Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-21 / 65. szám

Tegnap és legy sértődötthöz a vastagbetűs és lélekzetelállító hí­rek között, melyek tudatják a világ­gal, hogy a Duce és Hitler két és félóra­­hosszat tanácskoztak a Brenner-állo­­máson, s Chamberlain bejelentette, hogy nem enged a háborús célokból, egészen szerényen és meglepően húzó­dik meg egy távirat, mely hírül adja, hogy az Etna kitört. Az újságolvasó szeme megakad a híren, az előfizető fejét rázza és a példányonként vásárló jóindulatúan elmosolyodik. „Végre!“ — gondolja az olvasó. — „Valami szelíd és ártalmatlan, a sok vészes jeladás között“. S szelíd mosollyal, fejcsóválva lapoz odább, az újság komorabb tájai, a külpolitika, a közgazdaság, vagy egy­szerűen csak a napihírek felé. Mert a természet elmaradt az em­berrel folytatott versenyben, s erről nem is lehet máskép, mint az erősebb udvarias fölényével és elnéző jóindu­latával beszélni. „Az Etna kitört, csak­ugyan. ..— kérdik az emberek, Pá­­risban, Berlinben és Londonban s ke­züket szájuk elé emelik és tapintato­san ásítanak. A hír nem vonz többé. Az Etnának rossz sajtója van. A Strom­boli már nem is jelentkezik, annyira megsértődött, valahol vidéken füstölög magában, szidja a vetélytársakat s do­hogva emlékezik a szép időkre, mikor egy-egy kitörése telt házakat vonzott, az egész világ odafigyelt, fényképészek és tudósí­tők utaztak lázasan, hogy a nagy produkció érdekesebb jelenetei­ről hírt adjanak. Minderről ma szó nincsen többé. Az Etna kitörése vidéki esemény, laptöltelék, melyet a szer­kesztők igazán csak udvariasságból ad­nak még közzé, mintegy kegyeletből, az egykor divatos sztár iránt érzett fanyalgó megbecsülésből. Az Etna ki­tör, s ez lehet végzet a környékbeli falvak lakói számára, de nem esemény többé a világ agftaára g­yffifolta,­ tűzhányókhoz, másféle kitörésekhez szokott. A természet kussol, pislog és riadtan elhallgat. A Duna csaknem ki­áradt két nap előtt, repülőgépről bom­bázták az Adonyban feltorlaszolt jeget, a szennyes víz házak fedelét, telefon­póznákat sodort, s egy pillanatra csak­ugyan odanéztünk, mikor a kocsi át­hajtott a Lánchídon. Az ám, árad a Duna! Kellemetlen közjáték! Majd el­múlik! ... E fogadtatás hatása alatt a Duna rögtön megsértődött, leapadt és visszavonult medrébe. Az Etna kitöré­sének sem jósolhatunk nagy jövőt. Va­lószínűbb, hogy elszégyelli magát, köp néhány tüzeset, füstölög egy ideig, s aztán rezignáltan elcsendesedik. „Ez már nem az én világom!“ — gondolja sértődötten, mint minden kallódó sztár, amely vagy aki elmarad az élet érthetetlen és kegyetlen versenyében. Igen, nincs módunk többé, hamis ke­gyelettel titkolni a valóságot: az Etna nem vonz többé, a Duna hasztalan árad, a sarki hideg hiába tör be a mérsékelt égöv köreibe, a természet minden de­­klamálóan fenséges és félelmes rend­hagyását csaknem közönnyel észleljük. A természet, időlegesen, megbukott; a szó most az emberé. Mert nincs olyan Etna, Stromboli, Duna vagy Jeges­tenger, amely olyan félelmes, elemi és veszélyes tud lenni, mint az ember, ha néha kitör, s most, minden jel szerint, készül kitörni, már­ hallani az első mo­rajlásokat, már tikkadt a jég és moz­dulatlan a levegő, a másik vihar, az emberi szív örvénye, az emberi lélek és sors titkos tárnáinak fojtott lege, az emberi indulat tájfunja leselkedik a világ tájai felett. Mit tud az Etna, Ósdi pöfögésével, odamérve a Maginot- és Siegfried-vonalak titkos dinnamit-raktá­­raihoz! Mit tud a Duna, ha egyszer ki­árad az emberi vér Európa síkságain! Mit tud az északi szél, ha egyszer sü­völteni kezd az emberi düh és bosszú légvihara! Nem, a természet megszep­penve szemléli alkotását, az embert, mely kitört, mint az Etna, dühével ki­áradt, mint a Duna, s gyűlölete jege­sebb, mint a finn hómezők! „Hallgass most öreg!