Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-21 / 65. szám
Tegnap és legy sértődötthöz a vastagbetűs és lélekzetelállító hírek között, melyek tudatják a világgal, hogy a Duce és Hitler két és félórahosszat tanácskoztak a Brenner-állomáson, s Chamberlain bejelentette, hogy nem enged a háborús célokból, egészen szerényen és meglepően húzódik meg egy távirat, mely hírül adja, hogy az Etna kitört. Az újságolvasó szeme megakad a híren, az előfizető fejét rázza és a példányonként vásárló jóindulatúan elmosolyodik. „Végre!“ — gondolja az olvasó. — „Valami szelíd és ártalmatlan, a sok vészes jeladás között“. S szelíd mosollyal, fejcsóválva lapoz odább, az újság komorabb tájai, a külpolitika, a közgazdaság, vagy egyszerűen csak a napihírek felé. Mert a természet elmaradt az emberrel folytatott versenyben, s erről nem is lehet máskép, mint az erősebb udvarias fölényével és elnéző jóindulatával beszélni. „Az Etna kitört, csakugyan. ..— kérdik az emberek, Párisban, Berlinben és Londonban s kezüket szájuk elé emelik és tapintatosan ásítanak. A hír nem vonz többé. Az Etnának rossz sajtója van. A Stromboli már nem is jelentkezik, annyira megsértődött, valahol vidéken füstölög magában, szidja a vetélytársakat s dohogva emlékezik a szép időkre, mikor egy-egy kitörése telt házakat vonzott, az egész világ odafigyelt, fényképészek és tudósítők utaztak lázasan, hogy a nagy produkció érdekesebb jeleneteiről hírt adjanak. Minderről ma szó nincsen többé. Az Etna kitörése vidéki esemény, laptöltelék, melyet a szerkesztők igazán csak udvariasságból adnak még közzé, mintegy kegyeletből, az egykor divatos sztár iránt érzett fanyalgó megbecsülésből. Az Etna kitör, s ez lehet végzet a környékbeli falvak lakói számára, de nem esemény többé a világ agftaára gyffifolta, tűzhányókhoz, másféle kitörésekhez szokott. A természet kussol, pislog és riadtan elhallgat. A Duna csaknem kiáradt két nap előtt, repülőgépről bombázták az Adonyban feltorlaszolt jeget, a szennyes víz házak fedelét, telefonpóznákat sodort, s egy pillanatra csakugyan odanéztünk, mikor a kocsi áthajtott a Lánchídon. Az ám, árad a Duna! Kellemetlen közjáték! Majd elmúlik! ... E fogadtatás hatása alatt a Duna rögtön megsértődött, leapadt és visszavonult medrébe. Az Etna kitörésének sem jósolhatunk nagy jövőt. Valószínűbb, hogy elszégyelli magát, köp néhány tüzeset, füstölög egy ideig, s aztán rezignáltan elcsendesedik. „Ez már nem az én világom!“ — gondolja sértődötten, mint minden kallódó sztár, amely vagy aki elmarad az élet érthetetlen és kegyetlen versenyében. Igen, nincs módunk többé, hamis kegyelettel titkolni a valóságot: az Etna nem vonz többé, a Duna hasztalan árad, a sarki hideg hiába tör be a mérsékelt égöv köreibe, a természet minden deklamálóan fenséges és félelmes rendhagyását csaknem közönnyel észleljük. A természet, időlegesen, megbukott; a szó most az emberé. Mert nincs olyan Etna, Stromboli, Duna vagy Jegestenger, amely olyan félelmes, elemi és veszélyes tud lenni, mint az ember, ha néha kitör, s most, minden jel szerint, készül kitörni, már hallani az első morajlásokat, már tikkadt a jég és mozdulatlan a levegő, a másik vihar, az emberi szív örvénye, az emberi lélek és sors titkos tárnáinak fojtott lege, az emberi indulat tájfunja leselkedik a világ tájai felett. Mit tud az Etna, Ósdi pöfögésével, odamérve a Maginot- és Siegfried-vonalak titkos dinnamit-raktáraihoz! Mit tud a Duna, ha egyszer kiárad az emberi vér Európa síkságain! Mit tud az északi szél, ha egyszer süvölteni kezd az emberi düh és bosszú légvihara! Nem, a természet megszeppenve szemléli alkotását, az embert, mely kitört, mint az Etna, dühével kiáradt, mint a Duna, s gyűlölete jegesebb, mint a finn hómezők! „Hallgass most öreg!