­miféle irányváltozást. A távozó vezető tényezők közül Magyarorszá­gon különösen a­ fasisztapárt főtitkárának, Stara­­cénak és a propagandaminiszternek, Dino Alfieri­­nek a nevét ismerik. Mindkettőről tudjuk, hogy nemcsak hivatalos kötelességük, hanem szívük­­szerint is szolgálják a fasisztapolitika magyar­barát irányzatát. Rokonszenv és szeretet kíséri őket most, amikor a Duce parancsa más fontos munkakörbe állítja őket. Olaszország igazi han­gulatát ismerve, tudjuk azonban azt is, hogy utódjaik éppen olyan jó barátai lesznek Magyar­­országnak. Ennek záloga, hogy az őrségváltással előtérbe került vezető egyéniségek legtöbbje már eddig is nem egyszer kimutatta a magyar nemzet iránt érzett rokonszenvét. Az új propagandaminiszter, Pavolini igen ki­tűnő újságíró, ebben a minőségében sokszor járt Budapesten is, ahol számos barátot szerzett. A fa­sisztapárt új főtitkára, Muti vakmerő harcosa volt a spanyolországi polgárháborúnak. A távozó hadügyi államtitkárnak és vezérkari főnöknek, Pariani tábornoknak a nevét akkor ismerte meg szélesebb körben a világ, amikor az elmúlt nyá­ron hosszabb tanácskozásokat folytatott a német vezérkar fejeivel. Utódja Graziani tábornok, Abesszínia meghódítója, az első abessziniai alki­­rály, Itália legkiválóbb katonája. Az olaszországi őrségváltást nyugalommal fo­gadta a nemzetközi politikai világ. Általánosan ki­alakult vélemény szerint az új kinevezések csak hangsúlyozottabb kifejezésre juttatják Olaszor­szágnak azt a szándékát, hogy semlegességét meg­őrizve, távol maradjon a fegyveres mérkőzéstől. Ez a mi szempontunkból rendkívüli jelentőségű, mert Olaszország semlegessége a Dunavölgy bé­kéjének is legfőbb előfeltétele és biztosítéka. Az olasz őrségváltás mellett az elmúlt két nap másik nagy eseménye Molotov beszéde Az orosz külügyi népbiztos a legfelsőbb szovjetta­nács ülésén másfél óra hosszáig tartó nagy szónok­latban vázolta Szovjet-Oroszország külpolitikai irányát. Ennek a politikai megnyilatkozásnak az adja a különösségét, hogy azt a hadviselő felek mindkét oldalról jó fogadtatásban részesítették. A német és az an­gol-francia sajtó egyformán elége­dett Molotov beszédével. A német sajtó azért, ami a beszédben benne volt: a német-orosz barátság hangsúlyozása, elítélése annak, hogy a nyugati ha­talmak egy állameszme: a nemzeti szocializmus el­len viselnek háborút, újabb támadás az angol blo­­kádpolitika ellen­ A francia és angol lapok ezzel szemben annak örülnek, ami a beszédből kimaradt: Molotov nem beszélt arról, hogy Szovjet-Oroszor­szág a diplomáciai és gazdasági támogatáson felül katonai segítséget is kész nyújtani Németország­nak. Arról sem beszélt, hogy az előző orosz­német barátsági szerződés szerint Hitler béke­ajánlatának visszautasítása után a német és orosz kormányok újabb tanácskozásának kellene bekövetkeznie. Mindebből az következik, hogy Oroszország, bárha diplomáciai és gazda­sági téren Németországot támogatja, valóban sem­leges álláspontot foglal el a két hadviselő fél kö­zött, a jövőre vonatkozó terveit pedig nem köti az orrára senkinek. Még a legjobb barátjának sem. Németo­rszágban egyébként azt mondják, hogy ők nem is számítottak Oroszország katonai segítségére, hiszen már szeptemberben, amikor Olaszország arra az elhatározásra jutott, hogy nem vesz részt semmiféle hadműveletben, a berlini kor­mány kijelentette, hogy a Harmadik Birodalom egymaga a maga erejével kívánja végigharcolni a háborút. A német nemzet nagy megnyugtatáskép­pen olvasta a német hadsereg főparancsnokának, Brauchitsch vezérezredesnek nyilatkozatát amelyben ez a kitűnő katona kifejti, hogy a magá­­ra maradt Németország képes is a háború sikeres végigküzdésére. Katonailag erősebb, mint volt hu­szonöt évvel ezelőtt, Lengyelország villámgyors le­verése után nem kell két fronton harcolnia, a ki­­éheztetéstől pedig azért nem kell félnie, mert az 1914. évi helyzettel ellentétben ma a Német Biro­dalmat nem zárja körül az ellenség, a gazdasági utak kelet, dél és észak felé nyitva maradtak szá­mára. Molotov Törökországról is nyilatkozott és beszédének ez a része kellemet­len feltűnést keltett Ankarában. A szovjet kormány külügyi népbiztosa előrebocsátotta: a moszkvai tárgyalásokon Oroszország azt kívánta, hogy Tö­rökország a Fekete-tenger parti államait kivéve minden más hatalom hadihajói elől zárja el a Dardanellákat, Törökország azonban a nyugati hatalmakkal szemben vállalt kötelezettségeire hi­vatkozva, ezt a javaslatot elutasította. „Meg fog még mutatkozni — tette hozzá a szovjet kormány külügyi népbiztosa —, nem lesz-e később oka, hogy ezt a lépését megbánja?