Pesti Hírlap, 1939. november (61. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-03 / 249. szám

2 ban Amerika is kapott egy oldalvágást Molotov­­tól. A külügyi népbiztos Roosevelt Kalininhoz intézett üzenetével kapcsolatban kijelentette, hogy az amerikai államfő Finnország érdekében tett lépése Moszkvában „ide­genkedést keltett“. Az Egyesült Államokban nagy felháborodást ébresztett az elnök megkritizálása. A City Flynt miatt amúgy is izgatott amerikai közvé­leményre jellemző annak a szenátornak a maga­tartása, aki azt követelte, hogy azonnal rendel­jék vissza Washingtonba a moszkvai nagyköve­tet. Az amerikai kormány természetesen nem hajlandó ilyen szélsőséges intézkedésre, megelég­szik azzal, hogy közreadja Kalininnak azt a leve­lét, amelyben az a márciusi válság alkalmából lelkesen helyeselte Rooseveltnek a Német Biroda­lomhoz és Itáliához intézett mérséklő figyelmez­tetését. Chamberlain és Halifax az angol parlamentben nyilatkoztak a hadi és diplomáciai helyzetről. Egyiküknek sem volt túl­ságosan érdekes és fontos jelentenivalója. Cham­berlain szokásos heti beszámolójában Molotov beszédére is tett néhány megjegyzést és kijelen­tette: „Molotov beszédét Berlinben türelmetlenül várták, de okom van hinni, hogy az bizonyos fokú csalódást keltett.“ Halifax külügyminiszter a felsőházban egy interpellációra adott válaszá­ban azt mondotta, még korai volna, ha részlete­sen megállapítanák Anglia és Franciaország hadi­céljait, eddig csak egy meghatározott hadicél van: a két nyugati nagyhatalom végét akarja vetni a nemzeti szocialista fenyegetéseknek, amelyek a népek békéjét veszélyeztetik. PESTI HÍRLAP 1039 november 23. péntek iP"mmpmp"pgBHRepi­ e Molotov beszéde a legfőbb szovjet tanács előtt Moszkva, nov. 2. (MTI) A legfőbb tanács ötödik rendkívüli ülésszakát kedden este fél nyolc órakor nyi­tották meg a moszkvai Kreml-palota nagytermében. A tanácskozás első szónoka Molotov, a népbizto­sok tanácsának elnöke, külügyi népbiztos volt. Másfél óra hosszat tartó beszédében egyebek között ezeket mondta: — A világhelyezetet az utóbbi hónapokban három fontos tény módosította. Először Németországhoz való viszonyunk teljes átállítása, ami Európának e két leg­nagyobb állama között a maradandó barátság helyre­állítására vezetett. Másodszor Lengyelország katonai megsemmisítése és a lengyel állam széthullása. Har­madszor a háború folytatása egyrészről Németország, másrészről Anglia és Franciaország között. Molotov azután áttért a nyugati hatalmak állí­tólagos háborús céljára, „a hitlerizmus megsemmisí­tésére" s a nyugati hatalmaknak ezt a célját bűnös­nek minősítette, majd igy folytatta szavait: — Állameszméket, mint a nemzeti szocialista ál­lameszme, lehet elutasítani vagy elfogadni, ezt há­borúra való oknak kijelenteni azonban esztelenség és gonosztett. A nyugati hatalmak hadviselésének igazi okai világuralmuk megtartásában található és abban, hogy továbbra is zavartalanul zsákmányolhas­sák ki gyarmati népeiket. Oroszország viszonya Né­metországhoz alapjában megjavult. Létre lehetett hozni a gyakorlati együttműködést és a német béketörekvé­seknek a Szovjetunió részéről történő politikai támo­gatását. A német-szovjetorosz barátság már a volt lengyel állam területén az érdekhatárok megállapítá­sának nehéz kérdésében megállta a próbát. A Szovjet­unió mély megértéssel kíséri Németország harcát a versaillesi rendszer kiküszöböléséért, mert azon az ál­lásponton van, hogy erős Németország mellőzhetetlen előfeltétele Európa békéjének.