Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-13 / 59. szám
• v' BUDAPEST, 1940 _________ LXII. ÉVFOLYAM, 59. (20.085) SZÁM _________|" ... ________________SZERDA. MÁRCIUS 13 ^ || ^ A finn-orosz béke Az új európai háború véres északi epizódja kedden az esti órákban véget ért: Finnország és Szovjet-Oroszország megkötötték a békét. A békeeltételek részleteit nem ismerjük; mindössze annyit tudunk, hogy a finnek átadják a karéliai földszorost Kipurival együtt és a Hanko félszigeten az oroszoknak támaszpontot ngednek. Finnország igen csekély őrületi veszteségek árán megvédte ügyetlenségét, megmentette nemzetszabadságát és intézményeit egy roppant túlerővel rá támadó ellenséggel zemben. A múlt év december elseén, amikor az aránytalan küzdelem megkezdődött, csak heteket jósoltunk a finneknek s világszerte mindenütt biztosra vették az oroszok fölényes győzelmét. Kevés olyan harcot ismer a világűrténet, mint amilyen Oroszország és Finnország között most lezajlott. Így több mint 170 milliós nagy nép egy kétségkívül igen erős és a modern haditechnika minden vivmályával ellátott katonai szervezet támadott rá három és fél milliós szomzédjára, abban a biztos hiszemben, hogy néhány hét leforgása alatt rákényszeríti a Kuusinen-féle kis bolevista kormányt, sőt az is lehetséges - s Nyugat-Európában erről meg voltak győződve —, hogy a szovjetség merészebb terveket táplált: meg karta valósítani az 1880-ból való lágy orosz imperialista programot, ki karta tolni az Atlanti óceánig a biodalom határát. Három és fél hónapja a kis Finnországra szegeződött az gész világ figyelme. A sarki hóban s fagyban az északi fény világa melltt megismétlődött a Kalevala hősi posza, melynek hőse maga a finn ép és a kis nemzet a tízszeres-husztoros katonai túlerővel szemben válságos leonidászi harcot vívott. Rokonszenv érthető módon a finnek elé hajolt és segítségben nem is volt lány. A nagyhatalmak több száz reülőt juttattak a finneknek, több mint tízezer főnyi önkéntes sietett, úgy harcoljon a szovjet ellen. A gyelmeket a hadtörténet valószínűleg mint a védekező taktika legszebb siereit fogja tanítani. A sallai nagyyőzelem volt talán a legnagyobb zabása. A karéliai földszoros mintazerű védelmét a külföldi katonaizakértők szuperlativuszokban maasztalták. Mintaszerű volt a csodáitos vadregényes ország természetidottságainak kihasználása. Mannereim Gusztáv tábornagy Caesar, Laplai Jenő, Turenne és Napoleon kiételes tehetséget kívánó művészetben kiválónak bizonyult. Olyan melegében van a moszkvai agg esemény, hogy magyarázatot mig fűzhetünk hozzá. A kulisszautait egyáltalán nem ismerjük, sőt az eőzményekről is keveset tudunk. A novjet kormánynak fontos oka lehet, egy ilyen csekély, valósággal látatengedmények árán belement aékekötésbe, hiszen a szovjetpropaanda nap-nap után hangoztatta, egy „Mannerheim és Tanner bandáitól“ meg akarja szabadítani az orságot. Talán a német közbenjárások döntő vagy a skandináv államok ékeközvetítése? Nem tudjuk. Svédrszág és Norvégia szerepét meg tudik érteni. A jómódú, békés polgárirszágok, Európának talán két legharmonikusabb társadalma visszariadtak attól, hogy országuk harctérré váljék. Oroszországra hatással lehetett az, hogy a nyugati demokráciák, — amit Chamberlain és Daladier be is jelentettek — be fognak avatkozni az északi viszályba, mihelyt Finnország fegyveres segítséget kér. Mi lesz a finn-orosz béke következménye és lesz-e nagyobb hatása az új európai háború kimenetelére? Ez nem látszik valószínűnek. Amikor a háború a múlt év szeptemberében megindult, finn-orosz háborúról még senki sem álmodott, ezzel senki sem számolt. Súlyos fejleményei csak akkor lettek volna, ha tovább tart és Franciaország és Angolország kénytelenek lesznek beváltani