“ — mondhatjuk a sértődött Hegynek, a megbántott elemeknek. — „Hallgassatok most. Ez már nem a ti időtök. Leszerelhettek, a produkció ku­tyát sem vonz többé. Most mi kezdjük, a másik természet, az emberi“. S e hír­re, csakugyan, mély csend lesz a vi­lágon. Márai Sándor. Főjegyző és betörő harca a postahivatal kertjében Nagykanizsa, márc. 20. A szepetneki postahivatalba ismeretlen tettesek betö­rést kíséreltek meg. Kör­bér Ida posta­mesternő figyelmes lett a zajra és szobá­jából telefonon segítséget kért dr. Hor­váth Lajos községi főjegyzőtől. A főjegyző — bár napok óta ágyban fekvő beteg — fölkelt és vadászfegyverét megtöltve, a cselédleány kíséretében a pos­tára sietett A posta kertjében rá is talált az egyik betörőre és miután az nem adta meg ma­gát, rásütötte a fegyverét de a sötétben nem talált. A betörő erre egy pisztoly agyával fejbevágta a főjegyzőt, aki va­dászfegyverét megfordítva, annak tusával ütötte meg a betörőt, aztán eszméletlenül esett össze. A betörő társával együtt elmenekült, a főjegyzőt a lakásán ápolják. A csendőr­ség nyomoz. _______ A katonai nevelés A spártaiak voltak az elsők, akik álami életük biztosítására oly nevelési rendszert építettek ki, melynek a hősi eszmény volt az alapja. A rómaiaknál is összeolvadt szinte ideálisan a polgár és katona egy személyben. A legnagyobb, katonabölcsé­­szek egyike, gróf Zrínyi Miklós is ezt az eszményt hangoztatta. A világháború csak látszólag fejeződött be — félév előtt újból kirobbant. A tech­nika korában még sokkal nagyobbak az igények, — melyeket különösen nekünk — a korszerű katonával szemben támaszta­nunk kell Nemzetünk jövőjét, önállósá­gát csak katonáink hősi lelke mentheti meg. A katonai erények népiessé tételének korszakában élünk. Azonban ne legyünk idegen eszmék szolgai utánzói e téren, ha­nem induljunk magyar történelmi nyomo­kon. Hogyan, minő után érjük ezt el a leg­jobban, azt hivatott férfi, katonapedagó­gus, dr. Saád Ferenc mondja el nemrég megjelent kiváló művében *), mely a maga nemében egyedülálló. A korszerű magyar katonai nevelés helyes irányát történel­münkből meríti. A végvárakról, az ott fo­lyó harcokról, már Balassa Bálint is azt mondja: „Vitézeknek ékes iskolája, a jó katonaságnak nevelő dajkája.“ Rákóczinak is megvolt a helyes érzéke a katonai ne­velés iránt. Megalapította a nemes ifjak kompániáját, azzal a célzattal, hogy azok majdan vezető szerephez jussanak a had­seregben. A kiegyezés után válaszfal emelkedett katona és polgár közé. 1869-ben Kiss Fe­renc katonai író megállapítja, hogy „Ma­gyarország a katonai erényeket tiszteli és becsüli, de a polgáriakat azoknak fölé he­lyezi...