­­ Ezzel szemben a nyugati hatalmak kísérlete, hogy Németországot belekényszerítsék egy újabb ver­saillesi rendszerbe, veszélyes és a nyugati államok számára is romlással végződhetik. A Szovjetunió és Németország barátságos viszonya megnyilvánult to­vábbá a két ország közötti gazdasági kapcsolatok felújulásában. Nyugat-Ukrajna és Fehér-Oroszország megszállása Molotov vázolta a Nyugat-Ukrajna és nyugati Fe­héroroszország megszállásával kapcsolatos eseménye­ket. Közölte, hogy a szovjetorosz haderő ennek során 738 halottat és 1862 sebesültet vesztett. Fehérorosz­ország és Nyugatukrajna területe 196.000 négyszög­kilométer, lakosainak száma 13 millió, ebből 4,8 millió fehérorosz és 8 millió ukrán. A három Balti-állammal kötött segélynyújtási egyezményt Molotov a Szovjetunió és e három állam között uralkodó abszolút bizalom és kölcsönös meg­értés eredményeként említette. E három állam kü­lönleges földrajzi helyzetének méltánylásával — hi­szen ezek úgyszólván a Szovjetunió keleti tengeri be­járata — a szovjet kormány és a Balti-államok kor­mányai megegyeztek abban, hogy a haditengerészet­nek, a légi fegyvernemnek és a Szovjetunió megha­tározott nagyságú szárazföldi csapatának állomás­helyeket és támaszpontokat biztosítanak a Balti­­országokban A szovjetorosz-finn viszony Molotov azután áttért a szovjetorosz-finn vi­szonyra és egyebek közt ezeket fejtette ki: A Finn­országgal való viszony a Szovjetunióval nem cseké­lyebb jelentőségű, mint a három Balti-állammal való viszony, annál is inkább, mert a Szovjetunió észak­­nyugati határának és a legjelentősebb szovjetorosz kikötővárosnak, Leningrádnak (9) biztonsága ettől függ. A finn tengeröbölben (6) Szovjetoroszország tengeri összeköttetéseinek, sőt magának Leningrád­nak (9) biztonsága közvetlen összefügg azzal a kér­déssel, hogy Finnország barátságos vagy ellenséges magatartást követ-e a Szovjetunióval szemben. A szovjet kormány és Finnország kormánya között eb­ben a kérdésben legutóbb szovjetorosz kezdeménye­zésre folytatott tárgyalások még nem értek véget. E tárgyalásokra árnyékot vet az a tény, hogy Finn­országban harmadik hatalmak részéről más irányú külső befolyások játszanak közre.­­ A Szovjetuniónak nincsenek szándékai sem Vitpurt (Viborg)-ra (7), sem az Aaaland-szigetekre (4), sem pedig nem akar nyomást gyakorolni Svéd­országra, vagy Norvégiára, amint azt a híresztelések állítják. A Finnországnak átnyújtott szovjetorosz javaslatok olyan intézkedésekre szorítkoznak, ame­lyek a biztonságra és a Finnországgal való igazi ba­­rétságos viszony helyre­állítására szükségesek. A szovjet kormány Finnországnak eredetileg segély­nyújtási egyezmény megkötését javasolta, hasonló alapon, mint amelyen a Balti-államokkal kötött szerződések nyugodnak. A finn tárgyalók azonban azt a nézetet képviselték, hogy ez Finnország feltétlen semlegességének elvével nem egyeztethető össze. A szovjet kormány a maga javaslatait a finn­ tenger­­öböl (6) néhány szigetének átadására, valamint arra a javaslatra korlátozta, hogy Leningrádtól (9) észak­ra az országhatár „néhány tucat kilométerrel észa­kabbra legyen a mostaninál". Cserébe ezekért a szovjet kormány Finnországnak kétszer akkora te­rületet ajánlott fel Szovjet-Karélia (3) területén. "A szovjet kormány továbbá javasolta, hogy kis finn területet tengerészeti