ígéretüket. Kérdés, mit csinál most Szovjet- Oroszország? Felszabadult erőit nem vonultatja-e fel máshol? Vagy, — amire szintén lehet számítani — nem tér-e inkáb vissza a szigorú semlegesség állópontjához. Ezek mind olyan kérdésk, amelyeket a légkörlebbi jövő det el. E pillanatban mindennél fontosabb a finn-orosz háborúnak valósággal felemelő erkölcsi tanulsága. Az örök erkölcsi tanulság az, hogy a kis népek, ha megvan bennük a bátorság és férfias elszántság, meg tudják védeni életterüket, még olyan sokszoros és ijesztő túlerővel szemben is, mint az orosz szovjet. A nemzeti függetlenség nagy és szent dolog és a kis népek se dobhatják oda bitangul, az első fenyegetésre. Ha pedig ezt teszik, nem is méltók a nemzeti függetlenségre. A finnek közel három és fél hónapos elszánt, kitartó, példát mutató helytállásukkal kivívták az élethez való jogukat. Kedden este Moszkvában aláírták a finn-szovjetorosi békeszerződést Feltételek: A hadműveletek azonnali kölcsönös beszüntetése, Viipuri és a karéliai földszoros átadása, támaszpont a Szovjetnek Hanko félszigeten Ribbentrop elutazott Rómából, s látogatása megindította a világsajtóban a találgatások sorozatát. A sablonos magyarázat, mely szerint a német külügyminiszter római utazása természetesen következik a két nagyhatalom viszonyából, ez alkalommal nem elégíti ki a jóhiszemű érdeklődőket sem. A háború mai állása mellett a német birodalmi kormánynak olyan exponált személyisége, mint Ribbentrop, természetesen nem vállalkozik egyszerű diplomáciai kéjutazásokra, még akkor sem, ha útja olyan baráti államba vezeti, melynek ideológiája rokonszenvezik a nemzeti szocializmussal. Bizonyos, hogy most, a tavaszi katonai lehetőségeket közvetlenül megelőző időszakban, a római látogatásnak mélyebb és átfogóbb jelentőséget lehet tulajdonítani, mint azt a hivatalos kommünikék elhitetni szeretnék. A világsajtóban általánosan az a vélemény alakult ki, hogy Ribbentrop a békelehetőségeket vitatta meg Rómában. A belgrádi sajtó szerint Ribbentrop a békéről tárgyalt Rómában s a Politika ezt a véleményét leginkább Ribbentrop pápai kihallgatásának tényével indokolja. Kétségtelen, hogy a Birodalmi Kormány és a Szentszék között az utolsó időben kialakult légkör kevéssé volt barátságos, s a német külügyminiszter látogatása a Vatikánban rendkívül nagyjelentőségű fordulatot jelenthet a világ egyik legnagyobb erkölcsi hatalmasságának, a római katolikus egyháznak, s a világ legnagyobb katolikus államának, Németországnak viszonyában. E fordulat általános diplomáciai következményeit nem szabad lebecsülni a háború vagy béke esélyeinek szempontjából sem. XII. Pius pápa a világ egyik legnagyobb szellemi tekintélye, s a szentszéki diplomácia mozdulatai a háború mai fejlődési szakában isfelbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnek még a béke ügyében. Az a tény, hogy Ribbentrop római és vatikánvárosi látogatása közvetlenül Roosevelt kiküldöttjének, Sumner Wellesnek európai körútja után következett be, feljogosít a feltevésre, hogy a német kormány kiküldöttje a pápával és a Dúcéval megvitatta a béke lehetőségeit is." E feltevésről elterjedt hírek teljesen légből kapottak. Biztos csak az, hogy Ribbentrop sokáig tárgyalt XII. Pius pápával és a Dúcéval, s már ez a tény is feljogosít a következtetésre, hogy valóban nagyjelentőségű kérdésekről folyhattak a tanácskozások, mert a Szentszék és a Német Birodalom között fennálló feszültség mellett a Szentatya ilyen természetű tárgyalásokat csak akkor kezdeményezhet, ha azoknak komoly tárgyi alapjuk van, s úgy a német birodalmi és protektorátusbeli katolikusok, valamint az általános békelehetőségek szempontjából előnyösnek látszanak. Békekezdeményezésről ír a „Vreme“ is, melynek római értesülései szerint