“ — mondhatjuk a sértődött Hegynek, a megbántott elemeknek. — „Hallgassatok most. Ez már nem a ti időtök. Leszerelhettek, a produkció kutyát sem vonz többé. Most mi kezdjük, a másik természet, az emberi“. S e hírre, csakugyan, mély csend lesz a világon. Márai Sándor. Főjegyző és betörő harca a postahivatal kertjében Nagykanizsa, márc. 20. A szepetneki postahivatalba ismeretlen tettesek betörést kíséreltek meg. Körbér Ida postamesternő figyelmes lett a zajra és szobájából telefonon segítséget kért dr. Horváth Lajos községi főjegyzőtől. A főjegyző — bár napok óta ágyban fekvő beteg — fölkelt és vadászfegyverét megtöltve, a cselédleány kíséretében a postára sietett A posta kertjében rá is talált az egyik betörőre és miután az nem adta meg magát, rásütötte a fegyverét de a sötétben nem talált. A betörő erre egy pisztoly agyával fejbevágta a főjegyzőt, aki vadászfegyverét megfordítva, annak tusával ütötte meg a betörőt, aztán eszméletlenül esett össze. A betörő társával együtt elmenekült, a főjegyzőt a lakásán ápolják. A csendőrség nyomoz. _______ A katonai nevelés A spártaiak voltak az elsők, akik álami életük biztosítására oly nevelési rendszert építettek ki, melynek a hősi eszmény volt az alapja. A rómaiaknál is összeolvadt szinte ideálisan a polgár és katona egy személyben. A legnagyobb, katonabölcsészek egyike, gróf Zrínyi Miklós is ezt az eszményt hangoztatta. A világháború csak látszólag fejeződött be — félév előtt újból kirobbant. A technika korában még sokkal nagyobbak az igények, — melyeket különösen nekünk — a korszerű katonával szemben támasztanunk kell Nemzetünk jövőjét, önállóságát csak katonáink hősi lelke mentheti meg. A katonai erények népiessé tételének korszakában élünk. Azonban ne legyünk idegen eszmék szolgai utánzói e téren, hanem induljunk magyar történelmi nyomokon. Hogyan, minő után érjük ezt el a legjobban, azt hivatott férfi, katonapedagógus, dr. Saád Ferenc mondja el nemrég megjelent kiváló művében *), mely a maga nemében egyedülálló. A korszerű magyar katonai nevelés helyes irányát történelmünkből meríti. A végvárakról, az ott folyó harcokról, már Balassa Bálint is azt mondja: „Vitézeknek ékes iskolája, a jó katonaságnak nevelő dajkája.“ Rákóczinak is megvolt a helyes érzéke a katonai nevelés iránt. Megalapította a nemes ifjak kompániáját, azzal a célzattal, hogy azok majdan vezető szerephez jussanak a hadseregben. A kiegyezés után válaszfal emelkedett katona és polgár közé. 1869-ben Kiss Ferenc katonai író megállapítja, hogy „Magyarország a katonai erényeket tiszteli és becsüli, de a polgáriakat azoknak fölé helyezi...