bázisként bérlet útján meg­szerezhessen a finn-tengeröböl (6) kijáratánál. Ez a támaszpont a Szovjetuniónak a szemben lévő észt parton elterülő Baltisport (10) támaszponttal együtt biztosítaná a finn­ tengeröböl (6) teljes biztonságát és ezzel egyidejűleg megfelelne a finn tengerpart meg­védése érdekeinek is. A szovjet kormány egész sor további engedményre nyilatkozott hajlandónak, így az Aaland-szigetek (4) megerősítésének kérdésében visszavonta elvi elutasító álláspontját arra az esetre, ha Finnország maga hajtja végre az erődítés munká­ját és harmadik állam nem vesz részt ebben, így a Szovjetunió sem. _ A szovjet kormány kilátásba he­lyezte határerődítéseinek eltüntetését Tartani lehet attól, hogy a szovjetorosz tervek, elutasítása Finnországra komoly hátrányokkal járna. Moszkvában Rooseveltnek Kalininhoz intézett üzenete megütközést keltett. Kalinin mindazonáltal azt válaszolta, hogy éppen a Szovjetunió tette meg Finnország függetlenségét e szomszéd­ államhoz való viszonyának alapjává. A szovjet-török viszony Molotov ezután a Szovjetunió és Törökország je­lenlegi viszonyáról beszélt. A Szovjetuniónak Török­országgal legutóbb folytatott tárgyalásaiban eredetileg az volt a szándéka, hogy a Fekete-tengerre és a ten­gerszorosokra korlátozott segélynyújtási szerződést kössön Törökországgal. Törökországnak azt javasolta, hogy zárja el a tengerszorosokat minden állam hadi­hajói elől, kivéve a Fekete-tenger parti államait Tö­rökország azonban — állítólag a nyugati hatalmak irá­nyában már elvállalt kötelezettségeinek alapján —­ ezeket a javaslatokat elutasította. Mindazonáltal a Tö­rökországgal folytatott eszmecsere lényegesen elősegí­tette a kölcsönös politikai álláspontok tisztázását Törökország persze azzal, hogy semlegességi po­litika helyett inkább a nyugati hatalmak háborús politikájával kapcsolta össze sorsát, kommoly döntést vállalt magára. Meg fog még mutatkozni, várjon Tö­rökországnak nem lesz-e később oka, hogy ezt a lé­pését megbánja. A szovjet kormány az eseményeket ebben a veszélyövezetben mindenesetre gondosan to­vább figyeli és különösen a Fekete-tenger körzeté­ben olyan politikát követ, amely a maga, valamint a vele barátságban lévő népek érdekeinek megfelel. Üzenet Amerika felé Molotov végül a Japánnal való viszonyról beszélt. Véleménye szerint a szovjetorosz-japán viszony érez­hető javulása állapítható meg, amely továbbfejlődés reményére jogosít. Az amerikai szenátusnak ama ha­tározatával kapcsolatban, amely az Egyesült Államok fegyverkiviteli tilalmának megszüntetéséről szól, Mo­lotov különös aggodalmakat és kételyeket hangozta­tott. A szovjet kormány nézete szerint ez az intézke­dés nem alkalmas arra, hogy a háború befejezését meghozza, hanem az európai háború kiéleződését és további kiterjedését idézheti fel. Molotov beszéde után a legfelsőbb szovjet a vi­tától elállva határozati javaslatot fogadott el, amely­ben helyesli a kormány külpolitikáját A szovjet követelései Finnországtól Moszkva, nov. 2. (Havas.) A finn küldöttség csütörtö­kön délelőtt Moszkvába érkezett. A küldöttségben, amely immár harmadízben tér vissza Moszkvába, részt vesz Tanner pénzügyminiszteren kívül Rafael Makka­­rainen finn protokollfőnök is, aki valaha Finnország moszkvai követe volt és kitűnően beszél oroszul. Milyenek a folyamatban levő tárgyalások mostani kilátásai? Finn­országot felszólították, hogy legyen belátással, fogadja el a