“ Csak a legutóbbi időben lá­tunk ezen a téren komoly javulást, mert Kornis Gyula felismerve hadseregünk óri­ási értékét a nevelés terén, azt írja egyik tanulmányában: „Az a nép, melynek lel­kében a létért való küzdelem akarata, a harcias szellem megcsökkent, vagy kihalt, a történelem tanúsága szerint elpusztul és más népek zsákmányává törpül.. Dr. Saád értékes művében ismerteti a katonás nevelés lényegét, nemzeti jelentő­ségét, különös tekin­tettel a tisztképzésre, az altisztek és legénység nevelésére. A jö­vő hadserege olyan lesz, mint a tisztikara. A tiszti sarjadék kiválasztásánál meg kell nézni azt is, milyen környezetben élte le a növendék eddigi életét. A katonai veze­tő csak a történelemből táplálkozhat. Mus­solini szerint az ember a történelmen kí­vül­, nulla! A nemzet minden élő és holt erejét — különösen válságos időkben, mint ma — a hadviselés szolgálatába kell állí­tani, mert a háború az összesség szem­pontjából mindig nagy vizsga és szá­madás, mint ezt most a finneknél is láthatjuk. Suhay Imre. • Dr. Saád Ferenc: „Katonai nevelés.“ 140, Kultúra, Pécs. Keresztelő Albrecht kir. hercegnél FARKAS IMRE ü­­regfénye: „Stefánia-út“ 50 iré, színész, művész — a női nadrág­divatról. Pesti nagy szaténák tavaszi divat tudósításai. Hunyadi Sándor, Tersánszky Józsi Jenő, Nadány­i Zoltán írásai, Pitigrilli novella. Színdarab: Okos házasság. Uj 10.000 pengős pályázat a SZÍNHÁZI MAGAZIN SICC urfi kalandjai újból megindulnak. Az árvíz pusztítása Nagytétényben és Érdligeten Az árvíz nyomában, összedőlt házak, elpusztult vagyontárgyak és vízbefúlt sertések százai között Budapesten a Duna apad és a kiépített rakpartok falain már csak egy-egy vízfolt jelzi az árvíz nyomát. Lejebb azonban, ahol már nem védik a nagyszerűen kiépített védgátak a folyam partjait, szomorú kép tárul a szemlélő elé. A partokon szörnyű pusztítás képében hagyta ott névjegyét az árvíz. Budafoknál még mindig a vasúti töltésig vízben áll a vidék. Az ismert ha­lászcsárdák szigetekként állnak az áradat­ban. Az ablakokig vizes falak bizonyít­ják, hogy 48 órával ezelőtt a parti házak szobáiban még a mennyezetig ért a víz. A töltés mellett egymásra dobált hatalmas jégtáblák közé fagyott bútordarabok, kony­haedények. Nagytétény felé a műúton még mindig 10 centiméter magas a víz és a hólé. A község egyik főútvonalán, a Szent Izere­ utcában félméteres víz folydogál. Az alsó községrészen, az úgynevezett Dunatelepen, a víz alá került házak száma meghaladja a százat. A fedél nélkül maradt emberek szomorú csapata tétlenül ődöng az árvízterüle­t szé­lén. Egy szál ruhában, kendő, kabát, kalap­­ nélkül menekültek a rohanó áz élők Az első éjszakát a metsző hideg szélben a vasúti töltésen töltötték. ........... „ . A nagytétényi főszolgabíró az árvíz pusztításáról Éppen most érkeznek meg a hatóság ki­küldöttjei és meleg ételeket osztanak ki közöttük. Dr. Horváth János főszolgabíró vasárnap reggel óta járja a veszélyezte­tett helyeket A belügyi hatóság helyi kép­viselője mindenütt ott van, ahol szükség van rá. Elbeszélgetünk. — Az áradat — mondja munkatársunk­nak a főszolgabíró — vasárnap éjjel hir­telen támadt ránk. Nem vártuk, de elő­készültünk és előrelátásunk eredménye, hogy számos ház öszeomlása ellenére nem­csak emberéletben nem esett kár, hanem sikerült a vagyontárgyakat és az állatokat is megmenteni. A menekülőket hirtelené­­ben nem tudtuk máshol elhelyezni, mint a vasúti töltésen. A víz nem a Duna fe­lől, hanem Érd irányából, a vasúti töltés mellett jött, olyan erővel, hogy a gyengébben épült házakat pillanatok ledöntötte, a fákat gyökerestül ki- , csavarta. Ha a Duna apadása tovább tart, a félméte­ren felüli víztömegeket szivattukkal át­emeljük a folyamba és íg­y vízmentesítjük az