“ Csak a legutóbbi időben látunk ezen a téren komoly javulást, mert Kornis Gyula felismerve hadseregünk óriási értékét a nevelés terén, azt írja egyik tanulmányában: „Az a nép, melynek lelkében a létért való küzdelem akarata, a harcias szellem megcsökkent, vagy kihalt, a történelem tanúsága szerint elpusztul és más népek zsákmányává törpül.. Dr. Saád értékes művében ismerteti a katonás nevelés lényegét, nemzeti jelentőségét, különös tekintettel a tisztképzésre, az altisztek és legénység nevelésére. A jövő hadserege olyan lesz, mint a tisztikara. A tiszti sarjadék kiválasztásánál meg kell nézni azt is, milyen környezetben élte le a növendék eddigi életét. A katonai vezető csak a történelemből táplálkozhat. Mussolini szerint az ember a történelmen kívül, nulla! A nemzet minden élő és holt erejét — különösen válságos időkben, mint ma — a hadviselés szolgálatába kell állítani, mert a háború az összesség szempontjából mindig nagy vizsga és számadás, mint ezt most a finneknél is láthatjuk. Suhay Imre. • Dr. Saád Ferenc: „Katonai nevelés.“ 140, Kultúra, Pécs. Keresztelő Albrecht kir. hercegnél FARKAS IMRE üregfénye: „Stefánia-út“ 50 iré, színész, művész — a női nadrágdivatról. Pesti nagy szaténák tavaszi divat tudósításai. Hunyadi Sándor, Tersánszky Józsi Jenő, Nadányi Zoltán írásai, Pitigrilli novella. Színdarab: Okos házasság. Uj 10.000 pengős pályázat a SZÍNHÁZI MAGAZIN SICC urfi kalandjai újból megindulnak. Az árvíz pusztítása Nagytétényben és Érdligeten Az árvíz nyomában, összedőlt házak, elpusztult vagyontárgyak és vízbefúlt sertések százai között Budapesten a Duna apad és a kiépített rakpartok falain már csak egy-egy vízfolt jelzi az árvíz nyomát. Lejebb azonban, ahol már nem védik a nagyszerűen kiépített védgátak a folyam partjait, szomorú kép tárul a szemlélő elé. A partokon szörnyű pusztítás képében hagyta ott névjegyét az árvíz. Budafoknál még mindig a vasúti töltésig vízben áll a vidék. Az ismert halászcsárdák szigetekként állnak az áradatban. Az ablakokig vizes falak bizonyítják, hogy 48 órával ezelőtt a parti házak szobáiban még a mennyezetig ért a víz. A töltés mellett egymásra dobált hatalmas jégtáblák közé fagyott bútordarabok, konyhaedények. Nagytétény felé a műúton még mindig 10 centiméter magas a víz és a hólé. A község egyik főútvonalán, a Szent Izere utcában félméteres víz folydogál. Az alsó községrészen, az úgynevezett Dunatelepen, a víz alá került házak száma meghaladja a százat. A fedél nélkül maradt emberek szomorú csapata tétlenül ődöng az árvízterület szélén. Egy szál ruhában, kendő, kabát, kalap nélkül menekültek a rohanó áz élők Az első éjszakát a metsző hideg szélben a vasúti töltésen töltötték. ........... „ . A nagytétényi főszolgabíró az árvíz pusztításáról Éppen most érkeznek meg a hatóság kiküldöttjei és meleg ételeket osztanak ki közöttük. Dr. Horváth János főszolgabíró vasárnap reggel óta járja a veszélyeztetett helyeket A belügyi hatóság helyi képviselője mindenütt ott van, ahol szükség van rá. Elbeszélgetünk. — Az áradat — mondja munkatársunknak a főszolgabíró — vasárnap éjjel hirtelen támadt ránk. Nem vártuk, de előkészültünk és előrelátásunk eredménye, hogy számos ház öszeomlása ellenére nemcsak emberéletben nem esett kár, hanem sikerült a vagyontárgyakat és az állatokat is megmenteni. A menekülőket hirtelenében nem tudtuk máshol elhelyezni, mint a vasúti töltésen. A víz nem a Duna felől, hanem Érd irányából, a vasúti töltés mellett jött, olyan erővel, hogy a gyengébben épült házakat pillanatok ledöntötte, a fákat gyökerestül ki- , csavarta. Ha a Duna apadása tovább tart, a félméteren felüli víztömegeket szivattukkal átemeljük a folyamba és így vízmentesítjük