legminimálisabb orosz követeléseket és semilyen oldal­ról jövő szovjetellenes nyomásnak ne engedjen. Melyek a legminimálisabb követelések? Azt köve­telik Finnországtól, hogy a szovjethatárt tolják ki körül­belül tíz kilométerrel a karéliai földszorosra (3) s így tá­gabb teret hagyjanak Leningrád (9) előtt; viszonzáskép Oroszország Kelet-Karéliából (3) enged át területet. V i i p u r i t (7) nem követeli. Követeli, hogy a karéliai földszoroson szűnjék meg a határok fegyveres őrzése. A keletkaréliai területért cserébe a finnek átadná­­nak egyes szigeteket, továbbá az északi-jegen­­tengeri (1) Halász-sziget (2) egy részét és a Zrodnyi-fél­­szigetet. A finn kormány ezt az utóbbi javaslatot nem ellenzi. Továbbra is ellenzi azonban, hogy a Finn-öböl (G) északi bejáratánál, kétségkívül Hange (S) környékén, orosz tengeri támaszpontot létesítsenek. Úgy látszik azonban, hogy az oroszok ezen a ponton nem engednek, minthogy Molotov hangoztatta, hogy ez a támaszpont eleget tenne mind Szovjet-Oroszország érdekeinek, mind Finn­ország biztonságának. Szovjet-Oroszország Finnország el­lenzésére lemondott arról, hogy kölcsönös segélynyújtási egyezményt kössenek, s csupán „a szovjet-finn támadást kizáró szerződésnek kölcsönös pótgaranciákkal való meg­erősítését“ indítványozza. Két főpontot fognak tehát megvitatni: a szovjet ten­geri támaszpont kérdését és a támadást kizáró finn-orosz szerződésbe felveendő „pótgaranciák“ kérdését. Szovjet- Oroszország a svédektől és a többi skandináv államtól le­hetőség szerint elválasztja azzal, hogy visszavonja az Aaland-szigetek (4) megerősítésére vonatkozó ellenveté­seit, feltéve, hogy a finnek nem engedik meg harmadik hatalmak részvételét a szigetek megerősítésében. Molotov egyébként világosan kifejezésre juttatta, hogy Szovjet- Oroszország Finnországot balti államnak vagy legalább is különleges érdekekkel bíró államnak tekinti, amikor a Finnországnak felajánlott segélynyújtási egyezményről szólott s azt mondta, hogy ezt éppen úgy felajánlották Finnországnak, mint a többi balti államnak. Ebben benne foglaltatik, hogy Oroszország nem ismeri el, hogy Finn­országot az északi csoporthoz számítsák. Finnország semmibe sem egyezhet bele, ami veszélyeztetné semlegeségét Helsinki, nov. 2. (MTI) Erkko finn külügyminisz­ter Helsinkiben a Svéd színházban rendezett ünnep­ségen beszédet mondott. Erkko sajnálkozásainak adott kifejezést, hogy Molotov beszéde által részletek vál­tak ismeretessé a szovjetorosz-finn megbeszélésekről, majd így folytatta: — Finnország Szovjet-Oroszország által javasolt intézkedésekben orosz imperializmust lát. Finnor­szág nem egyezhet bele semmibe, ami veszélyeztetné semlegességét. Ezt jelen­tené azonban valamely külföldi hatalom javára tett minden szolgalom finn te­rületen. Finnországra egy idegen állam sem gya­korolt befolyást. Mint szabadságszerető nép, nem kíván viszályt. Finnországnak óvatos gondossággal távol kell tartania magát a nagyhatalmak politikájától. Nincsenek olyan körülmények, amelyek a békés megoldást most is lehetetlennek tüntetnék fel Tárgyalások lesznek Oroszország, Törökország és Románia között Istanbul, nov. 2. (MTI) Ankarai hírek szerint ott a legközelebbi jövőben háromoldalú tárgyalások lesz­nek Oroszország, Törökország és Romá­­n­i­a között. Ezekben a napokban várják a román nagykövet visszatérését, aki Bukarestben ismételten megbeszéléseket folytatott a királlyal.

Next