a háború újabb szakaszába érkezett s már Hitler vasárnapi beszéde is megmutatta, milyen irányban fejlődnek az események. Már néhány héttel előbb rámutattunk e helyen arra a lehetőségre, hogy a tavaszi katonai események, tehát a nagy háború várható megindulása előtt egy utolsó, átfogó nagy békekísérlet történik meg, valószínűleg Olaszország, Amerika és a Szentszék részvételével. Sumner Welles európai útja, Ribbentrop római látogatása, tárgyalásai a Ducével és a Szentatyával megerősíteni látszanak most e feltevéseket. De hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ezek a béke-erőfeszítések a dolgok mai állása mellett inkább csak erkölcsi jelentőségűek. Mintha a világ néhány pártatlan erkölcsi és politikai hatalmassága mégegyszer, az utolsó pillanatban meg akarná akadályozni, hogy kinyissák a poklok kapuját és elszabaduljanak a háború fúriái... Ha nem sikerülnek ezek a kísérletek, bekövetkezik a „valaminek történni kell“ című fordulat, s ennek aztán kiszámíthatatlan esélyei lehetnek. S lehet az is, hogy ez a „valaminek történni kell“ még mindig nem jelenti azt, mintha e tavaszi napokban csakugyan megindulna minden erejével és dühével a katasztrofális háború. Még mindig nincs harctér, még mindig folyik a háború gazdasági és katonai erőforrásainak szervezése és tökéletesítése, még mindig várják az angolok és franciák az amerikai hadianyagot, az északi és közelkeleti helyzet kialakulását, a Weygand-hadsereg teljes felvonulását, a németek a legnagyobb eréllyel foytatják a háború gazdasági hátterének kiépítését, még mindig, hat hónap után is, a kezdeti időszakban élünk. Nyugaton néha eldördül egy ágyú, angol, francia, német gépek néha vetélkedve elszállanak az ellenség nagyvárosai fölött és bizonygatják, hogy mást is tudnak dobálni, ha akarnak, nemcsak röpcédulákat. Északon szó van arról, hogy a finn-orosz béke után sorvég-svéd finn védelmi blokk alakul A franciák és az angolok a finn-szovjetorosz békét meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadják. S elképzelhető, hogy a háború, amely Északon megáll, Nyugaton megmerevedett, másfelé fordul és másutt keresi a mozgási lehetőségeket. A békeszerződés legfontosabb pontjai Moszkva, márc. 12. (MTI) A finn-szovjetorosz tárgyalások, amelyek péntek óta Moszkvában folytak, kedden este békeszerződéshez vezettek a Szovjetunió és Finnország között. A békeszerződés legfontosabb pontjai a következők: 1. A hadműveletek azonnali beszüntetése mindkét részről. 2. A Karéliai-földszorost Viipurival együtt átadják a Szovjetuniónak. 3. Finnország katonai támaszpontot juttat a Szovjetuniónak a Hanko-félszigeten. Günther svéd külügyminiszter nyilatkozata Stockholm, márc. 12. Günther svéd külügyminiszter a Havas-iroda munkatársának az orosz-finn tárgyalások előzményeiről a következő nyilatkozatot tette: — A kezdeményezés a tárgyalások megindítására Szovjet-Oroszországtól indult ki. A svéd kormányhoz eljuttatták a szovjet indítványokat, amelyeket közöltek a finn kormánnyal. Egészen természetes, hogy Svédország, mint Finnország barátja, így cselekedett. Svédországnak semmi oka sem volt a szovjetorosz feltételek eltitkolására. Éppen ellenkezőleg: ha a svéd kormány eltitkolta volna a finnek előtt, hogy mit gondolnak ellenségei, barátságtalan cselekményt követett volna el egy olyan nemzet ellen, amely csaknem szövetségese. A Havas-iroda munkatársának arra a kérdésére, hogy harmadik hatalom nem igyekezett-e lépést tenni a svéd közvetítés érdekében, a svéd külügyminiszter a következő választ adta: — Egyáltalában nem tartottunk fenn érintkezést Németországgal ebben az ügyben. Biztosíthatom, hogy erről a kérdésről szó sem esett a Német Birodalom és Svédország között. Amit tettünk, azért tettük, hogy a finneken segítsünk.