az elöntött területeket, szintje percenként emelkedett. Mikor a kihajtás megkezdődött, az utak még szárazat voltak. Éjfélkor már félméteres, egynegyed egy órakor egyméteres, éjjel egy órakor már kétméteres víz hömpölygött mindenfelé. A rohamos áradás ellenére is a 24.700 állatból alig ezer kapott vizet. Közben megérkezett Mészáros Jenő főjegyző vezetésével az önkéntes munkaszolgálat 430 embere és a már szombat óta a sertéshizlaló telepét, védő utászzászlóalj megkezdte a mentési munkáatokat. Az állománynak körülbelül öt százaléka vízbefulladt. Csónakba szállunk. A hizlaló lagúnákká változott. Az erős apadás ellenére még 80 centiméteres vízben hajókázunk. A hatalmas áradat kétméteres nyomai mindenütt jól láthatók. A falakon tapadó jégtömbök, a vízben százával úszó disznótetemek mindenfelé. A szerencsétlen állatok nagy részét menekülés közben érte az ár. Kísérteties kép! ..o. . Kerítések tetején, ugrás közben, fák közé szorulva, az aktok falához lapulva, fatörzsekre ágaskodva maradtak a víz mindent elpusztító hadszínterén a hízott állatok. *Pusztulás képe mindenfelé. Megérkezik Szendy Károly polgármester dr. Rosta János tanácsnok kíséretében. A polgármester a romokra mutatva kérdi a Pesti Hírlap munkatársától: — Mit szól ehhez? Borzalmas pusztulás Érdligeten Érdiiget következik. Ezt az uj telepítést sújtotta legerősebben a megáradt Duna Alig van ép ház. Egy-egy magasabb kiemelkedő dombháton bútorok, háztartási cikkek zavaros tömege. Ide is éjszaka érkezett az ár és a katonaság, valamint a helybeli hatóság emberei a lakosságot már csak a háztetőkön keresztül tudták menteni. A vagyontárgyak biztonságba helyezésére már nem maradt idő. A parton és a töltésen ez emberek tehetetlenül kezüket tördelve nézik a rombolás képét. Érdligeten, Érden és Diósligeten 208 ház áll még mindig az egy-másfél méteres vízben. A két vasúti töltés között most is minden víz alatt van. A Dunakönyöknél tenger tárul elénk. Pusztító, romboló tenger . . . Kelemen Lajos. A sertéshizlalda pusztulása A nagytétényi sertéshizlaló a pusztulás képét mutatja. A műút menti hatalmas betonfal ezer és ezer darabra törve, ledöntve fekszik. Az árvíz a Duna oldalán megépített erős gátat nem tudta áttörni, megkerülte a telepet és elöntötte az érdi rétet, majd a balatoni műúton keresztül rázúdult a telepre. A sertéshizlaló most is víz alatt van. Az igazgatóság épületében a különböző hatóságok jelenlétében érkezésünkkor tanácskozás folyik a további teendőkről. Dr. Csécsy Nagy Miklós, a telep igazgatója, derékig érő gumicsizmában fogad és meghív bennünket a tanácsterembe. " — Már szombaton kértünk katonaságot — beszéli. — A földmivelésügyi minisztériumnak és a fővárosnak félóránként tettünk jelentést. Előre láttuk a bekövetkezendőket. A község vasárnap300 főnyi segítséget adott. Gátakat emeltünk agyagból, rózsákból és kétezer homokzsákból. Este hat órakor mozgósítottunk, megszólaltak a szirénák. Éjjel féltizenkettőkor, amikor nyilvánvaló volt a telep pusztulása, megkezdtük az állatok kihajtását. A hízott disznók csak nehezen mozognak és nem akartak az aklokból kijönni. A viz IffaUl-ebep FERFI NO eyesweyes - Ukq eimnf TÁfázEHE OVOMALTINE Kellemes alakban, töményen nyújtja az élet fenntartásához, az idegek, az izmok táplálásához, a gyermeki szervezet felépítéséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat és