Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-03 / 51. szám
Amikor a mai XII. Pius pápa Horthy Miklós vendége volt Irta : Nagy Emil A mai rettenetes világban, amikor az emberek milliói fegyveresen állanak szemben egymással, s hónapok óta és ki tudja még meddig, mindegyiküknek teljes akaratereje egyedül arra összpontosul, hogy ki-ki mennél sikeresebben tudja végezni az öldöklés munkáját a szemben levők soraiban, mélyenjáró igaz öröm tölti be lelkünket, valahányszor a Vatikán ura felemeli a Béke érdekében súlyos és szentséges szavát. De ha mi magyarok, úgy magunk között, egészen őszintén szemügyre vesszük belső világunkat, eljutunk annak a beismeréséhez, hogy amikor a Szent Atyának egy-egy nagyszerű békés megnyilatkozását olvassuk, akarva nem akarva, nem csupán a római katolikus egyház fejét, XII. Piust, a békepápát, idézzük lelki szemeink elé, hanem mi ő benne ma is elsősorban még Pacelli bíborost látjuk. Mert ezen a néven hódította meg ő a mi sziveinket már akkor, amikor az Eucharisztikus Kongresszus gyönyörű, magasztos alkalmából közöttünk megjelent, s édes anyanyelvünkön is hallatta ékesszóló és szivekig ható nagyszerű szavát. Hisz — ha nem tévedek — Egyházunk egész történelmének a során ő az egyedüli pápa, akinek szentséges lábai érintették Szent István királyunk országának a földjét, azét a Szent Istvánét, akinek az ő nagy előde, II. Szilveszter pápa adta a Magyar Szent Koronát, szuverén keresztény államiságunk ragyogó közjogi szimbólumát. Az a jelenet, amikor a mi nemzeti szeretettel és hódolattal övezett kormányzónk és Pacelli bíboros — a későbbi XII. Pius — kezet fognak egymással, korszakos jelentőségű kép hazánk történetében. Nemcsak hisszük, de tudjuk, hogy XII. Pius pápa működése nagy mértékben lesz áldást hozó az emberiségre. Ha elibénk idézzük az ő fiatalos lényét, ahogy szinte leszökkent a vasúti kocsiból, hogy őt fogadó kormányzó urunk felé siessen, az a megnyugtató érzés fogja el szívünket, hogy hosszú és dicső élet áll előtte az emberiség boldogulásának a szolgálatában. Talán nem véletlen, hogy Pacelli bíborosnak már a nevében is benne van a „Pace", a „Béke“. Annak a baráti kézfogásnak szívélyességét, amellyel Magyarország kormányzójának és XI. Pius pápa legátusának, Pacelli bíborosnak jobbja öszszefonódott a pályaudvaron, még jobban elmélyítette az a vendégszeretet, amellyel, Horthy Miklós és hitvese Pacelli bíborost vendégül látták a kongresszus ideje alatt. Pacelli bíboros a királyi palota krisztinavárosi szárnyépületében lelt vendégszerető otthonra, ahol megérkezése után a kormányzói pár fogadta magas vendégét. Az eucharisztikus kongreszszus egyik legünnepélyesebb eseménye az az estebéd volt, amelyet a kormányzó és hitvese adtak Pacelli bíboros tiszteletére. A bíboroson és tizenöttagú kíséretén kívül ott volt ezen az estélyen a kongresszusra érkezett valamennyi bíbornok, Serédi Jusztinián bíbornokhercegprímással az élén a magyar főpapi kar és természetesen a hadsereg, a közélet és a társadalom igen sok előkelősége. A vacsoránál Pacelli bíboros Horthy Miklóssal szemben ült, a bíboros jobbján a Főméltóságú Asszony foglalt helyet. Szívdobogtatóan ünnepélyes pillanatai voltak a vacsorának azok, amikor Magyarország kormányzója szólásra emelkedett, hogy pohárköszöntőt mondjon Pacelli bíborosnak, a pápa legátusának tiszteletére. Beszédében — többek között — a következőket mondotta a kormányzó: — A nagy apostoli király kilencedik centennáriuma idején műve úgy a lelkiekben, mint az ideig való dolgokban még élő valóság, noha az azóta elmúlt kilenc évszázad megpróbáltatásokban gazdag volt. Azon a területen, amely azelőtt már eltűnt népek keresztútja volt, Magyarország ellenállott számos támadásnak, mert a Szent István által megvetett alap szilárd volt. A magyar nemzet első apostoli királya hagyományainak, az isteni gondviselés által reábízott hivatásnak tudatában mindig diadalmaskodott azok fölött a veszélyek fölött, amelyek hitét és nemzeti létét veszélyeztették és védekezve megvédte a keresztény Európát is. Beszéde végén Magyarország kormányzója poharát emelte a pápa őszentségének fenkölt személyiségére és Pacelli bíboros egészségére. Horthy Miklós beszédére Pacelli bíboros nagyszabású beszéddel válaszolt. A beszéd vége valóságos fohász volt, hogy a „lovagias és vitéz magyar nép, amely rettenthetetlennek és diadalmasnak mutatkozik még a megpróbáltatások napjaiban is, az igazság és a béke jegyében öntudatos kitartással, az együttműködés és a másokkal való megértés szellemében haladhasson egy istenáldotta jövő felé, saját boldogulására és az egész keresztény világ javára“. Az ünnepi lakomát nagyszabású estély követte, amelyen a kormányzói pár bemutatta Pacelli bíborosnak a magyar társadalmi és szellemi élet igen sok kiválóságát. Amikor a pápa követe eltávozott Budapestről, Horthy Miklós és felesége vendégszerető házából, Magyarország ismét egy nagy és előkelő baráttal mondhatta magát gazdagabbnak. Meghódította őt ez a nemzet és az a fenkölt házaspár, akikben e nemzetnek minden erénye egyesül. A kormányzói pár ünnepi estebédje a Várban, Pacelli bíboros tiszteletére. Képünkön: a kormányzó pohárköszöntőjét mondja. — Alsó kép: a kormányzóval érkező Pacelli bíboros a Mussolini-téren köszönetet mond Szendi Károly polgármesternek a főváros nevében tolmácsolt üdvözlésért. 1938 május 23-án a kormányzó fogadja a Keleti pályaudvaron az Eucharisztikus Kongresszusra érkező Pacelli bíboros-államtitkárt, a mostani XII. Pius pápát.