elöntött területeket, szintje percenként emelkedett. Mikor a kihajtás megkezdődött, az utak még szá­razat­ voltak. Éjfélkor már félméteres, egynegyed egy órakor egyméteres, éjjel egy óra­kor már kétméteres víz hömpölygött mindenfelé. A rohamos áradás ellenére is a 24.700 ál­latból alig ezer kapott vizet. Közben meg­érkezett Mészáros Jenő főjegyző vezetésé­vel az önkéntes munkaszolgálat 430 em­bere és a már szombat óta a sertéshizlaló telepét, védő utászzászlóalj megkezdte a mentési munkáatokat. Az állománynak kö­rülbelül öt százaléka vízb­efulladt. Csónakba szállunk. A hizlaló lagú­nákká változott. Az erős apadás elle­nére még 80 centiméteres vízben hajóká­­zunk. A hatalmas áradat kétméteres nyo­mai mindenütt jól láthatók. A falakon ta­padó jégtömbök, a vízben százával úszó disznótetemek mindenfelé. A szerencsétlen állatok nagy részét menekülés közben érte az ár. Kísérteties kép! ..o. . Kerítések tetején, ugrás közben, fák közé szorulva, az aktok falához la­pulva, fatörzsekre ágaskodva maradtak a víz mindent elpusztító hadszínterén a hízott állatok. *Pusztulás képe mindenfelé. Megérkezik Szendy Károly polgármester dr. Rosta János tanácsnok kíséretében. A polgármester a romokra mutatva kérdi a Pesti Hírlap munkatársától: — Mit szól ehhez? Borzalmas pusztulás Érdligeten Érdiiget következik. Ezt az uj telepítést sújtotta legerősebben a megáradt Duna Alig van ép ház. Egy-egy magasabb ki­emelkedő dombháton bútorok, háztartási cikkek zavaros tömege. Ide is éjszaka ér­kezett az ár és a katonaság, valamint a helybeli hatóság emberei a lakosságot már csak a háztetőkön keresztül tudták men­teni. A vagyontárgyak biztonságba helye­zésére már nem maradt idő. A parton és a töltésen ez emberek tehetetlenül kezü­ket tördelve nézik a rombolás képét. Érd­­ligeten, Érden és Diósligeten 208 ház áll még mindig az egy-másfél méteres vízben. A két vasúti töltés között most is minden víz alatt van. A Dunakönyöknél tenger tá­rul elénk. Pusztító, romboló tenger . . . Kelemen Lajos. A sertéshizlalda pusztulása A nagytétényi sertéshizlaló a pusztulás képét mutatja. A műút menti hatalmas be­tonfal ezer és ezer darabra törve, ledöntve fekszik. Az árvíz a Duna oldalán megépí­tett erős gátat nem tudta áttörni, megke­rülte a telepet és elöntötte az érdi rétet, majd a balatoni műúton keresztül rázúdult a telepre. A sertéshizlaló most is víz alatt van. Az igazgatóság épületében a külön­böző hatóságok jelenlétében érkezésünkkor tanácskozás folyik a további teendőkről. Dr. Csécsy Nagy Miklós, a telep igazga­tója, derékig érő gumicsizmában fogad és meghív bennünket a tanácsterembe. " — Már szombaton kértünk katonaságot — beszéli. — A földmivelésügyi miniszté­riumnak és a fővárosnak félóránként tet­tünk jelentést. Előre láttuk a bekövetke­­zendőket. A község vasárnap­­300 főnyi segítséget adott. Gátakat emeltünk agyag­ból, rózsákból és kétezer homokzsákból. Este hat órakor mozgósítottunk, megszó­laltak a szirénák. Éjjel féltizenkettőkor, amikor nyilvánvaló volt a telep pusztu­lása, megkezdtük az állatok kihajtását. A hízott disznók csak nehezen mozognak és nem akartak az aklokból kijönni. A viz I­ffaUl-ebep FERFI NO eyesweyes - Ukq eimnf TÁfázEHE OVOMALTINE Kellemes alakban, töményen nyújtja az élet fenntartásához, az idegek, az izmok táplálásához, a gyermeki szervezet felépí­téséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat és

Next