“ Molotovnak ezt a kije­lentését a törökök fenyegetésnek fogták föl és igen rossz néven vették, álítólag diplomáciai lépésre készülnek miatta és hivatkoznak arra, hogy a mos­tani szigorú és ellenséges hang ellentétben van az­zal a baráti megértéssel, amely az orosz-török tárgyalások megszakadása után kiadott moszkvai hivatalos jelentésben megmutatkozott. A hely­zet ilyen alakulása bennünket a balkáni helyzet szempontjából érdekel. Német részről azt állítják, hogy Törökország, amikor háború alatt baráti szer­ződést kötött a hadban álló államok egy csoportjá­val, föladta szigorú semlegességét, ez a lépése nem egyezik a balkáni szövetségben foglalt kötelezett­ségeivel s azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy fölborítja a Balkán békéjét. Különben is Török­országnak az a szándéka, hogy Anglia és Francia­­ország érdekében szervezi meg a félsziget semle­ges blokkját. Eredetileg Olaszországban is ilyen aggályokkal fogadták az angol-francia-török se­gélynyújtási szerződés aláírását. Olaszország, amióta Albánia Itáliával personal­unióba került, bizonyos­ fokig maga is balkáni hatalomnak tekinti magát. Olaszország aggodalma az utolsó időben enyhült, Párisban úgy tudják, Rómában igen jó be­nyomást keltett Izmet Inonu török köztársasági el­nöknek a nemzetgyűlés megnyitó ülésén elmondott szerdai beszéde. Ebben a török államfő különös nyomatékkal hangoztatta, hogy az ankarai paktum nem irányul más nemzet ellen és csakis a béke fenntartását célozza. A török köztársasági elnök ezt is mondta: A török-angol-francia szerződés célja, hogy egy „békeöv“ megalkotásával a háború to­vábbi kiterjedését megakadályozza. Nem tudjuk, mennyire megbízható a Róma hangulatváltozásá­ról szóló párisi hír, bizonyos azonban, hogy amíg az elmúlt héten nagyon pesszimisztikusan ítélték meg a balkáni semlegességi blokk esélyeit, újab­ban ismét arról beszélnek, hogy Olaszország mégis sikerre kilátással fog foglalkozni egy ilyen irányú diplomáciai akcióval. Összeköttetésbe hozzák ezzel a görög-olasz viszony újabb javulását. Arról van szó, hogy Olaszország és Görögország legközelebb megújítják a most le­járó és tíz évvel ezelőtt megkötött barátsági pak­tumot. Az olasz-görög viszony újabb rendezése ki­induló pontja lehet Olaszország balkáni akciójá­nak, hiszen ez azt jelentené, hogy a Balkán egész nyugati partján maga Olaszország vagy Olasz­ország barátai sorakoznak föl, ezek után már csak a keleti partvidék államainak, Romániának, Bul­gáriának és Törökországnak a magatartása várna tisztázásra. Olaszország egyre nyomatékosabb föl­lépéssel mindig nagyobb szerepet játszik a Balká­non és a közép Duna völgyében. Molotov Finnországról mondott baljóslatú, fenyegető szavai az orosz-finn viszony újabb kiéleződésére mutatnak. Maga az a tény is, hogy az orosz külügyi népbiztos nyilvá­nosságra hozta a Finnország számára szabott orosz feltételeket nagyon megrontja a Moszkva felé út­ban levő finn küldöttség kilátásait. Helsin­ki azért helyezett súlyt a feltételek titokban tartására, hogy azokból a moszkvai kormány presztízsének sérelme nélkül engedményeket tehessen. Az, hogy Molotov a feltételeket úgyszólván abban a pilla­natban nyilvánosságra hozta, amikor a finn kül­döttség kormánya újabb ajánlatával ismét elin­dult Moszkva felé, azt mutatja, hogy a szovjet­kormány most már presztízs­kérdést csinált a kö­vetelések elfogadásából. . A finn kérdéssel kapcsolatbenn egyébként azom

Next